Szerda reggel dupla s�t�t var�zslatok kiv�d�s�vel kezdtek. Az �ra hasonl�an kellemesen telt, mint az elõzõ, Ron ism�t elismerõ szavakat mondott a tan�rnõ tan�t�si st�lus�r�l. M�giat�rt�netre a Hugrabugosokkal mentek. A megszokott unalomban telt az �ra. Hermione elm�l�zva b�mult ki az ablakon: nagyon v�rta m�r a kilenc �r�t, hogy v�gre tal�lkozhasson Dracoval, �s tal�n m�g besz�lhessen is vele. Ugyanakkor f�lt is, hogy õ �s Ron piszk�lni fogj�k egym�st, �s valami kider�l. R�pillantott a mellette �lõ Alanre. A fi� �pp egy pergamenre firk�lgatott. Ahogy Hermione jobban megn�zte, eg�sz tehets�gesen rajzolt. A m�sik oldalra emelte a fej�t, �s n�zte Harryt �s Ront, mik�zben a pad alatt amõb�znak.
Hallotta a cs�nget�st, �s a t�bbiekkel egy�tt csomagolni kezdett. Ism�t r�n�zett Alan rajz�ra: azon k�nnyen felismerhetõ volt Binns karikat�r�ja. A l�ny felnevetett.
- Hol tanult�l rajzolni?
- Sehol. Nem tudok rajzolni – vont v�llat Alan.
- L�tom... ez nagyon j� lett!
- K�szi... csak unalmamban szoktam firk�lgatni, egy�bk�nt nem szeretek rajzolni.
A Griffend�les n�gyes kiment a terembõl, �s eb�delni indult. A nagyteremben hatalmas ny�zsg�s volt, a t�bbs�g akkor �rkezett meg az �r�j�r�l. Hermione�k le�ltek az asztalukhoz, �s õk is falatozni kezdtek.
Bûb�jtanon egy �j var�zslatot tanultak �s azt gyakorolt�k. Ronnak �gy tûnt, nem volt j� napja; sehogy sem siker�lt neki a bûb�j. Hermione mosolyogva pr�b�lt seg�teni, de a fi�nak megremegett a p�lc�ja a kez�ben.
- Mi a baj? – �rdeklõd�tt a l�ny.
- Semmi... Csak nem akarok ma Malfoyjal õrj�ratozni... Eg�sznap ez j�rt a fejemben – v�laszolta elv�r�s�dve Ron.
- �, �rtem... Ne izgulj, nem lesz semmi.
- Nem, nem izgulok – r�zta a fej�t. – Csak egyszerûen nem akarom eg�sz �jjel azt az undor�t� ny�las, g�r�ny, bek�pzelt fej�t n�zni.
Hermione elmosolyodott, �s folytatta Ronnal a bûb�j gyakorl�s�t. �, Ron, ha tudn�d...
Kics�nget�s ut�n a folyos�kon a klubhelys�g�k fel� vett�k az ir�nyt. Amikor el�rtek a l�pcsõh�z, egy szõke fi� �ll�totta meg õket.
- Hello Weasley. Granger – biccentett Draco a l�ny fel�. Hermioneb�l majdnem kit�rt a nevet�s. – Kilenckor tal�lkozunk az elõcsarnokban.
- Tudjuk, Malfoy... - s�hajtott f�radtan Ron.
Draco k�t csatl�s�val arra t�vozott, amerrõl Hermione�k j�ttek.
- Ez mekkora paraszt... Szerinted minek hiszi mag�t? Mintha h�ly�k lenn�nk, �s nem tudn�nk, hogy mikor �s hol kell tal�lkoznunk õfens�g�vel... - fintorgott a v�r�s haj� fi�. Hermione v�llat vont.
Felvonultak a klubhelys�g�kbe, �s hozz�l�ttak a h�zi feladataik meg�r�s�hoz. Hermione nem nagyon tudott koncentr�lni, �s m�r-m�r azon kapta mag�t, hogy percenk�nt pillant a kandall� feletti �r�ra, �s az mintha egyre lassabban j�rt volna.
Nagy nehezen v�gigk�zd�tt�k magukat a pergamen- �s k�nyvhalmokon. Hermione most is rem�nykedve felpillantott az �r�ra. Aszerint h�t �ra volt – vacsoraidõ. Bar�taival �sszeszedt�k magukat, �s mind a n�gyen elindultak a Nagyterem fel�. �tk�zben Alan visszafordult, de csak annyit fûz�tt a dologhoz, hogy „vacsor�n�l tal�lkozunk”.
Le�ltek a saj�t asztalukhoz, Hermione �gy, hogy pont l�thassa a Mardek�ros asztaln�l �lõ szerelm�t. A fi� �pp Parkinson sz��radat�t hallgatta. Hermione l�tta, hogy sokkal kellemesebb t�rsas�got is el tudna k�pzelni maga mell�.
P�r perc m�lva Alan is lehuppant k�z�j�k, mell� pedig Ginny foglalt helyet. Hermione l�tta, hogy Ron sz�r�s pillant�sokat vetett r�juk, fõleg, mikor Alan r�mosolygott a bar�tnõj�re, �s kez�t a l�ny combj�ra tette, �s megpuszilta az arc�t. A v�r�s haj� fi� undorod� k�pet v�gja fordult vissza az �tel�hez, Alan pedig r�kacsintott Hermionera. Ebbõl a l�ny r�j�tt, hogy ez a kis k�zj�t�k sz�nd�kos volt.
A l�ny nem igaz�n volt �hes, ink�bb a tan�ri asztalt kezdte figyelni. Mindenki ott volt, egyetlen sz�k sem maradt �resen. L�tta, hogy Miss. Nett �s Piton besz�lgetnek, �s feltûnt neki, hogy a nõ szinte folyamatosan mosolyog, sõt, n�ha fel is nevet. Nem is hittem, hogy Piton ilyen sz�rakoztat� t�rsas�g – gondolta mag�ban a l�ny cinikusan. Meg�rezte, hogy valaki figyeli, �gy elkapta a tekintet�t, �s Dracora n�zett. A fi� ette a vacsor�j�t. Rossz tipp. Most Alan fel� fordult, �gy tal�lkozott a fekete haj� sr�c vigyorg� arc�val.
- Mi az, min mosolyogsz? – k�rdezte meg tõle. Alan v�llvonogatva r�zta a fej�t, �s õ is a tan�rok fel� pillantott. Hermione megforgatta a szemeit.
- Semmin, csak aranyos volt�l, hogy ilyen k�telkedve n�zted õket.
Hermione megcs�v�lta a fej�t, �s visszat�rt a vacsor�ja turk�l�s�hoz. Ism�t �rr� lett rajta az izgatotts�g a j�rõr�z�s miatt, most viszont m�r f�lt is Ron miatt.
Lassan sz�ling�zni kezdtek a di�kok az asztalokt�l, sõt, l�tta, hogy m�r Draco is elment. �gy d�nt�tt, megv�rja m�g bar�tait, �s csak ut�na indul fel vel�k. Csak n�h�ny percig v�rakoztatt�k meg.
�pp ki�rtek az elõcsarnokba, amikor hallotta, hogy Ron nagyot s�hajt mellette.
- Valami baj van, vagy mi ez a s�hajtoz�s? – k�rdezte bar�tj�t�l.
- Jaj, dehogy, csak alig egy �ra m�lva sz�znyolcvan kerek percet kell Malfoyjal t�ltenem a kihalt kast�ly folyos�in.
- �, hogy innen f�j a sz�l... nos, vigasztaljon, hogy azt a kerek sz�znyolcvan percet velem is kell t�ltened.
- Ez az egy j� az eg�szben.
- Ron... Istenem – Hermione kuncogni kezdett.
- Na, akkor megy�nk fel? – k�rdezte Alan, mik�zben mag�hoz �lelte bar�tnõj�t.
- �h�m – felelte Harry �s Ron egyszerre. Hermione elgondolkozva tekintett a l�pcsõ fel�.
- Mi? Ja, igen – eszm�lt fel a bambul�sb�l.
- Mit n�zt�l?
- Semmit, csak elgondolkoztam.
Mind az �ten elindultak a klubhelys�g�k fel�. Alan ugr�ndozva vette a l�pcsõfokokat, �gy Hermione m�r elõre l�tta, hogy hatalmas es�s lesz a dologb�l. �pp sz�v� akarta tenni a dolgot, amikor egy kellemes nõi hang megelõzte.
- M�g k�t fok �s olyan hatalmasat fogsz esni, hogy nem igaz – hallott�k �desanyja mosolyg� hangj�t a folyos�r�l. �pp fel�j�k tartott, szok�sos vid�m mosoly�val.
- Szia... v�rj... m�g van egy kev�s – felelte Alan, �s ugrott egyet, majd m�g egyet. Ut�na m�r nem volt t�bb l�pcsõ. – Na l�tod, m�g �lek – vigyorgott a fi�.
- Szerencs�dre. Ritk�n fordul elõ, hogy ilyen helyzetben nem lesz valami bajod – ingatta a fej�t a nõ.
- Ez igaz, de kiv�tel erõs�ti a szab�lyt. Mi j�t csin�lsz idefent?
- Hm... igaz�b�l semmi j�t. Keresem McGalagonyt – felelte, majd elkuncogta mag�t. – Elfelejtettem, hogy hol van a szob�ja.
- Ennyi �sszel szabad l�bon, komolyan mondom. Azt hiszem, arra van... Vagy nem? – fordult bar�taihoz a fi�.
- �n nem tudom – felelte Ron �s Ginny egyszerre.
- Szerintem arra van – mutatott Harry a folyos� m�sik v�g�re. – �s egy emelettel feljebb.
- Szerintem is, �n is �gy eml�kszem – tette hozz� mosolyogva Hermione.
- J�l van, akkor majdnem �gyes voltam – fordult h�tra a nõ, hogy megn�zze, hova is mutat a k�t di�k. – K�szi a seg�ts�get.
M�r �pp indult volna, amikor valaki felj�tt a l�pcsõn. Harry�k h�trahõk�ltek az ijedts�gtõl, amikor h�trafordultak, hogy megn�zz�k ki az. Miss. Nett csak nevetett rajtuk.
- Jaj, Perselus... Sz�vbajt hozol szeg�nyekre...
- Ez volt a c�lja – felelte Alan.
- Persze, egy�rtelmû – tette hozz� ism�t a nõ, �s mosolyogva feljebb emelte a fej�t. Hermionet �gy egy aranyos kisl�nyra eml�keztette. Piton csak �llt ott, mintha keresne valakit. Olyan volt, mintha meg se hallotta volna az elõbbi megjegyz�seket.
- Keresel valakit? – k�rdezte mosolyogva a nõ, mik�zben pr�b�lt a f�rfi szem�be pillantani. Piton hirtelen r�emelte a tekintet�t, �s olyan szemekkel m�regette, mintha valami elmebeteg idi�ta �llna elõtte.
- Malfoyt – felelte azt�n r�viden. Hermionenak elszorult a torka. Rem�lte, hogy semmi v�letlen kis megjegyz�s nem cs�szik ki a tan�r sz�j�b�l.
- �s m�gis minek? �s mi�rt itt? A Mardek�rosok �gy tudom, hogy p�r emelettel lejjebb laknak – c�lozgatott m�g mindig mosolyogva Miss. Nett.
A f�rfi nem mondott semmit, csak rideg szemeivel m�regette a k�v�ncsi tan�rnõt. Hermione r�pillantott Alanre, �s majdnem kit�rt belõle a nevet�s. A fi� fapof�val, �s f�lig nyitott sz�jjal b�multa a b�jitaltan tan�rt. Hermionet erõsen eml�keztette a fi� arca egy fogyat�kos�ra. Ginny �s Harry is k�vette Hermione pillant�s�t, majd Ron is. Ginny annyira elkezdett nevetni, hogy m�r Alanbe kellett kapaszkodnia, mire a fi� is elmosolyodott. Harry tenyer�be temette az arc�t, �gy pr�b�lta leplezni vid�ms�g�t, Ron viszont csak megforgatta a szemeit. Ani is r�juk pillantott, de õ csak kultur�ltan somolygott, majd kedvenc tan�rjukat m�regette.
- Itt volna az ideje, hogy megneveled a kisfiad – mondta �rzelemmentesen Piton, majd suhog� tal�rral tov�bb�llt.
Ani len�zõ �s g�nyos pillant�sokkal fordult ut�na, k�zben a fej�t r�zta, sõt, a nyelv�t is ki�lt�tte, majd õ is csatlakozott a nevetõ csapathoz.
- Nem vagy norm�lis...
- Itt volna az ideje, hogy megnevelj, anya... - nevetett tov�bb a hossz� haj� fi�, mik�zben mag�hoz �lelte, �s megpuszilta Ginnyt.
- �risten... - lihegte Harry is, k�t nagy nevetõg�rcs k�z�tt.
- Nem �rtem, hogy mi ezen olyan vicces – jelentette ki nagy komolyan Ron, �sszefonva a karjait a mellkasa elõtt.
Mindannyian hitetlenkedõ szemekkel n�ztek r�. Alan �s Ginny sokatmond� pillant�st v�ltottak, azt�n a fi� nagyot s�hajtott, �s tov�bbindult. Bar�tnõje k�vette õt fel a klubhelys�g�kig.
- Most megs�rtõd�tt, mert nem tartom viccesnek? – k�rdezte g�nyosan Ron.
- Nem, de lehetn�l kedvesebb is vele – v�laszolta s�rtõd�tts�ggel �s b�nattal a hangj�ban Hermione, �s õ is k�vette k�t bar�tj�t, miut�n elk�sz�nt.
A k�t fi� csak egym�sra b�mulva �lltak, Miss. Nett pedig �jra megk�sz�nte a seg�ts�get, �s od�bb�llt – feltehetõen, hogy megkeresse McGalagonyt.