Teltek a napok, s ak�r a vil�gban, ak�r a k�ri�n, semmi sem v�ltozott. Malfoy sokszor j�rt el felder�t� utakra, legt�bbsz�r egyed�l, b�r n�ha apja is elk�s�rte. A Reggeli Pr�f�ta szerint nem t�rt�nt �jabb hal�leset egyik oldalon sem. Viszont ann�l t�bb elt�nt szem�lyt sorakoztatott fel a lap. Draco m�r t�bbsz�r tal�lkozott olyan arck�ppel, akit � �lt meg. Ekkor mindig furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba. Egy olyan �rz�s, ami egy�ltal�n nem tetszett neki.

Egy k�s�i est�n a volt Mardek�ros fesz�lten �rkezett haza. A zuhog� es� is elkapta, s pont abban a pillanatban futott �ssze egy var�zsl�val, mikor hoppan�lni k�sz�lt. A r�vid harcban k�nnyen kimer�tette, hisz rengeteg s�t�t var�zslatot ismert. Mivel az illet� �gy sem t�ntorodott meg, v�geznie kellett vele. M�r t�bb h�napja annak, hogy utolj�ra meg�lt valakit.

�pp az el�szob�ban el�tte haladt el az egyik csel�d, mikor az eg�sz h�zat bet�lt� f�jdalmas ki�lt�s hallatszott a pinc�b�l. M�r megint. A l�ny ijedt�ben m�g a t�lc�t is elejtette.

- Bocs�nat uram, k�rem, ne haragudjon, nem sz�nd�kos volt, csak… - a fiatal n� r�gt�n magyar�zkod�sba kezdett, tartva a b�ntet�st�l.

Draco azonban csak leintette, majd h�trahajtotta csukly�j�t a fej�r�l, �s a lefele vezet� l�pcs�h�z indult. Elege volt ezekb�l a ki�lt�sokb�l, mindig rossz �rz�se t�madt, ha hallotta ezt a f�jdalmas sikolyt. �pp akkor �rt az ajt�ba, mikor az id�sebbik Malfoy leeresztette a p�lc�j�t.

-M�g mindig nem besz�lsz? – k�rdezte fenyeget�en.
- Ap�m - sz�lalt meg Draco a h�ta m�g�tt -, ha �gy folytatod meg fog halni. Pedig te nem azt akarod, nem igaz? – hangj�ban n�mi g�ny is csengett.

- L�tom, hazaj�tt�l – felelte Lucius. – N�ha f�kezhetn�d a nyelved.
- Ha nem nagy gond, szeretn�m �n is megleck�ztetni... ezt – mondta nyugodt hangon a fi�, mik�zben megp�rgette a kez�ben tartott var�zsp�lc�t.

Lucius jelent�s�gteljesen v�gigm�rte a fi�t, majd igenl� v�laszk�nt b�lintott egyet.

- Ne k�m�ld – s�gta oda Draconak miel�tt kiment volna a cell�b�l.

A fi� s�t�ten csillog� tekintettel v�gigp�szt�zta a l�nyt. Has�n egy sebhelyb�l v�kony cs�kban v�r sziv�rgott.

- Tudod – sz�lalt meg hirtelen, mikor nekid�lt a falnak -, sokszor gondoltam r�, hogy lej�v�k �s meg�llek, mert…

A volt Mardek�ros elhallgat�s�nak egyetlen oka volt, m�g pedig az, hogy a l�ny megsz�lalt, b�r el�gg� akadozva besz�lt.

- Tedd meg most... l�gy legal�bb egyszer hasznos az emberis�g sz�m�ra – a fiatal boszork�ny egy kis hat�ssz�netet tartott, majd miut�n er�t gy�jt�tt folytatta.

- Nem mered? Nem csod�lkozom, mindig is egy gy�va g�r�ny volt�l, Malfoy!

Draco, aki eddig az�rt volt meglep�dve, hogy a l�ny besz�lt hozz�, most m�g jobban elk�pedt.

G�r�ny? �gy csak h�rom ember sz�l�totta �let�ben, �s azokb�l kett� fi� volt… Nem, az nem lehet! Ki vagy te?

- N�zz r�m! – k�vetelte mik�zben k�t l�p�ssel k�zelebb ment. – Nem hallottad? Azt mondtam, n�zz r�m!

A l�ny azonban nem mozdult. Fej�t tov�bbra sem emelte fel, haja az arc�ba l�gott.
- Velem te nem fogsz sz�rakozni – a n�re szegezte a p�lc�j�t – Imperio! N�zz r�m!

Az eredm�ny nem maradt el. A boszork�ny, ha nehezen is, de feln�zett, haja h�tracs�szott arc�b�l. Draco ijedt�ben a p�lc�j�t is majdnem elejtette. Meglep�d�tts�g�ben visszah�tr�lt a falhoz. Majd v�gtelennek t�n� m�sodpercek m�lva rekedten sz�lalt meg.

- Granger!
- Brav� Malfoy. Megismert�l. Velem ellent�tben te semmit nem v�ltozt�l.
- Granger! – Draco m�g mindig nem hitte el, hogy volt Griffend�les �vfolyamt�rs�t l�tja maga el�tt.

- Sz�lj, ha magadhoz t�rt�l – mondta g�nyosan Hermione.

A fi� csod�lkozva f�rk�szte a l�nyt. Az arc�t, amelyen sz�mtalan �t�s nyoma megl�tszott, tal�n az �v� is, sz�ja sz�l�hez odasz�radt v�r tapadt, valamint azt a szemp�rt, ami most m�rhetetlen szenved�st t�kr�z�tt. A l�ny is �t p�szt�zta.

- Csak nem esik odakint? – k�rdezte k�nnyed st�lusban.
- Granger… m�gis… m�gis mit keresel te itt?
- V�gre. Azt hittem, nem tudsz besz�lni. �s, hogy �n mit csin�lok itt?... Ezt ink�bb att�l a szem�t ap�dt�l k�rdezd.

A fi� nem reag�lt a megjegyz�sre, hisz tudta j�l, hogy a l�nynak igaza van. � sem ismert most kegyetlenebb var�zsl�t az apj�n�l. Hermione behunyta a szem�t, �s m�lyeket l�legzett. Ez a r�vid t�rsalg�s is kimer�tette. Draco csak n�zte a magatehetetlen l�nyt, �s most �let�ben el�sz�r nem tudott mit mondani.

- Malfoy, tudom, hogy sz�vesen megtenn�d, gyer�nk, �lj meg, nem telik neked semmibe! – Granger k�ny�rg� szemekkel n�zett r�.
- Nem tehetem – felelte sz�razon a fi�. – Ap�m meg�lne �rte, �s ha nem �, akkor a kis bar�taid.
- Harry �s Ron? �lnek? Mondd meg az igazat! – a volt Griffend�les tekintet�ben, mintha egy apr� csillog�st v�lt volna felfedezni Draco a bar�tai eml�t�sekor.
- Igen, �lnek, de minden hal�lfal� az � fej�kre vad�szik.
- Legal�bb egy j� dolog van ebben a vil�gban. �gy sem kapj�tok el �ket.

Az egykori Mardek�rosnak erre a megjegyz�sre sz�get �t�tt valami a fej�ben. A l�ny biztosan tudja, hogy hol van az aurorok f�hadisz�ll�sa, hisz ha minden igaz, akkor � is az.

- Granger. �rulj el nekem valamit. Te tudod, hol rejt�zk�dnek a t�rsaid, ugye? – a k�rd�s ut�n Hermione meglepetten pillantott r�.

- Nem – felelte rezzen�stelen arccal.
- Hazudsz, �s tudom azt is, hogy hogyan szedhetn�m ki ezt bel�led.
- B�rmit tehetsz, akkor sem �rulom el. Ap�dt�l tudhatn�d, hogy nem t�r�k meg. Nem �rulom el a szeretteim.

- Ugyan Granger – mondta �nel�g�lten a fi� -, nincs is sz�ks�g semmilyen k�nz�sra, el�g egy egyszer� igazs�gsz�rum �s k�sz.

Hermione arc�ra ki�lt a r�m�let. Malfoynak igaza volt, b�rmit kih�zhat bel�le. Minden fontos inform�ci�t.

- M�g ha el is mondom, akkor sem tehetsz semmit. Olyan var�zslatokkal van v�dve, ami ellen semmit sem �r a fekete m�gi�d – hangj�ban t�bb volta biztons�g, mint �nmag�ban.

- Honnan tudod te azt? Sose tudhatod �ppen milyen s�t�t var�zslatot alkalmazunk. Olyan �tkokat, b�b�jokat ismerek, amiket te m�g n�vr�l sem hallott�l, nem, hogy ismerd az erej�ket. Ha elmondom ap�mnak, biztos �r�lni fog neki, �s egy kis megbecs�l�st is kapok v�gre t�le.

- Malfoy, k�rlek, ne sz�lj neki!
- �s m�gis mi�rt ne? Mi�rt tenn�k �rted b�rmit is, s�rv�r�?
- Mit �rtottunk mi neked? Soha nem csin�ltunk semmit, ha csak te nem adt�l r� okot!

Draco g�nyosan felhorkantott a megjegyz�sen.

- Mindig is gy�l�ltem a kis bar�taidat! Most v�gre elt�nhetn�nek a f�ld sz�n�r�l, hidd el, ha m�r csak sz�z hal�lfal�t mozg�s�tunk, t�nyleg azt hiszed, hogy nem tudjuk megt�rni azokat a h�res v�d�var�zslatokat?
- K�ny�rg�k neked, m�r csak �k maradt nekem, �s a tudat, hogy j�l vannak, ne vedd el �ket is t�lem, mi lesz jobb att�l, hogy �k meghalnak? – a l�nyb�l m�r a teljes k�ts�gbees�s sz�lt, tudta, hogy a fi�nak igaza van, a fekete m�gi�val b�rmit el lehet �rni, arc�ra s�r�n hullottak a k�nnycseppei.

Draco pedig nem sz�lt semmit, csak sz�nakozva n�zte a bar�tai �let��rt esedez� volt Griffend�lest.

- L�tod hova jutottam? �n, a mindig is b�szke Hermione Granger, most k�ny�rg�k neked, Draco Malfoy. A szeretteim mindenn�l fontosabbak nekem…k�rlek… �n b�rmit megteszek neked…b�rmit – mondta halkan -, csin�lj velem azt, amit akarsz, nem fogok ellenkezni, csak ne…

- El�g! Fejezd be! – ki�ltotta a fi�, nem b�rta tov�bb hallgatni a l�ny megal�zkod� besz�d�t. Most megyek, m�g l�tjuk egym�st! – egy utols� pillant�st vetett a k�nny�ztatta szemekbe, s kiviharzott a helys�gb�l.

Eg�szen a szob�j�ig futott, majd olyan er�sen csapta be az ajt�t, hogy az majdnem kiesett a hely�r�l. D�h�t a b�torain vezette le, mindenbe beler�gott, mindent meg�t�tt, ami csak az �tj�ba ker�lt. V�g�l kifulladva roskadt le az �gy�ra. Egy�ltal�n nem sz�m�tott ilyen fejlem�nyekre. Arra, hogy abban a cell�ban a valaha str�ber, okoskod� Hermione Grangert fogja tal�lni. Nem tudott mihez kezdeni ezzel a gondolattal. Egyszer�en sz�rnyen �rzete mag�t. Val�sz�n�leg b�rkit megsajn�lt volna abban a helyzetben, de �gy, hogy ismerte is az illet�t, m�g rosszabbul �rezte mag�t. Mit tett az apja ezzel a l�nnyal?

Hisz m�g az, egy fiatal, 20 �ves l�ny. Abban igaza van Grangernek, hogy � sokat v�ltozott. Eml�keiben azt a szertelen Griffend�les frusk�t l�tta, aki �ltal�ban mindig vid�man mosolygott, mindenkihez volt egy-k�t kedves szava. Draco csak a bar�taival l�tta m�szk�lni, de tudta, hogy sok fi� udvarolt neki. B�rmennyire is nem akar�dzott beismernie Granger sz�p l�ny volt. Viszonylag magas, karcs�, nagy gesztenyebarna szemei mindig csillogtak, s bozontos haj�t is kin�tte m�r. De most, ahogy visszagondolt az el�bbi boszork�nyra, mintha k�t k�l�nb�z� szem�lyt l�tott volna. Igaz, s�ly�b�l is j�csk�n vesz�tett, �s mostani megjelen�se sem mondhat� t�l vonz�nak, a legfelt�n�bb m�gis a szeme volt. Az a f�nytelen tekintet, ami olyan nagy megvet�ssel, gy�l�lettel n�zett r�. Soha nem fogja elfelejteni azt a pillant�st. Vajon Potter�k sejtik, hogy a bar�tn�j�k itt van? Nem val�sz�n�, mert akkor m�r r�g megpr�b�lkoztak volna a kiszabad�t�s�val. Tal�n azt hiszik, m�r nem is �l.

A fi�t hatalm�ba ker�tette a tehetetlens�g �rz�se. Most mihez kezdjen? M�gse hagyhatja ott szenvedni addig, m�g az apja hal�lra nem k�nozza. De v�rjunk csak, mi�rt is kellene nekem b�rmit is tennem? Hisz � csak egy s�rv�r�. Nem tartozik neki semmivel, hiszen a l�ny se tett �rte soha semmit. M�r megint kicsinyesen gondolkozott. Luciust m�lys�gesen el�t�lte tettei�rt �s m�rhetetlen ut�lata m�g ink�bb n�tt ir�nta. � nem lenne k�pes ilyen f�jdalmat okozni egy n�nek, �s �lvezni a szenved�s�t. Azt persze nem tagadta le, hogy m�g �let�ben nem k�nzott senkit, mert ez nem igaz, de az m�s helyzet volt.

Ezek a gondolatok eg�sz �jszaka nem hagyt�k aludni. K�pzelet�be folyton befurakodott Granger di�kkori �s mostani f�lelemmel teli arca.