Draco ugyanazt a tev�kenys�get v�gezte, mint a nap minden perc�ben, azaz a falakat b�multa, mikor az auror ism�t megjelent n�la.

- Mit szeretn�l Potter? – k�rdezte.
- Tudod Malfoy, legsz�vesebben kidobn�lak innen.
- Akkor mi�rt nem teszed meg? – tudakolta a sz�ke fi� g�nyosan mosolyogva.
- Mert rohann�l a hal�lfal� band�dhoz.
- Persze, ap�m t�rt karokkal fogadna, ezt m�g te sem gondolhatod komolyan.

Harry keresztbe fonta a karjait.
- Akkor m�gis mit akarsz tenni?
- H�t m�rlegelve a mostani helyzetemet, semmit.
- Tegy�k fel, hogy kiengedlek innen, akkor?
- Potter, mire megy ki ez az eg�sz? – k�rdezte Draco �sszesz�k�tett szemekkel.

M�gis mi a fen�t akar t�lem ez?

- Arra vagyok k�v�ncsi, hogy tov�bb akarsz-e a harcolni a hal�lfal�k oldal�n.
- Nem �ll sz�nd�komban – mondta a fiatal f�rfi komoly hangon.
- De gondolom az aururokhoz sem �llsz �t.

Malfoy ezt m�r v�gk�pp nem �rtette. Nem el�g, hogy Potter norm�lis hangnemben besz�l vele, most a tov�bbi terveir�l �rdekl�dik.

- L�tod, ezen m�g nem gondolkoztam, de Weasley �s a t�bbiek biztosan sz�vesen fogadn�nak – mondta g�nyosan.

Harry erre csak lemond�an megr�zta a fej�t.

- Ne m�sok �rdekeljenek.
- Te �gy megb�zol bennem?
- Egy�ltal�n nem b�zom meg benned.
- H�t akkor?
- Csup�n felt�telezem, hogy nem akarsz �leted v�g�ig itt peshedni. �n felvetettem valamit, vagy �lsz vele, vagy nem, b�r azt ne hidd, hogy egy hamar p�lc�t adok a kezedbe.
- Nem is gondoltam.
- Besz�ltem Hermion�val.
- Mit mondott?
- Elhiheted, hogy ha azt mondta volna, hogy b�ntottad, most nem itt besz�lgetn�k veled.
- Potter annyira okosnak hiszed magad.
- Nem sok mindenre eml�kezett az est�b�l, de amit elmes�lt, az hasonl� a te v�ltozatodhoz – folytatta Harry, �gy mintha meg se hallotta volna a sz�ke fi� megjegyz�s�t
- �gy l�tszik, m�gse hazudtam.
- Malfoy, azt hiszem, itt az ideje valaminek – mondta az auror kiss� szorongva.
- Mi az?
- Figyelembe v�ve a t�nyt, hogy nem b�ntottad Hermion�t, �s azt, hogy idehoztad, valamint, hogy a te �rdemed, hogy �letben van, azt kell, mondjam… - a fi�nak nehez�re esett a mondat – k�sz�n�m, �s h�l�s vagyok neked.

Draco megh�kkent a hallottakt�l, erre azt�n v�gk�pp nem sz�m�tott. M�g hogy Potter neki mond k�sz�netet? J� persze idehozta Grangert, de h�t akkor is… az�rt ezt m�gsem gondolta volna.

Harry mikor l�tta, hogy Malfoy nem sz�nd�kozik megsz�lalni, hozz�tette:

- Van valaki, aki besz�lni szeretne veled.

A sz�ke fi� erre felkapta a fej�t.

- Granger? – k�rdezte, s rem�nykedett abban, hogy igen.
- Hermione. �gyhogy gyere.

Harry kiengedte egykori iskolat�rs�t maga el�tt, biztos, ami biztos alapon, b�r nem gondolta, hogy a fi� h�tulr�l r�t�mad. P�r helyis�ggel arr�bb az auror r�mutatott egy ajt�ra �s jelzett a m�sik fi�nak, hogy menjen be. Draco vett egy m�ly l�legzetet, majd miut�n kopogott, benyitott a szob�ba.

Az els� dolog, amit megl�tott, az szemben l�v� hatalmas �gyban fekv� Hermione volt. A l�ny, amint �szrevette a bel�p� fi�t feljebb tolta mag�t. Ez a mozdulat most m�r sokkal k�nnyebb �s f�jdalommentesebb volt sz�m�ra, mint mikor Malfoy szob�j�ban tart�zkodott. A fiatal f�rfi �gy �llt az ajt�ban, mintha egy s�b�lv�ny�tkot bocs�tottak volna r�. Egyik�j�k sem sz�lt semmit, csak mereven n�zt�k egym�st. A leveg� is megfagyott k�r�l�tt�k. A csendet v�g�l Hermione t�rte meg.

- Szia.
- Szia – k�sz�nt Draco is.
- Nem �lsz le?

A fi� erre egy sz�ket h�zott az �gy mell�, de az�rt el�gg� tisztes t�vols�gra.

- Sz�p szoba – mondta, miut�n k�rben�zett.

Az egyik oldalon egy hatalmas szekr�nysor h�z�dott v�gig k�nyvekkel, f�nyk�pekkel �s egy�b t�rgyakkal. Az ablak alatt egy �r�asztal �llt, t�bb sz�kkel, a szoba m�sik ablak�hoz viszont akad�ly n�lk�l oda lehetett menni, amib�l a kil�t�s biztos az udvarra ny�lik. A sarokban egy nagy fotel volt tal�lhat� t�bb kism�ret� p�rn�val, mellette egy vir�goszloppal. A falon t�bb k�p is l�gott. Valamint egy ajt� is ny�lt m�g a szob�b�l. T�bb mint val�sz�n� egy saj�t f�rd�szob�ba.

- Igen, ez a legnagyobb, mondjuk az eg�sz h�zon egy t�rt�g�t� b�b�j van, sz�val gondolhatod. Mindig is mondtam Harry-nek, hogy haszn�ljuk m�sra, de � ragaszkodott hozz�, hogy az eny�m legyen, �s, am�g nem voltam itt, addig se alak�tott�k �t. Azt mondta tudta, hogy visszaj�v�k.

Hermione elhallgatott. Nem az�rt h�vta ide Malfoy-t, hogy a szob�j�r�l besz�ljenek. Kicsit nevets�gesnek �rezte ezt a helyzetet. Mint k�t kamasz az els� tal�lkoz�skor, olyan zavarban �rezt�k magukat.

- Mit szeretn�l mondani? – k�rdezte Draco hirtelen.

Hermione erre les�t�tte a szem�t, majd a helyis�g egy pontj�t kezdte el szugger�lni.

- �hm… �n… nem is tudom.

A fi� erre felh�zta az egyik szem�ld�k�t.

- Akkor k�rdezek �n. Mi�rt reag�lt�l �gy, mikor megl�tt�l?

A l�ny ett�l a k�rd�st�l f�lt. Tal�n m�gsem ez a legmegfelel�bb id�pont erre a besz�lget�sre.

- Nem tudom, t�nyleg. Hirtelen reakci� volt… Eml�keztetsz a k�ri�n t�rt�ntekre – mondta a boszork�ny, mik�zben szomor�an a fi�ra pillantott. – Ne haragudj �rte.

A fiatal f�rfi zavartan n�zett a l�nyra. Hermione k�r t�le bocs�natot t�le? Nagy sz�gyen�rzett lett �rr� rajta. Hisz � volt az, aki egyszer meg�t�tte �s megk�nozta. Nem n�zett a fiatal n�re, nem tudott r�n�zni. Rosszul volt mag�t�l

- Erre semmi sz�ks�g. Akinek bocs�natot kell k�rnie az �n vagyok, b�r megbocs�thatatlan, amit tettem.

Hermione megborzongott a fi� hanglejt�s�t�l. Soha nem hallotta �t �gy besz�lni.
Draco egy m�ly leveg�t vett, �s folytatta.

- Ha nem csal az eml�kezetem, m�r k�rtem, hogy bocs�ss meg, de most m�g egyszer megteszem. Sz�rnyen �rzem magam, mindaz�rt, amit valaha is csin�ltam veled.

A l�ny majdnem a sz�j�t is elt�totta d�bbenet�ben. M�g hogy Draco Malfoy-nak b�ntudata van miatta? Persze, b�ntotta �t, eg�sz �let�ben b�ntotta, de akkor is…

- N… ne besz�lj�nk r�la – dadogta fiatal n�. – Mindent el akarok felejteni.
- De… - kezdte volna �jb�l az ifj� Malfoy.
- Nem akarok.

A fi� b�lintott egyet. Sz�val nem bocs�t meg neki, csup�n �gy tesznek, mintha mi sem t�rt�nt volna. Ez az �llapot cseppet sem tetszett Draconak.

- K�rdezhetek valamit? – tudakolta a fi�.
- Igen – hangzott a v�lasz.
- Besz�ltem Potterral, �s nem �rtem. Arr�l faggatott, mihez akarok kezdeni magammal. Azt is k�rdezte, hogy �t�lln�k e hozz�tok, viszont azt is mondta, hogy egy�ltal�n nem b�zik bennem. Tulajdonk�ppen, hogy is van ez? Valamennyire biztos, hogy b�zik bennem, mert akkor nem mondta volna ezeket.

Draco v�rakoz�an n�zett a l�nyra, akin l�tszott, hogy igencsak elgondolkodott valamin.

- Tudod, vannak bizonyos dolgok, amiknek az ismerete cs�kkenti a bizalmatlans�got veled szemben.
- M�g pedig?
- Nos azt hiszem, most m�r elmondhatom… A h�zat rengeteg v�d�var�zslat v�di. K�zt�k az, hogy ide csak j�sz�nd�k� ember l�phet be, s�t a h�z is csak olyannak jelenik meg, akikben nincs gonoszs�g, kegyetlens�g. Persze ez nem azt jelenti, hogy az itt l�v� emberek megtestes�lt angyalok. Rem�ltem, hogy az j�r a fejedben, hogy biztons�gban legy�nk, vagy valami ilyesmi - a l�ny abbahagyta a mondand�j�t, �s m�ly l�legzetet vett.

Kezdett elf�radni Kicsit oldalra hajolt, hogy az �jjeli szekr�nyen l�v� poh�r�rt ny�ljon. Mikor Draco l�tta, hogy a l�ny mire k�sz�l, felpattant, s odany�jtotta a l�nynak. Ahogy Hermione el akarta venni a fi�t�l a vizet, ujjaik s�rolt�k egym�st. Hermion�nak ekkor furcsa �rz�se t�madt. A sz�ve mintha hevesebben vert volna, s kezdett melege lenni. Ezt mind ez az apr� �rint�s v�ltotta volna ki bel�le?

Draco �rdekl�dve figyelte a l�nyt sz�ke tincsei m�g�l. A boszork�ny mintha zavarba j�tt volna.

- K�sz�n�m – mondta halkan a boszork�ny.

Miut�n ivott n�h�ny kortyot, folytatta.

- A szoba, ahol alszol, nos az val�j�ban nem tartozik a h�zhoz. M�g Piton �s Harry fejlesztette ki, mikor kit�rt az igazi h�bor�. A sebes�ltek miatt, hogy kider�lj�n r�luk milyen emberek. Ha m�r jobban lett valaki, oda vitt�k �t. Tulajdonk�ppen olyan, mint a h�z.
- Sz�val el�sz�r az�rt nem tudtam kij�nni a szob�b�l, mert el akartam t�nni innen. Viszont p�r napja, mikor hozz�d j�ttem, kijutottam.

Draco elt�n�d�tt. Tal�n t�bb mag�ban a j�indulat, mint ahogy azt � gondolta? Hogy mit nem tud n�h�ny var�zslat. Sz�val ez az oka annak is, hogy Potter n�mi bizalommal van ir�nta, b�r az�rt el�g kicsivel.

- �rdekes – mondta v�g�l. – �s te mit gondolsz r�lam? – k�rdezte v�ratlanul.

Hermione nem v�laszolt r�gt�n. Vagy egy percig f�rk�szte a sz�rk�sk�k szemeket, amelyek olyan furcs�n tekintettek r�.

- Nem tudom. Elhiszem, hogy t�nyleg megv�ltozt�l, ahogy mondtad. Mindketten megv�ltoztunk, �s tal�n val�ban feln�tt�l.
- Tal�n?
- T�bb, mint val�sz�n�. N�zd Malfoy, nem v�rhatod el, hogy most m�r a kezemet is a t�zbe tegyem �rted.
- Nem v�rom el – sz�rta k�zbe a fi�.
- De kezdem elhinni azt, amit mondt�l m�g a szob�dban magadr�l, a hal�lfal�s�gr�l.

Draco kicsit k�nyelmetlen�l �rezte mag�t. Nem az zavarta, hogy Granger �s Potter tudj�k, hogy nem olyan, mint a t�bbi hal�lfal�. Csak �gy mintha elt�nne maga k�r�l az a v�d�burok, ami mindig t�vol tartotta �t mindenkit�l, amivel megk�zel�thetetlenn�l v�lt.

Fel�llt, s az ablakhoz s�t�lt. Hermione k�vette minden mozdulat�t a tekintet�vel. Az ifj� Malfoy szeme el� meglep� l�tv�ny t�rult.

- Az ott egy t�? – k�rdezte.
- Igen, Harry �s Ron csin�lt�k a k�r�semre, var�zslattal persze.
- �s m�g�tte egy erd�?
- Nem, csak p�r fa, a t�bbi ill�zi�. Csak a l�tv�ny kedv��rt. Az az �n m�vem, ahogy az eg�sz bef�ves�tett kert is, �s az a nagy fa.
- Sz�p munka – mondta elismer�en Draco.
- K�szi.

Hermione m�g mindig a fi�t n�zte, aki pedig az udvart k�mlelte, legal�bbis l�tsz�lag. Mindkett�j�k sz�m�ra nagyon k�l�n�s volt, hogy �gy el tudnak besz�lgetni egym�ssal, m�g ha csak ilyen jelent�ktelen dolgokr�l is.

- Csak bar�ts�gosabb� pr�b�ltam tenni a k�rnyezetet. A h�zat is fel�j�tottuk, pontosabban a munka abbamaradt.
- Jobb, ha most megyek – mondta Draco, mik�zben visszafordult.
- Rendben.

A fi� az �gy v�g�hez ment, majd tekintete tal�lkozott a boszork�ny�val.

- Hogy vagy? – k�rdezte Malfoy.
- Jobban – felelte Hermione.
- Jobban is n�zel ki – mondta Draco �szint�n.

A fi�nak igaza volt. A l�ny arc�r�l m�r elt�ntek a z�z�d�sok, csak n�h�ny seb helye l�tszott meg m�g halv�nyan. Valaki a haj�t is lev�gta. Hermione hull�mos, barna haja most a v�lla al� �rt.

Draco m�r �ppen a kilincs�rt ny�lt, mikor a volt Griffend�les ut�na sz�lt.

- Malfoy.

A var�zsl� visszan�zett.

- Az�rt h�vtalak ide, hogy megk�sz�njem, hogy idehozt�l. N�lk�led m�g mindig ott lenn�k.

A fi�nak ez m�r v�gk�pp sok volt. Annyi �ven �t f�lreismerte ezt a l�nyt. Hogy nem vette �szre, mennyi j� lakozik benne? M�g ebben a helyzetben is � h�l�s neki.

- Semmit sem kell megk�sz�nn�d Hermione – hadarta, s kil�pett a folyos�ra, majd nekid�lt a becsukott ajt�nak.
Behunyta a szem�t, s m�lyet l�legzett. Hermion�nak sz�l�totta. Maga is meglep�d�tt azon, hogy mennyire term�szetesnek hangzott.