- Na, mi a helyzet? Hol van szõke g�r�nyk�nk? – k�rdezte Ron, mik�zben beh�zta maga al� a sz�ket. Hermione elsz�molt mag�ban �tig, azt�n elmosolyodott.
- Elment ital�rt – felelte higgadtan. – Merre voltatok? Nem l�ttalak titeket sehol sem.
- T�ncoltunk – hangzott a t�m�r felelet.
- Aha... �s a p�rod? Õt hol hagytad? – faggat�zott tov�bb a l�ny.
- A bar�tnõivel besz�lget – mondta a fi� csevegõ hangon. Kicsit elpirult a v�laszba.
- Oh, �rtem... De ugye minden rendben?
- Persze – b�logatott szapor�n Ron, �s egy pillanat alatt felder�lt az arca. Hermione tudta, hogy mi�rt, �gy r� is k�rdezett azonnal.
- Na mes�lj – mosolyodott el sz�lesen a l�ny.
- Mit mes�ljek?
- Honnan ismered, meg �gy mindent... Tudni szeretn�k minden r�szletet – Ron „ki gondolta volna”, diadalittas pillant�st m�rt r�, �s m�ly levegõt v�ve belekezdett a mes�l�sbe.
- Egyik sz�netben besz�lgettem vele... Mert Alan elõtte �r�n egyfolyt�ban r�la besz�lt... Azt mondta, hogy engem szokott mindig n�zni – erre Ron f�lig v�r�s�d�tt, de folytatta a mes�l�st. – Sz�val... ut�na besz�lgettem vele... Nagyon aranyos l�ny – Hermione k�ptelen volt nem elmosolyodni. Sosem l�tta m�g ilyennek a fi�t, de kifejezetten �r�lt, hogy v�gre van egy m�sik l�ny, aki tetszik neki.
- �s akkor h�vtad el?
- Nem, dehogy... �gy is olyan h�ly�n j�tt ki – folytatta a fi�, �s kiss� zavartt� v�lt a tekintete. P�r pillanat ut�n azt�n tov�bbmes�lt. – Aznap vacsora ut�n v�letlen�l �sszefutottunk az elõcsarnokban... Besz�lgett�nk megint, azt�n valami�rt elh�vtam s�t�lni – Ron a f�ldet p�szt�zva mondta a szavakat. Hermione boldogan mosolygott rajta, nagyon aranyosnak tal�lta �gy a fi�t. �r�lt annak, hogy v�gre neki is �sszej�nnek a dolgai. Vagy legal�bbis alakulnak.
- Azt�n? Gyer�nk, mes�lj! Nagyon �rdekel!
- Nem ment�nk s�t�lni – felelte a fi� feszengve.
Hermione egy pillanatra megijedt, hogy akkor vajon mi t�rt�nhetett, de Ron egy nagyobb s�haj ut�n befejezte.
- M�g tanulnia kellett, �gyhogy csak felk�s�rtem a klubhelyis�g�be... �s mielõtt elk�sz�nt�nk volna, megk�rdeztem, hogy van-e p�rja... Azt�n most itt vagyunk.
Hermione beharapta als�ajk�t �r�m�ben. Majdnem felki�ltott, de ehelyett, csak vid�man �gy sz�lt:
- Ez szuper, Ron! Tudod... nem is hittem volna r�lad – ismerte be a l�ny kiss� k�nosan. A fi� azonban csak v�llat vont.
- �n se. De m�gis siker�lt.
- Igen, �s ez a fontos! �s milyen vele? Sokat t�ncoltatok?
- Igen. �s nagyon j� volt... Most pihen�nk elõsz�r. Szeretett volna besz�lni a bar�taival, �s gondoltam, akkor �n is idej�v�k hozz�d, �s megk�rdezem, milyen a t�rsas�god. Neh�z elviselni Malfoyt?
- Dehogy. Eg�sz j�... - legyintett azonnal a l�ny. M�r k�sõn vette �szre, mennyire õszint�n mondta a szavakat. De ha egyszer t�nyleg j�l �rezte mag�t, akkor mi�rt titkolja?
- J�? – d�bbent meg a fi�. – Nem piszk�l �lland�an azzal, hogy s�rv�rû vagy, meg mit tudom �n?
- Nem... Besz�lgettem vele. Ron... Szerintem Malfoy megv�ltozott a ny�r alatt. Vagyis... Olyan furcs�nak tûnik – magyar�zkodott a l�ny. �gy gondolta, hogy egyszer v�g�l is el kell kezdeni beadagolni a fi�knak, hogy Dracoval j�r. Tal�n �pp most �rkezett el az ideje, hogy megkezdje ezt a hosszas munk�t.
- �s ezt azalatt a m�sf�l �ra alatt szûrted le, amit egy�tt t�lt�tt�l vele? – vonta fel a szem�ld�k�t a v�r�s haj� fi�.
Hermione v�laszra nyitotta a sz�j�t, amikor Draco meg�rkezett az italokkal. A fi� �rdeklõdve v�gigm�rte a legfiatalabb Weasley fi�t, majd letette az asztalra a l�ny pohar�t.
- K�szi – motyogta halkan Hermione, mik�zben egy pillanatra a szõke fi�ra pillantott, majd Ronon �llapodott meg a tekintete. Draco csak biccentett.
- Hol hagytad a p�rod, Weasley?
- Semmi k�z�d hozz�, Malfoy – felelte Ron kim�rten. Fel�llt az asztalt�l, �s Hermione jobb kez��rt ny�lt. – T�ncolunk egyet?
A l�ny egy k�rdõ pillant�st vetett Dracora, de meg se v�rta, mit sz�l hozz� kedvese, halv�ny mosollyal b�lintott, �s Ronnal egy�tt elindult a t�ncol�k k�z�. Draco letette a pohar�t az asztalra, �s m�rgesen �sszeszûk�tett szemekkel n�zte t�volod� kedves�t �s riv�lis�t. �jra megmarkolta a vajs�rrel teli �vegt�rgyat, �m olyan erõsen szor�totta, hogy f�lõ volt, hogy �sszet�rik.
- Egyre furcs�bb vagy, Ron – jegyezte meg Hermione, amikor v�gre meg�lltak, �s a fi� szembe fordult vele. Laz�n a l�ny derek�ra fonta a karjait, Hermione pedig az õ nyaka k�r�.
- Mi�rt mondod? Csak egy kicsit magabiztosabb vagyok, ennyi.
- Igen... Val�ban. De nagyon j�l �ll – felelte a l�ny.
Felvett�k a f�l-lass� sz�m dallam�t, �s halkan besz�lgetve belemer�ltek a t�ncol�s csod�latos mûv�szet�be. Dracot pedig k�zben majd’ megette a s�rga irigys�g. Vagyis a f�lt�kenys�g.
A szõke fi� elgondolkozva, d�h�sen n�zte a kis p�rost. Fej�ben k�l�nb�zõ gondolatok sz�zai kergett�k egym�st, �gy mint: vajon mennyi ideig b�rja valaki a Cruciot, vagy mif�le mugli eszk�z�kkel �rthatna a legjobban a fi�nak? Nagyon is piszk�lta a csõr�t a l�tv�ny, ahogy kedvese Ron nyaka k�r� fonja a karjait, �s ahogy a l�ny j�kedvûen nevet rajta. �getõ v�gy k�nozta, hogy odamenjen, �s ak�r puszta k�zzel sz�tv�lassza õket. Õ maga is meglepõd�tt, mennyire ideges lett.
Hermione j�kat mosolygott Ronon, ahogy a fi� p�rszor r�l�pett a l�b�ra. P�r pillanat ut�n azt�n m�r õ is belej�tt a t�ncba, �s Hermione l�ba is meg�szta minden komolyabb s�r�l�s n�lk�l. A l�ny egyszer-egyszer r�pillantott Dracora, de a fi� ezt valami�rt nem vette �szre, pedig egyfolyt�ban õket n�zte. L�tta rajta, hogy nagyon zavarja, hogy Ronnal t�ncol. Ennek valahol �r�lt: legal�bb biztosra tudja, hogy nem hagyja hidegen a fi�t.
- Szerintem most m�r ideje lenne, ha a saj�t partner�nket foglaln�nk le – mondta �vatosan a l�ny, nehogy megb�ntsa Ront.
Õ erre b�lintott egyet, �s elengedte a l�ny egyik kez�t, majd kivezette a t�ncol�k k�z�l, egyenesen a d�htõl halv�ny r�zsasz�n arc� Dracohoz. A szõke Mardek�ros pr�b�lta rendezni von�sait, �s el�g j�l siker�lt is elrejtenie inger�lts�g�t. Ezt fõleg annak k�sz�nhette, hogy Hermione visszament hozz�.
- Tov�bbi j� sz�rakoz�st, Hermione – mondta Ron mosolyogva. A l�ny arc�hoz hajolt, �s adott neki egy finom puszit, majd Dracora se pillantva elviharzott a p�rja fel�.
- Tov�bbi j� sz�rakoz�st, Hermione... - g�nyol�dott Draco, ahogy Ron hall�t�vols�gon k�v�lre ker�lt. – Hogy oda ne rohanjak... Nem az�rt, de te az �n p�rom vagy, vagyis velem szabad csak t�ncolnod!
- Draco – sz�lt r� a l�ny. – Nyugi... Ne l�gy gyerekes, k�rlek.
- J�l van... ne haragudj... csak... Ez nagyon rossz h�z�s volt – a l�ny mosolyogva figyelte a tajt�koz� fi�t. – Most min vigyorogsz?
- Rajtad.
- Aha, sz�val m�g ki is nevetsz...
- Dehogy... - ellenkezett a l�ny. – Csak annyira aranyos vagy ilyen f�lt�kenyen.
- Nem vagyok f�lt�keny! – sz�lt r� azonnal Draco. – Csak zavar, hogy nem velem vagy, hanem azzal a...
- Az egyik legjobb bar�tommal – fejezte be Hermione a mondatot. – Vagyis f�lt�keny vagy.
- J�... Igen... �s akkor mi van? – vont v�llat m�rgesen a fi�, �s h�tat ford�tva kedves�nek a pohar��rt ny�lt. A l�ny fej�t cs�v�lva vigyorgott rajta. Megker�lte a fi�t, �s egyenesen szembefordult vele. Draco pohar�t maga elõtt tartva figyelte.
- Szeretn�l t�ncolni? – k�rdezte kedvesen Hermione. Draco m�g mindig durc�s k�pet v�gott, �s kiss� duzzogva sz�lalt meg.
- Elõbb moss kezet – felelte, azt�n vigyorogva megragadta a l�nyt, �s visszar�ncig�lta a t�ncol�k k�z�. Hermione hangosan nevetett rajta.
- Jesszus, mit cib�lod szeg�ny ’Miot? – hallott�k egyszer csak mindketten, mikor m�r a t�bbiek k�z�tt voltak. A l�ny m�g mindig nevetett kedves�n, de ekkor v�gk�pp kit�rt belõle a kacag�s. Alan pedig �gy n�zett r�, mintha elment volna a j�zan esze. – Csak nem leitattad?
- Nem tudom, mi baja van... Be van dilizve – felelte bar�tj�nak Draco. Ginny ott �llt Alannel szemben t�nctart�sban. Hermione m�g egy utols�t kuncogott, majd odab�jt Dracohoz. Alan vigyorogva n�zte õket, azt�n fejcs�v�lva visszafordult bar�tnõj�hez, �s m�g k�zelebb vonta mag�hoz. Ginny szinte eltûnt a fi� karjaiban.
Hermione �s Draco m�g egy ideig �ssze�lelkezve �lldog�ltak, azt�n a l�tszat kedv��rt l�pkedni kezdtek, mintha t�ncoln�nak. P�r pillanat m�lva pedig t�nylegesen egy lass� sz�m k�vetkezett, amire �pp megfelelõ volt ez a testhelyzet.
A l�ny teljesen belefeledkezett magukba, szinte esz�be se jutott, hogy a bar�tai vagy b�rki m�s õket figyelheti. �gy tûnt, szerencs�je volt arra az �jszak�ra, ugyanis eddig se Ron, se Harry nem ment oda amiatt, hogy esetleg t�l k�zeli testi kontaktusba ker�l Dracoval. A fi� karjai kicsit lejjebb ereszkedtek a l�ny derek�n, nem �pp illendõen tartva kedves�t, de most ez ugyan�gy nem �rdekelte egyik�ket sem, ahogy a lebuk�s �ri�si vesz�lye sem. Csak ki�lvezt�k a pillanatot, amikor felhõtlen�l egy�tt lehetnek, �s senki nem zavarja õket.
Ani Jason nyaka k�r� fonta a karjait, �s kicsit k�zelebb h�z�dott hozz�, amikor elkezdõd�tt a lass�, romantikus zene. A f�rfi r�mosolygott, ami m�g jelenthetett is valamit, majd finoman k�zelebb vonta mag�hoz a nõt a derek�n�l. Az esv�k� tan�r igyekezett t�bb�rtelmû jeleket k�ldeni r�gi szeretõje fel�, k�zben el-elpillantott a tan�ri asztal ir�ny�ba, ott is egy fekete tal�ros, fekete haj� f�rfi arc�t kereste. Csal�dottan ford�totta ism�t Jason fel� az arc�t, de onnant�l kezdve m�r csak az �v� volt.
Nem siker�lt a terve, pedig azt hitte, hogy Perselust legal�bb egy icipicit zavarni fogja, ha m�ssal t�ncol, de ennek õ semmi jel�t nem adta. Elhat�rozta h�t, hogy ink�bb Jasonnel foglalkozik, v�gt�re neki is kij�r egy kis sz�rakoz�s.
Ahogy elhat�roz�sa megsz�letett, megjelent egy erõs testalkat� f�rfi az oldal�n, �s udvarias fõhajt�ssal meghajolt kettej�k elõtt.
- Szabadna egy t�ncra, kisasszony? – Lucius Malfoy m�zes-m�zos hangj�t�l fel�llt a h�t�n minden egyes szõrsz�l. Nem volt mit tenni, �s �gy tûnt, Jason ezt t�k�letesen meg�rti. Illedelmesen biccentett a szõke f�rfi fel�, �s elengedte Anit. Malfoy azonnal felv�ltotta, �s m�r az õ p�rosuk mozgott a sz�p sz�mra, Jason pedig visszavonult a tan�rokhoz.
Ani fej�ben egyre csak az j�rt, hogy „hamarosan v�ge”. Kezdte nagyon ideges�teni Malfoy nyomul�sa. Magabiztosan cs�rtetett fel� mindig, �s mindig megtal�lta a megfelelõ alkalmat – vagyis azt a pillanatot, amikor Ani a legink�bb nem v�gyott a t�rsas�g�ra –, hogy a nõ k�zel�ben legyen. Tal�n �rzelmei ki�ltek az arc�ra is, mert a f�rfi megsz�lalt.
- Csak nem zavarja a t�rsas�gom?
- Ugyan, Lucius... �lvezetes �nnel minden pillanat – felelte a nõ beh�zelgõ hangon, enyhe mosollyal, amit sz�ve szerint vicsornak sz�nt volna.
K�sz k�nperceket �lt �t, am�g Malfoy fogta a derek�t, ugyanakkor el kellett ismernie, hogy m�g senkivel nem t�ncolt ilyen j�t. Lucius igaz�n tudta, mi kell egy nõnek. De ezzel Ani t�k�letesen tiszt�ban volt, el�gg� j�l ismerte a nemes m�gust ahhoz, hogy tudja: Lucius �rt hozz�, hogyan vegyen le egy nõt a l�b�r�l.
Szerencs�j�re azt�n v�get �rt a sz�m, �s v�gre kibontakozhatott a f�rfi erõs karjaib�l. Eln�z�st k�rt, �s �tnak indult, hogy megkeresse Jasont. Ez az „�tnak indul�s” azonban el�gg� menek�l�snek hathatott, legal�bbis ahogy belegondolt, ez jutott esz�be. A tan�ri asztalhoz �rve el�g vid�m t�rsas�got tal�lt; szinte mindenki nevetett. Term�szetesen Perselus ism�t kiv�tel volt, val�sz�nûleg nagyon nem �rt�kelte a t�rsas�g humor�t. Ani mosolyogva helyet foglalt Jason mellett, �s megk�nnyebb�lve n�zett a f�rfira, fõleg, mikor felfedezte, hogy bizony nincs t�bb hely az asztaln�l. Legal�bbis a k�zel�kben nincsen, teh�t Malfoy semmik�ppen nem fog csatlakozni hozz�juk. Vid�man bekapcsol�dott a besz�lget�sbe, �s hamarosan megtudta, min is nevettek id�ig: Trelawney – senki nem tudta, milyen megfontol�sb�l – egy t�rdig �rõ, ezer sz�nben k�pr�z� zoknit vett fel a tal�rj�hoz. Ami nem is lett volna baj, ha az nem a s�pcsontja k�zep�ig �r.