Ani j�kedvûen z�rta be maga ut�n az ajtaj�t. Igaz�n viccesnek tal�lta a nem r�gi helyzetet, amikor Perselus Malfoyt kereste. McGalagonyn�l is alig b�rta abbahagyni a mosolyg�st, pedig a tan�rnõ Voldemortr�l mondott �jabb fejlem�nyeket.
Le�lt a sz�zfi�kos �r�asztal�hoz, �s kutatni kezdett az egyikben. Nem keresett semmit, n�ha elõfordult, hogy belen�zett, �s ha tal�lt valami �rdekeset, azt csod�lta. Az asztalt m�g az �knagyapja k�sz�tette, �s csak az volt k�pes haszn�lni, aki �pp a mag��nak tudta, �s akinek õ ezt megengedte. Semmilyen var�zslattal nem lehetett hozz�f�rni. Hajdan az idõs f�rfi is s�t�tvar�zslattal �s t�rv�nyes bûb�jokkal k�sz�tette.
A nõ itt õrizte a boldogs�g�t: azoknak az idõknek az eml�keit, amikor m�g voltak bar�tai, volt kedvese, �s boldog volt k�zt�k. Amikor m�g �lt Lily, James �s Sirius, amikor m�g Peter is j� volt, �s Remus sem k�ldet�sekre j�rt, ahol az �let�t kock�ztatta. �s Perselus sem volt undok �s t�vols�gtart� vele. De legal�bb õ itt van – gondolta.
Amikor a bar�tai meghaltak, �s Sirius is b�rt�nbe ker�lt, �s nem volt mellette senki, meg akarta �lni mag�t. Az�ta is sokszor gondolkozott ezen, �s m�g mindig nem j�tt r�, hogy j�l tette-e. Csakis sz�letendõ gyermeke tartotta vissza, fel akarta nevelni. K�ptelen lett volna mag�val egy�tt meg�lni. �gy sz�letett meg az elhat�roz�s: elmegy innen.
Franciaorsz�gban k�t�tt ki, az utc�n �lt, mivel egy �rva fill�re sem volt. Mostanra meg �n vagyok az egyik legtehetõsebb ember Angli�ban... ez vicces – gondolta keserûen. M�r az �t�dik h�napban j�rt, amikor egy idõs f�rfi f�lholtan felvette az egyik h�z t�v�bõl, �s gondoskodott r�la. Hatalmas vill�ja volt az �rnak, gy�ny�rû feles�ge �s l�nya – aki szint�n �llapotos volt. Hamar megbar�tkoztak. A fiatal nõ f�l�ve volt t�l az esk�võj�n, �s õ is az �t�dik h�napban j�rt. Ellent�tben Anivel, õ egy kisl�nyt hozott a vil�gra, pontosan egy h�ttel az elõtt, hogy Alan megsz�letett volna.
Gondolataib�l kopogtat�s z�kkentette ki. Kiki�ltott, hogy tess�k, mire az ajt�n Perselus l�pett be. A nõ vid�man r�mosolygott, �s hellyel k�n�lta, de a tan�r nem �lt le. Ani k�v�ncsian f�rk�szte koll�g�ja arc�t, de az �rzelemmentes maradt. A nõ azt hitte, hogy ennyi �v ismerts�g �s bar�ts�g ut�n, m�r ki tud igazodni rajta, de r� kellett j�nnie, hogy az a nyolc �v, m�g t�vol voltak egym�st�l, �s nem tal�lkoztak, j�csk�n beseg�tett abba, hogy ism�t egy rejt�ly legyen elõtte kereszttestv�re. Piton szemei az asztal nyitott fi�kj�nak a tartalm�ra t�vedtek, de Ani nem t�rõd�tt vele.
- H�t te? – k�rdezte mosolyg�s hangon.
- Azon gondolkoztam, hogy vajon mi�rt nem vagy Rend-tag – ford�totta a nõ fel� sz�r�s, s�t�t tekintet�t a professzor. – Mindent tudsz, ami ott t�rt�nik, m�gse �llsz be.
- Tal�n nem b�zol bennem? – h�kkent meg szemmel l�that�an a tan�rnõ.
- Nem igaz�n – felelte �rzelemmentesen a f�rfi. – Tudod, el�g furcsa, hogy pont akkor bukkansz fel, amikor Voldemort visszat�r, r�ad�sul pont ott, ahol tudod, hogy mindenki felt�tel n�lk�l szeret �s b�zik benned. Vagyis abban a t�nd�ri kisl�nyban, aki h�sz �ve volt�l.
- K�sz�n�m, ez nagyon j�lesett – felelte m�regtõl kipirult arccal a nõ. Nem hitte volna, hogy pont õ, Perselus fog neki ilyeneket mondani. Õ, akivel annyi �ven �t olyan j�ban volt, �s akinek elmondta minden baj�t. – Mintha az�rt lettem volna hal�lfal�, mert az �ld�kl�s �s a bossz� a m�ni�m... Nem te vagyok, dr�g�m – tette hozz� g�nyosan elh�zva a sz�j�t, �s felvonva a szem�ld�k�t. – Nekem nem volt �s nincs is vil�gut�latom.
- Tiszt�ban vagyok vele. Ugyanakkor, ha egyszer m�r �lt�l, ut�na m�r nem tudod abbahagyni, ha nem b�ntad meg.
- Mibõl gondolod, hogy nem b�ntam meg? M�r azt megb�ntam, hogy megsz�lettem, �s te ezzel t�k�letesen tiszt�ban vagy! Mi a fene �t�tt bel�d? – k�rdezte d�htõl elf�l� hangon. Piton csak rezzen�stelen�l n�zte az arc�t. Valamin j�rt az agya, de Aninek �tlete sem volt, hogy most �pp min gondolkozik.
- Semmi nem �t�tt bel�m. Valami viszont nem stimmel veled. Megv�ltozt�l.
- Szerintem meg nem. Miben v�ltoztam meg, elmondan�d? Elvesztettem a bar�taimat, ebben megv�ltoztam.
- Nem, ez m�s. B�r lehet, hogy csak �n l�tom rosszul.
- Szerintem meg biztosan. Soha nem �lln�k a m�sik oldalon, ink�bb meghaln�k. Te v�ltozt�l meg. Megint olyan vagy... olyan undok, mintha James lenn�k, vagy Sirius... J� volna, ha �tgondoln�d, mielõtt mondasz nekem valami hasonl� ostobas�got. Mert nem vagyok k�v�ncsi a s�rteget�seidre.
Perselus nem sz�lt semmit, csak n�m�n f�rk�szte a nõ arc�t. M�g egy h�t sem telt el a tan�vbõl m�ris mennyi minden t�rt�nik! Draco �s Granger egy�tt vannak, sõt, majd meghalnak egym�s�rt. Tal�lkozom �jra Alannel... �s itt van Ani is. Katasztr�fa mennyire...
- Komolyan azt hitted, hogy azzal gyan�s�talak, hogy a hal�lfal�kkal vagy? – mosolyodott el cinikusan a f�rfi. Szemei ugyan furcsam�d, vid�man csillogtak. Aniben pedig, amint felfogta, hogy ez az eg�sz csak egy nagyon rossz vicc, felment a pumpa.
- Te szem�t diszn�! – azzal megragadta a sz�k�n l�võ p�rn�t, �s hozz�v�gta koll�g�j�hoz, aki kezeit felemelve, meg�ll�totta a puha t�rgyat. A k�vetkezõ adagot, ami a fi�k tartalma volt, viszont telibe kapta. A benne l�võ pap�rok szanasz�t sz�r�dtak a f�ld�n, egy kem�ny keret pedig nagyot koppant a fej�n.
- Na, finomabban! Legk�zelebb a ruh�sszekr�nyedet bor�tod r�m? – s�p�rte le mag�r�l a pap�rokat a b�jitaltan tan�r.
- Szeretn�d mi? J�l �llna a fejeden egy csipk�s tanga... - a f�rfi elh�zta a sz�j�t, �s lehajolt. Felvette a f�ldrõl azt a kem�ny keretet, ami fejf�j�s�t okozta, �s megn�zte. Azon Ani �s egy kisbaba volt, valamint õ, mik�zben el�gg� unott k�pet v�g. – �s ezt dobtam neked. De h�lye vagyok. Ez a kedvenc k�pem. Ha valami baja lett volna, most k�lden�k r�d egy Adav�t.
- Kedves tõled.
- Kedves h�t, hogy m�g ennyivel meg�szn�d – felelte a nõ, �s kikapta a f�rfi kez�bõl a k�pet. A kereten aranyos macik voltak, �s sz�r�tott vir�gok. Piton egy ideig n�m�n szeml�lte a k�pet elm�l�zva n�zõ nõt, azt�n megsz�lalt.
- Nem seg�tek �sszepakolni.
- Dehogynem, ez a legkevesebb – pillantott fel Ani. Az asztal�hoz l�pett, �s r��ll�totta a k�pet.
- Persze, teljesen egy�rtelmû. Te bor�tod a fejemre a fi�kodat, �s ezek ut�n m�g �n szedjem �ssze a holmiidat.
- �gy van. Az elõzm�nyeket is vedd figyelembe, hogy mi�rt bor�tottam a fejedre. �s ha m�g egyszer elj�tszol velem valami hasonl�t, �n nem is tudom mit csin�lok veled.
- Izgatottan v�rom a pillanatot – felelte a f�rfi minden lelkesed�s n�lk�l, g�nyos vigyorral. Ani is elmosolyodott, azt�n elõvette a p�lc�j�t, �s egy suhint�ssal rendbe rakta a pap�rokat, f�nyk�peket. Egy m�sikkal pedig bele is var�zsolta a kiszedett fi�kba. – Annyit te is megtehetsz, hogy visszateszed a hely�re.
Piton felemelte a fi�kot, �s �vatosan belecs�sztatta az asztalba. �gy most pont Ani mellett �llt, aki az asztalnak dõlt. A nõ csak keresztbefont karokkal �llt, �s b�mult a semmibe. Elgondolkozott azokon, amiket Piton mondott – m�g ha csak viccbõl is. Perselus n�m�n f�rk�szte a tekintet�t �s az arc�t, le sem v�ve r�la egy pillanatr�l is a szem�t.
- Szerinted �n egy buta, elk�nyeztetett liba vagyok? – tette fel v�g�l a sz�v�t nyom� k�rd�st. Perselus felvonta a szem�ld�k�t.
- Igen, de ki k�nyeztetett el? �s mitõl vagy buta? Lib�nak meg nem nagyon tûnsz, el�gg� emberi az alakod – futott v�gig a tekintete a test�n, elidõzve egyes r�szeken, amiket kiemelt a ruh�ja. Ani elkuncogta mag�t.
- Nem tudom, csak egyszerûen �gy j�tt le, hogy... mintha engem mindenki szeretne. M�r ne is haragudj, de kap�sb�l fel tudok sorolni neked legal�bb sz�z embert, aki sz�vesebben l�tna v�zszintesben.
- �n is sz�vesen l�tn�lak v�zszintesben... - m�regette ism�t v�gig a nõt, Ani meglepet�s�re el�g pajz�n mosollyal.
- Oh, mik ki nem der�lnek – felelte fl�rt�lõ hangon. – Egyszer m�r l�tt�l... el�g k�zelrõl... - tette hozz�, �s megcsillant a szeme. A b�jitaltan tan�r mintha zavarba j�tt volna, de csak egy pillanatra. Ut�na azonnal elkomorult az arca.
- Te erre nem is eml�kszel – felelte hat�rozottan.
- De-de – mosolygott m�g mindig kih�v�an. – �r�mmel, r�ad�sul. Na, j�, sz�val, eredeti t�m�ra visszat�rve... Pont �gy �rzem, mintha azt mondtad volna, hogy �n egy olyas valaki vagyok, akivel mindenki kiv�telezik, vagy nem tudom.
- Nem �gy van? Ebben az iskol�ban mindenki im�d. Nem mintha baj lenne. Csak ettõl annyira... irrit�l�v� v�lsz.
- K�szi – h�zta el lelomboz�dottan a sz�j�t a nõ.
- Ez az igazs�g. T�k�letesnek hisz mindenki, �s annak is tart.
- De mindenki tudja, hogy nem vagyok az! �risten, ebben az iskol�ban mondd m�r el nekem, hogy ki nem tudja, hogy mennyi mindenen mentem kereszt�l?
- Mindenki tudja. Ez�rt is sajn�l mindenki, �s ez�rt �rzik mind azt, hogy neked p�tyolgat�sra van sz�ks�ged. Ez�rt n�znek el sok mindent, �s ez�rt b�znak benned. Egy ideig. De hidd el, hogy n�h�ny h�nap m�lva m�r nem lesz mindenki ilyen bar�ts�gos. R� fognak j�nni, hogy te vagy a kis kedvenc, �s irigykedni fognak.
- Micsoda j�stehets�g vagy.
- Ez nem j�sol�s, szimpla logika.
- �n k�rek eln�z�st – felelte a nõ, �s megforgatta a szemeit. – De az�rt rem�lem, r�d mindig sz�m�thatok – a f�rfi felh�zta sz�j�nak egyik sz�l�t, �s �sszeszûk�tette szemeit.
- Tal�n.
- B�ztat� ez a hat�rozott tal�n.
- N�zd, ha olyan leszel, mint most, akkor nem.
- De mi�rt?
- Mert �gy viselkedsz, mint egy kisl�ny. Nõj fel.
- Fel vagyok nõve. Ha hiszed, ha nem, csak az�rt vagyok ilyen, mert �r�l�k, hogy �jra ott lehetek, amit eg�sz �letemben az otthonomnak neveztem. Bocs�sd meg, hogy nem esek megint letargi�ba, mint akkor, amikor elvesz�tettem mindent, �s nem maradt velem senki �s mindenki ellenem volt. Bocs�sd meg, hogy szeretn�k vid�m lenni, hogy valamennyire p�toljam. V�gre j�l �rzem magam, mert azokkal vagyok, akikkel felnõttem, �s akiket szeretek.
- Mi�rt, a Fonce csal�dot nem szeretted?
- Nem annyira, mint titeket. De ha t�ged, zavar, hogy szeretlek, akkor ak�r el is mehetek, nem musz�j nekem itt tan�tanom. �gyse vagyok j� tan�r, nem igaz? – k�rdezte keserû g�nnyal a nõ, szemei vill�mokat sz�rtak. – �n csak egy ostoba ty�k vagyok, aki szerinted nem tudja, milyen az �let.
- Ezt egy sz�val se mondtam.
- De gondoltad.
- Nem gondoltam. Tudod, hogy nem ez a v�lem�nyem r�lad – mondta a f�rfi, de arca most se �rult el semmi �rzelmet.
- Nem, nem tudom! K�pzeld el, hogy nem tudom! Mert te k�ptelen vagy ak�r csak egy kicsit is olyan lenni, mint h�sz �ve! Egy mag�ba z�rk�z�s, s�t�t, rideg alak vagy!
- Tiszt�ban vagyok vele, nem kell bemutatni. Nekem viszont nincs idõm arra, hogy most veled ilyen ostobas�gokon veszekedjek. Viszl�t! – k�sz�nt el ridegen a b�jitaltan tan�r, majd eleg�ns l�p�sekkel, suhog� tal�rral az ajt�hoz l�pett. – �s nyugodj meg. Nem �rtana, ha kipihenn�d magad.
A nõ d�h�sen meredt a becsuk�d� ajt�ra. Gy�va alak – gondolta m�rgesen, �s m�r majdnem hozz�v�gott valamit a faajt�hoz. Nem is �rtette, hogy igaz�b�l mirõl is veszekedtek. Indulatosan lev�g�dott az �gy�ra, �s belef�rta a fej�t a p�rn�j�ba. Egyre csak a f�rfi szavai hangzottak a fej�ben. Nõj fel... �gy viselkedsz, mint egy kisl�ny... t�k�letesnek hisz mindenki... Na persze, mert olyan t�k�letes vagyok! A fen�be is! Most mit csin�ljak? Jobban �r�lne, ha megut�ltatn�m magam mindenkivel? Ha ez minden v�gya, megtehetem. Nekem �gyis mindegy.
Azzal belebokszolt a p�rn�j�ba, �s zokog�sban t�rt ki. P�r perc kitart� k�nnyz�por ut�n v�g�l a kimer�lts�g gyõz�tt, �s �lomtalanul elaludt.