Mikor Alan vissza�rt a McGalagonnyal val� besz�lget�s�r�l, a fi� vid�man betrappolt a szob�ba, �s ledobta mag�t az �gyra. Nem mondott semmit, de Hermione �s a t�bbiek tudt�k, nincs semmi okuk az aggodalomra, Alan el�gedett. A fi� azt�n elmes�lte, hogy mi t�rt�nt, �s hogy minden sim�n ment. A tan�rn� f�leg �ltal�nos k�rd�seket tett fel, ut�na pedig m�r Alanr�l besz�lgettek �s az anyj�r�l. Vagyis semmi iskolai dolog nem ker�lt sz�ba addig, am�g a tan�vnyit�sra nem terel�d�tt a sz�. Arr�l azonban csak annyit mondott Alannek az igazgat�helyettes, hogy �t is ugyan�gy beosztj�k a g�ly�kkal egy�tt.
A t�bor h�tral�v� napjai f�nysebess�ggel teltek, �s Hermionen egyre ink�bb �rr� lett az a gondolat, hogy minek kellene neki innen elmennie? M�g ezen gondolkozott a napok javar�sz�ben, azok elteltek, �s el�rkezett az utols� portsmouthi nap is. Aznap reggel is Dracoval �bredt, pontosan arra, hogy a fi� belecs�kol a nyak�ba, �s j� reggelt k�v�n. Viszonz�sk�pp megsimogatta a tark�j�t, �s elmosolyodott, szemeit azonban m�g lehunyva tartotta.
Hallotta, hogy Jess forgol�dik az �gy�ban, �s mintha Alannek se lett volna �pp j�kedve. Sejtette, hogy Valeri �s Josh is el�g nyomott lehet, valahogy olyan volt a l�gk�r. Egyik�k sem akart m�snap reggel elmenni.
Valaki kim�szott az �gy�b�l, �s�tott egy hatalmasat, �s a mosd� fel� indult. Azt�n sz�p lassan k�vette �t mindenki. Draco is elh�z�dott szerelm�t�l, �s kib�jt a takar� al�l. Hermione azonnal �rezte a hideget a test�n.
A kis csapat el�gg� k�m�san kezdett a reggeli szedel�zk�d�shez, senkinek nem volt �ny�re a m�snapi indul�s, ez�rt el�gg� f�sultan �s kedveszegetten �lt�zk�dtek, �s v�gezt�k a reggeli tennival�kat. Alan furcsam�d semminek nem ment neki, �s m�g egy apr� mosoly sem futott �t az arc�n. Az eg�sz pakol�s n�m�n telt, senki nem sz�lalt meg, legfeljebb nagyon halkan, �s r�vid id�re.
Hermione – m�g arra v�rt, hogy ki�r�lj�n a f�rd�szoba – a m�r nem kell� ruh�it kezdte a b�r�ndj�be r�molni. Gondolatai elkalandoztak, minden egyes eml�ken �tment, amiket itt szerzett. Bele se gondolt az elej�n, hogy mennyire a sz�v�hez fog n�ni az itteni t�rsas�g, az itteni tan�rok, a k�rnyezet… minden.
*
Reggeli alatt l�tt�k, hogy a t�bbi csapat tagjai is el�gg� levertek. Furcsa volt �gy l�tni �ket. A t�rsas�g nagy r�sze mindig vid�m volt, �s izgatottan csevegett valamir�l. Most azonban nem volt olyan fiatal, aki ak�r egy sz�t is sz�lt volna. Hermione karjait maga el�tt laz�n �sszefonva meredt ki a fej�b�l, �s hagyta, hogy Draco keze elm�l�zva simogassa a combj�t.
Csak a vill�k �s t�ny�rok cs�r�mp�l�s�t lehetett hallani v�gig. Mind s�padt arccal fogyasztott�k a reggelij�ket.
- Na, ez �gy nem lesz j�. Egy�ltal�n nem �rzem magam frank�n… Nem illik hozz�m ez a k�kadts�g – sz�lalt meg kiss� rekedten Alan, majd k�hintett egyet, hogy v�ltoztasson hangj�n. – Sz�val… mi ez a full let�rts�g?
- Vajon? Holnap ilyenkor m�r lehet, hogy a buszon fogunk �lni… vagyis m�r k�sz�lni fogunk r� – felelte Jess. – Nem akarom. Tavaly meg az el�tt nem volt ilyen rossz.
Hermione fels�hajtott, �s Draco v�ll�ra hajtotta a fej�t, mire a fi� �t�lelte. A sz�ke mardek�ros arca most megint olyan volt, amilyennek Hermione megszokta: s�padt, �rzelemmentes, unott, g�nyos, len�z�. Malfoyos. Egy pillanatra k�ptelens�gnek t�nt, hogy ez a fi� szereti �t, �s nem ut�lja, mint eddig.
Amikor m�r �lltak volna fel, Radin k�rt sz�t.
- H�t, j� reggelt mindenkinek. �gy l�tom, el�gg� le vagytok lomboz�dva. Szeretn�nk, ha a mai napot pakol�ssal t�lten�tek, hogy ne holnap kelljen kapkodni. Min�l hamarabb t�l vagytok rajta, ann�l jobb.
- Igen, ugyanis – vette �t a sz�t Adelheid, �s mosolyogva r�pillantott koll�g�j�ra. Jess elmosolyodott. – arra gondoltunk, hogy mivel ma van az utols� itt t�lt�tt �jszak�nk, este lemehettek a t�parton l�v� sz�rakoz�helyre – a t�bbs�gnek szeme felcsillant, �s egyre sz�lesebb mosolyra h�z�dott a sz�ja. – De ezt csakis akkor, ha �sszer�moltatok. A d�lut�nt pedig, vagy a szabadid�t�ket estig azzal t�ltitek, amivel akarj�tok. Haszn�lj�tok ki, am�g m�g �gy egy�tt vagytok.
Hermione is elmosolyodott, �s lassan fel�llt a t�bbiekkel egy�tt. Elindultak a szob�jukba, de a l�ny hallotta, hogy �t k�zben mindenkinek kiny�lt a csip�ja, �s egyfolyt�ban besz�l. Ennek meg�r�lt, mert a t�bor izg�-mozg�s�ga r� is �tragadt, �s � is jobb kedvre der�lt.
*
Mire mind befejezt�k a r�mol�st h�rom �ra is elm�lt. Maga a pakol�s sem telt �pp esem�nytelen�l, Alan �s Jess egyfolyt�ban egym�st dob�lt�k a holmijukkal. Hermionenak esz�be is jutott, hogy nem lep�dne meg, ha otthon, mikor a fi� kicsomagol, n�h�ny melltart�t �s tang�t is tal�lna a b�r�ndj�ben. Arra m�r nem is gondolt, hogy mi van, ha ezt Ginny is l�tja. Neh�z lenne Alannek kimagyar�znia.
Josh Valerivel �lt a l�ny �gy�n, �s besz�lgettek; Alan m�g valamit rendezgetett a t�sk�iban; Jess l�bait felh�zva, fej�t a t�rdeire hajtva �lt, �s gondolkozott a saj�t hely�n; Draco �s Hermione pedig a fi� �gy�n fek�dtek egym�ssal szemben, �lelve a m�sikat.
- Olyan rossz lesz holnap elmenni – mondta elcsukl� hangon Hermione szerelm�nek. � k�zelebb h�zta mag�hoz, �s elmosolyodott.
- Igen, az lesz. De legal�bb t�ged l�thatlak majd mindennap.
- Igen… az is el�g z�r�s lesz.
- De l�thatlak, �s veled lehetek. Ez a l�nyeg.
- Igaz… - mosolygott Hermione is, �s arc�t belef�rta a fi� nyak�ba. L�gyan megcs�kolta, �s simogatta a tark�j�t.
J� t�z perc m�lva Alan beh�zta az utols� cipz�rt is a b�r�ndj�n, majd fel�llt az �gy�r�l, �s lehuppant Jess el�. A l�ny arc�n egy mosoly futott �t, de hamar elt�nt. A fi� odam�szott a balj�ra, �s �tkarolta, mire Jess hozz�b�jt, �s belet�rta mag�t a mellkas�ba.
- Nem akarom, hogy elmenj… nem akarok elv�lni t�led – suttogta halkan, hogy csak Alan hallja. � felemelte a kez�t, �s csit�t�an simogatni kezdte a l�ny haj�t.
- �n sem akarom… Gyere te is a Roxfortba – aj�nlotta, mire a l�ny elmosolyodott.
- B�r ilyen egyszer� lenne… De a fen�be is, nem az. �s k�l�nben is… neked ott van Ginny…
- Most se �n hoztam fel… - vigyorgott diadalmasan Alan. – De t�le f�ggetlen�l nagyon fogsz hi�nyozni.
- Ne is mondd… te m�g jobban… olyan j� nektek… Neked, Hermionenak �s Draconak… Ti egy�tt lesztek.
Alan nem mondott semmit. Val�sz�n�leg nem tudott mit. Hagyta, hogy Jess m�g jobban hozz�b�jjon, de amikor �rezte a p�l�j�n a nedves cseppeket, nyugtat�an puszilgatni kezdte Jessica fej�t, �s mag�hoz �lelte.
- Olyan butus vagy… ne s�rj emiatt, rendben?
- De annyira rossz… T�ls�gosan bel�d szerettem… t�k sz�v�s.
- Mondtam �n, hogy ne szeress… Kellett ez neked?
- Bocs, nem tudom ir�ny�tani az �rz�seimet – fintorgott keser�en a l�ny.
- Tudom – s�hajtotta Alan, �s a l�ny h�t�t kezdte simogatni. – Viszont akkor se s�rj. Tal�lkozunk m�g, �gyse szabadulsz meg t�lem – mondta, majd mosolyg�s puszit adott az arc�ra. Jessica is elh�zta a sz�j�t.
Hermione sajn�l� szemekkel n�zte k�t bar�tj�t Draco �l�b�l. Most egy�ltal�n nem zavarta, hogy �lelgetik �s puszilgatj�k egym�st, t�ls�gosan is aranyosak voltak. L�tta, ahogy Alan let�r�l n�h�ny k�nnycseppet Jess arc�r�l, azt�n mosolyogva besz�l hozz�. Sejtette, hogy vigasztalja, hiszen belegondolni is f�jdalmas volt abba, hogy Jess nem l�thatja a fi�t, lehet, hogy �r�kre.
- Na, ’Mio… Be�rulsz Ginnynek, ami�rt pr�b�lok egy kis lelket �nteni Jessbe? – fordult vigyorogva fel� Alan. Hermione arc�n f�radt mosoly ter�lt sz�t, majd megr�zta a fej�t.
*
Vacsora ut�n az eg�sz t�bor levonult a t�parton fekv� sz�rakoz�helyre. Hermione l�tta, hogy a tan�rok is vel�k mennek, de egy�ltal�n nem zavarta. Dracoval, Alannel, �s a most m�r �letvid�m Jesszel egy�tt vegy�lt el a t�ncol�k t�meg�ben. R�videsen azonban a sok ember Dracot �s Hermionet elsodorta Jesst�l �s Alant�l. Draco �s kedvese sokat nevetg�ltek a t�nc alatt, cs�kol�ztak, j�l �rezt�k magukat.
- N�zz csak oda – suttogta Draco a l�ny f�l�be, mire Hermione a b�rpult fel� fordult.
- Aranyosak. Nem is tudtam, hogy egy�tt vannak.
- Jess biztos ez�rt vigyorgott annyira reggelin�l – gondolkozott el a fi�. Adelheid �s Radin �pp �nfeledten cs�kol�ztak az italaik mellett.
Hermione Draco nyaka k�r� fonta a karj�t, �s �gy t�ncolt tov�bb. A fi� hamisk�san elvigyorodott, �s mag�hoz h�zta a l�nyt.
- Eml�kszel?
- Igen. Milyen sz�gyell�sek voltunk – nevetett Hermione, mik�zben felid�zte szerelme sz�let�snapj�t.
- Nem is…
- Egy�bk�nt nem mondtad el. Milyen l�ny az eseted? – k�rdezte a l�ny �rtatlanul. Draco arca elkomolyodott.
- Nem is tudom… Tal�n mint a t�bbieknek: karcs�, sz�ke, nagy mell�…
- Draco! – Hermione j�t�kosan �sszeborzolta a fi� haj�t.
- Tudod te azt nagyon j�l nem? Hiszen csak t�k�rbe kell n�zned.
Hermione elmosolyodott, �s �gy m�regette v�gig Dracot, mintha valami ritka kincset l�tna.
- Eszembe jutott Parkinson…
- K�v�ncsi vagyok, milyen k�pet v�gna, ha megl�tna minket egy�tt… - mondta izgatottan a fi�.
- �n ink�bb nem.
- Ne f�lj, kicsim. Viszont tudnod kell, hogy semmi sem marad �r�kk� titokban.
- Tudom, de nem kell direkt azon lenni, hogy kider�lj�n.
- Nem is vagyok azon.
- Rem�lem is. Egy�bk�nt mi t�rt�nt k�ztetek?
- Musz�j? – k�rdezte Draco, �s les�t�tte a szem�t. Hermione elmosolyodott b�nb�n� arc�n
- Musz�j.
- T�l sok minden. De nem jelent semmit, ki nem �llhatom. H�lye kis tapad�s csitri… - Hermione belekuncogott szerelme nyak�ba.
- J�l van…
J� n�h�ny sz�m ut�n m�r megunt�k a t�ncol�st, �s elindultak a pulthoz, hogy szomjukat olts�k.
- T�k j�kedvem van – jelentette ki a l�ny, �s belemosolygott a pohar�ba.
- �r�l�k. Nekem is – hajolt szerelme fel� a fi�, �s egy gyeng�d cs�kot adott a l�nynak.
- Gondold, hogy ez az utols� olyan este, amit ny�ltan egy�tt t�lthet�nk?
- Nem hiszem. De ne besz�lj�nk err�l, r��r�nk m�g. �rezz�k j�l magunkat, ne t�r�dj�nk azzal, hogy mi lesz, �s mi nem.
- Igazad van – felelte mosolyogva a l�ny, �s k�zelebb h�z�dott Dracohoz.
A fi� elvigyorodott, szem�ben fellobbant valami, �s szenved�lyesen megcs�kolta Hermionet. A l�ny elmosolyodott, azt�n vissza�lt a hely�re. Tov�bb iszogatta az ital�t, azt�n besz�lgetni kezdett sz�ke herceg�vel.
Kibesz�lt�k Adelheidet �s Radint, azt�n a t�ncol�kat, Alant �s Jesst, Alant �s Ginnyt, Miss. Nettet, v�g�l Ron �s Harry is a list�ra ker�lt.
- Mit szeretsz benn�k annyira?
- Mindent. Mellettem vannak mindenben, ki�llnak �rtem, �s �k is szeretnek. Nagyon sokat jelent�nk egym�snak.
- Az�rt nem szeretn�m azt l�tni, hogy Weasley r�d m�szik…
- Ron nem olyan – felelte a l�ny hat�rozottan.
- Aha, igen… �s Potterrel is ugyanolyan j� a kapcsolatod, mint Ronnal?
- Ron? – k�rdezte mosolyogva a l�ny. – Mi�ta h�vod Ronnak?
- Kics�szott a sz�mon. Sz�val?
- Igen. Ronnal �ltal�ban sokat veszeksz�nk… Tal�n ez�rt is szeretett bel�m. Vagyis � ezt mondta.
- �n mi�rt szerettem bel�d? – k�rdezte elm�l�zva Draco. – De most komolyan, fogalmam sincs. De �r�l�k, hogy megt�rt�nt.
- �n is – vigyorgott boldogan a l�ny is.
Hermione felemelte a pohar�t a pultr�l, �s beleivott az ital�ba. �rezte, hogy a kokt�lba kevert alkohol kezdi egy kicsit felp�rgetni. N�zte a t�ncol� p�rokat, ahogy �lelgetik, �s cs�kolgatj�k egym�st. Olyan sz�pek voltak, olyan b�k�sek. Mintha semmi gondjuk nem lenne, csak az, hogy egy�tt legyenek, �s szeress�k egym�st. Azt�n hirtelen megakadt egy l�nyon. �sszesz�k�tette a szem�t, azt�n behunyta. Megr�zta a fej�t, �s megint kinyitotta a szemeit. A l�ny m�g mindig ott volt, �s ugr�lt a t�megben, mintha keresne valakit. N�h�ny pillanat m�lva azonban elnyelte a t�meg.
- Minden rendben?
- Nem tudom. Lehet, hogy hallucin�lok.
- Mit l�tt�l, dr�g�m?
- Semmit… - r�zta a fej�t Hermione, �s visszatette a pultra a poharat.
Draco fel�llt, �s szerelme el� l�pett. Hermione a b�rsz�ken �lve elmosolyodott, �s cs�b�t� pillant�sokkal figyelte a fi�t. Draco v�gigsim�tott a l�ny combj�n, felfel� haladva, majd kezei meg�llapodtak a l�ny derek�n. K�zelebb hajolt szerelm�hez, �s hevesen cs�kolni kezdte. Hermione felemelte a kez�t, �s belevette a fi� arc�t, �gy h�zva m�g k�zelebb mag�hoz.
�szre sem vett�k, hogy figyelik �ket. J� n�h�ny pillanat ut�n azt�n halk k�hint�st hallottak, majd Alan vigyorg� arc�val tal�lt�k szembe magukat. Ott �llt mellette Jess is, �s… �risten!
- Ginny? – k�rdezte rekedten Hermione. A v�r�s haj� l�ny �rtetlen�l mosolygott bar�tn�j�n, majd Alanre �s Dracora pillantott. – Hogy ker�lsz te ide?
- Leugrottam – felelte a l�ny. Hermione most vette �szre, hogy bar�tn�je Alan kez�t szorongatja. – Nem is tudtam, hogy… �hm… ilyen j�ban vagytok – jegyezte meg v�g�l Dracora pillantva, �s a j�ban sz�t furcs�n hangs�lyozva. Hermione �s a sz�ke fi� zavart pillant�st v�ltottak. Alan hangosan felnevetett.
- Na j�, ne dramatiz�ljunk. Az a szitu, hogy im�dj�k egym�st. K�rsz valamit inni? – k�rdezte teljesen elt�rve a helyzett�l.
- �… nem, k�szi. De… most mi van? – k�rdezte Ginny, �s � is elnevette mag�t.
- J�runk – felelte Hermione egy m�ly l�legzet ut�n. Ginny szemei �s sz�ja mosolygott, azt�n bizonytalanul b�logatott egy kicsit.
- Malfoy mit keres itt? – k�rdezte azt�n a l�ny.
- Malfoy Hermionet keresi itt – felelte a sz�ke fi�. – � is t�borban van.
- Te?
- �n.
- Ok�… Most m�r k�rek valamit inni – kuncogott a l�ny. Alan megpuszilta az arc�t, �s vid�man megkereste a b�f�st.
- De hogy jutott eszedbe, hogy ide gyere? Anyuk�d�k tudj�k? – k�rdezte egy szuszra Hermione.
- Zavarok? – k�rdezte kicsit s�rt�d�tt hangon a l�ny.
- Dehogyis! Csak annyira hihetetlen.
- Hi�nyzott Alan, �s gondoltam meglepem itt… A t�borotokba mentem, de ott mondt�k, hogy itt keressem. Ja, �s anya tudja. Apa meg… nem tudom, nem igaz�n l�ttam a ny�ron.
- �rtem… �r�l�k, hogy itt vagy – mondta azt�n vid�man mosolyogva Hermione, �s meg�lelte a l�nyt. Ginny is viszonozta a gesztust.
- �n is.
- Mondjam, hogy �n is? – k�rdezte unottan Draco. Hermione megsimogatta az arc�t, �s egy l�gy puszit adott neki.
- Mi�ta vagytok egy�ltal�n egy�tt? �s hogyan? Mert mintha eddig ut�lt�tok volna egym�st.
- Nem is tudod milyen kib�rhatatlanok voltak eleinte – kezdte a visszat�r� Alan, mik�zben odaadta bar�tn�j�nek az ital�t, �s Jess kez�be is adott egy poharat. – Igaz, Jessica?
A l�ny elmosolyodott rajta, de l�tszott, hogy nem igaz�n van k�pben. Hermione megsajn�lta, hiszen eddig esz�be se jutott, hogy neki milyen rossz lehet. Itt a fi�, akit im�d, �s a bar�tn�je is, egy�tt.
- F�leg az els� napokban voltatok azok – mondta azt�n elvigyorodva a fekete haj� l�ny.
- Ja, amikor lement�nk a faluba. De akkor is csak Hermione iz�lt…
- Meg amikor az erd�ben voltunk… vagyis m�r az ist�ll�n�l.
- J�, el�g lesz – sz�lt k�zbe Draco. Hermione als� ajk�ba harapva odab�jt hozz�, �s t�rte szerelme simogat�s�t.
- Azt�n Draco bedobta �t a t�ba… �s Hermione ki volt akadva…
- Annyira nem… t�k j� volt… - sz�rta k�zbe a l�ny. Draco �s Alan �rtetlen�l n�zt�k. – Mi az?
- M�g sosem mondta, hogy t�k j� volt…
- Pedig az volt… csak nem akartam beismerni…
- J�l van… azt�n meg volt az az �jszakai program…
- P�rduc? – k�rdezte Jess. Ginny elmosolyodott a n�gy fiatalon.
- Jaja, az… Akkor cs�kol�ztak el�sz�r, ha j�l tudom…
- J�l tudod – s�hajtotta Draco �s Hermione egyszerre.
- Komolyan mondom, egy szappanopera nem annyira bonyolult, mint az, ahogy �k �sszej�ttek…
- Mi az a szappanopera? – sz�lt k�zbe Draco, �s Ginny is v�rakoz�n figyelte kedves�t.
- H���t… sorozat… olyan t�rt�net a t�v�ben, amiben mindenki mindenkivel kavar, azt�n a f�l szerepl�lista terhes lesz, meg ilyenek.
- �rtem… Mondjuk – vont v�llat a sz�ke fi�.
Alan tov�bbmes�lte Ginnynek Draco �s Hermione szerelm�nek a kibontakoz�s�t, mialatt Jess le�lt a pulthoz, �s el�re meredve gondolkozott.
- Nem l�p�nk le? – suttogta Draco kedvese f�l�be. Hermione elvigyorodott, �s r�pillantott Jessicara.
- Szeg�ny… el�gg� ki lehet bukva.
- Igen. De nem tehet�nk vele semmit.
- Na, �s k�b� ennyi. Jessica… Gyere, dr�ga… - mondta Alan, mik�zben elindult a szomor� l�ny fel�. Ahogy Jess a pultn�l �lt, Alan h�tulr�l adott egy puszit az arc�ra, �s s�gott neki valamit, mire a l�ny megr�zta a fej�t. Besz�lgettek m�g egy kicsit, mire Jess fel�llt, �s Alannel �s Ginnyvel elvegy�ltek a t�ncol�k k�z�tt.
- Na, megy�nk?
*
Hermione Draco kez�t szorongatva l�pdelt a fi� mellett a t�parton. N�zt�k a csillagos eget, �s k�zben Ginnyr�l besz�lgettek. Hermione �r�lt annak, hogy a l�ny nem rendezett jelenetet miattuk, s�t, m�g kedves is volt. Teljesen term�szetesen viselkedett.
Sz�p lassan el�rt�k a t� t�l partj�t, �s egy hatalmas szikla k�zel�ben meg�lltak. Draco szerelme fel� fordult, �s r�mosolygott. Ez a mosoly valahogy m�s volt, mint a t�bbi. Mintha jelenteni akart volna valamit, mintha valamit mondani akart volna Hermionenak. Draco a l�ny dereka k�r� fonta a karjait, �s simogatni kezdte. Lassan elindult a keze szerelme oldal�n, majd lefel�, a fenek�re. Mag�hoz h�zta kedves�t, �s hevesen cs�kolni kezdte. Hermione is viszonozta, a fi� tark�j�t simogatta, azt�n a h�t�n h�zta v�gig a kez�t. Draco �rezte, hogy a l�ny teste libab�r�s lett, amikor hozz��rt a b�r�hez a fels�je alatt. A fi� ajkai elv�ndoroltak a l�ny sz�j�t�l, �s a nyak�n k�nyeztett�k szerelm�t. Hermione h�travetette a fej�t, �s hagyta, hogy Draco v�gigcs�kolja teste b�rmely pontj�t. A fi� egyre ink�bb t�ll�pte a cs�kol�z�s hat�rait, de Hermionet nem �rdekelte. Tetszett neki a k�nyeztet�s, a j�t�k.
Draco hirtelen felemelte, �s a szikla sz�l�re �ltette kedves�t. Hermione l�bai k�z�l cs�kolta tov�bb a l�nyt, �s �rintette minden egyes porcik�j�t. Dracot meglepet�sk�nt �rte, amikor Hermione belecs�kolt a nyak�ba, �s l�gyan harapd�lni kezdte a b�r�t. A fi� mag�ba sz�vta a l�ny illat�t, �s folytatta kedvese test�nek megismer�s�t. Ajkaik ism�t egym�sra tal�ltak, �s j�t�kosan sz�vogatt�k egym�st. Egyszerre abbahagyt�k, �s csillog� szemekkel n�zt�k a m�sikat. Hermione elmosolyodott, �s meg�lelte a fi�t. Draco mag�hoz h�zta, �s megpuszilta a haj�t.
Hossz� percekig id�ztek egym�s karjaiban, mire Draco suttogva megsz�lalt.
- Nagyon szeretlek – mondta halkan.
- �n is t�ged… - felelte a l�ny, �s m�lyet s�hajtott. Draco belecs�kolt ism�t a nyak�ba, azt�n megfogta a kez�t. – Visszamenj�nk?
- Nem tudom… N�zd, �k m�r mennek el – fordult a fi� egy csapat di�khoz, akik az erd�be igyekeztek.
- Akkor menj�nk lassan mi is. El�g k�s� van m�r.
Hermione Draco seg�ts�g�vel �vatosan leugrott a szikl�r�l, �s k�z a k�zben elindultak a t�borhoz vezet� erd� fel�. A fi� a derek�n�l fogva mag�hoz �lelte Hermionet, �s a l�ny is szerelme derek�ra tette a kez�t.
A t�bor bej�rat�n�l ott tal�lt�k Alant, Ginnyt �s Jessicat. �gy t�nt, a k�t l�ny eg�sz j�l kij�nnek egym�ssal. Hermionenak csak ekkor jutott esz�be, hogy Ginny tud arr�l, ami Jess �s Alan k�z�tt t�rt�nt. Furcs�llta, hogy mindett�l eltekint, �s m�g csak sz�ba se hozza.
- Vel�nk j�ssz majd haza? – k�rdezte egyszerre Alan, majd az �rkez�kre pillantott.
- Igen, azt hiszem. Megbesz�ltem Mrs. Thompsonnal… �s azt mondta, hogy nyugodtan mehetek, felf�rek a buszra.
- Remek – cs�kolta meg kedves�t a fi�. Hermione boldogan elmosolyodott. Most l�tta Alant �s a bar�tn�j�t el�sz�r �gy egy�tt. Sz�p p�r voltak, el kellett ismernie. – Merre j�rtatok? Mire visszament�nk a pulthoz, m�r lel�ptetek.
- Csak s�t�ltunk egy kicsit – felelte Hermione, �s rem�lte, hogy a s�t�tben nem, l�tj�k piros arc�t.
- Aha… - mondta Alan, hangj�n tiszt�n �rz�d�tt a k�telked�s. Vigyorogva megfogta szerelme kez�t, �s mind az �ten elindultak a szob�juk fel�.
*
Miut�n mind lezuhanyoztak, Draco �s Hermione beb�jt a fi� �gy�ba. Ginny Alannel aludt, aminek Jess val�sz�n�leg nem nagyon �r�lt. Hermione szorosan Draco mell� fek�dt, �s a fi� meztelen, izmos mellkas�t cir�gatta. Elgondolkozott a mai est�n. Az utols�n. Szomor� volt, hogy itt kell hagynia ezt a helyet, viszont �r�lt is, hogy ism�t haza mehet, �s l�thatja a sz�leit, a bar�tait.
M�r majdnem mindenki aludt, Alannek azonban nem j�tt sehogy sem �lom a szem�re. A s�t�tben l�tta, hogy Jess forgol�dik az �gy�ban, �s n�ha-n�ha hallotta a l�ny s�hajait is. Tudta, hogy milyen rossz lehet most neki, de � annyira boldog volt, hogy v�gre l�thatja a bar�tn�j�t, hogy nem foglalkozott vele.
- Menj oda hozz�, nyugodtan – hallotta Ginny suttog�, mosolyg� hangj�t a v�ll�r�l. Kisebb sz�vbajt kapott, azt hitte, m�r r�gen alszik.
- Mi�rt vagy m�g �bren? – k�rdezte �rtetlen�l.
- Lehetetlens�g �gy aludni, hogy �bren vagy… Ez �rtelmes volt – kuncogott halkan a l�ny. Alan megcs�kolta a homlok�t. – Menj oda, vigasztald meg egy kicsit… sz�rny� lehet neki.
- De… nem baj? – k�rdezte kedvesen. Ginny megr�zta a fej�t, �s a p�rn�ra m�szott.
A fi� megsimogatta az arc�t, �s halkan kik�sz�l�dott az �gyb�l, majd Jess�hez s�t�lt. L�tta a l�ny arc�n a csillog� cs�kokat, �s �sszeszorult a sz�ve. Leguggolt az �gy mellett, �s �gy n�zte a nyugtalan arcot. Jess szeme hirtelen kiny�lt, �s l�tszott az arc�n, hogy megijedt.
- Mit csin�lsz itt? – k�rdezte elcsukl� hangon.
- Nem szeretn�m, hogy miattam s�rj.
- Ez sajnos nem k�v�ns�g m�sor – felelte a l�ny, mire mindketten elmosolyodtak. – Mi�rt nem vagy a bar�tn�ddel?
- Mert veled szeretn�k lenni… hogy megvigasztaljalak.
- Ez aranyos, de semmi sz�ks�g r�, t�nyleg.
- Kicsim, ez �gy nem �llapot – mondta halkan a fi�, majd felemelte egy kicsit a l�ny takar�j�t, �s jelzett, hogy m�sszon arr�bb. Beb�jt mell�, �s fel� fordult. – Ne s�rj, k�rlek. Sajn�lom, hogy…
- Mit?
- Hogy ez van… hogy rossz neked.
- De neked j�, �s ennek �r�l�k.
- Nem �gy l�tom.
- �n csak… nem tudom.
- Mit tegyek, hogy neked k�nnyebb legyen? Mondj b�rmit…
- Ne j�rj vele… - mosolygott hamisk�san a l�ny. Alan is megeresztett egy vigyort.
- Esk�sz�m neked, soha nem voltam olyan komoly, mint veled mostan�ban… mikre r� nem b�rsz venni… - Jess arc�ra ism�t egy kis mosoly �lt ki. – Sokkal szebb vagy, amikor mosolyogsz, mint mikor s�rsz. Sz�val, mit tegyek, hogy a dr�gal�tos kisasszonynak j� legyen?
- H�t… lehetne, hogy el�ttem nem cs�kol�ztok, meg ilyenek? – k�rdezte elhal�n. Alan mosolyogva b�lintott.
- Persze – felelte, �s puszit adott a homlok�ra. Jess k�zelebb b�jt hozz�, a fi� pedig �t�lelte, �s hagyta, hagy s�rja ki mag�t.
Alan nem tudta, mennyi id� telhetett el, mire a l�ny elaludt, �s vissza tudott m�szni Ginnyhez. Bar�tn�je m�r az igazak �lm�t aludta.