M�snap Draco el�g rosszkedv�en �bredt. Nem volt el�g neki a tegnapi gy�l�s, amin majdnem meg�tkozt�k, ma �jabb kihallgat�son kell majd r�szt vennie, r�ad�sul biztos volt benne – hisz Potter is eml�tette -, hogy Piton nemsok�ra be�ll�t majd az igazs�gsz�rummal. Furcsa, de egy�ltal�n nem �rzett lelkiismeret-furdal�st, az�rt mert el�rulta apj�t, hisz hogyan is �rezhetett volna? Soha nem is tekintette Luciust az apj�nak igaz�b�l. Csup�n egy f�rfi volt, aki mindig csak utas�tgatta, parancsolgatott neki, megtervezte az eg�sz �let�t, m�r onnant�l kezdve, hogy megsz�letett, �s… Nem, a fi� megr�zta a fej�t. M�r k�t �ve nem fordult el�. B�r �l�nken �ltek eml�kezet�ben azok a napok, mikor az apja Narciss�t b�ntotta. A f�rfi mindig is ezt csin�lta. Ha valaki nem azt �s nem �gy tette, ahogy azt � k�v�nta, el�r�ntotta p�lc�j�t, �s gondoskodott arr�l, hogy legk�zelebb ez ne forduljon el�. � is sz�mtalanszor megtapasztalta az apja �tkait. Tal�n az�rt is tudta akkor a k�ri�ban �t�rezni Granger helyzet�t, s ez �szt�n�zte arra, hogy megmentse a l�nyt. R�ad�sul �gy m�g Luciusnak is ellenszeg�lhetett, s megtehette azt, amire eg�sz �let�ben v�gyott. Meg�t�tte, majd elk�b�totta a f�rfit. Azt azonban sohasem fogja megbocs�tani mag�nak, hogy a l�nyt is b�ntotta, s megk�nozta. Ez volt az egyetlen dolog az �let�ben, ami�rt sz�gyen�rzete t�madt. �gy �rezte, ezt nem fogja j�v�tenni, m�g azzal sem, hogy megmentette Grangert.
Gondolatait a tus alatt pr�b�lta rendbe tenni, nem sok sikerrel. M�g akkor sem jutott d�l�re mag�val, mikor Potter, Weasley �s Piton megjelentek n�la.

- Ugye nem gondolja, hogy � el�tt�k fogom bevenni az igazs�gsz�rumot? – mondta m�rgesen Draco, mikor a volt hal�lfal� el�vette a b�jitalt tartalmaz� fiol�t.
- Pedig k�nytelen leszel – mondta Ron g�nyos mosollyal az arc�n.

�gy �rezte, most mindazt visszaadhatja Malfoynak, amit hossz� �vek sor�n nekik kellett elviselni�k miatta.

- Nem – felelte Draco, s mellkasa el�tt keresztbe font karokkal �lt le az �gy�ra.
- Malfoy, megint elfelejtetted, itt nem te d�nt�d el, hogy mi, hogy lesz.

A v�r�s haj� fi� ek�zben el�vette a p�lc�j�t.

A volt Mardek�ros m�r r�g �rezte mag�t ennyire kiszolg�ltatottnak. M�g hogy egy Weasley al�zza meg �t. Draco Malfoyt. Enn�l m�g Lucius k�nz��tkai is jobbak lettek volna.

- Arra semmi sz�ks�g – mondta Harry a p�lc�ra c�lozva. – Ugye? – ez m�r a sz�ke fiatal f�rfinak sz�lt.

Draco a kihallgat�s ut�n m�g rosszabbul �rezte mag�t, mint reggel. �gy �rezte, mintha kiszippantott�k volna a belsej�t, s a feje is elkezdett f�jni.

V�g�l mindenki megbizonyosodhatott arr�l, hogy igazat mondott. Hisz mi�rt is hazudna? � is csak azt akarta, amit mindenki m�s, hogy legyen v�ge ennek a helyzetnek, ami �vek �ta tart. S az m�r egy nagy el�rel�p�s lenne, ha a k�ri�t elfoglaln�k. Abban a harcban rengeteg hal�lfal�t elkaphatn�nak. Persze sok auror is elbukhat ott. Ha v�ge lenne ennek az eg�sznek, akkor valahol venne egy h�zat, ahol egyed�l �lhetne nyugodtan, s majd senki sem fog azon lovagolni, hogy � melyik oldalon �ll. �m ez Draco sz�m�ra nagyon t�voli �lomnak t�nt, m�g ha v�ge is egyszer a harcnak, azt t�l k�ne �lnie. Ennek pedig az es�lye jelen helyzetben nagyon csek�ly volt.

K�v�lr�l kopogtat�st hallott.

- Igen?
- �n vagyok az – dugta be a fej�t az ajt�n Natalie.
- Mit akarsz? – k�rdezte Draco.
- Lehetn�l kedvesebb. Am�gy pedig azt, hogy Harry f�l �ra m�lva lent v�r a nappaliban.
- Nocsak, itt olyan is van? – tudakolta a fi�.
- Persze.
- �s, hogy hogy nem a konyh�ban?
- P�r rendtag �s auror nemsok�ra �rkezik meg, �s ott tesznek egy gyors jelent�st, esznek valamit, azt�n pihennek.
- Ha be akarsz j�nni, gyere, ha nem maradj kint, csak az ajt�t csukd m�r be.

Natalie erre v�gott egy fintort, de v�g�lis teljes�tett Malfoy k�r�s�t, bel�lr�l.

- Sz�val itt nem mindenki auror, hanem rendtag? – k�rdezte Draco, visszautalva a l�ny el�z� mondat�ra.
- Szinte mindenki auror m�r, de aki nem az, az is ugyanolyan szinten �ll tud�s�gyileg.
- Te is?
- Majdnem. Itthon k�pzem magam �s gyakorlok, b�r a harcokban nem vagyok t�l tapasztalt.
- Hidd el, jobb is.
- Mi�rt?
- H�t, ha azt veszed alapul, ami Grangerrel t�rt�nt.
- Na ahhoz csak a mocsok ap�dnak van k�ze.
- �s a t�bbi hal�lfal�nak.
- Mint p�ld�ul neked?
- �n nem tudtam r�la.
- Pontosabban az � szem�ly�r�l nem tudt�l.

Draco �sszesz�k�tett szemekkel n�zett a l�nyra.

- Ok�, befejeztem. Nem vagy �hes?
- Ez egy beugrat�s k�rd�s?

Natalie lemond�an megr�zta a fej�t, majd el�h�zta a p�lc�j�t, s az asztalra mutatott vele, ahol erre megjelent egy nagy t�lca.

- Ezt csak �gy idevar�zsoltad?
- Nem, az el�bb k�sz�tettem el lent, csak nem akartam felcipelni.
- Aha – hallatszott Draco v�lasza, majd le�lt Natalie mell�, s nekil�tott reggelij�nek.
- Tudod, elcsod�lkoztam azon, hogy ilyen seg�t�k�sz volt�l este.
- Nem sok v�laszt�som volt, �s l�thattad, am�gy is majdnem meg�ltek. Itt mindenki gy�l�l.
- Mert mit v�rt�l? De azt am�gy elmondhatom, hogy az az auror nem pont r�d volt d�h�s. Meg�lt�k a terhes feles�g�t a napokban.

Draco erre nem mondott semmit, csak csendben evett tov�bb. Vajon melyik hal�lfal� tette? Tal�n �pp Lucius. Nem tudta elk�pzelni, eddig hogyan b�rta ki k�z�tt�k. B�r � sohasem �lt meg gyermekes any�kat m�gis l�tott m�r ilyen gyilkoss�got. Azok voltak �lete legrosszabb pillanatai.

�t perc m�lva Natalie elt�ntette az �res t�lc�t, majd elindult kifel� a szob�b�l. M�r az ajt�ban �llt, mikor Draco ut�na sz�lt.

- K�sz�n�m a reggelit.
- Sz�vesen – mondta halv�nyan mosolyogva a l�ny.

M�r nem sok id� volt h�tra a kis tal�lk�ig, �gy a sz�ke haj� fi� �gy d�nt�tt, megkeresi a nappalit.

Eddig tal�n az�rt nem t�nt fel neki a nappali, mert a k�t ajt�, ami odavezetett mindig z�rva volt, �m most nyitva tal�lta. Ahogy oda�rt, hangfoszl�nyok �t�tt�k meg a f�l�t.
- Megb�zol benne?

Bizalom, gondolta Draco. Mennyiszer el�j�tt ez a sz� mostan�ban.

- Nem, abban viszont igen, hogy nem rontja el ezt az es�lyt. Hisz nincs hova mennie.
- Ugyan, azt hiszem, nem tudna hova menni? Futna vissza az apj�hoz.
- Hidd el, meg�ln�, �n m�r csak tudom. Nem �rdekeln�, hogy a saj�t fia.
- Mi van, ha egy�tt tervelt�k ki ezt az apj�val, hogy meg tudj�k…
- Ron. Ezt fejezed be – sz�lt r� er�lyesen Harry.

Ostoba Weasley. Mondjuk, m�g igaza is lehetne. Csak, hogy Lucius nem tudta, hogy Granger egy auror. Val�sz�n�leg �gy v�lte, � is ott lakott abban a h�zban. A fi�nak fogalma sem volt arr�l, hogy Granger pontosan, hogyan ker�lhetett oda, �gy apja gondolatait sem ismerte. B�rhogy is t�rt�nt, ha Lucius k�nz�ssal ki szedte volna a l�nyb�l az igazat, most Potter�k nem itt besz�lgetn�nek. Nem folyamodna ilyen kis tr�kk�kh�z, hogy �t �gymond be�p�tse ide.

- Malfoy, am�gy mindj�rt itt lesz, �s elmondja, milyen var�zslatok vannak a k�ri�n.
- Na persze.
- �n most megyek – mondta Hermione.

Draco visszament a folyos� k�zep�re. Nem mintha t�ls�gosan izgatta volna, ha megv�dolj�k azzal, hogy hallgat�zott, de az�rt m�gis…

P�r m�sodperc m�lva Hermione �s Natalie j�tt vele szembe. F�l pillanatra meglep�d�tt. Azt hitte a fekete haj� l�ny nincs a tri�val. A fi�, maga sem tudja mi�rt, egy kicsit zavartan k�sz�nt nekik, majd bement a nappaliba, ahol m�r sokkal magabiztosabbnak mutatkozott. Csak Weasley ne lenne itt. N�la m�g Pottert is ezerszer k�nnyebb elviselni. Sokkal feln�ttesebb, Weasley m�g mindig a Roxfortban �rzi mag�t.

Draco lelt a k�t aurorral szemben lev� kanap�ra, majd keresztbe fonta karjait a mellkasa el�tt. R�gi �vfolyamt�rsai v�rakoz�an tekintettek r�, � pedig �llta a tekintet�ket, de nem sz�lt semmit.

- Kezdhetn�nk? – tudakolta Harry.

A sz�ke haj� fi�, b�r a k�rd�sre nem felelt, belefogott mond�k�j�ba.

- Mint mondtam, tizenegy v�d�var�zslat van a k�ri�n. Egy-kett�t k�nnyebb feloldani, azokkal nem lesz gond. Viszont van, amelyekhez t�bb ember kell. �n be tudn�k menni an�lk�l, hogy b�rmi is t�rt�nne, de ezzel most �gy nem �rn�nk sokat. Van, aminek hat�s�ra aktiviz�l�dhatnak var�zslatokat, amik m�g ott kint megsebeznek, vagy egyszer�en j� p�r m�terre elhaj�tanak.

Draco t�bb mint negyed �r�n �t besz�lt a var�zslatokr�l, a felold�saikr�l, a vesz�lyekr�l.

- Jah igen. A k�ri�hoz t�bb titkok alag�t is vezetett, de ezeket ap�m biztos elt�ntette, vagy �jakat k�sz�tett.
- �s ha nem? – k�rdezte Harry.
- Ha nem, akkor m�g k�nnyebben be tudn�nk jutni, de ne gondolj�tok Luciust ennyire ostob�nak. Azok ut�n, hogy le�t�ttem �s elk�b�tottam, nem hiszem, hogy azt hiszi, hogy visszat�rek a k�ri�ba. Vagyis �pp ez�rt, m�r biztosan elt�ntette �ket.
- Szerintem ink�bb k�ldj�k vissza a hal�lfal�k k�z�, k�v�ncsi vagyok, mit tenn�nek vele – mondta Ron.
- Nagyon j� �tleteid vannak Weasley. Rem�lem, ha ilyen �gyes vagy, akkor az eg�sz hal�lfal� band�t el tudod int�zni egyed�l.
- Persze, veled az �len, te szem�t!
- Sz�val �gy gondolod.
- �gy!
- Rendben – mondta d�h�sen a volt Mardek�ros, azzal felpattant a hely�r�l. – Oldj�tok meg egyed�l! - azzal az ajt� fel� indult.
- Malfoy! – ki�ltott Harry a fi� ut�n. – Ron, te meg fogd m�r vissza magad!

Draco kifele menet felemelte a kez�t, jelezve neki ennyi volt a besz�lget�s. Elege volt ebb�l a k�t idi�t�b�l. Elege volt mindenb�l �s mindenkib�l D�h�sen futott fel a l�pcs�n, majd er�seben bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. Nem fog az�rt k�ny�r�gni, hogy el�rulhassa a hal�lfal�kat. Annyira ideges lett, hogy legsz�vesebb t�rt-z�zott volna, de ebben a kis szob�ban alig akadt n�h�ny t�rgy. P�lc�ja sem volt, amivel robbantgathatott volna. Nem tudta mihez kezdjen azzal a d�hvel, ami m�r majdnem sz�tfesz�tette bel�lr�l. M�g az is esz�be jutott, hogy visszamegy, �s puszta k�zzel esik Weasley-nek, de azt�n elvetette az �tletet. Csak j�rta a k�r�ket a szob�ban, n�ha beler�gott a szekr�nybe, a sz�kbe, majd d�h�sen vetette le mag�t az �gyra. Ez a bez�rts�g meg�rj�tette. �jb�l szeretett volna v�rosokban j�rk�lni, felfedez�utakat tenni, erd�kben bolyongani. Mi�rt nem engedik el egyszer�en? Hisz van p�r olyan var�zslat, amely megakad�lyozhatja, hogy elmondja az igazs�got, b�r igaz ezt eg�sz egyszer�en fel lehet t�rni. De � ink�bb �lne m�r egy romos h�zban, mint itt. Minek kellett egy�ltal�n idehoznia Grangert? Igaz�n elmondhatta volna, hogy az aurorok f�hadisz�ll�s�ra igyekeznek, miel�tt bej�ttek a h�zba… A fi� persze k�s�bb beismerte mag�nak, hogy meg kellett menteni a l�nyt, s ha idej�ttek, h�t akkor ide, nem volt mit tenni. Csak Weasley t�nne m�r el.

Draco m�r vagy h�sz perce hergelte mag�t, mikor kopogtat�st hallott.

- Ki az? – k�rdezte m�rgesen.

Hermione l�pett be a szob�ba, s ut�na mondta.

- Csak �n.