Hermione �gy �rezte, mintha egy sûrû levegõvel teli apr� helyis�gben lenne egy csom� emberrel – meg akart fulladni. Vagy ink�bb min�l m�lyebbre s�llyedni, hogy ne legyen Lucius Malfoy szemeinek keresztt�z�ben. A f�rfi v�gig �gy m�regette, mintha egy bomba lenne, amirõl nem tudj�k, mikor robban. Vagy mintha egy kis f�reggel �lne egy asztaln�l. De õ csak az�rt is �llta a f�rfi pillant�s�t, amivel val�sz�nûleg kezdte felh�zni õt, de nem �rdekelte, sõt: jobb kedvre der�lt tõle. Sejtette, hogy Miss. Nett is nagyj�b�l �gy �rzi mag�t: k�teles j�pofizni vele, pedig az asztaln�l, sõt, az iskol�ban mindenki tiszt�ban van vele, hogy Malfoy azon k�v�l, hogy egy rendk�v�l befoly�sos gazdag var�zsl�, bizony ugyanannyira egy velej�ig romlott, megv�ltoztathatatlan hal�lfal� is, m�ghozz� a leghûs�gesebbek k�z�l.
- �s mondja csak, kisasszony, m�g mindig hajadonon �ldeg�l Franciaorsz�gban? – �rdeklõd�tt g�nyos, �s egyben rendk�v�l kih�v� szemvillan�ssal Malfoy. Hermionenek esz�be jutott, hogy ha nincs az a t�bor, akkor Draco is ugyanilyen �rz�ketlen tusk� lenne. Most m�r p�r fokkal jobb.
- Ugyan, Lucius – n�zett r� a h�lgy rendk�v�l mer�szen. Hermionenek az a benyom�sa t�madt, hogy kettej�knek van valami elint�zetlen �gy�k egym�ssal. Olyan mar� t�mad�s s�t�tt mindkettõj�k tekintet�bõl, sõt szinte a bõr�n �rezte mindk�t felnõtt fesz�lts�g�t. De volt m�g valami m�s is ebben a fesz�lts�gben. – Melyik k�rd�s�re �rdekli jobban a v�lasz? A holra vagy a hogyanra?
A f�rfi sz�ja sark�ban diadalittas mosoly jelent meg. Hermione nem nagyon �rtette, mirõl besz�l tan�rnõje, de miut�n elgondolkozott, r�j�tt.
- Term�szetesen mindkettõ �rdekel. De k�ts�g sem f�r hozz�, hogy a hogyant hasznosabb volna tudnom.
- Val�ban? – vonta fel Ani a szem�ld�k�t.
A l�ny n�zte, ahogy a k�t felnõtt szemei n�m�n harcra h�vj�k a m�sikat. Valami�rt Pitonra esett a pillant�sa: b�jitaltan tan�ra �gy tûnt, j�l sz�rakozik, ugyanis a sz�ja egyik sarka felfel� �velt – persze ezt csak olyasvalaki vehette �szre, aki m�r n�h�ny �ve ismeri a professzort. Hermione v�ltott egy pillant�st Dracoval, de �gy l�tszott, kedves�nek siker�lt elrontani a j�kedv�t.
- Jobb, ha nem sz�lsz semmit. Csak akkor besz�lj, ha k�rdeznek – suttogta a fi� kedvese f�l�be, szinte mozdulatlan ajkakkal. Hermione csak b�lintott egyet.
- Sz�val, mit is keres erre, Lucius? – k�rdezte ez�ttal McGalagony. Sz�r�s pillant�sa csaknem led�fte a hal�lfal�t.
- Van egy kis megbesz�lnival�m az igazgat��rral – mondta orr�t felh�zva a f�rfi, �s egy pillant�sra se m�ltatta a professzort. Egyfolyt�ban Ani arc�n tartotta a szem�t.
Malfoynak ez idõ szerint �ppen az Azkabanban kellene vacsor�znia. Hermionenak esz�be se jutott a p�lyaudvaron, vajon mit keresett akkor ott, de Draco azt mondta, hogy Caramel enged�lyezte a l�togat�st. Valami olyasmivel magyar�zta a dolgot a miniszter, hogy sokat k�sz�nhet a Miniszt�rium Malfoy adom�nyainak. Na persze, a Roxfort meg hupik�k.
A t�rsalg�sok azonban ebben a pillanatban f�lbeszakadtak, ugyanis Dumbledore sz�l�sra emelkedett. A teremre n�ma csend borult, egy �rva pisszen�st se lehetett hallani. Harapni lehetett volna a levegõt.
- K�sz�nt�k mindenkit Hallowe’en est�j�n! – kezdett bele, �s csillog� szemeivel v�gigfutott a di�kok �s egy�b egybegyûltek arc�n. – A b�l elõtt vend�geink tisztelet�re megtartjuk a vacsor�t. Ha j�l l�tom, mindenki k�nyelmesen megtal�lta a maga hely�t – pillantott somolyogva egyes p�rosokra, majd a saj�t asztal�hoz, egyenesen Dracora �s Hermionera. A l�ny ink�bb lehajtotta a fej�t, hogy ne l�ss�k mennyire elpirult. – �nnepi lakom�nk v�gezt�vel megkezdõdik a b�l is – folytatta az igazgat�. – �jf�lre viszont mindenki t�rjen vissza a h�l�k�rlet�be. K�sz�n�m, j� �tv�gyat!
Hangos pukkan�s hallatszott, de m�s nem t�rt�nt. A di�kok m�r tudt�k, hogyan is mûk�dnek a dolgok: a t�ny�rjukhoz �rnek a p�lc�jukkal, �s kimondj�k annak az �telnek a nev�t, amit enni k�v�nnak. Hasonl�k�pp van ez az italokkal is.
Hermione �gy gondolta, nem volna illendõ azonnal a has�ra gondolnia, pedig m�r irt�zatosan �hes volt. Meg kellett v�rnia, m�g a szemben �lõ felnõttek hozz�l�tnak a vacsor�hoz. Ez azonban m�g egy j� ideig nem k�vetkezett be. Malfoy �s Ani ugyanis meg�ll�s n�lk�l besz�ltek, persze nem �pp kellemes hangnemben, Piton pedig a mellette �lõ fiatal h�lggyel kommunik�lt. Hermione eltûnõd�tt, vajon ki lehet ez a titokzatos nõ. Semmi �tlete nem volt, az t�l abszurdnak hatott, hogy õ a b�jitaltan tan�r�nak a „bar�tnõje”. M�g gondolatban is h�ly�n hangzik. Arr�l meg nem tudott, hogy Pitonnak lenne b�rmif�le h�ga is.
Alan �s Ginny kettesben �ld�g�ltek Harry�k m�g�tt. Most m�g Ron sem zavarta meg õket – a v�r�s haj� fi�t ugyanis el�gg� lek�t�tte a partnere. Alan vigyorogva kezdte magyar�zni Ginnyek a l�ny kil�t�t.
- Holl�h�tas csaj... Egyszer a folyos�n �ssze�tk�ztem vele, �s kivertem az �sszes k�nyv�t �s penn�j�t a kez�bõl... Sz�val seg�tettem neki �sszeszedni meg bocs�natot k�rtem, sat�bbi... Azt�n megk�rdeztem, hogy van-e p�rja a b�lra – mes�lte a fi� csillog� szemekkel. Ginny felvonta az egyik szem�ld�k�t.
- Ez pont �gy hangzik, mintha te akartad volna elh�vni – jegyezte meg.
- Õ is azt hitte – b�lintott kedvese. – De azt�n mondtam neki, hogy nem erre gondoltam, hanem Ronra. Szerintem �sszeillen�nek. �szrevettem m�r bûb�jtanon, hogy folyton õt n�zi...
- Mi? – k�rdezte kerekre t�gult szemekkel a l�ny, majd r�viden felnevetett.
- Komolyan. Az az egyetlen �ra, mikor a Holl�h�ttal vagyunk... Mindig n�zi, amikor bemegy�nk a terembe, �s le�l�nk a padokba. Na, �s amikor mondtam, hogy Ronr�l van sz�, akkor f�lig v�r�s�d�tt. Besz�lgett�nk egy kicsit, �s a v�g�n �jra megk�rdeztem... Asszem �pp eb�dsz�net volt, �s nem ment�nk el kaj�lni... Igen... Na, �s k�rdezte, hogy mi�rt �pp vele? �s akkor elmondtam neki a v�lem�nyemet, hogy szerintem tetszik neki Ron, meg Ronnak is j�t tenne... �s v�g�l is azt mondta, hogy ha Ron megk�rdezi, akkor vele megy...
- �s megk�rdezte? De h�t hogyan?
- Bûb�jtanon Ron mellett �l�k, �s eg�sz �r�n azzal iz�ltem, hogy Sue n�zi.
- Sz�val Suenak h�vj�k – vonta le a k�vetkeztet�st a l�ny.
- Aha. Azt�n a t�bbi j�tt mag�t�l, besz�ltek sz�netben, �s elh�vta – fejezte v�g�l be a fi�, �s nagyot kortyolt a vajs�r�bõl. �m nem nyelte le, szinte ugyanabban a pillanatban vissza is k�pte a poh�rba. Ginnynek elõsz�r majdnem leesett az �lla meglepetts�g�ben, v�g�l nevetve a tenyer�be temette az arc�t. – Ne haragudj. Csak... nem szeretem a vajs�rt...
- �rtem... �s belehalt�l volna, ha azt az egy kortyot lenyeled – nevetett tov�bb a l�ny.
Alan olyan szemekkel n�zett r�, mintha �gy akarn� r�venni Ginnyt, hogy ne nevessen. V�g�l feladta, �s a p�lc�j�val eltûntette az innival�t – �s a k�pet�t – a poh�rb�l, majd vizet var�zsolt bele.
- Tudod, nem �rtelek – kezdett bele elgondolkozva, de mosolyogva bar�tnõje. – F�l �ve j�runk, de m�g egyszer sem l�ttalak alkoholt inni. A t�borban is lent a parton... akkor is narancslevet itt�l.
- �s az baj, ha nem vagyok olyan nagypi�s? – k�rdezett vissza �rdeklõdve a fi�. K�zben �sszeszorult a gyomra.
- Nem baj... - felelte elny�jtva. – Csak furcsa. A b�ty�im minden alkalmat kihaszn�ltak, ha ihattak.
- Jaj, Ginny. Nem eml�kszel, �n vagyok Mr. T�k�ly – mondta g�nyosan a fi�, majd vigyorral a k�p�n h�tradõlt a sz�k�ben.
- Oh, igazad van – v�laszolta a l�ny, �s õ is elmosolyodott. – Csak gondoltam sz�v� teszem.
- Aha... Szerinted sokan lev�gt�k, hogy Draco �s Hermione j�rnak? – k�rdezte azt�n a fi�, suttog�ra fogva a hangj�t. Ginny v�llat vont �s k�rben�zett a teremben. Mindenki besz�lget�sbe mer�lt a bar�taival �s a partner�vel.
- Nem hiszem. Ron �s Harry biztosan nem – pillantott a k�t fi�ra Alan m�g�tt. Kedvese is r�juk emelte a tekintet�t, �s l�tta, hogy mindketten nagyon el vannak foglalva a k�t l�nnyal. A k�t fiatal egym�sra vigyorgott.
Hermione elgondolkozva figyelte az idõk�zben kialakult besz�lget�st a vacsora k�zben. Szerencs�j�re m�r eljutott od�ig, hogy ehessen, de nem �rezte volna illendõnek, ha f�l perc alatt mag�ba t�mi a t�ny�rja tartalm�t. �gy h�t sz�pen lassan, az elõ�rtaknak megfelelõ mennyis�get a kanal�ra lap�tolva lakm�rozott, minden falatot minimum harmincszor megr�gva. Ut�na azt�n gyorsan j�tt a k�vetkezõ, egyr�szt, hogy min�l hamarabb a gyomr�ba jusson, m�sr�szt, hogy Malfoy nehogy k�rdezzen tõle valamit – ha l�tja, hogy tele van a sz�ja, akkor csak nem tesz fel neki valami k�nos keresztk�rd�st, hacsak nem az a c�lja, hogy a l�ny f�lrenyeljen �s megfulladjon.
Kiss� megh�kkent azon, hogy Malfoy �s Nett ennyire ny�ltan besz�lgetnek, ott, mindenki elõtt. N�h�ny mondatb�l r�j�tt, hogy õk bizony egy�tt j�rtak a Roxfortba a di�k�veik sor�n, �s van p�r k�z�s eml�k�k. De hogy ezek pontosan mik is, arra nem der�lt f�ny. Pitont is alaposan megfigyelte, hogyan b�nik a mellette �lõ nõvel, de csak besz�lgettek. Azt m�r nem hallotta, hogy mirõl, meg annyira egy�bk�nt sem figyelt a k�t felnõttre. Furcs�nak tartotta, hogy senki sem k�rdezte meg tõle, hogy kit hozott mag�val. Lehet, hogy akkor m�r mindenki ismeri?
- Hogy �rzi mag�t a k�r�nkben, Miss. Granger? – Hermionet kir�zta a hideg a hangt�l, �s egy pillanat alatt a f�rfi fel� ford�totta az arc�t. - Rem�lem, nem unja a t�rsas�gunkat – tette hozz� enyhe �llel a hangj�ban az idõsebbik Malfoy. A l�ny n�m�n s�hajtott egyet.
- K�sz�n�m, j�l, Mr. Malfoy – v�laszolta kim�rten. �llta a f�rfi sz�rke tekintet�t, mintha �gy akarn� bebizony�tani: õ bizony nem f�l a m�gust�l. Pedig igenis f�lt. – Egy�ltal�n nem unatkozom, �lvezet �n�ket hallgatni.
Hermione pr�b�lta elrejteni minden �rzelm�t az arc�r�l, de k�zben a l�bai az asztal alatt meg�ll�s n�lk�l remegtek. Rem�lte, hogy ezt senki nem fogja �szrevenni, �s a szem�bõl se fogja tudni a f�rfi, hogy mennyire megijedt att�l, hogy egy�ltal�n hozz�sz�lt. Nem akart besz�lni vele, minden porcik�ja tiltakozott m�g a f�rfi k�zels�ge ellen is. Azt k�v�nta, b�rcsak ott �lne Alannel �s Ginnyvel, �s besz�lgethetne, nevetg�lhetne vel�k. M�g Ronnal is jobb lett volna veszekedni abban a pillanatban. De sajnos õ ott �lt a szõke var�zsl�val szemben, sz�rke szemeinek keresztt�z�ben, amik valami�rt azt az �rz�st keltett�k a l�nyban, hogy Malfoy t�k�letesen tiszt�ban van a pillanatnyi �rz�seivel �s k�v�ns�gaival.
- T�nyleg, Lucius – sz�lalt meg p�r m�sodpercnyi sz�net ut�n Miss. Nett, �s v�ltott egy gyors pillant�st Hermioneval. Neki ennyi el�g volt ahhoz, hogy egy icipicit megnyugodjon. – Mi�rt kellett Draconak �s Hermionenak ide�lnie? Szerintem sokkal jobban �rezn�k magukat a bar�taikkal.
Hermione ezen el�gg� meglepõd�tt. Draco nem kev�sb�, �s l�tszott rajta, hogy m�r tiltakozni akar. �s Hermione pontosan tudta, hogy mi�rt: Malfoy nem tudta, hogy a fi�nak vannak „bar�tai” Crakon �s Monstron k�v�l. De ebbõl az egyetlen megjegyz�sbõl a f�rfi azonnal r�j�tt, hogy Ani nem a k�t nagydarab fi�ra gondol. Val�sz�nûleg õ is felismerte hib�j�t, amikor Lucius k�rdõn a fi�ra pillantott.
- Csak nem siker�lt a h�lgy sz�v�n k�v�l Potter�k bar�ts�g�t is elnyerned, Draco? – k�rdezte olyan hangnemben a f�rfi, mintha azt �ll�tan�k, hogy a fi�nak h�rom f�le �s szeme van. Erre Draco �s Hermione egym�sra n�ztek, aminek majdnem az lett a v�ge, hogy mindketten felnevettek. A l�ny �gy se tudta teljesen visszatartani, ugyanis egy apr�t r�ndult a sz�ja.
- Dehogy – r�zta meg hat�rozottan a fej�t a fi�. Hermione valamilyen k�l�n�s okn�l fogva Pitonra n�zett, �s legnagyobb megd�bben�s�re a tan�r is �pp õt f�rk�szte. Nem tudott semmit leolvasni az arc�r�l, viszont azon is meglepõd�tt, hogy a f�rfi nem ford�totta el a tekintet�t. – Szerintem Miss. Nett se �pp r�juk c�lzott. El�g abszurd volna, ha õk lenn�nek a bar�taim – folytatta k�zben Draco, furcsa g�nyoss�ggal �s �llel ejtve ki a Harry�ket helyettes�tõ szavakat.
- H�t akkor kire? – vonta fel a szem�ld�k�t a f�rfi. Hermione mulats�gosnak tal�lta volna ezt a hirtelen arcmimik�t, ha m�s csin�lja, de Luciusnak m�g �gy is megmaradtak az arisztokratikus, felsõbbrendûs�get t�kr�zõ arcvon�sai. J� sok�ig tanulhatta, hogy hogyan tud mindig ilyennek hatni. Draco Miss. Nettre n�zett.
- Nem kell mindent ennyire komolyan venni, Lucius – mondta vid�man a nõ. – �n �gy �rtettem, hogy tal�n a t�bbi di�kkal kellene vacsor�zniuk, �s nem vel�nk. Hiszen semmit nem �rtenek abb�l, amirõl mi besz�l�nk.
- M�s se �rt semmit abb�l, amirõl besz�l�nk – felelte erre a szõke hal�lfal�. Ani m�r szinte d�h�sen n�zett r�, de v�g�l m�gis rendezte arcvon�sait.
- Tudja, hogy �rtettem.
- Ragaszkodom hozz�, hogy legal�bb ma este a fiammal vacsor�zzam – mondta ellentmond�st nem tûrõen a f�rfi, szemeit szil�rdan Anire szegezve. Mintha bele akarta volna m�lyen �getni a gondolataiba a mondand�j�t. – �s term�szetesen a bar�tnõj�vel.
- �rtem. A maga dolga – felelte a nõ megad�an, �s fej�t cs�v�lva visszat�rt a vacsor�j�hoz.
- Nagyon helyes. Sokat tanult az elm�lt �vekben. Nem is eml�kszem r�, mikor adott nekem igazat.
- Akkor most legyen mag�ra nagyon b�szke, egyszeri alkalom volt – morogta a t�ny�rj�ba a nõ. Hermione elmosolyodott rajta, olyan volt, mint egy morcos kisl�ny, de volt benne m�gis valami felnõttes.
Malfoy �sszeszûk�tette a szemeit, �s hosszasan n�zte a nõt. Hermionenak valami�rt esz�be jutott, hogy õ nagyon nem b�rta volna, ha valaki eg�sz este �gy b�mulja, ennyire kih�v�an, r�ad�sul m�g piszk�lja is. De �gy tûnt, esv�k� tan�ra nagyon is j�l �llja a sarat. Egyszerre hangos nevet�s szak�totta f�lbe gondolatait. Nem akart hinni a szem�nek �s a f�l�nek: Malfoy nevetett, m�ghozz� olyan j�kedvvel, mint amilyet m�g sosem l�tott rajta a l�ny. Fej�t is valamennyire feljebb emelte, �s csak nevetett.
- R�h�gj�n csak ki, tudja, hogy igazam van – vetette oda ism�t Ani. Erre Lucius �jult erõvel kezdett r� a kacag�sra. Hermionenak lehetetlens�gnek hatott az eg�sz. Ahogy Dracora n�zett, l�tta a fi�n, hogy õ nincs annyira megd�bbenve.
- Hallod ezt, Perselus? – nevetett tov�bb a f�rfi. – Ez a nõ semmit sem v�ltozott.
Piton m�r egy ideje õket figyelte, �s l�tsz�lag teljesen megfeledkezett a partner�rõl. Hermione l�tta, hogy a f�rfi v�lt egy pillant�st Nettel, aki erre csak �sszeszûk�tett szemekkel r�zta a fej�t.
- Val�ban nem.
- Tudja, Miss. Nett, mindig is tetszett az a borotva�les nyelve – a mondatn�l �gy szakadt f�lbe Malfoy nevet�se, mintha csak elv�gt�k volna. Hirtelen hi�nyzott Hermione f�l�bõl az a dallam. – De egyszer ez lesz a veszte.
- Ezt m�r mintha mondta volna...
- J� a mem�ri�ja – felelte Malfoy enyhe elismer�ssel a hangj�ban, amiben azonban m�g mindig ott csengett a mar� g�ny is, �s m�g az a teljesen m�s �rz�s, amire Hermione nem j�tt r�, hogy mi az. – Kellemes lehetett az idei �ved, Perselus – folytatta a f�rfi, mintha mindenk�ppen Pitonnal akarna t�rsalogni. Hermione azonban �gy �rezte, hogy b�jitaltan tan�ra legink�bb a h�ta k�zep�re k�v�nja ezt a besz�lget�st.
- Olyan, mint a t�bbi – felelte õ erre, �s egy pillanattal k�sõbb m�r fordult is a m�sik oldal�ra, a mellette �lõ nõh�z. Szinte azonnal t�rsalogni is kezdtek, �s a l�ny l�tta rajta, hogy valami megv�ltozott benne. Nem siker�lt olyan j�l elrejtenie az �rz�seit m�sok elõl, �s arc�n ott maradt a fesz�lts�g.
Ekkor azonban felcsend�lt a zene. Hermione nem �rtette, hogy mi t�rt�nt, de csak egy r�vid dallamot hallottak. �szrevette, hogy Dumbledore ism�t fel�llt. A l�ny k�v�ncsian v�rta, hogy mit fog mondani az igazgat�: addig sem kell Luciust�l tartania. Õ azonban m�g v�rt egy kicsit; pontosan addig, m�g minden t�ny�rr�l el nem fogyott az utols� falat. A tan�ri asztal azonban m�g tele volt, �s sokan csak a vacsor�juk fel�n�l tartottak: mint Hermione.
- Elõsz�r is, eg�szs�getekre! Azt hiszem, mindenki j�l lakott, �s itt volna az ideje, hogy megkezdõdj�n est�nk b�li r�sze. Az asztalok majd kiker�lnek a terem sz�l�re, ott tal�ltok majd �lõhelyet, �s italokat. Most pedig, mindenki t�ncra! – azzal ism�t helyet foglalt. A di�kok fel�lltak a hely�krõl, mire minden sz�k �s asztal a fal mell� sûrûs�d�tt. Mindenki ott �llt a p�rj�val szemben, amikor �jra megsz�lalt a zene: egy lass�, keringõsz�m. A p�rok pedig �sszerendezõdtek, �s nekil�ttak a t�ncolni.
A tan�rok asztala azonban maradt a hely�n, �s semmi nem tûnt el r�la. Egy ideig mindenki a t�ncol�kat n�zte, azt�n folytatt�k a besz�lget�st, ahol abbahagyt�k. Hermione pedig bekapott egy �jabb falatot.
Malfoy v�g�l – szerencs�j�kre – nem folytatta az elõbbi kellemetlen jelenetet, hanem a vacsor�j�hoz l�tott hozz� ism�t. Draco megv�rta, m�g Hermione befejezi az ev�st, �s csak akkor hajolt a f�l�hez.
- Nem megy�nk mi is t�ncolni?
A l�ny – mik�zben megt�r�lte egy szalv�t�val a sz�j�t – csak b�lintott. Eln�z�st k�rtek, tov�bbi j� �tv�gyat k�v�ntak, �s fel�lltak az asztalt�l. Draco megfogta a l�ny kez�t, �s a t�ncparkettnek kijel�lt r�szre vezette.
Elvegy�ltek õk is a t�ncol�k k�z�tt. A keringõ hirtelen szakadt f�lbe, �s a dal gyorsabb ritmus�v� v�ltott. A teremben mindenki vid�mnak, �s �nfeledtnek tûnt m�r.
- Sajn�lom ezt az eg�szet – mondta a fi� Hermionenak.
- Semmi gond... M�r tapasztaltam, hogy milyen az ap�d, amikor „kedves”.
- T�nyleg ne haragudj... Nem akartam, hogy elrontsa az est�nket...
- Nem a te hib�d – mosolygott r� Hermione, �s megsimogatta a Mardek�ros arc�t. Valahogy teljesen megfeledkezett arr�l, hogy az eg�sz iskola ott van k�r�l�tte, �s mindenki l�tja õket. �gy �rezte, ma este nem t�rt�nhet m�r semmi rossz, k�l�nben sem figyeli õket senki. Nos, ebben igaz, hogy t�vedett, de mit sz�m�t, ha Lucius Malfoy minden l�p�s�ket szemmel tartotta?
A k�t fiatal nagyon j�l �rezte mag�t, csak t�ncoltak, besz�lgettek. Pr�b�lt�k elfelejteni az elõzõ f�l �r�t, amikor is az idõsebb Malfoy t�rsas�g�t k�nyszer�ltek �lvezni. Hermione csak egyszer pillantott az asztalhoz, ahol tov�bbra is folyt a sz�.
Ani �gy �rezte, m�r csak p�r perc �s felrobban, nem b�rja tov�bb maga mellett ezt a gõg�s �s �ntelt f�rfit. Hermione �s Draco helye �resen �llt szemben vele, �s nem tal�lt egyetlen egy�tt �rzõ szemp�rt se az asztaln�l.
Azt�n egyszer csak a semmibõl megjelent az asztal t�l oldal�n egy f�rfi: fiatalos �leterõ sug�rzott a test�bõl. Arca sz�pvon�s�, nyugodt volt, barna szemei pedig �l�nken, de figyelmesen csillogtak a f�lhom�lyban.
- J� est�t! – k�sz�nt a t�rsas�gnak. A t�bbs�g csak felemelte a fej�t, �s szem�gyre vette, de Anivel egy�tt voltak m�g p�ran, akik viszonozt�k az �dv�zl�st. De se Malfoy, se Piton nem tartozott k�z�j�k. – Szabad m�g ez a hely? – �rdeklõd�tt, mik�zben Hermione hely�re mutatott. Ani mosolyogva b�lintott.
Elgondolkozva m�regette az �rkezõt. Olyan ismerõs volt. A tart�sa, a besz�de... arra lett figyelmes, hogy a f�rfi is ugyanolyan furcs�n m�regeti õt az asztal m�g�l. Azt�n kerekre ny�lt szemekkel, meglepve ki�ltott fel:
- Ani? Melanie Nett? – k�rdezte megh�kkenve.
- J�zusom! – csapott a homlok�ra a nõ. – Mit keresel te itt? – k�rdezte hasonl� meglepetts�ggel õ is. Malfoy �s Piton �rdeklõdve f�rk�szt�k az �jonnan j�tt f�rfit. V�g�l Piton sz�lalt meg.
- Csak nem tanfel�gyelõ lett belõled, Howter? – k�rdezte unott hangsz�nnel a b�jitaltan tan�r, mire a Howternek nevezett f�rfi mosolyogva r�pillantott.
- Perselus! �, nem – felelte udvariasan. Malfoy �s Piton is egyazon sz�ra gondoltak: b�jg�n�r. – �n nem foglalkozom iskolai dolgokkal. Nem szeretek gyerekek k�z�tt lenni – folytatta. – Auror fõparancsnok vagyok. A h�lgy fõn�ke – pillantott a Piton mellett helyet foglal� fiatal sz�ps�gre. Õ sz�lesen r�mosolygott. Piton enyh�n k�rdõn n�zett a nõre, ut�na �sszevont szem�ld�kkel visszafordult Howterhez.
- M�g mindig nem �rtem, mit keresel itt, Jason – mondta Ani mosolyogva.
- Hossz� t�rt�net, annyi a l�nyege, hogy Dumbledore h�vott, �n j�ttem.
Ani vid�man n�zte azt a sz�p arcot. Jason Howter a szomsz�dja volt t�bb mint tizenh�t �vvel ezelõtt, amikor Hal�lfal� volt. Ironikusnak hatott, hogy k�t hal�lfal� szomsz�ds�g�ban �lt a mostani auror parancsnok. �s az m�g viccesebb volt, hogy szeretõk voltak arra a r�vid idõre. Ahogy belegondolt mindebbe a nõ, halv�ny p�r jelent meg az arc�n. Jason akkoriban is ilyen udvarias ember volt, b�r kifejezetten gyerekesebben n�zett ki.
- Sosem hittem volna, hogy tan�r lesz belõled, Ani.
- �n sem. De �gy alakultak a dolgok – felelte a nõ, �s egy csap�sra jobb kedvre der�lt. V�gre nem Malfoyjal kellett b�jolognia. Mindig is kedvelte Jasont, csak akkor r�gen elv�ltak �tjaik, m�g hozz� el�g hat�rozottan, �s nem tal�lkoztak t�bbet. Furcsa v�letlen, hogy most m�gis �sszehozta õket a Sors.
- El�g furcs�n alakultak – sz�lalt meg Piton. Ani h�l�san r�n�zett, im�dta, amikor a f�rfi az orra al� d�rg�lte, hogy mennyire nevets�gesnek tartja a nõ professzori kinevez�s�t. – Anibõl tan�r lett, belõled auror parancsnok...
- T�n nem n�zted volna ki belõlem? – �rdeklõd�tt ny�jasan Jason. Piton nem sz�lt semmit, de a tekintet�bõl l�tszott a v�lasz. P�r pillanat ut�n megunta a f�rfi vigyor�t, �s visszafordult a mellette �lõ h�lgyh�z. – Mi�ta tan�tasz itt? – k�rdezte azt�n Anihez fordulva Jason.
- Csak �v eleje �ta – felelte a nõ mosolyogva. Sokkal �l�nkebbnek �rezte mag�t, mint az elm�lt f�l �r�ban b�rmikor. – De mes�lj, mi van veled? A karrieredet m�r tudom, hogy hogy alakult, de csal�d, bar�tok, gyerekek? – hadarta szinte egy szuszra. Jason eln�zõen mosolygott rajta, el�gg� ismerte m�r a nõt ahhoz, hogy tudja, milyen kis hebrencs tud lenni.
- Nincsen vel�k semmi. A munk�mra koncentr�ltam eddig, �s val�sz�nûleg arra is fogok m�g sok�ig. Nincs sz�ks�gem csal�dra, nem �rzem magam k�sznek r� – felelte a f�rfi mosolyogva.
Ani meglepõd�tt a v�laszon, ezt nem gondolta volna. Neki az volt minden v�gya, hogy egyszer f�rje, gyermekei, csal�dja legyen, �s alig v�rta a pillanatot, hogy ez bek�vetkezzen. Igaz, hogy szinte semmi sem �gy s�lt el, ahogy õ azt tervezte, de �gy is nagyon j�l �rezte mag�t: Alan jelentette a boldogs�g�t.
Sok�ig besz�lgettek m�g a r�gi sz�p idõkrõl, amik egy�ltal�n nem voltak sz�pek, hiszen Voldemort r�muralma akkor volt a cs�cspontj�n. Mes�ltek egym�snak az �let�krõl, hogy mi minden t�rt�nt vel�k. Izgalmasabb �s unalmasabb kalandok reg�l�s�nek v�g�l az lett a v�ge, hogy mindketten kifogytak a sz�b�l. Jason felvidult arccal f�rk�szte Ani �l�nk arc�t. M�r p�r perce csendben voltak, �s j� p�r poh�r bor is elfogyott ekkorra.
- Nincs kedved t�ncolni egyet az elm�lt idõk eml�k�re? – k�rdezte meg szel�den v�g�l a f�rfi. Ani sz�ja sz�les mosolyra h�z�dott, �s boldogan b�lintott. Egy pillanatra tal�lkozott a pillant�sa Perselus�val: el�g undok kifejez�st �lt�tt az arca.
Jasonnel fel�lltak, �s õk is a t�bbi t�ncol� k�z� s�t�ltak, ahogy m�r j� p�r tan�r �s egy�b vend�g is ropta a di�kokon k�v�l.
Hermione �s Draco az egyik asztal fel� igyekeztek, hogy megpihenjenek egy kicsit. Le�ltek az egyik n�gyszem�lyes asztalhoz, hogy kicsit nyugodtabban besz�lgethessenek. K�zben mindketten �rdeklõdve p�szt�zt�k a „parkettet”.
- Nem l�tod valahol Alan�ket? – k�rdezte a l�ny. Draco is a fi� ut�n kutatott, de õ se tal�lta meg, �gy h�t megr�zta a fej�t.
- Hogy �rzed magad? – �rdeklõd�tt kedvese.
- K�szi, j�l – felelte Hermione. Draco sok�ig f�rk�szte a l�ny von�sait, �s szinte �sszel�ncolta kettej�k tekintet�t.
- Tudod, hogy hogy �rtettem... Nem nagyon tal�lkoztunk mostan�ban. Biztos, minden rendben van?
- Persze – felelte haboz�s n�lk�l a l�ny, de szinte azonnal �rezte, hogy mardossa bel�l a lelkiismeret. Tudta, hogy nem halaszthatja sok�ig a nagy vallom�st. De nem a mai nap erre a megfelelõ. – Azt hiszem, m�r megbesz�lt�k ezt a dolgot.
- Igen, persze...
- Akkor l�gy sz�ves, hagyjuk ezt – k�rte Hermione, mire a fi� beleegyezõen b�lintott.
- J�... Mit gondolsz Alanrõl? M�rmint... Mostan�ban olyan furcsa – mondta elgondolkozva Draco. Igaz�n l�tszott rajta, hogy foglalkoztatja a dolog, �s nem ez volt az elsõ alkalom, hogy meg akarta k�rdezni a l�ny v�lem�ny�t is. Hermione azonban v�llat vont.
- Nem �rtelek. Miben furcsa?
- Nem vetted �szre? – k�rdezett vissza enyh�n megd�bbenten a fi�, mik�zben maga al� h�zta a sz�ket, hogy k�nyelmesebben �lj�n, �s k�zelebb hajolt a l�nyhoz. – Nem olyan j�kedvû, mint t�borban volt, �s mintha... nem is tudom. Valami egyszerûen nem stimmel vele.
Hermione elt�prengett ezen. Nagyon b�ntotta, hogy nem t�rõd�tt annyit Alannel, mint t�borban. Sokkal jobban lefoglalta õt egy csom� m�s dolog. De a fi� ennek ellen�re mellette volt a bajban. Viszont arra is r� kellett j�nnie, hogy Alan elõtte mindig is hatalmas titok volt, �s sokszor �rezte, hogy az is marad m�g j� ideig.
- Szerintem csak Ron miatt van – felelte azt�n, de tov�bbra is foglalkoztatta gondolat. – Szokt�l vele besz�lni?
- Alannel? – k�rdezett vissza Draco. Hermione halv�ny mosollyal b�lintott. – Persze. Mindennap... �ltal�ban Ront szokta szidni... Nagyon elege van m�r belõle. De a h�ten azt mondta, hogy mintha lesz�llt volna r�la.
- T�nyleg? Nagyon le vagyok ezen a t�ren maradva... Annyira sz�gyellem magam... - ismerte be Hermione. Draco �rtetlen�l n�zett r�. – �gy �rzem, hogy minden �sszekusz�l�dott k�r�l�ttem. Alig vagyok veled, Alannel, sõt, Harry�kkel... Mintha megromlott volna mindenkivel a kapcsolatom... - hajtotta le szomor�an a fej�t a l�ny. Val�ban �gy �rezte m�r napok �ta: mintha mindenbõl kimaradt volna, mintha nem lett volna ideje azokra, akiket szeret.
- Csak egy kicsit kapd �ssze magad. Besz�lgett�nk r�lad is... - folytatta a fi�. Hermione bûnb�n�an tekintett a sz�rke szemekbe. –, �s ezt mi is �szrevett�k rajtad. De Alan azt mondta, hogy õ t�k�letesen meg�rti, �s nem haragszik emiatt, b�r nagyon hi�nyzol neki. �s nekem is. Eg�sz h�ten azt se tudtam, mi van veled, csak �r�kon l�ttalak, sz�netekben meg nem mehettem oda hozz�d, �s te is ker�lt�l...
- De nem... - Draco pillant�sa azonban bel�fojtotta a tiltakoz�st. – J�, lehet, hogy m�gis.
- Tudod te is, hogy �gy van. De mindegy... Meg�rtõ ember vagyok... Biztosan nagyon kimer�lt vagy – Hermione egyre fesz�ltebben �lt a sz�ken. Nem tetszett neki ez a besz�lget�s. Dracob�l azonban csak �gy �ml�ttek a szavak. – De rem�lem, az�rt most m�r t�bbet tudunk tal�lkozni.
- Persze... De nem besz�lhetn�nk m�sr�l? P�ld�ul mes�lhetn�l, hogy mi t�rt�nt veled a h�ten...
- De Hermione... Meg szeretn�m besz�lni veled a dolgokat – ellenkezett a fi�, hitetlen�l kerekre ny�lt szemekkel. A l�ny kiss� megh�kkent a reakci�n, de azt�n b�lintott.
- Mit szeretn�l megbesz�lni? Minden rendben van, nem? – �rdeklõd�tt a l�ny. Val�ban nem tudta, mit akar m�g Draco ezen besz�lni, hiszen m�r elmondott mindent.
- De... gondolom – felelte kedvese szûkszav�an, �s keresztbefont karokkal h�tradõlt a sz�k�n.
- Most mi a baj? Tegnap... tegnap nagyon j�l megvoltunk, nem? Vagy �gy �rezted, hogy...?
- Hogy? Nem �reztem sehogy. J� volt v�gre veled lenni... De �n nem �gy akarom... Nem hetente egyszer akarok tal�lkozni veled, hanem szinte mindennap. �s ezt nem �gy �rtem, hogy �r�kon l�tni akarlak...
- Tudom... �s �g�rem, hogy nem csin�lok ebbõl rendszert. Most m�r j�l vagyok, meg minden, sz�val ak�r mehetne minden a r�gi ker�kv�g�sban. Vagy te nem szeretn�d?
- Dehogynem! Ez minden v�gyam... Na meg az, hogy ap�m v�gre elh�zza a cs�kot – tette hozz� g�nyosan a fi�. Hermione osztotta a v�lem�ny�t, �s egyet �rtõen r�mosolygott. – Ha j�l tudom, akkor m�g ma �jjel elmegy.
- Micsoda m�zli – s�hajtotta Hermione megk�nnyebb�lten. – A t�bbi embert nem ismered az asztaln�l? – Pillantott Draco h�ta m�g�, ahol a tan�ri asztal �llt. A felnõttek m�g mindig vacsor�ztak. Vagyis a t�bbs�g...
- Ki az a pasi Miss. Nettel? – k�rdezte meglepõdve a szõke fi�. Hermione is �rdeklõdve n�zte, ahogy a f�rfi a nõ kez�t fogva felvezeti a tan�rnõt a t�ncparkettre, �s j�kedvûen t�ncolni kezdenek.
- Fogalmam sincs. Lehet, hogy Alan ismeri...
- Lehet. Egy�bk�nt nem nagyon ismerek ott senkit. Aurorok �s oktat�si fel�gyelõk...
- Ezt �n is tudtam – v�laszolta csal�dottan a l�ny.
- Bocs�ssa meg, iskolaelsõ kisasszony, hogy m�r nem tudok �jat mondani – mondta Draco sz�npadiasan, �s kiss� megd�nt�tte elõre a fej�t. – Kiengesztelhetem egy itallal?
- Hm, az j�lesne – felelte Hermione mosolyogva. – De valami finomat hozz�l.
- Cig�nykereket ne vessek?
- De... visszafel�. De ki ne �ntsd az italt – mondta a l�ny. Egyre jobb kedve t�madt Draco t�rsas�g�t�l. A fi� vigyorogva megcs�v�lta a fej�t, �s m�r �llt is fel.
- Mindj�rt visszaj�v�k.
- Megv�rlak.
- Aj�nlom is – felelte Draco, �s elindult az egyik hossz� asztalhoz, ahol k�l�nf�le italok �s poharak sz�zai voltak.
Hermione elgondolkozva n�zett ut�na egy darabig, azt�n a t�ncol�kat f�rk�szte. M�g mindig nem l�tta sehol sem Alant �s Ginnyt. Pedig sz�vesen besz�lt volna mindkettõj�kkel. A fi�t�l bocs�natot kell k�rnie. Elhat�rozta, hogy att�l a napt�l t�bb idõt t�lt majd vele, �gy, ahogyan ny�ron is. Hi�nyzott neki az a hangulat, amit a fi� tudott teremteni. Valahogy mindig �tragadt mindenkire a j�kedve. Csupa optimizmus volt a fi�. De Draconak igaza volt: egyre ink�bb szomor�bb� v�lt, ahogy Ron egyre t�bbsz�r piszk�lta. De ha igaz, amit Draco mondott – �s mi�rt ne lenne az -, akkor a v�r�s haj� fi� most lesz�llt Alanrõl. Ronnal �s Harryvel is kell besz�lnie. Ahogy gondolatai bar�tai k�r�l j�rtak, nem is figyelte, hogy kik s�t�lnak el elõtte. �gy fordulhatott elõ, hogy majdnem sz�vbajt kapott, mikor valaki lehuppant a mellette levõ sz�kre.