Joanne, amikor megpillantotta a sz�rke szemp�rt, p�ni r�m�let fogta el, de tudta, hogy el�bb-ut�bb �gyis tal�lkozniuk kellett, �s ha ennek most j�tt el az ideje, akkor h�t most. F�lt t�le, f�lt att�l, ami r� v�rt, egyszer�en el akart menek�lni, elfutni minden el�tt. Ez gy�va dolog lett volna, de l�ssuk be, n�ha mindenkinek esz�be jut, hogy csak fusson, fusson, �s vissza se n�zzen. �m ez t�l egyszer� lett volna, �s a l�ny tudta, hogy az �let nem ilyen egyszer�; szembe kell n�znie a f�lelmeivel ahhoz, hogy tov�bb tudja �lni saj�t �let�t. �gy arc�ra er�ltetett egy k�nnyednek sz�nt mosolyt, ami furcsam�d eltorz�totta arc�t, �s �gy sz�lt:

- Hell� megint! – Erre a fi� egy pillanatig csak d�bbenten t�togni tudott, majd �szrevette, hogy hogyan viselkedett, �s egyb�l fel�lt�tte szok�sos �larc�t.

- Hogy ker�l�k �n ide? Elrabolt�l? Ap�m nagyon gazdag, �s nagyon megb�nod, ha vele h�zol ujjat – � maga is �rezte, hogy �gy besz�l, mint egy elk�nyeztetett fics�r, de az�rt folytatta – te s�pred�k, megsz�laln�l? Hidd el, nem �ri meg szembesz�llni sem Draco, sem Lucius Malfoy-jal… folytatta volna, de a Roxfort �sz haj� igazgat�ja k�zbesz�lt:

- Igen, ifjabb Malfoy �r, azt hiszem mindny�jan tiszt�ban vagyunk az �n apja kil�t�vel. Mindazon�ltal nem hiszem, hogy most t�ls�gosan sokat tudna jav�tani az �n helyzet�n, mert val�sz�n�leg Voldemortnak – erre mintha a szob�ban l�v� �sszes ember �sszerezzent volna – pr�b�l seg�teni.

- Dumbledore… maga… hogyan… �s hogyhogy Voldemortnak? Hiszen az Azkabanban van!
- �gy l�tszik nem nagyon olvasott mostan�ban �js�got, Mr. Malfoy. Az apja tegnap p�r t�rs�val egyetemben megsz�k�tt.
Draco k�r�l forgott a vil�g. Szeme el�tt v�gigpergett eddigi �let�nek minden k�nja, melyet az apja okozott neki; a gyerekkori k�nz�sok, anyja sikolya, amint �jultan esik �ssze.

Gy�l�lte az apj�t. R�gebben hasonl�tani akart r�, mert tisztelte, azonban mint minden kisgyerekn�l, az � apj�r�l alkotott elk�pzel�sei is �sszeomlott. Egyszer egy s�t�t �jjelen felkelt egy poh�r v�z�rt. A konyha fel� menet azonban �lvezettel teli ny�g�seket �s f�jdalmas sikolyokat hallott. �vatosan belesett a szob�ba, de ut�na azt k�v�nta, b�rcsak fel se kelt volna. Az �gyon egy l�ny fek�dt; tal�rj�b�l m�r csak rongyok maradtak, teste tele volt z�z�d�sokkal, sz�ja sark�b�l kis patakban �ml�tt a v�r, de szeme m�g �l�nk volt. A l�nyon apja �lt, szeme csukva volt az �lvezett�l, n�ha motyogott egy Cruciot, �s a l�ny f�jdalmas sikoly�t�l megr�szeg�lve folytatta �lvezked�s�t. Draco megr�k�ny�dve hajtotta be az ajt�t, �s tov�bb osont a konyha fel�, azonban m�r nem volt szomjas. A konyh�ba �rve halk pityerg�st hallott. Anyja �lt a sarokban, �s arc�t kez�be temetve s�rt. Fia odament hozz�, �s gyeng�den v�gigsim�totta h�t�t, mire a n� �sszerezzent:
- Draco, kisfiam, te mit keresel itt? – pr�b�lta leplezni szipog�s�t, azonban ism�t r�t�rt a s�r�s, meg�ll�thatatlanul.
- Anyu, l�ttam. L�ttam, ahogy k�nozza, l�ttam ahogy ott…
- Fiam, ne hidd, hogy ap�d rossz ember… illetve ne hidd, hogy mindig ilyen volt. Amikor megismertem, akkor is k�tsz�n� volt, �s ravasz, de nem kegyetlen. �s �n t�nyleg szerettem. A mai napig szeretem. Csak azt�n j�tt a Nagy�r, �s ap�d teljesen kifordult mag�b�l. Teljesen megv�ltozott. Pedig tudom, hogy szeretett! �reztem! De megfert�zte a hatalom �ze, �s ez ellen csak az igaz�n er�sek tudnak v�dekezni. Sajnos Lucius nem ezek k�z� tartozik… De hogy a saj�t h�zunkban m�vel ilyen...

ilyen… - majd �jra utat engedett �rz�seinek, �s csak s�rt, mint egy kisl�ny.

Draco aznap �jjel d�bbent r�, hogy milyen is apja val�j�ban. Arra is r�j�tt, hogy ennek k�sz�nhet�en � milyen lett; bek�pzelt, �ntelt, p�ffeszked� h�lyag. Azonban m�r nem volt vissza�t, nem v�ltoztathatott azon, hogy mit gondol r�la a t�bbi di�k – �t pedig nem is zavarta ez nagyon, t�l b�szke volt ahhoz, hogy b�rmit is tegyen annak �rdek�ben, hogy t�rsai megszeress�k. �gy h�t k�v�lr�l maradt ugyanaz a sz�rke, rideg tekintet� Draco Malfoy, akinek ismert�k. De bel�l nagyon megv�ltozott. Elkezdte �rt�kelni az �let apr� �r�meit, rengeteget tanult, olvasott, �j �letfiloz�fi�t v�lasztott: Carpe Diem, azaz �lj a m�nak. �gy is tett, azt csin�lta amihez kedve volt. F�leg s�t�lni szeretett a parkban, ahol nem zavarta senki. �gy szeretett bele Hermione Grangerbe. Kellemes �szi nap volt, a f�k levelei m�r s�rgultak, l�gy szell� f�jt. � �pp a Tiltott rengeteg mellett bandukolt, gondolataiba m�lyedve. Beler�gott az egyre n�vekv� avarba, majd megpillantotta a l�nyt. Laza g�nd�r tincseit enyh�n lengette a sz�l; k�nyelmes farmerban �s egy bord�, spagetti p�ntos fels�ben volt, mert h�tv�g�n nem kellett tal�rban lenni�k. Kedvesen mosolyogva tan�tgatott egy kis els��vest alapvar�zslatokra. Kecsesen tartotta var�zsp�lc�j�t, �s t�k�letesen bemutatva Vingardium Leviosa – b�b�jt, meglebegtetett egy v�r�ses falevelet. Draco m�g sosem l�tta a l�nynak ezt az arc�t. � mindig csak a gy�l�lk�d�, len�z� tekintetet kapta a l�nyt�l, persze teljesen jogosan. Hirtelen nem egy s�rv�r�, okoskod� lib�t l�tott benne, hanem egy hihetetlen�l gy�ny�r� �s kedves n�t. Ett�l a napt�l kezdve, ha lehet, m�g jobban megv�ltozott magatart�sa. Ugyan�gy s�rtegette a h�rom j� bar�tot, de titokban figyelte Hermion�t; ahogy nevet, ahogy szemeit forgatja, ahogy agg�dik; v�g�l m�r �gy ismerte a l�ny arckifejez�s�t, ak�rcsak a saj�tj�t. M�r Mion�t�l f�gg�tt az is, hogy neki milyen napja van; ha a l�ny vid�m, akkor � is az, ha szomor�, akkor � is. Egy id� ut�n m�r apj�t sem gy�l�lte, csup�n len�zte, �s f�lt t�le, de mivel b�rt�nben volt, egy id� m�lva ez is halv�nyodni kezdett, �s csak a sz�nalom maradt.

De most, hogy visszat�rt, eddigi rejtett �rz�sei felsz�nre t�rtek. Ez val�sz�n�leg l�tszott rajta, mer Dumbledore �gy sz�lt:
- Mr. Malfoy… j�l van? – erre Draco azonnal felocs�dott, �s r�j�tt, hogy mindenki �t n�zi. Fel�ltve leg�rdektelenebb arc�t, �gy sz�lt:
- Persze, igazgat� �r. – mondta f�l�nyes hangon.
- Rendben, ennek igaz�n �r�l�k. Akkor lenne sz�ves megmondani, hogy mi t�rt�nt �nnel? – Draco egy pillanatig habozott, hogy elmondja e, de bel�tta, hogy felesleges ellenszeg�lnie, semmit sem �r el vele.
- S�t�ltam egyet a kast�lyunkhoz k�zeli erd�ben, �s mikor vissza�rtem, tal�ltam a szob�mban egy kis csomagot, amiben egy l�ny k�pe volt. Az� a l�ny�, akivel tegnap tal�lkoztam a k�nyvesboltban.  – itt egy furcsa pillant�st vetett Joanne-ra, majd folytatta. – Mivel meg akartam tudni, hogy ki �, �s mi�rt volt ott az a csomag, elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan tal�lhatn�m meg. Majd egyik pillanatr�l a m�sikra itt voltam. – a versik�t direkt hagyta ki; �gy �rezte, ezt szem�lyesen kell megbesz�lnie a l�nnyal. Dumbledore, mintha olvasna gondolataiban, �gy sz�lt:

- Ez minden? – Draco hat�rozottan b�lintott, mire az igazgat� elmosolyodott:

- Akkor Joanne, lenn�l sz�ves te is elmondani, hogy te hogyan l�ttad ezt az eg�szet? – Joanne csak b�mult, majd �sszerezzent, mint akinek egy v�d�r hideg vizet bor�tottak a nyak�ba.
- H�t…pontosan �n se tudom. �szrevettem egy csillog� k�dfelh�t, ami a nevemet form�zta, majd mikor kiny�jtottam fel� a kezem, az elindult fel�m, egyre k�zelebb j�tt, majd egy doboz form�j�t �lt�tte, �s mikor v�gigsim�tottam rajta, megjelent �. – mutatott az ifjabbik Malfoyra. A kulcsot, ak�rcsak Draco a verset, � is kihagyta, mert � is r�j�tt, hogy ezt n�gyszemk�zt kell megbesz�lnie a fi�val. Dumbledore meg�rezte, hogy valamint mindketten eltitkolnak, ez�rt �gy d�nt�tt, hogy mag�ra hagyja �ket.
- �rtem. �, jut eszembe, Katie, Barry, lenne egy kis feladatom sz�motokra. Legyetek sz�vesek, gyertek velem. – Katie tiltakozott rajta, azonban mikor l�tta Dumbledore hat�rozott pillant�s�t, karon ragadta Barryt, �s az igazgat� nyom�ban elhagyt�k a szob�t. Ashley z�rta a sort, �s behajtotta a k�t fiatal m�g�tt az ajt�t. P�r percig cs�ndben �lltak, majd Draco sz�lalt meg el�sz�r:

- Ezek szerint Joanne-nak h�vnak. – mondta bizonytalanul, majd megeresztett egy halv�ny mosolyt, amit Joanne h�l�san viszonzott.

- Igen, Joanne vagyok, te pedig Draco Malfoy. Azt hiszem sok dolgot k�ne megbesz�ln�nk, Draco Malfoy.

***

Bill az Abszol �ton v�s�rolt kar�csonyi aj�nd�kokat Ginny h�g�nak. Valami�rt Barryn �s Katien gondolkodott. Nem tudott napirendre t�rni a f�l�tt, hogy �sszej�ttek. M�r ha egy�ltal�n �sszej�ttek. ’V�g�l is, att�l, hogy Katie is ott volt, az nem azt jelenti, hogy j�rnak. Lehet, hogy csak tal�lkoztak valahol, vagy ilyesmi. Ez nem jelent semmit… De engem ez mi�rt zavar ennyire? �s mi lehet Fleurrel? Egy ideje nem hallottam r�la… Biztosan � is ki�br�ndult bel�lem, �s r�j�tt, hogy mekorra egy balek vagyok. T�nyleg, Fleur! Mit vegyek neki kar�csonyra? Semmi �tletem nincs… � biztos kital�lt nekem valami t�k szuper aj�nd�kot, �n pedig nem tudok neki mit adni…M�r ha egy�ltal�n esz�be jutok. Bill! Ezt hagyd abba! Fleurnek tetszel, �s j�rni akar veled! Ne gondolj ilyen baroms�gokra!’ Ekkor megl�tott Madam Talkin-n�l egy Ginnyhez t�k�letesen ill� d�sztal�rt, �s �gy d�nt�tt megveszi kedvenc hugic�j�nak. Negyed �ra m�lva el�gedetten kil�pett a boltb�l, �s egy �jabb nevet pip�lt ki kar�csonyi list�j�n. V�gigfuttatta szem�t a marad�k emberen, �s meg�llapodott a legals�n: Fleur.

***

David agg�dva figyelte testv�r�t. Mi�ta tegnap este hazaj�tt, alig evett valamit, szinte nem is besz�lt senkivel, csak szob�j�ban �lt, �s maga el� meredt. N�ha elgondolkodva f�l�rt valamit az el�tte hever� pergamenre, majd penn�ja v�g�t kezdte r�gcs�lni. David megpr�b�lta kiszedni bel�le, hogy mit�l ilyen, de csak 3 sz�t motyogott folyton:
- � is v�la… � is az…
David nem nagyon tudta, hogy kire gondolhat testv�re, de beugrott neki egy k�p egy sz�ke haj� l�nyr�l, akit az �tteremben l�ttak. ’H�t komolyan gondolta? T�nyleg megkereste? Akkor nagyot z�ghatott, amikor megtudta, hogy a csajra nem hat a var�zsa…’ de Sebastian nem volt ilyen pesszimista. Rengeteget gondolkodott, hogy hogyan tudn� megszerezni a l�nyt. Tiszt�ban volt vele, hogy var�zslattal nem megy semmire, csup�n az esz�re hagyatkozhat. Ha valami �tlete t�madt, le�rta a pap�rra, �s pr�b�lt valami haszn�lhat� tervet kov�csolna. V�g�l egy napos t�preng�s ut�n megsz�letett a v�gs� terv. Csup�n a megval�s�t�s volt h�tra, de tudta, hogyan kezdjen neki…

***

Fleur kis lak�s�t dekor�lta kar�csonyi hangulat�ra. Nem haszn�lt p�lc�t; kez�vel rakta f�l a d�szeket, a kis csengetty�ket, a kandall�ra az �ri�si zoknikat. Mindig elb�v�lte a kar�csony. Kisl�nykor�b�l is eml�kezett valamennyi var�zslatos kar�csony�ra. Ahogy ott �llt a feld�sz�tett fa el�tt, �s azt k�v�nta, b�rcsak meg�llna az id�, �s n�zhetn� a sz�p dekor�ci�t, a boldog arcokat, hogy b�rcsak �r�kre �rezni a fah�j �s a narancs kellemes elegy�t, l�tn� a nagy pelyhekben hull� havat, mely befedi az eg�sz t�jat, enn� a finom �nnepi vacsor�t, amelyben � �s kish�ga seg�tett. Azonban hi�ba, az id� nem �llt meg, � pedig feln�tt, �s elm�ltak a gy�ny�r� csal�di kar�csonyok; de az�rt igyekezett minden �nnepet eml�kezetess� tenni. Azon gondolkodott, kiket h�vjon meg, �s mikorra, �s hogy mit f�zz�n; mert ak�rmilyen hihetetlen volt, remek�l mozgott a konyh�ban. Esz�be jutott Bill, �s egy fagy�ngy�t rakott fel ajtaj�hoz. Hirtelen olyan egyed�l �rezte mag�t. Hi�nyzott neki Bill. �llt egy pillanatig a fantasztikus randijukra gondolva, majd megr�zta fej�t, �s �jra teljes figyelm�t a dekor�ci�ra szentelte.