|
10. fejezet
Krisy 2006.01.19. 19:03
Hermione reggel kapkodva szedte ssze magt, s prblt feltûns nlkl eltûnni Draco hljbl, s a Mardekros klubhelysgbõl. A fi mg aludt, mikor õ felbredt. Szerencsjre mg tl korn volt, hogy brki is legyen a kzs helyisgben vagy a folyoskon, de azrt nem fogta rrõsre a dolgot.
A Griffendl-toronyba rve krbenzett, nem lt-e mgis egy bren lvõ szemprt, aztn halkan felosont a szobjba. tvette a hlingt, mintha egsz jjel ott aludt volna, s bebjt a paplanja al.
*
jabb kt ht telt el. Hermionenak sikerlt mg pr tallkt sszehoznia Dracoval. Ilyenkor vagy a knyvtrban beszlgettek, vagy a finl. Az utols alkalommal aztn Hermionenak eszbe jutott valami, s tkozta magt, amirt annyira buta volt, hogy eddig nem gondolt r. gy ht az utols jszakt a Szksg Szobjban tltttk.
Az oktber egsz j idõvel ksznttt rjuk, ezrt Harrynek s Ronnak nem kellett agyonznia a megkezdõdtt kviddicsedzseken. A csapatba mg bevettk hajtnak Alant az egyik tavaly vgzett dik helyett, gy teljes volt a ltszm. Ron brmennyire is szerette volna, nem tudta a fit az gyetlensge miatt kritizlni, hiszen Alan nagyon tehetsgesnek bizonyult ebben a sportban. Egyik edzsk utn a klubhelysgben ltek, s az aznapi jtkot elemeztk, amikor megkrdezte hga bartjtl:
- Hol tanultl gy jtszani?
- A Beauxbatonsban is szoktak kviddicsezni – vlaszolta magtl rthetõen. Mikor Ron oldalra dnttte a fejt, s gy nzett r, mint egy iditra (teht ahogy ltalban Alanre szokott), folytatta. – Jrtam kln edzsre. A Beauxbatons nem bentlaksos suli, szval dlutnonknt mindig mentem a kzeli kviddics egyesletbe jtszani. Rengeteg orszgos meccset nyertnk.
- Tnyleg? – krdezett vissza meglepve Harry. Soha nem hallott mg ilyen kviddics egyesletekrõl. – Ilyen egyesletek vannak Angliban is? – bartai elnzõen rmosolyogtak.
- Vannak – felelte Hermione.
- Igen, csak fõleg azok jrnak oda, akik mr leraktk a RAVASZ vizsgikat. Br vannak, akik nyron jrnak, hogy ne rzdjanak ki a jtkbl.
- s mi mirt nem jrtunk? – krdezte ismt.
- Harry... Nem hiszem el, hogy elfelejtetted, hogy Tudjukki fõclpontja vagy.
- De... - kezdett volna ellenkezni a kcos fi, azonban nem fejezte be. - Igazad van... - mondta vgl szomoran.
- Figyelj, gyorsan elintzzk azt a ronda szrnyet, aztn utna letnk vgig kviddicseznk – mondta nagy komolyan Alan, s megveregette Harry vllt. Õ vigyorogva rpillantott. – Vagy csajozhatunk is, ha gondolod – rzta kicsit meg a fejt. Rjtt azonban, mikor Ron szrs, sokatmond pillantst vetett r, hogy ezt taln magban kellett volna tartania. – Csak vicceltem – intzte vdekezõn szavait a vrs haj Weasleyhez. – Nem kell mindent komolyan venni, sõt...
Ron tovbbra is gyilkos pillantsokat vetett r, de Alan nem trõdtt vele. Msnap volt az elsõ meccsk – termszetesen vagy sem, de – a Mardekr ellen. Kt hete kszlõdtek folyamatosan r, szinte minden dlutnjukat ott tltttk a plyn a fik. Most nagyon kevs idejk volt kszlni, mert a Halloweeni bl miatt s az akkor rkezõ vendgek miatt november elsõ kt hetben nem tarthattak meccset, elõtte meg a dikok kszlõdnek a nagy estlyre.
- Szerintem menjetek aludni, hogy ne legyetek holnap fradtak – jegyezte meg Hermione. Alan maga el meredve, als ajkt beharapva dlnglt elõre-htra, mikzben mg blogatott is. Kicsit mintha mshol jrt volna. Aztn felpattant, s elindult a portrlyuk fel. Flton azonban megllt, mert akkor jtt be Ginny. Ahogy megltta, szles mosolyra hzdott a szja, s szeretetteljesen megleltk egymst. Hermione ltta, hogy Ron egy pillantst vet rjuk, s megforgatja a szemt.
- Menjnk – mondta Harry is, s elkezdte sszepakolni a Bûvs Bizsers s a Mindenzû Drazss paprokat. Ugyanis halomszmra faltk fel a dlutn, olyannyira, hogy vacsorzni mr nem is mentek le.
- Ja – morogta Ron is az orra alatt, s õ is felmarkolt egy kevske szemetet az asztalrl. Dhsen sszeszortotta az klt, de nem szlt tbbet. Feltpszkodtak a fotelekbõl, s bedobtk a lngokba a paprokat, aztn egy-egy j-jt puszit adva Hermionenak felballagtak a szobjukba.
A lny kifejezetten rlt, hogy Ron nem szlt egy rossz szt sem Alanre. Mosolyogva nzte a fiatal prt, ahogy mg mindig ugyanott llnak, sszelelkezve, s kzben beszlgetnek. Alan vgl megcskolta a homlokt, s elksznt. Odastlt Hermionehoz, neki is adott egy puszit, j jszakt kvnt, s Ron s Harry utn felcammogott a lpcsõn.
Ginny felshajtott, s lehuppant a kanapra. Kezvel megtmasztotta az llt, s gy bmulta a tzet.
- Valami baj van? – krdezte meg bartnõjtõl Hermione, mikzben lelt mell. A vrs haj lny megrzta a fejt, de tovbbra is a tzet kmlelte egyetlen pislants nlkl.
- Semmi. Kivtelesen. Most mg Ron se szlt be – mondta gondterhelten, s htradõlt. Hermione elmosolyodott, ahogy a fradt arcot nzte. – Alan pp azt mondta, hogy csak vrjak, mindjrt elmegy mellettnk, s mond valamit. Szval elgg meglepõdtnk, mikor minden srts nlkl elviharzott.
- rljetek. Lehet, hogy most vgre lell – blintott nagy komolyan Hermione, s lekopogta a faasztalon. Ginny rvigyorgott.
- Megyek aludni. Mindjrt leragad a szemem – beszd kzben felllt a kanaprl, s megigaztotta a ruhjt. - Majdnem hatvan oldalt olvastam egyhuzamban. Ja, igen, majdnem elfelejtettem – kapta az archoz jobb kezt a lny, mikzben visszahajolt Hermionehoz, s a flbe sgta: - Draco holnap a meccs utn vr a knyvtrban.
- Kszi – felelte bartnõje, s boldog, hamisks mosolyra hzdott a szja, ahogy kedvesre gondolt.
*
Taln pp azrt, mert eddig enyhe idõ volt, taln msrt, de szombat reggel esõvel bresztette a Roxfortot. Hermione elsõ gondolata azonnal a mai meccs volt, s hogy ilyen zuhiban kell majd jtszaniuk. Elõre sajnlta a hrom, vagyis ngy fit. Hirtelen jtt a felismers: Draco is jtszik! s õ Mardekros... De ht mgse szurkolhat egyszerre a sajt hznak s a szerelme hznak... kptelensg.
Kimszott az gybl, s felltztt. Lent a klubhelysgben mr llig felltzve vrta Harry, Ron s Alan. Utbbit most ltta elõszr kviddics talrban, s csaknem leesett az lla a meglepetstõl. gy llt a fin a talr, mintha rntttk volna. Tkletesen illett az archoz, a hajhoz, az alkathoz. Majdnem ttva maradt a szja is, csak az ppen megrkezõ Lavender trtette maghoz, s a msik oldalra rkezõ Parvati. A kt lny egyszerre kapta a szja el a kezt, amikor meglttk az j hajtt teljes harci ltzetben. Vagy inkbb lnyfog ltzetben?
- Merlin, de jl nzel ki benne! – siktotta Parvati. Ronnak ennyi bõven elg volt, hatalmas shajjal elindult a kijrat fel. Alan bartsgosan, ellenllhatatlan vigyorral a kpn biccentett egyet, s kvette. Harry mg bent maradt.
A kt majdnem elallt lny svrogva figyelte a tvozt, aztn felszaladtak a szobjukba, hogy kiszptsk magukat. Hermione s Harry maradtak csak a klubhelyisgben.
- Lehet, hogy tetszik nekik Alan? – krdezte a fi homlokrncolva a kt lny utn pillantva. Hermione felnevetett.
- Nem... Biztos – vlaszolta a lny.
- Tnyleg olyan szvdglesztõ?
- Elgg – blintott mosolyogva Hermione. – De szerintem ez nem baj.
- Nem, nekem nem... Csak Ron nehezen viseli. Meg... Alan is elg furcsn kezeli a helyzetet – Hermione nem mondott semmit, de igazat adott Harrynek. Hiszen Alannek se kellene pp kacsintgatnia, meg gy mosolyognia a kt lnyra. De ht fibl van, lvezi, ha tetszik a lnyoknak.
- Neked is jlesik, ha valamelyik lny odavan rted – jegyezte meg Hermione mosolyogva.
- Persze, de... n akkor sem vigyorgok ilyen magabiztosan... Na, mindegy – Harry legyintett egyet, s a portrlyuk fel fordult. – Megynk?
*
Az esõ mg akkor sem akart elllni, amikor mr az egsz iskola kint volt a leltkon. A jtkosok a plya kzepn vrtk, hogy mindenki elfoglalja a helyt, s megkezdhessk a meccset. Hermione ltta, hogy Ron szeme idegessgben ide-oda cikzik, Harry viszont olyan hidegvrrel llt a szakad esõben, mintha pp frdeni kszlne. Alan sem volt pp egy sajtkukac, mosolyogva figyelte a kt csapat tagjait. gy tûnt, mintha fel akarn õket mrni. Aztn tallkozott a pillantsa Dracoval, s egymsra vigyorogtak.
Vgl Madam Hooch megfjta a spjt, s megkezdõdtt a jtk. Alan, s a msik kt hajt, Cathleen Morg, egy harmadikos lny, s az td ves Dave Nylon kztt szlalomozott a kvaff. A Mardekros hajtknak nem nagyon sikerlt elhalszni tõlk, csak az utols pillanatokban, amikor mr nagyon kzeledett a karikk fel. Most a zld-ezst csapat indtott tmadst.
Sokig nem szerzett senki pontot. Az esõtõl alig lttak, s stt felhõk is gylekeztek rendesen az gen. Olyan volt, mintha mr este lenne. Hermione elfordtotta a tekintett a jtkrl, helyette a kznsget mrte vgig. A tanrok szoksos helykn ltek, kivve Miss. Nettet s Pitont. Milyen meglepõ, csak nem klnckdnek? A kt tanr a Griffendl s a Mardekr szurkolk kztt lt a dikok kztt. Nett elõrehajolt a korltra, s aggodalmasan figyelte a fit. Piton azonban unottan, htradõlve figyelte a jtkot.
Fl ra utn az lls 30-20 volt a Griffendl javra. Ron mg mindig ideges volt, ez ltszott a mozgsn is. Soha nem jtszott mg ilyen rossz idõben, radsul Mardekrosok ellen. Hermione megkereste Harryt a szemvel, s ltta, hogy bartja szõke szerelmvel egytt krzget odafent a plya fltt.
Hermione kezdett ott tartani, hogy felll, s bemegy a kastlyba. Semmi rtelme nem volt, hogy bõrig zik, csak azrt, hogy homlyos, vizes, repkedõ packat nzzen, amik kergetik egymst. Egyre inkbb emlkeztette õt ez a meccs az egyik rgebbire, mikor harmadikosok voltak. Harry akkor vesztett elõszr.
A jtk mg mindig ment. A kt fog tovbbra is fent krztt a tbbiek fltt, s nem gy tûnt, mintha brmelyikk is megpillantotta volna mr a cikeszt. A Griffendles hajtk tovbbra is szorgalmasan szereztk a pontokat, a terelõk pedig csapkodtk a gurkkat. Egyikk pp Harry fel tartott, de a fi gyorsan kitrt az tjbl, hogy egyik csapattrsa melegebb ghajlatra kldhesse.
Egyszerre mordult fel a kznsg: mindenki szurkolni, kiablni kezdett. A kt fog ugyanis egy gyors egymsra pillants utn msodpercre pontosan indult el egy irnyba - a cikesz fel. Az aranyl trgyacska a Mardekros pznknl idõztt szpen nyugalomban. Mintha megrezte volna a veszlyt, tnak eredt a leltk fel. Az azokat fedõ ponyvk takarsban rejtõztt a kt mindenre elsznt fi elõl. Harry s Draco egyszerre rtek a lelthoz, egyikk jobbrl, msikuk balrl kzeltette meg. A cikesz remnytelen helyzett ltva azonnal felreppent, de olyan sebessggel, hogy a kt fi csak nzett. Nyomban utna eredtek a ravasz kis labdnak.
Mg a kznsg a kt fogrt szurkolt, a plyn tovbb folyt a jtk. A szakad esõben ugyan mg mindig nem lttak semmit, a pontok egyre csak gyûltek, 90-70 volt az lls, s mg mindig a Griffendl vezetett.
A cikesz vagy nagyon flt a kt fogtl, vagy csak jtszadozni szeretett volna velk, nem tudni, de a folytonos irnyvltsaival kezdte az õrletbe kergetni a kt jtkost. Draco sszeszûktette szrke szemeit, s gy koncentrlt a labdra. Harry mg jobban megmarkolta a seprûje nyelt, s ezzel sztnzte.
Mr a plya kzepn kergettk a cikeszt, ezzel feltartva a tbbiek jtkt. Alan megllt a kvaffal, s elõredõlve rtmaszkodott a seprûjre, onnan figyelte az esemnyeket. A tbbiek is abbahagytk a repkedst, s feszltek nztk a kt fog harct.
A villmok cikztak az gen, s ezeket hatalmas drrens kvette. A kviddicsplya a leltkkal egytt jszakai sttbe borult. Alig lehetett ltni a jtkosokat. Egy elmosdott hang trte meg az esõcseppek csendjt, mikor pp nem drgtt az g.
- ... ez hihetetlen!
A kommentr hangja volt. Nhnyan mr tudtk, hogy mi olyan hihetetlen, de Hermione nem volt kzttk. A plyra tehetetlen, vagy inkbb rtetlen csend borult. Hermione szemvel azonnal Dracot s Harryt kezdte keresni, de sehol sem tudta kivenni az alakjukat. Aztn ltta, hogy az sszes jtkos kzpre szll, s ott fldet r.
- Mi trtnt? – krdezte a lny a mellette lõ Parvatit s Lavendert. Õk a fejket rztk.
- A cikeszbe csapott egy villm – felelte a msik oldalrl Hagrid mly bg hangja. Meglepettnek tûnt.
- Mi? – krdezett vissza kerekre tgult szemekkel a hrom lny.
- Ki ment a plya terletrõl a labda – meslte a vadõr. – Ott mr nem rvnyes a villmhrt bûbj.
- Oh – rtette meg Hermione.
Ritkasg szmba menõ dolog trtnt. A lny mg soha nem hallott olyat, hogy belecsapott volna a villm brmibe is egy kviddics mrkõzsen. Ltta, hogy mindenki szedelõzkdik le a leltkrl, gy õ is kvette a pldjukat. Odalent hatalmas tmeg fogadta õket, melynek kzepn a kviddics jtkosok lltak. Most tûnt igazn furcsnak, hogy Alan s Draco nyltan beszlgetnek: a sok piros s zld talros jtkos kzl kivlva, ketten elemeztk a trtnteket. Hermione prblt a kzelkbe frkõzni, ami nhny „Elnzst” s „Bocsnat” utn sikerlt is.
- Ilyet se ltem mg – csvlta a fejt Alan, mikzben hossz, vizes hajbl ezerfel frcsklt a vz.
- Ht n sem – blintott stten Draco.
- Jl vagytok? - lpett hozzjuk Hermione. A kt fi egyszerre pillantott r. Õ is csurom vizes volt, akrcsak õk, de lny legalbb nem volt saras.
- Aha – mondtk egytt.
- Lttad, mi trtnt? – krdezte Alan mr nevetve.
- Nem, csak hallottam.
- Nagyon durva volt! – kiltott fel a fekete haj Griffendles.
- Fl mterrel kzelebb vagyunk, akkor minket tall el – mondta Draco is. – Mr kezdtem megijedni... Nem akarok Potter elõtt kinyiffanni.
- Olyan vagy! – rzta a fejt mosolyogva Hermione. Legszvesebben meglelte volna kedvest, s hallra cskolgatta volna, de ott volt az a sok ember.
- Aprop, nem fognak rd szlni Harryk? – krdezte Alan a Griffendles fogra s õrzõre pillantva, akik pp mlysgesen bele voltak merlve a trtntek ecsetelsbe.
- Nem hiszem, hogy szrevettk, hogy itt vagyok – vont vllat a lny. – Menjnk be, mert meg fogunk fzni.
- Nem! Mg rdekel, hogy mi lesz a vgeredmny.
- Gondolom mi nyertnk, mivel mi dobtunk tbb glt – felelte Alan elgondolkozva. Draco keserûen elmosolyodott.
- Menjnk – unszolta õket tovbbra is Hermione.
A plyrl mr tbben a kastlyba indultak, nem õk voltak az egyetlenek. tjukon csatlakozott hozzjuk mg Ginny, br kicsit meg volt lepve Draco lttn. Hermione csak a fejt rzta. Nmn baktattak a Roxfort fel. Harry s Ron mg odakint vitatkoztak a meccsen.
Lttk, hogy mindenki a Nagyterembe megy, gy tettek ht õk is. Draco elvlt tõlk, s a Mardekrosok asztalnl foglalt helyet. Hermione Alannel s Ginnyvel pedig szoksos szkeikre ltek le. Hamarosan megrkezett a tbbi dik is Harrykkel.
- Kvncsi vagyok, mi lesz, mert ha nem nyernk, n... - bosszankodott Ron.
- H, nyugi – csittotta Alan. A fl terem feljk fordult Ron hangos fenyegetõzse miatt. Alan rjuk mosolygott, mire visszatrtek a sajt dolgukhoz. – Nem a gyõzelem a fontos, hanem maga a jtk. Az meg egsz j volt... a maga nemben.
- Lgy oly kedves, s ne oktass ki – felelte erre a vrs haj fi. Õ is nyakig vizes volt. – Pont te ne.
- Pont n?
- Igen pont te! Hagyj engem bkn, Alan, semmi kznk egymshoz – morogta a fi.
- Hla Merlinnek – felelte erre. A kt fi farkasszemet nzett egymssal, egyikk sem pislogott. A kzelkben lõk mind prosukat figyeltk feszlten. Nem ez volt az elsõ eset, hogy vitatkoztak, de ez mr kezdett elfajulni.
- Elg volt – szaktotta flbe õket Hermione. – Mirt nem brtok bkben, nyugalomban meglni egyms mellett? Komolyan mondom Ron, gy bnsz Alannel, mintha... nem is tudom, kicsoda lenne...
- Kicsoda? Mit akartl mondani, Hermione? – krdezte nyugodt hangon Alan. Õ s Ron is krdõn nzett a lnyra. Õ nagyot shajtott, s megrzta a fejt.
- Malfoy.
- Taln, mert olyan jban vannak – felelte gnyosan Ron.
- Vedd mr, krlek, szre, hogy hborban llunk! Hov jutunk, ha mr a sajt hzunk tagjaival is ellensgesek vagyunk? – krdezte magbl kikelve a lny. Nem rdekelte, hogy mindenki õket nzi. – s ne mondd, hogy hagyjalak, s semmi kzm hozzd, mert igenis van! A bartod vagyok.
- Na persze – motyogta maga el Ron, s elfordtotta a fejt. – Mi a fent nztek? – mordult r nhny alsbb vesre.
Alan megrzta a fejt, s nagyot shajtott. gy ltszott, inkbb beletrõdik, hogy Ron utlja, mst gysem tehet. Hermione azonban nem akarta ennyiben hagyni, viszont nem is akarta mindenki elõtt folytatni. Visszalt a szkre, melyrõl a veszekeds sorn felpattant, s a tanri asztalt figyelte.
A professzorok egyltaln nem gy nztek ki, mintha kint ltek volna a szakad esõben, s nztk volna a meccset. Pedig Hermione mindannyiukat ltta. Amikor elcsendesedett a terem, Dumbledore emelkedett szlsra.
- Igen klns eredmnye lett a mai mrkõzsnek – kezdte az igazgat. – Azt hiszem, nincs jogom elbrlni, ezrt Madam Hooch elmondja, hogyan is vgzõdtt a pontok szempontjbl a mai meccs.
Az reg professzor szavaira a kviddics tanr felemelkedett ltbõl, s megkszrlte a torkt.
- Mivel a cikesz elg sajnlatos mdon megsemmislt, s ezltal egyik fog sem tudta elkapni, figyelmen kell hagynunk a cikeszrt jr pontokat. Mielõtt ez a sajnlatos dolog trtnt 90-70 volt az lls, a Griffendl javra. Azt tartom igazsgosnak, hogy õk nyerjenek, hiszen õk szereztek tbb glt ezen a tallkozn.
A tanrok tbbsge rblintott, mire kitrt a Griffendles asztalnl lõkbõl az ljenzs. A Mardekrosoktl dhs morgsokat hallottak. Az oroszln hzval egytt rltek a Hugrabugosok s a Hollhtasok, ahogy az mr meg volt szokva.
Pr perc elteltvel aztn fellltak az asztaloktl, s sajt hzukba indultak. Hermionenak a Nagyterem ajtajnl eszbe jutott Ginny tegnapi zenete: Draco a knyvtrban vrja. A Mardekrosok asztala fel pillantott. A szõke fi elgondolkozva lt ott, de mintha megrezte volna Hermione pillantst, rnzett. A lny krdõ tekintetre blintott egy kicsit, mire a Griffendles a knyvtr fel vette az irnyt.
*
- Krlek, ne ezen vessznk ssze!
- Ht akkor min? – krdezett vissza dhsen Draco. – Persze, vgl is, mit vrtam... Nem akarhattad, hogy mi nyerjnk, te nem vagy Mardekros – A kt fiatal lassan fl rja vitatkozott a Szksg Szobjban. A knyvtrban eltlttt pr perc utn gy dntttek, ezt nem ott kellene folytatni, gy ht felballagtak a hetedik emeletre.
- Ez a hzaink ellentte, nem a mink – mondta halkan a lny. – Ha a tborban egy msik csapatban lettem volna, akkor te is a sajtodnak szurkoltl volna, nem a minknek, fggetlenl attl, hogy Alan nlunk volt.
Draco gy ltszott, elgondolkozik a hallottakon. Tudta, hogy ostobasgon akadt ki, csak egyszerûen ideges volt, amirt nem gyõztek. Bocsnatot akart krni, de nem ment.
Egy knyelmes kanapn ltek, egyms fel fordulva. Hermione vrakozn nzte kedvest, hogy mit szl a szavaihoz. Mikor mr ltta, hogy nem kap vlaszt, megrzta a fejt, s a fi lbe hajtotta. Draco elmlzva simogatta a selymes hajat. A lny felhzta a lbait, s hanyatt fekdt, gy lthatta szerelme arct.
- Olyan rossz, hogy Ronk ennyire utlnak – mondta szomoran a lny.
- Ezen sajnos mr nem tudunk vltoztatni.
- Tudom... de olyan j lenne, ha mgis lenne valami megolds. Ha megtudnk... Rossz belegondolni mi lenne. Ron puszta kzzel esne neked.
- Nem kell megtudniuk – felelte erre a fi.
- De egyszer meg fogjk. s klnben is... tudod milyen nehz egyfolytban titkolzni, s hazudozni nekik? A bartaim... s szrnyen furdal a lelkiismeret, amirt nem mondhatom el nekik, hogy kivel tallkozgatok, hogy kivel tltm az jszakimat...
- Kivel? – krdezte meglepetten Draco. – Tudtommal velem csak hetente legfeljebb hromszor tallkozol... a tbbi jszakt kivel tltd?
- Jaj, Draco – simogatta meg kedvesen a fi arct Hermione, s elmosolyodott. – Tudod, hogy hogy rtettem – a fi blintott.
- Nzd, minden rendben lesz. Majd megoldjuk... ha nem fogadjk el a kapcsolatunkat, akkor nem is igazi bartok.
- De azok!
- Akkor nem lesz semmi baj – mondta hatrozottan a fi. – Majd megltod, ha tnyleg annyira szeretnek, s olyan j bartaid, akkor egy kicsit ki fognak bukni, de idõvel megbklnek velnk.
- Remlem – shajtott a lny. Remnyt vesztve figyelte kedvese arct. A szrke szempr nyugtatan, mosolyogva nzett vissza r.
Szinte sszekapcsoldott a tekintetk. Hermione, nem elõszr, ltta felcsillanni a vgyat a fi szemben. Legutbb, mikor itt aludtak, akkor is ugyangy nzett r. Nem mondott semmit, de tudta, mit szeretne Draco. s azzal is tisztban volt, hogy õ is szeretn. Mltkor nem engedett a ksrtsnek, flt, hogy butasgot csinl, s meg fogja bnni. De taln most... Kicsit felemelte a fejt, s prblta elrni kedvese szjt. Mosolyogva forrtak ssze szerelemtõl gõ ajkaik. Draco a dereknl megtartotta kedvest, hogy nehogy el kelljen vlniuk akr egy pillanatra is.
A fi vatosan felemelte a lnyt, s szembõl az lbe ltette. gy folytattk hossz cskjukat, melyet nhnyszor egy-egy mosoly s szenvedlyes pillants erejig abbahagytak. Hermione vgigsimtotta Draco arct, nyakt, mg a fi tenyerbe vette a lny arct, s gy prblt mg kzelebb frkõzni hozz. A fi erõsen lelte maghoz, nehogy egyetlen porcikja is szabad legyen. Mindent rezni akarta, sosem akart elszakadni a lnytl, akit szeretett.
Lejjebb csszott a keze a lny derekrl, gy most mr a fenekt s a combjt simogatta. jabb sznet llt be cskjukba. gõ tekintettel figyeltk egymst, prbltak rjnni, mire gondol a msik. Hermione kedvesen rmosolygott az alatta lõ fira, mire õ megcsvlta a fejt, s vadul belecskolt a lny nyakba. Hirtelen megemelte a dereknl kedvest, s felllt vele a kanaprl. Hermione felnevetett s htra dnttte a fejt.
Draco az idõkzben megjelenõ francia gyra fektette szerelmt, s flmszott. Egyik kezvel vgigsimtott a lny oldaln, msikkal az arct simogatta, kzben jabb szenvedlyes cskban fondott ssze ajkuk. Hermione sszeborzolta a fi tarkjn szõke tincseit s vgighzta ujjai hegyt kedvese htn. Draco mr a vllait s a nyakt cskolgatta, amitõl libabõrs lett mindene. A fi kezei s ajkai lejjebb vndoroltak a lny karcs testn, jra vgigjrva minden apr zugt. Forr, felhevlt testk mintha szikrzott volna minden rintsnl.
A fi vatosan kigombolta a lny blzt, mg kedvese az õ talrjval foglalatoskodott. Mg mindig kviddics felszerelsben volt, de mr csak nhny percig. Mikor vgre befejezte a gombokkal val munkt, finoman kibjtatta a lnyt a felsõbõl, s a fldre hajtotta a ruhadarabot. Hermione hasonlan jrt el a talrral, s az alatta levõ plval. Nadrgjaik is hamarosan tbbi ruhjuk mellett ktttek ki. Hermione pillantsa vgigsiklott a fi kidolgozott mellkasn, izmos hasn, s mikor lejjebb rt, felnevetett. Draco azt hitte, valami baj van, gy az õ tekintete is megkereste a vicces pontot. Nem rtette, min nevet a lny, gy krdõn nzett r.
- Ne haragudj – szabadkozott. – Folytassuk – mondta egy mosoly ksretben, s Draco ktelkedõ tekintetnek eltûntetse rdekben kezvel kzelebb hzta a fi arct a sajtjhoz, s ajkaik vad cskban forrtak ssze. Finoman, de ingerlõen harapdlva egyms szjt, knyeztettk a msikat. j lendlettel folytattk egyms testnek felfedezst s knyeztetst.
Hermione tadta magt szerelmnek, teljesen elfeledve elõzõ nevetst. Nem rdekelte semmi, csak a most s az ott, az hogy Dracoval legyen. Szerelmk s az jszaka beteljeslst senki nem lthatta vagy hallhatta. Csak õk voltak ketten, nem szmtott semmi, csak az, hogy ma jjel egytt legyenek, egyms karjaiban, s hogy egytt ljk meg az eggy vls csodlatos lmnyt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
