|
8.fejezet
Krisy 2006.01.19. 19:00
Mr hajnali hrom is elmlt, amikor Hermione fradtan megrkezett a klubhelysgkbe. Ott csak a kandall bartsgos srga fnye jtszott, s a fltte lvõ fara kattogott, semmi ms nesz nem hallatszott.
Halkan felosont a szobjba, s fradtan vgigdõlt baldachinos gyn. Hamar elnyomta az lom.
*
Msnap reggel bartnõi hangos eszmecserjre bredt.
- Nem lttam, mikor visszajtt.
- Biztos van bartja.
- Ez annyira aranyos – hallotta Parvatitl.
Hermione elvigyorodott szobatrsnõin, majd megjtszva, hogy nem hallotta õket, nyjtzkodni kezdett. Nagyon rlt, hogy htvge van, s tud egy kicsit lustlkodni. Kinyitotta a szemt, s az jjeli szekrnyen lvõ bresztõrra pillantott. Az fl tzet mutatott. Lassan kikszldott a pihe-puha, meleg gybl, s felvette a mamuszt. Bartnõi krdõ, kvncsi tekintettõl ksrve a frdõszobba ment, ahol megmosta az arct. Elmosolyodott, mikor az elõzõ jszakra gondolt. Vgre Dracoval tlthetett egy kis idõt. Csak vele.
A klubhelysgben nem tallkozott senkivel, gy egyedl ment le reggelizni. Jkedvûen huppant le a kms Ron s a kicsit lmos Harry kz.
- Szp j reggelt, fik.
Csak Harry viszonozta az dvzlst, Ron bval vgva kavargatta a zabksjt. Nem igazn foglalkozott vele, biztosan fradt. Csak pr perc mlva jutott eszbe, a tegnapi incidens kzte s Alan kztt. Frkszve r-rpillantott bartjra, de õ vagy nem akart rnzni, vagy nem vette szre, hogy keresi a tekintett. Alan tlagos hangulatban reggelizett, Ginny viszont nem lt mellette.
- Hol van a hgod? – krdezte meg Rontl. Alan lassan felemelte a fejt, s Hermione s Ron kztt jratta a tekintett.
- Nem tudom – felelte rekedt hangon a fi. A lny most mr biztosan tudta, hogy valami baja van, s nem csak a fradtsg. Krdõn nzett Alanre, õ megvonta a vllt.
- Szerintem mg alszik – vlaszolta.
Nem krdezgette tovbb egyikket sem, megkent egy pirtst, s nttt magnak a narancslbõl. Ekkor baglyok repltek be a nagyterembe, gazdikat keresve. Hermione el is leszllt egy, a Reggeli Prfta aznapi szmval. Vgig futotta az oldalakat, de nem tallt benne semmit.
Miutn elfogyasztottk reggelijket, visszastltak a klubhelysgbe. Ott tallkoztak Ginnyvel. A lny pp a kanapn lt, elgg gondolataiba volt merlve. Alan egy cskkal dvzlte, amit a lny igazbl mintha nem is viszonozott volna, csak simn eltûrte. Alan viszont nem ltszott meglepettnek. Ron megfogta az egyik knyvt az asztalrl, s annak trsasgban kiment. Harry lelt Ginny mell, s arct tenyerbe temette. Hermione csak llt, s nzte.
- Na j, mi ez az egsz? Mindannyian olyanok vagytok, mint az aszott szilva. Mi trtnt, hogy mindenki ennyire rosszkedvû?
- Semmi – felelte Harry. – De tnyleg, velem semmi. Csak Ron... Tudod, mg a tegnapi veszekedsk – hzta el a szjt a fi. Hermione ebbõl mr biztosan tudta, hogy a fi is gy gondolja, hogy bartjuknak nincs igaza.
- Ne trõdjetek Ronnal. Majd lenyugszik – mondta a lny. Ginny remelte tekintett, aztn megcsvlta a fejt, s Alanhez bjt.
- Amgy tk j volt ez a kt ht. Kb tz napon t kellett azt hallgatnom, hogy hagyjam bkn Ginnyt. s rted, nem is az a baj, hogy nem vagyok neki szimpi, mert ok, msnak se vagyok az... De ha a sajt hgnak gy j, akkor õt mirt zavarja?
- Alan... Ron mindig is nfejû s makacs volt. Meg kicsit hisztis. De hidd el, legfeljebb egy hnap, s megint normlis lesz.
- Kvncsi vagyok, az milyen.
- Ezen most ne boruljatok ki, krlek – folytatta Hermione. – Nem megynk le inkbb Hagridhoz? – vetette fel a lny az tletet. Harry blintott, hogy õ szvesen megy.
- n nem hiszem, anymhoz kell mennem.
- Mehetek veled? – krdezte Ginny kedvestõl. Õ kedvesen blintott, s megsimogatta a lny arct.
- Persze.
- Rendben, akkor menjnk.
*
Hagridnl ltek, pp forr teikat kortyoltk. Ron termszetesen nem tartott velk. Nem is lttk, mita kiment a klubhelysgbõl. Flris bartjuk szv is tette, hogy mirt nincs velk, mire õk elmesltk Ron ellenszenvt Alan irnt. A vadõr nem igazn tudott mit mondani a fi viselkedsre, nem tudta megrteni, hogy mi lehet bartjuk problmja.
Hagrid meslt nyri teendõirõl, hogy milyen feladatokat kapott a Rendtõl. Harryk krdezgettk Lupinrl is, de õ nem igazn akart vlaszolni a krdsre, hogy hol s mit is kell megtennie vrfarkas bartjuknak.
- Na, Hagrid, krlek. Kinek mondannk el? – krdezte Hermione. A vadõr megrzta a fejt, s mly, de kedves hangjn felelt.
- Nem lehet, sajnlom. Majd ha visszajn, õ el fogja mondani.
- De ugye nem lesz semmi baja? – krdezte aggdva Harry. Az ris bartsgosan megrzta bozontos fejt.
- Nem, nem lesz semmi baja.
A kt fiatal aztn dl krl visszatrt a kastlyba, Hagriddal egytt. Leltek sajt asztalukhoz, ahol mr a tbbiek mind ott voltak. A tanri kar egy kicsit fogytn volt, ugyanis se McGalagony, se Piton nem volt jelen. Miss. Nett viszont enyhn bosszs s elgondolkoz kpet vgva falatozott.
Hermione arra gondolt, hogy taln a Rend gyûlst szervezett, s azrt nincs jelen a kt tanr. Elmerengett, vajon mi trtnhetett, amirõl beszlnik kell, hiszen a Prftban nem tallt semmit. Vgl elhessegette a krdst, s hozzltott ebdjhez.
Ron is megrkezett kzjk, s Harry mellett foglalt helyet. Alan s Ginny most kicsit tvolabb ltek hrmuktl, nehogy zavarjk õfelsgt. Egyikk sem szlt egy szt sem egy ideig, vgl Hermione megtrte ezt a kellemetlen hallgatst.
- Merre jrtl? – krdezte vrs bartjuktl.
- Knyvtrban – felelte a fi fel sem pillantva az telbõl. Hangja halk s unott volt. Hermionenak akaratlanul is Draco jutott rla eszbe. Hov jutok gy, ha mg Ronrl is õ jut eszembe?!
Hermione s Harry sszenztek. Mindketten meg voltak lepve. Ron. Knyvtrban. Egyedl. nszntbl. He?
- s mit csinltl ott? – krdezte rdeklõdve tovbb a lny.
- Tanultam.
Ez a vlasz is ugyangy hangzott, mint az elõbbi.
- Nem vagy valami bõ szav – jegyezte meg Hermione.
Ron nem vlaszolt. A lny most vette csak szre, hogy nem eszik, csak turkl az telben. Tnyleg valami baja lehet. Nem akart most rkrdezni, hiszen itt volt az egsz iskola. Jobb lenne kettesben vagy hrmasban megbeszlnik.
Ebd utn a kastlyban stlgattak mindhrman. Harry s Hermione ltalnos dolgokrl beszlgettek, a fi meslt Lunrl, hogy milyen a kapcsolatuk, hogy mi mindent csinltak egytt a nyron. Ron nem szlt a tmhoz. Mikor kifogytak a szbl, Hermione Harry flhez hajolt, s belesgta, hogy beszlnik kell Ronnal. A fi blintott, s komoly arccal figyelte a lnyt.
- Ron... Elmondand, mi a baj? Mirt vagy ilyen hallgatag? – krdezte vatosan Hermione. Ron nem vlaszolt, csak ment tovbb. – Ron...
- Semmi – mondta vgl a fi. Hangja rekedt volt, de mgis rzelemmentes. A lny Harryre pillantott.
- Ron, mg mindig Alanken rgod magad? – prblkozott most a fi. Ron megllt, s feljk fordult.
- Van elg bajom nlklk is.
- De... Ne haragudj, hogy ezt mondom, de te gyrtod sajt magadnak ezt problmt. Ha elfogadnd, hogy szeretik egymst, akkor...
- Hermione – kezdte Ron, s a lny szembe nzett. A fi barna szemei fjdalmat tkrztek. risi fjdalmat. Akkort, amekkort Hermione mg sosem ltott azelõtt bennk. – A hgom mg kislny, nem kellene ennyire... szval... szerintem ez nem helyes.
- Alan nem bntja – felelte a lny. – Semmi olyat nem tesz vele, amit nem akar.
- pp ez a baj. Lehet, hogy akarja.
- Ron... - lgyult el Hermione hangja. Igazn desnek tartotta gy a fit, hogy ennyire aggdik a hgrt. – Hidd el, nem csinlnak semmi rosszat. Ne aggdj Ginnyrt, Alan imdja, s nem akar neki rosszat.
- Mitõl vagy ilyen biztos benne? – krdezte a fi keserûen.
- Ismerem.
- n meg nem.
- De te nem is vagy kvncsi r, hogy milyen igazbl.
- Ez ltod igaz. Arra viszont kvncsi lennk, hogy tegnap jjel kivel enyelegtl kint a parkban – felelte cspõsen a fi, s szemeiben most irigysg, fltkenysg, harag vegylt el. Hermioneban megllt az tõ. rezte Harry dbbent pillantst a htn. Egy pillanatra szlni sem tudott, csak Ron arct frkszte, s majdnem elttotta a szjt is.
- Honnan... honnan tu...? – krdezte akadozva, nehezen vve a levegõt. Torka is teljesen kiszradt.
- Lttam. Kimentem a parkba, miutn volt az a kis... veszekeds – mondta. Hangja gnyosan s lenzõen csengett. Hermione mly levegõt vett, s lehajtotta a fejt.
- s mirt baj, ha van bartja? – krdezte vgl homlokrncolva Harry. Hermione felkapta a fejt. Ron hirtelen nem tudott mit mondani. Harry csak krdõ tekintettel meredt bartjra. Tudta, hogy mirt baj, de ha egyszer Hermione nem õt szereti, nem tud mit tenni ellene. – Viszont rdekelne engem is, hogy ki az... - mondta a fi, s most a lnyra pillantott. Hermione jra lehajtott fejt megrzta.
- Nem lehet – mondta halkan.
- Rendben – shajtotta Harry. – Most viszont elg ebbõl. Ne hozzuk tbbet fel, ok? – Hermione legszvesebben meglelte volna Harryt, s kisrta volna magt a fi vlln. Ron nem mondott semmit nhny pillanatig.
- n most inkbb elmegyek – szlt vgl. Hatrozott lptekkel elindult az ellenkezõ irnyba, mg Harry s Hermione esetlenl lldogltak ugyanott. A lny nem mert rnzni bartjra.
- Ez gy nem lesz j.
- El kell, hogy felejtsen, Harry – mondta szomoran a lny.
- Exmemoriam? – krdezett vissza a fi lemondan. Hermione mosolyogva megcsvlta a fejt.
- Az nem segtene. De j volna, ha megrten, hogy bartknt tudok r tekinteni, mshogy nem.
- Mondd meg neki – javasolta Harry.
- Mr megtettem egy prszor tavaly. Nyron nem is tallkoztunk, hogy lehet, hogy ennyi idõ nem volt neki elg? – krdezte ktsgbeesetten.
- Fogalmam sincs. Viszont jl teszed, hogy nem mondod el, ki az. Csak õ szvn meg, hidd el. Ron nem hagyn bkn, az holt biztos.
- Tudom – vlaszolta a lny. Nem hitte volna, hogy Harry meg fogja rteni. Nem is tudta, hogy mitõl lett ilyen. Elgondolkozva, homlokt rncolva figyelte a fi vonsait, akinek arcn halvny mosoly jelent meg. – Kszi.
- Nincs mit – felelte. Hermione kzelebb lpett hozz, s hlsan meglelte. Pr pillanatig maradtak gy, aztn a lny nagyot szipogott bartja flbe. – Nehogy srj – figyelmeztette a fi, s kicsit tvolabb tolta magtl, hogy lthassa a lny arct. Hermione szemben apr knnycseppek sorakoztak arra vrva, hogy legrdlhessenek a lny arcn, s ajkaiban meghaljanak. A lny lehunyta szemeit, gy tnak indulhattak. Harry maghoz hzta, a lny pedig a mellkasra hajtotta a fejt.
*
A htvge elg komor hangulatban telt el. Nem nagyon voltak mindannyian egytt, kerltk a msik trsasgt. Ron egsz estig nem kerlt elõ, mg vacsorzni se vacsorzott, csak nyolc krl jelent meg a Griffendl toronyban. Akkor is lepakolta a holmijt, s felment a hljukba, s nem ltta õt senki. Reggel korn kelt, s azonnal kiment a Griffendlesek kzl. Vasrnap este viszont sszegyûlt az egsz bagzs a klubhelysgbe, s az utols pillanatra hagyott leckket rtk. A hetedik vfolyamnak a htfõ volt a kedvenc napja: dupla bjitaltan, egy legends lnyek gondozsa, s dlutn mg dupla stt varzslatok kivdse – mind a Mardekr kellemes trsasgban.
Nmn rtk mind a dolgozataikat. Ron spadtan hajolt a knyve s egy pergamen fl, Hermionektl tvol. A lnyt nagyon bntotta bartja viselkedse, viszont trezte, hogy mi megy benne most vgig. Iszony rossz lehet, hogy az egyetlen, akit teljes szvbõl szeret, mssal jr. Olyasmi, mint Jess s Alan helyzete. Sajnlta Ront, de nem tudta irnytani az rzseit.
gy dnttt, hogy amint befejezik a tanulst, ngyszemkzt beszl a fival. gy is tett este tzkor, amikor Ron becsukta a knyveit, egy kupacba rakta õket, s felllt a helyrõl. Hermione is gyorsan letette a pennjt, s a fi utn ment, aki a hlkrlet fel vette az irnyt.
- Ron – szlt utna. A fi megllt, s htranzett. – Szeretnm, ha beszlnnk.
- Mirõl? – krdezett vissza minden rdeklõds nlkl.
- Rlunk. Nem akarom, hogy vge legyen a bartsgunknak – mondta õszintn a lny, s rezte, hogy elcsuklik a hangja. Taln ezt Ron is szrevette, mert kzelebb ment hozz.
- Akkor beszljnk – blintott elgondolkozva.
- Stlunk egyet?
- Stljunk, de ne a parkban – mondta a fi, aztn vonsai ellgyultak, s halvnyan el is mosolyodott. Hermione ezt j jelnek vette.
*
Msnap reggel Hermione vidman bredt. Mlt jjel sikerlt Ronnal megbeszlnie mindent, s vgre szent volt a bke. Igaz, nem mondta el neki, hogy Dracoba szerelmes, s hogy vele ltta pnteken, de nem is kellett. Ron csak annyit mondott, hogy remli, hogy boldog vele. Hermione biztostotta, hogy az, s megprblta a fejbe ltetni, hogy felejtse õt el, s bartknt nzzen r. Ron elhzta a szjt, s nem felelt. Aztn a fijrl kezdte krdezgetni, hogy hol ismerte meg, mita tart a kapcsolatuk, hasonlk. Hermione vatosan vlaszolgatott, nehogy kiderljn brmi is. Vgl aztn jflre visszartek a toronyba, s mindketten nyugovra trtek.
Reggeli utn mr a bjitaltan teremnl sorakoztak a stt folyosn. Hermione egy pergament nzegetett, amin az õrkdõk beosztsa llt. El is felejtette, hogy ma is õk vannak besorolva. A fejbe vste, hogy szljon majd Ronnak is, de a fi most pp Harryvel beszlgetett, s nem akarta megzavarni õket. Vrta, hogy becsngessenek, s Piton beengedje õket. Kvncsi volt, hogy ezen az rn vajon hny pontot fog majd levonni kedvenc tanra.
- Mi jsg? – krdezte Alan mosolyogva, mikzben mell stlt.
- Semmi – vlaszolta a lny. Most tûnt csak fel neki, hogy nem is beszlt mr a fival majdnem hrom napja. Tlsgosan el volt foglalva Ronnal s Dracoval. Elhatrozta, hogy mg aznap elmesl neki mindent.
- Min vesztetek ssze Ronnal? – krdezte Alan, mintha csak a lny gondolataiban olvasott volna.
- Mr kibkltnk szerencsre. Csak... Pnteken jjel tallkoztam vele – kezdett bele a trtnetbe, a vele sznl vatosan a szõke mardekrosra bkve a fejvel. – Kint stlgattunk...
- Oh... Akkor titeket lttunk az ablakbl – vigyorgott a fi, Hermione krdõn felvonta a szemldkt. – Ginnyvel mg a klubhelysgben voltunk, s nztk a parkot. Lttuk, hogy ketten pp nagyban smrolnak...
- Hopp... - pirult el Hermione.
- De ms nem hiszem, hogy ltott volna. Na, igen?
- s... Ron kint volt, s szrevett... De nem ismerte fel. Csak engem.
- Uh, ez mzli.
- Az... de szombaton meg krdõre vont, s elg rosszul rezte magt õ is, meg n is.
- Ht, mondjuk megrtem – vlaszolta a fi.
- n is... De annyira rossz volt.
Mg folytattk volna, de Piton suhog talrral mellettk termett, s kinyitotta az ajtt. Mind bemasroztak, s a hts padokban foglaltak helyet. Nem sokra csatlakozott hozzjuk Harry s Ron is. A tanr ledobott nhny knyvet az asztalra, melyek hatalmas puffanssal rkeztek a fadarabra, kisebb porfelhõt okozva.
- Mivel nem ll szndkomban a kzeljvõben restaurltatni a termet, mostantl megszabott prokban fognak dolgozni az rkon – mondta fagyosan a frfi. Elõvett egy pergamentekercset, amin feltehetõen a prok voltak. – Mindig ugyanezek a prok lesznek, nem lehet varilni.
Azzal olvasni kezdte a neveket. Vgl elg rdekes trsak alakultak ki. Voltak, ahol azonos hzbl jvõ dikok kerltek prba - õk voltak a szerencssebbek –, de a tbbsg Griffendl-Mardekr du lett. Harry – hlt adott a vilgnak – Alannel kerlt prba, Ron – kitrõ „rmre” – Dracoval, Hermione pedig – ugyancsak szva a boldogsgban – Parkinsonnal. rezte, hogy ez a nap nem is lehetne mr jobb. gy ht a prok egyms mell ltek – illetve lltak –, s hozzlttak az aznapi bjitalhoz.
- Piton se gondolta komolyan, hogy egy srvrûvel fogok egytt dolgozni – finnyskodott szinte azonnal Pansy. Hermione shajtott egyet, s szeletelni kezdte a mandragragykeret. A rkakpû lny azonban folytatta. – Tudja jl, hogy Draco mellett a helyem – Hermione rnzett a lnyra, oldalra dnttte a fejt, s tgra nylt szemekkel, felhzott szemldkkel bmulta, mint egy nem normlist. Vgl is Parkinson az volt, nehz lett volna mshogy nzni. – Ne nzz gy rm, te kis srvrû.
- Mirt, mi lesz? – krdezte nyugodtan Hermione, mikzben visszatrt a szeletelshez. rezte magn Parkinson dhs tekintett, s ahogy egyre inkbb felmegy a lnyban a pumpa.
- Idefigyelj, te kis mocskos...!
- Miss. Parkinson, Miss. Granger. Valami problma van? – szlalt meg egy jeges hang a tanri asztaltl. A frfi lt, kezben pennt tartott.
- Semmi, tan... - kezdte Hermione, de a msik lny kzbe vgott.
- Igen, professzor r – mondta nyvog hangon Pansy. – Szerintem eltvesztette a prosztst. Nekem nem Dracoval kellene dolgoznom?
A szõke fi eddig is õket nzte, de erre a megllaptsra felhzta a szemldkt, s gy figyelte a lnyt, mintha az most szktt volna az elmegygyintzetbõl. Hiba, Pansyra csak gy lehet tekinteni, valsznûleg ezrt nzett nemrg kedvese is hasonlan a lnyra. Ahogy Hermione szrevette a fit, majdnem kitrt belõle a nevets, ht mg, amikor Ron elkezdett grimaszolni mgtte. Utnzsnak gondolta a vrs haj fi, hogy mellkast kidllesztette, orrt felhzta, s mint egy nagyr, pffeszkedett. Hermione elfordtotta az arct, de rezte, hogy gy is tiszta piros lett a visszafojtott nevetstõl. Piton egyszer csak Ron fel fordtotta a fejt, de a fi nem vette szre az õt figyelõ tanrt, s tovbb utnozta kedvenc trst.
- Mr. Weasley, abbahagyn a bohckodst? – vonta fel a szemldkt a professzor.
Ronban meghûlt a vr, ez tisztn ltszott rajta. Engedelmesen blintott, s lehajtott, vrs fejjel visszatrt a bjitalukhoz. Piton mg mindig furcsa, krdõ tekintettel nzte a dikot, majd Dracora pillantott, aki vllat vont. Hermione mr tnyleg nem brta, fjt mr a hasa is. Tudta, ha kinyitja a szjt, hatalmasat fog nevetni, s taln abba se fogja tudni hagyni. De szerencsjre Alan hamarabb elvesztette az nuralmt, s kezdett kacagni. Az egsz terem betelt a hangjval, s a tbbiek is kicsit felszabadultak, s nevetni kezdtek. Mindenki ltta Ront is, s azt a kpet is, amit Draco vgott, amikor Pansy felhozta a nevt.
Taln mindenki meglepetsre, Piton nem kezdett el azonnal ordtozni, s csendre inteni õket. Vrt pr percet. Akkor aztn mly hangjn tiszteletet parancsolan szlalt meg.
- Most mr elg legyen. Mr. Weasley, magnak azt hiszem, jobb lett volna, ha a cirkuszba megy tanulni – mondta a professzor. Ron mg mindig vrs arccal az stjket psztzta. – Miss. Parkinson, maga meg tkletesen j helyen van. Miss. Grangerrel taln megtanulja elkszteni a kicsinytõ fõzetet – nzett jelentõsgteljesen a kt lnyra. Hermione azt hitte rosszul hall, de ms is gy volt ezzel. Piton csak nem megdicsrte? Vannak mg csodk. – Dolgozzanak tovbb.
Ennyi lett volna? Semmi pont levons, semmi kiabls, semmi belekts? Mi thetett Pitonba? [Jt tett neki az aktv szexulis let – by Zsu] Hermione elmerengve kavargatta a fõzetket, de sehogy sem tudott napirendre trni ezzel a klns jelenssel. Jelens, mert nem hitte, hogy ez a valsg.
Mg jobban sszezavarodtak a gondolatai, amikor a kicsngets utn – s miutn fiolkba tettk a bjitalukat – az ajt fel indulvn szrevette, hogy a tanr arcn halvny mosoly jelenik meg, s megcsvlja a fejt. Kisietett a terembõl, s Harrykkel egytt stlt ki a szabadba, ahol Hagriddal volt kvetkezõ rjuk.
Ebdig a bjitaltanrl beszlgettek, de egyszerûen egyikk sem tudta megfejteni, mi trtnhetett Pitonnal, hogy egy rva pontot nem vont le tõlk, sõt, mg õ is mosolygott a vgn. Mosolygott. Alannek nem volt furcsa a dolog, hiszen – elmondsa szerint – vele mindig jkedvû volt, s rtette a trft.
- Ha n kezdtem volna nevetni, biztosan nem gy reaglt volna – gondolkozott el Hermione.
- Meglehet. De mindegy, felesleges ezen trnnk magunkat.
Mr ebdnl ltek, de mg most se hagyta egyikket se nyugodni az ra. A professzor ott lt a tanrok kztt, s Miss. Nett szradatt hallgatta. Hermione figyelte õket egy darabig, s eltprengett rajtuk. Ltta, hogy nagyon jl kijnnek egymssal, s tnyleg ismerik is a msikat. Egyrtelmû volt, hogy nagyon j bartok, s mindent tudnak egyms letrõl. A professzor r unott kppel hallgatta a nõt, akit ez egyltaln nem zavart, sõt, egyre jobban belelte magt a meslsbe. Hermione elmosolyodott rajtuk.
A lny elfordtotta a fejt, s visszatrt az ebdjhez. Furcsa rzse tmadt, mintha elfelejtett volna valamit. Ki nem llhatta ezt az rzst. Addig tprengett, mg eszbe nem jutott.
- Ron - hajolt kicsit t az asztalon vrs haj bartjhoz. – Nem akarlak elkeserteni, de ma megynk megint õrjratra.
- Lehet, hogy nem akarsz, de mgis sikerlt – grimaszolt a fi. Innentõl kezdve mr csak turklt az telben, teljesen elment az tvgya. – Most komolyan Malfoyjal kell tltenem az jszakm elejt?
- Igen – felelte Hermione.
- De mirt nem tud egyedl menni? Egyszer meglm azt, aki sszelltotta a beosztst.
Hermione elmosolyodott bartjn, megcsvlta fejt, s visszatrt az ebdjhez. Õt egyltaln nem zavarta, hogy ma megint lthatja Dracot, mghozz nem csak pillanatokra.
Befejeztk az evst, s lassan fellltak az asztaloktl. Alan elksznt Ginnytõl, s a tri elõtt lpkedve egytt mentek a stt varzslatok kivdse terem fel. A fi elgg gondolataiba volt merlve, de senki nem tette szv hallgatst.
Sorba lltak a terem elõtt, Alan htt a falnak vetette, a tbbiek pedig beszlgettek. Hermione a szeme sarkbl ltta, hogy Alan gondol egyet, ellki magt a faltl, s a Mardekrosok fel indul. Direkt nem tette szv bartai elõtt, nehogy mg egy okuk legyen a bizalmatlansgra. Sajnos nem jtt be a dolog, Ron szrevette, hogy Alan Dracoval beszlget. A fi meglepett kpet vgott, s szrs tekintettel mregette a kt beszlgetõt.
- s akkor ezek utn szeressk – shajtott fel Ron. Hermione nem szlt semmit, nem volt kedve veszekedni. – Hogy br azzal a grnnyel beszlgetni? Nzztek meg, milyen jban vannak! Ott vigyorog mindkettõ – folytatta tovbb. Alan s Draco valban vidmnak tûnt, mintha valami nagyon j dolgot meslnnek a msiknak. Aztn tvltottak valami komolyabb tmra, mert mindkettõjk arca komorr vlt, Alan pedig mg gnyoss is. A fi aztn keserûen felnevetett, s Draco mondott valamit. – Merlinre.
- Ron, hagyd mr abba – szlt r halkan Hermione.
- De... Ltod, hogy mit csinl?
- Mirt ne beszlhetne Malfoyjal? Az õ dolga.
- Ismered a szlst, nem? Madarat tollrl, embert bartjrl. Alan bartai nem nagyon jnnek be.
Hermione remnytelenl megcsvlta a fejt, s inkbb nem fûzte tovbb a szt. Ron kzben mly levegõt vett, s kifjta, aztn egy utols megjegyzst tett.
- Jobb lenne, ha Alan menne helyettem õrjratra, gyis jban vannak Tetû Grnykvel.
- Lehet, hogy tnyleg jobb lenne – vlaszolt stten Hermione.
Ron erre nem mondott semmit, csak nagy szemeket meresztett. Hermione elstlt a terem ajtajhoz, s amellett a falnak dõlt. Nagyon felhzta magt Ron miatt. Egyszerûen kptelen volt felfogni, hogy mitõl ennyire konzervatv s makacs. Mg inkbb elvesztette a remnyt, hogy egyszer mindannyian elfogadjk, hogy kit szeret. Ron legalbbis soha nem fog megbklni Dracoval a lny mellett.
Miss. Nett nemsokra megrkezett, s beengedte õket termbe. Hermione nem nzett senkire, ahogy a sajt helyre ment. Most Harry s Alan kt oldalra lt, hogy ne kellejen Ronnal beszlnie, mg ha csak annyit is, hogy hnyadik oldalon kell kinyitni a knyvet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
