- M�gis, hogy gondolod ezt Harry? – k�rdezte a barna haj� l�ny, miut�n bar�tja el�adta a k�r�s�t.
- Csak besz�lj vele, k�rlek, r�d hallgatna szerintem.
- Mi�rt nem v�rod meg, m�g lehiggad? Este biztos besz�l�k�pes lesz m�r.
- Nem �lhetek t�tlen�l eg�sz nap, �rtsd meg. Egy es�lyt adok neki, �s azt akarom, hogy �ljen vele.
- T�nyleg megb�zol benne? – k�rdezte Hermione.
- Azt hiszem �gy, ahogy Dumbledore Pitonban egykoron.
- Te nagyon j� ember vagy Harry.
- A h�bor�t m�gsem siker�lt megakad�lyoznom.
- Nem a te hib�d. Ez �gy volt meg�rva. Nem tudtuk elker�lni.

Hermione tudta, hogy fiatal bar�tja nagyon sok minden�rt okolja mag�t. Azzal, hogy meg�lte Voldemortot csak m�g nagyobb harc kezd�d�tt el.

- Pr�b�lom err�l magam is meggy�zni. De te tudod, mi t�rt�nt Natalie-val… �s veled – tette hozz� halkan.

Hermione bar�tj�hoz, s �t�lelte.

- Nem vigy�zhatsz mindenkire – s�gta a l�ny Harry f�l�be. - Arra vigy�zz, hogy neked ne essen bajod – Hermione gyeng�den megpuszilta a fi�t. – Mert mi nagyon szeret�nk – tette hozz�.

Harry egy m�lyet s�hajtott. A l�ny l�tta Harry szemiben a tehetetlens�get, mely ellen egyikk�j�k sem tudott tenni. Ha tehetn�k, m�r r�g lez�rt�k volna a h�bor�t, hogy meg�ll�ts�k a gyilkol�st, �m ehhez �k m�g kevesen voltak.

- Nem tudom elmondani, mennyire �r�l�k, hogy itt vagy.
- Ennek �r�m�re akkor besz�lek a megment�mmel, a kedved�rt.
- K�sz�n�m – mondta Harry mosolyogva.

A l�ny elhaladt n�h�ny szoba el�tt, majd bekopogott Malfoy-hoz. A kiss� mogorv�ra siker�lt k�rd�s ’ki az’ ut�n bel�pett a szob�ba, s becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

- Csak �n.

*

Draco meglep�d�tt a l�ny felbukkan�s�n. Vajon mit akarhat? A v�lasz r�gt�n esz�be jutott.

- Csak nem Potter k�ld�tt? – k�rdezte, mik�zben fel�lt az �gyban.
- Ami azt illeti igen – felelte �szint�n a l�ny, s helyet foglalt az asztaln�l lev� sz�ken.

A fi� v�gign�zte az aurort, ahogy elment mellette. Hermione egy farmert viselt, egy hossz� ujj� pul�verrel, amin kereszt�l l�tni lehetett, hogy visszaszedett m�r mag�ra n�h�ny kil�t, �m m�g �gy is nagyon v�kony volt. Hull�mos barna haja kibontva omlott v�ll�ra. K�ts�g k�v�l kezdte visszanyerni sz�ps�g�t.

Draco megpr�b�lt kifejez�stelen arcot v�gni, mikor Hermione r�n�zett nagy, gesztenyebarna szemeivel.

- N�zd, Harry adott neked egy es�lyt. Ne sz�rd el.
- �n nem fogok az�rt k�ny�r�gni, hogy meg�lj�k a hal�lfal�kat. Elegem van Weasley besz�l�saib�l.
- Ron, olyan, amilyen, nem hiszem, hogy annyira meger�ltet� lenne figyelmen k�v�l hagyni a megjegyz�seit.
- Nem, k�pzeld, nem olyan k�nny�, mikor legsz�vesebben meg�tkozn�m.
- Ezzel � is �gy van – felelte Hermione.
- Akkor mire v�r? Tegye meg. Csak, hogy � t�l gy�va hozz�.
- Ez nem gy�vas�g! Csak � nem olyan, mint a te fajt�d, Malfoy – mondta Hermione d�h�sen, mik�zben felpattant a hely�r�l.
- Mert milyen vagyok �n? Na halljam a Miss mindentud� Hermione Grangert!
- �n csak azt mondom, hogy ne v�laszd megint a k�nnyebbik utat!
- Mit tudsz te arr�l egy�ltal�n? – k�rdezte d�h�sen fel�llva a fi�.

M�r nagyon ideges�tette, hogy mindenki �gy tesz, mintha annyira ismern�k �t.

- Azt hiszed, hogy az �let csak ebb�l �ll? J�b�l �s rosszb�l? Nem minden csak fekete �s feh�r!
- �n csak azt tudom, hogy mindig megfutamodsz, ha valami komoly d�nt�st kellene hoznod az �letedr�l!
- Ha ez azzal j�r, hogy meg kell al�zkodnom egy Weasley el�tt, akkor ink�bb meghalok.
- Mit tudsz te a megal�ztat�sr�l Malfoy? – k�rdezte Hermione szinte m�r len�z�en. – Fogalmad sincs, milyen az, amikor ki vagy szolg�ltatva valakinek testileg �s lelkileg! �s amikor eg�sz nap att�l rettegsz, hogy vajon ma is elj�n? Ma is v�gig kell szenvedned egy k�nz�st? Nem, te itt nyavalyogsz, mert valakivel szemben most neked kellene meghuny�szkodnod! – ezt Hermione szinte m�r kiab�lta.
- �gy gondolod? – k�rdezte Draco, szint�n nagyon hangosan. – Nos, akkor ezt n�zd meg! – mondta, s elkezdte kigombolni az ingj�t.
- Mit csin�lsz? – tudakolta �rtetlen�l Hermione, s �szt�n�sen h�tr�bb l�pett egyet.

A fi� ledobta az ingj�t a f�ldre.

- Ne menj olyan messze, gyere k�zelebb – felelte g�nyosan a fi�. – Ezt h�t�vesen kaptam, mert nem tudtam t�k�letesen alkalmazni egy �tkot – mutatott a nyak�n l�v� sebhelyre. – Ap�m a s�tap�lc�j�val �t�tt meg. Nyolc�vesen �gy arcon v�gott, hogy elt�rt az orrom. Onnant�l kezdve megtanultam, hogy jobb, ha nem mondok nemet neki.

Hermione amint megl�tta a fi� szemeiben l�v� f�jdalmat, le akarta �ll�tani a volt Mardek�rost, de � folytatta.

- Kiskoromban nem engedett j�tszani senkivel, amint lett volna egy bar�tom elzavarta mell�lem. Egy id� ut�n nem is v�gytam m�s t�rsas�g�ra. Meg sem tudom sz�molni, h�nyszor vert meg. Tizenegy �vesen, iskolakezd�s el�tt ny�ron m�r meg is �tkozott. Tizenegy �vesen! S akkor megfenyegetett, ha nem a Mardek�rba ker�l�k, jobb, ha nem megyek haza t�bbet. Ekkort�l minden m�g rosszabb� v�lt. Minden egyes nyarat szinte v�gig kellett tanulnom, hogy majd m�lt� szolg�ja lehessek a S�t�t Nagy�rnak. Az � eszm�it nevelte bel�m, er�szakkal. Ahogy n�ttem b�trabb is lettem n�ha. Nem kellett volna. Tizenh�rom �vesen m�r a Cruciot is alkalmazta rajtam. Azt mondta, az ember csak �gy tud egy �tkot igaz�n haszn�lni, ha ismeri a f�jdalmat, amit okozhat vele. Sokszor k�rtem, hogy ne tegye, hogy hagyja m�r abba, de akkor pedig azt mondta, egy Malfoy nem k�ny�r�g, elvisel mindent. Kisgyerekk�nt m�g jobban megb�ntetett, ha s�rni mer�szeltem. Tizen�t �vesen m�r a Crucion�l sokkal nagyobb erej� �tkot is megtapasztalhattam, annak is p�ld�ul itt van egy nyoma – sz�lt, s egy pillanatra megfordult.

A dereka felett egy v�zszintes v�r�s cs�k volt l�that�.

- Heteken �t nem tudtam a h�tamra fek�dni, annyi seb volt rajta. M�g azt sem engedte, hogy any�m meggy�gy�tson. Azt mondta, akkor m�g jobban fog f�jni mindkett�nknek.
- K�rlek, hagyd abba – sz�lt Hermione a k�nnyeivel k�szk�dve.

- Nem, v�rj�l, most j�n m�g az izgalmasabb r�sze. Te akartad hallani – mondta Draco d�h�sen, s �gyet sem vetett a l�nyra. – Ugorjuk �t az utols� k�t iskolai �vemet. Heted�v ut�n eg�sz ny�ron a beavat�somra k�sz�lt�nk. S�t�t var�zslatok eg�sz had�t kellett megjegyeznem. El�tte az iskol�ban tanultakat is sz�mon k�rte rajtam, mert b�r gy�l�lte a Roxfortot, �gy v�lte, az is valamilyen szint� tud�st adott. S h�la neked, nem mindenb�l voltam a legjobb. A beavat�s el�tt megpr�b�ltam besz�lni ap�mmal, rem�ltem, hogy tal�n id�sebbk�nt egy kicsit tisztelni fog. Mondtam, hogy v�rjunk m�g a hal�lfal� beavat�ssal egy kicsit. Rettenetes haragra gerjedt. Olyan �tkokat haszn�lt, mint azel�tt sohasem. M�r kiab�lni sem tudtam egy id� ut�n a f�jdalomt�l. Szinte mindenhonnan v�reztem. Azt mondta, meg ne pr�b�ljak m�g egyszer a S�t�t Nagy�r k�v�ns�g�nak �tj�ba �llni. Any�m �s n�h�ny szolg�l� f�lholtan vitt fel a szob�ba. Azok k�z�l a sebhelyek k�z�l is van n�h�ny most rajtam. A l�bamon, �s itt is – mutatott a k�ld�ke al�. – �s �n semmit nem tudtam tenni tizenh�t �vesen. Ap�m csak az�rt hagyta, hogy meggy�gy�tsanak, mert k�zeledett a beavat�s. Soha t�bbet nem mondtam ellent neki. Azt mondta, enn�l m�g jobban meg kell k�noznom a s�rv�r�eket, a muglikat, mert �k csak ezt �rdemlik. N�h�nyszor ut�na m�g megmutatta p�r �j �tok erej�t, hogy azokat is ismerjem. De azt�n �gy gondolta, v�get �rt a neveltet�sem. �gy most m�r lassan k�t �s f�l �ve nem t�rt�nt t�bb ilyen eset. �s ha m�g ez a megal�zotts�g nem lett volna el�g ott volt any�m, akit folyton b�ntalmazott. Nem, �t nem �tkokkal. �gy v�lte, bel�le nem kell, hogy er�s n� v�ljon. �t csak �t�tte, rengetegszer. Sokszor csak az�rt, hogy megtanulja, mi az engedelmess�g, �s, hogy teljes�tse minden k�v�ns�g�t, vagy mert megpr�b�lta meg�ll�tani, mikor engem k�nzott. Ha egy t�mad�s, vagy valami m�s dolog nem j�l s�lt el, idegess�g�t rajta vezette le. El tudod k�pzelni, milyen �rz�s az egy h�t-nyolc �ves gyereknek, mikor az apja az � szeme l�tt�kra �ti az anyj�t? Majd ahogy bevonszolja a h�l�szob�ba. S ut�na csak sikolyokat hallok… Sokszor ezeket a sikolyokat, kiab�l�sokat hallgatva aludtam el. Akkor m�g azt hittem, csak a ver�s miatt van, mire meg�rtettem, any�m m�r nem ki�ltozott, nem ellenkezett, csak t�rte Luciusnak, hogy azt tegyen vele, amit � akar, vagy �ppen � el�g�tette ki Lucius minden k�v�ns�g�t.

Hermione megk�v�lten �llt egy helyben. Ez minden k�pzelet�t fel�lm�lva. �szre sem vette, mikor eredtek el a k�nnyei. Val�ban lehets�ges az ilyen? Az, hogy valaki ilyet tegyen? Hogy ennyire sz�tromboljon k�t �letet? A l�ny elk�pzelni sem tudta, a fi�, hogy volt k�pes �gy �lni. Hogy nem �r�lt bele ebbe az eg�szbe? Azt, hogy hogy tudott ilyen ember v�lni bel�le. Erre egyszer�en nem tudott mit mondani. Torka teljesen kisz�radt.

A fi� m�lyeket l�legzett. L�tszott rajta, hogy szinte �jra �t�lte ezeket a f�jdalmakat, gyerekkori traum�it.

- Ne haragudj, �n nem akartam.
- Persze, te nem akartad, senki sem akarta. �s tudod mi�rt volt mindez? Mi�rt?

Draco k�zelebb l�pett a l�nyhoz, s er�sen megragadt a kez�t, s mag�hoz h�zta, �gy hogy test�k szinte m�r �ssze�rt.

- Ez�rt! – mondta, s Hermione szeme el� emelte m�sik karj�t, melyen ott volt a S�t�t Jegy. – L�ttad m�r ilyen k�zelr�l? Ennek a b�r�mre �get�s�r�l m�g sz�t sem ejtett�nk.

- Draco, k�rlek, hagyd abba – mondta s�rva a l�ny.
- J�l van. Ennyi azt hiszem, el�g volt. Menj el.
- Nem akarod, hogy itt…
- Azt akarom, hogy hagyj egyed�l!
- De �n…
- Menj m�r, menj… MENJ! – �v�lt�tte a fi�, mikor a l�ny m�g mindig nem mozdult.

Hermione �sszerezzent a hang hat�s�ra, s kifutott a szob�b�l.

Az ifj� Malfoy er�sen csapta be ut�na az ajt�t, s arc�t a kez�be temetve rogyott az �gyra.