|
18. fejezet
Krisy 2006.01.19. 19:14
Harry, Hermione s Alan knyelembe helyeztk magukat a klubhelyisgben a kandall elõtt. Nhny alsbb ves volt csak ott, de õk mindannyian magukkal voltak elfoglalva, csak kt hatodikos lny kapta fel a fejt – õk is leginkbb a kt srcot vizslattk. Hermione jt mosolygott rajtuk.
- Na, elmesled, hogy mirt mentl le ma Pitonhoz? – hozta fel ismt a tmt Hermione, mikzben Alan felpakolta a lbait a kanap elõtt lvõ kisasztalra.
- Ha ennyire rdekel.
- Minden rdekel, ami veled kapcsolatos, Alan. Tudom, hogy elgg elhanyagoltalak tged is mostanban, de tnyleg vltoztatok rajta.
- Na j – mosolyodott el vidman a fi. – Az egsz gy volt, hogy reggel be akartam menni anyhoz, hogy elmesljem, mi minden trtnt tegnap a blon, meg utna... Mert ugyebr msok nem igazn hallgatnak meg mostanban... - Hermione arca bûnbn kifejezst lttt, amire a fi csak egy fejcsvlssal vlaszolt. Harry nmn figyelte õket. – Szval lementem, s j szoksomhoz hven nem kopogtam, mert minek. ppen hogy kinyitottam az ajtt, s bekukkantottam. Lttam, hogy mg gyban van, s pp az egyik minisztriumi csvval smrol. Gondolom, azt nem kell elmondanom, hogy milyen elõzmnyek jutottak az eszembe... - vigyorgott kt bartjra Alan. – Szval elhztam a cskot, s elgondolkoztam, hogy most hova is menjek, hiszen Ginny aludt, s nem akartam mg felbreszteni, mert tudtam, hogy hulla fradt. gy ht eszembe jutott Perselus, s az, hogy biztosan nagyon rlne, ha tudna anykrl. Gyorsan lestltam hozz, bekopogtam. Azonnal ki is nylt az ajt, s egy nõ llt a kszbn. pp elksznõben voltak, de csak egy gyors „viszlt”-ra futotta. Aztn prbltam beszlgetni Perselusszal, de õ valamirt ugyanolyan lekezelõ volt, mint eddig mindig.
- Ezt gy rted, hogy mr voltl nla mskor is? – krdezett kzbe a lny.
- Jaj, ’Mio, hogy te mennyi mindent nem tudsz! – shajtotta drmaian a fi. – Tudod, szinte mindennap megprbltam vele beszlni, mert szerettem volna, hogy megint olyan j kapcsolatunk legyen, mint rgen.
- Mi ez a sok mlt idõ? – rdeklõdtt ismt Hermione.
- Ma vgleg elhatroztam, hogy teszek az egszre. Feleslegesen tptem a szmat, hiba prbltam j fej, kedves, aranyos, sõt mg szemt is lenni, neki semmi nem j. Mr nem tudom, mi baja lehet velem. Kezdem gy rezni, hogy abszolt nem az n hibm miatt utl.
- Szerintem nem utl tged – kotyogott kzbe Harry. Hermione s Alan is rkaptk a pillantsukat. – Piton furcsa szemlyisg. Nem mondom, hogy nekem sikerlt kiismernem, de az biztos, hogy tged nem utl.
- Csak tvitt rtelemben mondtam. Ti el se tudjtok kpzelni, milyen remek kapcsolatunk volt! Nem tudjtok, hogy milyen a j oldala.
- Nem lehet, hogy azrt volt olyan, mert mg kicsi, rtatlan gyerek voltl?
- Nem. n sosem voltam rtatlan. Ezt õ is jl tudja. Voltak olyan alkalmak, hogy killt mellettem, amikor valami hlyesget csinltam, s...
- De Alan! Akkor is legfeljebb nyolc ves voltl! Brki killna egy kisgyerek mellett, mg ha az Piton is.
- Tk mindegy – vont vllat a fi. – A lnyeg, hogy ilyen mr soha tbb nem lesz.
- s ez tged ennyire zavar? – krdezte Harry.
- Elgg. Vagyis... most prblok nem foglalkozni vele. Csak olyan, mintha elvettek volna tõlem valamit – mondta szomoran csengõ hangon. Kt bartja lthatta rajta, hogy igenis megviselik a dolgok, s az rzelmei is elgg befolysoljk a fit. Hermione nagyon megsajnlta Alant. Mint mr annyiszor elõtte. - Amikor megtudtam, hogy itt tant, s rjttem, hogy tallkozni fogok vele, akkor gy reztem, hogy taln... - m hirtelen flbeszaktotta a mondatot, s dhsen htradõlt a kanapn, kezeit keresztbe fonta a mellkasn. - , mindegy.
- Taln mi? – rncolta a homlokt Hermione, de sejtette, hogy mi az, amit Alan mondani akar. Emlkezett mg, hogy a fi azt mondta tborban, hogy Piton egy olyan ember volt az letben, akit az apjaknt volt kpes kezelni. Valsznûleg most is erre akart utalni. Alan lehajtott fejjel, mrgesen csillog szemekkel meredt maga el.
- Legszvesebben lemennk hozz, s ordiblnk vele.
- Akkor menj! n szvesen megnznm – mondta Harry egy halvny mosollyal. Alan beletrõdtten megcsvlta a fejt, s elõrehajolt.
- Inkbb felmegyek Ginnyhez.
- Na vrj csak – lltotta meg Hermione, mire Alan mr flig ll helyzetbõl visszahuppant a kanapra. – Mi is trtnt a bl utn, amit anyukdnak mesltl?
- , semmi... a vgn mg Ron megtudja, aztn megl. pp elg nekem az is, hogy egyfolytban piszkl.
- Csodlkozom, hogy mg nem hztl be neki – vlaszolta elismerõen Harry.
- Az az igazsg, hogy n is. Elg kzel llok hozz.
- Tõlnk nem fogja megtudni, tudod nagyon jl – gyõzkdte tovbb Hermione.
- Tudom – shajtotta a fi. – Csak egytt aludtunk. De Ronnak ettõl mr sszedõlne a vilg.
- Harry s Luna is egytt aludtak... csak nem fog ezrt beld ktni.
- Ht, ahogy ismerem: de, belm fog. De mr ez sem rdekel. Megyek fel – mondta hatrozottan a fi, s ezttal egyikk sem lltotta meg.
*
- Mi jratban? – krdezte flegmn Ani, mikzben visszalt az asztala mg, s eltûntette a gyerekek utn a szkeket. Perselus halkan becsukta az ajtt, s hangtalanul a nõhz stlt. – Esetleg elintzted, hogy engem is elkldjenek a vilg msik felre?
- Nem rtelek – felelte a frfi, s mintha valami nagyon rdekeset tallt volna az asztal sarkn tornyosul dolgozatok kztt, vgigsimtott a lapokon, s magba mlylve vizsglgatta õket.
- Na persze, n meg a Marsrl jttem – motyogta Ani. – Legalbb elmagyarznd, hogy mirt j az neked, hogy nincs itt Jason? Neked fj, ha n jl rzem magam?
- Nem – jtt a tmr vlasz.
A nõ megelgelte a dolgot, s gy dnttt, nem is szl tbbet a bjitaltan tanrhoz. Hagyta, hogy a frfi vgigtapogassa minden holmijt, ami az asztaln volt, mikzben õ prblt Franky Millan dolgozatra koncentrlni.
J fl ra is eltelhetett gy, s Ani mr-mr azt hitte, a frfi minden beszlgets nlkl tvozik, amikor vgl lelt vele szemben egy ltala varzsolt knyelmes karosszkbe. Onnantl kezdve õt figyelte, de mg mindig nem szlt egy szt sem. A nõnek eszbe jutottak roxforti emlkei: azok a kzs tkezsek, amelyek ugyangy teltek. Perselus nzte õt, ahogyan eszik, de õ maga soha nem evett egy falatot sem. Legalbbis elõtte nem.
- Elegem van belõled! – fakadt ki trelmt vesztve Ani, s hozzcsapta a pennjt az asztalhoz. Piton meg se rezzent. – Elmondand, hogy minek jttl ide?
- Gondoltam, megknnytem a dolgod.
- Ht nagyon nem jtt ssze – szûktette ssze a szemeit a nõ, s htradõlt a szkben. Piton rezzenstelen tekintettel figyelte. – Mit akarsz tõlem?
- Semmit.
- Egyre jobban utllak. Folyton belm ktsz, s most is szndkosan keresztbe teszel nekem. Beszlni fogok Dumbledoreral.
- Milyen gyerekes vagy – hzdott lenzõ mosolyra a frfi szja.
- Te beszlsz?! Nem n kldtem a bartnõdnek olyan levelet, hogy hzza el a cskot, mert nekem nem tetszik, hogy itt van...
- Nem lett volna szksg levlre, elment magtl.
- n se brtam volna sokig veled – felelte erre Ani.
- Nem miattam ment. Tudod, õ szokott dolgozni – hangzott a frfi vlasza.
- De n mg mindig nem rtem, mirt volt ez az egsz j neked.
- Micsoda? – krdezte nyugodtan, rtetlen arccal Piton.
- Mirt kellett neked elkldened Jasont? Csak nem fltkeny vagy?
- Nem. Mibõl gondolod, hogy n voltam? – rdeklõdtt tovbbra is a bjitaltan tanr.
- Egyrtelmû. Csak te vagy kpes ilyen aljas hzsra.
- Mgse n rtam azt a levelet.
- Az lehet... De te rattad.
- Mitõl lettl te ennyire okos? – hangzott a gnyos krds.
- Nem most msztam le a falvdõrõl. Radsul elg jl ismerlek mr.
Piton ennl a pontnl unhatta meg a dolgot, mert felllt, s arrbb stlt nhny lpst. gy majdnem a szoba kzepn llt. Ani is felpattant, s rgtn vele szemben helyezkedett el.
- Adj normlis magyarzatot!
- Klnben?
- Klnben... - a nõ elgondolkozott. Komolyan gondoltam, hogy Perselust akarom fenyegetni? Hov lett a maradk eszem? – Nincs klnben. De akkor is tartozol ennyivel.
- s ha nem tudok normlis magyarzatot adni?
- Akkor mr magad is bnod, hogy megtetted, hiszen Perselus Piton a megtesteslt logika. Csak gy, kedvtelsbõl sosem tennl ilyet.
- Te tnyleg tlsgosan ismersz – jegyezte meg a frfi.
- Jobb, ha elkezdesz flni – vlaszolta a tanrnõ, s egy lpssel kzelebb ment. Mr csak nhny centi volt az arcuk kztt, a lbfejk ppen sszert. A frfi j egy fejjel magasabb volt nla, de õ felszegte az llt, s bszkn nzett fel r. – Elegem van mr a kisded jtkaidbl. Felnõtt emberek vagyunk, nem kisiskolsok. J volna, ha vgre gy is viselkednnk...
- n gy viselkedem – vdekezett azonnal a professzor. – De veled kptelensg.
- Ht persze. Mindennek n vagyok az oka! Egyrtelmû! – csattant fel a nõ, s mrgesen, szikrkat szr szemekkel frkszte unokatestvre arct. – Mirt? Mit tettem n, amivel kirdemeltem azt, hogy ennyire ne vegyl emberszmba?
Piton nem vlaszolt, csak nmn figyelte Ani dhkitrst.
- Hagyj engem vgre bkn... - folytatta a nõ. – Alannek igaza van, egyltaln nem rdemled meg, hogy az ember foglalkozzon veled – a szavak csak gy znlttek a nõ szjbl, a bjitaltanrnak pedig eszbe se jutott elhallgattatni. - Tkletesen megrtem, hogy nla is betelt a pohr... Nekem is elg volt... Nem is akarlak tbbet ltni. Menj el innen... Menj ki a szobmbl, s hagyj engem bkn – kiablta a nõ, megragadta Piton karjt, s rnciglni kezdte az ajt fel.
- Szerinted n min mentem keresztl, hla neked? Mitõl lettem olyan, amilyen? – krdezte vdl, susog hangon Piton. Halkan beszlt, fenyegetõen, kzben pedig kirntotta a nõ markbl a kart. – Ne hidd, hogy nincs okom arra, amit teszek.
- Azt hittem, ezen mr tl vagyunk – shajtotta a nõ. – Megbeszltk a nyron, nem? Bocsnatot krtem.
- gy gondolod, hogy egy bocsnatkrstõl eltûnik belõlem minden keserûsg? – a frfi gnyosan a fejt rzta. Ani arca csak gy piroslott a dhtõl.
- Akkor mit kellene tennem, Perselus? – krdezte mr-mr hisztrikusan a tanrnõ. Arcn rzsek kavalkdja jtszott, mintha õ maga se tudn eldnteni, hogy most ppen dhs, bûnbn, sajnlkoz, ktsgbeesett, vagy valami ms.
A bell csendben mg rezhetõbb vlt a levegõ feszltsgtõl val izzsa, vibrlsa, amely lassanknt egy teljesen j, s teljesen ms rzss alakult t. Egy pillanat alatt trtnhetett csupn, hogy mindkettejk arcrl eltûnt a harag, s szemeik mr nem a mregtõl, hanem valami egszen ms dologtl csillogtak.
Ani nem is rtette, hogy lehet ez, hiszen jval tbb, mint tizent ve nem trtnt meg, hogy ilyen vgyat fedezett fel Perselus szemben. s most, mindenfle elõzetes bejelents nlkl felcsillant a stt szemekben az a rg elfeledett rzs. Elg volt most is egy pillants a frfi szemeibe, hogy elvesszen, s elfelejtsen minden sszerûsget. Akkor vgkpp kikapcsolt, amikor a bjitaltan tanr ajkai hevesen lecsaptak az vire, s hossz perceken keresztl megfosztottk a levegõtõl – de õ ezt sem bnta. Abban a pillanatban akr meg is halt volna, csak ne kelljen elszakadniuk.
Feltrõ hvvel cskoltk egymst, s kezeik is tnak indultak a rgen mg ismert terleteken. Mr-mr elfelejtettk, milyen is volt az az jszaka: szomor, szenvedlyes, rzki. Igaz, hogy csak egyszer trtnt meg, Aninek mgis maradand emlkeket jelentett, brmennyire is megtiltotta neki Perselus, hogy emlkezzen r. Sosem szabadott szbahoznia, mert õ hibnak tlte.
Forr cskok, lelsek kvettk egymst, apr lpsekkel pedig elrtk az gyat is. Taln ekkor tudatosult mindkettejkben, hogy mit is csinlnak, mert egy pillanatra meglltak, s egyms szembe nztek. A kt szempr fnyesen csillogott a hvtõl, s ennyi elg volt mindkettejknek ahhoz, hogy tudjk, mit akar a msik. A frfi ajkai ezttal Ani nyakt vettk clba. A nõ htradnttte a fejt, s lvezte a knyeztetst. Lassan eldõltek az gyon, Perselus krbejrta a nõ testt a kezvel, minden apr porcikjt jra magv tve. Ani kzelebb hzta maghoz a tarkjnl, ajkuk jabb heves cskban fondott ssze.
Megszabadtottk egymst a ruhiktl, majd jra s jra fellngol vggyal folytattk a msik knyeztetst. A nõ apr cskokkal hintette be a frfi immron meztelen vllt, mellkast, el-elidõzve a rgen kedvencc vlt terleteken. A percekkel ezelõtti dhbõl olyan magas fok vgy keletkezett, melyet mr rgen nem rzett. Fantasztikus rzs volt, hogy hagyhatja szabadon jrni ezt az rzst.
A vgyon kvl semmi mst nem ltott az ismerõs szemprban, s sejtette, hogy a sajtjban sem lehet sokkal tbb. Mgis j volt a frfival – megmagyarzhatatlanul j. Kptelen lett volna ott s akkor felllni, s visszautastani. gy ht, vgkpp elfeledve minden klsõ tnyezõt, adtk meg a msiknak a megrdemelt boldogsgot – ha csak nhny rra is.
*
Htfõ reggel Ani lmosan csapkodta az jjeli szekrnyt – az bresztõrt sehogy se sikerlt eltallnia. Amgy sem volt knnyû a hadonszs, hiszen a htulrl õt lelõ frfi erõs karjai nem igen hagytk mozogni az õ kezeit.
- Perselus... Reggel van, suli van, tants van.
- Hm – jtt a vlasz. A nõ egy picit oldalra dnttte a fejt, s egy apr puszit adott a tanr halntkra.
- s akkor n nem kelek fel, mi? – azzal belecspett a frfi oldalba, mire õ ugrott egyet fektben.
- Hagyjl mr – motyogta lomittas hangon, s htat fordtott a tanrnõnek.
Ani mosolyogva megcsvlta a fejt, s kikelt az gybl. Gyorsan magra kapott egy kntst, s az gy tloldalra lpkedett. Leguggolt a frfi arca el, s nmn nzte, ahogyan alszik. Eszbe jutott, hogy hny dik mit meg nem adna azrt, hogy egyszer gy lthassa a professzor urat. Megsimogatta a frfi arct, mire õ kinyitotta a szemt, s mintha egy pillanat alatt elszllt volna belõle a fradtsg.
- J ksõ lehet, ha te mr kikeltl az gybl – mondta szemldkt egy vzszintes vonall alaktva. Hangja egy kicsit rekedt volt.
- Nyolc lesz tz perc mlva – felelte a nõ, s mr stlt is arrbb.
Piton szinte kipattant az gybl, m ahogy felllt, r kellett jnnie, hogy egy szl semmiben van. Ani persze nem brta megllni vigyorgs nlkl, m a megjegyzs elmaradt. A bjitaltan tanr gyorsan magra kapkodta a talrjt, aztn lelt az gyra, s a cipõjt prblta magra rngatni.
- Lehet, hogy jobban jrnl, ha thoznd nhny ruhdat – gondolkozott el a nõ, kzben pedig arra gondolt, hogy ezzel vgkpp kikergeti a vilgbl – de legalbbis a szobjbl – a frfit. Hiszen melyik hmnemû egyed rl annak, ha felajnljk neki az sszekltzs brmely formjt?
- Nem hiszem, hogy szksg lesz r.
- h, rtem. Meztelenl akarsz tantani – mondta nagy komolyan a nõ. – Ht, akkor biztosan belnk az ridra.
Csak egy gnyos flmosoly volt a vlasz. Perselus felpattant, s mr ki is suhant a szobbl, mintha ott se lett volna. Ani pedig csak mosolygott.
*
Hermione s Ron szoksos helykn ltek a bjitaltan teremben, ahogy Alan s Harry is. Mivel mg mindig prban kellett dolgozniuk, a ngyesnek szt kellett szakadnia. Piton rdekes benyomst keltett azon a napon. Harrynek mr akkor rossz rzse tmadt, amikor reggel megltta kzeledni a terem fel. Egy tornd is megirigyelhette volna, ahogyan a tanr elsvtett a folyosn, hogy kinyissa nekik az ajtt. Az ra alatt is furcsa volt. Amikor fel akarta varzsolni az aznapi bjital hozzvalit a tblra, akkor elõszr elejtette a plcjt. Kvetkezõ prblkozsra mesefigurk jelentek meg a tbln, vgl viszont felkerlt a megfelelõ lista. Alan s Harry termszetesen egymsra vigyorogtak, de inkbb nem szltak egy szt sem. A hab a tortn az volt, hogy az egyik minisztriumi felgyelõ – akivel Hermione tallkozott, valamint akit Alan is ltott mr -, bent lt az rn, pontosan a frfi jobb oldaln, az asztal mellett, s rdeklõdve figyelte hol Pitont, hol pedig a gyerekeket, akik prbljk feltûns nlkl kirhgni.
Az ra tovbbi rsze azonban esemnytelenl telt. Ahogy kicsngettek, mentek is tovbb legends lnyek gondozsra. Kzben persze kivesztk a tanr r furcsasgt.
- Szerintem nem aludt valami sokat az jjel. Lehet, hogy mg tl korn van neki – vont vllat Hermione, mikzben Hagrid kunyhja fel ballagtak.
- s akkor mit csinlt az jszaka? – vigyorodott el kajnul Alan. Hermione csak megcsvlta a fejt.
- Mindenesetre rlk, hogy nem kttt belnk egsz rn. Egy rva pontot se vont le. Ilyen sincs mindennap – szlalt meg hls hangon Harry. Ron nem mondott semmit, gy tûnt, nem nagyon van ott velk llekben.
- Minden rendben, Ron? – krdezte Hermione. A fi hirtelen kapta fel a fejt a neve hallatra. Egy pillanatig mg nzett, hogy most mi is van, aztn megrzta a fejt, mintha magt akarn visszarngatni a valsgba.
- Persze... Csak elgondolkoztam valamin – felelte, s homlokrncolva blogatott magnak.
A tbbiek annyiban hagytk a dolgot, s folytattk tjukat.
*
A hten minden rn rszt vett egy-egy felgyelõ is. Nem tulajdontott senki nagyobb szerepet nekik, hiszen csak csendben, megjegyzs nlkl vgigltk az rkat, s jegyzeteltek maguknak. Nhny alkalommal bent maradtak mg a teremben, hogy beszljenek a tanrokkal, de a dikoknak vajmi kevs vltozott az letkben miattuk.
Harryk akkor lepõdtek meg, amikor asztronmin is megjelent egyikk. Az ra legfeljebb tz perce tarthatott, amikor felfigyeltek r, hogy a frfi elaludt. Ezt is csak azrt vettk szre, mert a jegyzetei lehullottak az lbõl. Persze erre õ is felbredt, s flig vrsdve szedegette ssze a pergamenjeit. Onnantl kezdve knosan gyelt r, nehogy lecsukdjon a szeme.
Mr msodik hete laktak ott a felgyelõk, a hetedikes Griffendleseknek pedig pp McGalagonnyal volt tvltoztatstanjuk. Alan feszengve ldglt a padban, mint eddig brmikor, ha gyakorlati rt tartottak. Tudta, hogy a tanrnõ gyse fogja felszltani, de tartott tõle, hogy bartainak – vagy legalbbis valakinek – fel fog tûnni, hogy eddig egyszer sem vltoztatott t semmit semmiv, s akkor magyarzkodnia kell. m egyelõre senki semmi jelt nem adta, hogy feltûnt volna neki a fi kivonsa a gyakorlatokbl.
Harry tprengve figyelte a mellette lõ lnyt, m nem szlt hozz, s Hermione se nagyon vette szre, hogy bartja õt figyeli. Ron szintn elbambult, m õ Alant nzte. A kt fi nagyon elgondolkozott valamin, s valsznûleg egyikk sem sejtette, hogy majdnem ugyanazon jr az eszk.
Hermione ujjaival az asztal lapjn dobolva merengett problmin, melyek kztt dobogs helyet kapott Alan s a kisbaba. Tudta, hogy nagyon elhanyagolja a fit, s most, ahogy rnzett a mellette lõre kellett rjnnie, hogy mennyire megvltozott a tbor ta. Eltûnt az õt olyannyira jellemzõ energikus kisugrzs, a szemeibõl a vidm csillogs. tlagos, gondokkal kszkdõ kamasz volt: s erre a lny csak most jtt r, pedig vgig ott volt elõtte.
Az ra utn mind felstltak a klubhelyisgkbe, s nekilttak a leckiknek, hiszen aznap volt mg kviddicsedzs is. A felgyelõk miatt igaz, hogy elmaradt a novemberi meccs, de mrciusban beptoljk. Addig is szorgalmasan kszltek az akkori megmrettetsre, na meg a jtk rme is vonzotta mindannyiukat. Hermione azon tprengett, hogy vajon lemenjen-e bartaival a plyra. ppensggel tallkozhatna megint Dracoval, hiszen elg rgen nem ltta. Br a mlt pntek s szombat jszakt egytt tltttk, de azta eltelt mr j pr nap. gy ht arra az elhatrozsra jutott, hogy r a finak.
A bagoly pp akkor rppent ki az ablakon, amikor a kviddics csapat tagjai elksznni kszltek.
- J jtkot! Szerintem mr aludni fogok, mire visszajttk, szval elõre is j jszakt! – mondta a lny elõre kitallt mesjt.
- Nem is vacsorzol? – krdezte Ron.
- Nem – vlaszolta, mikzben mosolyogva megrzta a fejt. Harry egy pillanatra felvonta a szemldkt, m Hermione ezt nem lthatta, mivel a fi azonnal el is fordult, ms rszrõl pedig a lnynak pp Alan sokatmond tekintetvel tallkozott a pillantsa. Aztn mindannyian kistltak a portrn.
Hermione gondterhelten huppant le a kandall elõtti kanapra. Nem szeretett hazudni a bartainak, de muszj volt. Radsul mg mindig nem mondta el Draconak az llapott. Azta Alannel s Ginnyvel se beszlt a babrl, s legszvesebben nem is tette volna, hiszen ha nem gondolt r, akkor az se jutott eszbe, mifle nehzsgek llnak mg elõtte. Hatalmas botrny fog kerekedni mr abbl, hogy egy roxfortos diklny teherbe esett, akkor meg plne, ha az az eminens, kitûnõ tanul Hermione Granger. A baba apja mr csak hab volt a tortn.
Vajon Draco mit fog szlni? Biztosan azt akarja majd, hogy vetesse el, hiszen ezzel rengeteg gondtl megfosztank magukat. s Hermione igazat adna neki, mivel tnyleg ez lenne a legegyszerûbb megolds. De Alan annyira hevesen tiltakozott ez ellen! Hermione azta egy percig sem gondolkozott azon, hogy megtartsa-e. Vgl is egy kisbaba csupa rmt hoz az ember letbe. Br valsznûleg nem pp ebben a korban, de ez most rszletkrds.
A kandall fltti rra pillantott, ami szerint egy rja volt, hogy megtanuljon pntekre, utna Dracoval tallkozik. Vele meg nem szokott leckt rni.
*
A Szksg Szobjban voltak, a kanapn ltek. Kedvesen beszlgettek, de a lny ltta szerelmn, hogy valami nagyon foglalkoztatja, de Hermione kptelen volt kiszedni belõle, hogy mi is bntja. A fi vgl megrzta a fejt, s a fldet kezdte fixrozni.
- Lttam a bartaidat kimenni, gondolom, kviddics edzs van – mondta homlokrncolva. Hermione blintott. – Olyan furcsa volt... Nem szltam be nekik, s õk se...
- Ht ez tnyleg roppantul klns – borzolta ssze a fi hajt nevetve Hermione.
- Akkor az volt... br jobban belegondolva, tnyleg nem az – felelte Draco, s kedvese fel fordult. Egy ideig elgondolkozva mregette az arct s a testt, utna azonban minden elõzetes bejelents nlkl rvetette magt, s csiklandozni kezdte a lnyt.
Hermione siktozva-nevetve prblta megakadlyozni ebben, de Draco csak nem engedett. Pr percig jtszottak, aztn kifulladva, mly shajokkal a fi rborult Hermionera, s gy lihegett tovbb.
- Szeretlek – suttogta rzkien. Hermione vlaszul a tarkjt simogatta meg, s belemosolygott a fi flbe, majd egy apr puszit hintett r. – Viszont... Valami nem stimmel veled.
- Ezt hogy rted? – krdezte meglepetten a lny. Draco sokig figyelte kedvese szemt, csak azutn vlaszolt.
- Nem tudom pontosan. De mr pr hete gy rzem... Pedig nem csinltl semmit, vagy ilyesmi. Csak olyan klns kisugrzsod van, mintha az vltozott volna meg – Hermione felvonta a szemldkt, de nem vlaszolt. Csak figyelte a fi vonsait. Aztn vllat vont, s szorosan tlelte kedvest. Gyantotta, hogy a terhessghez van kze a dolognak, hiszen a varzslk ltalban jobban megrzik az ilyesmit.
Taln emiatt is jutott jra eszbe Alan. Hiszen a fi s ez a tma foglalkoztatta leginkbb mostanban. Nem is tudta, hogyan fajulhatott idig a bartsguk, hogy alig beszlnek, s taln mr nem is bznak annyira egymsban, mint a nyron. Valami nagyon megvltozott, s fogalma se volt, hogy mi lehet az. Igaz, a fi ott volt vele abban a nhny napban, s segtett neki tltenni magt a babn, de ez a bartsg akkor sem volt mr olyan, mint nhny hnappal azelõtt.
- Drgm... neked... Alannel ugyanolyan j a kapcsolatod? – krdezte meg halkan a lny, mire Draco egy kicsit eltolta magtl, hogy a szembe tudjon nzni. Nem rtette, mirt krdezi ezt a bartnõje.
- Igen, mirt?
- Csak… mostanban nem szoktam vele beszlgetni, csak mint egy haverral. Mintha mr nem lennnk olyan jban – A fi elmerengett szerelme szavain, s mintha rmlett volna, hogy ezt mr egyszer hallotta. Csak ms szjbl.
- Mondott valami ilyesmit. Meg azt is, hogy tudja, hogy rengeteg dolgod s problmd van, s hogy egyltaln nem vrja el, hogy vele is ugyanannyit foglalkozz – folytatta homlokrncolva a szõke Mardekros. – Milyen problmid vannak, kicsim? – Hermione zavartan lehajtotta a fejt, s khintett egyet.
- Ht… vgl is, csak Ron, meg aztn engem is nagyon zavar, hogy Alannel sem tltk megfelelõ idõt... s sajnos a tbbi bartomat is nagyon elhanyagoltam idn.
- Miattam? Vagy van ms oka is?
- Nem tudom. Nagyon sztszrt vagyok, s kptelen vagyok jra belerzdni az iskolai letbe, pedig nem tegnap jttnk... Fogalmam sincs, mi van velem.
- Csak kamaszok vagyunk, ez gy szokott lenni – felelte a fi, s gyengden, vigasztaln maghoz lelte a lnyt.
Mg sokig maradtak gy, m ezttal nem tltttk egytt az jszakt. Hermione gy rezte, hogy szvesebben lenne a bartaival, s taln ez most egy megfelelõ alkalom lenne, hogy megprblja jvtenni az idei ve hibit – legalbbis a javarszt.
gy ht elbcszott Dracotl, aki vgl is megrtette a lnyt, s annyira mr tisztban volt Hermione rzseivel, hogy tudja mennyire, sokat jelentenek szmra Griffendles trsai. Mg ha õ maga, a Mardekrosok gyngye nem is igazn tudta trezni a bartok jelentõsgt. Most mg nem.
Hermione pedig visszastlt a klubhelyisgkbe, ahol a kviddicsrõl visszarkezett bartai mr kifulladva a kanapkon henyltek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
