- Hello – hallott egy ismeretlen nõi hangot.

Oldalra n�zve egy hossz� fekete haj� l�nyt pillantott meg. S�t�tk�k szemei �rdeklõdve p�szt�zt�k õt.

- Te vagy Draco Malfoy, ugye?

A k�rdezett b�lintott.

- Halottam, hogy Hermionen�l vagy �s gondoltam, hogy… - a l�ny valami�rt elhallgatott.
- Mit gondolt�l? Megn�zed, hogy nem b�ntom-e �ppen? – k�rdezte Malfoy idegesen.
- Semmi ilyesmit nem hittem, ha �ppens�ggel tudni akarod.

Mielõtt a vita folytat�dhatott volna, Ron jelent meg Natalie m�g�tt. A l�ny egy d�h�s pillant�st vetett a szõk�re, �s beviharzott Hermion�hoz.

- Malfoy, m�gis mit csin�lsz itt?
- Hadd gondolkozzak… tal�n egy helyben �llok �s egy �rtelmetlen besz�lget�st folytatok?
- �n nem vagyok olyan eln�zõ veled, mint Harry – sziszegte a v�r�s haj� auror, mik�zben Dracora emelte a p�lc�j�t.
- Ugyan Weasley, csak nem fogsz egy fegyvertelen emberre t�madni?
- Nem szok�som, de lehet. Veled kiv�telt teszek.
- Nem hiszem – mondta Malfoy magabiztosan.
- K�l�nben Grangern�l voltam. Potter sz�lt, hogy besz�lni akar velem, de mielõtt bemenn�l hozz�, hogy hogy van, biztos lehetsz benne ha gond van, az elõbbi csaj m�r kij�tt volna.
- Malfoy, semmit sem v�ltozt�l.
- Ha te mondod… �s ha most megbocs�tasz – sz�lt Draco kiss� g�nyosan mosolyogva, majd elindult a szob�ja fel�.

Meglepet�s�re Weasley nem mondott semmit, sõt m�g a szob�j�ba is be tudott menni. Ott azonban meglepet�s fogadta. A helyis�g nagyobb lett, s �gy t�bb ablakkal is rendelkezett m�r. Az �gy is megny�lt egy kicsit, valamint az egyik fal elõtt egy szekr�nysor h�z�dott, a sarokban pedig egy asztal �s egy sz�k �llt. Draco ahogy kinyitotta a szekr�nyt, m�g jobban elcsod�lkozott, ugyanis ruh�k sorakoztak benne. A helyis�gbõl ny�lt m�g egy ajt�. Draco gyan�totta, hogy m�g�tte egy f�rdõszoba tal�lhat�, s amint benyitott oda, errõl is megbizonyosodott. Jobb dolga nem l�v�n a fiatal f�rfi kihaszn�lta az alkalmat, mielõtt eltûnne a f�rdõ, s letusolt. K�zben mindv�gig Granger szavai visszhangoztak a fej�ben, az ajt�kr�l, a h�zr�l, a v�delemrõl. Sz�val m�g is van benne valami j�? Letagadni se tudta volna, hisz biztos volt benne valami, mert az aurorok rendszerei biztosan t�k�letesen mûk�dnek. Nem becs�lte le õket.

Vajon mi lesz most vele? Elengedni biztos nem fogj�k, meg�lni se, hacsak valamelyik d�h�s auror neki nem esik. Potter… m�gis mit mondhatott volna neki? Persze sz�vesen be�llna az aurorok k�z�, akik legsz�vesebben kiiktatn�k, hogy a hal�lfal�k ellen harcoljon, akik szint�n �gy gondolkodnak. Mindk�t oldal ellene van. De h�t õ akarta ezt. Ha nem hozta volna el Grangert, most otthon lehetne a k�nyelmes h�zban, k�r�l�tte szolg�kkal, akiket ugr�ltathat, �s l�nyokkal, akik mindent megtesznek neki. Nos ennek az �letm�dnak v�ge, m�ghozz� �r�kre. De v�g�lis nem b�nja.

K�zben kij�tt a tus al�l , majd megt�r�lk�z�tt. Ahogy az ing�t gombolta be, pillant�sa meg�llapodott a has�n, ahol m�g mindig volt egy kis nyoma Potter �tk�nak. Esz�be jutott az akkori beesett arc� Hermione, �s az, akit most l�tott. Kezdett hasonl�tani arra a l�ny�ra, akit a Roxfortban megismert. Arca m�r-m�r felvette r�gi form�j�t. Szeme is visszanyerte eredeti sz�n�t, b�r m�g most is teli voltak f�jdalommal, mintha �letteleknek lettek volna, tal�n az a fekete haj� l�ny kicsit v�gta le kicsit a haj�t, hull�mos barna tincsei v�lla al� �rtek. Draco megr�zta a fej�t. Mi�rt gondolkodik most õ azon, hogy Granger, hogy n�z ki? Jobban van, s ez a l�nyeg. Mikor kiment a f�rdõbõl az asztalon ott tal�lta a szok�sos reggelij�t. Miut�n elfogyasztotta, az ablakhoz s�t�lt. J� lenne kimenni a levegõre, gondolta, mik�zben belet�rt a m�g mindig vizes haj�ba. Egyszerûen elk�pzelhetetlen volt sz�m�ra, hogy Granger, hogy b�rhatta ki ott lent a s�t�tben annyi ideig.

A fi� nem tudta, az aurorok, hogy k�zlekednek a h�zban, ez�rt megv�rta a d�lelõtt eltelt�t, mielõtt kij�tt volna a szob�b�l. �gy gondolta, akik �jjel kint lehettek, most m�r mind megj�ttek, s tal�n a t�bbiek is elmentek. El�gedetts�ggel nyugt�zta, hogy az ajt� r�gt�n kiny�lt. Miut�n a f�ldszintrõl nem hallott semmilyen hangot felszûrõdni lement a l�pcsõn. Megpr�b�lta kinyitni a bej�rati ajt�t, de nem siker�lt. Nem mintha p�lca n�lk�l b�rhova is el akart volna menni. Nem sz�nd�kozott minden szob�ba ben�zni, ink�bb v�gig s�t�lt a folyos�n, s v�g�l a konyh�ban k�t�tt ki. Gyan�totta, hogy ezen a h�zon el�g sok t�rt�g�t� var�zslatot hajtottak v�gre. Azon gondolkodott, hogy vajon hova rejtett�k el a p�lc�j�t p�lc�j�t - persze csak, ha nem semmis�tett�k meg - �s a k�peny�t, ami eltûnt a szob�j�b�l. T�rgyai teli voltak fekete m�gi�val, ez�rt megpr�b�lt r�juk koncentr�lni, h�tha meg�rzi az erej�ket. F�l perc m�lva egy j�l ismert hangot hallott a h�ta m�g�l.

- Nem fog menni.
- Micsoda? – k�rdezte Draco.
- A p�lca. Potter nem ostoba.
- Mindenki hib�zik – felelte a szõke haj� fi�.
- Nem k�ne k�borolnia a h�zban – mondta a fekete ruh�s f�rfi.
- A szob�ban sem �lhetek t�tlen�l.
- Meglep, hogy itt l�tom, Mr Malfoy.
- Ahogy engem is az �n jelenl�te… professzor.

Piton tov�bbra is ugyanolyan rezzen�stelen arccal n�zett a fiatal f�rfire.

- Nem hittem, hogy m�g valaha �letben l�tjuk Miss Grangert.
- Nagyon erõs akaratereje �s szervezete van – mondta Draco.

Az egykori b�jitaltantan�r �sszeszûk�lt szemein kereszt�l vizslatta Dracot, mik�zben le�lt az asztalhoz, s egy p�lcasuhint�ssal egy k�v� jelent meg elõtte. Draco k�vette a f�rfi p�ld�j�t, legal�bbis, ami a helyfoglal�st illette.

- Ahogy hallottam, j�l helyben hagyta Luciust.
- Val�ban. Nem volt mit tenni.
- Azt hiszem legk�zelebb, akkor l�tj�k egym�st viszont, ha az egyikõj�k meg�li a m�sikat. Persze, ha ezt nem teszi meg valaki m�s elõbb.
- Arra c�loz, hogy itt meg fognak �lni?
- Ezt nem mondtam, de ahogy l�tom nem igaz�n f�l.
- Nincs mit vesztenem. Tal�n be�llok maguk k�z� – mondta Draco hirtelen, k�v�ncsi volt erre mit fog sz�lni Piton.
- Val�ban? A t�bbiek biztos �r�mmel veszik majd ezt a bejelent�st.
- Mag�t is elfogadt�k.
- Nem vagyunk egyform�k.
- Egy jelentõs dologban az�rt m�gis csak hasonl�tunk – mondta Draco, s feltûrte az ingj�t. – Ebben – tette hozz�, s Piton fel� mutatta a S�t�t Jegyet.
- Azt ne felejtse el Mr Malfoy, hogy n�lam ennek m�r nagyon sok �ve v�ge, maga viszont tegnap m�g hal�lfal� volt.

A f�rfi fel�llt, s az ajt� fel� indult.

- Ha r�m hallgat, ink�bb a szob�j�ban marad.

A fi�nak persze esze �g�ban sem volt ezt tenni. Nem telt egy �jabb f�l perc, s megjelent a fekete haj� l�ny.

- Malfoy.
- Hello.
- M�gis mit mûvelsz itt?
- Egy helyben �llok.
- Azon k�v�l?
- �pp ki akartam menni a kertbe.
- Nem tan�csolom – sz�lt a l�ny.
- El tudom d�nteni egy magam is, hogy mit akarok.
- Felõlem menj csak, ha akarsz. Ott az ajt�.

Draco lenyomta a kilincset, s kil�pett a szabadba. A kert val�ban sz�p volt. Fû bor�totta az eg�sz terepet, nagy lombkoron�j� f�kkal egy�tt. Egynek az �rny�k�ban egy hinta�gy �llt. A t� enyh�n hull�mzott a kis sz�ltõl. A t�volban l�võ f�k t�nyleg egy erdõ k�pzet�t ny�jtott�k. Az eg�sz k�rnyezet olyan nyugtat� hat�ssal rendelkezett, amely nem illet bele ehhez a vil�ghoz.

- Te is �rzed? – k�rdezte m�g�le egy hang.
- Igen – felelte a fi�.
- Nem tudom, mit csin�lt Hermione, de az embernek, legal�bbis a legt�bbnek, mindig ilyen �rz�se van, ha kij�n ide, mintha kint nem lenne semmi baj.
- Pedig m�s nincsen is. Szokt�l harcolni �hm…
- Natalie.
- Sz�val Natalie.
- Mostan�ban nem. Az aurork�pzõt nem fejeztem be �s Harry sem engedi meg.
- Potter? Milyen alapon? – k�rdezte meglepõdve Draco.
- Malfoy, neked ehhez azt�n v�gk�pp semmi k�z�d – mondta a l�ny �gy, mintha meggondolta volna mag�t a t�rsalg�st illetõen.
- Ha te mondod… - felelte a szõke haj� fi�.
- De ettõl m�g tudom, hogy mif�le vagy.
- Oh val�ban? – k�rdezte a volt Mardek�ros felh�zott szem�ld�kkel.
- Csak egy hal�lfal� vagy, m�ghozz� az egyik legõsibb csal�db�l, akiknek mindenki a hal�l�t k�v�nja.
- Nos az lehet, de m�gse �ltek meg.
- Nem tudom, mi�rt nem.
- Dehogynem. Idehoztam Grangert.
- Most azt k�ne mondanom, hogy ezt csak az�rt tetted, hogy bef�rkõzz ide, de ez nem �gy van.
- A h�res v�delmi rendszeretek.
- Honnan tudsz r�la? – k�rdezte meglepetten a l�ny.
- Granger mes�lt r�la.
- Oh.
- Te nem volt�l Roxfortos.
- �rorsz�gb�l j�ttem, de most jobb, ha m�sz, nemsok�ra gyûl�s lesz.
- K�sz, hogy �gyelsz a testi �ps�gemre, de nem sz�ks�ges.
- J� h�t akkor maradj, nekem azt�n mindegy. K�v�ncsian v�rom, hogy a t�bbi auror mit fog hozz� sz�lni – azzal Natalie visszament a h�zba.

Draco m�g egy percig kint �llt, besz�vta mag�ba a hûvõs õszi idõt, majd visszament a szob�j�ba. Ha ez �gy halad, unalm�ban fog meghalni. Elk�pzelte, ahogy be�ll�t az aurorok k�z� az �l�s k�zep�n. Na az nem semmi jelenet lenne, az biztos. Feldobn� a hangulatot. V�g�l azt�n �gy d�nt�tt, a mai napot m�gis ink�bb a szob�j�ban t�lti. A fiatal f�rfit m�r nagyon zavarta ez a t�tlens�g, �lni a szob�ban �s gondolkodni. Mert m�st nem igaz�n tudott. �s ez a sok gondolkod�s egy�ltal�n nem tett j�t neki. Most olyan dolgokat is felfedezett mag�ban, amiket eddig nem. Mi�ta az �lete �sszefon�dott Granger�vel teljesen megv�ltozott. Ha m�g nem is akarta mag�nak bevallani, de elõb�jt a jobbik �ne, ami egy�ltal�n nem is akart eltûnni. Ez nem minden esetben tetszett neki, mert �gy sokkal sebezhetõbbnek �rezte mag�t. Azelõtt õ volt a megk�zel�thetetlen, kem�ny Draco Malfoy, most pedig az a hal�lfal�, aki megment egy aurort, akit r�gebben gyûl�lt. Ez a k�t dolog pedig egy�ltal�n nem illett egym�shoz.

Az �r�k gyorsan teltek Draco sz�m�ra. Nemr�g volt, hogy d�lut�n hangzavart hallott kintrõl, felt�telezte, az aurorok j�ttek gyûl�sre, s m�r be is s�t�tedett. Ahhoz k�pest, hogy eg�sz nap a szob�j�ban volt hirtelen aludt el, r�ad�sul ruh�stul.

Dracot egy cs�r�mp�l�s, majd egy sik�t�s �bresztette fel �lm�b�l. Ezer k�z�l is megismerte volna ezt a f�lelmet tartalmaz� hangot, Hermion�� volt.

*

Hermione, miut�n Draco elment tõle, elfogyasztotta a reggelij�t, pontosabban csak egy kis r�sz�t. M�g mindig nem tudott annyit enni, mint r�gen, a gyomra nagyon �sszeszûk�lt. Megmentõj�nek l�togat�sa kiss� felkavarta �rzelmeit. A fi� megint bocs�natot k�rt tõle, s azt mondta, hogy neki semmit nem kell megk�sz�nni. Õ t�nyleg szeretne neki megbocs�tani, de a l�ny �gy �rezte, hogy akkor nem csak az ifj� Malfoy bocs�natk�r�s�t fogadn� el, hanem az idõsebb�t is, �s az eg�sz hal�lfal� t�rsadalm�t. Tudta, hogy a fi� nem �nsz�nt�b�l k�nozta meg akkor lent a pinc�ben. Ha nem tette volna meg, val�sz�nû, hogy most egyikõj�k sem �lne. S �rezte, nem sz�v�bõl csin�lta, hogy nem �lvezte, sz�zszor gyeng�bb volt az az �tok, mint Luciussz�.

B�r, amikor meg�t�tte… igaz akkor sem tudta, hogy õ az. S miut�n megtudta, seg�tett rajta. M�ghozz� nem kis �ldozattal. Az eg�sz �let�t feldobta az�rt, hogy megmentse õt. A Roxfortban pedig… nos ilyen apa mellett egy percig nem csod�lkozott a volt Mardek�ros viselked�s�n. De tulajdonk�ppen most mit is csin�l? Mag�nak pr�b�lja bizonygatni Draco Malfoy �rtatlans�g�t? Mi�rt van erre sz�ks�ge? A fi� idehozta, õ megk�sz�nte, sõt az �let�t is megmentette, ezzel le van z�rva. Hisz neki semmi dolga nincs Malfoy-jal, legal�bbis ezt pr�b�lta mag�nak bemes�lni, pedig tudta, hogy ez egy�ltal�n nem igaz. Sorsuk mintha �r�kre �sszefon�dott volna. Ekkor m�g csak nem is sejtette, mennyire k�zel j�rt az igazs�ghoz.

Hermione nyugtalanul forgol�dott az �gy�ban. Kegyetlen szavak, f�jdalmas �tkok, durva tettek, nyirkos levegõ. A l�ny �jb�l a gyûl�lt pincehelyis�gben tal�lta mag�t. Maga elõtt l�tta Lucius d�htõl eltorzult arc�t. �gy �rezte, test�t sz�tszabja a f�jdalom, �rezte a hal�lfal� �rint�s�t a test�n…

Szemei hirtelen pattantak fel. Csak egy r�m�lom volt. Itt fekszik a szob�j�ban. Egyed�l. Eg�sz teste verejt�kben �szott. Lepedõj�t teljesen �sszegyûrte maga alatt. A levegõ is fullaszt� volt. Hermione �rezte, ha nem szabadul ki innen, azonnal megfullad. Mag�ra h�zta k�nt�s�t, beleb�jt a papucs�ba, majd fel�llt. A j�r�s m�r eg�sz j�l ment neki. Az elej�n annyira erõtlen volt, hogy nem b�rta megtartani mag�t. A f�lelem most m�g jobban hajtotta. F�l pillanat alatt ki�rt a folyos�ra, ahol m�r lassan haladt, biztos l�ptekkel. A l�pcsõn a korl�tba kapaszkodott. A konyh�ba igyekezett egy poh�r friss v�z�rt. A levegõt gyorsan szedte, m�g mindig nem nyugodott meg. A keresett helyis�gben teljes s�t�ts�g honolt. Felgy�jtotta az egyik l�mp�t, �m tett�t azonnal meg is b�nta, a hirtelen j�tt vil�goss�g szinte elvak�totta, �gy lekapcsolta a f�nyforr�st. Azelõtt m�g õ javasolta az �ram bevezet�s�t, amelyet t�bb mugli sz�rmaz�s� auror el is int�zett, egy kis m�gi�t is bevetve. Szerencs�re s�t�tben is tudta, hogy hol keressen mag�nak egy poharat. Vizet t�lt�tt bele, �m az iv�sig nem jutott el. Nem tudta, mi�rt, de keze elkezdett remegni, fej�be ism�t bet�dultak az �lomk�pek, s a val�di sz�rnyû eml�kek. Eg�sz test�ben r�zk�dni kezdett. Kez�bõl kics�szott a poh�r, �szre sem vette, ahogy felsikoltott. A retteg�s v�ratlanul uralkodott el rajta. A fal ment�n lecs�szott, t�rdeit maga el� h�zta, s fej�t r�juk hajtotta. A lehetõ legkisebbre pr�b�lt �sszezsugorodni. Mintha m�r azt se tudta volna, hol van, csak s�rt, �s f�lt, f�lt att�l, hogy ism�t �t kell �lnie az elm�lt sz�rnyû �vet.

�szre sem vette, ahogy bej�tt valaki a konyh�ba, s leguggolt el�.

- Hermione, mi t�rt�nt? J�l vagy?

Ahogy feln�zett, Malfoyt pillantotta meg maga elõtt.

- Hagyj b�k�n, menj innen – ki�ltotta hiszt�rikusan a l�ny.
- De csak �n vagyok az, nincs mitõl f�lned – a fi� meg�rintette a l�ny karj�t, �m az auror reakci�ja miatt r�gt�n megb�nta ezt.

Hermione a volt Mardek�ros �rint�s�re arr�bb h�z�dott a fal ment�n, s jobban remegni kezdett.

- Ne �rj hozz�m, ne �rj hozz�m m�g egyszer!

A l�ny k�zben m�r zokogott is, Draconak fogalma sem volt r�la, hogy mit tegyen, de nem is volt ideje semmire, mert a k�vetkezõ pillanatban az asztalon meggyulladt egy gyertya, s t�bben is megjelentek a helyis�gben.

- Malfoy, m�gis mi a fen�t mûvelsz? – kiab�lta Harry.
- Semmit, �gy tal�ltam Grangert.
- Hermione nincs semmi bajod? – k�rdezte a fekete haj� fi�, aki szinte fell�kte a szõke f�rfit, �gy t�rdelt le bar�tja el�.
- Harry – sz�lt a l�ny alig hallhat�an. – K�rlek… �n… nem kapok levegõt.
- Hermione, nyugodj meg. Adjatok m�r egy poh�r vizet – rivallt r� a t�bbiekre.

Natalie eleget tett a fi� parancs�nak, m�g Ron Dracora szegezte a p�lc�j�t.

- �n megmondtam. M�r akkor meg kellett volna �lni, mikor betette ide a l�b�t.
- Gyer�nk Weasley, mire v�rsz, tedd meg. De mellesleg k�zl�m, hogy hozz� sem �rtem a bar�tnõt�kh�z, csup�n megint valami rohama van. Jobban oda k�ne r� figyelnetek.
- Hidd el, sz�vesen megtenn�m.

Harry l�tta Hermione szemeiben a retteg�st, de ismerte m�r annyira a l�nyt, hogy tudja, nem Malfoy miatt van ez a f�lelem. A fekete haj� fi� felemelte a volt Griffend�lest a f�ldrõl, aki k�ts�gbeesetten fonta karjait bar�tja nyaka k�r�, arc�t pedig a fiatal f�rfi mellkas�ba f�rta, s halkan zokogott.

- Ron hagyd. Nem miatta van. Mindenki menjen a dolg�ra – azzal Harry Hermion�val a karj�ban elhagyta a konyh�t, felment a l�pcsõn, majd be a l�ny szob�j�ba.

Lassan letette az aurort az �gy�ra. A fi� bar�tja szemeiben zavarts�got l�tott.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte.
- Nem tudom… rosszat �lmodtam, alig kaptam levegõt, lementem a konyh�ba, �s azt�n hirtelen m�g rosszabb lett. �n, �n… komolyan nem tudom…
- De most m�r megnyugodt�l, ugye? – k�rdezte Harry kedvesen, s k�zben megsimogatta Hermione arc�t.
- Valamennyire... Szeg�ny Malfoy, szerintem, most m�r t�nyleg azt hiszi, hogy õr�lt vagyok.
- Az�rt annyira ne sajn�ljuk – mondta mosolyogva a fekete haj� fi�.
- Maradj velem, k�rlek
- Tess�k?
- Aludj itt, l�gy sz�ves.
- Biztos ezt akarod?
- Igen, nem szeretn�k egyed�l lenni, �s ezen az �gyon h�rom felnõtt is bõven elf�rne.
- J�l van, ha ettõl jobban leszel.
- Sz�val olyan r�mes a legjobb bar�toddal aludni? – k�rdezte Hermione mosollyal a sz�ja szeglet�ben.

Harry kimondhatatlanul meg�r�lt ennek az apr� mozzanatnak, mely azt sejtette, tal�n bar�tnõje egyszer m�gis olyan lesz mint r�gen, vagy legal�bbis hasonl�tani fog �nmag�ra.

A fi� viszonozta a mosolyt, majd lefek�dt Hermione mell�. A l�ny oldalra ford�totta a fej�t, csak r�n�zett bar�tja nyugtat�, z�ld szemeibe, majd szinte r�gt�n elaludt.

A fiatal f�rfi m�g j� ideig n�zte a m�sik auror arc�t, ami most m�r nyugodt volt. A fi� tudta, hogy m�g hossz� ideig nem lesz j�l lelkileg, �s tal�n sohasem gy�gyul meg igaz�n, de õ mindent el fog k�vetni annak �rdek�ben, hogy visszakapja r�gi bar�tnõj�t.

*

Draco, miut�n Potter elviharzott a konyh�b�l, s Weasley sem akarta m�r meg�lni, visszament a szob�j�ba. D�h�sen vetette mag�t az �gyra. Mi�rt kell minden�rt õt okolni? Csak az�rt, mert Grangernek folyton rohamai vannak? Ilyenkor mindig mintha f�lne tõle. De vajon meddig lesz ez �gy? Mi t�rt�nhetett a l�nnyal, ami �gy felzaklatta õt? Mivel az idõ m�r j�csk�n az �jszak�ban j�rt, a fi� r�gt�n egy r�m�lomra gondolt. Viszont, ha csak hirtelen ker�lt ilyen �llapotba, akkor m�g nagyobb gond van vele, mint azt gondolt�k. A fiatal f�rfit, b�rmennyire is tagadta, megijesztette a volt Griffend�les l�tv�nya, ahogy ott kuporgott az �vegszil�nkok k�z�tt, remegve �s zokogva. S a szemei teli voltak f�jdalommal, s gyûl�lettel, ahogy azt mondta, neki, hogy tûnj�n el. Ha folyton ilyen rossz hat�ssal van r�, az, amikor megl�tja õt, akkor nem maradhat itt, mert ez csak akad�lyozza a gy�gyul�s�t, fel�p�l�s�t. Luciusra, a k�ri�ra, a k�nokra eml�kezteti. Pedig ha tudn�, hogy õ mennyire m�s, mint az apja. De erre senki sem k�v�ncsi, õ pedig nem fog magyar�zkodni. Ink�bb hagyja, hogy az emberek annak l�ss�k õk, aminek akarj�k. Az igazs�g elõbb vagy ut�bb �gyis kider�l. A fiatal f�rfi rem�lte, hogy akkor m�r nem lesz t�l k�sõ.