|
12. fejezet
Krisy 2006.01.19. 19:06
Msnap reggel Hermione keserû rmmel bredt: dupla bjitaltannal kezdtek. A klubhelyisgben nem vrta meg bartait, azonnal a Nagyterem fel indult. tkzben sszefutott Alannel s Ginnyvel, gy velk folytatta az utat.
- s milyen volt a tegnapi õrjrat? – rdeklõdtt vigyorogva a fi.
- Borzalmas. Ron hozta a formjt.
- Hamar visszajttetek – jegyezte meg Ginny is, Hermione arct frkszve. A lny vgott egy grimaszt.
- Hagyjuk, nem akarok rla beszlni – mondta erre a lny.
- s a szombat hogy telt? – krdezgetett tovbb Alan. Hermione olyan pillantst vetett r, amitõl mg egy troll is megijedt volna, s flt-farkt behzva bocsnatot kr. Alan azonban csak vigyorgott. – Olyanok vagytok... Draco se mondott semmit... Pedig n szegny, tudatlan gyerek vagyok mg, aki kvncsi a bartai tapasztalatira – azzal Ginnyre kacsintott, aki erre fejt elfordtva felkuncogott.
- Nagyon vicces Alan, de ha kvncsi vagy, hogy mit hogy kell csinlni, menj a knyvtrba, s keresd meg a megfelelõ knyvet – felelte erre cspõsen Hermione, s elpirult arccal bevgtatott a Nagyterembe.
- Nem rtem, mi baja van – vont vllat sznpadiasan Alan, mikzben a karjt nyjtotta Ginnynek, aki bele is karolt. gy lptek be a reggelizõ dikok kz. – Pedig n csak õszintn rdeklõdtem.
*
A bjitaltan megszokott mogorvasgban telt. Harrynek megvolt az a furcsa sejtse, hogy Piton direkt olyan bjitalt vlasztott, amihez a legtbb hozzval valamilyen llati belsõ szerv. A lnyok finnyskodva rtek csak hozz a patkny belekhez, s a bka szvekhez, mg Hermione is, aki klnben nem szokott nagy gyet csinlni ilyen dolgokbl. Ugyan Harrynek szerencsje volt Alannel, hiszen a fi kitûnõen el tudott kszteni minden bjitalt, azonban se Ront, se Hermionet nem irigyelte: Ron s Malfoy egyfolytban vitatkoztak s szrtk egymsra szitkaikat; Hermionenak pedig egyedl kellett megcsinlnia a fõzetet, ugyanis Pansy keresztbefont kezekkel lt mellette, s nem gy tûnt, mint aki a kisujjt is meg akarn mozdtani az rn. s Piton se szlt r.
Valamivel jobb kedvre derlhettek stt varzslatok kivdsn, ahol mr nem a Mardekrosok, hanem a Hugrabug hz trsasgt lvezhettk a Griffendlesek. Az ra utn aztn ebd kvetkezett, amit Ron igencsak mltnyolt. Rekord sebessggel laptolta magba az telt
Gygynvnytanon elg nehezen sikerlt figyelnik Bimbra, egyikket sem kttte le az ra.
Az tvltoztatstan is unalmasnak indult, vgl McGalagony azt az utastst adta, hogy gyakoroljk az eddig elmletben tanultakat. Eddig ugyanis az emberi transzformcik alapelmlett vettk t, itt volt az ideje egy kis varzslsnak. Prokba rendezõdtek, Hermione Ron bosszantsa vgett Alannel kerlt egybe, gy kt bartja egymsra maradt. Alan vonakodva br, de kijjebb csszott, hogy a pad msik vgn gyakoroljanak.
- Hermione... nem hiszem, hogy ez tl j tlet – mondta a fi.
- Mi?
- Ht... hogy egy prban dolgozunk – felelte Alan kicsit feszengve. Hermione egy rva szt se rtett, sose ltta ilyen zavartnak bartjt.
- Mirt nem? Jaj, Alan, rlj neki, hogy nem Ronnal vagy egytt!
Azzal a lny mris emelte a plcjt, hogy gyakorolja a helyes plcamozdulatot. A varzslat lnyege az volt, hogy Alan szeme vagy haja ms sznûv vljon. Egy kicsit gyakorolgatta a mozdulatot, aztn mosolyogva a fihoz fordult.
- Kezded, vagy kezdjem?
- Kezd – shajtotta Alan. – De nehogy rzsaszn legyen a hajam.
Hermione rmosolygott, majd meglendtette a plcjt, s kimondta a varzsigt. Alan behunyta a szemt, mintha valami rmsges dolog trtnne vele, aztn mikor elmltak krltte a szikrk, elõszr a jobbat nyitotta ki, majd mikor megltta Hermione elgedett arct, a balt is. Nagy levegõt vett, s mg mindig hossz hajhoz nylt. Elõre hzta, hogy lssa: az pp olyan tejfl szõke volt, mint Draco.
- Adj egy tkrt – vigyorgott Alan. Hermione kszsgesen az elõre kiksztett tkrrt nylt, s tadta a finak. Alannek muszj volt a szjba gymszlnie az egyik klt, hogy ne trjn ki belõle a nevets. – s a szememmel mi lesz?
Erre Hermione elmosolyodott, s egy pillanat alatt azt is szrkv vltoztatta. Alan hitetlenkedve nzte magt a tkrben.
- Na j, asszem, a szõke nem ll jl. Vltoztass vissza... kezdek rosszul lenni.
- H! – a lny mr emelte a kezt, hogy jtkosan rssn a fi vllra, de ekkor kitrt a nevets mgtte: Ron s Harry volt az.
- Na, nem rhgni! – szlt rjuk Alan, hangja ktsgbeesetten hangzott mosolyg szja mgl. Erre aztn a tbbiek is rjuk figyeltek, gy mindenki megcsodlhatta Alan Malfoyt. Draco is odanzett, s vigyorogva vltott pillantst bartjval, aztn fejcsvlva visszafordult Pansyhoz. – Na jl van – mondta beletrõdtten, s lehuppant a fldre.
McGalagony is felfigyelt a dologra, s megvizsglta Alant.
- Szp munka, Granger kisasszony, tz pont a Griffendlnek.
- Ksznm, tanrnõ – felelte mosolyogva Hermione, s kezt nyjtotta Alan fel, kszen arra, hogy felhzza a fldrõl. A fi azonban nem fogadta el, tovbbra is a fldn csrgtt. – Na, Alan, neked is meg kell prblnod.
- s n Ginnyv vltoztassalak? – krdezte erre õ suttogva, felcsillan szemekkel.
- Ahogy gondolod. De elõtte visszavarzsollak. Jobban illik hozzd a te szemed. Azt imdom, mindig olyan vidm – erre a fi elmosolyodott, Hermione pedig suhintott egyet a plcjval, mire õ jra gy nzett ki, mint elõtte. – Te jssz.
Alan mly levegõt vett. Kvlrõl gy tûnhetett, mint aki nagyon izgul, s zavarban van a varzsls miatt, bell azonban ms nyomasztotta. Tudta, hogy nem kpes vghez vinni ezt a varzslatot; ugyanis az tvltoztatshoz szksges gnek nem nagyon akartak rklõdni. s õ ezzel tkletesen tisztban volt mr a kezdetektõl, ezrt is rlt neki, hogy csak elmletet tanulnak... Erre itt ez a mai ra.
Ahogy elõtte Hermione, õ is gyakorolta a plcamozdulatot, de kzben teljesen mshol jrt az esze: kibvt keresett, valami megoldst a problmra; hogy ne kelljen megmutatnia: mg ezt sem tudja. Erõsen koncentrlt, de semmi nem jutott eszbe.
- Na, most mr eleget gyakoroltl – szlalt meg Hermione. Alan bizonytalanul rmosolygott. Basszus – gondolta.
Shajtott egyet, s a lny fel fordult. Mr emelte a plcjt, kszlt a leleplezsre.
- Hermione, ez nem fog menni – mondta a fi lelombozva. A lny rtetlenl nzte.
- Ne csinld mr Alan, tudod, hogy menni fog – õ azonban csak a fejt rzta.
- Nem fog, hagyjuk... tudod...
- Mr. Fonce, idefradna egy pillanatra? – McGalagony hangja megmentõjeknt csengett a flben.
- Igen, professzor – vgta r azonnal a fi, s szinte a tanrnõhz meneklt. Hermione rtetlen mosollyal bmult utna.
- Elnzst krem, teljesen kiment a fejembõl az desanyja krse – mondta a nõ lehalktva a hangjt, hogy csak õk ketten hallhassk. Szemn valban ltszott a sajnlat. Alan csak megrzta a fejt.
- Nem trtnt semmi.
- Megoldst kellene tallnunk ezekre az alkalmakra. Egyre tbb ra csak a gyakorlatbl fog llni, s nem tudok mindig pp idõben kzbeszlni.
- Tudom – blogatott aprkat a fi.
- Mg ma beszlek az desanyjval, s kitallunk valamit az n szmra – hatrozott hzvezetõje. – Ms tantrggyal ugye nincsenek gondjai? – Alan egy vigyor ksretben a fejt rzta.
- Nem, nincsenek. Br Piton professzor lehetne kedvesebb is...
- Ezen sajnos n nem tudok segteni – felelte erre McGalagony, s megrndult a szja. – Akkor mihamarabb beszlek Miss. Nettel.
- Ksznm, tanrnõ. s... most akkor mit csinljak? – krdezte kicsit btortalanul a fi, halvnyan mosolyogva.
- A legjobb, ha sszepakol, pr perc, s kicsngetnek.
Alan blintott, s visszastlt a padjhoz. Ott Hermione kszen vrta, hogy megkezdje vgre a varzslatot.
- McGalagony azt mondta, pakoljunk, mindjrt kicsngetnek.
- De ht nem is gyakoroltl! – mltatlankodott a lny, s keresztbefonta a karjait.
- Nem baj – motyogta a fi a tskjba.
- Mr hogy ne lenne baj! Hiszen ez egy nagyon fontos bûbj! Szksged lehet r, ha valaha lczni akarod magad.
- Jl van, majd legkzelebb – felelte Alan, s betette az utols pennjt is a tskjba.
*
Mint mr annyiszor, most is a Szksg Szobjban voltak. Draco ott fekdt mellette abban a hatalmas gyban a selyem gynemû kztt, s pp a htt simogatta. Hermione a fi meztelen mellkasra hajtotta a fejt, s lvezte a knyeztetst. Majdnem egy rja lehettek bren, de mg nem volt reggel; csak az jszaka elsõ fele telt el – mghozz nagyon kellemesen.
Csendesen fekdtek, s hallgattk egyms lgzst s szvnek temes, gyors ritmust. Hermione lehunyta a szemt, s magba szvta kedvese bõrnek mentolos-citromos illatt.
- Min gondolkozol? – szlalt meg egyszer csak a fi suttogva. Hangjtl kirzta Hermionet a hideg.
- Teljesen res a fejem – felelte a lny lehunyt szemmel, ugyanolyan halkan. – Olyan j gy egytt lenni... szinte azt is elfelejtettem, hogy tilosban jrunk: mindenfle mdon.
- Mg mindig nagyon zavar, igaz?
- Nem tesz pp boldogg – vlaszolta, s feljebb mszott a fi vllra. tlelte a mellkast, Draco pedig a vllt. – Egyre jobban szorongok amiatt, hogy mi fog trtnni, ha kiderl... Ron s Harry soha tbb nem llna szba velem, sõt, egyfolytban piszklnnak, s...
- Csss... - tette Draco a mutatujjt a lny szjra. – Mr mondtam, hogy ezt felejtsd el. Nem lesz semmi baj.
- Ha ilyen biztos vagy benne, mirt nem msz oda, s mondod el nekik? – krdezte cseppnyi dhvel a hangjban a lny.
Draco felvonta a szemldkt. Hermione az elmlt pr napban furcsn viselkedett, a legvratlanabb pillanatokban gylt haragra a lelke, s a fi nha azt se tudta, mi rosszat mondott. Ugyangy, ahogy most.
- Ezt te sem akarhatod.
- Persze, hogy nem – shajtotta a lny, s mg szorosabban bjt Dracohoz. – Ne haragudj, csak nagyon ideges vagyok, ha erre gondolok.
- Akkor ne gondolj r. Gondolj msra... hamarosan itt van a bl... s akkor egytt lehetnk, s mg csak nem is piszklhat miatta senki.
- Igazad van – felelte Hermione, s mosolyogva belefrta Draco nyakba az arct. – Alig vrom.
- n is. Te leszel a legszebb lny – jsolta a fi, s egy apr puszit nyomott kedvese hajra. Hermione fradtan, jlesõen elmosolyodott.
*
A napok teltek-mltak, a hzi feladatok meg csak gyûltek. Hermione nem egyszer kapta magt azon, hogy majdnem a knyvtrban alszik el egy kupac knyv trsasgban. Radsul a lnyt egyre erõsdõ fejfjs is gytrte, amit mr lassan a Pokolba kvnt – sok minden mssal egytt.
pp asztronmira keresett egy csillagkpet az egyik knyvben, s kzben – magt is meglepve – tkozta az iskolt, hogy mindennap van, amikor jabb vendge akadt a knyvtrnak: mghozz Miss. Nett. Azelõtt sosem ltta itt a nõt, br lehet, hogy csak elkerltk egymst. Szemeivel kvette az tjt, de õ eltûnt az egyik knyvekkel teli polc mgtt.
Shajtott egy nagyot, s megdrzslte a szemt. A falon lvõ farra pillantott. Dracoval tzre beszlt meg a Szksg Szobjba a tallkozt, de jelen pillanatban nem akart semmi mst, mint egy pihe-puha gyat, ahol vgre kipihenheti kt hete tart fradtsgt. s egybknt is ezernyi ms gondolat s baj is emsztette a lelkt, annyi minden nem volt rendben vele. Fõleg az egszsge miatt aggdott.
Krbenzett a knyvtrban, ahol a ksõi ra ellenre elg sokan tartzkodtak: nem csak õ volt lemaradva egy-kt dologbl. gy rezte, nem elg neki a napi huszonngy ra tanulsra, pihensre, Dracora, s a bartaira, sokkal tbbre van szksge. Fõleg a pihens rsz miatt. jjel, mikor Dracoval aludt, nem mindig sikerlt kialudnia magt, reggel nyûgs volt, s ez egsznapra kiterjedt.
Ekkor oldalra kapta a fejt, ugyanis Miss. Nett a mellette levõ asztalhoz huppant le egy meglehetõsen vastag knyv trsasgban. Belelapozgatott, majd egyre inkbb kutat mozdulatokkal prgette ujjai kztt a lapokat. Ha berebb lett volna, Hermione biztosan tovbb figyeli, hogy milyen knyv kti le a tanrnõ figyelmt, de mivel rlt, hogy a sajt olvasmnyra kpes koncentrlni – mr ahogy -, nem trõdtt a nõvel, s visszafordult a csillagaihoz. Kzben azon tprengett, hogy lemondja az azesti tallkozt Dracoval. Br azt mg nem tudta, hogyan hozza ezt a fi tudomsra, de egyelõre nem is rdekelte.
Nem ltta a betûket. sszefolyt minden a szeme elõtt egyetlen nyls masszv. Lehunyta szemeit, s megdrzslte õket, de ettõl csak egy pillanatra lett jobb. Vgl gy dnttt, feladja. Ha most nem indul el aludni, akkor itt fog sszeesni.
Visszavitte a knyvet a helyre, s elksznt Madame Czvikkertõl. A folyoskon nmn haladt vgig, csak egyre nagyobb stsai trtk meg lptei visszhangjt. A Kvr Dma el rve elmotyogta a jelszt, s szinte tesett a portrlyukon. A klubhelyisgben tbben tanultak mg, de õ mr fel sem ismerte az arcokat; csak a hvogat kanapkat. Vgl lekzdtte a vgyt, s meg-meginogva br, de felballagott a hlkrletbe, ahol azonnal, ruhstul dõlt bele gyba.
*
Alan s Ginny pp a klubhelyisgben ltek a kanapn. A lny az asztal fl grnyedve rta a leckjt, mg Alan felhzott trdeinek dntve egy knyvet olvasott. Nha-nha futlag egymsra pillantottak, ezzel erõstve llekjelenltket: Ginny ugyanis pp bjitaltan dolgozatot rt, Alan pedig az egyik alsbb ves tvltoztatstan knyvt olvasgatta. McGalagonnyal azt beszltk meg, hogy tanulja meg az elõzõ vek elmleti anyagt, s akkor v vgn majd abbl fog vizsgzni. gy ht most az elsõs s msodikos knyveket bjta, hogy megismerkedjen a mginak ennek az gval – amit sosem tanult mg, mivel sosem fog vele semmit sem kezdeni.
Ginny nhnyszor megkrdezett valamit kedvestõl, amit nem rtett meg a knyvbõl, s Alan kszsgesen segtett is neki. rlt, hogy legalbb a bjitalokhoz rt.
- Na, elegem van – dobta le a pennjt a lny, s teljes erejvel htradõlt a kanapn. Kezeit sszekulcsolta az lben, szemeit lehunyta, s pihent. Alan rmosolygott, vatosan becsukta a knyvet, s a lny fl hajolt. Nem cskolta meg, csak egyre kzelebbrõl nzte az arct. Ginny mg mindig lehunyt szemmel szlalt meg jra. – Utlom, ha gy belebjnak az arcomba – mondta mosolyogva.
- Tudom – vigyorodott el Alan, s ahogy a lny rpillantott, rvetette magt Ginny ajkaira.
Cskjuk egyre inkbb elmlylt, a knyv kihullott a fi kezbõl, s helyette a lny kezt szorongatta, mg msik kezvel kedvese oldalt simogatta. Ginny a tarkjnl hzta kzelebb maghoz Alant, vgigsimtotta hossz, brsonyos hajt, s hagyta, hogy a fi ajkai elkalandozzanak a szjrl az arcra, a nyakra, a nyakrl a vllra.
- Elg is lesz – hallottk Ron dhs, kemny hangjt. Ginny s Alan egyszerre shajtottak fel csaldottan.
- Eskszm azt hittem, Pitont hallom – mondta megvetõen Ginny, s felpattant a kanaprl. Felkapta a dolgozatt, s felvgtatott a lpcsõn a szobjba. Az ajt hangos csattanssal zrult be mgtte.
- Szerintem kezd elege lenni belõled – drzslte meg Alan a tarkjt, mikzben htradõlt a kanapn, s felhzta bal lbt.
- Senki nem krdezett.
- Tudom – shajtotta, mikzben hossz hajba trt. – Ettõl mg elmondhatom a vlemnyemet.
- Mr hallottam prszor – felelte Ron keresztbe tett karokkal. Harry pr lpsnyire mgtte llt, de nem szlt semmit. Alan mgis tudta, hogy nem tetszik neki, amit bartja mûvel. Csak nem akart sszeveszni vele.
- Tudom, de nekem gy tûnik, hogy nem nagyon rtetted meg – mondta a fi, s belefrta tekintett Ronba. Õ llta a pillantst. – Csak vlaszolj õszintn: mi a fent csinljak, hogy vgre megfeleljek neked? Hogy ne kss belm, hogy ne zavarjon, hogy egytt vagyunk? – krdezte, s hangja ktsgbeesettnek tûnt. Ron lehajtotta a fejt, amikor meghallotta. Nem kiablt, nem is emelte meg a hangjt; õszintn tudni akarta, hogy mi a baja vele Ginny btynak.
- Nem tudsz semmit tenni – felelte erre a vrs haj fi, s az õ hangja is furcsn csengett. Hasonltott Alanre.
- Tnyleg, s ezt most komolyan, j tancsknt mondom, jobban jrnl, ha keresnl magadnak egy lnyt... Akkor lenne kivel lefoglalnod magad, s nem lennl ilyen megkeseredett sem.
- Ksz – mondta erre a fi, s egy shaj ksretben felvgtzott a szobjba.
Harry mg lent maradt, s pr pillanatig Alannel egytt nzett tvoz bartja utn, aztn lelt a fi mell a kanapra. Lehajolt, s felvette Alan leejtett knyvt. Ahogy megnzte a cmet, elkerekedett a szeme, s felvonta a szemldkt is meglepetsben.
- Nem azrt, de te tmentl msodikba, csak n lemaradtam errõl? – krdezte rdeklõdve a szemveges fi. Alan egy pillanatra megijedt, de aztn vigyorogva kivette Harry kezbõl a knyvet.
- Nem, csak gondoltam, elkezdek ismtelni, elvgre vvgn a RAVASZ az elmlt ht v anyagbl lesz.
- Aha... - blintott szrakozottan Harry, kzben egy pillanatra eszbe jutott Hermione. Vajon õ mikor kezd ismtelni?
Alan megnyugodott, hogy sikerlt kimagyarznia magt, br bûntudata is tmadt, hogy hazudnia kellett. De ha most elkezden magyarzni, hogy semmit nem konyt az tvltoztatstanhoz, akkor abbl egy nagyon bonyolult mese lenne, amit egybknt sem szeretetett volna megosztani msokkal.
- Sajnlom, hogy Ron folyton megzavar titeket – mondta kisvrtatva Harry.
- n is... De ha egyszer nem mondja meg, mi baja van velem, akkor nem tudok sajna mit tenni ellene.
- Irigykedik rd, mert mindenki olyan tkletesnek lt tged – felelte habozs nlkl Harry. A kt fi egyms szembe nzve beszlgetett, õszintn, komolyan.
- s n mit tegyek, hogy ne nzzenek tkletesnek? Egyltaln nem vagyok az...
- Azzal, hogy ezt hajtogatod, õ csak azt hiszi, hogy direkt jtszod a szernyt – mondta Harry egy halvny mosoly ksretben.
- Teht brmivel is prblom elõtte kimagyarzni magam, õ azt gy veszi, hogy csak mentegetõzm, s egy sz se igaz belõle – vonta le a kvetkeztetst homlokrncolva Alan. – Ht ez egyszerûen csodlatos. Br tudn, mennyire bna vagyok! Hermione meslhetne... Tborban is egyfolytban nekimentem valaminek, vagy lezgtam a lpcsõn, vagy mit tudom n...
- Nem hiszem, hogy nagyon szereti hallgatni, hogy milyen j volt az a tbor – vlaszolta Harry. Alan rtetlenl nzett r. – Tudod, Ronnal... szval azrt... prbljuk kiderteni, hogy kivel jr Hermione – Alan lassan blintott, s remlte, hogy most nem fog semmilyen nevet sem hallani. – s Hermione maga is mondta, hogy tborban jttek ssze... Szval csak ki kell dertennk, hogy ki volt mg a Roxfortbl tborban. Az meg nem olyan nehz – Alan elismerõen vigyorgott s blintott. Ezt ltva, Harry felvonta egyik szemldkt. – Tged nem is izgat, hogy mi nyomozunk?
- Ht... nzd, mit tehetnk ellene? Semmit... Msrszt ez Hermione s annak a bizonyos szemlynek a problmja, n nem szlhatok bele. Harmad rszt pedig jobban szeretem az õszintesget s a nyltsgot, mint a haz...
- Ezt rmmel hallom – mondta Ron. Ott llt a fik lpcsõjnek aljban, s kettejket figyelte. – Ehhez kpest tele vagy hazugsgokkal... s te sem vagy olyan nylt, mint ahogy azt annyian hiszik rlad – Alan shajtott egyet, s tzig szmolt magban. Harry bartjra nzett.
- Ugyan Ron, mindenkinek lehetnek titkai.
- Ht persze... Tudom – mondta megrtõen a fi, aztn vdln Alanre nzett. – De nem mindenki elõtt. gy rtem, te s Hermione tudjtok minden titkomat... Sõt, Hermione se titkolja Alan elõtt a bartjt... s gondolom Ginny elõtt sem. De Alan... Õ mindenki elõtt titkol valamit.
- s ezt mgis honnan veszed? – krdezett vissza Alan villml szemekkel. Egyetlen ember volt kpes fl pillanat alatt felhzni: s õ most pp ezt tette.
- Ennyi j nem ltezik egy emberben – erre Alannek el kellett vigyorodnia.
- Nos, ha pp tudni akarod, a Beauxbatonsbl a botrnyos magatartsom miatt kicsaptak – mondta mosolyogva. – Remlem ez meggyõz arrl, hogy nem csupa j a lnyem.
Harry ttott szjjal nzte, mint aki egyltaln nem hiszi el, amit hallott. Ronnak csak egy pillanatra rebbent meg a szeme.
- Tudom, hogy kicsaptak – mondta. – Hermione elmeslte.
- Akkor remlem, rjttl, hogy tkletesen alaptalanok a vdjaid – trta szt kt karjt Alan, s felllt a kanaprl. Nyjtzott egyet, aztn elstlt Harry elõtt, s mell llt.
- Addig gysem nyugszom, mg r nem jvk, ki is vagy valjban. Mert nem az, akinek mutatod magad, ebben biztos vagyok – mondta magabiztosan Ron. Alan blintott, s elindult a hlkrletk fel.
Egyikk se szlt utna, õ meg fellpdelt a lpcsõkn. Az zavarta az egszben a legjobban, hogy Ronnak igaza van. Nem akarta, hogy brmivel is tbbet megtudjon rla, s az letrõl, mert akkor azzal tnkretesz mindent; a bartsgt Hermioneval s Dracoval, s a kapcsolatt Ginnyvel. Egyikket sem akarta elveszteni egy ilyen ostobasg miatt, amirõl radsul nem is õ tehet.
*
Hermione reggel arra bredt, hogy valami orrfacsar, tmny illat csapta meg az orrt. Elkpzelni nem tudta, mi lehet ennyire ocsmny. Kinyitotta a szemt, m elsõ felfedezse nem az illat eredete volt, hanem hogy mg a tegnapi ruhjban fekdt. Gnyos, morg hangot hallatva kibjt a paplan all, s akkor jtt r, hogy Parvati s Lavender parfmjt rzi.
- J reggelt Hermione – ksznttte az ppen akkor mellette elstl Parvati, mikzben a szekrnyhez stlt, aminek aljban a cipõit tartotta. Hermione abban a pillanatban megszdlt a tmny illattl.
- J reggelt – ksznt kmsan, s az sem rdekelte, hogy Parvati vgigmri tegnapi ruhjt; beszaladt a frdõszobba.
Kt szobatrsnõje rtetlenl bmult utna. Fogalmuk sem volt rla, mi thetett a lnyba. Hermione azonban csak percek mlva csukta be maga utn a frdõszoba ajtt, amikor a kt lny mr talpig felltzve llt a szoba kzepn, s egyms ltzkt igaztgattk.
- Lnyok... szlntok Miss. Nettnek, hogy rosszul rzem magam, s nem megyek be az rra? – krdezte spadtan a lny.
- Persze - feleltk egyszerre, aztn Lavender folytatta. – Mi a baj Hermione? Olyan furcsa szned van. Szdlsz? – krdezte, mikor a lny belekapaszkodott az egyik gy oszlopba. Hermione lehunyta a szemt, megrzta a fejt, s sajt gyhoz botladozott.
Nem felelt szobatrsnõje krdsre, csak lelt az gyra, s tltztt valami knyelmesebb ruhba. Nagyon megijedt a frdõszobban. Iszony rosszul lett a kt lny erõs parfmjtõl. s ez a szdls is... a fejfjsok... , istenem, ez nem lehet – gondolta magban ktsgbeesetten. Bemszott az gyba, magra hzta nyakig a takarjt, s el sem ksznt a kt lnytl, amikor õk elmentek reggelizni.
*
- Nem tudjtok, hol van Hermione? – krdezte Alan reggelinl, mikor krbenzett a termen, s ltta, hogy Draco az asztalnl l, a lnynak azonban hre-hamva sincs.
- Fogalmam sincs, tegnap ta nem lttam, akkor is a knyvtrba ment – felelte Harry.
- Fogadok, megint ott aludt el – mondta szemrehnyan Ron.
- Tlhajszolja magt – vlekedett Ginny is. – Azt hiszem, felmegyek, s megkeresem.
- El fogsz ksni az rdrl – mondta Alan rosszallva, de mosolyogva. A lny vllat vont, s megpuszilta.
- Mgiatrtnetnk lesz.
gy ht a vrs haj lny tovbbi j tvgyat kvnt a fiknak, s felballagott a knyvtrba.
- Nagyon dhs lesz magra, ha elksik esvkrl – mondta Ron, mikzben magba tmtt egy jabb szelet pirtst.
- Az biztos – blintott Harry is, s sszevigyorogtak. Alan nem szlt semmit, csak elgondolkozva nzte õket.
Egy ideig csndben eszegettek tovbb, aztn Alan mell lelt Lavender s Parvati, s fojtott hangon beszlgetni kezdtek. Alan oda se figyelt rjuk, egyre csak Hermionen jrt az esze. gy rezte, hogy valami baja esett. Egy pillanatra oldalra fordtotta a fejt, s csak akkor jutott eszbe, hogy a kt lny Hermione szobatrsnõje.
- Lavender, ne haragudj... - szltotta meg a mellette lõ lnyt, aki a szavaira flig elpirult, s zavartan khintett.
- Igen, Alan? – krdezett vissza szempillit rebegtetve. Alan halvnyan magra erõltetett egy knyszermosolyt, kzben rezte magn Ron tekintett.
- Nem tudod, mi van Hermioneval? Nem jtt le reggelizni – mondta a fi, s rdeklõdve psztzta a lny arct. Erre Ron s Harry is figyelemmel kvettk a lnyt, s kvncsian, trelmetlenl vrtk a vlaszt.
- , ht... reggel rosszul lett, s azt mondta, ma nem jn be az rkra. Minket krt meg, hogy szljunk Miss. Nettnek – ezt az utbbi mondatot mr bszkn mondta.
- Mi baja van Hermionenak? – vgott kzbe kultrlatlanul Ron. Lavender egy lesajnl pillantst vetett r.
- Nem tudom, spadt volt. s szdlt is. Szerintem csak kimerlt.
- Fel kell mennnk hozz – mondta hatrozottan Ron, s mr pattan is fel, azonban Harry visszahzta.
- Ha Hermione kimerlt, akkor pihennie kell. Inkbb hagyjuk bkn, jt fog tenni neki egy nap nyugalom. Klnben sem tudunk bemenni a lnyok szobjba.
Erre Alan majdnem visszakrdezett, hogy „tnyleg?”, de aztn magba fojtotta a krdst, jobbnak ltta, ha Ron nem tõle tudja meg: igenis fel lehet oda is menni.
*
Hermione zokogva trlgette a knnyeit a takarjba. Nem akarta elhinni, ami trtnt. Egyre csak azt hajtogatta magban, hogy „ez nem lehet”. Lehunyta a szemt, s prblt logikusan gondolkozni. Nyugodj meg, Hermione, csak kimerltl, nincs semmi baj. Egyltaln nem biztos az egsz, csak rmeket ltsz. Nyugodj meg, inkbb aludj...
- Hermione? – lpett be csendesen a szobba Ginny. A lny szemei gy pattantak fel a hangjra, mintha gombnyomsra mûkdtek volna. – risten, mi trtnt? – krdezte, mikor megltta a knnyeiben sz lnyt az gyban. Azonnal odasietett hozz, s kitrlte vizes hajtincseit az arcbl.
Bartnõje nem mondott semmit, kptelen volt megszlalni. Percekig csak srt nmn, s hagyta, hogy Ginny maghoz lelje. Aztn jra megkrdezte, mi a baj, s õ csak ennyit tudott mondani:
- Valami nagyon nagy baj van.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
