Draco p�r nap m�lva elsz�ntan ment ki a szob�j�b�l. Feltett sz�nd�ka volt, hogy besz�l Potterral a helyzet�rõl. Õ egy percet sem fog ebben a bizonytalans�gban �lne. Abb�l is elege volt, hogy sz�tlanul kellett �lnie folyamatosan. Igaz tegnap megint besz�lt Natalie-val, de az a t�z perc nem sz�m�tott nagyon. A l�pcsõ elõtt megpillantott valakit. K�zelebb �rve l�tta, hogy Hermione az. Draco egy pillanatra megtorpant. Nem akart k�zelebb menni hozz�, mert m�g egy rohamot m�r biztos nem tud kimagyar�zni. A l�ny h�trapillantott, ahogy meghallotta a k�zeledõ l�pteket. Hermione elõsz�r meglepõd�tt, de gyorsan mag�hoz t�rt.

- Szia! Neked nem k�ne pihenned? – k�rdezte Draco
- Csak egy kicsit j�rk�lni akartam, mert a v�ge az lesz, hogy azt se fogok tudni.
- �s j�l vagy? – k�rdezte a fi�, mik�zben a l�ny mell� �rt.
- Igen – felelte Hermione, �m abban a pillanatban a l�pcsõ korl�tj�hoz l�pett, hogy megkapaszkodjon benne.
- Azt l�tom – mondta Draco, mik�zben meg akarta fogni az auror kez�t, nehogy elessen, �m a mozdulat f�lbe maradt.
- Csak egy kis sz�d�l�s.
- Nem k�ne visszamenned?
- Nem, csak egy kis levegõre van sz�ks�gem, mi�ta itt vagyok m�g nem volt kint �s a kertben olyan…
- Nyugtat� – sz�lt k�zbe Draco.
- Igen, pontosan ezt akartam mondani. Honnan tudod?
- M�r voltam kint egyszer. Nos meddig �lldog�lunk m�g itt?
- �n lemegyek.
- Seg�tek.
- Nem kell k�szi.

�m, ahogy Hermione lejjebb l�pett ism�t sz�d�lni kezdett.

- �gy l�tom m�g is.
- J�l van, de csak az�rt, hogy lejussak.

Draco gyeng�den megfogta Hermione egyik karj�t, �gy a l�ny a s�ly�t a bal oldalra helyzete, jobb kez�vel pedig a korl�tot fogta meg. A konyh�ban nem tal�ltak senkit.

- Kimegyek veled.
- Nem kell, tudok vigy�zni magamra, Malfoy.
- Nem az�rt. Potterral akarok besz�lni, de nem tudom, hol keressem, biztos felbukkan majd itt. De ha nem akarod, nekem �gyis j�.
- Nekem mindegy. Azt teszel, amit akarsz.

Draco az ablakon kereszt�l n�zte, ahogy a fiatal nõ lassan a hinta�gyhoz s�t�lt, s le�lt r�. A fi� m�g k�r�lbel�l egy percig �lldog�lt a helyis�gben, majd az auror ut�n ment, s helyet foglalt mellette, b�r az�rt legal�bb f�l m�terrel arr�bb.

- Nos… - kezdte. – K�rdezhetek valamit?
- Elõsz�r hadd mondjak valamit �n, k�rlek. Az este r�m�lmom volt. Azt hittem megfulladok, ha nem ker�l�k ki a szob�mb�l, a l�pcsõn is annyira siettem, hogy m�g sz�d�l�sre se volt idõm. De nem ez a l�nyeg. Sajn�lom, ami t�rt�nt, azt, hogy megint majdnem te lett�l a hib�s.
- Nem t�rt�nt semmi. Megijesztett�l.
- H�t gondolom – mondta Hermione, mik�zben maga el� n�zett, nem fordult a fi� fel�.
- Nem tudod, merre lehet Potter?
- Nemsok�ra visszaj�n. Mit akarsz tõle?
- Besz�lni vele.
- Azt sejtettem.
- Tudod, az�rt j�l csõbe h�zt�l. Az aurorok rejtekhelye. Enn�l jobb helyre nem is j�hett�nk volna.

Hermione elmerengett p�r pillanatig, majd megsz�lalt.

- Nem tudod elk�pzelni, mennyire v�gytam m�r ide. �s b�ztam benne, hogy be tudunk j�nni, b�ztam benned. Am�gy ez itt a Fõnix Rendj�nek hadisz�ll�sra, de most m�r az aurorok� is.

Draco az utols� elõtti mondatra felh�zta az egyik szem�ld�k�t, meglepte ez a kijelent�s.

- Igen, persze, hogy az – mondta a l�ny, mintha nem tudn�, hogy az egykori Mardek�ros mire c�lzott.
- Nem erre gondoltam. B�zt�l bennem?
- Azt hiszem. Nem valami pontosak az eml�keim. Egyszer hallottam egy idegen hangot.
- Reggel egy kis faluban voltunk, egy bar�tomn�l, akitõl idehoppan�ltunk.
- Bar�tod?
- Mi�rt nekem nem lehetnek?
- Nem �gy �rtettem.
- Nem harcol senki oldal�n. A maga �tj�t j�rja. M�r t�bbsz�r kih�zott a bajb�l. Az egyetlen szem�ly, akiben megb�zok.
- �rtem.

Egy enyhe sz�l megrezegtette a f�k lombkoron�it. Hermione m�g jobban �sszeh�zta mag�n a kab�tj�t. Draco pedig megborzongott, csak egy inget �s egy pul�vert viselt.

- Mi�rt akarsz Harryvel besz�lni?
- El kell d�nteni, hogy mi legyen velem. Nem maradok itt tov�bb t�tlen�l, vagy engedjen el, vagy k�rje seg�ts�get. Tudok egyet s m�st a hal�lfal�kr�l. Tulajdonk�ppen nem tudom, eddig m�rt nem k�rdezett semmit.
- Val�ban seg�teni akarsz? – k�rdezte meglepetten Hermione, s most elõsz�r a fiatal f�rfire n�zett.

A fi�t egy pillanatra megb�n�totta a l�tv�ny. Ahogy ez a t�r�keny nõ oldalra fordult, n�h�ny tincs az arc�ba hullott, amely kicsit kipirosodott a hûv�s levegõtõl. A volt Mardek�ros pislog�s n�lk�l n�zett bele a gesztenyebarna szemekbe, amik teljesen elbûv�lt�k.

Az auror zavartan tekintett a fi�ra.

- Malfoy?
- ��h… igen? Csak elgondolkoztam. Nem tudom, mi�rt olyan neh�z elhinni ezt, miut�n t�ged is idehoztalak. Tudod… - ekkor egy hang f�lbeszak�totta.
- Hermione.

A k�t fiatal a k�zeledõ fekete haj� fi�ra n�zett.

- Mit csin�lsz itt? – k�rdezte Harry Malfoy-ra pillantva.
- Csak kij�ttem a levegõre, de azt hiszem, ennyi el�g is volt.
- Felk�s�rjelek? –k�rdezte az auror, mik�zben a l�nyba karolt. – Madam Pomfrey l�tni akar.
- Potter. Besz�lnem kell veled – sz�lalt meg Draco.
- Most nem �rek r�.
- Fontos, �gyhogy �rj r�.

Harry-n l�tszott, hogy sz�vesen visszasz�lna, de t�rtõztette mag�t.

- Negyed �ra m�lva. V�rj meg a konyh�ban – azzal a k�t bar�t bement a h�zba, majd õket k�vette a fi� is.

Draco elõvett egy cs�sz�t, mert k�v�t akart inni, �m az alapanyagokat sehol sem l�tta. �szre sem vette, ahogy Natalie bel�pett a helyis�gbe.
- Mit csin�lsz Malfoy?
- K�v�val pr�b�lkozom, de h�t…
- Majd �n elk�sz�tem – aj�nlotta fel a l�ny.
- K�szi – mondta Draco.

Meglepte, hogy ezt a sz�t milyen k�nnyen haszn�lta. Hisz soha senkinek nem mondott m�g k�sz�netet, nem volt mi�rt. Pontosabban egyetlen szem�lynek, az �desanyj�nak. Esz�be jutott az a pillanat, mikor megtudta, hogy meghalt. Az apja �gy k�z�lte vele, mintha csak az aznap vacsoramen�t jelentette volna be. Szemernyi sajn�lat nem volt az apja szavaiban, sõt kifejezetten el�gedettnek l�tszott.

- Hey Malfoy. Malfoy!
- Igen?
- K�sz a k�v�d – mondta a l�ny az asztalra mutatva.

Mindketten helyet foglaltak, s saj�t cs�sz�j�kh�z ny�ltak.

- Min gondolkodt�l?
- Semmi k�l�n�s�n.
- Nem �gy n�zett ki.
- Csak any�mon… sok auror j�r ide?
- Mi�rt �rdekel?
- Pr�b�ltam besz�lgetni.
- Persze, pont ilyenekrõl.
- Azt m�gsem k�rdezhetem, hogy melyik a kedvenc kviddicscsapatod?
- Az angol torn�d�k.
- Komolyan? – tudakolta Draco, mik�zben felh�zta a szem�ld�k�t.
- Igen. Mert?
- F�nykorukban is harmatgyeng�k voltak.
- Mondja a nagy szak�rtõ.
- Ha �ppens�ggel tudni akarod a Roxfortban fog� voltam.
- Oh igen, gondolom, sokszor biztos le is gyõzted Harry-t.
- H�t meg se tudn�m sz�molni – mondta Draco fellengzõsen.

A fi� olyan komoly k�pet v�gott, hogy Natalie nem tudta visszafojtani a nevet�s�t. Ebben a percben l�pett be Harry, aki igencsak meglepõd�tt az asztaln�l �ld�g�lõ p�ros l�tt�n. A fekete haj� l�ny zavartan k�hintett egyet.

- Nos Malfoy, mondani akart�l valamit.
- Akkor �n megyek is – sz�lt Natalie, majd kisietett a konyh�b�l.

Harry le�lt a l�ny hely�re. Elõsz�r a Draco kez�ben tartott k�v�ra n�zett r�, majd a fiatal f�rfire.

- Mit akarsz?
- R�gt�n a t�rgyra t�rek. Vagy engedjetek el, vagy tegy�nk valamit egy�tt.

Harry erre a kijelent�sre meglepõdve dõlt h�tra, karjait keresztbe fonta maga elõtt, s a szem�ld�keit is �sszer�ncolta.

- Malfoy, te akarod megszabni itt a dolgokat? Hadd mondjam el, hogy m�r nem a k�ri�n vagy.
- Potter, gondolkodj m�r egy kicsit, ennek az eg�sznek semmi �rtelme.
- Semmik�pp sem mehetsz el innen. Ak�rmennyire is gyûl�lnek a hal�lfal�k.
- J�l van, akkor marad a m�sik lehetõs�g.
- Miben akarsz seg�teni?
- P�ld�ul, hogy bejussatok a k�ri�ba.
- Az elm�lt p�r napban sok tennival�nk volt, de p�ran minden nap foglalkoznak a k�ri�val.
- S mire jutottatok?
- Nem sokra.
- Sejtettem.
- Malfoy most a seg�ts�gedet akarod ny�jtani, de csak az�rt teszed, mert tudod, hogy igazs�gsz�rummal is ugyan�gy ki tudjuk belõled szedni a sz�ks�ges inform�ci�kat.

Draco tudta, hogy ez is fel fog mer�lni.

- Igaz, de csak, hogy vil�gosan l�ss. Van olyan var�zslat, amihez nem el�g a sz�. Malfoy-v�r sz�ks�ges hozz�. Ha pedig ti pr�b�lj�tok õket semleges�teni, nos, ink�bb nem mondom el, mi t�rt�nik.
- Mi�rt? Mi�rt akarsz seg�teni?
- N�zd Potter – kezdte, tudta, hogy ezt is meg fogja majd k�rdezni – Nem akarok magyar�zkodni. M�rlegeltem a helyzetet. Nem akarok visszat�rni a hal�lfal�khoz, de ha akarn�k, se tudn�k.
- Te most is hal�lfal� vagy.
- N�zõpont k�rd�se.

Harry erre megingatta a fej�t.

- Malfoy. Ez nem ilyen egyszerû. N�h�ny hete majdnem meg�ltelek.
- Nem felejtettem el, de �lek, �s mi�rt? Granger miatt, õ pedig miattam. Szerintem ez m�r jelent valamit.
- Lehet, de az is lehet, hogy nem. N�zd, �n nem tudom pontosan, hogy mi t�rt�nt a k�ri�n. Besz�ltem errõl Hermion�val, de nem ment�nk bele a r�szletekbe. De azt tudom, hogy seg�tett�l neki, �s ezt nagyra �rt�kelem, hidd el. De nem b�zok, b�zunk meg benned.
- Nem is kell. Az r��r k�sõbb. Csup�n egy es�ly. A m�ltkor m�g azt k�rdezted, hogy nem akarok e be�llni k�z�tek.

A k�t fiatal f�ri j� darabig farkasszemet n�zett egym�ssal, majd a fekete haj� auror fel�llt a hely�rõl.

- H�tkor legy�l itt. Megbesz�l�nk a t�bbiekkel p�r dolgot.
- Rendben.

Draco el�gedett nyugt�zta a teljes�tm�ny�t. Nem tudta, mit hoz majd ez az este, de abban biztos volt, hogy ez a helyzet meg fog v�ltozni, �s ennek nagyon is �r�lt.