|
17. fejezet
Krisy 2006.01.19. 19:13
Ani lmosan hzta ssze magt a takar alatt. tlelte a mellette fekvõ frfi meztelen mellkast, s a vllra hajtotta a fejt. Erre a vlasz kellemes simogats volt a derekn s az oldaln. Mosolyogva bjt mg kzelebb Jasonhz.
- Rgebben nem bredtl ilyen korn – suttogta mosolyg hangon a frfi. Ani mg jobban elhzta a szjt, s lehunyt szemmel drglõztt Jason nyakhoz, majd egy apr cskot hintett r.
- A tantssal jr. gy sincs olyan ht, amikor nem ksem el az elsõ rmrl.
Jason elvigyorodott, s fejcsvlva lehunyta ismt a szemt, majd jra kinyitotta. A nõ fejhez hajolt, s megcskolta a hajt, az arct, vgl ajkaik is sszertek. Annyira belemerltek elfoglaltsgukba, hogy nem vettk szre, hogy halkan kinylik az ajt, s egy vidm fej bekukucskl rajta. Mikor megltta õket, elõszr meglepetten felvonta a szemldkt, aztn vigyorogva megcsvlta a fejt, majd minden nesz nlkl becsukta az ajtt, s tovbbllt.
*
Dumbledore irodjban egyre gylekeztek az lmos arcok. Megbeszlst kellett tartaniuk a kvetkezõ kt htre vonatkozan, hiszen valamilyen rendszert ki kellett alaktsanak az raltogatsokra. A tanrok sorra jelentek meg, s a tisztviselõk is egyre tbben lettek a kr alak irodban. Piton s McGalagony ott llt az igazgat kt oldaln. A bjitaltan tanr arcn egy fanyar mosoly jelent meg, amikor az utols szemly utn is becsukdott az ajt. Se Ani, se Jason nem jelent meg, ez pedig csakis egy dologra engedte õt kvetkeztetni.
- J reggelt, kedves bartaim – a helyisgben majdnem kt tucat varzsl llt. Dumbledore meglendtette a plcjt, mire mindenki mellett megjelent egy szk, gy a kicsinek pp nem mondhat trsasg helyet foglalt. – Gondolom, emlkeznek, mirt is kellett ma tallkoznunk.
Mindenki fradtan, de mosolyogva blogatott.
- Nos, akkor vgjunk is bele – azzal sszecsapta kt tenyert, s megkezdõdtt a gyûls.
Egy j ra mlva mr szablyos rendbe volt szedve, hogy melyik felgyelõ mikor s melyik rra ltogat el, a kt hinyz szemlynek azonban mg mindig nyoma sem volt. Piton egsz idõ alatt nem szlt egy szt sem, sõt, szinte nem is kvette az esemnyeket. Felhbortan unalmasnak s feleslegesnek tartotta a felgyelõk ltogatst, ezt a megbeszlst pedig a pokolba kvnta. Ahelyett, hogy a szobjban gykdne, vagy Griffendleseknek keserten az lett, kteles itt lni, s hallgatni a minisztriumi, magukat – tvesen - felsõbbrendûnek gondol mgusokat.
De vgl õk is szllingzni kezdtek, amikor Dumbledoreral befejeztk a beosztst. McGalagony megvrta, mg mindenki tvozik, s egy meleg pillantst vltva fõnkvel, õ is tovbbllt. Piton azonban meg se mozdult, mintha szre se vette volna, mi folyik krltte. Holott tkletesen tisztban volt mindennel, csak ppen egyik tervt tkletestgette a fejben. Biztosra vette, hogy az igazgat tudja, mire kszl, de nem rdekelte.
- Ltom, Perselus, kicsit elkalandoztl. Tudom, hogy nem a szved cscske a Minisztrium.
- Jl tudja – felelte a frfi, alig koncentrlva az õsz varzsl szavaira. Mg mindig nem volt biztos benne, hogy j tlet-e ezt tenni. Hiszen ez csak egy balga bosszhadjrat, radsul erõs oka sincsen r, hogy ezt tegye. De akkor is, olyan elgttellel tlten el... olyan bszke lenne magra. s elrn, amit akar. Taln. De az is lehet, hogy pont az ellenkezõjre fog minden fordulni, sõt, tbb mint valsznû. Elg jl ismerte mr a nõt ahhoz, hogy tudja: nem lenne j vge ennek a jtknak. Vgl blintott – magnak leginkbb -, s eltklten Dumbledorera pillantott.
- Megkrhetem egy szvessgre, igazgat r?
*
Hermione lmosan nyitotta ki a szemt. Elõszr azt sem tudta, hogy hol van, mint mr j prszor, mikor nem a sajt szobjban aludt. Elgondolkozva tekintett krbe, de hamar rjtt a zld s ezst dsztsbõl, hogy hol is aludt. Draco ott fekdt mellette meztelenl, csak a paplan takarta spadt, izmos testt. A lny elmosolyodott kcos hajn, s nyitott szjn, aztn egy apr puszit adott az arcra, s kibjt az gybl. Csendesen felltztt, br nem tudta, mit fognak szlni a tbbiek, ha megltjk a bli ruhjban.
Pr perc utn mr az ajtnl llt, s halkan lenyomta a kilincset. Kikukucsklt a rsen, s mikor meggyõzõdtt rla, hogy senki sincs a Mardekros klubhelyisgben, vatosan kiosont. Minden apr neszre megtorpant, de vgl sikeresen elrte a portrlyukat, s kijutott a folyosra. Onnan sietõs lptekkel indult a felfel vezetõ lpcsõ irnyba. Tipikus pince szag lepte be a helyet, fklyk halvny fnye pislkolt, s szinte sttt a levegõbõl, hogy mg az egsz kastly alszik. Na de, hogy legyenek kivtelek, r kellett jnnie, hogy nincs igaza. Lpteket hallott a lpcsõ felõl, amikkel szvnek heves zakatolsa is felvette az temet, aztn le is hagyta gyorsasgban. Fogalma se volt, hova bjhatna, vagy mit tehetne, gy mikor eszbe tltt, hogy taln nem ott egyhelyben kne megvrni, mg a kopog idegen odar, addigra ksõ volt. A sarkon pedig az egyik iskola felgyelõ fordult be. Hermione – szerencsjre-e vagy sem – nem ismerte fel. A nõ elgondolkozva mregette, majd egy sokatmond pillantst vetett r, miutn szrevette, hogy a lnyon mg a tegnapi ruhja van. Egyrtelmû volt, hogy leesett neki, mirt is van itt s gy a lny, de nem szlt semmit, csak mosolyogva, csillog szemekkel nzte. Aztn valsznûleg szbekapott, mert megszlalt.
- Szia... Ne haragudj, nem tudod, erre van Piton professzor szobja? – krdezte kedvesen. Hermione meglepõdtt, vajon mirt keresheti ez a nõ pont Pitont? rtetlensge kilhetett arcra is, mert az idegen folytatta. – Tudod, n leszek a felgyelõ az elsõ rjn, s meg szeretnm beszlni vele a rszleteket.
- Oh, rtem... Az az igazsg, hogy... - mr nem tudhatta meg a nõ, hogy mi az igazsg, ugyanis a lny kedves professzorra kaszsknt bontakozott ki a sttbõl. A lny majdnem ugrott egyet ijedtben.
- Azt hiszem, Miss. Granger, nem rtana, ha felballagna a sajt klubhelyisgbe – mondta rideg, mly baritonnal a frfi. Hermione meg se ismerte volna, ha nem ltja a tanrt. -, s tizent pont a Griffendltõl. Gondolom tisztban van az okval.
Hermione belevrsdtt a pontvonsba, majd egy halk kszns utn tvozott. Sietõsen fellpdelt a lpcsõn, s a Griffendl-toronyba vette az irnyt. Kzben Pitonon s a lenti nõn jrt az agya: az nem az volt, akivel a bjitaltan tanr a blra rkezett, ebben biztos volt. Egy pillanatra felrmlett elõtte Piton, mint a nagy szoknyapecr, amely gondolatra feltrt belõle a nevets. De lehalktotta magt, nem akart lebukni. gy is elg volt a kt felnõtt arra a reggelre.
A portrhoz rve megadta a Dmnak a jelszt, s azrt fohszkodva, hogy senki ne legyen odabent, vatosan belpett a lyukon. Ott szerencsjre senkivel nem futott ssze, gy azonnal felszaladt a szobjba, ahol ledobta magrl a ruhjt, a szkre tertette, s tltztt pizsamba.
*
- Ksznm, Perselus – mondta a nõ bcszul, s a frfi fel nyjtotta a kezt. Õ felvont szemldkkel nzett r, amikor is kopogtattak az ajtn, s ez kizkkentette mindkettejket. A nõ visszahzta kinyjtott jobbjt, s az ajt fel fordult. Egy utolst mosolygott a bjitaltan tanrra, aztn a kijrat fel vette az irnyt – Pitonnal egytt.
Az ajt tl oldaln Alan llt. Vigyorogva mregette a helyzetet, aztn egy bjmosollyal dvzlte a szmra ismeretlen nõt. Õ jra elksznt, s elstlt a folyosn.
- Mit akarsz? – krdezte „udvariasan” a professzor r.
- Kedvessged lenyûgzõ – felelte erre õ, mikzben meghajolt.
- Mintha anydat hallanm – mondta ironikus hangon Piton, tovbbra is tntetõen elllva a fi tjt az ajtban.
- Bemehetek?
- Nem.
- s mirt nem? Mg hny nõ van bent nlad? – vigyorgott Alan, s a vicc kedvrt bekukucsklt az ajtn, htha lt valakit.
- Ha lenne is mg bent valaki, akkor se lenne hozz semmi kzd – vlaszolta a frfi. A fi mosolya lefagyott az arcrl, s elgondolkozva nzte az ismerõs-ismeretlen alakot. Lemondan shajtott egyet, s megcsvlta a fejt. – Mit vrtl, hogy meghvlak egy reggeli traccspartira?
- Mr magam se tudom, mit kellett volna vrnom – mondta õszintn a src. A tanr r arcn egy pillanatra valami furcsa rzs futott t, m egy msodperc se kellett, hogy jra rendezze a vonsait. Alan nem szlt semmit, htat fordtott, s elindult a kihalt folyosn.
- Mirt jttl le? – mondta kiss hangosabban a frfi, hogy hangja mg utolrje a tvoz fit. Õ megtorpant, s rtetlenl nzett vissza r.
- Csak nem rdekel? Mindegy, nem hiszem, hogy olyan dolog volna, ami egy icipicit is foglalkoztatna tged. Hiszen magadon kvl senkit nem veszel szre.
Azzal Alan hatrozottan megfordult, s sietõsen a lpcsõ fel ment. Piton nekidõlt az ajtkeretnek, s elgondolkozva figyelte a tvolod fit. Megdrzslte az llt, majd fejt csvlva visszavonult a szobjba.
Nem rtette, mit akarhat tõle ez a gyerek. Sejtette, hogy annak a nyolc vnek kze van hozz, de hogy ennyire trje magt miatta, az kptelensgnek tûnt a professzor szmra. Õ gy gondolta, hogy Alan akkor mg olyan kicsi volt, hogy aligha emlkszik valakire, aki nhanapjn megltogatta, s segtett beavatni a varzsls s a varzsvilg rejtelmeibe. s mg taln msba is...
Mit sem vltoztatott mindez a jelenen. Hiszen szinte nem is ismerik egymst, Alan felnõtt, õ pedig teljesen megvltozott. Egyikk sem volt mr az, aki egykor. Valamikor, rges-rgen, mg volt egy kevs remnye. Ma mr semmi sem maradt. Legalbbis ezt hitte, s nem akarta beismerni magnak, hogy bizony minden a maga hibjbl trtnt. Tl makacs s nfejû volt ahhoz, hogy brki msnak is igazat adjon dolgokban. s ez mr gy is marad, tl idõs ahhoz, hogy megvltozzon.
*
Kopp-kopp.
Halk nygs hallatszott a paplan all.
Kopp-kopp.
Valaki fradtan nyjtzott az gyban, kzben tlelve a mellette levõ meztelen testet.
Bumm-bumm!
- Ki a fene drmbl az ajtn? – motyogta egy lomittas frfihang. Ani vllat vont, s kzelebb bjt Jasonhz. Mg erõsebb kopogtats hallatszott. A nõ tudta, addig nem lesz nyugtuk, mg be nem engedi az illetõt. Az jjeli szekrnyn lvõ bresztõrra esett a pillantsa, s meglepetten vette szre, hogy bizony lassan ebdidõ. A megbeszls!
- Jason... Asszem elfelejtettnk valamit – mondta halkan a tanrnõ. A frfire pillantott, s ltta, ahogy annak kerekre tgulnak a szemei. Azonnal felbredtek mindketten, sec-perc alatt kimsztak az gybl, s a ruhjukrt nyltak. Mikzben azokat kapkodtk magukra, a kopogtats nem maradt abba.
- Megyek mr! – kiltotta ki Ani, mikzben a szekrnybõl elõhalszott egy inget, s magra rngatta.
Attl kezdve nem kopogtattak. Legalbbis az ajtn nem, azonban hallottk, ahogy a kint vrakoz trelmetlenl trappol a lbval. Ani egy gyors pillantst vetett tkrkpre, majd Jasonre. A frfi pp a nyakkendõjt igyekezett megktni. Ani az ajthoz lpett, s kinyitotta. Azt hitte, McGalagony fog r vrni, gy igazn megknnyebblt, amikor „csak” Pitonnal nzett szembe. A frfi feltûnõen vgigmrte sebtben magra ciblt ltzkt, majd kihvan belevigyorgott a kpbe.
- Mi van? Azt hittem, valami fontos...
- Volna pr fontos dolog, amit meg kell beszlnnk – szgezte le a tanr. A szja sarkban mg mindig mosoly jtszott, ami fõleg akkor vlt lthatv, mikor a nõ mgtt megpillantott Jasont. – Br ha jl ltom, pp nagyon elfoglalt vagy. – Ani le tudta volna dfni a szemeivel unokatestvrt. Mly levegõt vett, s mr a nyelvn volt egy cspõs vlasz, m inkbb magban tartotta.
- Meg akartam krdezni, hogy hogy van az a kedves hlgy, akivel jttl, de eszembe jutott, hogy biztosan hamar lelpett, nehogy sokig a kzelben legyl – erre Piton arcrl vgkpp eltûnt a mosoly utols rnya is, majd szinte Anin tgzolva belpett a szobba. – H, j volna, ha nem lknl be a szobmba! Tudtommal nem engedtelek be!
- Senki nem krdezett, nem hozzd jttem.
A nõ mr nyitotta a szjt, hogy vlaszoljon, m mikor felfogta a mondat rtelmt, inkbb becsukta, s csndben vrta a folytatst.
- Mivel lemaradtatok a reggeli megbeszlsrõl, ezrt bizonyra nem tudjtok, hogy Howternek sajnlatos mdon vissza kell mennie a Minisztriumba – mondta megjtszottan gyszos hangon, amibõl Ani azonnal arra kvetkeztetett, hogy a bjitaltan tanr blffl.
- Na ne mondd... Engem meg nem akarnak vletlenl gumiszobba zrni?
- Nem, de nem rossz tlet, javasolni fogom a kvetkezõ gyûlsen.
Ani megforgatta a szemeit, s vrakozn Jasonre nzett. Õ homlokrncolva meredt kettejkre, aztn elmosolyodott.
- Volt kztetek valami – nem krds volt, hatrozott kijelents. Ani s Perselus egymsra nztek. A nõbõl egy hajszl hjn kitrt a nevets, mg Piton egy megsemmistõ pillantst vetett a frfira. Õ egy kicsit elbizonytalanodott, de killt az lltsa mellett.
- Szerencsre semmi komoly. Sosem brtunk egyms mellett ki fl percnl tbbet – mondta Ani elnzõen, s odastlt Jason el. Egszen kzel hajolt hozz, rmosolygott, s finoman megcskolta.
- Na persze – suttogta a nõ szjba a frfi, hogy csak õk ketten halljk.
- Nem akarom megszaktani ezt a csodlatos pillanatot, de mint mondtam, hvnak a Minisztriumba.
- s honnan tudjam, hogy igazat mondasz? Te, a Hallfalk legjobbika.
Ani majdnem felnevetett Piton nzsn. A legnagyobb kromlsokat lett volna kpes Jason szembe vgni, de hamar rendezte rzseit, s csak mozdulatlan vonsokkal vllat vont. A csendet egy bagoly kopogsa trte meg. Szp, jl polt pldny volt, pp az ablakon kopogtatott bebocstsrt. Egy perccel ksõbb mr Jason olvasta a neki hozott levelet.
- El se hiszem – mondta Pitonra emelve a tekintett.
- Pedig jobban teszed.
Ani is elolvasta a rvid, hivatalos iratot, amibõl kiderlt, hogy Jasont valban visszavrjk Londonba, valamilyen srgõs trgyals miatt. gy ht a frfi elbcszott Anitõl, s sietve tvozott a szobbl.
- Ltom, nagyon sajnlod... Tudom, hogy a te kezed van a dologban... - mondta a nõ that tekintettel. Piton llta a pillantst. Nem szlt egy szt sem, nem is tagadta, de nem is ismerte be, amit Ani lltott. Htat fordtott neki, s se sz, se beszd, kistlt a szobbl.
*
Harry, Ron s Hermione a klubhelyisgben ldgltek: a lny elgondolkozva simogatta Csmpst, a kt fi pedig a kanapn beszlgetett. Hermione hamar rjtt, hogy bizony a blrl folyik a csevely, de beletelt mg pr percbe, mikor az is beugrott neki, hogy tallkoztak Harryvel a parkban. Abban a pillanatban felkapta a fejt, s kt bartjt figyelte. Feltûnõen susmorogtak, s Ron egyre dhsebbnek ltszott, radsul egyfolytban õt nzte mind a kt fi. Ron sszeszûktett szemekkel mregette, Harry arca azonban kifejezstelen maradt. Ht vge mindennek. Nagyot shajtott, s letette Csmpst. Mr kszlt felllni, amikor Ron megszlalt.
- Hermione! – hangjbl radt az ingerltsg. A lny szorongva odastlt hozzjuk, holott abban a pillanatban szvesebben lett volna Bolyhoska szjban.
- Igen? – krdezte flnken. Nem akarta, hogy ez bekvetkezzen.
- Mondd csak... - kezdett bele a vrs haj fi. Hermione Harryre pillantott, aki fradtnak ltszott. – Nem tudod, hol a fenben van Alan s a hgom?
A lnynak hatalmas kõ esett le a szvrõl, s csaknem nevetni kezdett. gy sem tudott visszafojtani egy kuncogst. Ron felvont szemldkkel nzett r, s trelmesen vrta, hogy a lny befejezze.
- Nem, Ron. Fogalmam sincs. Nem lttam ma mg egyikket sem.
- Harry azt mondta, ltta õket mg tegnap kint a parkban – folytatta Ron. – Eskszm, ha hozz mert rni, n meglm...
- Mirt vagy ilyen? – szlalt meg vgl Harry is. Hangja kimerltnek hangzott, rzõdtt rajta, hogy mr õ is unja Ron hasonl kifakadsait. – Nem tilthatod meg nekik, hogy egytt legyenek.
- De a hgom mg csak egy kis pisis.
- Ezt nem mondanm ilyen biztosan – csvlta a fejt Harry, s tenyerbe temette az arct.
- Ltom megint valami kellemes dologrl folyik a tma. Kitallom: rlam – Alan hangjra mindannyian felkaptk a fejket. A fi a bejratnl a falnak tmaszkodva llt mr ki tudja, hny perce, s õket hallgatta. – Kzlm, hogy a hgod fent alszik a szobjban.
- s te merre jrtl jszaka? – krdezte vrs fejjel Ron, mikzben felpattant a kanaprl, s tett egy lpst fel.
- Nem emlkszem, hogy beszmolt kell neked tartanom arrl, hogy mikor, kivel, hol s mit csinlok – vlaszolta nemtrõdm hangon Alan, s fejcsvlva kistlt a klubhelyisgbõl.
Hermione nagyot shajtott, s gy, ahogy elõtte Harry, a tenyerbe temette az arct. Soha nem ltta mg Alant annyira rosszkedvûnek, mint a napokban. Nagyon nem tett jt neki a Roxfort, s le merte volna fogadni, hogy sokkal jobban rezte volna magt Franciaorszgban, mint most ott. Annyira sajnlta szegny fit Ron piszkldsa miatt, olyan szvesen segtett volna neki. De mg õ is elhanyagolta, s Hermione nem tudta megmagyarzni, hogy mirt. Hiszen imdta.
- Na, gyernk Hermione, vgd a fejemhez megint, hogy milyen szemt vagyok – kiablt r Ron. A lny elkerekedett szemekkel nzte bartjt, nem ismert r. Mi thetett Ronba? Mitõl lett ennyire... mogorva?
- Eszembe se jutott – felelte a lny. – Te viszont srgõsen kezdj magaddal valamit, ha nem akarod elveszteni a bartaidat.
Azzal sarkon fordult, s õ is kiment a klubhelyisgbõl. Ron magba roskadva dõlt el a kanapn.
*
Hermione a nagyterembe vette az irnyt, hiszen mr ebdidõ volt. Alan nem lt az asztaluknl, ahogy elg sokan rajta kvl. Lavender s Parvati azonban vihogva beszlgettek, valsznûleg a tegnapi esemnyeket mesltk egymsnak.
Hermione lehuppant az egyik szkre, m nem szedett magnak semmit, csak nttt egy kis tklevet a poharba, s azt iszogatta. Kzben a tanri asztalt figyelte, ami egy kicsit megnylt. Most mr a minisztriumi varzslk s boszorknyok is ott ltek, azonban Miss. Nett hinyzott az asztaltl. szrevette azt a nõt is, akibe reggel belebotlott, Pitont prblta lefoglalni, m a varzsl lthatan nem repesett az rmtõl, hogy a boszorkny rszllt. A nagyterembe ekkor lpett be az esvk tanrnõ, s egyenesen a odament, Piton msik oldalra. Elg mrgesen mregette a professzort, akinek ettõl egy csapsra jobb kedve tmadt, s kszsgesen vlaszolgatott a minisztriumi nõnek.
Hamarosan megrkezett Harry s Ron is. A lny kt oldalra ltek le, s Ron megkszrlte a torkt.
- Hermione... ne haragudj. Sajnlom, hogy kiabltam veled... Csak annyira idegest Alan. Van benne valami, ami nagyon irritl.
- Attl mg nem kne folyton veszekedned vele. Ne szlj hozz, s ksz. Felejtsd el, hogy ltezik.
- Mintha az olyan knnyû lenne. Nem bzom benne, s ezrt fltem a hgomat is – mondta lehajtott fejjel, õszintn a fi.
- n ezt rtem, de... Hagyjuk inkbb. gyse tudlak meggyõzni az igazamrl.
- Ez igaz – mosolyodott el halvnyan a fi, s egyenesen Hermione szembe nzett. A lny megcsvlta a fejt, s õ is elmosolyodott.
- Nem stlunk egyet? – vetette fel Harry. Kt bartja beleegyezõen blintott, gy evs nlkl fel is lltak az asztaltl, s kistltak a terembõl.
*
Mr majdnem kt rja rttk a kastly folyosit. Kivesztk a tegnapi blt; Harry elmeslte, milyen jl rezte magt Lunaval, s azt is bevallotta, hogy a lnnyal aludt a Hollhtasoknl. Ron ezen nem lepõdtt meg, nem gy, mint Hermione. Nem is hitte volna, hogy ennyire komoly a kt fiatal kapcsolata, de nagyon rlt neki, hogy Harry vgre boldog. Mr igazn megrdemelte a sok keserûsg utn.
- Na s Sueval mi van? – krdezte a lny most Ront. A fi flig vrsdtt zavarban, s Hermione nem brta megllni, hogy ne nevessen fel.
- Nincs semmi... Csak... Jaj, Hermione, nem akarok rla beszlni.
- s mirt nem? Trtnt valami?
- Nem... - felelte feszengve a fi. – Mi csak... tncoltunk, meg jl reztk magunkat, meg ilyenek... Nem akarok rla beszlni, magngy.
- Furcsa ezt tõled hallani – motyogta Harry leginkbb magnak, mikzben tovbbstltak a negyedik emeleten.
- Mirt? – torpant meg bartja. Harry megrzta a fejt, s tovbb ballagott. Hermione sejtette, hogy Alanre cloz, de nem szlt kzbe. – Tudom, hogy mind a ketten ellenem vagytok – mondta tovbb a vrs haj fi. – De a vgn meg fogjtok ltni, hogy nekem volt igazam. Alan nem az, akinek mutatja magt, brmennyire is j fej, s humoros... Egyszerûen tudom, hogy nem az.
- De honnan? Egyltaln nem ismered – mondta Hermione. Elhatrozta, hogy most az egyszer tnyleg megprblja megrteni Ront. – Komolyan nem rtem, amit mondasz, pedig szeretnm. Honnan tudhatod?
- Fogalmam sincs. Egyfajta megrzs. Olyan mintha... Amikor a kzelemben van, akkor olyan, mintha bekapcsolna valami veszlyjelzõ, ami figyelmeztet, hogy ne bzzak benne. Nem tudom megmagyarzni.
Hermione elgondolkozva frkszte a fi arct, m õ lemondan megcsvlta a fejt, s az rjra pillantott.
- Most mennem kell. Tallkozom Sueval – tette hozz csak gy mellesleg, s elsietett az ellenkezõ irnyba.
Hermione nagyot shajtott, s magba fordulva prblta felfogni Ron szavait. Hogy lehet ez? Nem ktelkedett Ron szavban, de ez akkor is kptelensgnek hangzott. El nem tudta kpzelni, hogy Alan nem olyan, mint amilyennek mutatja magt. Senki nem tudja ilyen hossz ideig megjtszani magt, radsul ennyi ember elõtt.
- Stlunk mg? – szaktotta flbe gondolatmenett Harry hangja. – Ha Ronnon s Alanen gondolkozol, akkor most szlok: felesleges. n is rengetegszer trtem mr ezen a fejem.
- Ezt hogy rted? Neked mr mondta ezt?
- Igen... Megemltette prszor. Tudod, mi ltalban szoktunk beszlni – clozgatott finoman a fi. Hermione bûntudatot rzett, hogy nincs annyit a bartaival, mint amennyit megrdemelnnek. s nem csak Harryvel s Ronnal, de Alannel s Ginnyvel sem. Tlsgosan elhanyagolta õket Draco s a tanuls miatt. Na meg a terhessge is kzbeszlt. Most ugrott csak be neki, hogy mr egy teljes napja eszbe se jutott, hogy llapotos. Br minden problmjt gy el tudn felejteni! De most, hogy jra felrmlett elõtte, hogy Draco mg mit sem tud az egszrõl, ugyanaz a pni flelem uralkodott el a lelkn.
- Sajnlom, Harry. Tnyleg, megprblok tbb idõt veletek tlteni. Mr lassan azt se tudom, fi vagyok-e vagy lny.
- Segtek: lny – Hermione elmosolyodott bartjn. – Egybknt... Neked milyen volt a tegnap estd? Ha jl lttam, Malfoyjal egsz jl megvoltatok – nem gnyosan mondta, csak egy szimpla megllaptsknt. Mg csak nem is furcsllta. Hermione zavartan elmosolyodott.
- Tudod... Nem is olyan gonosz, mint gondoltam. Megvltozott – mondta megfontoltan a lny. Remlte, hogy Harrynek nem esik rgtn le, hogy mirt is mondja ezt. A fi csak blogatott, de nem szlt semmit. Vrta a folytatst. – rtelmesen lehetett vele beszlgetni, s egyszer sem srtegetett.
- Biztos az apja miatt – felelte vgl bartja. Hermione felvonta a szemldkt. – Tudod, õ most elvileg brtnben van, tegnap azrt lehetett itt, mert Dumbledore elintzte.
- Igen, hallottam rla.
- Na s beszlgetettek valami rdekes dologrl? – krdezõskdtt tovbb a fi. Hermione el se tudta kpzelni, hogy mi ttt bel, nem is hitte volna, hogy ennyire rdekelni fogja Harryt Draco.
- Mire gondolsz?
- Nem mondott el valami fontosat? gy rtem, nem tudtl meg valami j kis tikot a Malfoy csaldrl? – A lny mr kezdte kapizsglni, honnan fj a szl, gy elmosolyodott, s megrzta a fejt. Kzben mr a harmadikon jrtak.
- Nem. Egy bl alatt mg nem vltunk puszi pajtsokk.
- Aha – vlaszolta nagy blcsen Harry, s lehajtott fejjel gondolkozott tovbb. Hermione el se tudta kpzelni, hogy min trheti a fejt, de nem szlalt meg.
Ekkor aztn kinylt az egyik ajt, s Miss. Nett lpett ki rajta. Krbenzett a folyosn, amikor pedig megpillantotta õket, mosolyogva ksznt nekik.
- J napot, tanrnõ – felelte a kt j bart.
- Jaj, gyertek csak be. Harry, azt hiszem, van nlam valami, ami a tid – Hermione elgondolkozva kvette a nõt, de Harry gy tûnt, tudja, mirõl van sz, mert mosolyogva blintott.
A szobba lpve, vgigjratta a szemeit a berendezsen. Igazn otthonos kis hely volt: stt narancssrgra szneztk a falakat, m a plafon barack sznben pompzott. A btorok mind mahagnibl kszltek, rgies elegancit klcsnzve a helyisgnek. A fggnyk az ablakok elõtt ttetszõ narancsok voltak, amit pedig stttõnek hasznltak azok bordk. A melegsget, a csaldi szeretetet sugrozta a hely.
- ... Na, s akkor kimentnk a parkba, meg minden. Dumlgattunk, meg szeretgettk egymst, tudod, s...
- Szia, Alan – ksznt meglepetten Hermione, mikor szrevette, hogy a fi knyelmesen elnylva fekszik a ktszemlyes gyon, aminek a huzata a piros egyik sttebb rnyalatban virtott. Alan a lny hangjra felpattant, vagyis csak fellt, s szemldke az gig szaladt meglepetsben.
- Hello. pp mesltem anynak, hogy mi volt tegnap... Mert õ valamirt nem volt hajland beavatni a sajt lmnyeibe – azzal kajn pillantst vetett desanyjra, aki pp tnyjtotta Harrynek a lthatatlann tvõ kpenyt. Ekkor jutott a lnynak eszbe, hogy legutbb, mikor lttk a nõt s Pitont a parkban, akkor a kpenyt Piton elvette.
- Naht, hogyan szerezte meg? – krdezte Hermione meglepõdve.
- Ht, nem volt knnyû – felelte somolyogva Miss. Nett. – De ha az ember ismeri Perselus gyenge pontjait, sok mindenre kpes rvenni – azzal kacsintott egyet, s kt szket varzsolt az asztala kr.
- Ksznm – mondta Harry a kpenyre clozva.
- Nincs mit. Mg szksged lehet r.
Hermione s a fi helyet foglaltak, s Nett is lelt az asztala mg. Mg sosem voltak a nõnl, sõt, egyik tanr privt szobjban sem. Hermione a maga rszrõl mindig is kvncsi volt valamely tanra szobjra, de most r kellett jnnie, hogy azok olyanok lehetnek, mint az tlagos mugli szobk. Br taln csak Miss. Nett olyan. Pitonnak pldul biztosan nem narancssrga sznû a fala. Vagy ha mgis, akkor nagyon flreismerte a tanrt.
- Mifle gyengepontjai? – szlalt meg Alan, mikzben kzelebb mszott hozzjuk, s varzsolt magnak egy szket a kzelkben.
- Nem olyan fontos, ez az n titkom.
- Aha... Egybknt megmondhatnd neki, hogy ne legyen ilyen undok velem... Nem is mesltem. Ma reggel lementem hozz, volt ott nla valami nõci... Nem tudom, hogy ki, de asszem, hogy valamelyik minisztriumi boszi. Tk kedves voltam, meg minden, õ meg ott szenyzott velem, s le se tojta, hogy mirt mentem oda... - Hermionenak eszbe jutott, hogy reggel sszefutott a folyosn azzal a nõvel, gy mr tudta, kirõl beszl Alan. ppenhogy elkerltk egymst.
- s mirt mentl? – krdezte Hermione mosolyogva. Nem is hitte volna, hogy Alannek ilyen sokat szmt Piton.
- Az most mindegy – vigyorgott a fi, s egy kacsintssal jelezte, hogy majd elmondja.
Ani elgondolkozva meredt az rasztalra. Fejcsvlva tekintett fel jra, s teljesen tancstalan volt az arca.
- Nem tudom, mi baja van, drgm. Taln az agyra ment ez a nyolc v. De komolyan el fogok beszlgetni vele... Vagy mgsem. Per pillanat nem vagyunk beszlõ viszonyban – hzta el keserûen a szjt, mire Alan sokatmondan elmosolyodott.
- Most min vesztetek ssze?
- Semmin. Nem veszekedtnk. Csak elhatroztam, hogy nem szlok hozz. Idita, magnak val hlye. Meg se ri foglalkozni vele. Folyton csak a sajt rdekeit nzi, s annyira nem rdekli, hogy msok mit akarnak... Nem rtem, mitõl lett ilyen.
Hermione s Harry elgondolkozva vltottak egy gyors pillantst. A lny rezte, hogy nekik ehhez az egszhez vajmi kevs kzk van, ugyanakkor rdekelte, hogy mi is van Pitonnal. Tudni akarta, hogy milyen is lehet igazbl.
- Neknk azt hiszem, most mennnk kell – szlalt meg vgl a lny. Harry krdõn rpillantott, aztn õ is blogatott, s fellltak.
- Mg egyszer ksznm a kpenyt.
- Szvesen – vlaszolta mosolyogva a tanrnõ.
- n is megyek... Itt hagylak egyedl...
- De mg el kell mondanod valamit... Tudod, amibe belekezdtl.
- , igen... Majd ksõbb, nem olyan fontos. Aprop, hol van az a pasas, aki itt volt reggel? – vigyorgott kajnul a fi. desanyja szemei elkerekedtek, s zavartan megnyalta az ajkait. Mosolya mgtt „menj a fenbe” tekintettel nzett Alanre.
- Tûns.
- Na, de nem vlaszoltl. Hol van?
- Elment. Vilgg. Pp.
Alan megcsvlta a fejt, s kt bartjval egytt az ajt fel indult. Amikor kinyitottk, Pitonnal talltk magukat szembe, aki pp kopogsra emelte a kezt. Egy pillanatig meglepve nzett a hrom gyerekre, aztn jra felvette az „gyis kiismerhetetlen vagyok” arckifejezst, s a Griffendlesek mgtt ll nõre pillantott. Õ lemondan shajtott, s jra elksznt a gyerekektõl
A hrmas gyorsan kislisszolt, s a klubhelyisgk fel vette az irnyt. Hermione mg visszapillantott, s ltta, ahogy Piton utn becsukdik az ajt...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
