Hermione az estéig fennmaradó órákat a szobájában töltötte zenét hallgatva. Ablaka tárva-nyitva állt, bár igazából a levegő meg sem moccant a helyiségben. Szélmozgás pedig egyáltalán nem volt. Elgondolkozva meredt a plafonra, miközben felhúzott lábai ütemesen mozogtak az ismerős számokra.

Nem szerette az ennyire tapadós fiúkat, ám Draco valahogy más volt. Ahányszor csak ránézett egyfajta különös érzés kerített hatalmába, aminek nem tudott nevet adni. Egy részről imponált neki a közeledése, másrészről pedig már az idegesítette, ahogy ránézett. Azok a szürke szemek… Egy ember se ismert, akinek szürke szemei lettek volna. Vajon ő is eljön az este? Biztosan…

Eszébe jutottak barátai. Egy örökkévalóságnak tűnt az a két hónap, míg nem láthatja őket. És nem is írhat nekik levelet. Ekkor ütött valami szöveg a fejében. Harry-t felhívhatná! Egyik fiókja legmélyéről előkotorta telefonszámot, s máris tárcsázott.

- Igen? – szólt bele a telefonba egy mogorva hang.
- Öö… - a lány hirtelen azt se tudta, mit mondjon. – Jó napot kívánok! Anne Hudson vagyok, Harry-vel szeretnék beszélni.
- Honnan ismered azt az ágról szakadtat?
- A barátnője vagyok, Londonban lakok – mondta az első dolgot, ami eszébe jutott.
- A barátnője?

Hermione az égre emelte a tekintetét. Hogy lehet valaki ennyire udvariatlan?

- Elnézést, de éppen nyaralok, és onnan hívom Harry-t. Nincs sok időm.

Mr. Dursley morgott még valamit a bajsza alatt, majd minden valószínűség szerint átadta a kagylót, mert barátja bizonytalan hangját hallotta.

- Igen, Anne?
- Harry! Szia!
- Hermione! Mióta vagy a barátnőm?
- Fogalmam sem volt mit mondjak, ne haragudj.
- Semmi gond, csak most magyarázkodhatok, hogy miért kell nekem barátnő, ha kilenc hónapig az iskolában vagyok.
- Mondd azt, hogy valami nagyon gazdag családból származom.
- Na látod, azt biztos értékelnék.
- Tuti.
- Szóval te nem nyaralsz?
- Dehogynem, de telefon itt is van. Teljesen mágiamentes övezetben vagyok, levelet viszont nem tudok írni.
- És hogy vagy?
- Kösz jól. Itt vannak azok az emberek, akiket már két éve ismerek. Csak most nem két hétig látom őket, hanem majdnem két hónapig.
- Jó neked.
- Annyira sajnálom, hogy nem lehetek veled.
- Köszi kedves vagy, de tényleg megvagyok.

Hermione tudta, hogy ez nem igaz, hisz most halt meg a fiú keresztapja. A lány legszívesebben Harry mellett lett volna, hogy csak ölelje és ölelje.

- Nagyon hiányzol.
- Te is.
- És mikor hagyod ott a házat?
- Nemsokára. Egy-két hét talán. Legalábbis remélem, mert nem sokáig bírom itt.
- Kitartás.
- Dudley háromszor akkora lett, mint szeptemberben. Eléggé meglepődtem. Először Vernon bácsinak néztem, de rájöttem, hogy ő a hústorony mögött áll, csak nem láttam tőle, mert eltakarta.

Hermione erre a kijelentésre csilingelően felnevetett.

- Jó hallani a nevetésed. Szeretem, mert valahogy engem is felvidít.
- Jaj, Harry ne mondj ilyet, mert a végén bóknak veszem.
- Hát, mint a barátnőm megengedheted magadnak, nem?
- Ne csináld, most meddig fogsz ezzel szekálni?
- Legalább egy évig.

Hermione erre megrázta a fejét.

- Harry, arra ugye ügyelsz, hogy nehogy túlságosan felhúzzanak? Látni akarlak még a suliban, akármiket is fogsz összehordani.
- Nyugi, mielőtt bármi is történhetne, bezárkózom a szobámba. Nagyon izgalmas, gondolhatod.
- Van valami hír amúgy? Mert ide még inkább nem jut el semmi.
- Nem, semmi. Ráadásul olyan meleg van, hogy az utcára sincs kedvem kimenni.
- Este viszont semmiképp ne mászkálj!
- De akkor legalább már jobb az idő.
- Ígérd meg! Kérlek! Tudod, mi történt tavaly! Könyörgök Harry!
- Ígérem – felelte kelletlenül a fiú, de a lány tudta, hogy barátja igazat mondott.
- Tanuljál, azzal is megy az idő.
- Hermione, ne hülyéskedj.
- Most komolyan, olvasgasd a tankönyveket. Na jó, tudom, azt nem fogod. Írd meg a házi dolgozatokat, s máris Ronéknál leszel, vagy tudod hol! És nem lesz utána már dolgod. Persze én elkezdeném nézegetni az új könyveket, vagy azokat a részeket, amiket a tavalyiból nem vettünk át. Most legalább még nem estél annyira ki a tanulásból. Majd a nyár utolsó napjaiban pedig velem is ismételhetsz. Harry, itt vagy?
- Persze, csak elaludtam egy percre.
- Nagyon vicces.
- Ne haragudj, de ez a szóáradat megszédített. Már őszintén nagyon hiányzott. Mesélj valamit. Mit fogsz ma még csinálni?
- Hát Melanie átjön nyolc körül, és utána találkozunk pár ismerőssel.
- Fiúkkal is?
- Persze, egy társaság lányokból és fiúkból áll. Tudod.
- Aztán nehogy megcsalj!
- Jaj Harry… most le kell tennem, mert már régóta beszélünk. Legközelebb te hívj, oké?
- Oké.
- Szeretlek és hiányzol.
- Én is és te is.
- Akkor szia.
- Hermione!
- Igen?
- Nem tudom a számot.
- Oh igaz... – azzal a lány lediktálta a telefonáláshoz szükséges dolgot.
- Akkor jó szórakozást.
- Szia.

Hermionénak, ahogy visszament a szobájába, szinte már lelkiismeret-furdalása volt attól, hogy jól érzi magát. Hisz most halt meg Sirius. Harry biztosan sokkal rosszabbul van, mint ahogy azt állítja, ő pedig már azon gondolkodott, hogy mit vegyen fel az este. Tudta, a fiú biztosan akarja, hogy legalább ő legyen boldog, vidám, de akkor is rossz érzése támadt.

Beállt a hűsítő tus alá, hogy felfrissüljön, majd felvett egy vékony köntöst, s lement a konyhába, hogy egyen valami könnyű vacsorát. Félig vizes haja kibontva omlott vállára. Gabrielle-t még mindig nem találta sehol, valószínűleg délután itthon volt, majd újból elhagyta a házat.

A hűtőben egy nagy tál salátára bukkant, ami meg is felelt elképzeléseinek. Mikor teli lett, visszatért saját kis zugába kiválasztani esti öltözékét. Tudta, hogy Mel nemsokára itt lesz, úgyhogy ne maradt sok ideje. Végül is egy fehér térd alá érő, gyűrt típusú szoknya mellett döntött, egy narancssárga nyakba kötős felsővel együtt, minek köszönhetően vállai szabadon maradtak. A fürdőben még fogat mosott, megfésülködött, majd lesétál a földszintre. Mel pont ekkor lépett be a házba miután kitárta a teraszajtót. A lány egy rövid farmernadrágot viselt egy citromsárga felsővel, ami szintén nyakba kötős volt, ám sokkal többet látatott viselőjéből, mint Hermionéé. A hasa is kint volt, valamin elég nagy dekoltázzsal is rendelkezett.

- Nem fogsz este fázni? – kérdezte Hermione.
- Majd Matthew felmelegít.
- Minden bizonnyal. Kérsz valamit inni?
- Igen, egy hideg üdítő jót tenne, köszi.

A házigazda mindkettőjüknek öntött egy pohár narancslevet, majd leültek az asztalhoz.

- Te így jössz?
- Mert zavar?
- Dehogy. Nem azért kérdeztem. Végülis tök mindegy, mit veszel fel, az a srác úgyis rád tapad.
- Én nem értem, mit akar ennyire. Most lát életében először, s úgy viselkedik, mintha máris szerelmes lenne.
- Hát ez az. Mondd csak, mivel babonáztad meg? Nekem is jól jönne a recept. Netán valami bájital?
- Öhm, persze, bájital – mosolygott Hermione. - Amúgy semmivel. De minek neked babonázás? Úgy láttam, elég jól megvagytok Matt-tel.
- Hát nem tudom. Csak egy-két csók csattant el. Van barátnője.
- Van barátnője, és te vele csókolózol? – kérdezte Hermione felháborodottan.
- Hey, nyugi, most szünetet tartanak, és úgy állapodtak meg, hogy megismerkedhetnek másokkal is. És én arra törekszek, hogy igazán tetszek neki.
- Ebben az öltözékben ez nem lesz nehéz.
- Mi bajod a ruhámmal?
- Az égadta világon semmi. Szerinted mennyi anyagot kellett felhasználni hozzá? Vajon nem fogyott el a készlet?
- Ne gúnyolódj.
- Bocsi.
- Szóval, felmegyünk a szobádba?
- Minek?
- Hát kifesteni magunkat.
- De hisz nekem alig van valamim.
- Ugyan, nem hiszem el, hogy tizenhét évesen nem vagy teli ilyen dolgokkal. Attól még, hogy valami flancos bentlakásos iskolába jársz… - azzal Mel elindult felfele a lépcsőn.

A sötétszőke hajú lány pár perc alatt kisminkelte magát, majd ez után Hermionét próbálta meggyőzni, hogy kezdjen valamit az arcával. Mikor erre nem volt hajlandó, a másik lány vette kezelésbe a dolgot. Nem akart túl sok festéket barátnőjére kenni, mert csak leolvadt volna a melegben, úgy ahogy róla is, így végül Hermione szemhéjára egy barnás szín került, valamint a szájára egy kis szájfény. Ezenkívül befújta még a lányt a legjobb illatú parfümmel, amit talált, majd szinte kötelezte barátnőjét, hogy vegye fel a bokaláncát, mert arra buknak a fiúk. Főleg ha végignézik a lábát. Hiába mondta, Hermione, hogy ő nem akar fiúzni, Melanie-t ez cseppet sem érdekelte.

Hermione utolsó simításként felcsavarta a haját, mert még így, este is, nagyon melegítette. Kontyából sok barna fürt kiszabadult, előről pedig néhány tincs is az arcába hullott, ám ez most cseppet sem foglalkoztatta.

- Na megvagyok – mondta, s elindultak a megbeszélt hely felé, a partra.

A fiúkat hamar megtalálták. Matt épp a tűz életben tartásával foglalkozott.

- Jason és David elmentek fáért, Aaron ma nem tudott jönni, valami családi dolog – közölte a tényeket a fekete hajú fiú.
- Ő Ashley és Victoria – mondta Mel, mikor követte Hermione tekintetét. – Unokatestvérek.
- Sziasztok – köszönt a két lány.
- Hello, én Hermione vagyok.

A barna hajú lány végigfutatta tekintetét az egész parton, ám sehol nem látta a keresett személyt.

- Mindjárt jön – szólalt meg Matt.
- Ki? – kérdezte Hermione.
- Hát Draco. Elküldtem piáért, pontosabban felajánlotta, hogy vesz valamit, vagy ilyesmi. Megalapozzuk a bulit.
- Nem őt néztem.
- Persze.

A lány erre csak megrázta a fejét.

- Segíthetünk valamit?
- Nem, nem, üljetek le nyugodtan. A kaja már elő vak készítve.

Hermione és Melanie helyt foglaltak a tűz közelében lévő hatalmas, kiterített leplen. A barna hajú lány törökülésben ereszkedett le, szoknyáját szétterítette lábain, ellentetében barátnőjével, aki kinyújtotta lebarnult végtagjait. A mozdulat nem volt hatástalan. Matthew-t valahogy már nem érdekelte a tűz.

Nem telt el sok idő, s mindenki megérkezett, Dracoval együtt. A parton már félhomály uralkodott, mivel ide nem értek el a fények. A szőke hajú fiú amint megpillantotta Hermionét, rögtön csábítóan rámosolygott. A lány nem reagált erre semmit, csupán Melanie-val váltott egy sokat sejtető pillantást.

- Jézus ember, azt akarod, hogy alkoholmérgezést kapjunk? Azt mondta egy kis alapozót hozz, nem, hogy rabold ki a saját otthonod.
- Most mi bajod? – kérdezte Draco felháborodottan. – Én csak egy kis italt hoztam.
- Mennyire került ez?
- Semennyibe, otthon találtam őket. Teli van a ház.
- Jól meg egyeseknek, nagyon gazdagok lehettek, hallod.
- Fogalmam sincs, ezek mennyibe kerültek, de nem is érdekel. Még apám vette őket, én nem szoktam inni. Úgyhogy inkább örülj.
- Jól van öreg, nyugi – azzal Matt hátba veregette újdonsült ismerősét.

Hermione, miközben Draco a fekete hajú fiúval diskurált, végignézte a fiút. Egy világos, drapp színű háromnegyed nadrágot viselt, hozzá pedig egy fehér rövid ujjú inget vett fel, melyből kilátszott mellkasa a hiányos begombolás miatt. Malfoy hirtelen megfordult, majd elindult a lány felé.

- Szia – köszönt neki.
- Szia.
- Mi újság?
- Nem sok. Élvezem a friss levegőt, és hallgatom a hullámokat. Szép időnk volt ma, és még van is.
- Igen, amennyiben a tikkasztó hőséget annak lehet nevezni. Az időjárás mellett én inkább más szépségeket veszek észre.

Hermione erre kicsit elpirult. Még soha senki nem mondott neki ilyet. Tudta, mire megy ki a játék. Az ilyen fiúkat egyből ki lehet szúrni, akik a lányokat csak egy trófeának tekintik.

- Hey, figyeljetek! – kiáltotta Matt. – Mivel Draco barátunk igen készségesen ellátott minket üdítővel és piával, úgy gondoltam tanúságot teszek nektek koktélkeverési tehetségemről. Mit szóltok?
- Lássuk a kezed, és ne csak a szád járjon – mondta Jason.

Matt színpadiasan meghajolt, majd belekezdett mutatványába. A fekete hajú fiú odalépett a már korábban idehozott kis asztal mögé, elővette a direkt erre az alkalomra idekészített poharakat Hermione csodálkozva nézte a fiút, akit minden jel szerint nagyon jó kézügyességgel áldott meg az ég. Mikor mind a nyolc pohár teli lett, azaz mindegyikben különböző színű italok pompáztak, Matt a többiekhez fordult.

- Válasszatok!
- Melyiket hozzam neked? – kérdezte Draco Hermionétól.
- Én… nem igazán szoktam inni. Vagyis még sose ittam.
- Mindent el kell egyszer kezdeni – szólt a fiú különös csillogással a tekintetében.
- Hm… akkor azt a piros-sárgát, köszi.

Draco felpattant a helyéről, majd pár másodperccel később két pohárral tért vissza. Mielőtt a két fiatal bármit mondhatott volna, megint Matthew vonta magára a figyelmet.

- Csak azt szeretném mondani, hogy örülök, hogy ennyien itt vagyunk, nyolcan… igen nyolcan – mondta még egyszer, miután körbetekintett. – Remélem, minden nyáron összegyűlünk majd ismét, ha csak pár napra is. Azt akarom, hogy ez az este legyen a társaságunk megalapítása, jah igen Aaron hiányzik, de ő is benne van, szóval legyen a társaságunk megalapítása, még ha nem is ismerjük egymást annyira, hisz előttünk van még két hónap. A barátságra! – emelte fel a poharát a fiú.

- A barátságra! – ismételte meg mindenki.
- Szerinted ivott már valamit mielőtt idejött? – kérdezte Hermione, miközben megpróbálta visszafojtani nevetését.
- Tuti – mondta Draco, miközben a fekete hajú fiút nézte.

A barna hajú lány mosolyogva kortyolt bele koktéljába, ami nagyon is ízlett neki. Vajon Matt hol tanulhatott ilyen italokat készíteni? A fiú eközben már letelepedett Melanie mellé, s koccintott vele. A fiúk egymás szavába vágva próbáltak felvágni Ashley és Victoria előtt. Ahogy Hermione az égen megjelenő csillagokra pillantott, biztosra vette, hogy egy nagyon jó estének, éjszakának néznek elébe.