Pontosan egy h�ttel a b�l elõtt, p�nteken, Dumbledore professzor sz�l�sra emelkedett. - Nos, mint azt tudj�tok, p�nteken este Hallowe’en-i b�lt tartunk, amire a miniszt�riumb�l is sokan illet�kesek – kezdett bele az igazgat�. A teremben n�ma csend honolt, mindenki az idõs var�zsl�t figyelte. – Ez a kis t�rsas�g fõleg tanfel�gyelõkbõl �ll, akik r�szt fognak venni az �r�kon, �s lejegyzik a v�lem�ny�ket a tan�t�ssal kapcsolatban. F�lelemre semmi ok, ezek a tanfel�gyelõk nem olyanok, mint Dolores Umbridge volt – tette hozz� csak �gy mellesleg. Ani l�tta, hogy Harry �s Ron �sszevigyorognak, majd Perselusra pillantott. A f�rfi olyan kifejez�ssel az arc�n n�zett az igazgat�ra, ahogy Harryre szokott; de a nõ tudta, hogy ez nem Dumbledorenak sz�l. – Vend�geink k�t hetet t�ltenek a kast�ly falain bel�l, azut�n tov�bb�llnak. M�s k�l�nleges megh�vottaink is lesznek, k�zt�k n�h�ny auror, valamint egyik t�rsatok �desapja, Lucius Malfoy is. Ut�bbi vend�g�nk azonban nem marad sok�ig. Ani enn�l a mondatn�l keserûen elmosolyodott. Oh, de sajn�lom, nagyon fogom hi�nyolni – gondolta. Az az egy vacsora is bõven sok lesz Malfoy t�rsas�g�ban. - Benneteket pedig arra k�rlek, hogy d�sztal�rban gyertek. A b�l hasonl�t a Trim�gus Tusa b�lj�ra, akik azon r�szt vettek, tudj�k, hogy mirõl is van sz�. Dumbledore professzor azt�n befejezte a sz�veget, intett a gyerekeknek, hogy t�vozhatnak, mire mindannyian kit�dultak a terembõl. A tan�rok tov�bbra is az asztaln�l �ltek, �s besz�lget�sbe kezdtek. Term�szetesen mi m�sr�l, mint a b�lr�l. Ani Perselus mellett �lt, akihez most �ppen az igazgat� int�zte szavait. A nõ nem igaz�n hallotta, hogy mirõl besz�lnek, de mikor mindk�t f�rfi elhallgatott, �s õ �gy gondolta, hogy befejezt�k a besz�lget�st, �thajolt Perselus elõtt az asztalon, �s Dumbledorehoz sz�lt. - Igazgat� �r, nem adn� ki Perselusnak mint a fõn�ke, hogy velem j�jj�n a b�lba? – k�rte kisl�nyos mosollyal. Az idõs var�zsl� r�mosolygott a nõre. Ez is az az �that�, õszinte, vid�m mosoly volt, ami annyira jellemezte az igazgat�t. Piton azonban �gy n�zett a nõre, mintha õr�lt lenne, azt�n a m�sik oldal�n �lõre esett a pillant�sa. Ani l�tta a tekintet�n, hogy nyugodt, biztosra tudta, hogy Dumbledore nem fog ilyet tenni. - Ani, ezzel kihaszn�ln�m a hatalmamat. Nem k�rhetek Perselust�l olyat, amit nem tud teljes�teni. - M�r mi�rt ne tudn�? – �rtetlenkedett a nõ, �s k�rdõn Perselusra n�zett. A f�rfi f�l�nyes kifejez�ssel az arc�n h�tradõlt a sz�k�n. - Ezt ink�bb vele besz�ld meg, nekem ehhez semmi k�z�m – felelte erre az õsz var�zsl�, �s l�tva, hogy Ani nyitja a sz�j�t v�laszra, a m�sik oldal�n �lõ McGalagonyhoz fordult. Ani csak h�pogni tudott egy p�r pillanatig. - Ez milyen szem�ts�g! – mondta hangosan �s m�rgesen, de mosolyogva. Erre Perselus fel� fordult. - J� volna, ha visszafogn�d magad. Õ az igazgat� – mondta nyomat�kosan a f�rfi. Dumbledore visszafordult hozz�juk m�g egy p�r mondat erej�ig. - K�sz�n�m, Perselus, de erre semmi sz�ks�g. A kisasszony egyik nagy kincse, hogy mindig õszint�n elmondja a v�lem�ny�t – mondta hunyorogva. – K�r lenne bel�fojtani. Ani elpirult, de b�szk�n n�zett farkasszemet a b�jitaltan tan�rral. - Na l�tod... �n most felmegyek – mondta, �s m�r fel is pattant a sz�k�rõl. – J� �jszak�t – mondta a t�rsas�gnak, �s a Nagyterem ajtaja fel� indult. Ahogy visszafordult a kilincs�rt, hogy becsukja, l�tta, hogy Dumbledore m�g mond valamit Perselusnak. * A szob�j�ban azt�n lehuppant az �gy�ra, �s kimer�lten h�tradõlt. �m alig �rintette a feje a p�rn�t, m�ris fel kellett kelnie, ugyanis kopogtattak. - Szabad – ki�ltott ki, mik�zben megigaz�totta a ruh�j�t. Az ajt�n Perselus l�pett be, �s csukta be maga ut�n. – �, szia. - Csak a jegyzeteim�rt j�ttem – mondta erre v�laszk�pp a b�jitaltan tan�r, �s m�r indult is a nõ �r�asztala fel�. Ani v�llat vont, �s k�zben valami olyasmit motyogott maga el�, hogy „nyugodtan szolg�ld ki magad”. A f�rfi p�r percig n�m�n kutakodott a pap�rok k�z�tt az asztalon. Ani is csendben figyelte t�nyked�s�t, �s k�zben �rveken t�rte a fej�t, amikkel r�b�rhatta volna koll�g�j�t, hogy egy�tt menjenek a b�lba. �gy �rezte, m�r mindent megpr�b�lt, �s m�g csak egy norm�lis okot sem kapott, ami�rt lehetetlen volna a k�r�se. Figyelte, ahogy Perselus �sszer�ncolt homlokkal lapozgat egy kupac pergamen k�z�tt; ahogy hossz� ujjai p�rgetik a lapokat. - �s m�gis mi�rt nem? – tette fel v�g�l Ani a k�rd�st. – Amikor m�g idej�rtunk tanulni, kapva kapt�l volna az alkalmon, ha ilyen lehetõs�ged van. Ehhez k�pest most �n m�szk�lok ut�nad – mondta a nõ s�rtõd�tten. Piton h�tra fordult, szem�t egyenesen az �v�be f�rta, de Ani nem kapta el a pillant�s�t, �llta a sarat. - Mibõl gondolod, hogy valaha is menni akartam volna veled b�rhova? – k�rdezett vissza �rzelemmentesen, n�h�ny pergamennel a kez�ben a f�rfi. – El ne sz�llj magadt�l, nagyot fogsz csal�dni, mikor r�j�ssz, hogy nem mindenki van annyira oda �rted, mint ahogy te azt hiszed. - Nagyon j�l tudom, hogy kinek mi a v�lem�nye r�lam – felelte erre cs�põsen Ani. – Azzal nem vagyok csak tiszt�ban, hogy te mitõl lett�l ennyire ut�latos! - Pedig tudnod kellene, el�g sok r�szed volt benne – mondta kem�nyen, mar� g�nnyal a f�rfi, �s szavait erõs�tv�n, tett is egy fenyegetõ l�p�st a tan�rnõ fel�. Ani makacsul felemelte az �ll�t. – Am�gy is – v�ltott egy kicsit higgadtabb, semlegesebb hangnemre a f�rfi. – ez a b�l – mondta a sz�t furcsa gunyoross�ggal ejtve ki. – nem a tan�roknak, m�g csak nem is a di�koknak van, hanem annak a sok idi�t�nak, aki a miniszt�riumb�l j�n. - Ezt �gy mondod, mintha �n h�vtam volna õket – mondta a nõ. – Teljesen mindegy, kinek van, a l�nyeg, hogy nek�nk is menn�nk kell. Mi�rt ne mehetn�nk egy�tt? - Ezernyi m�s dolgom lesz a vacsora alatt, minthogy t�ged hallgassalak – v�laszolta v�llat vonva a f�rfi, �s h�tat ford�tott Aninek, visszat�rt az asztalhoz. Tov�bbi tekercsek ut�n kezdett kutatni. - Ezt �gy �rted, hogy csak p�p lenn�k a h�tadon? - Most is az vagy. - Mi? – k�rdezett vissza teljesen megd�bbenve a nõ. – Komolyan, m�r kezdem azt hinni, hogy te �lvezed, hogy provok�lsz. Egyfolyt�ban csak veszeksz�nk. - Mert veled k�ptelens�g norm�lisan besz�lni – felelte mag�t�l �rtetõdõ hangon Piton. - Mintha veled olyan k�nnyû lenne, mi? �lland�an csak piszk�lsz, �s megjegyz�seket teszel r�m... Ha nem tudn�m, azt hinn�m, hogy engem is ut�lsz, mint mindenki m�st. - Honnan veszed, hogy olyan j�l tudsz mindent? – k�rdezett vissza a f�rfi fel sem pillantva az asztalr�l. – Hiszen nyolc �ve nem is tal�lkoztunk. Nem tudhatod, milyen vagyok. - Kezdelek ism�t kiismerni. R�gen se volt k�nnyû, �s most sem az. Neked ez a m�ni�d: mindenkit el akarsz tasz�tani magadt�l, m�g azt is, aki szeret. - N�zd, ha ilyen nehezen viseled a jellememet, akkor ak�r haza is mehetsz. P�tolhat� vagy, van m�s is, aki k�pes megtan�tani ennek a halom szerencs�tlens�gnek, aki az iskol�ba j�r egy-k�t v�dõbûb�jt. - P�ld�ul te – mondta szarkasztikusan a nõ, �s elh�zta a sz�j�t. Szemei vill�mokat sz�rtak. - Ak�r – felelte Perselus. – De �n sosem fogom ezt a t�rgyat tan�tani, Dumbledore m�r megmondta. - �, milyen meghat�, ahogy m�ris belet�rõdt�l. - Volt r� majdnem h�sz �vem. Ani nagyot s�hajtott, pr�b�lta megnyugtatni mag�t. Sz�val siker�lt: Perselus agy�ra ment. Ez a tudat valamennyire jobb kedvre der�tette, azonban att�l m�r kev�sb� volt vid�m, hogy a f�rfi ilyen gyûl�lk�dve besz�l vele. V�g�l arra jutott, hogy valami nagyon rosszat tehetett ellene, ami t�bb volt, mint ezek a mindennapos sz�v�lt�sok. - El�ruln�d v�gre, hogy mi bajod van velem? – k�rdezte meg f�jdalmas õszintes�ggel, csillog� szemekkel. - Nekem azt�n semmi – felelte nemt�rõd�m hangon a b�jitaltan tan�r. - Oh, ennek igaz�n, sz�vbõl �r�l�k. Akkor tal�n abbahagyhatn�nk az ellens�gesked�st. Piton ekkor ism�t h�trafordult. Hossz� percekig n�ztek farkasszemet. Mintha �gy harcoltak volna egym�ssal. V�g�l, ki tudja mennyi idõ eltelt�vel, a f�rfi b�lintott. - Akkor ez azt jelenti, hogy nincs t�bb veszeked�s? – k�rdezte meg �vatosan, halv�ny, f�l�nk mosollyal a nõ. Piton szeme Ani arc�t f�rk�szte, s k�zben ingatta a fej�t. Azt�n tal�lkozott a pillant�suk, a f�rfi sz�ja megr�ndult, �s b�lintott egy apr�t, ami ink�bb biccent�snek illett be. Ani �sszeszûk�tett szemekkel m�regette a professzort, ahogy visszafordul szeretett pergamenjeihez, �s gonosz mosolyra h�z�dott a sz�ja. Minden nesz n�lk�l h�trahajolt, �s sok kisp�rn�ja egyik�t megragadva �lt fel ism�t. Azt�n teljes erej�bõl hozz�v�gta az asztaln�l v�logat� f�rfihoz. Piton feln�zett r�. - Legut�bb sem volt j� v�ge ennek – mondta figyelmeztetõ fenyeget�ssel a hangj�ban a tan�r, mire Ani �rtatlanul elmosolyodott. Szinte bûnb�n� volt. Erre a f�rfi visszafordult az asztalhoz. Ny�lv�n azt hitte, ennyi volt a k�t�zk�d�s, de csal�dnia kellett. Ani �jabb p�rn�t ragadott meg - eg�sz gyûjtem�nyre val�ja volt, fõleg, mivel val�ban gyûjt�tte õket -, �s halkan fel�llt az �gyr�l. Szerencs�je volt, a rug�k ugyanis m�g t�k�letesen rendben voltak, �s nem nyikorogtak a mozg�sra. Cs�ndesen a f�rfi m�g� osont, azt�n megragadta a p�rna sark�t, �s egy diadalmas kacajjal �t�getni kezdte koll�g�j�t. A f�rfi meglepõdve fordult meg, de azonnal meg is b�nta, mivel Ani r�gt�n k�pen v�gta a puha t�rggyal. Perselus m�ly levegõt vett, �s m�rgesen a nõre n�zett. Õ vigyorogva �llt elõtte, �s v�rta a folytat�st. A f�rfi elsz�ntan a szem�be n�zett, mire Ani azonnal v�dekezni kezdett a v�rt t�mad�s miatt, ami nem is maradt el. Piton megragadta a p�rn�t tart� kez�t, �s pr�b�lta kicsavarni belõle a darabot; kev�s sikerrel. - Ugye nem �ll sz�nd�kodban elt�rni a csukl�m? – nevetett a nõ. - Gondoltam r� – v�laszolta a tan�r. Arc�n semmilyen �rzelem nem l�tsz�dott, szemei m�g mindig ridegen f�nylettek. Addig-addig botladoztak, �s harcoltak egym�ssal, m�g el nem �rt�k az �gyat, ahol Ani kiszabad�totta mag�t - vagyis hozz�v�gta Perselushoz a p�rn�t, �s elszaladt -, �s a t�bbi p�rn��rt ugrott. �m Piton is �tl�tott a dolgon, azonnal ott termett, �s les�p�rte az �gyr�l a d�sz�tõket. - H�, ez csal�s! – ki�ltott fel nevetve a nõ. �tvetette mag�t az �gyon, hogy annak a m�sik oldal�ra esett „fegyvereket” megkaparinthassa. �gy most keresztben hasalt az alv�alkalmatoss�gon, karjaival pedig a p�rn�k�rt ny�jt�zott. Megragadta az elsõt, �s pr�b�lt felkelni, hogy azt a f�rfinak tudja dobni. Elsõ pr�b�lkoz�sra a kezei �sszecsuklottak, de m�sodj�ra m�r sikerrel j�rt, �s j�l orrba nyomta – persze csak finoman, hogy megmaradjon a professzor �r g�rbe, kamp�s, f�rfias orra. Azt�n gyorsan lem�szott az �gyr�l, �s a t�bbi p�rn��rt ugrott. Addigra Piton is felt�p�szkodott az �gy mellõl, ami mell� idõk�zben le�lt, �s a nõ ut�n eredt. Idi�t�nak �rezte mag�t, el nem tudta k�pzelni, hogy vehette erre r� Ani. A nõ vigyorogva, mindk�t kez�ben egy p�rn�val, harcra k�szen �llt szemben vele. Piton egyenes h�ttal, m�lt�s�gteljes tart�ssal volt elõtte. Kezeit h�ta m�g� tette a hat�s kedv��rt, arc�r�l nem lehetett semmit leolvasni, v�gig kifejez�stelen, �rz�ketlen maradt. Szemeibõl is csak a k�z�ny �radt. Ani mosolyogva nyelt egy nagyot, �s vigyor�t egy pillanatra se rejtve el figyelte a b�jitaltan tan�rt. Azt�n Ani lassan k�zeledni kezdett a f�rfi fel�, mire Perselus is megmozdult. Sz�pen k�r�zgetve ker�lgett�k egym�st; k�zben egy m�sodpercre se vett�k le a m�sikr�l a szem�ket. V�g�l Ani nem b�rta tov�bb, �s hozz�dobta a jobb kez�ben l�võ p�rn�t, mire a tan�r azonnal megindult fel�, �s megragadta a derek�n�l. A lend�lettõl r�estek az �gyra, �gy most a nõn ott tornyosult kedvenc professzora, õ pedig kedv�re �t�gethette a marad�k „fegyver�vel”. Piton keze m�g mindig Ani derek�n pihent, �m ujjai mozg�sba lend�ltek, mire a nõ felsikoltott, majd nevetni kezdett, �s �sszeh�zta mag�t. A csiklandoz�s hev�ben eldobta a p�rn�t, a f�rfi pedig abbahagyta a „k�nz�st”. Ani kifulladva, de mosolyogva pillantott fel r�. Õ csak visszafogottan, de szapor�n vette a levegõt. - Ez�rt ut�llak – mondta a f�rfi hosszas b�mul�s ut�n. Ani m�g sz�lesebben mosolygott. - Mert kihozom belõled a gyereket? – k�rdezett vissza lihegve. - Mert ilyen idi�tas�gokra veszel r�. - Szerintem j� j�t�k volt – mondta õszint�n a nõ. Elgondolkozva figyelte Perselust. Olyan furcsa volt most. Nem az a megszokott, mogorva arc n�zett le r�, hanem egy valamivel finomabb von�s�, j�k�pû f�rfi�, aki �ppen finny�skodik, hogy p�rnacsat�znia kellett az unokah�g�val. A finny�skod�s pedig sz�ja hull�mos �v�ben �s szem�ld�ke r�ncol�s�ban jelent csak meg. - Azt hiszem, jobb, ha most megyek – suttogta p�r perc ut�n Piton, �s lassan felkelt a nõrõl. – Rengeteg dolgom van. Ani b�lintott, �s fel�lve figyelte, ahogy a fekete tal�ros, kiss� zil�lt f�rfi becsukja maga m�g�tt az ajt�t. Nagyot s�hajtott, majd mosolyra h�z�dott a sz�ja. Utolj�ra t�bb mint t�z �ve siker�lt r�vennie a f�rfit, hogy valami hasonl� gyerekes j�t�kot ûzzenek. Ahogy az eml�k bet�dult a fej�be, nevetni kezdett, �s sok�ig abba se hagyta. * Hermione �veges tekintettel meredt maga el�. Szerda �ta nem j�rt be az �r�kra, �s az �tkez�seket is kihagyta – Ginny hozott neki fel mindig valami ennival�t. Most is r� v�rt, hogy hozza a vacsor�t. Sokat gondolkozott az elm�lt k�t napban, mi�ta megtudta, hogy �llapotos. Ginnyn �s Alanen k�v�l senkit nem avatott be, �s azt akarta, hogy ez �gy is maradjon. Nagyon sokat k�sz�nhetett k�t bar�tj�nak, �s szobat�rsnõinek is, akik jobbnak l�tt�k nem faggatni – vagy csak, mert Alan sz�pen megk�rte õket, hogy hagyj�k. �tgondolta az eg�szet, �s v�g�l is, megnyugodott. M�st �gysem tehetett. K�t bar�tja mellette �llt, �s t�mogatt�k mindenben. Nem tudt�k, mi lesz h�napok m�lva, de m�r kerest�k a megold�st. Hermionenak t�bbsz�r is esz�be jutott egy eml�k, amikor t�borban az utols� nap Alan Ginnynek mes�lte, hogyan j�ttek �ssze Dracoval. „Komolyan mondom, egy szappanopera nem annyira bonyolult, mint az, ahogy õk �sszej�ttek...” �s mindezek ut�n Draco megk�rdezte, mi az a szappanopera, Alan pedig tal�l�an �gy fogalmazott: „H���t... sorozat... olyan t�rt�net a t�v�ben, amiben mindenki mindenkivel kavar, azt�n a f�l szereplõlista terhes lesz, meg ilyenek.” Nem is tudta, milyen frapp�ns volt az a hasonlat... Sõt, Hermione se tudta m�g most sem, hogy Alan mennyire beletal�lt a dolgok k�zep�be. Halk kopogtat�st hallott, �s p�r pillanattal k�sõbb Alan l�pett be egy t�lc�val a kez�ben, m�g�tte Ginnyvel. - Sz�p j� est�t – k�sz�nt a fi� mosolyogva. Mikor megtudta, mi t�rt�nt, Hermione �ltal sosem l�tott kifejez�st �lt�tt az arca: r�m�letet �s k�ts�gbees�st. Az�ta õ is megnyugodott, �s term�szetesen viselkedett, seg�tett bar�tj�nak, ahogy tudott. - Sziasztok – mondta rekedtes hangon a l�ny, �s fel�lt az �gy�ban. Megk�sz�r�lte a tork�t. – K�szi – tette hozz� a fi�nak, mikor õ lerakta a t�lc�t a takar�ra. - Hogy vagy? – k�rdezte egyszerre Ginny �s Alan. Hermione halv�nyan r�juk mosolygott. - Jobban. T�rt�nt ma valami �rdekes? - Nem igaz�n. A tan�rok hi�nyolnak. Egyik�k se tud r�lad semmit, azt hiszik, valami nagyon komoly bajod van – mondta Alan. - Tal�n okkal – sz�rta k�zbe Hermione, �s hozz�l�tott esti men�j�hez. - Igaz... Egy�bk�nt vacsor�n�l Dumbledore besz�lt a b�lr�l – folytatta a fi�. Hermione felpillantott r�, �s f�rk�szve n�zte az arc�t. Teljesen kiment a fej�bõl a b�l. M�r csak egy h�t volt Hallowe’enig. - �s mit mondott? - Semmi olyat, amit te nem tudsz – felelte v�llat vonva Ginny. – Sok�ig szeretn�l m�g itt bujk�lni? - Nem – mondta erre hat�rozottan Hermione. – Sõt, ha Alan lenn�l olyan kedves, �s megadn�d a h�zi feladatokat, akkor a h�tv�g�n megcsin�ln�m õket. - Persze, reggel behozom – b�lintott a fi� seg�tõk�szen. - K�szi... T�nyleg... nagyon k�sz�n�k mindent – mondta meghatottan bar�tnõj�k. Ginny �s Alan egyszerre mosolyogtak r�. - Nagyon sz�vesen – s�hajtotta a fi�. – Am�gy Draco nagyon agg�dik miattad, mert nem tudja, mi van veled. - Oh... - Dracora nem is gondolt. V�gig csak a sz�lei �s az iskolat�rsai j�rtak a fej�ben, hogy õk mit fognak gondolni r�la, Dracor�l teljesen megfeledkezett. – Merlinre... Milyen botr�ny lesz ebbõl... - Hermione, nyugodj meg - csit�tgatta Ginny, aki m�r Alannel egy�tt tudta, mi k�vetkezik. Az elm�lt k�t napban m�r legal�bb sz�zszor hallott�k bar�tjuk kirohan�s�t. - De tiszta sz�gyen, r�ad�sul Draco apja is... - Ne t�rõdj vel�k... - De õk Malfoyok, tudj�tok, milyen nagy bajban vagyok, �s Draco is, �s a kicsi is? - Tudjuk, de mi melletted vagyunk, �s hamarosan kital�lunk valamit, �g�rem – mondta hat�rozott, nyugodt hangon Alan. Olyan elsz�nts�g csillogott a szem�ben, amitõl Hermione azonnal megnyugodott. S�hajtott egy nagyot, �s letette a f�ldre a t�lc�t. – Az lesz a legjobb, ha kipihened magad, �s folytatod az �letedet. Holnap hozom a leck�ket. - K�szi – felelte a l�ny, �s beb�jt a paplanja al�. Alan elmosolyodott, majd figyelmesen a l�ny f�l� hajolt, �s szeretetteljesen betakargatta. - Nem lesz semmi baj, kicsim – suttogta Hermione f�l�be, �s egy puszit nyomott az arc�ra. Sok�ig maradtak n�la. A fi� az �gy sz�l�n �lve simogatta Hermione arc�t �s haj�t, Ginny pedig elgondolkozva n�zte kettõj�ket. Visszagondolt az elm�lt napokra, mikor szerda reggel itt tal�lta bar�tnõj�t a k�nnyei k�z�tt �szva. Sz�rnyû volt n�zni, ahogy akadozva elmondja, mire gyanakszik, �s tõle k�r seg�ts�get. Ginny m�g aznap d�lut�n ellopott a Gyeng�lkedõrõl egy fiol�nyi b�jitalt, ami seg�ts�g�vel biztosra megtudt�k, hogy Hermione gyanakv�sa egy�ltal�n nem volt alaptalan. Aznap csak az�rt ment le vacsor�zni, hogy Hermionenak hozzon valami r�gcs�lnival�t. Alannek szinte azonnal elmondta, hogy mi t�rt�nt, �s mikor Ron �s Harry v�gre elmentek aludni, seg�tett kedves�nek feljutni Hermione szob�j�ba – ami egy apr�cska bûb�j alkalmaz�s�val siker�lt is. Alan akkor is ugyanilyen figyelmess�ggel viselkedett, �s nyugtatgatta bar�tjukat. Parvati �s Lavender akkor m�r aludtak. Cs�t�rt�k�n reggelin�l �s eb�dn�l is felj�tt a l�nyhoz valamelyik�k, vacsor�n�l pedig mindketten megl�togatt�k, �s hoztak neki enni. Hermione m�lt �jszaka is �lomba s�rta mag�t; tudta, hogy ebbõl semmi j� nem s�lhet ki, csak baj lehet belõle. Bele se mert gondolni, hogy a sz�lei mit fognak sz�lni; az õ, iskolaelsõ, eminens l�nyuk, �llapotos. �s a tan�rok is. Ha ez napvil�gra ker�l, akkor t�nkremegy az �lete, hi�baval� volt a sok tanul�s. Alan pedig sz�ntelen�l vigasztalta, mintha tudta volna, hogy van megold�s. Hermione is tudta, hogy van: titokban elveteti. Senki nem tudn� meg. Mikor ezt felvette aznap reggel Ginnynek, a l�ny el�gg� vonakodott. Mikor õ tov�bbadta Alannek, a fi� nem akart hinni a f�l�nek. Eb�dn�l – mikor õ volt Hermionen�l l�togat�ban - sikeresen lebesz�lte r�la a l�nyt. Azzal lehet, hogy v�gk�pp t�nkretenn� az �let�t, �s a test�t is. Most pedig a fi� n�zte, ahogy Hermione nyugtalan �lomba mer�l. Elõzõ nap reggelin�l megk�rte Parvatit �s Lavendert, hogy ne zavarj�k a l�nyt, nagyon ki van mer�lve, �s j�t tenne neki a pihen�s �s a csend. A k�t l�ny val�sz�nûleg az�rt teljes�tette a k�r�st, mert Alan k�rte, de az is lehet, hogy a k�r�st k�vetõ k�t puszi tette meg a hat�s�t. M�r j�val elm�lhatott hajnali egy, mikor v�g�l Ginny �s kedvese az ajt� fel� vett�k az ir�nyt, �s egy utols� pillant�st vetve bar�tjukra, elhagyt�k a szob�t. * Alan �pp vigyorogva m�szk�lt a m�sodik emeleti folyos�n, mik�zben a bûb�jtan termet kereste – amit el�g ritk�n siker�lt elsõre megtal�lnia, maga se tudta, mi�rt -, amikor egy kar ber�ngatta az egyik szobor m�g�, �s befogta a sz�j�t. Ahogy kerekre ny�lt szemekkel felpillantott „t�mad�j�ra”, nagyot s�hajtott, �s felnevetett. - H�, halkan – sz�lt r� a szõke Mardek�ros. - �, bocsi. Megtudhatom, mi�rt r�ngatt�l be ide? A l�nyokat szok�s, b�r, lehet, hogy a hajam miatt �sszekevert�l valakivel. - Dehogy, pont te kellesz – mondta Draco, sz�rke szemei t�relmetlen�l csillogtak. Alan felvonta a szem�ld�k�t. – Bocs, hogy azt hitted, meg akarlak erõszakolni, de nem vagy az esetem. Csak tudni szeretn�m, mi van Hermioneval – folytatta a fi� suttogva, mik�zben egy maroknyi Holl�h�tas l�ny elsuhant az õket rejtõ szobor elõtt. - �, hogy innen f�j a sz�l – tette keresztbe karjait. - Igen, innen, �s kezd vihaross� v�lni, sz�val v�laszolhatn�l – hadarta bar�tja egy szuszra. - H�t, megvan. L�ttad, ott �lt reggelin�l, �s rendesen j�r az �r�kra is. - Igen... - b�lintott a szõke sr�c. – De... Mintha ker�lne engem – vonta �ssze szõke szem�ld�k�t. – Szerinted nem? - De, lehet... Kicsit m�g rosszul �rzi mag�t, de majd sz�pen visszar�z�dik a Roxfortos �letbe. Ki van bukva, mert majdnem �t napig nem volt egyetlen �r�n sem. - Rem�lem, t�nyleg csak ennyi. - Ne izgulj, hamarosan tal�lkoztok, �s dum�ltok. Na, menj�nk, a v�g�n Flitwick azt hiszi, elrabolt valami d�mon. * Vacsora ut�n Ani �gy d�nt�tt, kimegy s�t�lni egy kicsit a parkba. Kezdte �gy �rezni mag�t, mintha b�rt�nben lenne, �s tilos lenne kij�rnia. Elk�sz�nt koll�g�it�l, �s ott hagyva õket a Nagyteremben, kiviharzott a nagy t�lgyfaajt�n. Ahogy le�rt a l�pcsõn, hallotta, hogy az ajt� m�g�tte ism�t kiny�lik, majd becsuk�dik. H�trafordult, �s sz�les vigyorra h�z�dott a sz�ja. - Csak nem unatkozt�l odabent? - Nem. - Aha – felelte erre minden�rtõ hangon a nõ, �s tov�bbs�t�lt a park kiss� nedves f�v�n. A hold bevil�g�totta a kicsinek �ppen nem nevezhetõ ter�letet. Az erdõ f�it ez�stbe vonta, mintha azok nem is f�k lenn�nek, hanem magas, mozg� l�nyek. T�v�kben pedig mintha t�nyleg lett volna valami, ami mozgott. Elmosolyodott, �s visszafordult Perselushoz, aki m�g�tte l�pdelt, �s elgondolkozva, kezeit fekete tal�rja zseb�be cs�sztatva figyelte a tavat, �s felsz�n�nek fodroz�d�s�t. - Nagyon magadba vagy mer�lve – �llap�totta meg kisv�rtatva Ani. - �pp arra gondoltam, mikor sz�lsz meg. - Mi�rt tõlem v�rod, hogy besz�lget�st kezdem�nyezzek? - Nem v�rom el. Tudom, hogy nem vagy k�pes k�t percn�l tov�bb csendben lenni. Minek erõlk�dn�k? – k�rdezett vissza cs�fond�rosan a f�rfi, r� sem n�zve unokah�g�ra. - Ezt tekintsem kih�v�snak? Fogadjunk, hogy kib�rom, ak�r napokig is, hogy nem sz�lok hozz�d. - Nem hinn�m – v�laszolta kih�v�, al�becs�lõ pillant�ssal Piton. Meg�lltak egym�ssal szemben; Ani v�gigm�rte az eg�sz test�t, m�g a f�rfi csak az arc�t f�rk�szte. - Tudod... Nek�nk abb�l �ll az �let�nk, hogy kik�sz�tj�k egym�st. Vagy �gy, vagy �gy. - Nem. - De. - Nem – ism�telte rezzen�stelen�l a f�rfi. - Mi�rt nem? - Az azt jelenten�, hogy �ssze van k�tve az �let�nk. De nincsen. - Te annyira... - kezdte emeltebb hangon, de mosolyogva a nõ, de azt�n nem tal�lta a szavakat. - Annyira mi? - Nem tudom... Mondan�m, hogy h�lye, de nem arra gondolok... Olyan... szem�t? Nem, az se j�... De tudod te e n�lk�l is, hogy mire gondolok, csak ismered m�r magadat �s engem is annyira. Erre azt�n nem kapott v�laszt. A f�ves ter�leten elsz�rtan f�k nõttek ki a f�ldbõl, lombjaik – amik m�g nem hullottak le – ijesztõ �rny�kot vetettek a talajra. De Anit ez nem zavarta, im�dta a s�t�tet, a misztikumot, az ismeretlent. Nem f�lt. P�r percig n�m�n folytatt�k �tjukat, itt-ott meg�llva, �s megb�mulva a s�t�tet, h�tha elõbukkan belõle valami. - Nem akarunk eltûnni az �jszak�ban? Megsz�kn�nk, �s soha senki nem tal�lna r�nk. - Nem hiszem, hogy sok�ig b�rn�nk egym�s lebilincselõ t�rsas�g�t – hangzott Piton g�nyos v�lasza. - Igazad van. Nem b�rn�m elviselni, hogy naphosszat egy felfuvalkodott h�lyag k�p�t n�zzem, aki r�ad�sul �lland�an piszk�l – a nõ szavai kiejt�se k�zben Pitonra mosolygott, amit a b�jitalok professzora egy sz�jr�ndul�ssal vett tudom�sul. �jabb csend borult besz�lget�s�kre. Tov�bb tapost�k a l�buk alatt a z�ld, nedves f�vet, de csak m�g Ani ism�t meg nem sz�lalt. - Ja, igen. Nem... - Ez m�r k�t �s f�l perc volt, gratul�lok – fojtotta bel� a sz�t a f�rfi, mielõtt elkezdhette volna mondand�j�t a nõ. Ani h�l�san elmosolyodott, �s k�zelebb l�pett hozz�. - Annyira kedves vagy – mondta, mik�zben megsimogatta Piton arc�t, majd felnevetett, �s elh�zva a kez�t, els�t�lt a tan�r mellett. Õ szobormereven �llt tov�bb a hely�n, m�g csak a nõ ut�n se fordult. – Csak nem megk�v�lt�l az �rint�semtõl? - B�rmennyire is szeretn�d, de nem – felelte, mik�zben �sszer�ncolt homlokkal meredt a rengeteg f�i k�z� - Paranoi�s vagy? – k�rdezte Ani k�vetve a f�rfi pillant�s�t. - Te is tudod, hogy van ott valami. - Ha tudn�m, hidd el, m�r r�g t�j�koztattalak volna. - Igaz is, mit akart�l az elõbb mondani? – ford�totta a nõ fel� az arc�t Piton, �s v�gigm�rte a von�sait. - J�, hogy mondod... Sz�val – kezdett bele az esv�k� professzor, mintha valami fontos dologr�l lenne sz�. �s õ fontosnak is �rezte. – Gyere velem a b�lba. - Ezt m�r megbesz�lt�k – v�laszolta hidegv�rrel a f�rfi. - Igen. De nem �rultad el, hogy mi�rt nem. - Mert semmi k�z�d hozz� – tett egy l�p�st fel� Piton. - Azt ne mondd, hogy Malfoy ut�n kell koslatnod v�gig... Nekem jobban menne, hidd el. - Ebben biztos vagyok – mondta hat�rozottan a f�rfi, �s gonosz, g�nyos mosoly jelent meg az arc�n. – Ak�rcsak tizenh�t �ve. - Elmehetsz a fen�be, van oda jegyem – erre azonban csak egy v�llvon�s �s egy h�tat ford�t�s volt a v�lasz. Ani m�rgesen keresztbefonta a mell�n a karjait. Elh�zta a sz�ja sark�t, majd hirtelen �tlettõl vez�relve elindult Piton fel�, belecsimpaszkodott a v�ll�ba, �s r�ugrott a h�t�ra. – Velem j�ssz, vagy soha nem sz�llok le r�lad. - Vegyem fenyeget�snek? – k�rdezte a professzor, mik�zben pr�b�lta megtartani a nõ alatt az egyens�ly�t. - Igen, hat�rozottan. Gyere velem, k�rlek – nyafogta a f�l�be. – Nem fogod megb�nni, csak l�gy sz�’, most az egyszer... elõsz�r �s utolj�ra. - Ezt mondtad hetedikben is. - Az nem b�l volt. - H�t akkor mi? Benne van a nev�ben is: V�gzõs�k b�lja. - Na j�, lehet, hogy igazad van... de azt nem �n akartam, nem is �n tal�ltam ki! Sz�val azt ne kend r�m – felelte m�g mindig nyafog� hangon a nõ, g�rcs�sen kapaszkodva a f�rfi v�ll�ba �s nyak�ba. - Pedig sz�nd�komban �llt – mondta Piton, mik�zben igyekezett leszedni mag�r�l a r�menõs nõt. – Lenn�l olyan kedves, hogy nem fojtasz meg? - Ha elj�ssz velem a b�lba. Na, mondjuk egy �r�csk�t, ut�na addig hajkur�szod Malfoyt, ameddig aka... - �gy l�tom, nem �rtett�l meg – szak�totta f�lbe, mik�zben v�gre siker�lt ler�ngatnia mag�r�l Anit. A nõ ott �llt szemben vele, alig t�z centire tõle. – M�ssal megyek a b�lba. - Melyik b�jital hozz�val�dat h�vtad el? – k�rdezett erre vissza a nõ. Piton nagyot s�hajtott. - Egyiket se. - Na, akkor nem �rtelek. - Ani... m�ssal-megyek-a-b�lba – hangs�lyozta k�l�n a szavakat a f�rfi, mik�zben a nõ barna szemeibe f�rta tekintet�t. - �s szabad tudnom, kivel? – �rdeklõd�tt kiss� sz�raz torokkal a nõ, de mag�ra erõltetett egy mosolyt. - Nem, semmi k�z�d hozz�. - Ok�... �gyis megl�tom. B�r, gondolom Trelawneyval. - H�t persze – hagyta r� a f�rfi, �s a kast�ly fel� fordult. Az �jra fel�ledõ csendbe egy hangos t�sszent�s has�tott bele. A k�t tan�r egyszerre kapta az erdõ fel� a fej�t, ahonnan kuncog� �s pisszegõ hangokat hallottak. Ani elmosolyodott, majd Pitonra emelte a tekintet�t. Felvont szemmel figyelte a b�jitalok mester�t, amint sz�ja d�h�sen �sszepr�selõdik, szem�ld�kei pedig v�zszintes vonall� olvadnak �ssze. - Ne kapd fel a vizet, hiszen gyerekek. - Tizenh�t �ves felnõttek – mondta erre nyomat�kosan a tan�r. - Alan csak tizenhat – jav�tott k�zbe a nõ, mintha ez sokat sz�m�tana. - Negyven pont a Griffend�ltõl, fejenk�nt – emelte meg m�ly hangj�t Piton, ahogy egy pontra meredt a s�t�tben. Egy pontra, ami nem volt m�s, mint k�t �s f�l p�r tornacipõ. - Az pontosan mennyi is? – k�rdezte meg Ani. - Sz�zhatvan. - Honnan veszed, hogy n�gyen vannak? – erre a k�rd�sre azonban a f�rfi olyan pillant�ssal felelt, mintha a vil�g legegy�rtelmûbb dolg�ra k�rdezett volna r� a nõ. – Rendben. Mindketten elindultak a Griffend�les bag�zs fel�. A kis n�gyes idõk�zben le�lt a f�ldre �s ott v�rt k�t professzorukra. - Mondtam, hogy nem j� �tlet kij�nni, de ti erõsk�dtetek – mondta megrov�an Hermione. - T�k mindegy, legal�bb kihallgattuk õket – vont v�llat Alan, �s elter�lt a hideg f�v�n. A k�peny, ami elvileg mindannyiukat takarta, most csak a l�b�t fedte el, �gy pont szembetal�lta mag�t �desanyj�val. - Mi j�t csin�ltok idekint? – k�rdezte a nõ, mikor oda�rt mell�j�k. - Gondoltuk, megn�zz�k, milyen idõ van – felelte erre egyetlen fia. - Aha. Na, sipirc befel�. El�g volt az esti s�t�lgat�sb�l. - Azt add ide, Potter – sz�lalt meg Piton, mikor Alan h�rom bar�tja is kim�szott a k�peny al�l. Harry �rtetlen�l n�zett a b�jitaltan tan�rra, majd bar�taira, v�g�l Miss. Nettre. A nõ mosolyogva b�lintott. Volt valami a n�z�s�ben, ami Harryt kicsit megnyugtatta. �tadta apja r�gi k�peny�t legellenszenvesebb tan�r�nak. A k�t felnõtt n�gyes�k m�g�tt l�pkedve k�s�rte be a kis bajkeverõket a kast�lyba, aminek elõcsarnok�ban azt�n mindannyian saj�t �gyuk fel� vett�k az ir�nyt.