- Menj�nk el s�t�lni, mondjuk az erd�be – aj�nlotta a fi�. Hermione bizonytalanul b�lintott.
Elindultak az �tterem melletti parkban, ami az erd�be vezetett.
Egy ideig csak n�m�n l�pkedtek egym�s mellett, �s egyik�k sem sz�lalt meg. Hermione nem tudta, hogy hol kezdje, de m�g azt sem, hogy mit kezdjen – az igazat mondja, vagy tal�ljon ki valamit.
- Sz�val? – t�rte meg a csendet Draco. M�r majdnem el�rt�k a f�kat, amikor megsz�lalt. Hermione ijedten r�pillantott.
- �hm… - kezdte dadogva a l�ny. M�g most sem tudta, hogy mi lenne a helyes. Azt�n bizonytalanul folytatta, mikor esz�be jutott valami. – Mit v�rt Alan, hogy… mit mondasz nekem? Tudod… a zuhanyz�ban.
- H�t… - a fi� zavartan oldalra pillantott. Hermione ett�l egy icipicit megnyugodott. Legal�bb nem csak � ideges. Viszont m�s miatt m�g tov�bb feszengett: egyre jobban eluralkodott rajta a gondolat, hogy igaz, amit Alan mondott. – Szerintem nem ezt kellene megbesz�ln�nk… hanem, hogy mi�rt v�rja t�lem, hogy meg�l�m.
- Szerintem a kett�nek el�g sok k�ze van egym�shoz.
- �rtem – vett egy hatalmas leveg�t a fi�. – Akkor elmondom – felelte, �s megfogta a l�ny kez�t, �s az egyik k�zeli padhoz h�zta, hogy �ljenek le. A f�k alatt kellemes f�lhom�ly volt. – De ne mondd el senkinek, amit mondani fogok.
- Ennyire komoly? – k�rdezett vissza, mik�zben helyet foglalt a fi� mellett.
- Igen. Ezek lesznek �letem tal�n legkomolyabb �s leg�rzelmesebb pillanatai – v�laszolta komoran Draco. – Ez sz�rny�. M�g nem �rtem meg r�, hogy komoly legyek, arra meg f�leg nem, hogy �rzelmes is – Hermione halv�nyan elmosolyodott. Ez egy pillanatra el is feledtetett vele mindent.
- Nem baj. Ritkas�g, hogy az vagy, �s �n lehetek az els�, aki ezt tapasztalhatja – felelte nyugtat�an a l�ny.
- �s az utols� is, rem�nyeim szerint. Ok�, hagyjuk… - legyintett, mik�zben lehajtotta a fej�t, �s az erd� �sv�ny�n kezdett tanulm�nyozni valamit. - Sz�val… Alan azt hitte, hogy… el fogok mondani valamit, amit m�r… t�bor eleje �ta �rzek ir�ntad – Hermione nem sz�lt. Draco �sszevont szem�ld�kkel n�zte tov�bb az �sv�nyt. �gy is rettent�en hasonl�tott mag�ra: nemesi modor�t meg�rizte, mert egyenes h�ttal �lt, arca is komor volt �s szinte kifejez�stelen (lesz�m�tva a t�preng�st), �s szemeiben sem volt semmi �j. – K�rdezted, hogy miben v�ltoztam meg. Nos, val�sz�n�leg ebben. Az elm�lt hat �vben ki nem �llhattalak, mert muglik a sz�leid, mert Griffend�les vagy, de legf�k�ppen az�rt, mert Potter�k a bar�taid. De most m�r ezek egy�ltal�n nem �rdekelnek… Csak te �rdekelsz – emelte fel v�gre a tekintet�t Draco, �s pillantott egyenesen Hermione szem�be. A l�ny csak pislogott, nem tudott mit v�laszolni. – Megismertelek, �s most m�r tudom, hogy milyen vagy, �s milyen nem, �s egyszer�en… bel�d szerettem – folytatta m�g mindig a l�ny szem�be pillantva. Hermione k�tked� tekintet�vel kellett szembes�lnie. Nem hitte volna, hogy valaha is ki fogja mondani ezt a l�ny el�tt.
Hermione p�r pillanatig nem t�rt mag�hoz. H�t igaz. Ez nem lehet…
- Ez nem lehet, Draco – mondta ki hangosan is.
- Mi�rt ne lehetne?
- Mert… ez egyszer�en k�ptelens�g! T�rj �szhez… �n Hermione Granger vagyok…
- �n meg Draco Malfoy… Mi ezen olyan k�l�n�s?
- Gondolj bele! – folytatta a l�ny szinte k�ts�gbeesetten. – Egym�s t�k�letes ellent�tei vagyunk, mindenf�le szinten. Semmi k�z�s nincsen benn�nk, �s a k�rnyezet�nk sem �pp a legmegfelel�bb.
- Engem nem �rdekelnek m�sok… �k nem tudj�k befoly�solni az �rz�seimet. Az meg, hogy egym�s ellent�tei vagyunk egy�ltal�n nem baj. S�t, m�g tal�n j� is, soha nem unn�nk meg egym�st – Hermione halv�nyan elmosolyodott, de most � b�multa �res tekintettel az �sv�nyt. Egyre csak azt hajtogatta, hogy nem lehet, ez lehetetlen. – Ne mondd ezt. Tudod, hogy igaz, amit mondtam.
- De… akkor is… annyira hihetetlennek t�nik.
- H�t… igen, eleinte nekem is az volt. De m�r teljesen megszoktam, �s egy�ltal�n nem az. Mi�rt ne szerethetn�lek? Hiszen fantasztikus n� vagy, �s nincs olyan f�rfi, aki ne fordulna meg ut�nad.
- Sz�val neked csak k�v�lr�l tetszem – jegyezte meg s�t�ten Hermione.
- Nem! Mindenhonnan! K�v�l-bel�l, minden�tt im�dlak. Egyszer�en �gy vagy j�, ahogy vagy. �n csak… tudom, hogy neh�z elhinni, �s b�zni bennem, de ez az igazs�g. Soha �letemben nem voltam m�g ennyire �szinte.
- Ez el�g szomor� – tette sz�v� fanyar mosollyal Hermione.
- Nem ez a l�nyeg. Csak… �, nem is tudom, nem kellett volna elmondanom… Ez�rt m�g jobban fogsz ut�lni, mint eddig b�rmikor – mondta a fi�, �s fel�llt a padr�l.
- Nem foglak ut�lni. Csak nem tudom elhinni. Alan is mondta, de…
- Ez�rt k�ne meg�ln�m? – terelte vissza igazi t�m�jukra a besz�lget�st a fi�.
- H�t… igaz�b�l igen… Tudod, amikor kij�tt�nk, k�rdezte, hogy mit mondt�l… �n meg, mit sem sejtve, viccb�l azt mondtam, hogy szerelmes vagy bel�m – Draco felnevetett.
- H�t ez j�. Gondolom � meg t�k boldog volt, hogy egy h�nap ut�n elmondtam neked a nagy h�rt.
- Igen… �s nekem ez furcsa volt, �s akkor kider�lt, hogy t�nyleg igaz… - folytatta a l�ny t�prengve. - �s megmondtam neki, hogy nem is tudtam, �s csak �gy mondtam… �s akkor kicsit megijedt, hogy hopsz, ezt nem kellett volna.
- H�t… tal�n jobb is �gy. Ez�rt n�zt�l r�m olyan furcs�n, amikor ment�nk vacsor�zni.
- Igen… t�l nagy sokk �rt.
- Ne haragudj… nem akartalak sokkolni… - mindketten elmosolyodtak. Zavarban voltak, �s egyik�k sem tudta, hogy mit is tegyenek, mit mondjanak, ez�rt jobbnak t�nt, ha kicsit komolytalan�tj�k a helyzetet.
P�r percig csendben voltak. A fi� a pad el�tt �llt, �s annak h�tt�ml�j�ra t�maszkodott. �gy figyelte a l�nyt. Hermione elgondolkozva n�zte a f�kat. Gondolatai nem hagyt�k b�k�n, �s egyfolyt�ban az a k�rd�s csengett a fej�ben, hogy hogy lehet ez, �s most mi legyen. Egyikre sem tal�lt v�laszt. Egy id� ut�n belenyilallt a felismer�s, hogy neki is tetszik a fi�, s�t. De ezt nem akarta elmondani neki, csak bonyol�tan� a dolgokat. �gyse lehet semmi.
- Nem megy�nk vissza a t�borba? El�g f�raszt� volt ez a nap – k�rdezte meg halkan Dracot�l. A fi� kicsit megr�k�ny�dve pillantott r�, de b�lintott.
- De, mehet�nk…
Draco visszafel� �ton t�bbsz�r is elhat�rozta mag�t, hogy megk�rdezi, hogy mi lesz a tov�bbiakban, de mindannyiszor in�ba sz�llt a b�tors�ga. M�r mentek volna be a szob�ba, amikor megsz�lalt.
- Azt hiszem, �n nem megyek be – mondta.
- Mi�rt? – fordult fel� Hermione.
- Nem akarok. Ink�bb s�t�lok egyet… szeretn�m �tgondolni a dolgokat.
- �rtem… - felelte a l�ny. – H�t… akkor j� s�t�t.
- Sz�p �lmokat! – mondta a fi�. N�h�ny r�vid pillanatig bizonytalanul n�zte a l�nyt, majd gyorsan megfordult, �s sebes l�ptekkel elindult a t�bor kij�rata fel�. Hermione n�zte t�volod� s�t�t alakj�t, azt�n bement a h�zba.
Mindenki bent volt, �s szokatlan komors�g �lt a helys�gben. Mind a n�gyen Jess �gy�n nyomorogtak, �s halkan besz�lgettek. Amikor Hermione bel�pett, mindannyian fel� fordultak, �s n�zt�k, ahogy led�l saj�t �gy�ra.
*
Draco a t�n�l s�t�lt. Sosem �rezte mag�t ennyire t�relmetlennek, �s egyben ennyire idegesnek. Nagyon izgult, hogy mi lesz most vele �s Hermioneval. M�r nagyon megb�nta, hogy elmondta a l�nynak az �rz�seit. Be kellett vallania mag�nak – �let�ben el�sz�r -, hogy f�l. F�lt, hogy Hermione megut�lja ism�t, �s hallani sem akar r�la. F�lt, mert nem tudta, hogy hogyan fog reag�lni a l�ny az �rz�seire. V�rnia kellett volna m�g, ak�r �r�kk� is. Mostan�ban olyan j�l megvoltak egy�tt, nem kellett volna ezzel elrontania.
A kavicsokat rugdosva, zsebre tett k�zzel, lehajtott fejjel l�pkedett a t� partj�n. M�r k�s� volt, az els� csillagok is megjelentek a holdf�ny�t�l a szokottn�l vil�gosabb �gen.
Mi lesz most? Mit tegyek? Ha odamenn�k… Nem, b�k�n kell hagynom, jobb, ha egyed�l van, �s �tgondol mindent… Mennyire k�telkedett bennem. Mintha a vil�g leglehetetlenebb dolg�t mondtam volna ki azzal, hogy szeretem. Pedig ez egy�ltal�n nincs kiz�rva, mi�rt ne szerethetn�m? Persze, �n is nehezen hittem el eleinte, de most m�r… teljesen term�szetes. M�r a r�szemm� v�lt. Rem�lem, hogy meg�rti… M�g ha nem is mond olyat, hogy � is szeret, rem�lem, az�rt ut�lni nem fog megint. Azt nem �ln�m t�l – a fi� vett egy m�ly l�legzetet, �s tov�bb s�t�lt a kavicsos parton. Egyik pillanatban elmosolyodott, b�r nem �szint�n, csak egy er�ltetett, keser� mosoly volt. Ap�m mit sz�lna, ha tudn�, milyen �rzelg�s vagyok. Biztos, azonnal letagadn�, hogy a fia vagyok. F�leg akkor, ha azt tudn� meg, hogy Hermioneba z�gtam bele. Belegondolni is rossz. Merlinre, kell nekem ez a l�ny! Mi a fen�t csin�lhatn�k? Nem tudok v�rni, egyszer�en… m�r olyan r�g�ta szenvedek itt magammal… nevets�ges �s nem is tudom, mi a legjobb sz� magamra. Sz�nalmas vagyok. Igen, ez tal�n a megfelel� jelz�.
*
Hermione az �gy�ban fek�dt. Igaz�n h�l�s volt szobat�rsainak, hogy nem faggatt�k, m�g Alan sem. Tudta, hogy ha meg kellett volna sz�lalnia, abban a pillanatban els�rta volna mag�t. M�r hajnali h�rom fel� j�rt az id�, de � m�g mindig nem tudott aludni. Szemeit ugyan lehunyta, de a gondolatai nem z�rt�k ki magukat a fej�b�l. Mindenki aludt, csak a mellette l�v� �gy volt �res. Draco m�g mindig nem ment vissza a szob�ba. Hermione m�r kezdett is agg�dni miatta, amikor meghallotta, hogy halkan becsuk�dik az ajt�, �s valaki �tmas�rozik a helys�gen.
A l�ny sejtette, hogy a sz�ke fi� j�tt be, f�leg, amikor hallotta, hogy mellette piszmog a b�r�ndj�ben. Hermione nem nyitotta ki a szem�t, tov�bbra is �gy tett, mintha aludna. Gomb�c n�tt a tork�ban, ugyanakkor meg is nyugodott, hogy biztosra tudta, a fi� j�l van.
M�g mindig hihetetlen volt a sz�m�ra az eg�sz. Draco nem szeretheti �t… viszont r�j�tt valami eg�szen m�sra is. Annyira nem is lehetetlen ez a dolog, hiszen � is k�pes volt beleszeretni. De ez �gy akkor is m�s…
Arra eszm�lt fel, hogy puha ajkak �rnek az arc�ra, �s kap egy finom puszit. Ijedt�ben kinyitotta a szem�t, �s egyenesen belen�zett Draco sz�rk�n csillog� szemeibe. A fi� halv�nyan elmosolyodott zavar�ban, azt�n �vatosan megsimogatta a l�ny arc�t, �s elment a zuhanyz� fel� egy kis t�r�lk�z�vel. Hermione csak �rtetlen�l b�mult ut�na, majd ism�t becsukta a szem�t, �s valami�rt sokkal k�nnyebben ment m�r az elalv�s.
*
M�snap eb�dn�l Hermione el�gg� k�m�s hangulatban volt m�g. Nagyon kimer�ltnek l�tszott, �s Jess sem volt biztos benne, hogy tiszt�ban van azzal, hogy hol van, �s csak automatikusan t�mi mag�ba az �telt.
A l�ny aznap m�g nem sz�lt egy sz�t sem. Jessica p�rszor megpr�b�lta sz�ra b�rni, nem sok sikerrel.
- Te is lej�ssz akkor vel�nk? – k�rdezte bar�tn�j�t�l. Hermione nem reag�lt semmit, m�g csak nem is pislantott.
- Tess�k? – k�rdezett vissza kicsit rekedten p�r perc m�lva. Jess arca kicsit felvidult.
- Azt k�rdeztem, hogy te is lej�ssz vel�nk a partra? F�rd�nk egy kicsit, most, hogy megint kis�t�tt a nap, �s d�g melegem van.
- Oh… nem tudom.
- Gyere! Biztos j�t tenne egy kis kikapcsol�d�s.
- H�t… j�l van, de semmi kedvem az eg�szhez.
- Majd lesz – felelte erre a fekete haj� l�ny, �s fel�llt az asztalt�l. Hermione is k�vette a p�ld�j�t, de � m�r el is indult.
- H�, v�rj meg!
A k�t l�ny bes�t�lt a t�borhelyre, majd a szob�jukba. �sszeszedt�k a holmijukat, �t�lt�ztek f�rd�ruh�ba, �s m�r indultak is volna, amikor Alan �s Draco bej�ttek. Ut�bbinak meglehet�sen komoly arca volt, Alan viszont teljesen elem�ben pattogott. Amikor Draco �s Hermione elmentek egym�s mellett, mindkett�j�k elford�totta a fej�t.
- Mi a fene van veletek? – k�rdezte meg Jess megel�gel�s�nek t�rgy�t.
- Semmi – felelte k�t bar�tja egyszerre. Alan �sszesz�k�tette a szemeit, �s �gy n�zte a fekete haj� l�nyt.
- Elhiggy�k? – k�rdezte t�le.
- Nem, ne higgy�k, de hagyjuk �ket, mert nem tartozik r�nk – felelte a l�ny, �s kiment a szob�b�l. Hermione azonnal k�vette.
- K�szi – mondta halkan, mikor kil�ptek a szabadba.
- Mit?
- H�t… hogy nem feszegeted a dolgot.
- Oh… Biztos sz�rny� lehet, hogy a vil�g egyik legjobb pasija szerelmes bel�d – felelte komolyan Jess – Nem akartam, hogy besz�lj r�la, amikor nem szeretn�l.
- �rtem – nem volt semmi ereje vagy kedve a vit�hoz. K�l�nben sem lett volna mir�l, igaza volt a l�nynak. A vil�g egyik legjobb pasija pont bel� szerelmes. Legal�bbis � ezt �ll�tja.
Ahogy haladtak a t� fel�, Hermionenak egyre jobb kedve lett. Jessica egy�ltal�n nem hozta sz�ba Dracot, f�leg Alanr�l csacsogott. A l�ny ennek most kifejezetten �r�lt. Jessica elmes�lte, hogy Alannel mennyit h�ly�skedtek a minap, �s hogy teljesen nem komplett az a gyerek. Ezt persze csak viccel�dve jegyezte meg.
A partra �rve a k�t l�ny leter�tette a t�r�lk�z��t a t�bbiek� mell�, �s le�ltek r�. Hermione arca egy kicsit m�g mindig s�padt volt, de m�r nem keltette annyira azt az �rz�st, hogy egy halottat l�t. Ezt Jess is megjegyezte.
- Egy�bk�nt hogy vagy? – k�rdezte egy id� ut�n halkabban a szok�sosn�l Hermionet�l.
- M�rmint? Hogyan kellene lennem azok ut�n, hogy megtudtam, hogy az a fi�, akinek a vil�gon mindenn�l jobban k�ne ut�lnia, szeret?
- Boldognak k�ne lenned, nem ilyen let�rtnek. F�leg az�rt, mert neked is nagyon bej�n – Hermione maga el� meredve �lt.
- Ez igaz. T�ls�gosan is. De nem lehet bel�le semmi.
- Mi�rt ne lehetne? Ha ilyen k�nnyen feladod, akkor t�nyleg nem lesz semmi. Akard egy kicsit jobban!
- De nem akarom! Nem akarhatom – felelte m�g mindig maga el� n�zve.
- H�t… j�l van. Bemegyek, te nem j�ssz? – k�rdezte m�r hangosabban.
- Nem, egy�ltal�n nincs hozz� hangulatom. Ink�bb pihenek itt egy kicsit – mondta Hermione, �s eld�lt a t�r�lk�z�j�n.
- Ok� – v�laszolta Jess, �s fel�llt a hely�r�l. R�mosolygott a k�zelg� Alanre, aki mellett ott s�t�lt bar�tja is, l�tsz�lag el�gg� mag�ba fordulva.
Jess �s Alan bementek m�g p�r sr�ccal �s l�nnyal a v�zbe, �s ott sz�rakoztak.
Draco meg�llt Hermione feje m�g�tt, �s a l�ny pihen� arc�t n�zte. Leguggolt.
- �hm… besz�lhetn�nk? – k�rdezte meg halkan a l�nyt�l. Hermione lassan kinyitotta a szem�t.
- Persze – suttogott vissza. Draco le�lt az �resen maradt Jess hely�re.
- Nagyon rossz kedved van? – k�rdezte l�gyan a fi�. Hermione felh�zta a sz�ja sark�t.
- T�l�lem.
- Ennek �r�l�k… - mondta mosolyogva Draco. Fogalma sem volt, hogyan kezdjen bele. P�r pillanatig mindketten csendben voltak; Hermione ism�t lehunyta a szem�t. – Sajn�lom, hogy miattam ennyire kiborult�l – mondta v�g�l. A l�ny kinyitotta a szem�t, �s k�rd�n �sszevonta a szem�ld�k�t.
- Nem �rtem mir�l besz�lsz. Nem vagyok kiborulva, �s ha m�gis, nem is miattad – felelte kicsit nyersen. Draco arc�n egy pillanatnyi d�h futott �t, ami �rtetlens�gg� alakult. – Tudod… magamon vagyok kiakadva… �s egyszer�en nem tudom, mi t�v� legyek.
- Igen, ismer�s.
- H�t… neked nem kell azon gondolkoznod, hogy mit tegy�l. Most rajtam van a sor… - mosolygott r� a fi�ra halv�nyan.
- Ezt hogy �rted?
- Tegnap t�ls�gosan meg voltam lep�dve, �s k�ptelen voltam b�rmi �rtelmeset is kib�kni… �s nem hiszem, hogy most menni fog, de… - hebegte �ssze-vissza a l�ny. Draco egy kicsit belezavarodott, de nem sz�lt semmit. - Csak azt akartam mondani… hogy te is… sz�val te is tetszel nekem, �s tal�n m�g t�bb is… de nem lehet.
- Mi nem lehet? Mi�rt ne tetszhetn�k? Mi�rt ne szerethetn�l? Ennyire nem vagyok sz�rnyeteg.
- Nem, nem az�rt… Csak… Nem tudom ilyen egyszer�en elfelejteni, hogy milyen vagy, vagyis, hogy milyen volt�l.
- �rtem… sz�val f�lsz, hogy megint egy szem�t �llat leszek?
- Nem akartam cs�ny�n kifejezni magam, de igen. Nem olyan egyszer� elfelejteni, hogy hat �ven �t s�rv�r�zt�l, azt, hogy Harryt �s Ront cikizted, �s, hogy…
- Ron… - sz�lt k�zbe g�nyosan a fi�.
- Mi bajod van?
- Semmi… csak m�r megint Weasley. Mi k�ze van neki �s Potternak kett�nkh�z?
- El�g sok! Ha lenn�nek bar�taid, akkor tudn�d! – felelte m�rgesen a l�ny.
- Ne haragudj… - k�rt �szint�n bocs�natot Draco. – Nem akartam, hogy d�h�s legy�l… tudom, persze, igazad van… Csak m�r… Elegem van ebb�l a j�t�kb�l.
- Milyen j�t�kb�l? – k�rdezte nyugodtabban Hermione.
- Abb�l, hogy pr�b�lok megfelelni neked. Miattad v�ltoztam meg, miattad vagyok ilyen.
- Nem szeretsz ilyen lenni?
- De, csak… tudod, neh�z.
- Mi�rt neh�z rendesnek lenni?
- Nem err�l van sz�. Csak… vannak bizonyos k�r�lm�nyek, amik miatt nem lehetek… nem lehetek �nmagam.
- Azt akarod mondani… hogy te ilyen vagy igaz�b�l? Hogy az eg�sz g�nyol�d� �leted csak egy �lca, hogy elrejtsd a csal�dod, �s minden ember el�tt az igazi �nedet? Mire j� ez?
- Csak gondolj bele. Milyen lenne, ha az ap�m megtudn�, hogy van lelkiismeretem, hogy k�pes vagyok szeretni, �s egy�b olyan �rz�sekre, amikre � nem? Az �, Lucius Malfoy fia egy �rzelg�s �s bar�tkoz�s sr�c lenne? Ugyan, azonnal kitagadna, �s darabokra �tkozna.
Hermione elk�pzelte, mi minden folyhat a Malfoy-k�ri�n. Lucius Malfoyt mindig is kegyetlennek l�tta �s hitte, de arra nem is gondolt, hogy a fi�val is az lenne.
- De ne t�r�dj�nk ezzel. Meg�rtem, hogy nem tudod elfelejteni a szem�tked�seimet, �s azt, hogy mennyiszer b�ntottalak titeket… de j�v� szeretn�m tenni.
- Akkor leszek olyan kedves, �s hagyom, hogy j�v� tedd.
- K�sz… viszont… szeretn�m tudni, hogy… akkor most mi van vel�nk? – n�zett egyenesen bele a l�ny mandula barna szemeibe Draco. Hermione sz�ja r�snyire nyit�dott, de nem mondott semmit. – Meg�rtem, ha eleged van bel�lem, �s…
- Nem. Nincs elegem bel�led egy cseppet sem. Csak… nem tudom, mi legyen.
- Rendben… akkor gondolkozz el rajta. Azt�n majd kital�lunk valamit… - mondta v�g�l a fi�.
Fej�t elford�totta a t� fel�, �s lez�rtnak gondolta a besz�lget�st. Hermione kicsit gyorsnak tal�lta ezt, hiszen m�g annyi mindent mondott volna neki, de nem tette.
P�r perc m�lva k�t vizes bar�tjuk futott fel�j�k, �ket is �sszefr�csk�lve. Hermione v�gre felnevetett, �s boldogan mosolygott Alanre �s Jessre. A fi� felh�zta �t, Jess pedig Dracot vonszolta be a t�ba.
D�lut�n �tig vid�man j�tszottak mind a n�gyen egym�ssal a v�zben, �s Draco �s Hermione is teljesen megfeledkezett a k�z�tt�k l�v� fesz�lts�gr�l. A sz�ke fi�val gondtalanul l�kd�st�k �s fr�csk�lt�k egym�st, mint k�t gyerek. Alan �s Jess is be�llt j�t�kba, �s �k se sp�rolt�k egyik�kre sem a vizet.
*
Hermione hanyatt fek�dt az �gy�n, �s �gy n�zte Alant �s Jesst, ahogy vitatkoznak. A fi� vacsora �ta pr�b�lta kiszedni a l�nyb�l, hogy mi�rt nem sz�l hozz�, sikertelen�l, pedig m�r tizenegy �ra is elm�lt. Amikor visszaj�ttek a partr�l, Jessica egy�ltal�n nem sz�lt a fi�hoz, m�g akkor sem, amikor az megk�rdezte, mi baja van. Hermione sejtette, hogy csak f�lt�kenykedik egy kicsit, de nincs semmi komoly.
Elmosolyodott, amikor Alan v�rakoz�n le�lt a f�ldre, �s onnan n�zett fel a durc�s k�pet v�g� l�nyra, akinek az arca egyre ink�bb ell�gyult, majd v�g�l felnevetett.
P�r perc m�lva Draco l�pett be a szob�ba, �s ment v�gig rajta. Alan �s Jess �gyet sem vetettek r�, csak egyetlen pillanatra n�ztek r�. Ut�na m�r megint egym�ssal t�r�dtek. Draco le�lt Hermione �gy�ra, mire Hermione halv�nyan elmosolyodott. A fi� odam�szott mell�, �s lefek�dt az oldal�ra.
- Mi �js�g? Alan m�g mindig pr�b�lja kiszedni Jessb�l, hogy mi baja van?
- Igen… nem nagyon megy neki – mondta mosolyogva a l�ny.
- L�tom. B�r szerintem tiszt�ban van vele – s�hajtotta Draco, mik�zben r�pillantott a mellette fekv� l�nyra.
V�gigp�szt�zta a szem�vel, �s kellemesen elmosolyodott. Hermione m�g mindig Alant �s Jesst figyelte, �s k�zben hallgatta a hangjukat. Egy�ltal�n nem zavarta, hogy nem �rti a besz�d�ket, az viszont ann�l ink�bb, hogy Draco alig egy centire fekszik mellette, �s �t st�r�li.
Hermione fels�hajtott, �s mozgol�dni kezdett. �tfordult a m�sik oldal�ra, Draco fel�, lejjebb cs�szott az �gyon, �s lehunyta a szem�t. A fi� csak l�gyan mosolyogva n�zte a pihen� arcot.
P�r perc m�lva meleg �rint�st �rzett az arcb�r�n. Kinyitotta a szem�t, �s a fi� mosolyg� tekintet�vel tal�lta szembe mag�t. � is r�mosolygott, �s ism�t behunyta. A finom simogat�s ut�n kapott egy puszit a f�l�hez, azt�n az arc�ra, majd a sz�ja sark�ba. Ekkor megint felny�ltak a szemei, de a fi� most m�r k�rd�n pillantott r�. Draco arca k�zeledett az �v�hez, majd sz�p lassan egy gyors cs�kra �ssze�rt az ajkuk. Hermione zavartan n�zte �t, fogalma sem volt r�la, hogy mit�v� legyen. Egyre csak nehez�ti a dolgomat.
Azt�n feleszm�lt. R�g nem hallotta Alan �s Jess hangj�t, ez�rt fel�j�k ford�totta a fej�t. A k�t fiatal f�lig �r� sz�jjal n�zte �ket az �gyon. Hermione szorults�g�ban elv�r�s�d�tt. R�pillantott Dracora, aki csak mosolygott, �s egy�ltal�n nem t�kr�z�tt semmi fesz�lts�get az arca. A l�ny megeresztett egy g�nyos vigyort Alan�k fel�.
Draco tov�bbra is a barna haj� l�nyt n�zte, de Hermione nem pillantott r�. A l�ny �tfordult a m�sik oldal�ra, �s idegesen lehunyta a szem�t. M�ly l�legzetet vett, majd kif�jta a leveg�t. Nem tudta, mi t�v� legyen. Szeretem �t… de… mi�rt csin�lja ezt velem? Nem lehet, �s k�sz, �rtse meg… mi ketten sosem lehetn�nk egy�tt. K�ptelens�g.
- Hermione.
Valahogy el kell fogadnia, hogy nem lehet olyan, hogy mi ketten…
- Hermione! – suttogta mellette a fi�. A l�ny ijedten nyitotta ki a szem�t. Kicsit megr�zk�dott, majd h�traford�totta a fej�t.
- Hm?
- Azt hittem, elaludt�l… �n csak… ne haragudj – mondta halkan Draco.
- Mi�rt kellene haragudnom? – k�rdezett vissza hasonl� hangon.
- H�t… ��… tudod mi�rt, nem? – felelt kiss� zavarban.
- Megtenn�l valamit? – k�rdezte Hermione suttogva. Draco b�logatott. – Ne csin�ljuk ezt, rendben? F�l�sleges az eg�sz…
- Mi f�l�sleges? A besz�lget�s�nk, vagy…
- K�rlek, ne cs�kolgass, �s ne �rj hozz�m t�bbet… - hadarta t�relm�t vesztve a l�ny.
- De… mi�rt? – h�kkent meg a fi�.
- Mert nem lehet… nem akarom… Mi ketten, nem lehet… �rtsd meg, k�rlek…
- Meg van �rtve – felelte hidegen Draco, �s fel�llt az �gyr�l.
Megszokott �rz�ketlens�g�vel kis�t�lt a szob�b�l, vissza se n�zve a l�nyra.