M�snap reggel Draco fesz�lten �bredt, b�r ez m�r megszokott dolog volt n�la. Sosem tudta, mit hoz neki a k�vetkez� nap. Letusolt, majd miut�n fel�lt�z�tt, �tment az �tkez�be, ahol m�r az elk�sz�tett reggeli v�rta. A ter�t�kekb�l �t�lve t�bb vend�gre is sz�m�tott. Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy hal�lfal�k t�rsas�g�ban egyen, �gy gyorsan elfogyasztotta a reggelij�t. �pp indult volna vissza a szob�j�ba, mikor Lucius megjelent az ajt�ban.

- Ap�m – mondta Draco �dv�zl�sk�ppen.

Az id�sebbik Malfoy fejbiccent�ssel viszonozta a k�sz�n�st, majd egy k�zmozdulattal jelezte fi�nak, hogy foglaljon helyet. �gy a volt Mardek�ros vissza�lt a hely�re, mik�zben megpr�b�lta elrejteni nem tetsz�s�t a dolog ir�nt.
- Amint l�tod vend�geket v�runk. Te m�r ett�l? – k�rdezte a h�z feje.

A fi� egy pillanatig elj�tszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha azt mondan�: Persze, nem l�tod, m�gpedig az�rt, mert nem akarom a d�lel�tt�t a sz�nalmas hal�lfal�id k�z�tt t�lteni. V�g�l �gy sz�lt:

- Igen, ap�m. Nem akartam k�s�bb zavarni.

- Nem zavarsz. Igaz�n folytathatn�l egy kis t�rsas�gi �letet – a hangs�lyb�l r�gt�n kider�lt, hogy ez nem k�r�s, hanem parancs volt.

Draco b�lint�ssal jelezte, hogy tudom�sul vette apja �haj�t. Ezek a gy�l�sekb�l megpr�b�lta mindig kih�zni mag�t, de egy-k�t alkalomt�l eltekintve nem nagyon siker�lt neki. Apja m�r h�napok �ta gy�zk�dte, hogy n�s�lj�n meg, de � ekkor mindig m�s vizekre terelte a t�m�t. Jelentkez� lett volna b�ven, mivel a s�t�t var�zsl�k csal�dj�ban rengeteg fiatal boszork�ny volt, azonban neki senki sem nyerte el a tetsz�s�t. Ha egyszer n�s�l�sre adja a fej�t, akkor legal�bb olyan n�t vegyen el, akit legal�bb egy kicsit szimpatikusnak tal�l. Ezzel az apja is egyet�rtett, b�r kik�t�tte, hogy sok�ig m�r nem halogathatja a v�laszt�st.
Lassan-lassan meg�rkezett az �sszes v�rt hal�lfal�, akik az asztal k�t hosszabb oldal�n �ltek le egym�ssal szemben, m�g a k�t Malfoy a k�t v�g�ben �lt le. A fi� r�gt�n felismerte McNairt, Craket, Monstr�t �s azokat, akikkel szinte minden nap tal�lkozott, de volt olyan is k�z�tt�k, akiket most l�tott �let�ben el�sz�r. Miut�n v�geztek az �tkez�ssel, s k�t l�ny leszedte a ter�t�ket Lucius helyzetjelent�st k�rt a k�lvil�gr�l McNair elmondta, hogy k�zeli barlangban k�t bujk�l� csal�dot tal�ltak, akiket r�gt�n meg�ltek. Valamint azt is, hogy �ssze�tk�z�sbe ker�ltek egy kisebb aurorcsapattal �s k�t ember�ket elvesz�tett�k. Draco nem �rzett sz�nalmat se a csal�d, se a k�t hal�lfal� ir�nt sem. Az �vek sor�n a hidegv�r� gyilkol�son k�v�l ezt is megtanulta, az �rz�ketlens�get. �m amint meghallotta k�t volt �vfolyamt�rs�nak a nev�t �rdekl�dve, hallgatta tov�bb a besz�mol�t.

- Potter �s Weasley is ott volt. �k voltak a tettesek. –No, l�m – gondolta mag�ban Draco. - Mik vannak, brav�. – �s megint megl�gtak a kez�nk k�z�l. Elmenek�ltek.

- Vagy hagyt�tok, hogy elmenjenek, ahelyett, hogy cselekedtetek volna – f�zte hozz� Lucius.

- M�g mindig nem tudjuk pontosan, hogy hol tal�lhat� a rejtekhely�k, de �rtes�l�seim szerint az embereim m�r nyomon vannak.

- Persze ahogy az elm�lt �vekben is – Draco tudta, hogy McNair hazudik, b�r ez nem k�l�n�sk�ppen �rdekelte.

�lvezte, ahogy ezek az emberek az aurorok ut�n kutatnak, rem�nytelen�l. Hisz �k sem lehetnek olyan ostob�k, ha mindig t�lj�rnak a hal�lfal�k esz�n. Vegy�k csak Pottert. M�gis csak lehet benne valami, ha m�r ennyi mindent t�l�lt. Legy�zte a S�t�t Nagyurat. S b�rmennyire is ut�lta a fi�t, azt elismerte, hogy ez nagy tett volt. De mire ment vele? Csak m�g nagyobb k�osz lett a vil�gban. Persze �gy m�r nem kellett att�l tartania, hogy folyton az � �s bar�tai �let�re t�rnek. Most m�r mindenki�rt agg�dhat, aki �l �s mozog. Hisz a vil�g egy val�di id�z�tett szerkezet. Sose tudhatj�k, hogy hol robban �ppen a bomba. A mindenkori vesz�ly. A j� �s a rossz, az aurorok �s a hal�lfal�k, az �rtatlanok �s a s�t�t var�zsl�k k�zdelme. Egyszer valaki fel�l fog kerekedni, s �gy vagy �gy, de a vil�g helyre fog �llni. De mi alapj�n d�nti el az ember, hogy mi a helyes, �s mi a helytelen? Hisz mindenki a saj�t �rdekeit tartja szem el�tt, �s mindenki a maga �sv�ny�t k�veti. Potter �s csapata is ezt teszi. Mentik a menthet�t, �s v�dik is azt. Draco nem k�v�nta a hal�l�t. Igaz, hogy m�g mindig ut�lta, de m�r kin�tt r�gi, gyerekes �nj�t. H�sz�vesen az ember nem gy�l�lhet valakit az�rt, mert az di�kkor�ban jobb volt n�la mindenben – kiv�ve a b�jitaltant - , �s mert mindenki h�sk�nt n�zett r�. El�gg� nevets�ges lehetett akkoriban. Most m�r feln�tt, �s ak�rmennyire is az apja befoly�sa alatt �ll, van saj�t v�lem�nye, �s nem a Lucius �ltal bel�nevelt elveket hajtogatja.

- �s persze a feladatot elv�gezt�k – tette hozz� McNair.
- Milyen feladatot? – cs�szott ki r�gt�n Draco sz�j�n, b�r miut�n pillant�sa tal�lkozott apj��val r�gt�n meg is b�nta.
Lucius egy alig l�that� b�lint�ssal jelezte McNairnek, hogy v�laszolhat.
- A Parkinson csal�dot.
- Meg�lt�tek �ket? – k�rdezte meglepetten Draco.
Az�rt ez m�r csak m�gis t�lz�snak tartotta.
- Akadt egy kis gond vel�k M�r nem voltak megb�zhat�ak. Rem�lem ennyi el�g volt – Lucius befejezettnek tekintette a t�m�t.
B�ven.
- Igen, �s ha megengeded, �n most t�vozom. Elmegyek k�r�ln�zni.
- Viszl�t – a h�z ur�n l�tszott, hogy cseppet sem volt �ny�re fia magatart�sa, azonban nem tett r� semmilyen megjegyz�st.

Draco egy fejbiccent�ssel elk�sz�nt a t�bbiekt�l, majd felsietett a szob�j�ba. Nem tudta elk�pzelni mi�rt kellett az eg�sz csal�dot meg�lni. Az any�t �s l�ny�t igaz�n �letben hagyhatt�k volna, mit �rtotta �k nekik? Semmit. A fi�nak esz�be jutott az utols� �v�k a Roxfortban. Az, hogy Pansy milyen sokszor megpr�b�lta elcs�b�tani, de � sosem vonz�dott hozz�. Nem tal�lta el�gg� sz�pnek. Egyetlen �jszak�ra sem m�ltatta, �s most m�r � is hallott. Felvette a v�d�var�zslatokkal megb�v�lt tal�rj�t, majd miut�n egy utols� d�h�s pillant�st vetett, kiviharzott a f�bej�raton. Miut�n maga m�g�tt hagyta az �r�ket, meg�llt egy fa mellett. Felh�zta fej�re a csukly�j�t �s �gy hoppan�lt egy k�zeli v�rosba.

Maga sem tudta mit akar, azt rem�lte, hogy t�rt�nik valami, b�rmi. Azonban csal�dnia kellett. Utc�r�l utc�ra j�rta a kihalt helyet, minden sarokn�l �vatosan k�rbek�mlelte a terepet, de egy teremtett lelket sem l�tott. Lehet, hogy v�gyott egy kis izgalomra, de az�rt m�gsem akart egy tucat aurorba botlani. B�r szerinte az apja pontosan ezt k�v�nta, hogy � is t�nj�n el, �s akkor egyed�l �lhetn� vil�g�t, de ezt az �r�m�met � nem fogja megadni neki. Az egyik sarokn�l k�zeled� l�ptekre lett figyelmes. Beh�z�dott az egyik kapualjba, ahol nem vehett�k �szre. A hangokb�l �t�lve ketten vagy h�rman lehettek. A kis csapat meg�llt ott, ahol egy perccel ezel�tt m�g Draco �llt. El�vett�k p�lc�ikat �s k�rben�ztek a terepen. A fi� fesz�lten hallgat�zott. Nem l�tta, hogy kik lehetnek azok, mert a h�rom alak szint�n csukly�t hordott. Ez m�r megszokott viselet volt az elm�lt id�kben.

- Erre kell lenni�k, biztos vagyok benne – az els� hang kicsit m�ly volt, �s nagyon ismer�sen csengett Draconak.

- Igen, tudom a l�ny k�r�lbel�l ezt a helyet �rta le, valahol itt van a csal�d t�bbi tagja.

- A l�ny m�r kora reggel �tvitt�k a Roxfortba. Nem voltak komolyak a s�r�l�sei.

Roxfort. Sz�val t�bb, mint val�sz�n�, hogy aurorok lehetnek azok, �s a hangokb�l �t�lve…

Na ne… Nevetnie kellett. Csak nem Potter �s Weasley �ll t�lem n�h�ny m�terre? Ha ezt az apja tudn�, �s ha az a k�t szerencs�tlen �szre venn�, hogy a h�rhedt Draco Malfoy, volt �vfolyamt�rsuk, mostan hal�lfal� itt �ll a k�zel�kben. Biztos megint valami �letment� akci�n f�radoznak… A harmadik szem�lyt azonban nem ismerte fel.

-Figyeljetek minden apr� neszre – figyelmeztette �ket Harry.

A tri� tov�bb folytatta az �tj�t. Draco kil�pett a mened�k�b�l, majd a sarok fedez�k�b�l is, �s a h�rom t�volod� alak ut�n n�zett. Ha azok h�traforduln�nak, most szembetal�lhatt�k volna magukat vele. Elfog�sa biztos nagy �r�met okozna nekik. Azonban a fi� nem tett semmit, csak dehoppan�lt.

M�r hossz� �r�k �ta r�tta a k�r�ket a Malfoy-k�ria mellett erd�ben, mikor �szrevette, hogy bes�t�tedett. Semmi kedve nem volt hazamenni. Potter �s Weasley jelenl�te nosztalgikus hangulatot �bresztett fel benne. Sok minden az esz�be jutott. Szinte miden napj�t azzal t�lt�tte, hogy fejf�j�st okozzon ennek a k�t fi�nak �s persze Grangernek. Igaz, akkor �lvezte is ezt. Sokszor legsz�vesebben meg tudta volna �lni �ket, f�leg mikor Potter mindig el�le kapta el a cikeszt. G�nyos nevet�s szakadt fel bel�le. Kviddics. Mit sz�m�t m�r ez? Akkor m�g az volt a legnagyobb gondja. Ha el�re l�tja, hogy ilyen �let v�r r�, jobban kihaszn�lta volna a di�k�veit. De mi�rt elm�lkedik a m�lton? Att�l semmi sem lesz m�s, �s az eml�kez�s �rzelg�ss� teszi az embert. M�r pedig neki nincsenek �rz�sei. Kihaltak bel�le, vagy tal�n soha nem is voltak.

L�pteit a k�ria fel� vette, mik�zben p�lc�j�b�l idegesen t�zlabd�kat l�vellt ki, amelyek felperzselt�k a f�ldet. Be�rve a h�zba s�ri csend fogadta. Mik�zben a l�pcs� fel� indult az �tkez� ajtaj�ban megjelent egy l�ny, �s k�z�lte, hogy a vacsora t�lalva. Draco egy pillant�sra sem m�ltatva ment fel a szob�j�ba. �szre sem vette, hogy ennyire elszaladt az id�. Az eb�det is kihagyta, s most, hogy ez tudatosult benne, kezdte �hesnek �rezni mag�t. Az asztaln�l m�r v�rt r� az apja.