|
9. fejezet
Krisy 2006.01.19. 19:02
Hûvs szl fjt odakint. Hermione az ablaknl llt, Csmpssal a kezben, s a viharos szl jtkt figyelte. Szombat jjel volt, mr rgen elmlt jfl is, mgsem jtt lom a szemre. Az oktber mg nem rkezett meg, de az erõsdõ hideg mr utalt r, hogy nem sok kell, hogy tnyleg eljjjn az õsz. A fik egy ht mlva kezdtk a kviddics edzseket.
Ronnal a helyzet nem sokat vltozott, mg mindig piszklta Alant, most mr azzal is, hogy Dracoval beszl. A fi nem mondott erre semmit, csak hogy semmi kze nincs ahhoz, hogy kivel bartkozik. Hermione pp jelen volt ennl a szvltsnl; Alan pedig gy hagyta el a klubhelysget, hogy hosszan rpillantott, mg ki nem lpett a portrlyukon. Õ lehajtotta a fejt, s mlyet shajtott akkor.
Nem rtette vrs haj bartjt. Az õrjratok sem teltek pp kellemesen, Ron ott is szba hozta Malfoynak Alant, de õt mintha vidtotta volna ez. Mindig csak kajnul mosolygott, ha megemltette a fit, de nem fûztt hozz mst. Ha viszont valami egybbel kezdte csrolni, akkor rgi j szokshoz hven visszavgott. Egyszer õ is hasonl megjegyzst tett, mint Alan rgebben Ronnak. Valamit magyarzott arrl, hogy sokkal jobban rezn magt, ha keresne magnak egy bartnõt, s nem egyfolytban Alanen lesten a karmait. Ron erre csak nzett, nem mondott semmit. Sokatmond pillantst vltott Hermionval, aztn a lny elfordult, egyenesen a Mardekros szrke szemei kzppontjba.
Hermione az ablaknl llva elengedte cicjt, mire az minden nesz nlkl a kandall kzelbe osont. A lny mg mindig a viharos szelet figyelte. A park – a maga mdjn – nyugodt s bks volt. Egyetlen llat sem moccant. Furcsa volt, hogy megnyugtatta õt a kint dl heves zivatar s szl. gy rezte, szvesebben lenne kint, mert odabent, a klubhelysgben, mg ha egyedl is volt, szinte megfulladt. Marta Draco hinya. Azta a pntek ta nem tallkozott vele, csak az õrjratokon. Flt, hogy nem jelent mr neki semmit. Prblta nyugtatgatni magt, hogy ez az egsz csak azrt van, mert õ Draco, egy mardekros, a bartai ellensge, s ezrt nem tud rdeklõdni utna, s tallkozni vele. Remlte, hogy gy van. Fradt s gondterhelt shaj hagyta el ajkait. gy dnttt, ideje lefekdnie.
*
Msnap reggel kt bartjval a Griffendl asztalnl fogyasztottk reggelijket. Nem volt fradt, inkbb csak ktyagos, ami lehetett attl is, hogy nem aludt sokat az jjel, de attl is, hogy nem volt ppen jkedve – Draco miatt. A Mardekros asztal fel esett a pillantsa, s rmmel vette szre, hogy szerelme is pp õt strli. Rmosolygott, de csak halvnyan, nehogy Ron megint szv tegye, aztn a tanri asztalt nzte. Piton nem evett. Mrmint ott lt az asztalnl, de nem evett. Olvasott valamit a tnyrja mellett. Miss. Nett ott lt a jobbjn, s õ is kvncsian tekintgetett fel. Vgl aztn ltta, hogy a szkvel kzelebb hzdik a bjitaltan tanrhoz, s õ is a fl a valami fl hajol, s õ is olvas.
- Szerinted van kztk valami? – krdezte Alan, mikor szrevette, kiket nz a lny. Hermione a fi fel fordult, elmosolyodott, s felvonta a szemldkt.
- Nem hiszem. Bartoknak tûnnek.
- Kr, remltem, hogy rosszul ltom – vont vllat a fi. – Meg anya is mondta, hogy nincs semmi, de azrt pon lenne.
- Igen, az lenne – mosolygott a lny. Alan is gy tett. A lny rlt, hogy megint mosolyogni ltja. Egyre ritkbban fordult ugyanis elõ, mita Ronnal veszekedtek.
- A pont azt gy rted, hogy vicces lenne? – krdezte Harry. Õ is mosolygott. Alan fejt rzta, s kzben megint vllat vont.- Szerintem az lenne. Kvncsi vagyok, melyik nõ llna le Pitonnal – erre aztn mr Ron is feljk fordult, s rdeklõdve hallgatta a kibontakoz beszlgetst.
- Mrmint mire lennl kvncsi? – krdezte kiss rtetlenl Alan.
- Ht... mondjuk arra, hogy milyen, mikor cskolzik – felelte Harry, s arcn elg hamis mosoly terlt el, ami mr-mr gnyoss vlt, de azrt aranyos volt.
- n lttam mr – vigyorgott Alan. – Nincs benne semmi extra.
- Mit nem tudsz mg Pitonrl? – krdezte Ron. Hangja furcsn elismerõen csengett, de nmi lt fel lehetett benne fedezni. Alan ezt vagy nem vette szre, vagy nem akarta. Szernyen mosolyogva megint a vllt vonogatta. Az ember azt hihette volna, hogy valami grcs llt bele.
- Kevs olyan dolog van. Br az elmlt nyolc vrõl gõzm sincs.
- J neked. Az a pasi ksz rejtly – szllt be Parvati is. Megrebegtette hossz szempillit Alan fel, s rkacsintott. A fi flmosolyra hzta a szjt, mire Hermione felvonta a szemldkt.
- Pasi? – krdezett vissza Ron.
- Most hiba tagadnnk, hmnemû – rzta a fejt a lny. Alan mosolya kiszlesedett, elõvillantak fogai is.
- Ron, jobb, ha tudod, hogy a nõk krben elg npszerû pasi.
- Ezt hogy rted? – tette fel krdst a vrs haj fi, elõre flve attl, amit hallani fog. Ez arcn is tkrzõdtt, egy klnleges, egyedi grimaszt vgott, amilyet rajta kvl ms nem tudott volna mg egyszer megcsinlni.
- Ahogy mondom. A legtbb korabeli nõnek bejn. Sõt... - vigyorgott Alan, szemei komolyan csillogtak.
- Merlin... Most szaladok ki a vilgbl... - dõlt htra megsemmislten Ron a szkn. Alan felnevetett.
- Mirt hangzik ennyire kptelensgnek?
- Ki brna egy ilyen aljas, gnyos, mindig mindenkibe belektõs, tk vmpros [hogy milyen Pitont szeretek? A j Pitont szeretem. Szerintem. – by Krisy. Gumicsirke rulez!!] emberbe beleszeretni, vagy egyltaln hozzrni?
- rdekel? – krdezett vissza tnyleg kvncsian Alan. Hermione szeme csak ide-oda cikzott kettejk kztt. Most vgre mintha megtalltk volna a kzs hangot, rtelmesen beszlgettek. Halads.
- Nan. Mondj pldt.
- Mondok... De anya meg fog lni rte...
- Komolyan...? Lefekdtek? – krdezte Hermione tgra nylt szemekkel.
- Nem mondtam mg? – vigyorgott Alan. Harry, Ron s Hermione risi szemekkel bmultak r. Parvati mr visszatrt Lavenderhez gy nem hallhatta. Harry a „Jzusom” szt ttogta, Hermione szhoz sem jutott, Ron pedig... ht õt hagyjuk. Teljesen lehidalt a dologtl. – De csak egyszer. Nem nagy kunszt.
- Uh...
- Most jutott csak eszembe – gondolkozott el Harry. – Sose gondolkoztunk ezen... Szerintetek a tanroknak milyen a kapcsolata egymssal? gy rtem... jban vannak? Vagy vannak ellensgeskedsek, mint nlunk, dikoknl?
Alan vllat vont. Hermione is elgondolkozott a krdsen, s ltta, hogy Ron is. A vrs haj fi veges tekintettel bmult a tnyrjn maradt fl pirtsra. Lehet, hogy mgsem ezen gondolkozott.
- Asszem elment az tvgyam – mondta a Weasley-fi. – Hol rdekel engem Piton nemi lete? Szent szalamandra sza...
- Ron! – torkollta le Hermione, mielõtt a teljes szt kimondhatta volna bartja. Õ vllat vont.
- Kaki – javtotta kicsit szebbre. – De akkor is... , fj! Soha tbb ne mondj pldt... Hogy fogok ezek utn Miss. Nettre tekinteni?
- Mint eddig? – prblkozott Alan rtatlan arccal. Harry s Hermione egymsra vigyorogtak. A lnynak sokkal jobb kedve tmadt, mint mikor lelt az asztalhoz.
- Ne frassz. De ugye most csak vicceltl?
- Ron, nem. Ilyenekkel nem viccelek – emelte gnek komolytalanul Alan a tekintett. Hermione kezdett ktelkedni abban, hogy a fi tnyleg komolyan mondta az egszet. – Na j, hagyjuk.
- Krdeztem valamit – szlalt meg ismt Harry.
Hermione mg mindig elgondolkoz tekintettel meredt r, aztn a tanri asztalnl kezdte frkszni a professzorokat. Ahogy jobban megnzte Pitont s Nettet, ahogy a nõ magyarz valamit a frfinak a papr fltt, r kellett jnnie, hogy egsz jl nznek ki egytt. Elmosolyodott gondolatain, s azon, hogy rezte magn Alan pillantst. Tovbb figyelte a tbbi tanrt. Egyszer sem gondolt arra, hogy vajon nekik milyen a viszonyuk.
- Sinistra s mondjuk... ... Flitwick? – krdezte Alan mosolyogva.
- Ilyen hlye prosts is csak neked juthat eszedbe – jegyezte meg Ron.
- Ezt bknak veszem – vlaszolta vigyorogva a fi, s a tanrok asztalhoz fordult.
- s mi van Trelawneyval? – tallgatott most Harry.
- Ki akarna egy rovart a szeretõjnek? gy nz ki, mint egy szitaktõ – gnyoldott a vrs haj fi.
J volt tallgatni, hogy vajon ki kivel milyen viszonyban van, a vgre mr tmeges szerelmi hrom- illetve sokszgek alakultak ki. Akr szappanopert is rhattak volna belõle. Csak a Piton Nett prossal nem foglalkoztak, õket meghagytk egymsnak.
- De azrt tnyleg milyen furcsa lenne ltni Pitont, ahogy mondjuk elkszn anydtl reggeli utn... Felllnak, smrolnak, s mennek tantani – mondta Ron. A gondolatra fel kellett nevetnie. Alan csak mosolygott rajta, szerinte ez nem volt vicces, inkbb aranyos. rlt volna, ha van valami kztk.
- Ron, szerintem Alannek pp az a clja, hogy sszehozza õket – mondta Harry. Mindkt fi krdõn pillantott a mg mindig mosolyg Alanre. Õ mg a reggelizõ tanrokat figyelte. Harry s Ron egymsra pillantottak, s komoran blintottak. Hermione, ltva õket, nevetni kezdett.
- Igen, Alannek pp ez a clja – vlaszolta a hossz, fekete haj fi, mikzben elmerengve nzte desanyjt, s bjitaltan tanrt. A nõ ppen felnevetett, s a frfi vllba frta az arct.
- Azrt nzd meg õket... Ez mr felr egy lelssel – mondta komolyan Ron. Õ is a kt tanrt figyelte. Miss. Nett szinte meglelte az asztalnl a frfit, amit a professzor r nem nagyon mltnyolt, s elgg ellenkezõ arccal visszanyomta Anit a szkre.
A Griffendl asztalnl a ngy bart mosolyogva nzte õket, vgl aztn gy dntttek, visszamennek a klubhelysgkbe. Fellltak az asztaluktl, s a nagyterem ajtaja fel vettk az irnyt.
- Hermione! – hallotta a lny. A Hollhtas asztaltl szlt neki Terry Boot. A fi koszos szõke, borzolt tincsei belelgtak arcba, ahogy a lny fel igyekezett. Õ megllt, gy lemaradt bartaitl. Ron, Harry s Alan pp egy nagyon bonyolult, m annl ltvnyosabb kviddics-technikt elemezgetett, gy fel se tûnt nekik, hogy bartnõjk lemaradt.
- Szia, Terry.
- Szia. Bocs, hogy gy leszltottalak, de szksgem lenne a tavalyi bûbjtan knyvemre – mondta a fi vigyorogva. Hermione is rmosolygott; Terry nagyon j volt bûbjtanbl, õ volt Flitwick egyik kedvence. A lny gy tudta, hogy egy ilyen iskolban is szeretne tovbbtanulni. Tavaly vvgn a fi odaadta neki a knyvt, mert a sajtjt Csmps kicsit sztszedte (j, mondjuk ki: azt hasznlta karomlestõnek), s neki mg szksge volt r a nyrra, mert nem volt valamiben biztos.
- Jaj, persze... ... fent van a szobmban. Nagyon srgõs?
- Nem, nem... de holnap oda tudod majd adni?
- Persze... sõt, ha nem felejtem el, hozom ebdhez – blintott mosolyogva Hermione.
- Az j lenne – viszonozta a kedves gesztust a fi.
- Hermione! – kiltotta megint valaki a nevt. Ezttal Ron ordtott r az ajtbl. – Gyere mr!
- Mennem kell – mondta a lny. Terry csak blintott, aztn visszalt a helyre, s onnan nzte, ahogy a lny sietõs lptekkel Ronkhoz megy.
*
- Na, n kszen vagyok – jelentette ki Alan, s mint aki jl vgezte dolgt, knyelmesen htradõlt a szkn. Ron stt pillantst mrt r, majd a hossz, hrom tekercs telert pergamenre, ami a fi elõtt pihent. Utna lemondan sajt floldalnyi, l betûkkel rt kis esszjre esett a pillantsa, s beletrõdtten megrzta a fejt.
- Nekem fel kell mennem a knyvtrba. Vissza kell vinnem ezt a knyvet – pattant fel Hermione. Vgre tl volt az utols ktelezõ olvasmnyn is, ppen kt perce olvasta el az utols sort is.
- Menj – felelte Harry s Ron, majd egyszerre hajoltak vissza a hzi dolgozatuk fl. Ginny elkuncogta magt rajtuk, aztn kedvese lbe fszkelte magt.
Hermione mosolyogva megrzta a fejt, felkapta a knyvt az asztalrl, s kilpett a klubhelysgbõl. A knyvtr fel vette az irnyt. Ekkor tudatosult benne elõszr, hogy idn mg nem is volt Madam Czvikkernl. Magban gnyosan arra gondolt, a nõ nagyon boldog lesz, hogy ismt ltja õt.
Terry knyvt sikeresen elfelejtette visszaadni a finak, s mg vacsorra se vitte magval. Ezen nagyon kiakadt õ maga is, eddig sosem felejtett el ilyen dolgokat. Direkt felrta az egyik knyve elejre, hogy reggel ne menjen mr ki a fejbõl, s ki is ksztette a pergamentekercsek s pennk mell.
Benyitott a knyvtrba. Ott csak nhny dik tartzkodott, hiszen mr majdnem nyolc ra volt. Mind az asztalok krl ltek, s olvasgattak, vagy ppen szorgalmasan jegyzeteltek egy-egy knyvbõl. A lny odavitte a knyvtros nõhz a knyvet, s megksznte, hogy megkaphatta a nyrra. Ezutn gy hatrozott, megnzi, mi van mg a polcokon, htha tall valami rdekeset.
Gygyszerekrõl, s olyan bjitalokrl s nvnyekrõl szl knyvek mellett haladt el, amelyek gygyt hatssal vannak az emberre. Nem sokkal mellettk mr a klnbzõ betegsgeket elemeztk a ktetek.
A Gygythatatlan mgikus betegsgeken siklott t a tekintete, amikor majdnem szvrohamot kapott. Csak annak ksznhette, hogy nem sikoltott fel, hogy egy erõs, de gyengd kz a szjra tapadt. A lny tgra nylt szemekkel fordult meg, s meredt tmadjra. Szemei ismt felvettk szoksos mretket, s boldog rncok jelentek meg a szlkn. A kz eltûnt a szja elõl, s vidm mosollyal hajolt kedveshez. Cskjukat nem lthatta senki, a sok knyv elrejtette õket a kvncsi szemek elõl. Draco kezbe vette Hermione arct, s gy prblta mg szenvedlyesebb, meghittebb, kzelibb tenni a pillanatot. Amikor mr nem kaptak levegõt, sztvltak, s vgytl gõ tekintettel nztk a msikat.
- Brki meglthat – hzdott el egy kicsit Hermione. Draco elvigyorodott, s a cspõjnl lelve t a lnyt, kzelebb hzta maghoz. Alig volt kzttk kt centi.
- Most az se rdekelne – vlaszolta suttogva a fi. Hermione elmosolyodott, s megforgatta szemeit. – Minden rendben van? Olyan ritkn ltlak. Annyira rossz, hogy nem tudunk kettesben lenni – folytatta panaszradatt a fi, s a lny nyakba cskolt. Utna a fle tvt kezdte puszilgatni, s gy beszlt tovbb. – Az õrjratokon ott van Weasleyke, s egyfolytban mondja a hlyesgeit, s mg nzni se tudlak nyugton... - Hermione halkan felkuncogott, amikor megltta Draco kisfis kifejezst.
- Tudom... s nekem is nagyon rossz... De majd csak lesz valahogy, nem igaz? – suttogta most a lny.
- De, igaz. De akkor is... nem brom ki, hogy ne legyek veled, hogy ne cskoljalak meg – puszilta meg a lny ajkait. -, hogy ne rintselek meg, amikor akarlak, hogy ne beszljek veled...
- Ki kell tallnunk valamit – hatrozott Hermione komolyan, majd mosolyogva, ptyolgat arccal kzelebb hajolt a fihoz. Jtkos cskot vltottak, nyelveik vidman tekeregtek a msikval. Mindkettejk ugyanazt rezte: vgre egytt vannak, s most nem szmt semmi ms. Mikor vgl rvettk magukat, hogy elszakadjanak a msiktl, aprkat shajtozva figyeltk a msik vonsait.
- Akkor mi legyen? – krdezte meg aztn Draco. Hermione mosolyg arccal megrzta a fejt. – Hm... Csinlsz valamit az jszaka? – A lny kiss meglepett arcot vgott. Vajon mit csinlhatna? Leugrik Roxmortsba bulizni, vagy mgis mire gondolt Draco? – gy rtem, kell mg tanulnod?
- Oh, nem... mra mr befejeztem.
- Remek. Nincs kedved... khm... - khintett kicsit zavarban a fi. – Szval... Nem lenne kedved velem aludni? – tette fel vgl krdst. Hermione elgondolkozva meredt r. Vajon mit akarhat? – Akkor vgre kettesben lehetnnk egy kicsit.
- Nem is tudom... Ronk krdezgetnnek, hogy hol voltam, s...
- rtem... szval akkor nem – vlaszolta a szõke mardekros, s elhzdott kedvestõl. Htt a knyvespolcoknak vetette, jobb kezvel a homlokt fogta. Gondolkozott.
- Ezt nem mondtam – rzta a fejt Hermione. Kzelebb lpett Dracohoz, s vgigsimtott az arcn. – Draco...
- Hermione, figyelj... megrtem, ha nem bzol bennem, de n csak veled szeretnk lenni.
- Bzom benned – mondta azonnal a lny. Draco elmosolyodott, s megcskolta. Hermione komolyan gondolta, amit mondott, de akkor is flt. Tudta, hogy ha mgis trtnne kztk valami az nagyon meg fogja vltoztatni a dolgokat. Egyelõre abban sem volt biztos, hogy a fi szereti õt... hiszen alig tallkoznak. Amikor elvltak egymstl, ismt megszlalt. – Mit gondoltl, mirt nem akarok veled aludni?
- Ht... - A szõke fin ltszott, hogy tnyleg zavarban van. Arcn halvny pr jelent meg, de llta a lny tekintett.
- Ht?
- Azt, hogy azrt nem akarsz velem lenni, mert flsz, hogy valami olyat teszek veled, amit nem szeretnl.
- s tennl olyat? – krdezte komolyan Hermione. Draco hatrozottan megrzta a fejt.
- Soha.
- Miss. Granger, Mr. Malfoy – hallottk Madam Czvikker rekedt, szigor hangjt. – Mit keresnek mg mindig itt? Elmlt kilenc ra! Menjenek vissza a hlkrletkbe!
Mindketten egyszerre ugrottak el a msiktl, mintha a nõ valami undort dolgot dobott volna kzjk. Szrakozottan blintottak, s egyszerre indultak a kijrat fel. A folyosn aztn halkan nevetni kezdtek a nõn.
- Szval akkor jssz velem, vagy sem? – krdezte meg aztn jra Draco. Arcrl eltûnt a mosoly, hallosan komoly kpet vgott. Hermione nagyot shajtott, s elgondolkozva nzte bartjt. Vgl is mi bajom szrmazhatna belõle? Beszlgetnk, egytt lesznk... Nem bntana...
- Jl van. Megyek – A fi arcn diadalittas, boldog mosoly jelent meg. – De ha hozzm mersz rni... - vigyorgott jtkosan a lny. Draco felnevetett, s arcn ott maradt egy kajn vigyor.
- Ugyan, n? – krdezett vissza komolytalanul. – Meggrem, hogy j leszek – tette szvre a kezt, s mlyen meghajolt Hermione elõtt.
- s mgis hol akarsz aludni?
- ... - Draco gy tûnt, elgondolkozik, sszerncolt homlokkal vlaszolt. – Taln nlam.
- szre fognak venni – felelt azonnal Hermione.
- Nem, nem fognak. Elg nagy tiszteletben tartanak nlunk engem. Majd felkldk mindenkit aludni, s akkor knnyû dolgunk lesz.
- Ja, hogy a trsaid mr megszoktk, hogy nõcskket hordasz fel magadhoz... - mondta cspõs-gnyosan a lny. Draco azonnal tiltakozni kezdett, de akkor Hermione lepisszegte. – Jn valaki.
Lpteket hallottak a lpcsõ felõl. Tilosban jrtak, gy j lett volna, ha nem buknak le. A hangok egyre erõsdtek, s megpillantottk a sarkon befordul professzort.
- Mit csinlnak itt? – krdezte rideg hangjn. Hermione megnyalta a szjt, mivel az teljesen kiszradt, amikor megltta Pitont. Draco azonban nyugodtan viselkedett.
- Knyvtrban voltunk – vlaszolta.
- Mr a hlkrletkben kellene lennik – mondta a bjitaltan tanr szenvtelenl.
- pp oda indultunk, tanr r – felelt ismt a fi. Hermione csak llt mellette, nem szlt semmit. Jobbnak ltta, ha csak klsõ szemllõknt kveti nyomon a beszlgetst.
A professzor nem vlaszolt, csak biccentett a fejvel, hogy menjenek. Draco kzen ragadta bartnõjt, s egytt elhztk a cskot. Nmn siettek a Mardekrosok klubhelysge fel. A pincbe rve Hermione megborzongott, elg hideg volt odalent. A klubhelysg bejrata elõtt meglltak, s Draco egy perc trelmet krt a lnytl, mg elkldi a trsait. Nem kellett sokig vrnia, de mg egyedl volt, elgondolkozott. Vgl is, aludt mr Dracoval... De akkor nem kettesben voltak. Valahogy flt tõle, ugyanakkor tudta, hogy nincs r semmi oka. Tnyleg bzott benne.
- Gyere, kicsim – mondta a fi, amikor visszatrt.
A helysg tkletesen tkrzte a Mardekr hzat: zld fggnyk, szõnyegek, kanapk, ezst fali ra a kandall fltt. Hermione elmosolyodott a ltvnyon. Minden res volt: Draco valban elkldtt mindenkit. Egyetlen knyv vagy porszem se volt az asztalokon, vagy brhol mshol.
- Na? – foglalta krdsbe gondolatait a fi, mikzben htulrl tkarolta a lny derekt, s a vllra tette az llt. Hermione mosolyogva fel fordult, kezeik megtalltk egymst.
- Szp. Kicsit hideg, de szp – mondta. Draco elhzta a szjt, arca a tipikus Malfoy-bszkesget tkrzte.
- Menjnk fel. Ott biztosan nem fog senki zavarni.
- s a szobatrsaid? – rdeklõdtt a lny, kzben a fi mondatn tprengett. Megijedt egy kicsit.
- Crakot s Montrot elkldtem a konyhba – vont vllat flegmn. Megragadta kedvese kezt, s elindult vele a fi lpcsõ fel. – Ms meg nem alszik velem. Blaiset mr elsõben kiutltuk a szobbl – Hermione sajnlkoz mosolyt eresztett meg, mikzben Draco utn lpdelt.
Felmentek a lpcsõn, melyen ezstkgyk mintzta zld szõnyeg volt. Belptek az egyik heted ves szobba, ahol Draco gya is volt. A szoba tipikus filak volt: a ruhk, knyvek, pergamenek szanaszjjel hevertek a helyisg legklnbzõbb pontjain. Egy fl zokni pldul a szekrny tetejrõl lgott le. Elg porosnak tûnt.
- Bocsi a rendetlensgrt... Elg ritkn takartunk.
- Ltszik – felelte a lny. Draco rmosolygott.
- Az az n gyam – mutatott az egyik fekhelyre, melynek fggnyei el voltak hzva. Azon csak egy fekete knyvecske fekdt.
- gy ltom, te egsz rendet tartasz.
- Szeretem megtallni a holmiimat.
Hermione kzelebb stlt a fekhelyhez, vgigsimtott az ezstkgykkal dsztett selyem gynemûn, s a knyvhz rt a keze. Kvncsian felemelte, s megforgatta az ujjai kztt. Nem volt rajta se szerzõ, se cm. Kinyitotta, s lapozgatni kezdte. Az oldalak sttzld tintval voltak telerva, s mindegyik felsõ sarkban egy kgy mintja sziszegett r.
- Napl? – krdezte r sem pillantva kedvesre. Õ mell lpett, s blintott. – Nem is hittem volna rlad.
- Tudod, drgm, ha az embernek nincsenek bartai, akkor is valahova ki kell ntenie magbl az rzseit s a gondolatait. n ezzel a naplval osztom meg – felelte kzmbsen.
- s Alan?
- Õ Griffendles, s elg ferdeszemmel nz gy is r mindenki... Nem kell mg neki az is, hogy velem piszkljk. Gondolj csak bele, Weasley mg jobban utln.
- De azrt a bartodnak tartod? – krdezte tovbb a lny. Mg mindig a knyvecske lapjait forgatta, de nem mert beleolvasni. Nem is akart.
- Persze – vlaszolta õszintn Draco, s kzelebb lpett a lnyhoz. Finoman kihzta a kezbõl a napljt, s becsukva az jjeliszekrnyre tette. Visszafordult Hermionehoz, megfogta a kezt, s az ujjaival jtszott.
- Olyan j vgre egytt lenni – shajtotta a lny. Kzelebb ment szerelmhez, s a mellkasra hajtotta a fejt. Kezeik mg mindig rintettk egymst. Pr pillanatig lltak gy, aztn a lny kihzta az ujjait kedvesibõl, s tlelte a karjval a fi derekt.
- Igen – suttogta Draco a flbe, s egy puszit lehelt a hajra. Szorosan leltk t egymst, s hallgattk a msik lgzst s szvverst.
- Hogy jutott eszedbe, hogy itt aludjak?
- Baj, hogy eszembe jutott? – hajolt htrbb a fi, hogy belenzhessen kedvese csokold barna szemeibe.
- Nem, dehogy – rzta a fejt.
- Akkor j – hajolt ismt kzelebb a fi. – Nem tudom, hogy juthatott eszembe; elg kptelensg gy, hogy a nap huszonngy rjbl harmincat rd gondolva tltk el. s ennek is a javarszben azon tprengek, hogy hogyan tallkozhatnk veled.
- Komolyan? – mosolygott r meghatottan Hermione. Ez a mosoly egy tves kislnyra emlkeztette a Mardekrost.
- Ezek szerint, te nem gondolsz ennyit rm – mondta enyhe srtõdttsggel a hangjban a fi.
- De! Vagyis... Tnyleg nem, de engem lefoglal Harry, Ron meg Alan... llandan kitallnak valamit... s Ginny is... Lefoglaljk a gondolataimat. De minden jjel rd gondolok, mielõtt elalszom.
- Jl van. Ron ugye nem mszik rd? – krdezte meg a fi kicsit zavartan. Hermione meglepetten felnevetett.
- Tessk? Szerinted hagynm? – krdezett vissza. Egy ideig csak ttogni tudott, aztn vgl hang is jtt ki a torkn. – Nem szokott. Ron nem az a fajta, aki gondol egyet s leteper.
- Meg is lnm. Teht mg mindig szerelmes beld?
- Igen, sajnos – vlaszolta. Egy ideig nem szlt egyikk sem. A csendben egyms arct frksztk, vgl a lny megkrdezte: – s te?
- Mg szp! Hogy krdezhetsz ilyet? Soha senkit nem szerettem gy, mint tged – mondta õszintn, s kicsit meghkkenve a Mardekros.
- Ennek szvbõl rlk. n is hasonlt rzek – tette hozz a lny, s szgyenlõs mosolyra hzdott a szja.
- Akkor megnyugodtam. Viszont azt mg mindig nem rtem, hogy ha ennyire szeretsz, akkor mirt nem akartl itt aludni, velem?
- Jaj, Draco...
- Nem bzol bennem?
- Mr krdezted, s mg mindig bzom benned! Ez az egsz nem errõl szl!
- Ht akkor mirõl? – krdezte rtetlenl a fi. – Tudod, hogy sose bntanlak, hogy nem tennk olyat, amit nem akarsz.
- Tudom. s sajnlom, de akkor is bennem vannak a ktsgek. Te sokkal tapasztaltabb vagy nlam – kezdett hadarni zavarban Hermione. – s radsul fi is vagy... Sokkal knnyebben mennek az ilyen dolgok... mrmint... Te nem vagy olyan... hm... gtlsos, mint n.
- Tudom – felelte a fi, s kzben kicsiket blintott. – Rendben, rtem.
- De... most haragszol?
- Dehogy... Itt vagy velem, nem igaz? – mosolygott r szelden szerelmre a fi. - Mirt haragudnk? Csak... kicsit ideges vagyok mostanban... Nem minden megy gy, ahogy szeretnm. Nem lehetsz velem minden nap.
- Nekem se olyan knnyû, hidd el.
Hermione a fi nyaka kr fonta a karjait, s kzelebb bjt hozz. Draco a dereknl vonta maghoz, amilyen szorosan csak tudta. Szenvedlyes lelskben vgl az ajkaik is sszertek, s forrn sszeolvadtak. Igazn olyan volt, mintha mr vek ta nem cskoltk volna egymst.
Draco vatosan lpkedni kezdett a lnnyal, gy, hogy mg mindig cskoltk egymst, amikor pedig az gyhoz rtek, sztvltak. vatosan hanyatt fektette a selyem gynemûn kedvest, s fl mszott. Vgignzett az alatta fekvõ testen, tekintetvel vgigsimtva a lny bõrt, mire Hermionen kellemes borzongs futott vgig. A fi lepillantott a lny finom, kvnatos ajkaira, majd mlyen belenzett azokba a gynyrû szemekbe, melyek most vidman, sõt, boldogan csillogtak. Egymsra mosolyogtak, lehunytk mindketten a szemket, s ajkuk sszert. Eleinte csak finoman mozogtak, majd egyre vadabb tncot lejtettek nyelveik. Nem is szleltk az idõ mlst, csak egymssal trõdtek. Draco vgigsimtott Hermione oldaln, majd kezei elkalandoztak a dereknl. Egy pillants erejig elvltak, nagyot szippantottak a levegõbõl, s jra egyms ajkaiba temetkeztek. A fi most mr a blz alatt knyeztette a lny selymes bõrt. Hermione nem tiltakozott. Hagyta magt ellazulni. Draco ujjai a lny blznak gombjaival babrltak, majd szpen sorban mindet kigombolta, gy tve lthatv a lny forms testt. Pr hossz pillanatra ismt sszekapcsoldott a tekintetk, majd Hermione egy apr shaj ksretben picit blintott. Draco vgighzta az ujjt kedvese meztelen bõrn, majd kezt ajkai is kvettk.
- Draco – suttogta halkan Hermione. A fi pp a vllt cskolgatta. Hangjra lassan fel fordtotta a fejt. Kedvese lehunyta a szemt, s nem szlt semmit egy ideig. Aztn megnyalta az ajkt, s egy kicsit megrzta a fejt. Draco sszevonta a szemldkt. – Ne – mondta mg halkabban vgl.
A fi nagyot nyelt, s blintott. Taln, hogy zavart leplezze, jabb szenvedlyes cskot vltott kedvesvel. A lny megknnyebblten viszonozta; flt, hogyha visszautastja a fit, akkor megsrtõdik, ezrt is nem szlt hamarabb. Nem akarta elsietni.
Amikor elvltak, a fi a lny mell mszott, s tlelte a derekt. Sokig maradtak gy, vgl aztn Draco levette magrl a ruhit, s egy szl boxer alsban fekdt a lny mell. Hermione az oldalra fordult, s hagyta, hogy szerelme tlelje htulrl. rezte nyakn a fi meleg lehelett, s azt, ahogy belecskol a nyaka s a vlla kztti kis gdrcskbe. Beleborzongott a knyeztetsbe. A fi fel fordult, s megcskolta.
Sokig figyeltk egyms arct a sttben, mikor mr nem brtk tovbb s egyms karjaiban aludtak el.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
