|
14. fejezet
Krisy 2006.01.19. 19:09
- De elvette a kpenyemet! – mltatlankodott a Griffendl-toronyba vezetõ folyosn haladva Harry.
- Ne izgulj, anya holnap vissza fogja adni – felelte erre Alan biztosan.
- Mibõl gondolod?
- Lttad az arct, tuti, hogy ezrt hagyta. Amgy n inkbb azon parznk, hogy a tbbiek mit fognak szlni az esti kiruccansunkhoz, ami szzhatvan pontjba kerlt a hznak.
- Hermione visszaszerzi rkon – vont vllat Ron.
- De mondd csak Alan – szlalt meg elgondolkozva a lny, mikzben homlokt rncolva lpdelt mellettk. –, anyukd mirt akar minden ron Pitonnal menni a blba?
- Ha n azt most elmondanm... - erre a vgszra megrkeztek a klubhelyisgkbe vezetõ portrhoz, aminek Harry megadta a jelszt, s mind bementek.
Mg nhnyan a fotelekben ltek, kztk Ginny is, aki felkapta a becsukd portr zajra a fejt. Alan rvigyorgott, mire felpattant a helyrõl, letette a pergamenjt a legkzelebbi asztalra, s mr rohant is kedveshez. Mikzben szorosan leltk egymst, a lny Alan vllra hajtotta a fejt, s gy nzett Hermionera. Bartnõje rmosolygott, s egy pillanatra lehunyta a szemt, hogy jelezze: minden rendben.
Egy ht telt el a kritikus pillanat ta. Egyikk se hozta szba a terhessget, csak szemvillansokkal kommunikltak rla. Harry s Ron nem krdeztek semmit, õk gy tudtk, Hermione csak elfradt a sok tanulsban, de most mr minden rendbejtt. A lny pedig rjtt, hogy annyira nem is borzalmas dolog llapotosnak lenni, hiszen egy let fejlõdik benne.
- Menjnk aludni – szlalt meg gyorsan Harry, ltva, hogy Ronnak nem nagyon tetszik ez az rzelgõs jelenet. A vrs haj fi ajkait sszeprselve blintott, s mr mentek is a hlkrletkbe. Hermione is elksznt a szerelmes prtl, s õ is nyugovra trt sajt szobjban.
*
Kedvesem!
Mr tbb mint egy hete nem beszltnk s nem tallkoztunk. Holnap itt van a bl, akkor sem akarsz velem jnni? Tallkozzunk ma a Szksg Szobjban vacsora utn.
D.
Hermione mr legalbb tszr tolvasta a levelet, lassan kvlrõl tudott minden szt. pp vacsorhoz kszlt lemenni, amikor megkapta, most pedig kptelen volt felllni az gyrl, s lemenni a Nagyterembe. Megijedt a tallkozstl. Nem tud hazudni Draconak, de nem is akarta elmondani neki az igazsgot – tlsgosan flt. Flt, hogy a fi akkor sszeveszik vele s elhagyja.
Aztn nagy nehezen kikecmergett az gybl, s lomlbakkal leballagott az tkezõ dikokhoz. Harry s bartai mr rg ott ltek a Griffendl asztalnl, csakgy, mint Draco a Mardekrnl. Fradtan huppant le Harry s Ron kz, httal kedvesnek.
- Hol maradtl idig?
- ... n csak... Mg fent voltam a szobmban – felelte Hermione kimerlten. Semmi pkzlb mondat nem jutott eszbe. Valsznûleg ezt bartai is lttk rajta, mert felvont szemldkkel vltottak egy sokatmond pillantst.
A vacsora csendben telt, legalbbis Hermione rszrõl. A vele szemben lvõ Alan mellett Parvati s Lavender meglls nlkl pletyklkodtak. A lny nem nagyon foglalkozott velk, egyre csak a mai tallkn jrt az esze. Mindenkppen tallkoznia kellett Dracoval, hogy biztostsa, minden rendben van... De flt, hogy nem tudja eltitkolni az elmlt ht esemnyeit.
Vgl elrkezett az idõ, hogy fel kellett llnia, s el kellett indulnia a Szksg Szobjba. Bartainak azt mondta, a knyvtrba megy, s õk ennyiben is hagytk a dolgot.
Elnyjtott lptekkel ballagott fel a lpcsõsorokon, s egyre csak azon izgult, vajon sikerl-e eltitkolnia mindent Draco elõl. Kvetkezõ gondolatai is ezzel foglalkoztak, valamint azzal, hogyha nem most, ht akkor mikor vallja be kedvesnek a trtnteket? Meddig kell vrnia a megfelelõ pillanatra? Lehet, hogy minl elõbb tudatnia kellene Dracoval az llapott, hogy egytt kitalljanak valamit. Ettõl azonban tlsgosan flt. Nem akarta elveszteni ezt a fit.
A hetedik emeletre rve ott tallta az ajt elõtt szõke Mardekrost. A fi a falnak vetette a htt, s zsebre tett kzzel tmaszkodott a hideg kveknek. Hermione lpseire felpillantott, gy tallkozott a kt szempr. A lny nem tudta sokig llni a szrke szemek that nzst, gy ht egy ksznssel el is fordtotta a tekintett.
- Hogy vagy? – krdezte automatikusan a fi, mikzben ellkte magt a faltl, s Hermioneval egytt hromszor elstlt a rejtett ajt elõtt.
- Jobban.
- Mi trtnt, hogy nem voltl mlt hten? Alank azt mondtk, hogy nagyon kimerltl a sok lecktõl – mondta homlokrncolva Draco, mikzben tovbb rtta a krket. – Mondtam, hogy ne jrj annyit a knyvtrba, nem? Mr j prszor elaludtl a knyveid fltt.
- Tudom – shajtott a lny. Ezzel a shajjal valamennyire a feszltsg is tvozott belõle. – Sajnlom. De mr minden rendben – bizonygatta Hermione, de kptelen volt a fi szembe nzni. – Tnyleg csak elfradtam. Kellett pr nap pihenõ.
- Ht, jl van... - vlaszolt erre Draco, mire kinylt az ajt, s õk belptek a szobba. Abban egy kanap s egy kis asztalka volt csak. A falak halvnyzldes szne mindkettõjket egy orvosi szobra emlkeztette, mgis nyugtat hatssal volt rjuk.
A kt fiatal egyszerre llt meg a becsukdott ajt elõtt. Egymssal szemben, nmn lltak, figyeltk a msik vonsait. Draco mozdult elsõknt; kezt a lny fel nyjtotta, majd egy laza rntssal maghoz hzta kedvest, s hosszan megcskolta. Nyelvvel jra krbejrta az ismerõs rszeket, amiket mr egy hete nem rintett, s kezei is elkalandoztak a lny derekn s htn.
Hermione hirtelen elfelejtette minden gondjt, csak õ volt s Draco, senki s semmi msra nem tudott gondolni – s nem is akart. Karjait a fi nyaka kr fonta, s kzelebb vonta maghoz, hogy mg inkbb a magnak rezhesse szerelmt.
Amikor vgl hossz percek utn elvltak, egyms lihegst hallgatva a kanaphoz lpdeltek – mg mindig sszelelkezve. Ott aztn lehuppantak egyms mell, s csak frksztk a msik tekintett.
- Meslj, mi minden trtnt mostanban? – trte meg Draco a csendet. – Semmit nem tudok rlad, ami az elmlt egy htben trtnt...
- Ht... - Hermione mr sajt gondolataiban is elakadt, nem csak a beszdben. Mgis mit mesljen? Kpzeld, Draco, egy nap alatt sikerlt lerombolnom az lmaimat, amikor is megtudtam, hogy terhes vagyok? Remnytelen. – Nem tudom, mit kellene meslnem...
- Alan beszlt valami mnusz szzhatvan pontrl... - vonta ssze szõke szemldkt a fi, mikzben kvncsi pillantst vetett kedvesre. Hermione elmosolyodott.
- Tudod, az gy volt... Alan kitallta, hogy jszaka jrjuk krbe a kastlyt, mert hogy az milyen j vicc, gyhogy mr a Nagyterembe vittk Harry kpenyt... - a mondat kzepn eszbe jutott Hermionenak, hogy Draco valsznûleg nem is tud arrl a kpenyrõl, de mikor ltta, hogy a fi blint, mg jobban sszezavarodott.
- Piton meslt rla – legyintett a fi, majd intett, hogy folytassa.
- Oh, rtem... Szval... Vacsora utn kimentnk, s az elõcsarnokban felvettk a kpenyt... Ez elg sokig tartott, mert ngyen elg nehezen frtnk be al... Olyan t perccel ksõbb lttuk, hogy Alan anyukja kimegy, s megy utna Piton is... Alan rgtn elkezdett kombinlni, hogy valami titkos randevrl van sz – magyarzta mg mindig mosolyogva a lny. Draco figyelmesen hallgatta, kzben mosolygott magban kedvese csillog szemei lttn. – Szval, Pitonnal egytt kislisszoltunk, majdnem szre is vett, mert nagyon furcsn bmult felnk... De mi gyorsan elszaladtunk az erdõ szlhez. Aztn mr nem foglalkozott azzal a furcsa rzssel, hogy taln kijtt mg vele valaki, hanem Nettel beszlgettek.
- s volt valami rdekes? Alan pp rohant anyjhoz, amikor mondta, hogy milyen j volt kihallgatni õket, gyhogy a rszletek kimaradtak.
- Igazbl semmi... Miss. Nett valamirt nagyon Pitonnal akar menni a blba, de õ meg lltlag mssal megy... De Alan szerint csak kifogs.
- Szerinted nem? – krdezett vissza rdeklõdve Draco.
- Nem tudom. Nekem komolynak tûnt – gondolkozott el Hermione. Ahogy visszaemlkezett a htfõi kisurransukra, s arra a bizonyos beszlgetsre, mg mindig gy gondolta, hogy Piton teljesen komolyan gondolta, mikor azt mondta, mssal megy a blba. De gondolni se mert arra, hogy ki lehet az a ms. – Te mit gondolsz?
- n tudom, hogy mssal megy – felelte erre a f vigyorral a kpn. Hermionenak elkerekedtek a szemei.
- Csakugyan? Na s akkor kivel megy?
- Azt nem tudom, csak annyit, hogy nem ismerjk.
- Nõ? – krdezte hamisksan a lny, amivel kirdemelte kedvese „ejnye-benye” nzst.
- Persze. Na de most ne rluk beszljnk... sokkal inkbb rdekel, hogy mi van velnk – terelte el a tmt Draco, s szrke szemei komolyan nztek a lny barna szemeibe. – Mirt kerltl egsz hten?
- Nem kerltelek – tiltakozott a lny. – n csak... Nem reztem magam szalonkpesnek. Mg ssze akartam szedni magam, s visszarzdni a tanulsba, meg minden... nagyon le voltam maradva.
- Aha... kt hinyzs alatt annyira lemaradtl? – krdezett vissza a fi. Eszbe juthatott valami, mert egy pillanatra felnevetett. – Mondjuk neked mr az is sok, ha egyetlen rrl hinyzol... Kpzelem mekkora trauma rt, mikor kt teljes napot nem voltl rkon... - vigyorgott a fi.
- Most mirt piszklsz? – nyvogta kislnyosan Hermione, kzben prblt morcosan nzni a fira. Õ aranyosan rmosolygott, s kzelebb hzdott hozz. A lny szinte azonnal az lbe bjt, s szorosan tlelte.
Sokig maradtak gy. Egyikk se tudta, mi trtnik odakint, s mennyi idõ telhetett el, egyszerre csak elõjttek az elsõ stsok, lapos pislogsok, amiknek kvetkezmnye – egy franciagy – is megjelent a szobban. A procskt pedig nem kellett sokig gyõzkdni, hamar befszkeltk magukat a puha takar al, s egymst lelve, gondok nlkl aludtak el.
*
Msnap reggel Hermione krbenzett a szobban, s amikor arra a megllaptsra jutott, hogy nem a Griffendl-toronyban van, nyugodtan becsukta a szemt. Mr aludt volna vissza, amikor jra tgondolta felfedezst, s amilyen hirtelen csak tudott fellt a hatalmas gyban, s riadtan rzogatni kezdte a mellette õt lelõ Dracot.
- bresztõ! Draco, reggel van! El fogunk ksni bûbjtanrl!
- Mirõl? – motyogta lmosan a fi, s belefrta spadt arct a prnba. Kzben kezei s lbai megfeszltek a nyjtzstl.
- Gyernk, krlek...
Nagy nehezen sikerlt kikerlnik mindkettõjknek az gybl. Hermione kapkodva kezdte magra rnciglni a ruhit, mg Draco csigalasssggal megvakarta a tarkjt, krlmnyesen felllt az gyrl, s - mg ha lehet - ennl is lassabban kezdte felvenni a ruhit s a talrjt. Hibaval volt Hermione srgetse, egyltaln nem sikerlt a fit arra sztnznie, hogy siessen.
Az elsõ emeleten stltak mr, amikor gy dntttek, itt elvlnak tjaik, s kln mennek le a Nagyterembe. pp bcscskot vltottak, amikor az egyik lpcsõfordulbl hangokat hallottak, ami miatt meg kellett szaktaniuk a kapcsolatot. pp jkor, ugyanis a Griffendles banda hmegyedei s Ginny pp akkor esett le a lpcsõn. A pr egyszerre fordult a nevetõ trsasg fel, aminek a magjt termszetesen Alan adta, aki rlpett a talrja szeglyre, s majdnem leesett a lpcsõn. Hermione kuncogni kezdett, Draco csak megforgatta a szemeit, s a lnyhoz fordult.
- Akkor nyolckor a Nagyterem elõtt, Granger – mondta hangosan, hogy Harry s Ron is hallja, majd biccentett egyet kedvesnek, akinek halvny lila gõze se volt rla, hogy mirt beszl szinte ordtva a fi, s elindult a reggelizõk fel.
- Ezt a taplt – mondta Ron undorodva, ahogy Hermione mell rt.
- Mirt kell vele nyolckor tallkoznom? – krdezte szrakozottan a lny. Ron erre gy nzett r, mintha a lny pp azt jelentette volna be, hogy Lockhart lesz az j esvk tanr.
- Hallowe’en van.
- , tnyleg – csapott a homlokra a lny. Teljesen kiment a fejbõl, pedig tegnap Draco is rta a levlben. – Jl vagy, Alan? – krdezte, mikor a hossz fekete haj fi megllt mellette.
- Ja, remekl.
- Olyan... Zld vagy – folytatta Hermione, mire Ron, Harry s Ginny is Alan arct kezdte figyelni. A finak tnyleg volt egy kis zldes rnyalata, de a szemei vidman csillogtak.
- Ksz. Tnyleg jl vagyok. El kell mennem anymhoz... Balhzott valamit este a ruhja miatt – mondta minden tmenet nlkl. A hangja olyan volt, mintha egy robot beszlt volna. Mintha csak magnak mondan, amit mond. Hermione blintott, de aggdva figyelte, ahogy a fi elindul fel a lpcsõn. Amikor eltûnt, a lny azonnal Ginnyhez fordult.
- Mi baja van?
- Fogalmam sincs. Az elõbb mg minden rendben volt, nem fik? – felelte a lny, s õ maga is rtetlenl nzett a lpcsõ irnyba.
- De... Itt pattogott meg minden, lthattad te is – mondta Harry szttrt karokkal.
- Na j, menjnk reggelizni... - javasolta Ron, s mr indult is, hogy elhallgattassa korg gyomrt.
*
Fl nyolc volt mr, s Hermione a szobjukban lt a tkr elõtt. Lavender s Parvati felvltva szptgettk: kifestettk a szemt, kirzsoztk a szjt, igazgattk a hajt, a ruhjt. A lny pedig hagyta, hogy kt szobatrsnõje – akik maguk is pompsan festettek bli ruhjukban – kilje magt rajta.
- Megint te leszel a legszebb a blon! – siktotta Parvati izgatottan.
- Jaj, ne mondd mr... zavarban leszek – szabadkozott Hermione, mikzben flig pirult a dicsrettõl.
- Pedig igaza van. s Malfoyjal msz... Na, õ is olyan fess s helyes lesz, hogy ti lesztek az lompr...
- Blkirly s blkirlynõ – lmodozott tovbb Parvati, mikzben fantzilgatva csavargatta Hermione gndr tincseit. A lny barna loknijai kzl csak egy-kettõ lgott ki a feje tetejre ksztett csinos kontybl.
Hermione kzben mosolygott, fõleg mivel a kt lny nem tudhatta, mennyire rl, hogy Draco a prja. Ahogy elkpzelte magukat tncolni, mghozz nyilvnosan, gy, hogy senkitõl nem kell tartaniuk – ht elnttte a forr boldogsg a lelkt. Ez lesz letem legszebb napja – gondolta vidman.
Vgl a kt lny befejezte remek mûvt, s hrman egytt mentek le a klubhelyisgbe. Ott mr csak nhny alsbb ves volt, akik a prjukra, bartjukra vrtak.
Hermione nem beszlt meg tallkozt a bartaival, gy csak a Nagyterem elõtt fognak tallkozni – ahogy Dracoval is. Lavender s Parvati a lpcsõnl elszakadtak tõle, ugyanis mentek a prjukhoz. Õ pedig a tmeget frkszte, htha megltja bartait, vagy esetleg Dracot. Csak r kellett gondolnia, s kedvese mris mgtte termett.
- Szp j estt, bjos kisasszony – ksznttte a fi egy mly hajlssal s kzcskkal.
Hermione szja flig rt, ahogy a vrs pr is az arcn. Draco tnyleg eszmletlenl nzett ki. Szõke haja fnyesen, kibontva omlott vllra. Valamirt ez mg jobban kiemelte szrke szemeit, melyek olyan vidman csillogtak, hogy a fi le se tudta volna tagadni, mennyire rl, hogy itt lehet.
- H – jtt az rtelmes reakci a lny szjbl. Draco erre felemelte a fejt, s egyenesen belenzett szerelme mogyorbarna szemeibe, amitõl Hermione csaknem elolvadt. Vgl a lny megrzta a fejt. – Szia.
- Semmi puszi, semmi csk? – krdezte vdln a fi, de kzben mosolygott.
- Itt, mindenki elõtt? – hkkent meg a lny, majd felnevetett. – Majd esetleg, ha mr gy rzem: semmi rtelme az letemnek.
- Jl van. Szerencsd, mert jkedvem van, s nem veszem magamra ezt a mondatot – mondta vigyorogva a Mardekros, s a karjt nyjtotta Hermione fel, aki egy pillanatnyi habozs utn vgl belekarolt. Egytt stltak le az elõcsarnokba a tbbiekhez.
Hermione azonnal kiszrta Harryt a tmegbõl. A fi pp Lunaval beszlgetett, mindketten mosolyogtak. Automatikusan feljk indult, s szerencsjre Draco sem szlt r, hogy ne menjenek. m a fi Harryk mgtt nhny mterrel megllt.
- Valami baj van? – krdezte kedvesen mosolyogva a lny. Draco gy nzett r, mint aki most jtt a Marsrl. – , rtem... - Azzal kibontakozott a fi karjaibl, s egyedl folytatta az utat Harry s bartnõje fel.
- V, Hermione... Jl nzel ki – foglalta ssze gondolatait Harry, mikor megltta Hermionet Luna mgtt. A lny mosolyogva htrafordult, hogy szemgyre vehesse az rkezõt. Hermione magban teljesen meghkkent: Luna maghoz kpest is normlisan nzett ki. Ez egyszer õ is nagyon kitett magrt; haja gndr frtkben lgott le vllra, s Hermione megllaptotta, hogy ez nagyon is jl ll neki. Arcn szolid smink volt, ami kiemelte a lny furcsa, de szp szemeit.
- Ti is – felelte vgl ragyog arccal. Harry rmosolygott; Hermione valahogy boldognak ltta. Ma mindenki arcn valami csillogst vlt felfedezni. Draco arca is olyan volt, mint akinek mr semmi sem szegheti kedvt, Harryrõl sem lehetett levakarni a vigyort. Vajon Alan hogy nzhet ki, õ, aki alapjban vve is vidm? – Ron s Alan merre vannak? – krdezte.
- Ron elment megkeresni a prjt – felelte Luna. Valahogy az utols sz furcsa hangsllyal hagyta el a szjt, mintha magba akarna fojtani egy kuncogst. Hermione eltûnõdtt.
- Kivel jn?
- , meglepets... - felelte hamisksan Harry. A lnynak valamirt rossz rzse tmadt.
- Aha... s Alan s Ginny?
- Ht, õk is... - kezdte Harry, m valamirt nem fejezte be a mondatot. Hermionet nzte; legalbbis a lny ezt hitte elõszr. Aztn szrevette, hogy mgtte bmul egy pontot, ami mintha egyre kzelebb jtt volna – Harry szeme alapjn. – Malfoy.
- Potter – biccentett Hermione vlla mellõl a Mardekros. Pr pillanatig farkasszemet nzett a kt fi, aztn gy gondoltk, ide most bke s nyugalom kell: egyszerre fordtottk el a fejket. Draco Lunara pillantott, s hasonlkpp dvzlte, Harry pedig Hermionet nzte.
- Szval, hol vannak Alank? – krdezte immron harmadszorra a lny. Harry megrzta a fejt, mintha lmbl keltettk volna.
- ... mindjrt jnnek – vlaszolta tmren. Hermione csak blintott. jra a tmeget kezdte frkszni, htha megltja valamelyikõjket. Lavender pp Padmaval, Parvati nõvrvel beszlgetett, mellettk pedig ott llt kt fi, akik szintn nagy eszmecsert folytattak.
Hamarosan megpillantotta Alant: a fi nevetve s Ginnyvel karltve kzeledett feljk. Jl sejtette, õk is nagyon vidmak voltak. Alig vrta, hogy Ront is vgre szrevegye. Alan s Ginny pr pillanat alatt tfrtk magukat a dikok seregn, s letnagysgban ott lltak elõttk.
- Szp j estt – ksznt vigyorogva Alan. Adott kt-kt puszit Lunanak, majd Hermionenek, aztn kezet rzott Harryvel. – Szia, Draco.
- Szia – ksznt erre a szõke fi is. Harry furcslln nzett rjuk. Alan neki is kezet nyjtott, m ez a kzfogs egy gyors lelsbe ment t.
- H, a francba, itt mindenki olyan jl nz ki – igazgatta Alan ruhjnak gallrjt. Hermione most nzte csak meg alaposabban a fit: õ sem panaszkodhatott, remekl festett. Ha volt valami, ami a kviddicstalrnl is jobban llt neki, ht az ez az ltzk volt. Valami nemesi kisugrzst adott neki, br lehet, hogy ezt csak a htul egy fonatban sszefogott haja tette.
- Ilyen szokott lenni egy bl – felelte Draco szemldkt felvonva.
- Ki gondolta volna... Soha nem voltam mg blon amgy – tette hozz, aztn Hermionera, majd megint Dracora esett a pillantsa, s felnevetett. Ginny kicsit oldalba bkte, s bartnõjre mosolygott.
- Mi bajod van? – krdezte a szõke fi, mikzben gy mregette Alant, mint egy elmebeteget.
- Semmi... Csak azon rhgtem idefel, hogy gy lltok itt, mint ngy cvek. Tapintani lehet a feszltsget kztetek – mondta a fi mosolyogva, vllvonogatva. Draco megkszrlte a torkt, s felshajtott. Harry pedig gy dnttt, szemmel tartja a Mardekrost, s minden mozdulatt pislogs nlkl figyelte.
- Ht ez tnyleg nagyon vicces – szlalt meg Hermione mosolyogva. – A legjobb kinevetni msok zavart.
- Nem azrt mondtam. Prbltam oldani a hangulatot. Ha Ron megjn, gyis minden a feje tetejre ll – s jra megvonta a vllt. Ginny s õ sszemosolyogtak, majd a lny hozzbjt, Alan pedig tlelte a derekt. Hermione irigykedve nzte prosukat.
- Azt hiszem, jobb lenne, ha elindulnnk – javasolta Draco, s egy pillanatra Hermione jra felfedezte hangjban a gõgt s felsõbbrendûsget. A lny rpillantott, aztn ismt a tmeget kutatta. Ltni akarta Ront, mielõtt bemennek.
- Nem hittem, hogy valaha ezt fogom mondani, de azt hiszem, igazad van – szlalt meg Harry is. Draco remelte a tekintett, s felvonta a szemldkt. – Mr mindenki megy be, neknk is le kell lnnk a helynkre a vacsorhoz.
Hermione sosem hallotta gy beszlni Harryt. Olyan volt, mintha egy kisfelnõtt beszlt volna. Nagyon, nagyon furcsnak tallta ezt.
- Ht, akkor menjnk – egyezett bele a lny. Egy pillantst vltott Dracoval, mire a fi egy shaj ksretben udvariasan fel nyjtotta a karjt. A msik kt pr is hasonlan cselekedett, s sorban, kart karba ltve bementek a Nagyterembe.
Ott a nagyasztalok helyett most ngy- s ktfõsek lltak, valamint a legvgben megmaradt a tanri asztal, m ktszer akkorra nõtt, mint volt. A teremben ott lt mr a dikok tbbsge, a nagyasztalnl pedig ismerõs s ismeretlen frfiak s nõk tucatjai foglaltak helyet. Hermione jobban megvizsglta az asztalt, s tanrain kvl mg kt ismerõs arcot fedezett fel: Tonksot s Kingsley Shackleboltot. Tonks mintha kicsit spadt lett volna s ideges, de szemei izgatottan csillogtak. Kingsley pedig pp prbeszdbe bonyoldott McGalagonnyal.
Harry s Luna elindultak az egyik ngyszemlyes asztalhoz, a msik kt pr pedig kvette. Hermione gy gondolta, hogy Ron s a partnere majd csatlakozik Harrykhez, õ pedig Dracoval Alanhez s Ginnyhez l le. gy tûnt, a tbbiek is gy gondoljk. Harry s kedvese meglltak egy res asztalnl, ami elõtt egy szintn res ktszemlyes volt, mgtte pedig egy ngyszemlyes.
- Hol van mr Ron? – krdezte Ginny trelmetlenl. – Olyan kvncsi vagyok!
- Te se tudod, kivel jn? – krdezte Hermione Draco mellõl. A vrs haj lny csaldottan megrzta a fejt, Alan pedig ezerrel vigyorgott. – Szval te tudod...
- Nan.
- Ha jl emlkszem, utljtok egymst – szlt kzbe homlokrncolva, egyenes httal Draco.
- Nem... Nem utljuk, csak egyiknk se a szve cscske a msiknak. n elviselem, s ltalban õ is, kivve, mikor felkapja valamin a vizet. De ezt mr elmagyarztam – Draco flmosollyal blintott, kzben az ajtra emelte tekintett, s nzte a beszllingzkat. – Szval... mg j hogy tudom, hogy kivel jn. Nagyban nekem ksznheti. De ez ms tszta, reggel elmagyarzom.
Hermione egyre kvncsibb lett a trtnetre. Na meg erre a titokzatos lnyra is. Sokig vrtk bartjukat, õ csak nem jtt be az ajtn. Alan Ginnyvel volt elfoglalva egy darabig, de vgl csatlakozott a tbbiekhez, s õ is az ajtt kezdte fixrozni. Nemhiba, fl perc se telt bele, s egy kprzatos jelensg lpett be az ajtn. Neki legalbbis ez volt az elsõ gondolata. Szeme sarkbl nzte, hogy esik majdnem le Draco s Harry lla is.
- Nem mondod komolyan...
- Õ nem lehet az esvk tanrom – mondta hatrozottan Harry.
- Pedig de – blogatott Alan vigyorogva.
Miss. Nett egy halvnysrga ruht viselt; a szoknyja floldalas volt, legrvidebb rsze ppen hogy eltakarta, amit kellett, alja pedig trdig rt. A pntja is floldalas volt, jobb vlln egy hatalmas virg dsztette a pntot, ami tkletesen eltakarta az anyagot. A ruha gy llt rajta, mintha a msodik bõre lenne; finoman simult a testhez a csillog selyem.
- Nem rtem Pitont – csvlta a fejt Draco. Hermione erre felnevetett. Ezzel a nevetssel azonban csak jelezni akarta, hogy õ is ott van m, nem kellene egy msik nõrõl radoznia. A fi rpillantott, s melegen elmosolyodott, de nem szlt semmit.
- Na, ennyi elg is lesz, nem nektek ltztt ki – rngatta vissza a valsgba a srcokat Ginny. Luna megbabonzva nzte a nõt, s mintha teljesen magba fordult volna. Harry rdeklõdve nzte, majd kzelebb lpett hozz. Kt ujjval felemelte a lny llt, s beszlt hozz. Luna rmosolygott, s visszavlaszolt. Senki nem hallhatta kettõjkn kvl a csevelyt. Hermione csak cskjukra kapta el a fejt.
- Mg mindig nem ltom sehol se Ront – jegyezte meg. Ginny blintott, s egytt kutattk a termet a szemkkel.
- Lehet, hogy beijedt – vont vllat Draco, s mr fordult is el, hogy ne lssa a tbbiek arct.
- Remlem nem, mert akkor meglm – felelte Alan.
- n egybknt is meglnm a helyedben – folytatta a diskurzust a szõke fi. Ginny „na-elg-volt” pillantst vetett r mosolyogva. Erre Draco csak vllat vont.
- n nem vagyok olyan agresszv, mint te – vigyorgott r Alan.
Beszlgetsket egy tiszteletet parancsol hang szaktotta flbe. Egy hang, amit Hermione remlt, hogy nem fog hallani a kzeljvõben. Remnyei azonban meghaltak.
- Elnzst, hogy kzbeszaktom ezt az lvezetes trsalgst – mondta Alan s Draco mellõl az a mly, htborzongat hang. Draco meglepõdve fordult fel. Meg sem prblta elrejteni csodlkozst. – De szeretnk beszlni veled, fiam.
Lucius Malfoy olyan felsõbbrendûsggel beszlt, mintha õ lenne az Atyaristen. Elmaradhatatlan staplcja ott volt kezben, szrke szemei pedig mintha knyszerteni akartk volna Dracot, hogy megmozduljon, gy meredtek egy szem fira. Draco rendezte vonsait, s bszkn blintott. A kt szõke Malfoy arrbb vonult a kis trsasgtl, s halkan beszlni kezdtek. Hermione kptelen volt levenni rluk a szemt, m mikor ez mgis bekvetkezett, s Alanre pillantott, megijedt. A fi olyan gyûllettel mregette a frfit, amit mg soha nem ltott azelõtt azokban a mlykk szemekben.
- Alan, jl vagy? Mi trtnt? – krdezte a lny riadtan.
- Semmi, semmi... jl vagyok – felelte a fi flszegen, szraz hangon. – Utlom ezt a szrnyeteget.
- Azt ltjuk – vlaszolta Ginny. – De mirt?
- Inkbb hagyjuk, nem akarom elrontani a jkedvnket – Hermione s Ginny sokatmond pillantst vltottak, de nem firtattk tovbb a krdst.
Harry s Luna nem szltak semmit. Hermione ltta a fin, hogy csak magban tartja az indulatait, legszvesebben rg megtkozta volna Luciust - s taln Dracot is. Vgl õk ketten leltek az egyik asztalhoz, s beszlgetni kezdtek, mg Hermione Alannel s Ginnyvel maradt.
- Nem tudom, mit csinlok, ha nem jn le - mormogta Ginny, btyra clozva.
- Le fog, hidd el.
- De ha mgsem, ugye elmondod, hogy kit hvott el? – krdezte hamisksan, kislnyos hangon kedvese. Hermione elmosolyodott.
- Persze. De gyis megltod.
Erre Draco visszatrt, Lucius pedig elindult a tanri asztalhoz. A fi elg mogorva kpet vgott.
- Van egy rossz hrem – mondta. Hermione rdeklõdve nzte. – Azt akarja, hogy ott egynk, velk.
- Mi? Hogy te meg n?
- Igen... - felelte Draco, s a lny flhez hajolt, majd suttogva folyatta. – Meg akarja ismerni a bartnõmet...
Erre Hermionebl majdnem kitrt a hisztrikus nevets. gy nzett a Mardekrosra, mintha azt vrn, hogy bekiablja: vicceltem! De ez elmaradt, s Draco arca hall komoly maradt.
- Rszvtem, Hermione – mondta stten Alan.
- Ltom, te se brod apmat – jegyezte meg Draco ironikusan, m kicsit megbntottan.
- Sajnlom, nem tartozik azok kz, akiket nagyon kedvelnk. Mg Ront is jobban brom nla. s ez nagysz.
Draco szomoran mosolygott bartjra. Most mr brmit megtett volna azrt, hogy ne Lucius Malfoy fia legyen. Mit r a pnz, a hrnv, a hatalom, ha mindenki gyûlli az apja kegyetlensgrt? Semmit.
- Mennnk kell – mondta vgl kedvesnek. Hermione beletrõdtten blintott, majd Harryhez s Lunahoz lpett.
- J tvgyat s j szrakozst.
- Neked is – mondtk egyszerre.
- Kszi.
Azzal õ s Draco elindult a tanri asztal fel. Ott lt mr szinte mindenki, kivve Pitont. Lucius mellett mg volt kt res hely, de valahogy nem akardzott egyikknek sem a frfi mell lni, ezrt a msik kt lehetõsghez folyamodtak. gy tmentek a msik oldalra.
- J estt – kszntek egyszerre. Draco kihzta a lnynak a szket, majd õ is helyet foglalt mellette. gy most Hermione Miss. Nettel, Draco pedig az apjval lt szemben.
Mr csak az a kt res hely volt az asztalnl, ami feltehetõen Piton s a trs volt. Hermione ltta Miss. Netten, hogy nem repes az rmtõl, hogy Lucius mellett kell lnie, de pkerarccal tûrte, s bjosan vlaszolgatott a frfi minden krdsre. A lny gy vette szre, mintha Malfoy flrtlszne a nõvel. Csak n kombinlok – bizonygatta magnak a lny.
Hermione vgl gy dnttt, inkbb a nagyajtt fogja nzni, htha vgre megjelenik Ron. Nem is kellett csaldnia; a fi fl percen bell belpett a terembe. Mellette pedig egy hossz fekete haj, csinos lny lpdelt mosolyogva. Ron nagyon furcsn nzett ki, Hermione egyltaln nem szokta tõle meg azt a modort, ahogy a partnervel bnt. Odafigyelt r, nem gy, mint negyedikben Padmara. Vgl a pros lelt Harrykhez, s velk kezdtek beszlgetni.
s ekkor lpett be egy fiatal nõ a terembe. Huszonegynhny ves lehetett, legfeljebb huszont. Hossz, barna hajba sttebb, vrs tincsek vesztek. Bord ruhjnak szp dekoltzsa, s finom vonala kiemelte szupermodell alakjt – mert neki tnyleg az volt, minden egyes porcikja tkletesnek hatott. Arca nem volt a legszebb, inkbb csak aranyos, amit hatalmas szemeinek, s finom gdrcskinek ksznhetett. Nyomban pedig maga Piton lpdelt, termszetesen fekete talrban.
A pr megjelense egyhang megdbbenst keltett a dikok soraiban. Hermione direkt figyelte a tanr arct, de semmi feszltsget nem ltott rajta. Egyms mellett lpdelve elrtk õk is Hermionek asztalt, s Lucius Malfoy mellett foglaltak helyet. Egyetlen pillantssal felmrte szemben lõ kt tantvnyt. Hermione ltta, hogy a frfi a szeme sarkbl Nettet figyeli, s pr pillanat mlva mr elgedettsget tkrztt sziklaszilrd vons arca. Ani azonban flig pirult – de hogy mirt, azt senki sem tudhatta.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
