Hermione �s Draco ism�t besz�dsz�netet tartottak egym�s k�z�tt. A fi� m�lt �jjel nem ment vissza a szob�jukba, �s Hermione el sem tudta k�pzelni, hogy hol aludhatott.
Draco reggel karik�s szemekkel s�t�lt az �gy�hoz, �s ment el zuhanyozni. Alan �s Jess is furcs�n n�ztek r�, b�r ut�bbi ink�bb egy�tt �rz�en. Hermione nagyot s�hajtott, �s fel�lt�z�tt. M�r r�gen megmosakodott. Kiment a h�zb�l, �s kint megv�rta Jesst. A l�nnyal egy�tt elindultak a reggeli fel�.
- Mi t�rt�nt tegnap?
- Hm? Semmi.
- Nem �gy l�tom… Hermione, figyelj – �ll�totta meg Jess bar�tn�j�t. – Mi�rt csin�lj�tok ezt? Nem kell ennyire t�lbonyol�tani. Szeretitek egym�st, akkor meg mi sz�m�t m�g?
- Nem, Jess, ezt nem �rtheted… Te nem tudod, hogy… milyen volt velem.
- Megv�ltozott. Tudom, hogy szem�t volt, t�nyleg, de most m�r egy�ltal�n nem az, �s nem is lesz az. Hidd el, m�ghozz� miattad nem. Mert szeret.
- Ne mondd ki t�bbet, k�rlek – felelte Hermione f�jdalmasan. Tov�bbindult, de Jess nem k�vette.
Le�lt szok�sos asztalukhoz, �s el�nt�tt�k fej�t a gondolatok. Egyfolyt�ban a Mardek�ros fi�ra gondolt, �s hogy mi t�v� legyen, de ak�rh�nyszor elk�pzelte, hogy odamegy hozz�, �s megcs�kolja, �s kib�k�l vele, egy m�sik hang megsz�lalt a fej�ben. Nem lehet. Ut�lta ezt a k�t sz�t. Mindenn�l jobban.
Hermione melletti asztaln�l �lt Alan �s Draco. A fi�nak m�g mindig el�g ny�zott arca volt, �s Alan m�r kezdett agg�dni, hogy nem sz�lal meg. L�tta, hogy bar�tja szeme el�g d�h�sen csillog, csak nem tudta, hogy mi�rt. Hiszen tegnap nagyon aranyosak voltak Hermioneval, �s minden rendben ment, am�g Draco egyszer csak fel�llt az �gyr�l, �s kiviharzott.
- Mi van veled? – �rdekl�d�tt m�r sokadszorra.
- Semmi – Alan kicsit felvidult, hogy Draco v�gre v�laszra m�ltatta, azonban meg is ijedt egy cs�ppet, mert suttogott. – Semmi – mondta hangosabban. – Csak a fene se tudja meg�rteni, hogy mit akar – folytatta szikr�z� szemekkel bar�tj�ra n�zve.
- Tal�n… k�rdezd meg.
- Teljesen ellenben van saj�t mag�val! Azzal, amit csin�l, �s azzal, amit mond. Kezdek bele�r�lni… - folyatta oda sem figyelve Alanre.
- Mi�rt? Mit tett, �s mit mondott?
- Szerinted, itt �ln�k, ha a kett� igazoln� egym�st? Mert szerintem nem… vagy igen, de akkor nem lenn�k ilyen pocs�kul. Komolyan, az �r�letbe fog kergetni… - folytatta nem pontosan v�laszolva Alan k�rd�s�re. A fekete haj� fi� v�rakoz�n n�zett r�. – H�t… hagyja mag�t, hagyja, hogy megcs�koljam… de ut�na r�gt�n, hogy ne csin�ld… - felelte Draco.
- Ja, �rtem. Akkor ne cs�kold meg, �s akkor azt fogja mondani, hogy csin�ld – mosolyodott el a fi�. Draco is felh�zta egy pillanatra a sz�j�t.
- Szerinted v�rnom kellene? – Alan v�llat vont. – Eg�sz ny�ron v�rtam. M�r elegem van. Nem tud �rdekelni.
- Igen, l�tom… �n sem szoktam olyan dolgokon r�g�dni, amik nem �rdekelnek – b�logatott hevesen egyet�rt� szemekkel Alan. Draco megforgatta a szemeit. – Ugyan, k�rlek! �rdekel t�ged, �s szeretn�d, hogy te is �rdekeld �t. Akkor tegy�l �rte. B�r, ha j�l l�tom, ’Mio is el�gg� ki van akadva – ford�totta a l�ny fel� a fej�t. Draco szem�vel k�vette a pillant�s�t. Hermione �res tekintettel, el�remeredve �lt a sz�k�n.
- Ez van.
- H�t, igen, ez. De tehetn�l te is �rte, meg � is, hogy ne ez legyen.
- Szerintem �n m�r eleget tettem. Most � k�vetkezik.
Alan nem mondott semmit. Folytatta a reggeli�t – m�r az �t�dik melegszendvicset falta -, �s hagyta, hogy bar�tja gondolkozzon.
Draco p�r perc ut�n fel�llt a hely�r�l, �s kiment az �tteremb�l. Hermione felkapta a fej�t. N�zte, ahogy a sz�ke fi� t�lmegy a t�bor bej�rat�n, �s kimegy a f��tra, majd balra fordul. Fel�llt � is, �s ut�nament.
Alan elmosolyodott.
*
Amikor v�gre utol�rte, Draco egy kid�lt f�n �lve l�gatta a l�b�t. Kif�jta mag�t, �s megpr�b�lta helyrehozni a l�gz�s�t, ami a fut�st�l felgyorsult. Amikor m�r j� p�r perce nem siker�lt, r�j�tt, hogy nem csak a fut�s miatt kapkod leveg� ut�n, hanem a fi� miatt is. Nyelt egy nagyot, �s elindult fel�.
�gy d�nt�tt, hogy ideje volna elmondania, hogy mi a baja, �s neki is megtudnia, hogy Draco mi�rt nem �rti meg. Als� ajk�t beharapva �llt meg a fi� m�g�tt.
- Mi az? Siker�lt eld�nteni, hogy mit szeretn�l? – k�rdezte ridegen a sz�ke. Hermione megijedt, nem gondolta, hogy �szrevette.
- Szeretn�m, ha tudn�d, hogy… - ism�t nyelt egyet, majd befejezte a mondatot. - �n is szeretlek t�ged… De ez az eg�sz… annyira neh�z – a fi� fel� ford�totta a fej�t.
- Mi neh�z? – k�rdezte m�r l�gyabban Draco, legink�bb k�ts�gbeesetten.
- Nem l�tod, hogy mennyire k�l�nb�z�ek vagyunk? Hogy mennyire nem ill�nk egym�shoz? – Draco r�emelte tekintet�t, �s v�gign�zte a l�nyt.
- Nem – felelte v�g�l. – Hermione, nem sz�m�t.
- De igen! Teljesen m�sok vagyunk, m�st v�rnak el t�l�nk, �s k�l�nben is… gondolt�l m�r arra, hogy az ap�d mit sz�lna hozz�, ha tudn�, hogy egy s�rv�r�be…
- Vagyok szerelmes? Igen, gondoltam m�r r�. Nem �rdekeln�.
- Dehogynem. Te aranyv�r� vagy, �s olyan l�ny is kell mell�d.
- Igen… majd amikor m�r ott tartok, hogy gyerekeim legyenek. De azt szeretek, akit akarok. Azzal j�rok, akivel akarok. Azzal, akit szeretek – magyar�zta a fi�.
- Ez nem �gy van…
- De, igen.
- De… Nem… ha meg nem az ap�d, akkor… Harry �s Ron is…
- �rtem. A bar�taid. Ron f�lt�keny lenne, ok�, ezt �gy �rtem. De Potternek mi k�ze van a te szerelmi �letedhez?
- Sok. Ha tudn�, hogy… mi t�rt�nik itt… M�r akkor is mind a ketten megut�ln�nak, �s sz�ba se �lln�nak velem… Mert �k… ki nem �llhatnak t�ged.
- Ez nem �jdons�g, nekem sem foglalnak el t�l k�l�nleges helyet a sz�vemben. Viszont el�g furcsa bar�tok lehetnek, ha megut�lnak az�rt, mert boldog vagy azzal, akit szeretsz.
- Azzal, akit �k ut�lnak. �s… igazuk is van… te soha nem hagyt�l ki egy alkalmat se, hogy keresztbe tegy�l nek�nk… Engem is folyton…
- Tudom… Sajn�lom – mondta �szint�n Draco, majd egy kicsit d�h�sebben, t�relm�t vesztve folytatta. – Kezdem azt hinni, hogy direkt keresed a kifog�sokat.
- Nem, nem direkt… egyszer�en, csak l�tni akarom, hogy milyen k�vetkezm�nyei lenn�nek, ha �sszej�nn�nk.
- Egy�ltal�n nem biztos, hogy a bar�taid megtudn�k. Ha nem sz�molsz be nekik minden l�p�sedr�l, nem is sejten�k.
- Nem sz�moltam be nekik semmir�l. Eg�sz ny�ron egy levelet sem �rtam nekik, �s �k se nekem!
- Kedves bar�tok.
- Ebbe ne menj�nk bele, megvan az okuk r�, hogy mi�rt nem �rnak - felelte idegesen a l�ny.
- Ok�, elhiszem. Viszont ha nem tudj�k, hogy mi folyik itt, akkor mit�l f�lsz?
- B�rkit�l meghallhatn�k… ak�r Ginnyt�l…
- � csak akkor tudja meg, ha Alan elmondja neki. Nem kell ennyire paranoi�snak lenni – mondta Draco, �s fel�llt a f�r�l. – Hidd el, nem lenne semmi baj abb�l, ha egyszer az �letben a saj�t akaratod szerint cselekedn�l, �s nem t�r�dn�l azzal, hogy Harry�knek mi tetszik, �s mi nem.
- Nem tudom, hogy akarom-e – felelte halkan a l�ny.
- Akarod. Tudom, hogy akarod… �reztem. Mindig, amikor megcs�koltalak, �reztem, hogy akarod… csak annyira f�lsz.
- Igen – v�laszolta ism�t csendesen. – Nagyon f�lek.
- Nincs mit�l – mondta kedvesen a fi�, �s k�zelebb l�pett hozz�. – Nem lesz semmi baj, hidd el.
- De Harry�k… �gy is el�g bajom van vel�k… nem akarom, hogy…
- Tudom…
- Agg�dom miattuk, hogy ne essen semmi bajuk… mert tudod…
- Tudodki, meg a hal�lfal�k… tudom.
- Igen – felelte, �s m�r folytatni akarta, de Draco megel�zte.
- Csss… ne foglalkozz vel�k… ne foglalkozz senkivel… csak magaddal �s velem. Senki m�ssal – mondta szel�den Draco. – Nagyon szeretlek.
- �n is t�ged…
- Ne mondd ki. Ne mondd, hogy de.
- De, mondom – Hermione r�hajtotta a fej�t a fi� mellkas�ra, �s halkan szipogni kezdett.
Draco mag�hoz �lelte, �s simogatni kezdte a h�t�t. Nem mondott semmit, csak �res tekintettel b�mult a l�ny m�g�. Hermione p�r pillanat ut�n elh�z�dott, �s arr�bb s�t�lt.
- Olyan k�l�n�s. T�nyleg nem tudok d�nteni… annyira neh�z – mondta halkan a l�ny.
Draco elgondolkozva n�zte az arc�t. H�rom-n�gy m�terre �lltak egym�st�l, k�zben Hermione egyre messzebbre s�t�lt egy fa fel�.
- Meg foglak cs�kolni – mondta hat�rozottan a fi�, mire Hermione megh�kken�s�ben meg�llt, elkerekedett a szeme, �s a fej�t r�zta.
- Nem… nem fogsz…
- De… Figyelj… k�b� t�z m�sodperc m�lva meg foglak cs�kolni… - k�zeledett a l�ny fel�. - ha nem akarod, akkor… �ll�ts meg, rendben? Semmi m�st nem kell tenned, csak �ll�ts meg – mondta, mik�zben m�g k�zelebb ment. Amikor m�r csak p�r centi v�lasztotta el �ket, suttogva sz�lalt meg – T�z.
Draco a kez�be vette a l�ny arc�t, �s ajkaik l�gyan �sszeolvadtak. Nem v�ltak sz�t hossz� m�sodperceken �t. Hermione is felemelte a kez�t, �s a fi� arc�ra tette, �gy h�zva m�g k�zelebb mag�hoz.
Amikor elv�ltak, Hermione p�r pillanatnyi f�zisk�s�ssel kibontakozott a fi� karjaib�l, �s szapora l�ptekkel visszafordult a t�bor fel�.
*
M�r d�lut�n n�gy �ra volt, a l�ny kint �ld�g�lt a t�bor bej�rat�n�l. Egyszer csak fel�llt, �szrev�tlen�l bement az erd�be, �s elindult a t� fel�. Egy�ltal�n nem volt kedve bent �lni a szob�jukban, f�leg, mert nagy es�lye volt arra, hogy bent van Draco is.
A nap m�g s�t�tt, b�r m�r kezdte pirosas lil�ba vonni az eget. Egy�ltal�n nem �rdekelte, hogy kezd s�t�tedni. Semmi. Csak ment el�re, min�l messzebbre att�l a fi�t�l, akit mindenn�l jobban szeretett. Fogalma sem volt, hogy mi t�v� legyen. Egyre elkeseredettebben kereste a v�laszt arra a k�rd�sre, hogy mi legyen kett�j�kkel. Tudta, hogy nem lehetnek egy�tt, ahhoz nem b�zik benne el�gg�. Viszont t�ls�gosan beleszeretett m�r a fi�ba ahhoz, hogy megtanuljon b�zni is benne, csak f�lt belev�gni. F�lt, hogy amikor visszaker�lnek a Roxfortba, minden olyan lesz, mint r�gen. Megint g�nyol�dni fognak a m�sikkal, �s ott k�tnek egym�sba, ahol tudnak. F�lt, hogy kider�lne, �s Ron �s Harry teljesen kikeln�nek magukb�l, �s teljesen megvetn�k �t, Dracoban meg valami k�rt tenn�nek. A fi� apja is izgatta: Lucius Malfoy nem egy s�rv�r�t akar egy szem fia mell�. Ez teljesen vil�gos volt el�tte, m�g ha Draco m�st is �ll�t.
A t� fel� s�t�lt, a nap sugarai r�vet�dtek a v�z felsz�n�re, narancss�rg�s sz�nbe vonva azt. Kis�t�lt a t� sz�le f�l� ny�l� st�gre, le�lt a v�g�re, �s ott csod�lta tov�bb a napnyugt�t. �res tekintettel, elgondolkozva meredt a s�t�t�l� �gre, az ezer sz�nben csillog� t�ra. Egy hal kiugrott a v�zb�l, majd visszafejelt.
A l�ny l�pteket hallott maga m�g�l, de nem fordult meg �lt�ben, hogy megn�zze ki az. Sejtette, hogy a sz�ke fi� k�vette a t�bort�l id�ig. P�r m�sodperc ut�n abbamaradt a zaj, �s n�h�ny pillanatig mindketten n�m�n hallgatt�k a v�z hull�mz�s�t, a madarak �nek�t.
- Gy�ny�r�, nem? – k�rdezte meg v�g�l halkan Hermione.
- Igen, az – felelte a fi�. Hangj�n hallatszott, hogy mosolyog.
�jabb sz�net k�vetkezett. Ez id� alatt Draco a l�ny mell� s�t�lt, de nem �lt le.
- Siker�lt egy kicsit gondolkoznod? – t�rte meg a csendet ism�t a l�ny.
- Nem nekem kell gondolkoznom. �n tudom, mit akarok. A k�rd�s az, hogy te mit akarsz.
- �n is tudom, mit akarok. Csak nem tudom, hogy mit lehet.
- Ne tedd ezt velem, k�rlek. Mindent lehet, ha igaz�n akarod. A bar�taid is azt szeretn�k, hogy boldog legy�l.
- Igen… de nekik se mindegy, hogy kivel.
Draco nem felelt. �sszer�ncolt homlokkal meredt a t� t�lpartj�ra. Hermione n�zte szerelme arc�t, de nem tudta, hogy mire gondol. �gy d�nt�tt, hogy fel�ll a st�gr�l.
- Nem foglak gy�zk�dni – mondta m�g mindig ugyanazzal a kifejez�ssel az arc�n v�g�l a fi�. – Neked kell eld�ntened, hogy mi legyen. Csak szeretn�m, hogy tudd, hogy szeretlek – mondta a l�ny szem�be n�zve. – �s veled szeretn�k lenni mindig.
Hermione lehajtotta a fej�t, �s a st�g falapjait b�multa. �sszeszor�totta egy pillanatra a szem�t. Egy k�nnycsepp lecsordult az arc�n. L�tta, hogy k�t l�b jelenik meg a k�pben. Draco kez�vel felemelte a l�ny �ll�t, hogy a szem�be n�zhessen, �s a tenyer�be v�ve az arc�t figyelte. Hermione szeme csillogott a k�nnyeit�l; nem is pr�b�lta mag�ban tartani �ket. A fi� k�zelebb hajolt hozz�, �gy �ssze�rt a homlokuk. M�g mindig a kez�ben tartotta a l�ny arc�t, �gy figyelte.
- Ne f�lj t�lem. Csak… b�zz bennem. Nem lesz semmi baj – suttogta.
- Nem megy… Elj�tszottad m�r a bizalmamat… M�r ha lett volna – felelte akadoz� hangon Hermione.
- Vissza fogom nyerni – bizonygatta m�g mindig suttogva. – Csak adj r� es�lyt.
- Nem lehet… - motyogta, �s elemelte a fej�t Draco�t�l. - Sajn�lom.
Ahogy kimondta az utols� sz�t, elfordult a fi�t�l, �s azonnal elillant. Beszaladt az erd�be. Teljesen meg volt zavarodva, nem akart m�st, csak egyed�l lenni �r�kre, s�rni egyfolyt�ban… s�rni valaki�rt, akibe sosem szabadott volna beleszeretnie. Amikor a l�ba m�r nem b�rta, �s elbicsaklott, lehanyatlott a f�ldre, �s �sszecsuklott t�rdekkel zokogott. Elege volt. Mindenb�l. Nem akart tudni a k�lvil�gr�l, nem akart tudni semmir�l. T�l sok csap�s �rte, t�l sokat kellett elviselnie. M�r nem b�rta.
Nem tudta, mi�ta gy�tr�dik m�r a f�ld�n, amikorra v�gre megnyugodni l�tszott. K�nnyei m�g mindig hullottak, de m�r nem zokogott olyan keservesen. Mintha a k�nnyeivel egy�tt a m�reg is t�vozott volna bel�le. Kezdte tiszt�bban l�tni a helyzetet. Szereti �t. Nem tud mit tenni ellene. Mi�rt kellene a bar�tainak megfelelnie? Mi�rt nem teszi azt, amit � szeretne? Ami az � v�gya?
T�rdelt a f�ld�n a f�k alatt, �s egyre ink�bb er�s�d�tt benne az elhat�roz�s: de, azt fogom tenni, amit szeretn�k. Szeretni fogom Dracot, b�rmi �ron. Nem t�r�d�k m�sokkal. Erre a gondolatra elsz�ntan fel�llt, �s szapora l�ptekkel a t�borhely fel� indult.