M�snap reggel Hermione viszonylag k�s�n kelt. Esz�be jutottak a m�lt �jszakai t�rt�n�sek, �s nem gy�z�tt csod�lkozni, hogy Ron m�g nem rontott be hozz�. Ez azt jelenten�, hogy Ronnak egy�ltal�n nem t�nt fel semmi, �s m�g csak nem is gondol arra, hogy Draco esetleg az�rt l�togatta meg �t �jnek idej�n, mert van k�zt�k valami. Nagyon rem�lte, hogy �gy van, �s nem j�tt m�g el az az id�, hogy magyar�zkodni kezdjen a bar�tainak.
Olyan f�l �ra ut�n �rkezett meg Madam Pompfrey, aki �jra megvizsg�lta a l�nyt, �s mindent rendben tal�lt. Ennek ellen�re jobb szerette volna, hogyha Hermione m�g a mai napot a Gyeng�lked�n t�lti, �s majd vacsora ut�n visszamegy a klubhelyis�gbe – persze csak ha nagyon akar, de mi�rt ne akart volna? A n� term�szetesen esz�be juttatta, hogy aznap d�lut�n Miss. Nett is ben�z hozz�, �s be kell avatnia a kis titk�ba. Hermione ett�l a pillanatt�l kezdve fesz�lten v�rakozott, �s m�g a leck�kre se nagyon tudott koncentr�lni, amiket Harry�k m�g reggel behoztak neki az el�z� napr�l.
A d�lut�n egyre ink�bb k�zeledett, � pedig �gy �rezte, nem lesz k�pes a tan�rn� szem�be n�zni. Tudta, hogy McGalagonnyal m�g k�nosabb lenne, de az�rt egy�ltal�n nem k�v�nta ezt a besz�lget�st sem.
H�rom �ra m�lt n�h�ny perccel, mikor kiny�lt az ajt�. �m nem Nett j�tt be rajta, hanem valaki eg�szen m�s. Draco egy halv�ny mosollyal k�sz�nt�tte bar�tn�j�t, majd becsukta maga ut�n az ajt�t, �s kedves�hez s�t�lt.
- Hogy vagy? – k�rdezte, �s egy gyors cs�kra �ssze�rt az ajkuk.
- Jobban... Hogy ker�lsz ide? Ron vagy Harry b�rmikor bej�het – r�m�ld�z�tt a l�ny.
- Nem hiszem. Odakint r�pk�dnek, gondolom, edz�s�k van – felelte a fi�, �s le�lt az �gy sz�l�re. – �s most mes�ld el, mi ez az eg�sz?
- Mire gondolsz? – k�rdezett vissza �vatosan a l�ny. Vajon m�r tudja is? Elj�rt volna Alan sz�ja?
- Mi�rt fekszel itt m�r tegnap �ta? Valami nincs rendben veled. �s ne gyere azzal, hogy csak elkapt�l valamit, mert nem hiszem el.
- K�r, mi�rt nem? – motyogta halkan a l�ny. Draco elmosolyodott, �s megcs�v�lta a fej�t.
- Alan el�g �rdekesen tud hazudni. Vagyis, fogalmazzunk �gy, hogy nem tud.
Hermione halv�nyan elmosolyodott, de k�zben �sszeszorult a gyomra, �s gomb�c lett a tork�ban. Hogy mondja meg neki? Mit fog sz�lni? Biztosan nagyon m�rges lesz, �s kiab�lni fog, hogy hogy lehetett ilyen felel�tlen, buta liba. Szinte m�r remegett a f�lelemt�l. �vatosan feljebb �lt az �gy�ban, h�t�t a falnak vetette, �s hagyta, hogy szerelme megfogja a kez�t, �s b�tor�t�an megszor�tsa azt. Tal�n ez seg�tetett neki, hogy egy�ltal�n megsz�laljon.
- Azt hiszem, nagyon fogsz haragudni – kezdett bele. Draco arc�n nem l�tszott m�s, csak a t�relmetlens�g, de nem sz�lt semmit. – Tudod, m�r sokszor el akartam mondani, de valahogy mindig inamba sz�llt a b�tors�gom... - A fi� b�lintott egy apr�t, amivel ink�bb azt akarta kifejezni, hogy b�kje m�r ki a l�ny, hogy mi van, mert �t �gy lassan meg�ti a guta. – Sz�val... Kisbab�nk lesz.
A fi� von�sai egy ideig meg se rezzentek, ugyanolyan mereven �lt, mint el�tte. Azt�n lassan kezdte felfogni bar�tn�je szavait. Abbahagyta Hermione kez�nek simogat�s�t, kicsit lehajtotta a fej�t, �s maga el� meredt. Mintha pr�b�lta volna feldolgozni a h�rt. Hermione csak n�m�n v�rt, tudta, hogy nem lesz k�nny� menet elfogadtatni Dracoval a helyzetet.
Hossz� percekig cs�ndbe vonultak. Hermione nem merte megzavarni a fi�t, Draco pedig l�tsz�lag m�g nem t�rt mag�hoz. A fi� lassan felemelte egyik kez�t, �s a sz�ja el� tette. Elgondolkozva sim�tgatta f�rfias �ll�t, �s k�zben szoktatta mag�t a gondolathoz.
Lassan felemelte a fej�t, �s Hermione arc�t kezdte f�rk�szni. Szinte kiszaladt bel�le a sz�n, nagyon s�padt volt.
- Ennyire nem kell els�padni, nem harapok – mondta halkan, egy mosolyt megeresztve a fi�. Hermione b�tortalanul viszonozta, de nem mondott semmit. – Mi�ta tudod?
- Pontosan n�gy hete – felelte csendesen kedvese.
- �rtem... Gondolom, nagyon megijedt�l – folytatta a fi�, �s nyugtat�an megsimogatta a l�ny arc�t. K�zelebb hajolt hozz�, �s mag�hoz �lelte bar�tn�j�t. Hermione ekkor m�r �rezte, hogy nem lehet olyan nagy baj. – Ki tud r�la?
- Alan �s Ginny... Meg Pompfrey... �s ma d�lut�n el kell mondanunk Miss. Nettnek is.
- Kell? – k�rdezett vissza �rtetlen�l a fi�, mik�zben egy kicsit elh�z�dott, hogy l�thassa a l�nyt.
- Igen... Madam Pompfrey ragaszkodik hozz�, hogy egy tan�r is tudja. El�sz�r McGalagonynak akart sz�lni, de azt�n Alan javasolta az anyuk�j�t.
- Szerencse – b�lintott a fi�. – Ne agg�dj, Miss. Nett meg fogja �rteni.
- Gondolod? Tudod, mennyire kellemetlen lesz?
- H�t... nem... De m�r megt�rt�nt, nem tudunk rajta v�ltoztatni. K�l�nben meg: el�bb-ut�bb �gyis szerett�nk volna kisbab�t – mosolygott r� a l�nyra Draco, olyan meleg tekintettel, amit�l m�g a Titanic katasztr�f�j�t okoz� j�ghegy is elolvadt volna. – Miss. Nett rendes n�, sokat besz�lgettem vele a napokban.
- T�nyleg?
- Aha – felelte a fi�. – Nem mondtam, de t�nyleg sokat j�rok n�la. El�sz�r Alannel voltam, mert unatkoztunk, �s ben�zt�nk hozz�. Azt�n egyre t�bbet j�rk�ltam m�r egyed�l is, �s j�kat dum�ltunk.
- H�t ezt t�nyleg nem tudtam.
Draco nem v�laszolt, csak mosolygott. M�g mindig nem tudta teljesen elhinni, ami az im�nt kider�lt. Kisbab�ja lesz, neki �s Hermionenak. Apa lesz. Igaz, hogy nem ilyen fiatalon akart gyereket, de jobban belegondolva, k�s�bb tal�n nem is lehetne, ha az apj�n m�lna.
- Figyeln�nk kell – sz�lalt meg �jra –, hogy ap�m ne szerezzen tudom�st r�la – azzal megsimogatta a l�ny m�g lapos has�t. Hermione b�lintott. – Tuti, hogy mindkett�nket ki fognak ny�rni a sz�leink.
- Az biztos... De nem akarok m�g erre gondolni, �gy is el�g volt ez a sok idegesked�s... De... ezek szerint megtartjuk?
- Ez nem k�rd�s, kicsim – v�laszolta Draco n�mi megh�kken�ssel.
M�g sok�ig besz�lgettek k�z�s j�v�j�kr�l, �s a kicsir�l. Draco egyre ink�bb bele�lte mag�t a szerep�be, �s t�nyleg �szint�n �r�lt a h�rnek. Nem sok fi� �rzett volna hasonl�k�ppen, hiszen ilyen fiatalon el�g kevesen szeretn�nek felel�ss�get v�llalni �s elk�telezni magukat.
M�r �t �ra lehetett, amikor cseveg� hangok sz�r�dtek be a folyos�r�l. K�t n� volt az, Hermione azonnal fel is ismerte �ket: Miss. Nett �s Madam Pompfrey. Nem sokkal k�s�bb ki is ny�lt az ajt�, �s a k�t n� l�pett be rajta.
- Malfoy, te meg mit csin�lsz itt? – k�rdezte szinte azonnal a javasasszony.
- Hozz�m j�tt – felelte gyorsan Hermione, mire siker�lt m�g ink�bb megd�bbentenie a n�t. Ani csak mosolygott, �s k�zelebb l�pett a k�t fiatalhoz.
- Hogy vagy, Hermione?
- K�sz�n�m, jobban – v�laszolta kiss� feszengve a l�ny.
- Madam Pompfrey nem avatott be a r�szletekbe, csak azt mondta, hogy valami „�letbev�g�an fontos dologr�l van sz�” – mik�zben ezt mondta, kiss� elv�ltoztatta a hangj�t, de az�rt nem t�l felt�n�en, Hermione m�gis �szrevette, �s majdnem el is mosolyodott rajta. - Mi lenne az? – k�rdezte kedvesen a tan�rn�.
Hermione k�rd�n pillantott Dracora, mintha t�le v�rna seg�ts�get. A fi� b�ztat�an r�mosolygott, �s megfogta a m�sik kez�t is kedves�nek. Pompfrey az ajt� �s az �gy k�z�tt �llt f�l�ton, �s onnan figyelte az esem�nyeket. Val�sz�n�leg �gy gondolta, jobb, ha nem sz�l bele a cselekm�nybe, de arra tal�n maga is r�j�tt, hogy mit keres ott val�j�ban Draco.
- Nem tudom, mit mondott Madam Pompfrey, de... Eredetileg McGalagonynak kellett volna sz�lnunk. Csak... - Hermione itt elakadt. Jobb szerette volna, ha a javasasszony nincs a helyis�gben, meglehet�sen zavarba j�tt a jelenl�t�t�l. �gy is el�g k�nos volt a helyzet, nem kellett m�g pluszban a k�z�ns�g.
- Madam Pompfrey – sz�lt h�tra a n� kedvesen a javasasszonynak -, innent�l egyed�l is megy, megtenn�, hogy addig magunkra hagy?
A matr�n�nak nem volt �ppen �ny�re a gondolat, hogy itt hagyja a beteg�t, r�ad�sul egy ilyen fontos dolog k�zep�n, de eleget tett a k�r�snek, �s mag�nak motyogva bement a m�sik szob�ba.
- K�sz�n�m – s�hajtotta kiss� megk�nnyebb�lten Hermione. Valahogy visszat�rt a h�res Griffend�l-b�tors�g a lelk�be, �s �jra belev�gott, �m ez�ttal hadarva. – Sz�val a dolog l�nyege az, hogy Dracoval kisbab�nk lesz, �s Madam Pompfrey ragaszkodott hozz�, hogy mondjuk el McGalagonynak, de Alan is itt volt, �s � meg azonnal mondta, hogy ink�bb mag�nak sz�ljunk, �s...
- Hermione – v�gott k�zbe a tan�rn�. A l�ny ekkor n�zett csak a szem�be, �s m�g nagyobb zavarba j�tt, amikor l�tta, hogy a n� eln�z�en mosolyog. – Vegy�l leveg�t is.
- Bocs�nat – mondta les�t�tt szemmel.
- Nem kell bocs�natot k�rned, te dolgod, hogy meg akarsz-e fulladni, csak gondoltam sz�lok el�tte – mosolygott tov�bb a n�. A l�ny ett�l megk�nnyebb�lt, �s ezt egy nagy s�hajjal jelezte is. Draco b�ztat�an szorongatta m�g mindig a kez�t, �s k�zben a tan�rn�t figyelte. � ekkor r�emelte a tekintet�t.
- Rem�lem eszetekbe sem jutott elvetetni – sz�lalt meg �jra a n�. Hermionenak akaratlanul is esz�be jutott, hogy Alan is mennyire ellenezte a dolgot.
- Furcsa, Alannek is ez volt az egyik els� mondata – tette sz�v� felfedez�s�t. A n� halv�nyan elmosolyodott, b�r ez el�g f�jdalmasan festett.
- Tudod, velem egyszer ugyanez t�rt�nt... - Draco �s Hermione meglep�dve, de k�v�ncsian v�rt�k a folytat�st. - Csak kicsit fiatalabb voltam, de t�nyleg nem sokkal. Nagyon megb�ntam, hogy akkor elvetettem, borzalmasak voltak az ut�na k�vetkez� h�napok – mes�lte szomor�an a n�. Egy pillanatra elhallgatott, azt�n megr�zta a fej�t, �s �jra a fiatalok szem�be n�zett. – De ez egy r�gi t�rt�net, felejts�k is el. Mit szeretn�tek tenni?
- H�t... - Hermione csak eddig jutott sz�ban, de gondolataiban is. Draco kiseg�tette:
- Az a legfontosabb, hogy min�l kevesebben tudjanak r�la. Ha ap�m megtudja, szerintem nem �rj�k meg a m�snapot.
- Nem akarlak elkeser�teni, de az biztos – felelte keser�en Miss. Nett. – J�l van... Akkor besz�lek Dumbledore-ral, �s kital�ljuk, hogy mi legyen. Kik tudnak r�la?
- Alan �s Ginny... Senki m�s.
- Rendben - b�logatott, ink�bb mag�nak a tan�rn�. – Dumbledore is biztosan azt szeretn�, ha nem tudn� az eg�sz vil�g. Nem vetne valami j� f�nyt az iskola h�rnev�re...
- Akkor r�gen... Sz�val – Hermione nem tudta, hogyan fejezze ki mag�t, de mikor Miss. Nett mosolyogva b�lintott, akkor folytatta. – Sz�val, akkor � tudott r�la?
- � mindenr�l tud. De egy�bk�nt rajta k�v�l csak Perselusnak mondtam el, � meg nem sorolhat� a pletyk�s emberek k�z�, ez�rt senki nem tudta meg, akinek nem kellett volna. De nem besz�ltem Dumbledore-ral, csak p�r �vvel k�s�bb, mikor Alan sz�letett.
- �s ezek szerint Alan is tud r�la? – k�rdezte ez�ttal Draco.
- Igen. Kicsit m�rges is volt, mert lehetett volna egy nagyobb testv�re... �gy is �lland�an azzal nyaggat, hogy neki kell egy h�gocska – mosolygott fej�t cs�v�lva a n�. Elm�l�zva n�zett ki a fej�b�l, l�tszott, hogy visszaeml�kszik azokra a pillanatokra, mikor Alannek esz�be jutott ez a k�v�ns�ga. – Na, de ezt most hagyjuk, t�rj�nk vissza hozz�tok.
- Ki fognak csapni minket, igaz?
- Dehogy fognak. Viszont a sz�leiteket �rtes�teni kell... legal�bbis a ti�det, Hermione – helyesb�tett azonnal a n�, ahogy jobban belegondolt a helyzetbe. – Azt hiszem, jobb, ha Malfoy�k nem tudnak semmit.
- Mi is �gy gondoltuk, szerintem – b�lintott azonnal Draco.
- Any��k meg fognak �lni – n�zett ki megsemmis�lten a fej�b�l a l�ny. Szerelme elgondolkozva figyelte az arc�t, megjelent a szemei el�tt Hermione �desanyja �s �desapja, amikor tal�lkozott vel�k a Foltozott �stben. Az a k�t kedves ember, akik mindenn�l jobban szeretik egyetlen l�nyukat. Az biztos, hogy nem ilyen sorsot sz�ntak neki, jobb szerett�k volna, ha a l�ny el�sz�r befejezi a tanulm�nyait, illetve folytatja �ket a Roxfort ut�n is, nem pedig anya lesz. De ezen m�r nincs mit v�ltoztatni.
- Ne izgulj, nem lesz semmi baj. A sz�leid meg fogj�k �rteni, szerintem �k nem annyira elvontak, mint Malfoy�k – mondta a n�, mintha el is felejtette volna, hogy Draco is a szob�ban van. A fi� csak r�pillantott, de tekintete nem t�kr�z�tt haragot vagy hasonl� �rzelmet. Csak tudom�sul vette. Hermione ebb�l arra k�vetkeztetett, hogy t�nyleg sok id�t t�lt�tt a tan�rn�vel, �s annyira m�r ker�ltek j� viszonyba, hogy ne s�rt�dj�n meg egy ilyen megjegyz�sen.
- H�t persze... Mert az �n sz�leim olyan meg�rt�ek! Nagyon ki fognak akadni... - a l�ny k�zben arra gondolt, vajon mennyire t�ves elk�pzel�s�k lehet r�la dr�ga sz�leinek. Biztos, hogy sosem hitt�k volna, hogy ekkora bajba fog ker�lni a l�nyuk.
- Ne f�lj – mondta ism�t Ani, ez�ttal a l�ny v�ll�ra tette a kez�t megnyugtat�sul. – Seg�tek. Ha szeretn�d, akkor besz�lhetek �n is vel�k, nem kell neked elmondanod.
- Ide kell j�nni�k? – k�rdezte ez�ttal Draco �rtetlen�l.
- Igaz�b�l �gy els�re arra gondoltam, hogy elhalaszthatn�nk ezt a besz�lget�st a kar�csonyi sz�netig.
- �gyis hazamegyek a sz�netben – mondta Hermione tov�bbf�zve a n� gondolatmenet�t, aki erre csak egy mosollyal v�laszolt. – Jobb lenne �gy, szem�lyesen, mint egy lev�lben. Legal�bb a szemembe mondhatj�k, hogy milyen buta vagyok.
- M�ssal is megesik, hidd el – pr�b�lkozott tov�bb a tan�rn�. – Hidd el, ez nem olyan nagy probl�ma, mint ahogy te azt gondolod...
- Nem olyan nagy probl�ma?! – d�bbent meg a l�ny, aminek k�vetkezm�nyek�nt kicsit magasabb hangon siker�lt kimondania k�rd�s�t. – Eln�z�st... Hogy ne lenne nagy probl�ma? Hiszen ez az eg�sz �letemre hat�ssal lesz, �s a tanulm�nyaimat se fejezhetem be, �s...
- Hogyne fejezhetn�d be! – v�gott k�zbe Ani. – N�zd... Dumbledore el fogja int�zni, hogy minden rendben menjen. Besz�lek vele, �s ut�na veled is �jra. Kital�lunk valamit, ne agg�djatok – utols� mondat�n�l b�tor�t�an Dracora n�zett. – Most mennem kell. Vas�rnap d�lut�n gyertek be a szob�mba, Draco m�r otthonosan �rzi n�lam mag�t – mosolygott a k�t fiatalra. – Akkor mindent elmondok, amit az igazgat� �r �zen, rendben?
Hermione csak b�logatni tudott. Azt hitte eleinte, hogy a tan�rn� nem lesz ennyire meg�rt�, hogy felel�ss�gre fogja vonni, de nem, m�g � ny�jtott t�mogat�st neki, egy rossz szava sem volt. �s Hermione ez�rt igencsak h�l�val tartozott a n�nek, aki r�ad�sul �lete tal�n egyik legf�jdalmasabb titk�ba is beavatta.
- Rendben... K�sz�nj�k. Mindent – mondta �szint�n a l�ny. Miss. Nett mosolyogva megr�zta a fej�t, �s fel�llt az �gyr�l.
Draco is megk�sz�nte a seg�ts�get, �s azt, hogy idef�radt a n�. Kik�s�rte az ajt�ig, azt�n kinyitotta neki, �s elb�cs�ztak. Nagyot s�hajtva csukta be ut�na, �s elgondolkozva meredt ki a fej�b�l. Azt�n tal�lkozott a pillant�sa szerelm��vel, �s visszas�t�lt hozz�.
A fi� m�g ott maradt kedves�vel egy darabig, de mikor m�r �gy �rezt�k, hogy a l�ny bar�tai hamarosan megl�togathatj�k �t, jobbnak l�tta lel�pni. Azonban ez a cselekedet hi�baval�nak bizonyult, mert se Ron, se Harry, s�t, m�g Alan se l�togatta meg Hermionet. �gy a l�ny egyed�l hagyta el a Gyeng�lked�t. A behozott tank�nyveivel �s n�h�ny szem�lyes t�rgy�val egy�tt, mag�nyosan ballagott fel a Griffend�l-toronyba, ahov� m�r annyira v�gyott.
�tk�zben tal�lkozott n�h�ny Holl�h�tas t�rs�val, akik a Nagyteremb�l igyekeztek saj�t h�l�k�rlet�kbe a vacsora befejezt�vel. Hermione m�g a Gyeng�lked�n kapott �lelmet, �gy ezzel nem volt m�r gondja. A portr�lyukhoz �rve elmotyogta a jelsz�t, �m a D�ma nem engedte be.
- Megv�ltozott a jelsz�! – „sik�totta” borzalmasan magas, finny�skod� hangj�n. Hermionenak bors�dzott t�le a h�ta, de mag�ra er�ltetett egy mosolyt, �s h�tat ford�tott a k�pnek. Most mihez kezdjen? V�gre kiengedt�k a k�rh�z szag� Gyeng�lked�r�l, �s most itt kell �csorognia, alig p�r l�p�sre a c�lt�l?
Ekkor hangokat hallott a folyos�r�l, amelyek k�z�l egy furcs�n ismer�sen csengett. Azt�n egy m�sik ismeretlen hang sz�lalt meg, egy l�ny�. Hermionenak fogalma sem volt, hogy Ron kivel besz�lgethet, de ez volt most a legkisebb gondja. Alig v�rta, hogy a fi� beforduljon a sarkon, �s megtudja a jelsz�t.
Ez a pillanat is elk�vetkezett, �m miel�tt Hermione b�rmit is mondhatott volna, r�j�tt, hogy ki a l�ny hang tulajdonosa: Sue. Az a l�ny, akit Ron elh�vott a b�lba. Az el�bbi Holl�h�tasok k�z�tt azonban nem fedezte fel, b�r ennek az lehetett az oka, hogy Ron �s � �pp az ellenkez� ir�nyb�l j�ttek. Amikor Ron �szrevette Hermionet, kicsit elv�r�s�d�tt, de k�zel sem olyan m�rt�kben, mint amikor a l�ny el�sz�r puszit adott neki.
- Szia, Hermione – k�sz�nt kicsit zavarban a fi�.
- Sziasztok – felelte bar�tn�je mosolyogva, �s sokat mond�an Sue-ra pillantott, mintha jelezni pr�b�lna. Azt�n Ron csaknem a homlok�ra csapott.
- �, � itt Sue, Sue, � Hermione, az egyik legjobb bar�tom – mutatta be a k�t l�nyt egym�snak, mire Sue bar�ts�gosan Hermione fel� ny�jtotta a kez�t, aki ezt elfogadta, �s halkan k�sz�ntek egym�snak.
- Ron sokat mes�lt m�r r�lad �s Harryr�l – mondta a l�ny cseveg�en. Hermione erre nem tudott mit v�laszolni, hiszen azt nem felelhette, hogy „� is sokat hallott m�r r�la”, mivel Ron el�g ritk�n eml�ti meg Sue-t.
- �, azt hiszem, nek�nk most menn�nk kell – mondta Ron a Holl�h�tas l�nynak. Sue meg�rt�en b�lintott, �s egy puszit nyomott a fi� arc�ra.
- �r�l�k, hogy megismerhettelek – pillantott Hermion�ra, azt�n sarkon fordult, �s v�laszt sem v�rva els�t�lt.
Ronon l�tszott, hogy legsz�vesebben l�thatatlann� v�lna, de erre nem ad�dott lehet�s�ge. Elmondta a jelsz�t a D�m�nak, �s bement a klubhelyis�gbe, Hermione pedig kihaszn�lta a helyzetet, �s k�vette. Szinte rohannia kellett, hogy utol�rhesse a v�r�s haj� fi�t, akinek az el�bbi puszi hat�s�ra a f�le is tiszta p�r volt. Ron m�r a kandall� el�tt l�v� kanap�n �lt, mellette egy fekete haj� fi�val – Harryvel. Hermione meg�llt m�g�tt�k p�r m�terre, �s mosolyogva figyelte p�rosukat. Ron magyar�zott valamit; feltehet�en Harry egy �rdekl�d� k�rd�s�re v�laszolt.
- Sziasztok! – k�sz�nt v�g�l r� a l�ny bar�taira. Harry fel� kapta a fej�t, �s sz�les mosoly ter�lt el az arc�n. �szint�n �r�lt, hogy �jra l�tja legjobb bar�tn�j�t. Gyorsan fel is �llt, �s Hermion�hoz sietett. Meg�lelte, �s nem is engedte el sok�ig, a l�ny meg nem �rette, hogy mi �thetett a kis t�l�l�be. – J�l vagy, Harry?
- Igen, persze, csak j� �jra l�tni. Tudom, milyen pocs�k, amikor az embernek napokat kell a Gyeng�lked�n t�ltenie.
- Igen, t�nyleg nem egy t�nd�rmese, de csak egy �jszak�ra voltam ott – mosolygott �rtetlen�l a l�ny. Harry v�llat vont, �s m�g mindig mosolyogva felvette a tal�rj�t a kanap� h�tt�ml�j�r�l, ahol az eddig pihent, �s els�t�lt. Egyenesen az egyik sarokban besz�lget� Lavenderhez �s Parvatihoz. Hermione m�g ink�bb �sszezavarodott, �s teljesen �rtetlen arccal Ronra pillantott, h�tha � tud valamit. �gy t�nt, rossz embert�l v�rja a magyar�zatot.
- Nem tudom, mi van Harryvel, de az elm�lt n�h�ny napban tiszta hiperakt�v lett – kezdett bele Ron v�lem�ny�nek szavakba �nt�s�be. – Tegnap is Alannel besz�lgetett egy csom�t, egyfolyt�ban vigyorogtak mind a ketten, ut�na Ginny is csatlakozott hozz�juk, �s meg�ll�s n�lk�l r�h�gtek a p�ly�n.
Hermione elgondolkozva n�zte a sebhelyes homlok� fi�t. El sem tudta k�pzelni, mi lehet vele, nem is tudott r�la, hogy ennyire j�ban lenne az Alan-Ginny p�rossal.
- �s Alan�k merre vannak?
- Nem tudom – felelte erre bar�tja, �s elgondolkoz� arckifejez�se egy pillanat alatt keser�be v�gott �t. – Van egy olyan �rz�sem, hogy valahol �deskettesben t�ltik az idej�ket. Mostan�ban nem m�szk�lok ut�nuk, van jobb dolgom is.
- Ezt �r�mmel hallom – mosolyodott el Hermione. Mennyi minden megv�ltozott, m�g � a Gyeng�lked�n volt! – Teh�t akkor most m�r b�k�n hagyod �ket?
- Nem – j�tt kellemetlen, t�m�r v�lasz, mire Hermione v�gott egy fancsali kifejez�st. – Csak most laz�tok. Kapnak egy kis id�t, de folytatom a hadj�ratom.
A l�ny nem tudta mire v�lni ezt a f�lig-meddig humorosnak sz�nt feleletet. Vajon Ron komolyan mondta, hogy nem hagyja abba, vagy t�nyleg csak viccet akar �zni abb�l, hogy �t nem hagyja hidegen Alan�k kapcsolata? Igaz, az elm�lt h�napokban egy�ltal�n nem siker�lt kiigazodnia Ronon, nem nagy meglepet�s, hogy ezen az egy f�lre�rthet� mondat�n sem siker�l. Nem hitte, hogy valaha is meg fogja �rteni, hogy v�r�s bar�tja mi�rt leli �r�m�t abban, hogy megpr�b�lja sz�tv�lasztani a h�g�t �s Alant.
- Aha... T�nyleg, Ron... Mes�lj valamit Sue-r�l! Nem is tudtam, hogy m�g mindig ilyen j�ban vagytok.
Ronnak erre a megjegyz�sre �jra nagyot v�ltozott az arckifejez�se. F�le �jra elv�r�s�d�tt, szemeit les�t�tte, arca zavarts�got t�kr�z�tt. El kellett p�r hossz� pillanatnak telnie, m�g v�g�l nyitott sz�j�b�l hangok, majd �rtelmes szavak is j�ttek.
- H�t... sz�val... Mit kellene mes�lnem r�la?
- Azt m�r elmondtad, hogyan ismerted meg. A fejlem�nyekre vagyok k�v�ncsi. Mostan�ban nem tudok r�latok semmit se!
- Mintha ez a mi hib�nk lenne – motyogta az orra alatt a fi�, majd egy kicsit hangosabban folytatta. – Nem t�rt�nt k�zt�nk semmi, ezt az elej�n lesz�gezem. Sokat vagyunk egy�tt, j� bar�tok vagyunk.
Hermione �rdekl�dve hallgatta a fi�t. Kicsit csal�dott volt, azt hitte, a b�l �ta eltelt n�h�ny h�t el�g volt arra, hogy kialakuljon k�zt�k valami k�l�nleges kapcsolat. De ha a fi� r�gt�n �gy kezdi, az nem sok j�val kecsegtet.
- Sokat besz�l�nk... Szeretek vele lenni. Olyan, mintha m�r nagyon r�g�ta ismern�m, j�l meg�rtj�k egym�st, �s � p�ld�ul nem piszk�l amiatt, hogy f�ltem a h�gomat – jegyezte meg c�lz�sk�ppen a fi�. Hermione csak elh�zta a sz�j�t, �s intett, hogy folytassa. – Azt�n... majdnem t�rt�nt k�zt�nk... valami – mondta sz�gyenkezve. Hermione sose �rtette, hogy tud Ron ekkora zavarban lenni, ha a szerelemr�l van sz�, de ett�l lett olyan aranyos a fi�. – Sz�val... egyszer k�s�rtem vissza a klubhelyis�g�kbe, �s meg akartam... cs�kolni... �s... Nem engedte – erre m�r v�gk�pp lehajtotta a fej�t, l�tszott rajta, hogy legsz�vesebben a f�ld al� s�llyedne. Hermione a fi� v�ll�ra tette a kez�t, �s meg�rt�en mosolygott.
- Folytasd csak. Mi�rt nem engedte? – Ron nagy leveg�t vett, �s halkan folytatta.
- Azt mondta, hogy sajn�lja, de � nem szeretne semmi m�st, csak bar�ts�got – a mondat v�g�re felemelte a fej�t, �s Hermione valami k�l�n�sen g�nyos, keser� �rz�st fedezett fel a szemeiben. – El�g ironikus, nem? Veled is ugyanez volt... Te is csak bar�ts�got szeretn�l.
A l�ny v�gre meg�rtette, hogy mi�rt jelent meg ez a furcsa �rz�s bar�tja szem�ben. �szint�n megsajn�lta �t, azt hitte, hogy Sue-val minden rendben, hiszen s�lve-f�ve egy�tt vannak, erre kider�lt, hogy Ron ugyanabba a csapd�ba esett.
- M�st nem mondott?
- Azt, hogy tal�n majd k�s�bb. Tudod... Amikor megismertem, akkor nem volt senkije, de a b�l ut�n n�h�ny nappal j�rni kezdett Terry Boottal – mes�lte a fi� k�z�mb�sen. Hermion�nak esz�be jutott, hogy Terryt�l k�rte el tavaly a b�b�jtan k�nyv�t. – Na mindegy, sz�val j�rtak egy darabig, tal�n k�t h�tig... Mostan�ban szak�tottak, �s Sue ez�rt nem akar most egy m�sik kapcsolatot. Vagyis � ezzel magyar�zta.
- Akkor m�g van rem�ny! M�gse ugyanolyan, mint velem – mosolygott halv�nyan Hermione. – Majd csak rendben lesz minden. Szurkolok nektek.
- K�sz... Ez most el�gg� olyan besz�lget�s volt, mintha az egyik bar�tn�ddel besz�lt�l volna – nevetett fel kiss� g�nyos �llel a fi�. Hermion�nak ez esz�be se jutott volna, de ha a fi� �gy gondolja...
- Nem kezeltelek l�nyk�nt... - mondta megj�tszott durc�ss�ggal bar�tn�je. Ron v�llat vont, �s Harryt figyelte.
Hermione is r�emelte a pillant�s�t: a fi� Lavenderrel besz�lgetett az egyik sarokban kettesben. Parvatinak h�re hamva nem volt.