Melanie �pp a szob�j�ban aludt. R�m�lma volt, valami sz�rnyetegrõl, ami az erdõben kergette, �s õ nem tudott el�g gyorsan elszaladni elõle. Annak hatalmas sz�j�b�l �ri�si, hegyes fogak nõttek ki, amiken valami undor�t� ny�lk�s anyag �s v�r volt.
Valaki meg�rintette az arc�t, majd �vatosan pofozgatta, hogy �bredjen fel. Szemei hirtelen pattantak fel. Teste v�zben �szott az �lom miatt.
- J� reggelt – k�sz�nt szenvtelen hangon a f�rfi, �s fel�llt az �gy mellõl.
- Egy ilyen �lom ut�n, lehet b�rmi is j�? – motyogta maga el� a nõ. Piton csak keresztbefont karral �llt az �gy elõtt, �s figyelte az egyre �berebb h�lgyet. – Kell tal�lnom valakit, aki hajland� lesz velem aludni a tan�v alatt, mert ezt nem fogom sok�ig b�rni – jegyezte meg m�g mindig ink�bb csak mag�nak.
- Mit �lmodt�l? – k�rdezte minden �rdeklõd�s n�lk�l a professzor.
- Szok�sos: h�lye sz�rnyecske kerget az erdõben. M�r az agyamra megy. Csoda, hogy ennyi �v ut�n m�g mindig ennyire kik�sz�t. M�r meg kellett volna unnom.
- Nem hiszem, hogy ezt csak �gy, egyszerûen meg lehet unni.
- Ne mondd, hogy van egy valami, ami szinte minden �jjel k�s�rt t�bb mint t�z �ven �t, �s nem unsz r�, �s nem kezdesz ink�bb nevetni rajta, mint f�lni tõle. Nekem ez lenne a logikusabb.
- Att�l f�gg, mi ez a valami – felelte a f�rfi s�hajtva. – De menj�nk ink�bb reggelizni. Nem az�rt j�ttem, hogy elcsevegjek veled.
- Mindj�rt gondoltam, hogy hi�nyoztam valakinek. Dumbledore k�rt meg?
- Nem, Minerva – mondta m�g mindig k�z�ny�sen a tan�r. – Tudod, ma este �rkeznek a di�kok... - mondta, mintha valami agyilag fogyat�kos emberhez besz�lne, akinek fogalma sincs a k�r�l�tte t�rt�nõ dolgokr�l, �s akinek mindent t�bbsz�r el kell magyar�zni, hogy meg�rtse. – �s eb�dre le kell ellenõrizni a tantervet is. Id�n j�nnek azok az idi�t�k, hogy tanulm�nyozz�k az iskola mûk�d�s�t.
- Tudom, mondta az igazgat� �r is – s�hajtott a nõ, �s kib�jt a meleget ny�jt� paplan al�l. Megigaz�totta a h�l�inge p�ntj�t – ami csak �gy vonzotta volna a f�rfiak szem�t, ha van a helys�gben -, �s ny�jt�zott egyet.
- Te mindig ilyen szem�rmes volt�l? – k�rdezte g�nyosan Piton, mik�zben v�gigj�ratta a tekintet�t a nõ ruh�j�n. Vagyis azon a n�h�ny centim�teren, ahol volt rajta. Egy combk�z�pig �rõ lenge kis bord�, csipk�s szeg�lyû ruhadarab volt, amilyet ink�bb a tizen-huszon�ves nõk viselnek.
- Nem �rtem, mi bajod van. Nemhogy �r�ln�l, hogy v�gre l�tsz egy nõt – v�gott vissza mosolyogva Ani, �s elindult a f�rdõszoba fel�, cs�põj�t erõsen mozgatva, hogy ezzel is irrit�lja a b�jitaltan tan�rt. Az ajt�ban meg�llt, �s r�nevetett a f�rfira, aki csak megforgatta a szemeit.
A k�t felnõtt az eg�sz nyarat egy�tt t�lt�tte. Musz�j volt, ugyanis Perselusnak kellett seg�tenie Aninek, hogy nagyj�b�l beler�z�djon a tan�r szerepbe. Pr�b�lta elmagyar�zni neki, hogy hogyan tan�tson, hogyan b�njon a gyerekekkel, de nem sok sikerrel. A nõ t�ls�gosan is �retlen volt – vagyis õ annak tartotta, miut�n minden pr�b�lkoz�sakor sz�rakozni kezdett. Nem volt olyan dolog, amit ne viccelt volna el. A di�kok nev�t viszont t�k�letesen megtanulta – ezzel az egy dologgal volt el�gedett a b�jitaltan tan�r.
A f�rfi �gy gondolta, hogy az�rt ilyen gyerekes ez a fiatal h�lgy – aki mellesleg majdnem egyidõs vele – mert r�m�lmaiban felnõttnek kell lennie, �s akk�nt kell k�zdenie, meg azt�n ott van a m�ltja is. Az elsõ h�t v�g�n este azonban Ani lement hozz�, �s beb�jt mell� az �gyba, �s �gy aludtak. Akkor m�snap kipihent volt, �s nem volt r�m�lma sem. Akkor tudta meg, hogy ez valami betegs�g, ami akkor jelentkezett n�la, amikor elhagyta a Nagyurat.
- K�l�nben, ha nem akarsz, nem kell megv�rnod – ki�ltott ki neki a f�rdõbõl a nõ. – Tudod, milyen lassan k�sz�l�k el.
- Tudom – motyogta maga el� a tan�r, �s megfordult. – Rendben, akkor megyek. Lent tal�lkozunk. De j� volna, ha sietn�l, mert mindenki r�d fog v�rni – v�laszolta a nõnek m�r hangosan, �s a szoba kij�rat�nak a kilincs�re tette a kez�t.
- J�, j�! Igyekszem – kiab�lt vissza.
Perselus kinyitotta az ajt�t, �s eltûnt a folyos�n.
Ani k�zben gondolataiba mer�lt. Az elm�lt egy h�ten egyszer sem aludt Perselusszal, pedig j�t tett volna neki, ha kipiheni mag�t a nagy tal�lkoz�s elõtt. Nagyon izgult, hogy mi lesz ma este a vacsor�n�l. Azt a sok gyereket õ fogja tan�tani. Belegondolni is r�misztõ volt, fõleg ez az �lom ut�n. �pp a szempill�j�t fejezte be. Kih�zta m�g a szem�t egy szolid, k�k sz�nû ceruz�val, majd az ajkaira tett �pol� balzsamot, hogy term�szetesen sz�p legyen. Haj�t �jra �tf�s�lte, �s k�zben elt�prengett: minek is sz�p�tem magam?
Visszament a szob�j�ba, mag�ra kapott egy kord nadr�got �s egy inget, r� a tal�rt, �s m�r ment is a nagyterem fel�. K�zben azon gondolkozott, mit fognak sz�lni hozz� majd a di�kok, fogj�k-e a szeretni, vagy megijednek tõle a m�ltja miatt. A tan�t�st�l mag�t�l nem f�lt, mert tudta, hogy k�pes m�sok elõtt szerepelni – ezt di�kkor�ban t�bbsz�r is bebizony�totta. Meg az is esz�be jutott, hogy Perselusszal hogy fog viselkedni. M�r elõre elhat�rozta, hogy v�gig k�tekedni fog vele, �s nem hagyja mag�t lej�ratni – mert tudta, hogy a f�rfi egyetlen alkalmat sem fog elszalasztani, hogy belek�ss�n �s megal�zza. De erre m�r felk�sz�lt.
A nagyterembe �rve, vid�man mosolyogva k�sz�nt koll�g�inak, �s bocs�natk�rõ pillant�sokat vetett r�juk – persze hogy r� v�rtak. V�gigvonult a termen, �s le�lt az asztalhoz, ami most U alakba volt rendezve, hogy mindenki mindenkit l�sson. Ani term�szetesen Perselus mellett foglalt helyet. M�sik oldal�n Flitwick professzor �lt, aki – mikor idej�rt – kedvenc tan�ra volt.
- Eln�z�st a k�s�s�rt, elaludtam.
- Semmi gond – mondt�k kedvesen a t�bbiek, Perselus j� szok�s�hoz h�ven csak undok arckifejez�s�t �lt�tte fel.
- Akkor kezdj�nk hozz� a reggelihez – ind�tv�nyozta Dumbledore, aki k�z�pen �lt. -, �s k�zben besz�lj�k meg nagyj�b�l a f�l�vet.
Az asztalon csupa reggeli finoms�g jelent meg, toj�s, pir�t�s, szalonna, croissant, minden, amit csak megk�v�nhattak. Ani vett egy pir�t�st, �s �nt�tt mag�nak narancslevet, de ut�na egyikhez sem ny�lt. Valahogy nem akar�dzott neki reggel kilenckor enni. Hozz�szokott, hogy d�lig lust�lkodik, �gy reggelente nem is evett szinte soha.
- Az elsõ dolog a ma este lenne. A r�gi hagyom�nyokhoz h�ven, Hagrid hozza a g�ly�kat, Minerva seg�ts�g�vel pedig lezajlik a beoszt�si cerem�nia – mosolygott szem�vege m�g�l az idõs nõre az igazgat�. Ani is somolygott rajtuk, olyan aranyosak voltak. – Azt�n a m�r szok�ss� v�lt �j s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�rnõnket bemutatom – Ani elkuncogta mag�t. A tan�ri karban mindenki tudta, hogy el�gg� kisl�nyos term�szete van, viszont nagyon komoly tud lenni, �s hatalmas tapasztalat �ll m�g�tte, hi�ba nem mutatja. – Ut�na pedig mindenki megy aludni. Teh�t minden a megszokott rendben fog t�rt�nni.
- Azok az emberek, akik j�nnek majd okt�ber v�g�n a miniszt�riumb�l, azok minek j�nnek? �n meglenn�k n�lk�l�k – k�rdezte Ani, mik�zben megvajazta a pir�t�s�t. – T�k feleslegesek, a Roxfort mindig is a legjobb iskola volt �s lesz. Ezt mindenki tudja – Dumbledore megmosolyogta a nõ szavait, �s a t�bbi tan�r is k�vette a p�ld�j�t. Hi�ba, mindenki szerette m�g a di�k�veibõl. Akkor is ilyen szabad sz�j�, f�ggetlen l�ny volt. Csak Perselus dõlt h�tra a sz�k�n, �s n�zett merev tekintettel a terem m�sik v�g�be.
- Ez nem ilyen egyszerû. K�telezõ ellenõrz�sek vannak minden iskol�ban, b�rmennyire is n�pszerûek. Nem kell semmit csin�lnotok, csak hagyj�tok, hogy be�ljenek az �r�itokra, jegyzeteket k�sz�tsenek r�la, �s elviselitek, hogy ott vannak. �szre se kell õket venni.
- De �n �szreveszek mindenkit. �s k�l�nben is... engem ne kritiz�ljon senki – mondta makacsnak sz�ntan a nõ, de sz�ja m�g mindig kisl�nyos mosolyra volt h�z�dva. – Amikor Perselus a m�lt h�napban kinyilv�n�totta, hogy nem �ll j�l a szõke, akkor is...
- Akkor is visszavar�zsoltad barn�ra – sz�lt k�zbe a f�rfi unottan.
- J�, de akkor is... Most elfelejtettem, mit akartam mondani. A l�nyeg, hogy nekem megvan a magam st�lusa, �s nem fogok v�ltoztatni rajta akkor sem, ha maga az Atya�risten parancsolja.
- Nem is kell. Te csak l�gy term�szetes. Tudod, mik a szab�lyok, hogy hogyan kell viselkednie egy tan�rnak...
- Hogy hogyan kell fel�lt�znie egy tan�rnak... - sz�lalt meg ism�t a b�jitaltan tan�r.
- Tudod, mi a dolgod – fejezte be mosolyogva az idõs var�zsl�, ism�t figyelmen k�v�l hagyva Perselus megjegyz�s�t.
- Persze, tudok �n mindent. A tud�sommal elvileg nincs gond. De... nem vagyok valami alkalmazkod� t�pus, �s t�nyleg... musz�j az �n �r�imra is be�lni�k? Vagy nem lehet, hogy azokat majd Perselus megtartja helyettem? �gyis annyira szeretn�! – csillant fel a szeme a nõnek, �s lelkesen r�pillantott a mellette szem�ld�k�t felvon� f�rfira.
- Nem – v�laszolta t�m�ren az igazgat�.
- J� – felelte erre Ani is, �s h�tradõlt a sz�k�ben, keresztbefonta a karjait, �s pont ugyan�gy �lt, mint kedvenc koll�g�ja mellette.
- Nos, a b�lr�l azt hiszem nem kell sz�t ejts�nk, azt m�r a sz�netben �tbesz�lt�k egy n�h�nyszor. Minerva, minden rendben lesz vele, igaz?
- Igen. Csak Miss. Grangerrel �s Mr. Malfoyjal lesz val�sz�nûleg egy kis gond, de megoldhat�.
- Mi is mehet�nk, ugye? – k�rdezte izgatottan Ani, �s minden Piton-ut�nozhatn�k�t sutba vetve, elõre hajolt, �s az asztalra t�maszkodott.
- Persze.
- Lusz – mondta azonnal a nõ, mire a kis Flitwickbõl elõt�rt a nevet�s, �s Sinistra is elmosolyodott. – J�ssz velem? – a mellette �lõ f�rfi m�g jobban felvonta a szem�ld�k�t, �s �gy n�zett kereszth�g�ra, mintha az most sz�k�tt volna meg az elmegy�gyint�zetbõl. – �gyse menek�lsz.
- Rendben, mi van m�g? – k�rdezte t�rsait az igazgat�. Egyik�k se sz�lt egy sz�t se. – Rendben, ha m�gis eszetekbe jutna valami, eb�dn�l megbesz�lj�k. A tanterveket pedig m�solj�tok le, �s az egyik p�ld�nyt eb�dre hozz�tok. Eg�szs�getekre – mondta az õsz var�zsl�.
Ani fel�llt a sz�k�rõl, �s azonnal elhagyta a termet. Kiszaladt a t�lgyfaajt�n, �s a t� fel� futott. �gy ugr�lt, ak�r egy kisl�ny. A f�k levelei m�g z�ldek voltak odakint, �s enyhe õszi sz�l f�jt, de õt nem �rdekelte. Csak futk�rozott a parkban, a t� mellett, majd mikor m�r nem b�rta, egyszerûen �sszeroskadt, �s eldõlt a fûben. Szapor�n l�legzett, mellkasa fel-le j�rt. L�pteket hallott, de nem fordult arra. Tudta, ki j�n.
- A di�kok elõtt is ilyen akarsz lenni?
- Nem – lihegte.
- Rem�ltem is.
- Mi�rt?
- El�g nehezen tudn�d el�rni, hogy tiszteljenek, ha ennyire komolytalan vagy.
- Igazad van. Akkor azt fogom csin�lni, hogy feket�vel kih�zom a szemem, feket�re festem a hajam, �s fekete r�zzsal iz�lem ki a sz�mat is... - hangja egyre halkult, ahogy besz�lt, �s egyre gonoszabb� is v�lt. - Ja, �s megtanulom tõled azt az undok, lekicsinylõ n�z�st is, �s megf�leml�tek mindenkit... - suttogta a nõ, mik�zben �sszeszûk�tette a szemeit, �s kegyetlen viccsorra h�z�dott a sz�ja. Azt�n hirtelen elkapta a m�g�tte �ll� tan�r l�b�t, �s kih�zta al�la. Hangosan felnevetett, amikor a f�rfi rajta landolt. – Na? Csak nem tetszik a helyzet? �lvezd ki, am�g lehet – Perselus megforgatta a szemeit, �s nagyot s�hajtott.
- Te m�r sose nõsz fel. K�r rem�nykedni.
- Szeretn�d, hogy felnõjek?
- Mi k�z�m hozz�? - k�rdezett vissza nemt�rõd�m�l.
- Nem tudom... Semmi. Meg hozz�m sincs semmi k�z�d, egyik�nk se tehet r�la, hogy a sz�leink olyan h�ly�k voltak, hogy azt akart�k, hogy unokatestv�rek legy�nk.
- �gy van. De m�r nem �lnek, szerencs�re – mondta a f�rfi.
- Hm... �n az�rt �r�ln�k, ha anyu �lne m�g.
- �n nem – felelte undorod� k�pet v�gva Piton. Elgondolkozott azon, �rdemes-e k�s�rletet tennie arra, hogy fel�ll, de elvetette az �tletet: t�l j�l ismerte Anit.
- Csin�ljunk valamit...
- Mondjuk elk�sz�thetn�d a tanterved.
- K�sz van. Csak... jaj, ellenõrizd le nekem! Nem tudom, hogy kell ilyet csin�lni... - magyar�zta a nõ. – De mindegy, j� lesz �gy, ahogy van. Ink�bb s�t�ljunk az erdõben!
- Nem, most nem. Dolgom van.
- Mi?
- Mit mi?
- Mi dolgod van?
- Mi�rt �rdekel?
- Mert.
- Mi�rt mert?
- Jaj, de nem b�rom �n ezeket a sz�j�t�kokat. Alan is �lland�an ezzel f�raszt. T�nyleg. �r�lsz, hogy l�ttad?
- Nagyon – felelte k�z�ny�sen a f�rfi, �s gyorsan fel�llt, mielõtt m�g Ani visszatarthatta volna.
- Aj, olyan vagy! Mi bajod van?
- Semmi.
- Persze.
- Ani, nincs semmi bajom, egyszerûen dolgom van, �s meg szeretn�m csin�lni.
- J�l van. De mondd m�g el, hogy mit gondolsz Alanrõl!
- Ugyanazt, mint nyolc �ve. Megengeded, hogy menjek, �s v�gezzem a dolgom?
- Menj�l csak, piszk�tsd az �stjeid, hogy Harry�knek legyen mit sik�lniuk!
A f�rfi megcs�v�lta a fej�t, �s a kast�ly fel� indult. Ani elgondolkozott rajta. Egyszerûen im�dta õt, persze csak bar�tk�nt. Eg�sz �let�ben szerette, mert volt benne valami k�l�n�s. Volt benn�k valami k�z�s – de hogy mi, azt nem tudta, �s tal�n soha nem is fogja megtudni. Ugyanakkor �r�mmel ellenkezett vele, �lvezett minden vit�t ellene – kiv�ve egyet, de az m�r r�gen volt.
Fel�lt a fûben, �s �gy d�nt�tt, s�t�lni indul. Jobb szerette volna, ha Perselus is vele tart, de neki „dolga van”. K�v�ncsi vagyok, mit k�pest eg�sznap abban a s�t�t, koszos kis pinc�j�ben csin�lni. �n hamar vakondd� v�ln�k, ha sok�ig ott k�ne lennem. De h�t, aki b�rja a s�t�tet... m�r biztos hozz�szokott. Elindult az erdõ fel�, �s minden f�lelem n�lk�l l�pett be a f�k al�. A ny�ron t�bbsz�r is megfordultak itt, hol b�jital hozz�val�k�rt, hol csak �gy sz�rakoz�s gyan�nt. B�r amikor a hozz�val�kat szedt�k, akkor is mindig elsz�rakozott. Semmit nem vett komolyan az elm�lt h�napokban.
De elõtte... A Roxfortba is egy komoly dolog hozta: Voldemort visszat�rt, �s meg akarja b�ntetni azokat, akik h�tat ford�tottak neki. Az �lett�rsa, akivel tizenh�t �vig �lt, �s aki mindenn�l jobban szerette õt, meghalt – miatta. Ha õ nincs, akkor m�g most is �lne. Nem akarta, hogy Alannek is valami baja essen, ez�rt ink�bb – majdnem k�t �vtized ut�n – visszat�rt sz�lõhaz�j�ba, �s idej�tt. Keresett mag�nak egy kis lak�st, ahol �lhet. Nem vitt mag�val semmi holmit Franciaorsz�gb�l, ugyanis az ottani otthon�b�l n�h�ny romos falon k�v�l nem igen maradt b�rmi is. �pp a kertbe ment volna ki Adammel, amikor k�b� t�z hal�lfal� rontott be a vill�ba mindenfelõl. A f�rfi �s õ is azonnal elõkapt�k a p�lc�jukat, �s v�dekezni kezdtek. Alan szerencs�j�re nem volt otthon – szok�sa volt elj�rni Londonba, hogy l�ssa Ginnyt. K�t hal�lfal�t siker�lt megsebes�teni�k, �s egyet meg is �ltek, de ez Adam �let�be ker�lt. Aninek nem sok gondolkoznival� ideje maradt, elmondott egy var�zsig�t, hogy ne tudj�k beazonos�tani, hogy hova hoppan�l, �s az Abszol �tra ment. Ott megkereste a fi�t, aki egy v�llvon�ssal tudom�sul vette, hogy megsemmis�lt a h�zuk. Amikor megtudta, hogy Adam is meghalt, elakadt a l�legzete. Ani tudta, hogy a fi� sose szerette �gy a f�rfit, mintha az apja lenne, de ennek ellen�re nagyon fontos volt a sz�m�ra.
A kislak�sba nem nagyon tette be a l�b�t, Alan Ginnyn�l t�lt�tt k�t hetet, ut�na t�borba ment Porthmouthba, õ maga pedig az Abszol �tr�l azonnal Roxmortsba hoppan�lt. M�r k�sõre j�rt az idõ, majdnem �jf�l volt, amikor a Roxfortba �rt. Elõtte k�ld�tt egy baglyot Perselusnak, hogy menjen az elõcsarnokba. �s akkor tal�lkoztak �jra, nyolc �v ut�n. Akkor egy percre teljesen elfelejtette, hogy mi�rt j�tt, nagyon �r�lt annak, hogy �jra l�tja õt. Mindig is nagyon j� volt a kapcsoltuk, csak egy ostoba vita �s mindkettõj�k nevets�ges b�szkes�ge miatt nem besz�ltek r�g�ta. A l�ny nyomban a nyak�ba ugrott, �s �r�mk�nnyek csorogtak le az arc�n.
Ut�na elkezdtek �mleni belõle a szavak. Bocs�natk�r�ssel kezdte, hogy sajn�lja, hogy �sszevesztek, de Piton elhallgattatta, �s javasolta, hogy ink�bb menjenek be hozz�, ott nem hallhatja meg õket senki. Ott Ani elmes�lt neki mindent, csak �gy j�tt belõle meg�ll�thatatlanul. Ut�na ott nyomta el az �lom. N�h�ny nap volt m�g a tan�v befejez�s�ig, �gy a di�kok meglepetten figyelt�k az �j nõt. Az eg�sz iskola tudta, hogy egy volt hal�lfal�r�l van sz�.
A nyarat azt�n itt t�lt�tte, Perselusszal. Most v�gre megint �gy �rezte mag�t, mint di�kkor�ban. Akkor is rengeteg idõt t�lt�tt a b�jitaltan�rral, aki akkor m�g term�szetesen nem volt az, hanem csak egy felsõbb �ves di�k, aki nagyon mellesleg a rokona. Ezt az elsõ h�rom di�k�v�ben nem is hangoztatta, �s nem is besz�ltek egym�ssal. Csak k�sõbb lettek j�ban, �s alakult ki a kapcsolatuk. Õ volt az egyetlen ember, aki t�nyleg mindent tudott r�la – kiv�ve egyetlen dolgot, amit sosem mondott el neki.
Ani elmosolyodott gondolatain. Az erdõ m�ly�n j�rt m�r, de egy�ltal�n nem ijedt meg. Mikor m�g idej�rt, nagyon sok �jjel csatangolt ide ki, �s b�kl�szott a f�k alatt. M�r �gy ismerte, mint a tenyer�t, ha akart volna, se tudott volna elt�vedni. Idekint eltûnt az idõ �s a k�lvil�g, csak a term�szet �s annak l�gy zajai maradtak. Hatalmasat h�tr�lt, amikor egy irdatlan �v�lt�st hallott. Fogalma sem volt, mi lehetett az, de abban biztos volt, hogy nem ide tartoz� l�ny adta ki. Legyõzte a benne gy�lemlõ kalandv�gyat �s k�v�ncsis�got, �s visszafordult, hogy a kast�lyba menjen. M�g egyszer hallotta a hangot, az erdõ egy m�lyebb r�sz�rõl, de azt�n t�bbet nem. Ki�rt a f�k al�l, �s egyenesen Hagrid kunyh�j�n�l lyukadt ki. A vadõr most nem volt itt, csak d�lut�n j�tt vissza. Roxmortsban m�latta az idõt m�r reggeli elõtt �ta.
Ani visszat�rt a kast�lyba, �s a t�lgyfaajt� nagyot kongva z�rult be m�g�tte.