- Kérlek, fáradjatok be. Úrnőim már izgatottan várnak benneteket - mondta az ajtót nyitó Paavo egy halovány mosoly kíséretében.

Az aranyszőke hajú finn felvezette őket az üzlet hátuljában lévő lépcsősoron, majd kitárta előttük a szalon ajtaját. Hermionének el kellett ismernie; a vámpírok igazán szép munkát végeztek. A különböző ülőalkalmatosságok az eddigiektől eltérő módon most a falak mentén álltak, míg a szoba közepén egy hatalmas, arany- és üveggömbökkel ékesített fenyő díszelgett. A sarokban csendben beszélgető Putro-testvérek és Piton az ajtó nyílásának hangjára tekintetüket az újonnan érkezettekre fordították. Liisa és Sanna arcán sugárzó mosoly, a bájitaltantanárén egy mártírt is megszégyenítő szenvedő kifejezés jelent meg.

- Hermione, Draco! Nagy örömünkre szolgál, hogy elfogadtátok meghívásunkat! - csiripelte Liisa-Vuokko.

- Lennétek szívesek bemutatni a vendégeteket?

Piton fogcsikorgatva figyelte, amint Sanna feláll és kezet nyújt Remusnak.

- Sanna-Maria Putro, igazán örülök - mondta a vámpír mosolyogva.

- Remus Lupin, szintúgy - felelte a férfi, s a jelenlévők legnagyobb megdöbbenésére egy puszta kézfogás helyett finom csókot lehelt a nő kézfejére. Hermione és Draco összenéztek, majd egyszerre fordultak Piton felé. Az idősebb professzor látszólag halálos nyugalommal, üres tekintettel bámult maga elé, azonban szorosan ökölbe szorított kezei elárulták valódi érzéseit. Draco szolidan oldalba lökte Remust, aki válaszul ártatlan, kérdő mosollyal nézett a férfire. Hermione a szemeit forgatta. Vannak dolgok, melyek sosem változnak...

- Hát akkor! - csapta össze kecses kezeit Liisa. - Onellista joulua!

- Rauhallista joulua! - válaszolt nővére, majd az angolok értetlen tekintetét látva hozzátette: - Boldog karácsonyt!

- Oh...Boldog karácsonyt! - mondta Hermione is, s ezt követően sorra cseréltek gazdát a jókívánságok. Még Piton is elmormolt egy kelletlen köszöntést, a jelenlévők nem kis meglepetésére.


***


A vacsora nyugodt, kellemes hangulatban telt, Piton Remus felé vetett fagyos pillantásait leszámítva. Az ikrek és Paavo meséltek népük karácsonyi hagyományairól. Hermione élvezettel hallgatta beszámolójukat.
Egy kis idő múlva a Liisa mellett ülő Paavo közelebb hajolt a vámpírhoz, s a fülébe súgott. A szőke hajú nő bólintott, majd Dracohoz és Herminéhez fordulva beszélni kezdett.

- Igazság szerint több oka is van annak, hogy ma idehívtunk benneteket - kezdte a nő. - Mint legutóbbi találkozásunkkor említettük, ahhoz, hogy a bájital hatásos legyen, vértestvérednek is innia kell belőle.

- Ez nálam és nővéremnél nem jelenthet gondot, hisz mi már megtaláltuk társunkat és elvégeztük vele a szükséges szertartást - vette át a szót Sanna. - Azonban nálatok ez nem így van.

- Mit kell tennünk? - kérdezte Hermione aggodalmas arccal. A boszorkány mindeddig azt hitte, a vértestvérek szertartása csupán a vámpírokra vonatkozik.

- Használja a fejét, Granger kisasszony - szólt Piton hűvösen. - Természetesen az egyetlen dolog, amit tehetnek, hogy elvégzik a szertartást.

Remus felkapta a fejét.

- A vértestvérek szertartását? - kérdezte csodálkozva.

- Te tudsz róla? - kérdezett vissza Draco.

Lupin bólintott.

- Rég nem hallottam olyan párról, aki ezt választaná egy szimpla esküvő helyett, de láttam már egyszer egy ilyen rituálét.

- Mikor és hogyan végezhetjük el? - kérdezte Draco Sanna-Mariához fordulva. A vámpír elégedetten mosolyodott el.

- A szertartás bármikor elvégegezhető. Azt javaslom, essetek túl rajta. Liisa és én mindent előkészítünk, csak szólnotok kell.

A fiatal pár összenézett.

- Egy hét múlva? - kérdezte Hermione.

- Ahogy óhajtjátok - bólintottak az ikrek.


A vacsora folytatódott, s az este folyamán nem esett több szó az átokról vagy a vértestvérek rituáléjáról.


***
hauskaa joulua = onnellista joulua = rauhallista joulua = boldog karácsonyt