Hermione igazat adott a fi�nak. Azt nem tudta, hogy Malfoy mi�rt seg�t neki, de az igen, hogy � az egyetlen, aki t�nyleg valamennyire megk�nny�theti itt a helyzet�t. � pedig nem akart egyed�l maradni Luciusszal. Ha az � hal�l�t minden r�szv�t n�lk�l v�gig is tudn� n�zni, a fi��t nem val�sz�n�.

A l�ny becsukta a szem�t, megpr�b�lt er�t gy�jteni. Egy perces fesz�lt v�rakoz�s m�lva, pedig elsuttogta a var�zsig�ket, amelyek Draco sz�m�ra ismeretlenek voltak.

A fi� lepillantott a seb�re, amely hirtelen �sszeforrt, s csak egy apr� kereszt maradt meg hegk�nt. A fiatalabbik Malfoy kivette Hermione kez�b�l a p�lc�t, �s most m�r biztosabb l�ptekkel visszament a kanap�hoz.

- El�g nagy rendetlens�get hagyt�l magad ut�n – mondta Hermione, mik�zben k�rbetekintett a szob�ban.

Draco is ugyan�gy tett, �s be kellett l�tnia, a boszork�nynak igaza van. A sz�nyeget mindenhol v�r �s s�rfoltok szennyezt�k, tal�rja �s ingje is szanasz�t hevert. Fel�llt, s el�sz�r levette mocskos cip�j�t, amit behaj�tott az egyik szekr�nybe, majd t�bb p�lcasuhint�ssal minden nyomott elt�ntetett. Ingj�t �s tal�rj�t feldobta egy sz�kre, s tiszta ruh�kat el�v�ve bement a f�rd�be. Belen�zve a t�k�rbe egy pillanatra megijedt mag�t�l, az arca teljesen feh�r volt. A tus alatt langyos vizet engedett mag�ra, amelyt�l viszonylag felfriss�lt. Has�r�l lemosta a v�rt. �j ruh�j�ban t�rt vissza a szob�ba. A fi� le�lt szok�sos hely�re, a kanap�ra. Ingj�t nem gombolta be, �gy l�ttatni engedte izmos fels�test�t. Belet�rt m�g vizes haj�ba, majd halkan sz�lalt meg.

- K�sz�n�m – b�rmennyire is nehez�re esett kimondani ezt a sz�t, �gy �rezte, meg kell tennie.
- Mit? – k�rdezte Hermione, mik�zben pillant�s�t Draco tekintet�be f�rta.

Pr�b�lkoz�sa azonban rem�nytelen volt. Malfoy tov�bbra is ugyanolyan kifejez�stelen�l n�zett r�, mind eddig. Arcizmai sem rezd�ltek. Sz�rk�k szemei semmir�l sem �rulkodtak.

- Amit tett�l – felelte.
- R�k�nyszer�ltem.
- Oh �rtem. Sz�val am�gy hagyt�l volna meghalni – mondta nyugodt hangon a fi�, mik�zben �sszesz�k�tette szemeit.
- Mi�rt m�gis mit v�rsz t�lem? Hisz te egy Malfoy vagy, egy hal�lfal�! – felelte erre d�h�sen Hermione.
- Draco Malfoy, nem pedig Lucius.
- K�l�nbs�g?
- Sok!
- M�g pedig?
- Granger, �n nem fogok neked itt el�ad�st tartani magamr�l. Higgy, amit akarsz.
- H�t ez az. Nem tudjam, mit higgyek. R�d n�zek, �s nem ismerek r�d. Te nem ilyen volt�l.
- Mi�rt milyen voltam? Mondd csak meg, �szint�n – k�rdezte k�v�ncsian a fi�, �rdekelte, mit gondolt r�la a l�ny.
- H�t nagyk�p�, bek�pzelt, g�g�s, azt hitted, az emberek felett �llsz, csak, mert aranyv�r� vagy, mindenkit len�zt�l, mindenkin �tg�zolt�l, �lvezted m�sok szenved�s�t, �s folyton a bar�taimat �s engem b�ntott�l.

Draco pontosan tudta, hogy a boszork�nynak igaza van, ez�rt nem is haragudott meg r�. Mindesetre furcsa volt ezt �gy hallania.

- Nos… nem gondolod, hogy ez a felel�tlen gyerekkori �nem? Az ember feln� Granger, �s v�ltozik.
- De ekkor�t?
Draco t�n�dve n�zte a l�ny arc�t, amely m�g az �v�n�l is sokkal s�padtabb volt. Bizony�ra az�rt, mert m�r egy �ve nem l�tott napf�nyt. Fel�llt, s le�lt a fiatal n� mell�, �gy, hogy h�t�t az �gy t�ml�j�nak d�nt�tte.
- Mekkor�t? – k�rdezte v�g�l.
- Mi�rt seg�tesz nekem Malfoy?

Hermione k�rd�se jogos volt. A fi� merengve b�mult ki el�re az ablakon, mik�zben egy �rtelmes v�laszon gondolkozott.
- N�zd - mondta miut�n visszafordult a l�ny fel� -, mint mondtam, az ember v�ltozik. R�gebben egy olyan fi� voltam, aki b�szk�n hirdette a sz�rmaz�s�t, dicsekedett a csal�dj�val. Megr�gz�tten hajtogattam az ap�m �ltal bel�m nevelt gondolatokat, elveket. �ltem a gondtalan di�k�veim, nem t�r�dve senkivel �s semmivel, csak saj�t magammal. Akkor m�g azt hittem, j� dolog hal�lfal�nak lenni. T�vedtem. Feln�ttem, saj�t gondolataim vannak, saj�t felfog�som a vil�gr�l, ami Lucius�t�l igen elt�r�. El�t�lem ap�m sok m�dszer�t, azt, ahogy az emberekkel b�nik, azt, ahogy veled b�nik. Nem szeretem, ha egy v�dtelent b�ntanak, legyen az ak�rki, f�leg egy n�. �n nem vagyok sz�rnyeteg, b�rmennyire is �gy t�nik. �s, hogy mi�rt seg�tek neked? Nem tudom, tal�n mer� j�indulatb�l – Draco s�hajtott egyet, miut�n befejezte a monol�gj�t.

Soha nem gondolta, hogy egyszer ilyeneket fog mondani, legf�k�ppen nem Hermione Grangernek. A l�nyt azonban l�tsz�lag nem hatotta meg a besz�d.

- Te �s a j�indulat k�t nagyon k�l�nb�z� dolog – mondta szemrebben�s n�lk�l.
- �gy gondolod?

A boszork�ny elford�totta a fej�t a m�sik ir�nyba, �s �gy felelt.

- �gy.
- Rendben – morogta m�rgesen Draco. – Ha nem haragszol, �n most lepihenek itt, a saj�t �gyamban – azzal lejjebb tolta mag�t, majd behunyta a szem�t.

Az �jjel keveset aludt, �s most ezt pr�b�lta bep�tolni, a csata is kif�rasztotta, nem besz�lve a sebes�l�s�r�l. �m b�rmennyire akarta, nem j�tt �lom a szem�re. Meg�rtette � Granger reakci�j�t, de �gy gondolta a l�nynak is kellett volna mutatni legal�bb egy kis egy�tt�rz�st. Persze volt �vfolyamt�rsa soha nem fog megb�zni benne, �s ezen, cseppet sem csod�lkozott. Hisz a l�nynak igaza van, � csak egy Malfoy. �s ez a n�v nem a j�s�gr�l, tisztess�gr�l h�res. Vajon mi lesz ezut�n? Kinyitotta a szem�t, s oldalra n�zett, azonban a fiatal n�nek csak a h�t�t l�tta. Ha r�vid id�n bel�l Granger nem t�nik el innen valahogy, akkor biztos meghal. �s addig? T�rje a szenved�st, megal�ztat�st? Valami azt s�gta neki odabentr�l, hogy ezt nem hagyhatja. De h�t mit tudna � az apja ellen tenni? Ezzel is m�r sokat v�llat, hogy itt tartja �t. A fi� v�g�l �gy d�nt�tt, hogy amint fel�bredt mindenk�ppen vissza fogja vinni a l�nyt a cell�ba… k�nytelen ezt megtenni.

*

Hermione b� f�l �r�ja �t mozdulatlanul fek�dt az �gy�ban, majd megfordult. Hallotta Malfoy szuszog�s�t, s ahogy r�n�zett, biztos volt benne, hogy alszik. Feljebb h�zta mag�t az �gy�n, s �gy n�zte a mellette fekv� fiatal f�rfit. Kicsit meg b�nta, hogy annyira durv�n viselkedett vele, de h�t nem v�rhatja el t�le, hogy �gy besz�ljen vele, mintha minden rendben lenne. � t�nyleg nem az a Draco Malfoy volt, akit r�gr�l ismert. Az alaptulajdons�gai nem v�ltoztak, azonban volt benne valami k�l�n�s. Az, amiket tett, �s amiket mondott. Tal�n igazat besz�lt. A fi� sz�rk�k szemei m�g ugyanolyan hidegen meredtek r�, mint az el�tt, de mintha, most m�s itt lett volna ebben a tekintetben, egy fajta szomor�s�g, azt viszont, hogy ez mib�l ered, nem tudta eld�nteni. �gy k�zelebbr�l a fi� k�ls� v�ltoz�sai m�g szembet�n�bbek voltak.

A l�ny m�g eml�kezett arra a v�kony fi�ra, aki mellett mindig ott volt a k�t gorill�ja. M�ra viszont ez a fi� feln�tt, magasabb lett, �s testalkata is alaposan megv�ltozott, karjai megizmosodtak, ugyan�gy, ahogy fels�teste is. Haj�t nem f�s�lte h�tra, mintha ezzel is m�g r�gi �ne ellen harcolt volna, �gy n�h�ny sz�ke tincs a homlok�ba l�gott. Az egyetlen dolog, ami nem v�ltozott rajta, az az enyhe s�padts�g volt, �s a szemei. Mindenki tudta a Roxfortban, hogy Draco Malfoy rendelkezik a legkifejez�bb �s egyben a legkifejez�stelenebb tekintettel. Kifejez�, mert mindig lehetett l�tni benne a g�nyt, a megvet�st, a len�z�st, �s kifejez�stelen, mert ugyanakkor nem lehetett semmilyen igazi �rzelmet kiolvasni bel�l�k. Pedig Hermione t�bbsz�r figyelte a fiatal var�zsl�t k�z�s �r�ikon vagy a Nagyteremben, mikor maga el� n�zve b�mult ki a nagyvil�gb�l. Ilyenkor mindig azt k�v�nta, b�rcsak belel�tna Malfoy gondolataiba.

M�r majdnem h�rom �s f�l �ve t�rt�nt, de tiszt�n �lt eml�kezet�ben az iskol�ban t�lt�tt utols� d�lut�n, mikor Harry-vel �s Ronnal a f�l napot a parkban t�lt�tt�k, a t�bbit pedig a Roxfortban bolyongva. A k�t fi� el�bb visszament a kast�lyba, � viszont m�g p�r percet maradt, s akkor l�tta meg Malfoyt, aki k�r�lbel�l 20 m�terre �lt t�l�k a t�ra meredve, mozdulatlanul. Majd fel�llt, s ahogy k�zeledett fel� tekintet�k �sszefon�dott, s mikor a volt Mardek�ros k�zelebb �rt hozz�, olyat l�tott a szem�ben, amit azel�tt sohasem, f�jdalmat. Mikor a fi� mell��rt, meg�llt el�tte, s hossz� m�sodpercekig n�m�n meredtek egym�sra, majd Malfoy tov�bbment. Ekkor l�tta �t utolj�ra. Sem k�s�bb a vonaton, sem egy csat�ban nem tal�lkozott vele. �s most itt fekszik mellette egy m�terre. Hihetetlen. Nem tudta, hogy mennyire kell tartania t�le. Az t�ny, hogy seg�tett �s nem b�ntotta, de ez akkor sem bizony�t semmit. B�rmikor el�t�rhet bel�le a kegyetlen hal�lfal�. Pedig milyen b�k�sen alszik most is. Hermione, ahogy az ablak fel� tekintett nagy k�s�rt�rt �rzett arra, hogy odamenjen Hiszen nem, hogy k�lvil�got nem l�tott egy �ve, de napf�nyt se. Hamarosan vissza kell mennie a cell�ba, �s minden �gy folytat�dik, ahogy eddig. Minden nap f�lelemmel telik el, am�g az�rt im�dkozik, hogy min�l ritk�bban jusson esz�be Lucius Malfoynak megl�togatni �t. A l�ny teljesen beleremegett m�g a gondolatba is, �s hirtelen a f�jdalom is bel�has�tott egy pillanatra. Szerencs�re a f�rfinak sohasem jutott esz�be igazs�gsz�rumot alkalmazni tal�n, mert azt hitte, hogy � is csak egy olyan egyszer� boszork�ny, mint a t�bbi fogs�gban l�v� l�ny. Elvette a pillant�s�t a kinti vil�gr�l, s �jb�l a mellette l�v� fi�ra tekintett, aki azonban m�r nem aludt, hanem �t n�zte.