A kis csapat elindult az Abszol �ton. Mindannyian vid�man csevegtek, �s nevetg�ltek egym�son. Ron m�g most sem volt t�l bar�ts�gos hangulatban, �s Hermionet ez egyre jobban ideges�tette. �gy d�nt�tt, hogy besz�l a fi�val, ez�rt megfogta a kez�t, �s v�rt egy kicsit, m�g lemaradtak a t�bbiektõl.
- Ron, elmondan�d, hogy mi a baj Alannel? – k�rdezte m�r kedvesen.
- Semmi, t�nyleg, csak... bosszant valahogy. Mintha keresn� a feltûn�st, l�tod? Most is mindenki r� figyel!
- Ginny a bar�tnõje, az�rt figyel r�. Harry meg val�sz�nûleg az�rt, mert �rdekli, amit mond. De ha t�ged nem �rdekel, akkor �n sz�vesen besz�lgetek veled. Egy�bk�nt Alan mindig ilyen, �s ezzel nem azt akarja el�rni, hogy a k�z�ppontban legyen, egyszerûen im�d besz�lni. Ha nem figyel r� senki, az sem �rdekli.
- Akkor meg z�rjuk be valahova, �s besz�lgessen mag�val – felelte Ron.
- Jaj, Istenem... Jav�thatatlan vagy – nevetett fel a l�ny.
- H�, Weasley – hallottak egy g�nyos vontatott hangot jobbr�l. Hermione megborzongott tõle, olyan r�gen hallotta m�r. R�n�zett a k�zeledõ Dracora, �s gomb�c nõtt a tork�ban.
- Mit akarsz Malfoy?
- A bar�tnõdet egy pillanatra – felelte �rzelemmentesen a szõke.
- Ne is �lmodj r�la. Kopj le.
- Mit akarsz tõlem? – k�rdezte Hermione, tõle szokatlan ridegs�ggel. Draco elmosolyodott egy kicsit, �s odahajolt a f�l�hez.
- Ha elmentek, v�rlak a Foltozott �stben. Szeretlek.
Hermione egy pillanatra elmosolyodott, de azonnal �szbe kapott, �s g�nyos fintort v�gott.
- Viszl�t, Weasley – vetette oda a l�ny bar�tj�nak.
Draco egyenes h�ttal, hat�rozott l�ptekkel t�vozott. Mielõtt Hermione elmerenghetett volna, Ron azonnal faggatni kezdte.
- Mi a fen�t mondott? Ha megint s�rtegetett, �n esk�sz�m...
- Ron! Nyugi! Csak a szok�sos, de ne foglalkozz vele, rendben? Ne rontsa el a kedve... kedv�nket.
- Igazad van, de akkor is... - ment k�zelebb Hermionehoz a v�r�s haj� fi�. – Ut�lom, hogy piszk�l t�ged... õ nem tudja, milyen csod�latos vagy – mosolygott r�.
- K�sz�n�m, de...
- Nincs de. Megy�nk? El�gg� lemaradtunk Harry�ktõl.
A k�t bar�t tov�bbs�t�lt, �s szapora l�ptekkel utol�rte az elõtt�k halad� h�rmast. Harry azonnal sz�v� tette Malfoyt, mire Ron k�romkod�sokkal telepakolt mondatokkal elmes�lte a t�rt�nteket.
- Annyira elegem van ebbõl a felfuvalkodott h�lyagb�l, hogy elk�pzelni nem tudj�tok – fejezte be paprikav�r�s arccal. Hermione csal�dott pillant�st v�ltott Alannel �s bar�tnõj�vel.
- Mit mondott neked, Hermione? M�rmint pontosan.
- Semmit, fi�k, t�nyleg, hagyjuk m�r – felelte a l�ny. – Annyira elt�lozz�tok ezt az eg�szet, hogy nem igaz. Malfoy az Malfoy, �s az is marad, nem lehet mit tenni ellene – mondta, de k�zben teljesen m�st gondolt. – Felejts�tek el, hogy l�tezik, rendben? Ha engem nem zavar, akkor titeket se zavarjon.
- De a bar�taid vagyunk, �s szeret�nk, �s egyszerûen nem tudjuk eltûrni azt, hogy egy ilyen alattomos, szem�t, aljas alak �rtson neked.
- De nem �rt! K�sz�n�m, t�nyleg, de nincs sz�ks�g r�, hogy miattam �gy felh�zz�tok magatokat.
- Id�n kik�sz�tj�k, ha m�g egyszer egy apr�cska megjegyz�st is mer tenni b�rmelyik�nkre – �g�rte Ron. Harry b�lintott. Hermione fels�hajtott. Alan megforgatta a szemeit. Ginny elmosolyodott.
- Hagyjuk, l�gy sz�'! Felejts�k el ezt az eg�szet, �s l�pj�nk m�r tov�bb – ind�tv�nyozta Hermione.
Egyet �rt�s�k jelek�nt egyszerre indultak el hat k�l�nb�zõ ir�nyba, v�g�l a Foltozott �st elõtt tal�lt�k magukat. Felnevettek, �s �gy d�nt�ttek, bemennek. Ott tal�lt�k a Weasley csal�d �sszes tagj�t. Ron �s Harry csak �lldog�ltak, Ginny n�zte, ahogy �desanyja Hermionet �s Alant is meg�lelgeti.
- Annyira �r�l�k, hogy v�gre l�tlak benneteket! J�l �rezt�tek magatokat, dr�g�im?
- Igen, Mrs. Weasley, fantasztikus volt! – v�laszolta sz�les mosollyal Hermione.
- Nagyon kir�ly volt – helyeselt Alan is. – Csak k�r, hogy Ginny nem j�tt.
A puf�k asszonys�g elmosolyodott a fi� szavain.
- Nagyon ritka az olyan fi�, mint te, Alan. Boldog vagyok, hogy Ginny �pp veled tal�lkozott.
- �n is – mosolygott r� a nõre. Hermione is elvigyorodott.
- Mr. T�k�ly... Lenne olyan kedves, �s megh�vna valami innival�ra? – fordult a fi�hoz bar�tnõje.
- Persze, Mrs. T�k�ly – mosolygott r� vid�man Alan, �s Ginny fel� ny�jtotta a karj�t, a l�ny pedig belekapaszkodott.
- Tiszta h�ly�k – hallott�k a megjegyz�st. Fred volt az.
- Sziasztok! – k�sz�nt az ikreknek Hermione. Mosolyogva meg�lelte a k�t sr�cot, �s visszament Harryhez �s Ronhoz.
- Nem �rtem, hogy mit eszik rajta mindenki – morgol�dott mag�ban v�r�s haj� bar�tja.
- Ne kezd megint, k�rlek.
- Nem kezdem, egyszerûen csak...
- F�lt�keny vagy?
- Nem! – tiltakozott hevesen a fi�. T�l hevesen, �s erre õ maga is r�j�tt. F�lig pirult, �s �gy sz�lalt meg, kiss� f�l�nk hangon. – Na j�, tal�n. Csak nem tetszik, hogy Ginny k�r�l legyeskedik. Olyan, mintha csak kihaszn�ln�, mintha csak j�tszana vele.
- Nem j�tszik. Nagyon szeretik egym�st.
- J�l van, nem �rdekel. Semmi k�z�m hozz�.
- V�gre egy igaz meg�llap�t�s.
- H�t ti? Honnan ismeritek Alant? – mentek oda hozz�juk az ikrek.
- �n t�borb�l... Õk csak most l�tj�k elõsz�r.
- Ja, igen... mondta ez az idi�ta, hogy megy. Meg akarta gyõzni Ginnyt is, hogy menjen vele, de hugi mondta, hogy nem, nem kellene.
- Ja, meg anya se akarta nagyon elengedni...
- F�l, hogy valami rosszat csin�ln�nak... - b�lintott George.
- Hallottuk, hogy te sem vagy �m egyed�l – v�ltott t�m�t Fred, m�g mindig Hermionenak int�zve szavait. A l�nyban kihûlt a v�r. �risten...
- �... rosszul hallott�tok...
- Igaz�n? �s ez a sz�z galleonos gyûrû kitõl van? – mutatott Hermione bal kez�re. Õ azonnal a h�ta m�g� rejtette. F�lig pirult, �s mellkasa szapor�n emelkedett fel-le.
- Ez csak...
- Nem is mondtad – sz�lt k�zbe Ron. Hangja nem volt v�dl�, vagy megtorl�, egyszerû kijelent�sk�nt hangzott. A szeme azonban m�st mutatott: csal�dotts�got. F�jdalmat.
- Nem volt mit.
- Ugyan – legyintett Fred.
- Tudjuk.
- Mindent tudunk – Hermione – ha lehet – m�g ijedtebb k�pet v�gott.
- �gy van. Tiszta sor: t�borban volt�l...
- Volt ott egy csom� j� hapsi...
- Te meg kihaszn�ltad az alkalmat...
- �s felszedt�l valakit...
- Aki f�lig bel�d esett.
- Ronci meg f�lt�keny – �llap�totta meg v�g�l Fred.
- Nem vagyok f�lt�keny. Azt csin�l, amit akar. Semmi k�z�m hozz� – felelte a fi� hat�rozottan, �m ridegen. Hermionenak �sszeszorult a sz�ve.
- Ron...
- Hermione, t�nyleg, nem tartozik r�m, hogy kivel kavarsz.
- Nem kavarok – jegyezte meg kicsit cs�põsen.
- �rted.
- Mindig ennyit veszekednek? – k�rdezte a t�bbiektõl a Ginnyvel visszat�rõ Alan. Õk egy�ntetûen b�lintottak. – Akkor ok�. Megnyugodtam.
Ron �s Hermione m�g folytatt�k egy darabig vit�jukat. Senki nem sz�lt r�juk, egy ideig. Azt�n Harry megel�gelte.
- Ennyi el�g is volt m�ra. M�g el sem kezdõd�tt a suli, ti m�gis veszekedtek. Hagyj�tok m�r abba, ha lehet, akkor egy �letre.
- Nem fogjuk. Hermione t�l sok h�lyes�get csin�l – mondta Ron.
- Bagoly mondja ver�bnek – v�gott vissza a l�ny.
- El�g! – t�rt ki Ginny. Alan elmosolyodott. – Fogj�tok vissza magatokat. Megy�nk haza, �tj�ssz? – fordult a l�ny kedves�hez. Õ Mrs. Weasleyre pillantott, akinek arca �r�m�t t�kr�z�tt, �s b�lintott.
- Persze, sz�vesen. De, csak ha nem zavarok – tette hozz�.
- Nem zavarsz, dr�gas�gom – mondta a h�lgy.
- Mr. Weasley merre van? – vonta �ssze a szem�ld�k�t a fi�. K�rben�zett.
- Elment, akadt egy kis dolga a miniszt�riumban.
- Oh, �rtem.
- Te is j�ssz, Hermione? – k�rdezte Ron b�k�lõ sz�nd�kkal. Hermione nem akart nemet mondani, mert f�lt, hogy a fi� �gy veszi, hogy nem akar b�k�lni. M�gis meg kellett tennie.
- Nem, sajn�lom, m�g meg kell keresnem a sz�leimet, �s vel�k megyek haza. Rengeteg dolgom van m�g. Majd holnap ut�n tal�lkozunk a Roxfort Expressn�l.
- Rendben... akkor... szia – mondta a fi�, �s adott egy puszit a l�nynak.
A t�bbiek is k�vett�k a p�ld�j�t, �s mind elk�sz�ntek. Utols�nak Alan maradt.
- Dracoval tal�lkozol, mi? – suttogta vigyorogva a f�l�be. Hermione elmosolyodott.
- Igen – felelte.
- Akkor szervusz, dr�g�m – �lelte meg Mrs. Weasley is. – Vigy�zz magadra.
Amikor mindannyian t�voztak a kandall�n kereszt�l, Hermione a pult fel� indult. Sz�lei m�r r�g nem voltak ott. K�rt mag�nak egy poh�r italt, �s helyet foglalt az egyik asztaln�l. P�r perc m�lva zil�lt haj�, szõke kedvese �lt le vele szembe.
- V�gre – s�hajtotta a fi�.
- Nem is tudod, mit �ltem kereszt�l – kezdte Hermione is. – Fred �s George tudj�k, hogy j�rok valakivel. Fogadok, hogy Alan sz�ja van a dologban.
- Nem baj. Nem lesz semmi gond, hidd el. M�r nem j�rnak a suliba, �s soha nem gondoln�nak arra, hogy te meg �n... nekik ez t�l...
- K�ptelens�g. Tudom, hiszen nekem is az volt – mosolyodott el a l�ny.
- �gy van. �s l�tod, hogy mennyire nem az? Senki nem is gyanakszik kettõnkre.
- A gyûrût is sz�v� tett�k – folytatta panaszosan Hermione. – Annyira f�lek, hogy r�j�nnek...
- Nem fognak. Ne izgulj, �desem, nem lesz semmi baj.
- V�g�l is... Ha nem Harry�k, akkor az ap�d tudja meg. Õ csak meg�l �rte, vagy „figyelmeztet” egy kedves �tokkal. M�g mindig jobb ann�l, amire Harrytõl �s fõleg Ront�l sz�m�thatok.
- L�ttam az arc�t... El�gg� ki lehet r�d akadva.
- Mit l�tt�l?
- H�t, ahogy veszekedtetek.
- Oh, �rtem. Nem nagy �gy, sokat veszeksz�nk. Tal�n ez�rt is szeretett bel�m... - vonta �ssze elgondolkozva a szem�ld�k�t Hermione.
- Mi nem veszekedt�nk olyan sokat... M�gis bel�d szerettem – felelte a fi�. – Õr�lten bel�d z�gtam, ez az igazs�g.
- Elpirulok – felelte mosolyogva a l�ny, �s val�ban; elpirult. Draco �tny�lt az asztal f�l�tt, �s megfogta bar�tnõje kez�t, �s ujjaival simogatni kezdte.
- �s most? Mi legyen? Menj�nk m�g valahova?
- H�t, igaz�b�l nekem otthon k�ne lennem. M�g nem �rtam meg semmibõl a leck�t, �s itt volna az ideje. Nem is tudom, hogy fogom k�t nap alatt befejezni mindet.
- Seg�tsek valamiben? – �rdeklõd�tt kedvesen a fi�.
- Te m�r k�szen vagy?
- �... igen, persze. M�r t�bor elõtt megvoltam mindennel.
- Oh... Nem, k�sz�n�m, nem kell. Majd megoldom.
Draco sz�rke szemei szokatlanul csillogtak. R�gi �nj�hez k�pest. Ezt Hermione is felfedezte, �s esz�be jutott, mi lenne, ha Harry �s Ron l�tn� most �gy szerelm�t. Ahogy fogja a kez�t, szenved�lytõl �s szerelemtõl �gõ szemekkel m�regeti õt, �s r�mosolyog. Ha l�tn�k, tudn�k: megv�ltozott. Tal�n �r�kre.
J� t�z perc ut�n Hermione �gy d�nt�tt, ideje hazamennie. Dracoval el is indultak, megkeresni a sz�leit. A kutat�s k�zben mindkettõj�k kedve el�g nyomott volt, mert tudt�k, hamarosan meg kell v�lniuk egym�st�l p�r napra. Ut�na pedig nem l�thatj�k t�l gyakran egym�st, az iskol�ban ellens�gekk�nt kell b�nniuk a m�sikkal a t�bbiek elõtt. Fõleg azok elõtt, akiket Hermione igaz�n szeret, akik igaz�n k�zel �llnak hozz�.
Sajn�lattal tapasztalt�k, hogy milyen hamar tal�ltak r� Hermione sz�leire. Draco ism�t k�sz�nt nekik, majd m�g besz�lgettek p�r percet. Azt�n mind a n�gyen a Foltozott �st fel� indultak vissza, ott pedig elb�cs�ztak.
- A vonaton tal�lkozunk – mondta b�san a fi�.
- Igen...
- Szeretlek, kicsim – cs�kolta meg l�gyan Hermionet Draco.
- �n is t�ged, Draco – puszilta meg a fi� sz�j�t. Egym�sra mosolyogtak, �s ism�t szerelmes cs�kot v�ltottak. – Mennem kell. Szia!
- Szia – Draco m�g egy utols� puszit adott a l�nynak, majd elv�ltak.
A fi� elk�sz�nt szerelme sz�leitõl is, akik mosolyogva viszonozt�k ezt.