Augusztus utols� napjait Hermione otthon t�lt�tte. Szeptember elseje elõtt k�t nappal azt�n a sz�leivel lement az Abszol �tra. D�l elõtt t�z �ra volt m�g csak, de az �ton �gy is hatalmas volt a t�meg – mint �ltal�ban. A sz�leivel a Foltozott �stben maradtak inni valamit. Nagyot ugrott, amikor k�t kar fon�dott a dereka k�r�. Hirtelen megfordult, �s boldog mosoly ter�lt sz�t az arc�n.
- Jaj, de j� l�tni! – ugrott a szõke haj� fi� nyak�ba.
- �n is �r�l�k... de... ne fojts meg, ha lehet – ny�gte Draco.
- �, ne haragudj... csak m�r annyira hi�nyozt�l – engedte el.
A fi� megfogta a kez�t, �s mag�hoz h�zta. Ajkuk szenved�lyes cs�kban forrt �ssze, �s nem engedt�k el egym�st hossz� m�sodpercekig. Hermione mosolyogva elt�volodott a fi� arc�t�l. Draco a derek�n�l fogva mag�hoz h�zta, �s v�gyakkal telve �lelte, mintha belehalna, ha egy pillanatra nem �rn�nek egym�shoz. Tal�n �gy is volt.
- Te is nagyon hi�nyozt�l nekem – s�gta l�gyan a f�l�be, mire a l�nyon kellemes hideg futott v�gig. – Any�m�k az idegeimre mentek a h�ten.
- T�nyleg, õk hol vannak? – bontakozott ki gyorsan az �lel�sbõl Hermione, mintha att�l tartana, hogy Draco sz�lei valamelyik asztal alatt b�jtak el.
- Csak kitettek az Abszol �ton, azt�n mentek a dolgukra – vonta meg a v�ll�t a fi�.
- �, �rtem.
- Na, mit csin�ljunk? Egy�nk vagy igyunk valamit? – k�rdezte vid�man Draco.
- Elõsz�r szeretn�m, ha megismern�d a sz�leimet – mondta a l�ny. Draco felvonta a szem�ld�k�t, �s mintha egy kicsit megijedt volna.
- Biztos, hogy ezt akarod? Nem vagyok szerintem az a sr�c, akit a sz�leid mell�d akarn�nak...
- Jaj, ne izgulj. Im�dni fognak, csak legy�l term�szetes.
- Aha... ok�.
K�zen fogva elindultak a kocsma pultja fel�, ahol Hermione sz�lei �lltak, �s besz�lgettek. Draco megpr�b�lt nyugodtnak tûnni, �s ez el�g j�l siker�lt is neki. Bel�l azonban majd’ el�jult a f�lelemtõl. Nagyon izgult, hogy nehogy rossz benyom�st keltsen szerelme sz�lei elõtt. Vett n�h�ny m�ly levegõt, mielõtt Hermione megsz�l�totta Mr. �s Mrs. Grangert.
- Anya... apa... Be szeretn�m mutatni Draco Malfoyt. Õ az a fi�, akirõl mes�ltem.
- Szia, Draco – �dv�z�lte a nõ a szõke fi�t, �s k�t puszit nyomott az arc�ra. – �r�l�k, hogy megismerhetlek. Hermione egyfolyt�ban r�lad besz�l, �gyhogy m�r nagyon k�v�ncsi voltam r�d – a l�ny elpirult a megjegyz�s hallat�n, de nem sz�lt semmit.
- �n is �r�l�k, Mrs. Granger – felelte a fi� udvariasan, majd kezet ny�jtott Hermione apj�nak. – Draco Malfoy.
- Szervusz.
- �, anya... baj lenne, ha mi... sz�val, ha elmenn�nk k�rben�zni?
- Nem, menjetek csak. J� sz�rakoz�st.
- Viszl�t!
A k�t fiatal – Draco megk�nnyebb�lten l�pdelve – egym�s kez�t szorongatva nekiv�gott az Abszol �tnak.
Elõsz�r elmentek Florean Fortescue Fagylaltszalonj�ba, ahol egy kehelybõl ettek meg egy fagyihegyet. Ev�s k�zben nevetg�ltek, Draco �sszekente a l�ny orr�t a van�li�val, viccelõdtek, j�l �rezt�k magukat. Amikor a fi� kifizette a fagylaltot, �s elhagyt�k a kellemes helyet, mosolyogva a l�nyhoz fordult.
- M�g fagyis vagy.
- Hm? Hol?
- Itt – mondta, �s k�zelebb hajolt hozz�, �s l�gyan megcs�kolta a sz�ja sark�t. – Igen, most m�r j�.
Hermione huncutul elmosolyodott, �s megcs�kolta kedves�t.
- Lehet, hogy nem ez a legmegfelelõbb alkalom, de szeretn�k adni neked valamit – mondta a fi� komolyabb hangon. Hermione �sszevonta a szem�ld�k�t. Draco elõvett a zseb�bõl egy kis dobozt. – Szeretn�m, ha ezt elfogadn�d... A suliban nem tudunk majd annyit tal�lkozni, �s szeretn�m, hogy ha m�sr�l nem, akkor legal�bb errõl eszedbe jutn�k – mondta, �s kinyitotta a dobozt. Abban egy gy�ny�rû ez�st gyûrû volt, egy smaragd kõvel. Hermionenak el�llt a l�legzete, majd mikor m�r kezdte felfogni, hogy mit is l�t, r�zni kezdte a fej�t.
- Nem lehet, Draco... �n ezt... nem �rdemlem meg...
- Dehogynem. B�rmit megadn�k neked. Ez csak egy egyszerû aj�nd�k, amit szeretn�m, ha elfogadn�l. K�rlek.
Hermione hitetlen�l n�zte a kisdobozban levõ ez�st-smaragd gyûrût. Felh�zta a sz�ja sark�t.
- Z�ld-ez�st? Nem egoizmus ez egy kicsit? – vigyorodott el a l�ny.
- Ha nem tetszik, akkor nyugodtan ki...
- Nem ezt mondtam. Gy�ny�rû. Csak mardek�ros �ssze�ll�t�s. M�g ha nem is tõled kapn�m, akkor is te jutn�l r�la eszembe – Draco elmosolyodott.
A fi� kivette a dobozk�b�l az �kszert, �s felh�zta a l�ny bal kez�re. P�r pillanatig csod�lta a l�ny ujjain a gyûrût, majd kezet cs�kolt. Hermione elmosolyodott, �s k�zen fogva tov�bbindultak.
Sorra n�zt�k a kirakatokat, �s j�rt�k a boltokat. Amikor Dracot nagy nehezen siker�lt kir�ngatni a kviddics �zletbõl, a Czikornyai&Patz�ba tartottak.
- Megn�zt�k azokat a seprûket, �gyhogy most j�rj a kedvemben, �s menj�nk be – k�rte Hermione a fi�t.
- J�l van – s�hajtott fel a szõke.
- K�sz�n�m – puszilta meg az arc�t a l�ny, �s beh�zta a boltba kedves�t.
Nevetg�lve lapozgatt�k a k�l�nb�zõ k�nyveket, Draco fõleg az �tkokr�l sz�l�kat. Nem egyszer tett egy megjegyz�st, hogy melyiket kin haszn�ln� sz�vesen. Ilyenkor Hermione rosszall� pillant�sa l�tt�n bûnb�n� mosoly ter�lt el az arc�n, �s k�t perc m�lva m�r ugyanott folytatta.
Hermione �sszeszedegette a j�võre sz�ks�ges tank�nyveket is, teli kosar�t pedig letette az egyik polc mell� a f�ldre. Draco �pp egy Shakespeare k�tetet olvasott felvont szem�ld�kkel.
- Az vagy nekem, mi testnek a keny�r
s tavaszi z�por fûszere a f�ldnek?
lelkem miattad �r�k harcban �l,
mint a f�sv�ny, kit p�nze gondja �l meg;
csupa f�ny �s boldogs�g b�szke elm�m,
majd f�l: az idõ ellop, eltemet;
csak az eny�m l�gy, n�ha azt szeretn�m,
majd, hogy a vil�g l�ssa kincsemet;
arcod var�zsa csordultig bet�lt
s egy pillant�sod�rt is sorvadok;
nincs m�s, nem is akarok m�s gy�ny�rt,
csak amit tõled kaptam s m�g kapok.
Koldus-szeg�ny kir�lyi gazdagon,
r�szeg vagyok �s mindig szomjazom.
-Ez gy�ny�rû volt.
- Minek �rnak ilyeneket az emberek? Nem egyszerûbb annyit mondani, hogy szeretlek, �s sz�ks�gem van r�d? – r�zta meg �rtetlen�l a fej�t.
- Jaj, Draco... Tudod... vannak emberek, akik szeretik k�r�l �rni az �rz�seiket. Van, akinek van ehhez tehets�ge, �s ilyen gy�ny�rû szonetteket, verseket �r, van, akinek meg nincs, �s csak annyit mondd, hogy szeretlek. De azt �gy, hogy a m�sik tudja, hogy t�nyleg szereti, �s t�nyleg sz�ks�ge van r�.
- Akkor �n a m�sodik embercsoportba tartozom.
- Igen. De nagyon sz�pen olvastad fel – Draco felh�zta a sz�ja sark�t.
- K�sz – mondta a fi�, �s visszatette a k�nyvet a hely�re. K�zelebb l�pett bar�tnõj�hez, �s mag�hoz h�zta. Kedvesen egym�sra mosolyogtak. A barna �s a sz�rke szemp�r szinte �sszekapcsol�dott. V�g�l Hermione t�rte meg a cs�ndet.
- Nem akarom elrontani a kedvedet, de... - kezdte halkan. - Harry�k b�rmelyik pillanatban itt lehetnek... �s... Nem lenne j�, ha megl�tn�nak egy�tt.
- �rtem – a fi� lehajtotta a fej�t, �s Hermione kez�vel kezdett j�tszani. – Igazad van.
A k�t fiatal sz�ja ism�t egym�sra tal�lt, �m most hamar sz�tv�ltak.
- Ne haragudj, pedig nagyon sz�vesen menn�k veled, b�rhova, csak...
- Nem, nem haragszom. Majd m�skor, amikor m�r nem zavarhatnak a bar�taid.
- Mi a baj?
- Semmi.
- Nem �gy l�tom. Draco – n�zett a fi� szem�be Hermione. – nagyon sajn�lom.
- �n is. Szeretlek – cs�kolta meg ism�t a l�nyt.
- �n jobban – j�tszadozott Hermione.
- Nem hiszem, de ezen most ne vitatkozzunk – a fi� k�r�s�nek eleget t�ve Hermione puha puszit nyomott a fi� sz�j�ra, felvette a kosarat, �s elindult a pult fel�.
Kivette õket a kos�rb�l, �s a t�sk�j�ban kezdett kutatni a p�nzt�rc�ja ut�n. Draco is ut�na ment.
- Te nem veszed meg a k�nyveket?
- A sz�leim m�r a m�lt h�ten elint�ztek mindent. Csak egy �j tal�r kell.
- H�t... akinek a sz�lei var�zsl�k... - Draco elmosolyodott, �s kez�vel h�tulr�l �t�lelte a l�ny derek�t. A l�ny elmosolyodott, �s kifizette a k�nyveket.
Draco elengedte a derek�t, �s kimentek az �zletbõl. K�z a k�zben folytatt�k az utat Madam Malkinhoz. Hermionenak is sz�ks�ge volt �j tal�rra, �s id�n megint kellett d�sztal�rt is vinni�k. Madam Malkin egy m�sik helys�gbe vezette a l�nyt, hogy v�lassza ki mag�nak az anyagot, amibõl szeretn� az �nnepi ruh�t, addig õ elint�zi Malfoyjal a tal�rt.
Hermione volt m�r t�bb m�ter�ru boltban, de egyikben sem l�tott ennyi anyagot. Sok�ig kutakodott, �s n�zelõd�tt, v�g�l k�t neki tetszõt kiv�lasztott. Mikor a nõ visszaj�tt, megmutatta neki mindkettõt. Az egyik egy m�ly bord� darab volt, a m�sik pedig egy s�t�tz�ld.
- Ez jobban kiemeln� az alakodat – mondta a bord� anyagra. – �s jobban is illik hozz�d, szerintem.
- Akkor legyen ez – mosolygott a nõre, �s a kez�be adta a bord� anyagot.
Madam Malkin neki is feltûzte a megfelelõ m�retre a tal�rokat, majd egy var�zslattal megvarrta õket. A k�t fiatal ruh�ikkal egy�tt elhagyta az �zletet.
- �s most hova menj�nk? – �rdeklõd�tt a fi�.
- Nem tudom. H�ny �ra lehet?
- Tal�n tizenegy, f�l tizen... Jaj ne.
- Mi az?
- Itt vannak a bar�taid – mondta Draco a l�ny m�g�tt p�szt�zva a t�meget.
- Jaj, ne... hol?
- M�g�tted, k�b� t�z m�terre, de ne n�zz h�tra... nem hiszem, hogy �szrevettek, de jobb, ha megyek.
- Rendben. Mikor tudunk tal�lkozni? – k�rdezte elszontyolodva Hermione.
- Gõz�m sincs. Rem�lem, min�l hamarabb. De ma m�g besz�l�nk, rendben?
- Aha... de, hogy?
- Majd megoldjuk... Megyek, m�r j�nnek. Szia, sz�vem – Draco elengedte a l�ny kez�t, �s az ellenkezõ ir�nyba indult.
- Szia... - motyogta b�san Hermione.
Csak n�h�ny pillanatig lehetett szomor�, ugyanis k�t bar�tja hamar ott termett mellette. Ron boldogan meg�lelte a l�nyt, aki ezt viszonozta, �s k�t puszit adott a fi�nak. Harryt is hasonl�k�pp �dv�z�lte.
- Jaj, de j� �jra l�tni! J�l �rezted magad? – k�v�ncsiskodott vid�man a v�r�s haj� fi�.
- Igen, nagyon szuper volt.
- Szuper? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Ron.
- Igen... mi�rt?
- Semmi, csak eddig nem haszn�ltad ezt a sz�t.
- H�t... kicsit megv�ltoztam a ny�ron.
- �rtem... mennyit tanult�l?
- Nagyon vicces. Egy�bk�nt... szinte semmit, mert nem volt r� idõm. De a h�ten bep�tolok mindent, �s meg�rom a dolgozataimat is.
- Micsoda?! Nem �rtad m�g meg õket?! – h�ledezett Harry. – T�nyleg megv�ltozt�l.
- Mondtam... Ginny?
- Mindj�rt j�n, m�g any�val besz�lget. Georgenak �s Frednek seg�tenek az �zletben.
- Menj�nk oda! �rdekel, hogy mit alkottak az ikrek!
- �, musz�j?
- Mi�rt?
- Nem tudom, csak... f�lek any�t�l egy kicsit. D�h�s Fred�kre, mert sz�rakoztak az egyik haverjukkal, �s kicsit felh�zt�k az ikrek.
- Aha... �rtem. Akkor nem musz�j, viszont keres... - Hermione a mondatot egy sik�t�ssal fejezte be. Majdnem elesett, amikor egy kb. 180cm magas fi� a nyak�ba vetette mag�t, �s puszilta, ahol �rte.
- Sz�llj le r�lam, te nem norm�lis! – nevetett boldogan a l�ny, de a fi� csak az�rt sem engedte el.
- Mindj�rt... - v�laszolta mosolyg�s hangon.
Ron �s Harry furcs�ll�n egym�sra n�ztek, majd a bar�tnõj�ket �lelgetõ fekete haj� fi�t p�szt�zt�k. Alan v�gre abbahagyta a l�ny szadiz�s�t, �m az �lel�sbõl nem engedett.
- R�g l�ttalak – jegyezte meg vid�m, �m komoly hangon.
- �n is t�ged... m�r t�bb mint mennyi? K�t vagy h�rom napja? – erre mindketten felnevettek.
- H�t igen... - b�lintott a fi�. Kibontakozott az �lel�sbõl, �s Hermione bar�tai fel� fordult. - �, iz�. Sziasztok! Alan Fonce vagyok – ny�jtott kezet Ronnak, majd Harrynek.
- Alan ott volt a t�borban... Csapatt�rsak voltunk.
- �, �rtem. Hello – k�sz�nt Ron, mikor m�r elm�lt az elsõ d�bbenet. – Ron Weasley – Alan �s Hermione egym�sra vigyorgott. – Nem te vagy az, aki Fred�kkel sz�rakozott?
- Ja, de... Nem lett semmi g�z, anyuk�d v�g�l megl�gyult... - felelte Alan. - Te pedig Harry Potter. Hermione nagyon sokat mes�lt �m r�latok – az eml�tett l�ny elpirult.
- Furcsa, nek�nk nem mondott semmit r�lad – mondta kiss� cs�põsen Ron. �gy tûnt, nem t�l szimpatikus neki a fi�.
- Val�sz�nûleg az�rt nem, mert most tal�lkoztunk elõsz�r a t�bor �ta – jegyezte meg Harry.
- Igen.
- Sz�val... mit kezdtem el? – k�rdezte Hermione. – Ja, igen. Sz�val, akkor is szeretn�m megkeresni Ginnyt.
- Azt mondta, hogy v�rjuk meg, majd j�n.
- �s itt, az Abszol �t k�zep�n akarod megv�rni?
- Alan! – ki�ltott fel valaki a t�volban. Mind a n�gyen k�rben�ztek, hogy ki lehet az.
P�r pillanat ut�n, m�r mindannyian l�tt�k a fel�j�k szalad� v�r�s haj�, f�lig �rõ sz�j� l�nyt. Alan sz�lesen elvigyorodott, �s fel� fordult. Ginny teljes lend�let�vel meg�lelte a fi�t, aki a derek�n�l fogva felemelte, �s a lend�lettõl megp�rd�lt vele.
- Jaj, de j�, hogy v�gre itt vagy! – mondta vid�man a l�ny.
- Hi�nyozt�l m�r nagyon... - felelte a fi�.
- Te is nekem.
Ron �s Harry k�rdõn n�zt�k hol a p�rt, hol Hermionet, aki csak mosolygott k�t bar�tj�n. Ron igaz�n akkor lepõd�tt meg, mikor Ginny �s Alan boldogan megcs�kolt�k egym�st. Harry felvonta a szem�ld�k�t, �s a gondtalan fiatalokhoz fordult.
- Ti j�rtok?
- �... szia Harry, szia, Ron... Hermione! Szia! – ki�ltotta el mag�t – ha lehet – m�g boldogabban a l�ny. Odament bar�tnõj�hez, �s k�t puszival �s egy �lel�ssel �dv�z�lte õt.
- Szia... ugye tudod, hogy haragszom r�d?
- �... igen, tudom... Illetve sejtettem – pillantott f�l�nken Alanre a l�ny. – Ne haragudj...
- �, semmi gond. Alan m�r beavatott mindenbe... vagyis majdnem mindenbe.
- Ja, �s igen, Harry, j�runk... m�r egy ideje.
- �s errõl mi mi�rt nem tudunk? – �rdeklõd�tt Ron, alig leplezve felt�rõ d�h�t.
- Jaj, ne csin�ld m�r, l�gy sz�’.
- K�rlek – vont v�llat s�rtõd�tten testv�re. – Hova megy�nk?
Mind az �ten egym�st p�szt�zt�k, �s pr�b�ltak kital�lni valamit. Alan javasolta, hogy igyanak valamit, azt�n meg majd kital�lj�k.
�gy h�t a kiscsapat elindult egy friss�tõket felszolg�l� hely fel�. A nap h�t�gra s�t�tt, �s egy�ltal�n nem olyan volt az idõ, mint az õsz kezdet�n szokott.
Le�ltek egy asztalhoz, �s mindenki rendelt mag�nak valamit. Alan �s Ginny vid�man besz�lgettek, �s a t�bbiek is sz�vesen hallgatt�k õket. Ron egy kicsit m�g most is ellens�ges volt, de pr�b�lta leplezni nemtetsz�s�t. Alan �pp t�borbeli �lm�nyei ecsetel�s�be kezdett bele. Hermioneban egy pillanatra meg�llt a v�r. Valahogy figyelmeztetnie kell Alant, hogy Ron �s Harry nem tudnak Dracor�l, �s nem is szabad tudniuk...
- Azt�n az egyik sr�cnak sz�linapja volt... Eml�kszel ’Mio? – fordult Alan a l�nyhoz. M�lyk�k szemei megcsillantak.
- Persze – felelte kelletlen�l Hermione.
- Az nagyon �llat volt. T�k kir�ly bulit dobtunk �ssze...
- Pontosabban dobt�l �ssze... mert hogy az eg�sz a te �tleted volt...
- J�, igen, �s? Kellett�l te is, Jess is, �s a t�bbiek is, k�l�nben nem lett volna j�. Na mindegy, nagyon j� volt az eg�sz...
- J� t�m�ren elmes�lted... - jegyezte meg a l�ny.
- J�l van na – mosolygott a fi�.
A t�bbiek csak mosolyogtak rajtuk. Mind ittak egy kicsit, azt�n Alan sz�lalt meg ism�t.
- �, eln�z�st, mindj�rt j�v�k – mondta, �s fel�llt a hely�rõl. Elindult Hermione fel�, azt�n elment a l�ny mellett.
Hermione h�trafordult, hogy megn�zze, hova megy, �s akkor vette csak �szre, hogy m�g�tt�k k�t asztallal szõke szerelme �l. Gyorsan visszakapta a fej�t, �s �sszefutott a pillant�sa Ginny�vel. A l�ny elmosolyodott, Hermione pedig zavartan viszonozta.
- Ez egyre rosszabb... Hol a fen�ben tal�lkozt�l ezzel a gyerekkel? N�zd meg, j�ban van Malfoyjal... Arr�l nem is besz�lve, hogy t�kre bek�pzelt, �s... - kezdett bele Ron, mire Ginny d�h�sen f�lbeszak�totta.
- Elõsz�r is, Alan nem bek�pzelt, nagyon aranyos fi�. Az meg kit �rdekel, hogy besz�l-e Malfoyjal? Nem Malfoyjal j�rok, hanem vele, �s Alann�l rendesebb �s kedvesebb fi�t nem tal�lsz a vil�gon. K�l�nben meg George �s Fred is ismerik, �s nagyon is b�rj�k! Arr�l nem is besz�lve, hogy Hermione is im�dja!
- H�t ez az! Nem l�ttad, hogy hogy �lelgette, amikor megl�tta!
- Ron! Ne csin�ld m�r ezt! – sz�lt r� most m�r Hermione is. – Alan nagyon rendes sr�c, �s csak �r�lt, hogy l�tott. Mindig is ilyen volt. Mi�rt baj az, hogy j�kedve van? Att�l m�g nem lesz bek�pzelt, hogy vid�man besz�l, �s igen, be nem �ll a sz�ja...
- N�zd meg – mutatott a v�r�s haj�, �s - most m�r - arc� fi� Alan �s Draco fel�. Alan Draco elõtt �llt, �s besz�lgetett a szõk�vel.
- Mi van vel�k? Besz�lgetnek – vont v�llat Ginny.
- �risten... j�, hagyjuk.
- Nem, nem hagyjuk. Mi bajod van vele?
- Semmi.
- De igen.
- De nem! – mondta kicsit hangosabban a kellet�n�l Ron. – �rts�tek meg, nincs semmi bajom, egyszerûen zavar, hogy itt van. Ennyi.
- De mi�rt zavar? �rtott neked b�rmit is?
- Nem, de... nem tudom elmondani. Egyszerûen nem tetszik, hogy j�rsz vele – mondta lehajtott fejjel a fi�, imm�r halkabban.
- Jaj, tes�, ne f�lts – felelte megl�gyult hangon Ginny. – Alan soha nem �rtana nekem, �s m�snak sem.
- Rem�lem. K�l�nben kitekerem a nyak�t, �s...
- H�. El�g – sz�lt r� h�ga.
- J�l van, ne haragudj.
- Semmi baj, de l�gy sz�ves, ne csin�lj ilyet, rendben? Alan t�nyleg rendes fi�, majd megl�tod. Hermione eg�sz ny�ron �ssze volt z�rva vele, �s l�sd, �l m�g.
- J�l van, persze... Tudom.
Ginny megsimogatta b�tya arc�t, �s elmosolyodott. Ron �gy tûnt, hogy megnyugodott v�gre. Alan is elindult hozz�juk, �s lehuppant bar�tnõje mell�.
- Honnan ismered Malfoyt? – szegezte neki azonnal k�rd�s�t Ron. Ginny rosszall� pillant�st vetett b�ty�ra.
- �, csak anya ismeri az apj�t... �s egyszer voltak n�lunk. Kb. t�z �ves voltam. De nem nagyon ismerem, csak most �gy szembetûnt a szõkes�ge – mosolyodott el a fi�. Hermione nem mert fell�legezni, de megk�nnyebb�lt. Alan teh�t tudja, mit szabad, �s mit nem.
- �rtem... �s szerinted milyen?
- H�t... Nem tudom igaz�b�l – a fi� r�pillantott Hermionera.
- �... nem besz�lhetn�nk m�sr�l? – k�rdezte.
- De, igazad van, Hermione. Malfoy csak rontja a hangulatot – egyezett bele Ron. – �s te melyik suliba is j�rsz? – �rdeklõd�tt Alantõl.
- H�t... eddig beauxbatonsos voltam, de most m�r roxfortos.
- Igen? Lehet v�ltani? – vonta fel a szem�ld�k�t a fi�. – Azt hittem, hogy ilyen csak nagyon sok hercehurca �r�n oldhat� meg...
- �, aha... igen. B�r nekem nem kellett semmi „hercehurc�t” csin�lnom, egyszerûen felv�teliztem. B�r val�sz�nûleg any�mnak k�sz�nhetem a dolgot.
- Jaj, t�nyleg, ti nem is tudj�tok – csillant fel a szeme Hermionenak. – Nem fogj�tok kital�lni, ki Alan anyja – az eml�tett fi� megforgatta a szemeit, �s szerelme fel� fordult. Egym�sra mosolyogtak, �s megcs�kolt�k egym�st.
- Na, ki? – k�rdezte Harry.
- Ki j�tt hozz�nk az �vv�g�n Piton v�dõsz�rnyai alatt? – k�rdezte �rtatlanul Hermione.
- Komolyan mondod... Melanie Nett az anyuk�d?
- Mi ebben olyan nagy sz�m? – k�rdezte f�radtas hangon Alan, mik�zben visszah�z�dott a hely�re.
- Semmi, de legal�bb tudjuk, honnan ismeri Malfoy�kat – jegyezte meg kiss� ep�sen Ron.
- Ismeri, igen. Nem azt mondtam, hogy puszi pajt�sok – r�zta meg a fej�t a fi�. – Egy�ltal�n nem. Mondjuk Lucius Malfoyt m�r eleve r�g l�ttam... vagyis nem... ny�r elej�n. Mindegy.
- Akkor is k�l�n�s – felelte Ron, �s h�tradõlt a sz�k�ben.
Hermione csal�dott arccal kocogtatta ujjaival a pohar�t. Elgondolkozva n�zte a benne hûsen �ll� narancslevet. Nem eg�szen erre sz�m�tott. Persze, t�l optimist�n n�zte a dolgokat. Ron sose fogja kedvelni Dracot, de azt akkor sem gondolta, hogy Alannel is lesznek gondjai. Egy�ltal�n nem �rtette v�r�s bar�tj�t, hogy mi nem szimpatikus neki Ginny szerelm�ben. Lehet, hogy �pp ez a baja? Ennyire f�lten� a h�g�t?
- Nem megy�nk? – k�rdezte a be�ll� csendben Harry. Hermione boldogan b�lintott, megitta a marad�k ital�t, �s fel�llt.