M�snap reggel a l�ny mosolyogva ny�jt�zkodott az �gy�ban. Nem �rtette, mire fel van ilyen j� kedve, de �gy gondolta, m�r �ppen r�f�rt egy kis vid�ms�g. Kellemes dallam csengett a fej�ben, amit dudor�szva ment a f�rd�szob�ba megmosakodni.
Amikorra kil�pett a h�zukb�l az udvarra, Jessica �s Alan k�sz�nt�tte. Meg�rdekl�dt�k hogyl�t�t, azt�n der�sen csevegni kezdtek. Nem ker�lt sz�ba se Draco, se az, hogy mi van kett�j�kkel. Ez egyik�ket sem zavarta a legkev�sb� sem.
Az �tteremn�l egy asztalhoz �ltek le. P�r percig nevetg�ltek az egyik felszolg�l� fi�n, akir�l Jess meg�llap�totta, hogy tang�t visel, azt�n Alan intett az �ppen �rkez� Draconak, hogy �lj�n le hozz�juk. Hermione kiss� zavarban �rezte mag�t, �s a sz�ke fi�n is l�tszott valami hasonl�.
- J� reggelt sz�kes�g – �dv�z�lte Jess egy puszival a fi�t. Draco halv�nyan elmosolyodott, �s le�lt Hermioneval szembe.
- Id�ig aludt�l? – k�rdezte Alan.
- Mondjuk. Ink�bb csak… nem is tudom, mi r� a megfelel� sz�. Voltam.
- �rtem…
- Olyan rossz, nem? Mindj�rt v�ge a t�bornak – mondta sajn�lkozva Jessica.
- M�g k�t h�t, igen…
- K�t �s f�l – jav�totta ki a fekete haj� l�ny.
- Bocs�ss meg – mondta komolynak sz�ntan Alan. Egym�sra mosolyogtak. – N�zz�k a j� oldal�t: l�thatom v�gre Ginnyt.
- Mondd csak, minek j�tt�l egy�ltal�n ide, ha ennyire hi�nyzik? – �rdekl�dte ism�t a l�ny.
- Mert j� buli. Mi�rt, nem az? K�l�nben meg k�rtem, hogy j�jj�n � is, de nem akart…
- �, �rtem. Veled �n se menn�k sehova… - mosolygott megint a l�ny.
- Veled hogyhogy nem j�ttek a bar�taid? – k�rdezte Alan most Hermionet�l. A l�ny felkapta a fej�t, �s p�r pillanatig pr�b�lta �sszeszedni mag�t.
- �, h�t… b�ven el�g a suliban l�tni �ket. Kell egy kis szabads�g.
- Aha… �s te Draco?
- Mit �n? – k�rdezett vissza �rtetlen�l a fi�.
- Te mi�rt nem r�ngatt�l el egy bar�tot, vagy esetleg bar�tn�t magaddal?
- Mert nincsen – felelte egyszer�en. Tekintette tal�lkozott Hermione�val.
- Se bar�tod, se bar�tn�d? Az meg hogy lehet?
- V�rj csak… azt hiszem az�rt, mert �n egy szem�t, aljas kis g�rcs vagyok… - felelte ironikusan. Mind �sszemosolyogtak, Hermione el is pirult. M�g erre is eml�kszik. – Ezt minden komolytalans�g n�lk�l mondtam.
- H�t persze… Mint ahogy Hermione is egykor.
- Szerintem most is hasonl� a v�lem�nye – jegyezte meg ism�t a sz�ke fi�. Hermione nem mondott semmit.
- �hm… egy�bk�nt �n azt hittem, hogy tapadnak r�d a csajok… - mondta Jessica kicsit zavarban.
- Nem is mondtam, hogy nem. De bar�tn�m akkor sincsen.
- �s volt?
- Nem.
- T�nyleg? – lep�d�tt most meg Hermione. Draco elmosolyodott.
- T�nyleg.
- Ezt nem hiszem el – jelentette ki hat�rozottan Jess.
- Hidd csak el.
- Akkor te ink�bb ilyen… egy�jszak�s kalandokra vagy kaphat�?
- Voltam – helyesb�tett a fi�.
- �s mit�l ez a v�ltoz�s? – vigyorgott kaj�nul a l�ny. Draco mosolyogva Hermionera n�zett. A l�ny zavartan k�hintett egyet, �s beletemetkezett a reggelij�be.
- Csak �gy. Tal�n, mert szerelmes vagyok. Valahogy egy�ltal�n nem v�gy�dom m�r r�.
- Ez aranyos volt – jegyezte meg ism�t Jess.
Mind visszat�rtek a reggelij�kh�z. Hermione mag�ban elmosolyodott szerelme v�lasz�n, b�r egy kicsit k�telkedett benne. P�r percig egyik�k sem sz�lalt meg, azt�n Alan kezdett mes�lni a Beauxbatonsos �lm�nyeir�l. Hermione nem igaz�n figyelt r�juk, de az�rt nagyj�b�l felfogta a szavakat.
- Azt�n ott volt az esv�k� tan�r… f�, �t nagyon kik�sz�tett�k! Az volt a hobbija, hogy engem cseszeget. Azt�n tavaly �v elej�n feleltetni akart, de �gy, hogy el�tte egy h�tig nem voltam suliban, mert beteg voltam. �s kital�lta, hogy akkor most mondjam el neki, hogy mit tanultunk… Ok�, elmondtam neki, hogy hi�nyoztam. T�k norm�lisan, m�g mosolyogtam is – vigyorgott a fi�. Jess �s Draco is egym�sra villantott�k fogsorukat. – Azt�n mondja, hogy nem baj, mondjam csak. Ok�, s�ri kuss, volt aki r�h�g�tt mag�ban, volt aki ink�bb hullafejet v�gott… Mondtam neki, hogy j�l van. Erre, hogy ne mondjam, hogy j�l van. Erre a v�laszom: j�l van. �s elkezdett ordib�lni velem, hogy milyen neveletlen k�ly�k vagyok, �s besz�lni fog az any�mmal, sat�bbi, sat�bbi… Megint mondom, hogy j�l van. Mindenki d�lt a r�h�g�st�l, �n meg h�t komoly fejjel, mondom, hogy j�l van… a tan�r meg mondta a mag��t. K�vetkez� �r�n ott volt az igazgat� is. Akkor „j�k” voltunk. Magunkhoz k�pest, persze. Ut�na eg�sz �vben visszabesz�lt�nk neki, egyre gyakrabban, amikor �prilis t�j�k�n �r�ra behozott egy csom� kis bigyuszt. Nem tudom m�r, hogy miket, de annyira �desek voltak, �s ketrecben kellett lenni�k. Az volt a feladat, hogy gyakoroljuk rajtuk a f�benj�r� �tkokat. Vagyis meg kellett volna k�noznunk �ket, ut�na meg meg�lni. Ezt m�g �ra elej�n k�z�lte vel�nk. Szent elhat�roz�som volt, hogy megmentem �ket. �gy h�t szabadon engedtem mindet gyorsan kint az udvaron, am�g tartott a sz�net. Tan�r bej�n, k�rben�z, hogy mi ez a csend, hol vannak az �llatk�k. Halljuk, hogy valami kint felrobban. Na, mindenki az ablakhoz, tan�r falfeh�ren, suttogva: ki engedte ki �ket? Kider�lt, hogy k�pesek t�zet ok�dni, vagy a farkukb�l j�tt ki, nem tudom. L�nyeg, hogy felgy�jtottak n�h�ny kocsit, �s azok felrobbantak. Mugli kocsikat, amik kicsit meg voltak b�b�jolva… azokkal j�rtak a tan�rok. Senki nem mondott semmit, �n alig b�rtam magamban tartani a nevet�st. Azt�n az egyik sr�c – aki mellesleg az anti-Alanes klub vezet�je – halkan megsz�lalt, hogy �n voltam. Erre a tan�r kiab�lni kezdett velem, �s felvitt az igazgat�hoz. Neki is sop�nkodott egy sokat, azt�n kiment. Ott meg kellett v�rnom, m�g anya bej�n. � eg�sz der�s volt, azt�n neki is elmondtak mindent. Az igazgat� kijelentette, hogy meg kell v�lnom a Beauxbatonst�l, t�l sok minden sz�rad m�r a kezemen vagy a lelkemen, vagy hogy mondj�k… Anya b�jolgott neki egy kicsit, �gy siker�lt meggy�znie, hogy adjon m�g egy es�lyt.
- Legal�bb tudom, mi�rt vagy j�ban Freddel �s Georgedzsal.
- �, hozz�juk k�pest semmi vagyok – legyintett Alan.
- Akkor most ki vagy csapva?
- Mivel elj�tszottam azt az egy es�lyt is, igen…
- �s ez�rt j�ssz a Roxfortba?
- Nem csak… mondom, Angli�ba k�lt�zt�nk, mivel Franciaorsz�gban m�r nem volt hely�nk. Adam meghalt, az � nagyb�tyja m�r �reg volt, �s � is meghalt a feles�g�vel egy�tt. A l�nya �s annak a f�rje a l�nyukkal egy�tt visszamentek Mexik�ba, miut�n Adam meghalt. Mi is lel�pt�nk.
- Te �s anyuk�d?
- Igen.
- K�rdeztem r�gebben, hogy hogy h�vj�k… - jutatta esz�be Hermione Alannek.
- Tudom, de nem hiszem, hogy szabad tudnod.
- Mi�rt nem? Te annyira titkol�z�s vagy! Azt se akartad elmondani, hogy Ginny a bar�tn�d! Anyuk�d nev�t is �vegez�s k�zben szedjem ki bel�led?
- Szedd ki any�mb�l – javasolta v�llat vonva.
- H�vd ide – felelte mosolyogva a l�ny.
- Annak semmi �rtelme. Akkor nem kell megk�rdezned, hogy hogy h�vj�k.
- Ezek szerint ismerem?
- Legal�bbis � ismer t�ged – v�laszolta a fi�.
- �rtem…
- Mr. Fonce… ne haragudjon, telefonon keresik – l�pett mell�j�k Mrs. Thompson, �s a fi� kez�be nyomott egy telefonkagyl�t.
- K�sz�n�m.
Alan elvette a kagyl�t, �s meglep�dve sz�lalt meg. Egyik pillanatr�l a m�sikra felvidult az arca, �s nevetni kezdett.
- Te tudod haszn�lni a telefont? – a t�bbiek is nevetni kezdtek a fi� k�rd�s�n. Hermione egy pillanatra fel� ny�jtotta a kez�t, megnyomott egy gombot a kagyl�n, majd mosolyogva hallgatta a n� g�nyos-vid�m v�lasz�t.
- … Mi�rt ne tudn�m?
- Mert agyilag sz�ke vagy.
- Mib�l gondolod?
- Ismerlek – felelte a fi�, let�ve a kagyl�t az asztal k�zep�re.
- J�, t�nyleg… fel se t�nt – felelte a n�. Hermione olyan harminc �v k�r�linek k�pzelte a hangja alapj�n. – Mi van veled?
- Semmi. �lek �s virulok. H�t te?
- Szint�n. Egyesek idegeire megyek, tudod, a szok�sos.
- V�rj, kital�lom. Pasi az illet�?
- Igen, el�gg�. Na, de mes�lj, milyen az a t�bor? L�k�d a h�lyes�geidet, �s mindenki rajtad nevet?
- Jaja. Aprop� t�bor, honnan is szedted ezt a sz�mot?
- A telefonk�nyvb�l.
- Nem is tudtam, hogy ennyire otthon �rzed magad az ilyen mugli dolgokban.
- �n sem. Tonks �s a bar�tn�je seg�tett egy kicsit – Hermione furcs�ll�n n�zett Alanre. A fi� mosolyogva viszonozta a pillant�s�t.
- L�tn�d Hermione arc�t… k�sz – mondta a n�nek.
- Mi�rt kellene l�tnom? Milyen?
- Ja, hallja az eg�sz asztal a besz�lget�s�nket. Ki van hangos�tva a telefon.
- Szuper. Sz�val?
- Mit sz�val?
- Hogy vagy?
- J�l.
- Helyes. B�vebben?
- Nagyon j�l.
- Na j�, majd �rj, ha �gy gondolod, hogy tudsz �rtelmesen besz�lgetni.
- Sajn�lom, ilyen nem lesz.
- Igaz. El�g messze elker�litek egym�st az �rtelemmel.
- Ak�rcsak te.
- Az�rt ezt nem mondan�m. Van egy meglepet�sem.
- Micsoda?
- Nem mondom meg. Majd ha hazaj�ssz.
- Ne legy�l ilyen.
- Nem vagyok ilyen. �r�lni fogsz… rem�lem. Azt�n meg lehet, hogy meg akarsz majd fojtani.
- Most is sz�vesen megfojtan�lak.
- Mi�rt is?
- Mert szeretlek.
- �n is. Ez el�g ok a fojtogat�sra?
- B�ven.
- Rendben. Hallom, vid�m vagy…
- Mikor nem vagyok az?
- H�t… ez beugrat�s k�rd�s?
- Az.
- Vigy�zz magadra nagyon.
- Vigy�zok…
- Ugye nem csin�lt�l semmi marhas�got?
- �n?! Ugyan m�r! Nem szoktam �n semmi marhas�got csin�lni… kik�rem magamnak – mind Alanre mosolyogtak.
- Ajaj… ha m�gis valami ostobas�gra vinne a l�lek, tudod, nem vagy a fiam.
- Tudom. Egy�bk�nt most honnan is h�vsz?
- Roxmortsb�l.
- Mit keresel te ott? Mi�rt nem az �j londoni lak�s erk�ly�n teszed t�nkre a t�d�det?
- Itt kellemesebb a t�rsas�g – felelte a n�. Hermione elgondolkozva hallgatta a besz�lget�st. Addig jutott el, hogy Alan �ppen �desanyj�val t�rsalog. El�gg� meglep� form�ban ugyan, de aranyosak.
- Ja… �s kinek is m�sz az agy�ra?
- Ez a meglepi.
- Ok�. Akkor megtenn�l valamit?
- Mondd.
- Add meg Ginnynek a sz�mot, tan�tsd meg a telefonhaszn�latra, �s mondd meg neki, hogy h�vjon fel, mert �llatira hi�nyzik.
- Igyekszem… b�r k�tve hiszem, hogy megtal�lom a ny�ron. Egy�bk�nt is. Fontos idegt�pnival�m van.
- Melletted vagy szemben van veled?
- Szemben, �s mosolyog. S�t, most m�r nevet. De pr�b�lja leplezni – mondta a b�, mintha valami mag�nnyomoz� lenne, aki diktafonra besz�lne. - Most a fej�t cs�v�lja. Most meg fel�llt, �s kiment.
- Nem sok�ig b�rta.
- Mondom, teljesen kik�sz�tem. Eg�sz ny�ron a nyak�n l�gok… csak v�c�re engedem egyed�l… �gy kell neki. De az�rt szeretj�k.
- Helyes. �s Roxmortson bel�l hol vagy?
- A… v�rj, mindj�rt mondom… H�rom Sepr�ben. Mindig �sszekeverem a Sz�rnyas Vadkannal…
- H�lye.
- Ki?
- Te.
- Ne mondj ilyet.
- De, ha egyszer az vagy.
- �n se h�ly�ztem le soha a saj�t any�mat.
- �n egyfolyt�ban – vigyorgott a fi�.
- Am�g egyszer j�l…
- Fel nem pofoz? Ugyan, nem mern�.
- Igaz. Az egyetlen kicsi fi�t semmi p�nz�rt nem b�ntan�, m�g egy icipicit sem.
- �gy van. K�l�nben is: sajn�lom, de akkor is butuska vagy.
- Tudom.
- Na, h�t akkor ezt megbesz�lt�k.
- Meg.
- Most te nem mondasz teljes mondatokat.
- Nem baj.
- �s eg�sz ny�ron Roxmortsban vagy?
- K�rdezd m�st�l. Egy�bk�nt nem, de a k�zelben – Draco �s Hermione fut�pillant�st v�ltottak, amib�l r�j�ttek, hogy ugyanarra gondolnak: Roxfort. Hermionenak megcsillant a szeme.
- Miss. Nett? – k�rdezte hangosan. Alan �s a telefonban a n� felnevetett.
- Nem v�letlen, hogy iskolaels� vagy, Hermione – mondta Alan anyja.
- Mag�nak van egy fia? Egy ilyen idi�ta fia?
- H�t… mondom, legsz�vesebben letagadn�m, de van – felelte mosolyg� hangon.
- �s akkor �n mit sz�ljak, hogy ilyen any�m van?
- M�g mindig jobban j�rt�l, mint �n – sz�lalt meg most egy g�nyos, vontatott, de legink�bb unott f�rfihang.
- Hello tan�r �r – k�sz�nt most Draco unottan. Hermione �s Alan egym�sra n�ztek, majd a sz�k�re. – Mi van?
- Semmi… - felelt�k egyszerre.
- Na j�, most mennem kell – mondta v�g�l Miss. Nett.
- Hova?
- H�t… mondjuk aludni.
- Ilyenkor? Reggel kilenc �ra sincs.
- Lehet, de tegnap nem aludtam valami sokat. Na, sziasztok. Alan te meg tudod, l�gy j� kisfi�.
- J� nagyfi� nem lehetek?
- Nem menne a m�sodik r�sze. Tal�n az els� sem. Szia.
- Szia…
Megszakadt a vonal.
- Teh�t… Melanie Nett az anyuk�d.
- Igen. De… ki volt az vele?
- Nem tudod? – k�rdezte Hermione kicsit meglep�dve.
- Nem.
- Ne mondd el neki – mondta Draco.
- Mi�rt? – k�rdezte a l�ny mosolyogva.
- Mert az anyja azt mondta, hogy meglepet�s – felelte.
- Igaz.
- Na! Mondj�tok m�r!
- Nem – v�laszolta egyszerre a fi� �s a l�ny. Mind a n�gyen elnevett�k magukat.
- Nagyon nem vagyok k�pben, sz�val valamelyikt�k beavatna? – k�rdezte somolyogva Jessica.
- Persze. Melanie Nett tavaly �v v�g�n j�tt a Roxfortba. Exhal�lfal�… �s most kider�lt, hogy van egy ilyen elmebeteg fia – foglalta �ssze Draco.
- Pontosan. K�l�n�s n�… - tette hozz� Hermione.
- Nem b�rod? – k�rdezte vigyorogva Alan.
- �… mondjuk �gy, hogy nekem egy kicsit… furcsa. M�st nem tudok r� mondani.
- V�rj csak… Azt mondtad, hogy a Roxfortba ment �vv�g�n?
- Igen, mi�rt?
- �s Perselus ott tan�t?
- Jaj, Alan, ne…
- � volt az – mondta hat�rozottan. – Igaz?
- Nem �n mondtam – tette fel a kez�t Hermione v�dekez�n.
- �cs�m, de kir�ly! K�t �s f�l h�t, �s l�thatom megint…
- El�tte vegy�l be valami gy�gyszert, hogy ne kelljen elh�nynod magad – javasolta Hermione.
- De vicces itt valaki.
- Tudom – vigyorgott ism�t.
- Milyen j� kedvetek van. Neked is �s Draconak is.
- �n ink�bb t�rhet� �llapotban vagyok.
- Nekem j� kedvem van… csak fogalmam sincs mit�l… Nem is nagyon izgat – mosolygott a l�ny.
- Akkor j�. Na, visszamegy�nk?
A kiscsapat fel�llt, �s visszas�t�lt a szob�jukba. Hermione lehuppant az �gy�ra, �s elmosolyodott. Jess kirohant egy kicsit, majd p�r perc m�lva t�rt vissza egy magn�val a kez�ben. Belerakta az egyik c�d�j�t, �s azt hallgatt�k. Alan �s Hermione odam�szott Jesshez, �s a l�nnyal kezdtek besz�lgetni. K�s�bb Draco is le�lt hozz�juk.
V�gignevetg�lt�k a napot, fel se t�nt nekik, hogy az eb�det ki is hagyt�k. D�lut�nra m�r egym�s hegy�n-h�t�n fek�dtek, �s �gy besz�lgettek. Nyolc l�b volt teljes �sszevisszas�gban, senki nem tudta, hogy melyik kihez tartozik, de ez egyik�ket sem izgatta. Akkor lett bel�le probl�ma, amikor Jess kijelentette:
- Pisilnem kell.
Mind a h�rman r�n�ztek, szem�kb�l s�t�tt a tehetetlens�g. Azt�n figyelmen k�v�l hagyva a l�ny gondj�t, fecsegtek tov�bb. Jess egy ideig mag�ban duzzogott, azt�n m�r Alannek mondta, hogy sz�lljon v�gre le r�la. A fi� azonban meg se moccant. A l�ny pr�b�lta lel�kni mag�r�l – sikertelen�l. Csak annyit tudott el�rni, hogy a fi� csiklandozni kezdje.
- Hagyd abba! K�rlek! Be fogok pisilni!
- Nem baj… - felelte, �s folytatta a csikiz�st. Hermione nevetetett bar�tain, �s Draco is mosolygott rajtuk.
- Eressz – ki�ltotta egy sz�netben ism�t Jessica.
- Soha… - mondta Alan, �s mag�hoz szor�totta a l�nyt, �s megpuszilta.
Jess pr�b�lta letasz�tani mag�r�l, ism�t kev�s sikerrel. Utols� pr�b�lkoz�s�n�l a fi� v�gre engedett a szor�t�sb�l, �s hagyta a l�nyt kim�szni az �gyb�l. Ahogy fel�llt, Alan r�csapott a fenek�re, mire � is j�t�kosan r��t�tt a fi� fej�re, �s kis, de szapora l�ptekkel bement a f�rd�szob�ba, k�zben valami olyasmit motyogott mag�ban, hogy k�rlek, Istenem, �rjek el a v�c�ig.
Draco feljebb cs�szott az �gyon, fej�t Hermione f�lig kiny�jtott l�b�ra hajtotta, �s r�mosolygott a l�nyra. � felnevetett. Alan keresztbefek�dt az �gyon, �gy az � feje is a l�ny l�b�n nyugodott.
- Elf�radtam – jelentette a fekete haj� sr�c.
- T�l sokat ugr�lsz – felelte Hermione.
- Most j�n az, hogy megcsalom Ginnyt?
- Eszembe se jutott Ginny – r�zta a fej�t a l�ny.
- Nekem egyfolyt�ban rajta j�r az eszem. Elvon�si t�netek – Hermione felnevetett.
- Juj, J�zusom… Nem tanultam m�g semmit, �s nem is �rtam meg m�g a dolgozataimat… - kapta a sz�ja el� a kez�t a l�ny.
- Laz�ts – felelte Draco. – �n mondjuk m�r megcsin�ltam, de m�g el�gg� id�ben vagy. Nincs mi�rt izgulnod…
- V�g�l is csak n�gy-�ttekercses h�zidolgozatokat kell �rni, �s van k�b� t�z k�telez�nk…
- Felejtsd el – mondta most Alan. – M�g mindig t�borban vagy. �s k�l�nben is… �n soha nem csin�ltam m�g meg a ny�ri leck�t…
- Ki is csaptak.
- Nem, nem tanulm�nyi eredm�nyem miatt csaptak ki. A magatart�som miatt – s�hajtotta a fi�. – De nem �rtem… �n olyan egy �ldott j� gyerek vagyok… Vagy nem?
- Dehogynem – kuncogott Hermione.
- Mindenk�pp – ny�jt�zkodott Draco is.
Alan elgondolkozva mosolygott. R�pillantott Hermionera, �s �t b�multa egy ideig. A l�ny csak halkan nevetett. Eg�sz teste r�zk�dott m�r, amikor a fi� r�vetette mag�t, �s csiklandozni kezdte. A l�ny felh�zta a l�bait, egy pillanaton m�lott, hogy Dracot nem tal�lja el vele. Kiab�lt, hogy hagyja b�k�n a fi�, de az nem sz�llt le r�la, csak csikizte, �s k�zben mind a h�rman nevettek. P�r pillanatra a fi� abbahagyta a j�t�kot, hogy kif�jhassa mag�t. Hermione m�r kezdett fell�legezni, hogy v�ge van, amikor a sz�ke fi� v�ltotta fel Alant. �jra nevetni kezdtek, �s a l�ny j�t�kosan csapkodni kezdte Dracot. Annyira hevesen j�tszottak, hogy elgurultak az �gy sz�l�re, �s egy �vatlan pillanatban leestek r�la, �s egym�son landoltak. Hermioneb�l kit�rt a f�ktelen kacag�s, �s Draco is meg�ll�thatatlanul nevetett. Alan a r�h�g�st�l botladozva a mosd�b�l kil�p� Jessica el� s�t�lt, �s meg�lelve a l�nyt nevetett.
- J� tudni, hogy nem csak �n vagyok csikis – mosolygott a l�ny, mik�zben a Hermionen fekv� Dracot n�zte, �s kezeit Alan h�t�ra tette.
Draco arca kipirult a sok nevet�st�l, szemei pedig csillogtak. Alatta a l�ny m�g mindig nevetett, az � szem�b�l kicsordult egy k�nnycsepp is. P�r percig m�g mind a n�gyen nevettek, azt�n Hermione mosolyogva kinyitotta a szem�t. Arc�n l�tszott, hogy nem kell sok, hogy �jra kit�rj�n bel�le a felh�tlen nevet�s.
Draco l�gyan megsimogatta a l�ny puha arc�t, majd ujjaival az ajkait cir�gatta. A l�ny sz�ja ism�t mosolyra h�z�dott, szem�ben semmi bizonytalans�g vagy f�lelem nem l�tszott. � is felemelte a kez�t, �s megsimogatta Draco helyes, f�rfias arc�t, belet�rt a haj�ba, azt�n hirtelen �sszeborzolta, �s felnevetett.
- Ez �gy t�k j�! – ki�ltott fel.
- T�nyleg szuper – morogta somolyogva Draco is, mik�zben pr�b�lta megn�zni frizur�j�t.
- Most mi�rt, t�nyleg j�. Aranyos vagy – nevetett tov�bb a l�ny, v�llai r�zk�dtak.
- Mit�l van ilyen j� kedved?
- Nem tudom… - nevetett m�g mindig. - baj?
-Dehogy baj. �r�l�k, hogy vid�mabb vagy… - mosolygott a fi�
- �n is. �risten, tiszta h�lye vagyok ma… - s�hajtotta Hermione.
- Aranyos vagy �gy – felelte Draco, mire Hermione ism�t kuncogni kezdett. – H�t ez k�sz – hajolt a l�ny nyak�hoz a fi�. Hermione �rezte Draco lehelet�t, �s folytatta a kuncog�st. A fi� ajkai �vatosan meg�rintett�k a l�ny finom b�r�t. Hermione felh�zta a v�llait a csiklandoz� �rz�s miatt, mire Draco h�traemelte a fej�t, �s �gy n�zte a l�nyt. Mindketten mosolyogtak.
- Ma v�gre j�l vagyok �s pont… - �nekelte halkan Hermione a magn�ban sz�l� sz�mot. – Nem �riont meg, hogy m�s mit mond… Na j�, valaki pofozzon fel. Mit�l vagyok ma ilyen dilis?
- Nem tudom, de mondom, aranyos vagy – mosolygott ism�t Draco. – T�rt�nt valami? Vagy sz�pet �lmodt�l? – k�rdezgette. A l�ny elgondolkozni l�tszott: szemeit �sszesz�k�tette, �s a plafont b�multa.
- Igen! Ez az! Nagyon j�t �lmodtam… Te is benne volt�l… - vigyorgott a sz�ke fi�ra. – S�t… csak te volt�l benne… - nevetett fel. – de m�r nem tudom, hogy mi volt a l�nyege. Csak az arcodra eml�kszem.
- B�ven el�g – mosolygott vid�man Draco. Tal�n most… lehet, hogy megt�rik a j�g? – B�r… biztos nem eml�kszel m�sra?
- Nem… majd ha eszembe jut valami, sz�lok – kuncogott a l�ny. - Tudom, hogy lesz egy p�r �r�m, ameddig senki nem sz�l r�m, �s csak b�k�sen fekszem a f�ben majd… Ez tetszik… nem megy�nk ki, hogy a f�ben hever�ssz�nk?
- Szerintem ez �gy most pont j� – felelte Draco, �s el�re hajolt, megpuszilta a l�ny haj�t, teljesen r�borult Hermione test�re, de tests�ly�t m�g mindig a l�ny k�t oldal�n lev� kezein tartotta. Hermione �jfent nevetg�lni kezdett.
- J� illatod van – mondta, mikor beleszippantott a fi� nyak�ba. – Mi ez?
- Mit tudom �n… - motyogta rekedt hangon Draco. – Biztos Malfoy illat… nem tudom.
- De t�nyleg – bizonygatta Hermione. – Ez t�nyleg finom… Rem�lem tudod, hogy ezent�l, amikor Betty besz�lgetni akar velem, akkor a t�ged foglak szagolgatni – viccel�d�tt komoly hangon a l�ny.
Draco belemosolygott a nyak�ba. Betty az egyes csapatba tartozott. Arr�l volt „h�res”, hogy el�g kellemetlen volt a lehelete. Ezt senki nem tette el�tte sz�v�, de a h�ta m�g�tt sokan kibesz�lt�k emiatt. Hermione eddig v�dte az �rt� szavakt�l, de most ez a megjegyz�s kics�szott a sz�j�n.
- Nyugodtan – felelte a fi�.
- Ok�…
A l�ny ism�t �sszeborzolta Draco haj�t a tark�j�n�l. A fi� csak a fej�t cs�v�lta, �s megpuszilta Hermione arc�t. � elmosolyodott, �s h�travetette a fej�t.
- Mit n�zel? – �rdekl�d�tt a fi�.
- H�t a falat. Valaki �sszerugdosta… - nevetett fel ism�t.
- Az Alan volt, amikor unatkozott �jjel. �s nem beler�gott, csak sim�n nekiment.
- Honnan tudod?
- Mondta.
- �rtem – heher�szett megint, mik�zben visszaford�totta a fej�t a fi� fel�.
Draco csak somolyogva cs�v�lta a fej�t, azt�n elgondolkozva n�zte �t. Hermione als�ajk�t beharapva figyelte az arc�t. Draco k�zelebb hajolt hozz�, �m miel�tt megcs�kolhatta volna, a l�ny elford�totta a fej�t oldalra, �s megint kit�rt bel�le a nevet�s. Draco mosolyogva vett egy m�ly leveg�t, mintha elege lenne, �s �sszesz�k�tett szemekkel figyelte a l�nyt.
- Mi az? – k�rdezte n�h�ny perc ut�n Hermione.
- Semmi.
- Ne n�zz.
- De.
- De ne. Nem akarom, hogy n�zz.
- Mi�rt nem?
- Mert ne.
- De, n�zlek… v�rok.
- Mire?
- Tal�ld ki.
Hermione oldalra d�nt�tte a fej�t, �s csintalanul csillog� szemekkel n�zett bele a sz�ke fi� sz�rke szemeibe. Megint beharapta az als�ajk�t, �s lepillantott a fi� sz�j�ra. H�t legyen… Felemelte a jobb kez�t, �s megsimogatta vele Draco arc�t, majd l�gyan k�zelebb h�zta mag�hoz. Lehunyta a szem�t, �s ajka lassan tal�lkozott a fi��val. Hevesen, de �vatosan harapd�lt�k egym�s sz�j�t, �s szenved�lyesen j�tszottak a m�sik nyelv�vel.
Tal�n egyik�k sem tudta, mennyi id� m�lva, de elv�ltak egym�st�l. Hermione mosolyogva h�trad�nt�tte a fej�t, �s �gy figyelte a fi�t. Draco is mosolygott, �s egy kicsit el�r�bb d�nt�tte az arc�t, �gy a k�t fiatalnak �ssze�rt a homloka.