|
7. fejezet
Krisy 2006.01.19. 18:59
Stt varzslatok kivdse utn vgre elindultak, hogy csillaptsk tvgyukat. Ronnak egsz ra alatt lehetett hallani a gyomrt, ahogy egyre hangosabban kvetelõzik lelem utn. Ez volt az egyetlen olyan stt varzslatok kivdse rjuk, amikor nem a Mardekrosokkal, hanem a Hugrabugos hetedikesekkel voltak.
A nagyterembe rve Ron egy szempillants alatt az asztaluknl termett, mg Hermione s Harry mg csak az ajtnl lltak. Mosolyogva nztk farkashes bartjukat, ahogy minden finomsgbl szed a tnyrjra minimum hrom adagot.
- Fogadok, hogy beteg akar lenni – jegyezte meg Harry. – Tladagolja magt kajval.
- Most mondjtok meg nekem, hogy lehet kakat inni a leveshez? – krdezte Ginny is, s olyan fejet vgott, mint akinek hnyingere tmadt. Alan csak mosolygott rajtuk, majd puszit nyomott bartnõje arcra, s õ is csatlakozott Ronhoz. Õ is elg sok mindenbõl szedett, br azrt zlsesen.
- Nem rtem, hogy hova fr beltek ennyi kaja – szlalt meg Hermione is, kzben mosolyogva a fejt csvlta. Ron trelmetlenl a hasra mutatott, s folytatta a megkezdett krumpli bekebelezst.
Bartaik is leltek kzjk, s õk is szedtek maguknak valamibõl – jelentõsen kevesebbet, mint Ron vagy akr Alan.
A vrs haj fi mg mindig nem volt tl kedves j bartjukhoz, de legalbb nem szlta le. Mg csak egy hete jrtak ismt a Roxfortba, de mris annyira megszoktk, hogy jra itt lnek, mintha mr tbb ve itt lennnek, s nem maradt volna ki a nyr. Hermione Ginnyvel beszlgetett, mg vrtk, hogy a fik is befejezzk hzkrjuk mai rszt. Amikor ez bekvetkezett, mind fellltak, s elindultak az tvltoztatstan terem fel. McGalagonnyal s a Mardekrosokkal volt ugyanis dupla rjuk.
Hermione nem igazn tudott koncentrlni a tanrnõ szavaira, egyre csak a reggeli bjitaltanok jrtak a fejben. Piton ismt igazsgtalanul vont le tõlk egy csom pontot. Harry Alannel dolgozott, õ pedig Ronnal. Szerencsre. gy õ tudott a vrs haj finak segteni, Alan meg Harrynek – a fi ugyanis imdta a bjitalokat, RBF-e is mindig Kivlra sikerlt. Igaz, akkor nem Piton volt a tanra. pp Miss. Netten kezdett volna gondolkozni, amikor...
- Miss. Granger? – kapta fel a fejt merengsbõl a lny. Fogalma se volt rla, hogy mirõl is van sz, sõt, hogy mi egyltaln a mai ra tmja. – Figyel maga?
- Elnzst, tanrnõ, n csak... kicsit elkalandoztam – hajtotta le elpirultan a fejt. A Mardekrosok tbbsge gnyosan felhorkantott. A lny Dracora kapta a tekintett, de ltta, hogy õ csak elgondolkozva nzi õt. Ettõl kicsit megknnyebblt, s halvnyan elmosolyodott.
- Figyeljen – felelte szrs tekintetvel McGalagony. – Szval, arrl volt sz, hogy a metamorf animgusok mik is valjban. Ki tudja a vlaszt? – krdsre pran felemeltk a kezket, kztk Neville is elg btortalanul, s Alan is, õ viszont vidm mosollyal. – Mr. Fonce?
- Olyan animgusok, akik rendelkeznek azzal a kpessggel, hogy egy bizonyos llatfajon bell, vagyis llattrzsn bell brminek felvegyk az alakjt. Pldul ha valaki fõnixnek tanul meg tvltozni, s megvan benne ez a metamorf kpessg, akkor brmilyen madr alakjt kpes felvenni. Vagy ha kutyv, akkor lehet akr farkas is.
- gy van, helyes. Tz pont a Griffendlnek – tette hozz elismerõen, s mintha megrndult volna a szja sarka. – Nos, azok az emberek, akik rendelkeznek ezzel a kpessggel, nagyon ritkk. Ritkbbak, mint a metamorf mgusok. Nem lehet megtanulni, ehhez szletett adottsg kell. Õket is, ahogy az animgusokat is, a Minisztrium szmon tartja, ktelezõ bejegyeztetni azt, akinl megjelenik ez a kpessg.
A tanrnõ egsz rn a metamorf animgusokrl magyarzott, az ra msodik rszn pedig jegyzetelnik kellett a knyvbõl s a tanr szavaibl.
Kicsngets utn mly shajokkal szaladt fel mindenki a sajt klubhelysgbe, hogy letegyk a holmijukat, s kszljenek a msnapi stt varzslatok kivdsre. Miss. Nett ugyanis szintfelmrõt akar ratni velk, hogy tudja, hnyadn is llnak a tantrggyal.
Hermione kimerlten huppant le az egyik fotelba a knyveivel. Semmi ereje nem volt tanulni msnapra. Cstrtk volt, ki kellett brnia mg a holnapi napot a htvgig. Akkor majd vgre pihenhet egy kicsit. A bartaival szerette volna eltlteni az idõt, ha mr Dracoval nem tallkozhatott. Nehezen viselte, hogy mg a tborban nap, mint nap beszltek, s cskolztak, nevetgltek, addig itt, a Roxfortban mindenki s minden elõl titkolniuk kell az egsz kapcsolatukat. Biztos volt benne, hogy ha ez sokig gy megy, akkor õ ezt nem fogja brni. Tallkozni akart kedvesvel, szeretgetni õt, beszlgetni vele, nem csak szemezgetni az rkon s az tkezseken. Gondolataibl Harry, Ron s Alan rngatta ki.
- Nem akarok n holnapra tanulni. Az egsz dlutnom ezzel megy el.
- Mint minden normlis korodbelinek. Ron, ilyenkor kell tanulni, hogy menj valamire is az letben – oktatta Hermione, de hangjn s arcn rzõdtt, hogy nem tl lelkes a dologgal kapcsolatban. – Egybknt nekem sincs kedvem hozz. Pihenjnk egy kicsit, majd egy ra mlva hozzkezdnk! – javasolta felcsillan szemekkel. Ron s Harry sszenztek, majd gy pillantottak a lnyra, mintha az most meneklt volna a dilihzbl. – Mi az?
- Mondd csak, Hermione, nincs lzad?
- Nem fj valamid? – blogatott Harry is.
- Jaj, fik, olyanok vagytok. Lazthatok n is egy kicsit, vagy nem?
- Dehogynem, csak nem megszokott tõled ez a flegmasg.
- Ez nem flegmasg, szimpln pihenni szeretnk. Amgy meg, de, fj a fejem.
- Akkor lustlkodjuk – nylt vgig Ron a kanapn.
Alan mosolygott rajtuk, majd gy dnttt, õ inkbb a bartnõjvel tlten a szabadidejt, gy tlt Ginnyhez. Nem ltta, hogy Ron bosszs pillantsai kvetik. Hermione viszont annl inkbb szrevette bartja nemtetszst.
- Most mr fejezd be – mondta a lny hatrozottan.
- Ugyan, mit? Mr nzni sem szabad? – krdezte rtatlan kppel a fi.
- gy nem.
- Hogy? Jaj, Hermione! Azrt mert elmondtl egy-kt dolgot, mg nem esek hasra tõle. Sosem fogom megkedvelni, mert nem szimpatikus. Ezen nem tudsz vltoztatni.
- Akkor se csinld ezt, krlek. Legalbb a hgod miatt ne.
- Nem ltta – vont vllat hanyagul bartja.
- Most nagyon hasonltasz m valakire – jegyezte meg halkan Harry. Ron s Hermione vrakozva emeltk r a tekintetket. – Malfoy is gy szokott mindenbe belektni.
- Ne hasonltgass ahhoz az aljas kis grnyhez, ha megkrhetlek! – pattant fel Ron a helyrõl, s dhsen felvgtatott a szobjba. Hermione halkan khintett egyet, majd elõvette az esvk knyvt, s belemerlt. Harry pr percig figyelte, aztn felllt, s kvette bartjt.
*
Msnap reggel mr szent volt bke, hrmasban mentek le a nagyterembe reggelizni. Ron is lenyugodott, sõt, feltûnõen jkedve volt. Pr perccel azutn, hogy õk helyet foglaltak az asztaluknl, megrkeztek a reggeli postabaglyok, valamint Alan s Ginny is kzen fogva belpett az ajtn. A fi szrevette, hogy a Mardekros asztalnl Draco elgg szomoran nzi õket. Persze ezt ms nem vehette szre, mert csak egy pillanatra tûnt fel az arcn ez az rzs, utna ismt az a rideg, kznys tekintet nzett szt az asztalok kztt. Alan s bartnõje vidman foglaltak helyet Harry mellett.
Bûbjtanon aztn a kis Flitwick tismteltette velk a tavalyi anyag egy kisebb rszt, majd az akkor tanult varzslatokat gyakoroltk t. Crak elrontott valamit a varzslatkor, s sikerlt felgyjtania Monstro talrjt. A Mardekros lnyok krlttk siktozva prbltak meneklni a felcsap lngok elõl, egyikknek se jutott eszbe, hogy segtsen. Vgl a pttm tanr egy plcaintssel eloltotta az gõ ruhadarabot, s levont tz pontot a Mardekrtl. Harry s Ron egymsra vigyorogtak, s Hermione se brta megllni mosolygs nlkl. Pillantsa tallkozott szõke szerelmvel, akinek szemei felcsillantak, mikor megltta a lnyt. gy, hogy ms ne lssa, mosolyogva megforgatta a szemeit, kt idita fogdmegjre utalva.
ra utn, mikzben furakodtak ki a terembõl – egyszerre ngyen-ten akartak kimenni az ajtn – Hermione Draco mell keveredett. A lnyt megcsapta kedvese htborzongat illata, a citromos mentolos keverk, amit akr ezer kzl is kpes lett volna felismerni. A fi rpillantott, majd elfordtotta a fejt. A lny zsebbe cssztatott egy paprdarabot, mire jra tallkozott a pillantsuk. Mlyen egyms szembe nztek, szinte sszekapcsoldott a tekintetk. A szrke, rzstelen, rideg szemek, s a melegsget s vgyat sugrz barna szemek. Azonban ennek vge szakadt, amikor megindult a tumultus, s õk a tmeggel kisodrdtak a terembõl.
A Griffendlnek s a Mardekrnak a kvetkezõ rja is egytt volt, odakint, Hagrid kunyhjnl. Hermione nem vrta meg Harryket, gyorsan elõre sietett, hogy elolvashassa kedvese szavait. Amikor sztnyitotta a lapot, gyorsan elolvasta azt a fl sort.
Drga Hermione!
Tallkozzunk ma este kilenckor a tnl. Szeretlek.
D.
A lny elmosolyodott. Ez a rvid, lnyegre trõ levl senki mst nem tudott eszbe juttatni, mint szõke Mardekrost.
Egy egyszerû bûbjjal elgette a paprdarabot, s lelasstotta lpteit. Htrafordult, hogy lssa, bartai merre jrnak. Õ maga mr kint stlt a parkban, a hrom fi meg pp akkor lpett ki a tlgyfaajtn. Megvrta bartait, s velk egytt stlt a kunyh fel. Ott Hagrid mr vrt rjuk, s a tbbi dikra.
Hermione szemeivel Dracot kereste, s nem kellett sok idõ, hogy meg is tallja. Vidman rmosolygott, ezzel jelezve, hogy akkor ma este tallkoznak. A fi lehunyta egy pillanatra a szemt, majd elfordult tõle, s figyelte, ahogy a vadõr egy kis ldbl ugyanazokat kis szõrs valamiket elõhalssza.
*
Ebd utn elindultak az esvk terem fel. Ott is tallkoztak a Mardekrosokkal, mivel a ht utols rjt is velk kellett tltsk.
- Komolyan, mr lassan a vcre is egytt fogunk ezekkel jrni – mondta Ron, mikzben fejvel Malfoykra bktt. Bartai elmosolyodtak.
Pr perc mlva mr a teremben talltk magukat. Miss. Nett vidman csukta be maga mgtt az ajtt. Megvrta, mg mindenki elfoglalja a helyt, s egy plcaintssel kiosztotta a feladatlapokat.
- Az elsõ rn az rsbelit oldjtok meg, utna jn a gyakorlati rsz.
A dikok hozzkezdtek a krmlshez. A tanrnõ egy ideig figyelte õket, de tudta, feleslegesen, puskzsgtl bûbj van a paprokon. Lelt az asztala mg, s rogatni kezdett.
Eltelt az elsõ ra, s a dolgozatpaprok a levegõbe emelkedve a tanri asztalra rkeztek. A gyakorlati feladatok abbl lltak, hogy mindenki kapott egy szitucit. Harrynek egy hallfal ellen kellett megkzdenie. Ellensgt egy ideiglenesen tvltoztatott egr helyettestette, ami ugyangy rendelkezett Voldemort hveinek tulajdonsgaival. Msoknak egy dementort vagy egy egyszerû mumust kellett legyõznik. Hermionenak Deannel kellett prbajoznia. Vgl a tbbsg sikeresen megoldotta a feladatot, s vget rt az ra.
Hermione bartaival felszaladt a klubhelysgbe, ledobta a tskjt, majd Harrykhez fordult.
- Nem megynk ki a parkba? Olyan j idõ van!
- De, kimehetnk – vlaszolta a kt fi, s õk is lehnytk a holmijukat a kanap mell.
A hrom j bart lestlt a toronybl, s egszen a park friss fvig meg sem llt. Letelepedtek a t mell, a kt fi kavicsokat doblt bele, Hermione pedig elnylt a fvn, s nzte jtsz bartait. Izgatott volt az este miatt. Alig vrta, hogy tallkozhasson Dracoval. Viszont flt is, hogy lebukik Harry s Ron elõtt.
Harry mg taln fel is dolgozta volna, hogy szereti Dracot, de Ron biztosan kitekerte volna mindkettejk nyakt. Nem tudta, mi fog kislni Draco s az õ kapcsolatbl, de egyelõre egy kalandokkal teli veszlyes jtknak tartotta.
Gondolataibl Alan s Ginny zkkentette ki, akik kzen fogva feljk tartottak. Hirtelen irigysg fogta el, ahogy rjuk pillantott. Olyan j lehet nekik, hogy nem kell titkolniuk, hogy szeretik egymst.
- Sziasztok – kszntek mindannyian. A kis pros letelepedett kzjk, Ginny Alan lbe, htt a fi mellkasnak dntve.
- Vgre htvge – shajtotta Alan. – Mr kezdtem elfradni.
- Mitõl? A napi hat ra lstõl, vagy esetleg az evsektõl? – krdezte mosolyogva Hermione.
- Igen. Meg ht aztn, Piton se volt pp kedves tegnap reggel, s kicsit felhzta az agyam.
- Azt megrtem – mondta stten Harry, majd dhsen bevgott egy kis kvet a tba. – Nem tudom, mirt j neki, ha mindenki utlja.
- n nem utlom – vont vllat elgondolkozva Alan. – Csak nem vgom, hogy velem mirt ilyen. De mindegy.
- Mindenkivel ilyen – felelte Ron. – Ha hiszed, ha nem, nem fog kivtelezni veled, mert ismeri az anydat.
Hermione mr szinte vrta, hogy vrs haj bartja valami „kedveset” hozzfûzzn a tmhoz. A lny nagyot shajtott, s rpillantott a fira. Õ csak gnyosan felvonta a szemldkt.
- Mi az? – krdezte.
- Semmi – felelte a lny, de olyan hangsllyal, amibõl egyrtelmûen rzõdtt, hogy van valami problmja Ron felszlalsval.
- Akkor j.
- Nzd Ron... - kezdte Alan. – Tudom, hogy nem cspsz, de nem lehetne, hogy leszllsz rlam? Kicsit idegestõ, hogy folyton belm ktsz.
- Azrt csinlom – vlaszolta a fi mg mindig undok kifejezssel az arcn. Harry nem szlalt meg, kzmbs maradt az arca. Alan gnek emelte tekintett, majd maghoz hzta bartnõjt, s hallgatta, ami mond neki.
- Ne trõdj vele, majd lenyugszik – suttogta kedvese, gy, hogy csak õk haljk. Alan blintott.
- Tudom – vlaszolt õ is halkan. Tbbi trsuk kzben j tmt nyitott, de õk ketten nem figyeltek rjuk. – Csak akkor is zavar. Nem azt mondom, hogy imdjon, s szakadjon meg rtem, egyszerûen... elg, ha nem szl hozzm – bartnõje elmosolyodott rajta, de ez a mosoly rengeteg bnatot is tkrztt.
Hermione kzben feltrdelt, s elõre-htra rgzott. Olyan volt, mintha rjtt volna az t perc, s nem brn abbahagyni az izgst-mozgst. Ahogy beszlgettek, s õ jutott szhoz, mindig hadarva mondta a szavakat, teljesen rthetetlenl. Mr vagy tz perce ment ez, amikor Harrynek le kellett lltania bartnõjket.
- Mi ttt beld, Hermione? Mintha valami sajtkukac bjt volna beld...
- Prg, mint a helikopter – mondta Alan is mosolyogva. A lny csak elhzta a szjt, s vllat vont.
- Semmi, csak jkedvem van. Nem szabad? – felelte vigyorogva a lny.
- Dehogynem, de mitõl? Mondjuk n is rlk, hogy htvge van – vont vllat Harry.
Vacsorig odakint beszlgettek. Ginny kicsit csendes volt, nem igazn szlt a tmhoz. Alannek ez feltûnt, de nem tette szv. A lny Ronon gondolkozott, s azon, hogyan vltoztathatn meg btya vlemnyt Alanrõl. Semmire sem jutott az egsszel, hiszen nem tudta, hogy Ronnak pontosan mi is a problmja kedvesvel. Fltkeny nem lehet, hiszen õ a hga... br lehet, hogy irigykedik.
Vgl aztn rjuk sttedett, gy mind felkszldtak a hûvs fûrõl, s bestltak a kastlyba. tkzben Alan maghoz hzta bartnõjt, s megkrdezte, amit eddig halogatott.
- Min trd a fejed? – krdezte suttogva a fi, kt-hrom mterre lemaradva a triumvirtustl.
- Csak prblok rjnni, mi baja van veled Ronnak – felelte a lny, mikzben kedvesre emelte a tekintett, majd a lgy puszit lehelt a nyakra. – Nem akarom, hogy ilyen rosszban legyetek. Elviselhetetlen, amit mûvel.
- Ht, azrt ki lehet brni. Majd csak megunja.
- Remlem, minl hamarabb – blintott a lny.
Bertek a kastlyba, s a nagyterem fel vettk az irnyt. Odabent mindenki lelt a Griffendl asztalhoz, s hozzltott a vacsorhoz. Hermione pillantsa a Mardekros asztalra esett, de nem tallta meg, akit keresett. Draco pr perc mlva belpett a nagyterem ajtajn, megllt egy pillanatra, s Hermionera nzett. Halvnyan elmosolyodtak mindketten, majd a Mardekros lelt sajt asztalhoz.
- Kire vigyorogsz ilyen bjosan, Hermione? – krdezte Ron, mire abba az irnyba pillantott, ahov a lny is. Draco mr lt, Ronnak pedig leesett az lla. – azt ne mondd, hogy a Mardekrosokra...
- Dehogyis, Ron! Meg vagy hibbanva – mondta a lny, de kzben szve a torkban dobogott. – Csak eszembe jutott, hogy... - , jaj, mi jutott eszembe? – szval az, hogy...
- Milyen j, hogy egytt van mindenki – fejezte be helyette Alan.
- Igen. Pontosan – vlaszolta a lny, hevesen blogatva. Megknnyebblsben majdnem hatalmasat shajtott. – Tudod, ez az utols vnk, s emlkezni szeretnk mindenre.
- Aha – blintott brgyn Ron. – rtem – azzal visszatrt a csirkjhez.
Hermione nem igazn evett, izgatott volt. Ez az elõbbi kzjtk nagyon rosszul is elslhetett volna, ha Alan nem szl kzbe. Rpillantott a fira, aki viszonozta a pillantst, s mikor megbizonyosodott rla, hogy se Ron, se Harry nem ltja, a lny elttogott egy „kszi”-t.
Vacsora utn mind felkszldtak a klubhelysgbe. Ginny s Alan leltek az egyik fotelba, s kettesben beszlgettek. Ron s Harry sakkozni kszltek, Hermione pedig oda lt a kzelkbe, hogy nzze õket – de kzben egyltaln nem figyelt kt bartja jtkra, egyre csak azon jrt az esze, mikor lesz mr kilenc ra. Az idõ azonban nagyon lassan telt.
Alan s Ginny mg mindig Ronrl beszlgettek, de vgl a fi elhallgattatta kedvest egy szenvedlyes cskkal.
- Ne beszljnk inkbb rla. Semmi rtelme – suttogta a fi, majd finoman harapdlni kezdte bartnõje flt. – Ne rontsuk el ezzel a napot – azzal belecskolt a lny nyakba, majd feljebb haladva elrkezett kedvese szjhoz. Alan brmennyire is prblta kizrni a klvilgot, egy viszketõ rzs a hta kzepn azt sgta, hogy valaki nagyon nzi. Tudta, hogy ki az.
Hermione pillantsa bartai arcra vndorolt, mert mr vagy kt perce nem lpett egyikk sem. Akkor vette szre, hogy mindketten Alant s Ginnyt nzik: Ron dhsen, Harry kedvesen. Hermione nagyot shajtott, m Ron felllt, s mrgesen a cskolz pr fel ment. Majdnem tesett az asztalon, mert egyenesen t akart rajta vgni, mintha ott se lenne, de ez sem tntortotta el. Amikor odart hghoz s annak bartjhoz, nagy erõvel elhzta Alant Ginnyrõl. A fi majdnem hatalmasat kromkodott, de visszafogta magt, gy csak trelmetlen mosolyra hzdott a szja.
- Mi van? – krdezte Ron dhtõl piros kpbe.
- Szllj le a hgomrl.
- tvitt vagy kzvetlen rtelemben? – krdezte gnyos-fradt kifejezssel Alan.
- Mindkettõ.
- Mirt is?
- Nem tartozom magyarzattal. Kicsi mg ahhoz, hogy...
- Nem vagyok kicsi – szlt kzbe Ginny villml szemekkel.
- De igen.
- Figyelj, Ron – kezdte cseppet sem mosolyogva Alan. – Nem tud rdekelni, hogy nem brsz, mr mondtam. De hagyj engem bkn, ne kss bele az letembe. Szeretem a hgodat, s õ is engem, mirt baj, ha egytt vagyunk?!
- Nem akarom, hogy veled legyen egytt.
- De Ron, nem szlhatsz bele abba, hogy kivel jrok, s kivel nem, rtsd mr meg! – krte Ginny, s szemben apr knnycseppek jelentek meg a dhtõl.
- Mirt nem? – krdezte a fi.
- risten, hogy lehet ilyet krdezni... - forgatta meg a szemt Alan. Hermione sosem ltta mg ilyen dhsnek. Komolynak igen, amikor Jesszel beszlt, de ilyen mrgesnek mg nem. Az arcn nem ltszdott semmi indulat, csak a szemei csillogtak dhsen, s ltszott, hogy kevs vlasztja el attl, hogy tettlegesen is visszavgjon Ronnak.
- n beleszlok, hogy kivel jrj? – krdezte halkan Ginny. Btya nem vlaszolt. – Na ltod.
- Nem is tudtam, hogy van bartnõd – jegyezte meg cspõsen Alan.
- Mert nincs – vlaszolta Ron, s most mg inkbb elpirult. Hermione sejtette, hogy nem a dh jabb fokozata ez, hanem inkbb a szgyen, megalzottsg.
- Akkor meg plne semmi jogod, hogy megmondd, kivel jrhat Ginny, s kivel nem. Tma lezrva – mondta Alan, s visszafordult bartnõjhez, s folytatta, amit Ron flbeszaktott.
Mgtte a vrs haj-arc fi sszeszûktette barna szemeit, s mrgesen trappolva tvozott a klubhelysgbõl. Hermione fradtan shajtott egyet, s tallkozott a pillantsa Harryvel. Õ se helyeselte Ron viselkedst, de nem szlt. Ron a legjobb bartja volt, s gy rezn, hogy elrulja, ha nem neki ad igazat. Nem akart megint sszeveszni vele, mint negyedikben.
Hermionenak valami j is szrmazott ebbõl a kis incidensbõl: szre sem vette, de mr fl kilenc is elmlt. Felpattant a helyrõl, s kistlt a klubhelysgbõl. Senki sem lltotta meg, hogy hova megy, biztosan azt hittk, Ront kveti. Lestlt a toronybl, egyenesen az elõcsarnokba. Onnan a tlgyfaajtn t kijutott a szabadba, s a t fel vette az irnyt.
Ott mr vrt r egy stt alak. Szõke tincsei kitûntek az jszakbl. A lny futni kezdett fel, s rugrott. Kedvese megtartotta, õ pedig a fi dereka kr fonta a lbait. Pr hossz pillanat utn aztn letette a lnyt a fldre, s maghoz lelve megcskolta. Ajkaik sokig nem vltak el, olyan volt, mintha mr egy ve nem lttk volna egymst, s nem cskolztak volna. Hinyzott mindkettejknek a msik kzelsge. Vgl aztn mgis elvltak.
- Nagyon hinyoztl – mondta Hermione. Draco szja hamisks mosolyra hzdott.
- Te jobban – felelte, s jra megcskolta a lnyt.
- Mit csinlunk itt kint?
- Stlgatunk... - vlaszolta a fi, s a dereknl fogva maghoz hzta bartnõjt, s elindultak a t krl.
Egyikk sem szlt egy szt sem, csak pr perc utn. Mesltek egymsnak az elmlt egy htrõl, hogy hogyan is telt, de furcsamd mindkettejk beszmoljban legalbb hsszor szerepelt az a mondat, hogy „nagyon hinyoztl”. Vgl Hermione belekezdett a ma vacsornl trtntekbe.
- ... s Ron meg krdezte, hogy kit nzek, s kire mosolyogok ennyire – mondta. – Nagyon megijedtem.
- De nem jtt r, igaz?
- Nem, szerencsre. Alan kihzott a pcbl – felelte a lny s shajtott egyet. – Utlom, hogy titkolznom kell a bartaim elõtt.
- Sajnlom, kicsim – simogatta meg Draco Hermione arct. Kicsit htrbb lpett a lnytl, s felhzta a talrja csuklyjt.
- Fzol? – krdezte a lny mosolyogva.
- Aha, kicsit – Hermione elgondolkozva nzte kedvest, s elg rossz gondolat jutott az eszbe.
- Pont gy nzel ki, mint egy... mint egy hallfal – mondta ki vgl, lehajtva a fejt. Draco szomoran elmosolyodott.
- Nem leszek az – mondta hatrozottan, majd ismt kzelebb lpett Hermionehoz, s maghoz lelte. Hallotta a lny lgzst a flben, ahogy fejt a vllra hajtotta, s rezte, milyen hevesen ver mindkettõjk szve. – Szeretlek.
- n is tged – felelte Hermione õszintn, s belefrta az arct Draco nyakba, amit a csuklya eltakart.
Miutn elvltak, tovbb stlgattak a harmattl nedves fvn. Beszlgettek egy kicsit, Hermione felhozta a Ginny, Alan s Ron problmt, de Draco nem igazn tudott mit mondani. Vgl aztn vllat vont, s ennyit fûztt hozz:
- gy jrt. Keressen magnak egy bartnõt, s nem lesznek ilyen problmi.
- De... Tudod, hogy belm szerelmes.
- Azt mris elfelejtheti – mondta komolyan a fi, s kedvese fel fordult. – Csak n szerethetlek – tette hozz. Hermione elmosolyodott.
- Olyan rossz lehet szegnynek... s tudja, hogy van valakim.
- Valakid...
- Valakim - ismtelte a lny is, s megint mosolyra hzdott a szja.
Ahogy egymsra mosolyogtak, s elfeledve minden bajukat ismt szenvedlyes cskban forrt ssze az ajkuk, nem vettk szre, hogy egy vrs haj fi keresztbefont karokkal, tõlk tz mterre, a park kzeprõl õket figyeli. Nem ismerte fel a csuklys alakot, de Hermione gndr frtjeit, kecses alakjt, s finom vonsait brmilyen sttben megismerte volna. Knnycseppek gylekeztek szemben, majd egy dhs mozdulattal kitrlte õket a szembõl, s Ron mrgesen bevgtatott a kastlyba.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
