"Sz�v, �r�mtõl elszokott sz�v,
multak gy�szos �zvegye!
Meghervadt�l, meghajolt�l-
az vagy-e m�g, aki volt�l,
�rva sz�vem, az vagy-e?

�, neked f�j a b� is,
az �r�m is f�j neked!
B�nt az �rny�k, a derû is,
b�nt az �des, keserû is,
mint a szeg�ny beteget.

Nem a r�gi f�jdalom m�r,
�vek folyt�n ami r�g:
csup�n m�rg�t hagyta benned,
s minden illet�sre szenved
a t�l�rzõ f�jvir�g.

Jer! a multak hûs der�vel
a jelent tov�bb ne �ld.
Mi okod van �j panaszra?
N�zz a kikelõ tavaszra:
ege f�nyes, lombja z�ld.

Jer! az �ldott sz�p term�szet
enyhe �le h�vogat;
s temetõn b�rha bolyongok,
eltakarj�k �de lombok
a s�t�t s�rhalmokat."

Arany J�nos- Balzsamcsepp


1. H�t ism�t tal�lkozunk...


Az augusztus v�gi napf�ny vid�man vil�g�totta meg a p�lyaudvaron sorakoz� vonatokat. A peronokon emberek v�rakoztak vagy �ppen szeretteiktõl b�cs�zkodtak. A levegõben kavarg� por �s az �llam�son uralkod� ny�zsg�s k�zepette egy mag�nyos fiatal nõ igyekezett a kilencedik v�g�ny fel�. R�vid barna haja �pp' csak a v�llait s�rolta. K�nnyû anyagb�l k�sz�lt, hossz� z�ld ruh�t viselt, a derek�n v�kony arany�vvel. �lt�z�ke diszkr�ten �s eleg�nsan emelte ki teste vonalait. Meleg barna szemeivel �s finom bõr�vel igaz�n vonz� hat�st keltett.
A nõ meg�llt a kilencedik �s tizedik v�g�nyt elv�laszt� t�glafal elõtt, s bõr�ndj�t maga mell� helyezve a t�meget kezdte f�rk�szni.
Tõle nem messze egy f�rfi lehajolt, hogy karjaiba vegyen egy szõke kisl�nyt. A gyermek vid�man felkacagott �s a f�rfi -feltehetõen �desapja- nyaka k�r� fonta apr� karjait.
A nõ elmosolyodott a jelenet l�tt�n. K�r�ltekintett az �llom�son, majd mikor meggyõzõd�tt r�la hogy senki sem figyeli, kez�be vette poggy�sz�t �s lehunyt szemmel, k�nnyeden a falnak dõlt.

Mikor kinyitotta a szemeit, az elõzõh�z hasonl�, m�gis teljesen m�s k�p fogadta. A ny�zsg�s �s b�cs�zkod�s itt is megvolt, viszont az emberek t�bbs�ge utcai ruha helyett tal�rt �s magas s�veget viselt. A levegõben utaz�l�d�k �s kalitk�k �sztak gazd�ik ut�n. A k�oszt csak fokozta a baglyok, macsk�k, varangyok �s egy�b h�zi kedvencek hadainak l�rm�ja.
A nõ sz�tn�zett, szemmel l�that�lag ismerõs arcokat kutatva az emberek rengeteg�ben. Nem kellett sok�ig keresnie....

-Mione! Mione! -j�tt a csataki�lt�s, s egy szempillant�s m�lva Hermione a f�ld�n tal�lta mag�t k�t eperszõke haj� kis �rd�ggel az �l�ben.
-Prudence! Blaise! Azonnal �lljatok fel �s k�rjetek bocs�natot a keresztany�tokt�l! -harsant egy m�ly f�rfihang.
-Hermione, annyira sajn�lom, nem tudom mit csin�ljak ezzel a k�t �tokfajzattal...
-Ugyan, hagyd õket Ron, olyan �desek! -azzal Hermione �t�lelte az im�nt eml�tett Weasley-csemet�ket, majd felpillantott elõtte tornyosul� gyerekkori bar�tj�ra. H�rmuk k�z�l term�szetesen a tagbaszakadt v�r�s fi� nõtt a legnagyobbra, majd' k�t m�teres magass�g�val m�g apj�t �s �t b�tyj�t is lek�r�zte.
Ron kiny�jtott kez�t elfogadva Hermione felt�p�szkodott a f�ldrõl, nem sokkal azelõtt hogy Fleur Delacour Weasley megjelent f�rje oldal�n.
-Oh Merlin, 'Ermione, a'hnyira sajn�lom! -ezzel a gy�ny�rû boszork�ny elõkapta var�zsp�lc�j�t �s egy suh�nt�ssal rendbehozta Hermione idõk�zben kiss� �sszekusz�l�dott haj�t �s poros ruh�j�t. Miut�n megszeml�lte munk�j�t, el�gedetten b�lintott �s k�zelebb l�pett hogy �t�lelhesse bar�tnõj�t.
-J� t�ged �j'hra l�tni, Mon Cherie! Mostan�ban oly' keveset tal�lkozunk, m�'hr kezdt�nk agg�dni �'hrted!
Hermione zavartan mosolyogva viszonozta az �lel�st.
-Sajn�lom, tudom hogy az ut�bbi idõben ritk�n l�ttuk egym�st. Csak tudj�tok, a munka meg minden...
Ron, aki szeml�tom�st v�gzett zabol�zatlan ikercsemet�i fegyelmez�s�vel, rosszall�an cs�v�lta a fej�t.
-Hermione, m�g el sem kezdõd�tt a tan�v �s Te m�ris t�lhajszolod magad!
-De Ron! Most gondolj csak bele, meg kellett �rnom az �rav�zlataimat, �tolvasni az �j tank�nyveket �s egyeztetni McGalagony professzorral a felsõ�veseket illetõen, na meg...
A Weasley h�zasp�r sokatmond� pillant�st v�ltott. Hermione a f�le t�v�ig elv�r�s�d�tt �s les�t�tte a szem�t. V�g�l Ron felnevetett.
-Tudom hogy izgatott vagy �s azt is hogy milyen sokat jelent neked ez az �ll�s. Csak arra k�rlek, hogy pr�b�lj meg n�ha egy kicsit laz�tani. Higgye el, fantasztikus professzor lesz mag�b�l, Miss Granger! -azzal mag�hoz h�zta az apr� termetû nõt �s egy bar�ti cs�kot nyomott a feje b�bj�ra.

Miut�n sz�tv�ltak, Hermione zavartan k�rben�zett.
-Hol van Marie?
-Hmm, ez j� k�rd�s... MARIE!! -b�mb�lte a Weasley csal�d feje, sikeresen t�lord�tva a peronon uralkod� l�rm�t. A k�t nõ �sszerezzent �s Fleur les�lyt� pillant�st vetett f�rj�re. Hi�ba, a diszkr�ci� sosem volt Ron erõss�ge.
-Itt vagyok Apa, k�rlek ne ordib�lj mert zavarba hozod Mam�t.
Ezzel a holl�fekete haj�, porcel�n bõrû sz�ps�g visszatemetkezett a k�nyvbe, aminek olvas�s�t apja miatt f�lbeszak�totta. Kider�lt, hogy Marie m�r egy ideje mellett�k �llt, csak a nagy �dv�zl�sek k�zepette nem vett�k �szre. Nem is csoda, a f�tyolos hang�, csendes holl�h�tas l�nynak mindig is tehets�ge volt az �szrev�tlenn� v�ll�shoz.
-Harry�kkel mi van? Vel�k sem tal�lkoztam t�l sokat mostan�ban -fordult Hermione Ronhoz.
-Ha j�l tudom, m�g mindig n�sz�ton. Tudod mennyire szeret Luna utazni. �s szerintem Harryre is r�f�r a vak�ci�.
Hermione meg�rtõen b�lintott. A Voldemort �s csatl�sai ellen v�vott harc az eg�sz angol var�zsl�vil�got megr�zta, k�l�n�sen az aurorokat �s a Rend tagjait.
A h�bor�...
Sokan odavesztek, m�soknak eg�sz �let�k munk�ja v�lt a k�zdelem �ldozat�v�. Az biztos, hogy mindenkiben m�ly nyomokat hagyott az ut�bbi p�r �v. Volt akit rosszabbra v�ltoztatott, volt akit...

A gondolatot nem tudta befejezni. A szeme sark�b�l l�tott egy aranysz�nû villan�st. Hermione oldalra kapta a fej�t, s egy pillanatra a l�legzete is el�llt meglepet�s�ben.

A nap m�gegyszer megcsillant a k�ptelen�l vil�gosszõke hajf�rt�k�n, melyek d�san omlottak le gazd�juk h�t�n, eg�szen a derek�ig. A copfot egy laz�n megk�t�tt m�regz�ld selyemkendõ tartotta �ssze, azonban p�r tincs �gy is szabadon borult a f�rfi v�ll�ra �s keretezte s�padt, finom arc�t. Az ac�lsz�rke tekintet szinte automatikusan Hermion�re szegezõd�tt, s a v�kony ajkak halov�ny mosolyra h�z�dtak. A f�rfi biccentett, majd elfordult �s folytatta �tj�t. Fekete tal�rja �gy suhogott ut�na, mintha nem is a f�ld�n j�rna.
-Malfoy... -suttogta Hermione, fõk�nt mag�nak. A f�rfivel utolj�ra k�t �ve tal�lkozott, a gyõzedelmi �nneps�gen. A h�bor� olyan embereket is megv�ltoztatott, akikrõl senki sem gondolta volna, hogy k�pesek b�rmif�le v�ltoz�sra. P�ld�ul Draco Malfoyt.
Draco Malfoyt, aki �t �vvel ezelõtt, egy esõs, k�sõ õszi �jszak�n �tfagyva, csapzott tal�rban j�tt el a Rendhez, hogy felaj�lnja szolg�latait, mint k�m. Draco Malfoyt, aki mag�ra vette a S�t�t Jegyet, csak hogy seg�thessen Dumbledor�knak legyõzni Voldemortot. Draco Malfoyt, aki saj�t test�vel v�dte Harryt a v�gsõ �tk�zetben Lucius �tk�val szemben...
A k�z�sen elt�lt�tt �lmatlan �jszak�k alatt a griffend�les l�nynak volt alkalma megismerni, igaz�n *megismerni* a fi�t, aki tizenegy �ves kora �ta pr�b�lta pokoll� tenni az �let�t. Kezdetben sem õ, sem bar�tai nem akart�k befogadni a mardek�rost, annak ellen�re sem, hogy Dumbledor maxim�lisan megb�zott a fi�ban.
De az idõ telt, a harc egyre elkeseredettebb� v�lt, s ha Ron nem is, Harry �s Hermione eljutottak arra a pontra, mikor f�lre tudt�k tenni elõ�t�leteiket. S�t�t idõk voltak azok, melyekben az egyetlen biztos pontot az embernek a t�rsai jelentett�k.
Sok mindent megtudott akkor Dracor�l, fontos dolgokat �s jelent�ktelen apr�s�gokat; hogy hogy issza a k�v�j�t, mit szeret olvasni, h�ny �vesen �lt elõsz�r seprûn... Mindig is tudta hogy Draco intelligensebb, mint amilyennek be�ll�tja mag�t, azonban sosem gondolta hogy sz�rakoztat� is tud lenni, hogy Õ, Hermione, valaha is �lvezni fogja a t�rsas�g�t. De be kellett l�tnia t�ved�s�t. K�nytelen-kelletlen be kellett ismernie, hogy az egy�tt elt�lt�tt h�rom �v alatt megkedvelte Drac�t. Tal�n jobban is mint szabadna...

-...mione. Hermione!
A nõ felriadt elm�lked�s�bõl �s Ronhoz fordult.
-J�l vagy?
-Persze. Csak... elgondolkodtam...
-A vonat mindj�rt indul, ideje felsz�llnotok.

Marie �s Hermione elb�cs�ztak a Weasley-fam�lia t�bbi tagj�t�l �s elfoglalt�k helyeiket a Roxfort Expresszen, Marie holl�h�tas t�rsaival, Hermione pedig egy, a vonat elej�n a tan�rok sz�m�ra fenntartott f�lk�ben.
Pont siker�lt elhelyezkednie egy vaskos �tv�ltoztat�stan k�nyvvel az �l�ben, mikor a f�lke ajtaja kiny�lt.
-Szabad? -k�rdezte az ismerõs, vontatott hang.
Hermione feln�zett �s a pillant�suk tal�lkozott. A nõ �gy �rezte, bele tudna fulladni a feneketlen sz�rke m�lys�gbe... Egy v�gtelennek tûnõ pillanat ut�n Hermione megk�sz�r�lte a tork�t.
-Term�szetesen, Draco.
Malfoy halv�nyan elmosolyodott, s elõsz�r l�d�j�t bûv�lte be a f�lk�be, majd maga is bel�pett �s becsukta az ajt�t. Hermione v�gig k�v�ncsian figyelte minden mozdulat�t, nyelve hegy�n azzal a bizonyos k�rd�ssel. 'Mit keresel Te itt?'
Draco, mintha meg�rezte volna a vele szemben �lõ nõ gondolatait, kezet ny�jtott neki.
-Draco Malfoy, s�t�t var�zslatok kiv�d�se professzor, szolg�lat�ra Sz�p H�lgy.
Majd kiss� bizalmasabb hangon, egy Malfoyhoz m�ltatlan szel�d mosollyal hozz�tette:
-H�t ism�t tal�lkozunk, Hermione.