Harry halk neszekre �bredt fel. Ahogy kinyitotta a szem�t, megl�tta Madam Pomfrey-t, aki az �gy k�r�l forgol�dott.

- �, j�, hogy fel�bredt Mr Potter, egyed�l hagyna Ms Grangerrel.
- Hogy van? – k�rdezte agg�dva a fi�.
- Ugyan�gy, de m�g nem v�rhatunk nagy v�ltoz�st, hisz csak p�r �r�ja van itt. Aprop�, Mr Weasley n�h�ny perce �rkezett meg, �s nagyon t�relmetlen.
- Ron?
- Igen.
- Rendben. Akkor lemegyek hozz�.

A fi� a konyha fel� vette az ir�nyt, ahol r�gt�n megtal�lta a fel-al� j�rk�l� bar�tj�t.

- Harry, igaz, hogy Hermione el�ker�lt? – k�rdezte idegesen.
- Igen.
- � Merlinre. Enn�l jobb h�rt sosem kaptam m�g. �s mi�rt nem lehet bemenni hozz�?
- Nagyon rossz �llapotban van.
- Akkor, hogy j�tt el id�ig?
- Jobb, ha megkapaszkodsz. Malfoy hozta ide.
- Az a Malfoy? – k�rdezte d�bbenten Ron.
- Draco Malfoy – b�lintott Harry.

A v�r�s haj� fi� csak t�togni tudott.

- Az emeleten van, az els� szob�ban. Persze m�r besz�lt�nk vele, de mindj�rt felmegy�nk hozz� megint.
- Mit jelent az a nagyon rossz �llapot Harry? – tudakolta Ron, mik�zben le�lt.
- Ak�r a legrosszabbat is.

Ron szemeiben f�lelem villant. B�r mindig is mondta bar�tj�nak, hogy Hermione ha �lne, m�r biztos el�ker�lt volna, a sz�ve m�ly�n rem�lte, hogy ez nem igaz. �s most, hogy a legjobb bar�tja itt van, nem akarta elvesz�teni.

- De Hermione fel fog �p�lni. Tudom. � nagyon er�s.

Ron erre nem mondott semmit, csak maga el� n�zett.

- �s Malfoy nem mondta, mit�l ker�lt ilyen �llapotba?
- De – s�hajtotta Harry. – Az apja k�nozta Hermion�t… �s az arc�n lev� z�z�d�sokb�l �t�lve t�bbsz�r meg is verte.
- Tess�k? – Ron olyan er�vel �llt fel, hogy m�g a sz�ke is feld�lt. – Az a szem�t mocskos hal�lfal�! – kiab�lta. – Ha egyszer el�m ker�l, haboz�s n�lk�l fogom meg�lni!
- Nem csak te, �n is –sz�lt Harry d�h�sen. – Jobb, ha elmes�lem, miket mondott m�g Malfoy.

Am�g a k�t fi� besz�lgetett, Piton is bet�vedett a konyh�ba, s meger�s�tette a fekete haj� fi� mondand�j�t. Miut�n Ron n�mileg lenyugodott, a k�t fi� a volt Mardek�ros szob�ja fel� tartott. Harry b�rminem� var�zslat n�lk�l lenyomta a kilincset, s oldal�n Ronnal bel�pett a helyis�gbe.

*

Draco kimer�lten fek�dt az �gy�n. Az elm�lt nap f�radts�ga most j�tt ki rajta, ami k�sz�nhet� volt Piton igazs�gsz�rum�nak is. A f�rfi nem sokkal Harry t�voz�sa ut�n bement hozz�. � mondta a var�zsl�nak, hogy ez nem sz�ks�ges, mert Potternek is elmondott m�r mindent, de Piton ragaszkodott hozz�. De legal�bb tudj�k, hogy nem hazudok – gondolta mag�ban. - M�r d�l is elm�lt – �llap�totta meg. Hallotta, hogy kint, az ajtaja el�tt az emberek j�nnek, de �t senki nem tisztelte meg a t�rsas�g�val, amint � persze nem is b�nt. Ezek szerint Potter nem sz�lt az ittl�t�r�l, vagy pedig mindenkinek megtiltotta, hogy bej�jjenek hozz�. Fogalma sem volt r�la, hogy mi lesz vele. Hoppan�lni nem siker�lt neki. A p�lc�ja sincs n�la. Az viszont biztos, hogy Potter nem fogja meg�lni. B�rmennyire is gy�l�lte �t, �s azt hogy hal�lfal�, megmentette a legjobb bar�tj�t, idehozta, s ez�rt tartozik neki. Szerette volna tudni, hogy van Granger, de volt �vfolyamt�rsa nem �rulta el neki. Draco minden t�le telhet�t megtett. Egy valamiben azonban nem mondott igazat a var�zsl�nak, s erre Piton sem k�rdezett r� ut�lag. B�ntotta Hermion�t. Meg�t�tte, s ez m�r akkor is lelkiismeret-furdal�st okozott neki, mikor nem tudta, hogy � az. S most f�leg… R�ad�sul k�nytelen volt r� kimondani a Cruciatus-�tkot. Ezt soha nem fogja megbocs�tani mag�nak.

Draco �jabb l�ptek hangj�t hallotta, azonban most a szem�lyek nem mentek el az ajtaja el�tt, hanem egyenesen meg�lltak el�tte, majd k�t auror l�pett a helyis�gbe.

- Potter, Weasley. Minek k�sz�nhetem ism�t ezt a kellemes l�togat�st? – k�rdezte g�nyosan Malfoy, mik�zben felpattant az �gyr�l.
- L�tom, semmit sem v�ltozt�l. Ugyanolyan nagyk�p� �s �ntelt vagy, mint r�gen.
- H�t r�lad Weasley m�g ez sem mondhat� el. Nincs mire.
- El�g – mondta Harry. – M�r nem a Roxfortban vagytok.
- Ezt Weasley-vel �rtesd meg.

Miel�tt Ron b�rmit mondhatott volna, �jb�l Harry sz�lalt meg.

- Mikor tudtad meg, hogy Hermione n�latok van?
- N�h�ny hete.
- �s mi t�rt�nt azut�n?
- Mi van, ha nem v�laszolok ezekre a k�rd�sekre?
- Jobban teszed, ha v�laszolsz.

Draco nem mintha tartott volna ett�l a fenyeget�st�l, de felelt a fekete haj� fi�nak.

- Nem sokszor l�ttam azt�n. Egyszer mikor felhozattam a szob�mba…
- Mi�rt hozattad fel a szob�dba Hermion�t? – k�rdezte Ron szikr�kat sz�r� szemekkel.
- Szerinted? - k�rdezett vissza Draco felh�zott szem�ld�kkel.

R�gen szerette heccelni Weasley-t, a tri�b�l mindig � kapta fel a vizet leghamarabb.

- Te szem�t – sziszegte Ron, mik�zben m�r ugrott volna m�r neki a m�sik fiatal f�rfinek.

Harry azonban visszafogta, mik�zben r�ki�ltott Dracora.

- Malfoy, ne sz�rakozz.
- J�l van… sz�val felhozattam, mert a k�ri�n sok hal�lfal� tart�zkodott, s ap�m az egyikk�j�knek sz�nta Grangert. Azt�n egyszer-k�tszer m�g l�ttam a cell�ban. Ennyi.
- �s csak �gy hirtelen megsz�lalt az angyal, �s azt gondoltad, hogy idehozod Hermion�t?

Draconak err�l nem igaz�n akar�dzott besz�lnie. �gy gondolta, Potter �s Weasley nem igaz�n k�v�ncsiak a benne kavarg� �rz�sekre, s � sem akarta kiadni mag�t.

- Ehhez nem sok k�z�d van Potter. Egyszer�en idehoztam �s k�sz. Ink�bb h�l�snak k�ne lenned.
- Majd maximum akkor leszek az, ha fel�p�lt.
- �s hogy sz�ktetek meg?
- H�t le�t�ttem ap�m, megk�t�ztem, elk�b�tottam �s elj�tt�nk.
- Hihet� – sz�lt halkan Ron.
- Senki sem mondta, hogy higgy nekem Weasley.
- Te gy�gy�tgattad? – k�rdezte Harry.

Dracot v�ratlanul �rte a k�rd�s. Tess�k, most azt�n senki sem mossa le r�lam a ment�angyal c�met.

- Ezt hogy �rted?
- �gy, hogy Madam Pomfrey �s a gy�gy�t� is azt mondta, l�tni, hogy valaki n�h�ny egyszer� gy�gy�t� var�zslatot bocs�tott Hermion�ra.
- �n voltam – mondta Draco.
- Hogy jutottatok el id�ig?
- Egy h�zban megh�z�dtunk �jjelre, azt�n hajnalban el�rt�nk egy falut, s onnan hoppan�ltunk ide, Granger meg elmondott valami var�zsig�t, megjelent a h�z, s bej�tt�nk.
- Csak �gy? – k�rdezte d�bbenten Ron.
- Mi�rt csod�lkozik ezen el mindenki? – tudakolta Draco, mik�zben nekid�lt a falnak, s karjait keresztbe fonta mellkasa el�tt.
- T�ged az ne �rdekeljen Malfoy. Menj�nk – fordult Harry bar�tj�hoz.
- Potter – sz�lt Draco a fekete haj� fi� ut�n, mikor Ron m�r kiment a szob�b�l. – Mit akartok tenni? Itt fogtok tartani �letem v�g�ig, vagy egyszer m�g kij�hetek innen? Vagy meg�lt�k esetleg?
- M�g nem tudom. A t�bbiekkel fogunk d�nteni – miel�tt Harry is elhagyta volna a helyis�get, a v�lla felett m�g visszasz�lt. – Ha annyira szeretn�l, kij�hetn�l.

Draco �sszesz�k�tette a szemeit. Vajon ezzel meg mire c�lzott? – t�n�d�tt mag�ban. � igenis el akar menni, de ett�l m�g az ajt� nem fog kiny�lni. Ha az �lete a t�bbi auroron m�lik, f�leg a Weasley-ken, akkor a napjai meg vannak sz�ml�lva. Ut�lta ezt a bizonytalans�got. Mindegy mi lesz vele, csak akkor mondan�k m�r meg. Val�sz�n�nek tartotta, hogy Potter m�g azt is megv�rja, hogy Granger mag�hoz t�r, s az � v�lem�ny�t is kik�ri. Vajon mit fog mondani? Elmes�l majd mindent? V�g�l is nem sz�m�t. Majd lesz valahogy. A fogadalm�t megtartotta, visszahozta Grangert az auroroknak. S ez k�nnyebben ment, mint gondolta volna. Ami pedig ezut�n t�rt�nik, az m�g a j�v� titka.