A napok b�k�sen teltek, �s Hermione f�lt�kenys�gi zavarai is csak pillanatnyi �rzelmi hull�mnak t�ntek. A l�ny – maga is meglepve – azt tapasztalta, hogy egyre jobb a kapcsolata Dracoval, �s eg�sz �rtelmesen k�pesek egym�shoz sz�lni.
Aznap �pp s�t�lt vissza a t�borba a reggelib�l. F�z�san felh�zta a pulcsij�n a cipz�rj�t. Tal�n a t�bor alatt el�sz�r most volt igaz�n rossz id�. Az �gen s�t�t, sz�rke es�felh�k t�mkelege l�tszott, �s sehol nem szakadozott fel. A sz�l is egyre er�sebben f�jt, �s a tan�rok is a rossz id� miatt ma azt javasolt�k, hogy maradjon mindenki a szob�j�ban, �s foglalja el mag�t.
A heves fuvallat belekapott Hermione v�ll�ra oml� barna haj�ba. A l�ny sz�lt�l kipirult arccal megszapor�zta l�pteit, �s bel�pett a t�bor kapuj�n. Jess m�g Alannel �s Dracoval besz�lgetett m�g�tte lemaradva. N�ha-n�ha hallotta a l�ny hangos nevet�s�t, �s ilyenkor h�tra is fordult. Ezekn�l az alkalmakn�l az � arc�n is �tfutott egy mosoly, �s a gondolat is, hogy oda k�ne mennie hozz�juk. Ezt mindannyiszor el is vetette, �gy �rezte, hogy furcs�n j�nne ki, ha odamenne. Kicsit nem odaval�nak v�lte mag�t.
Bement a szob�jukba, �s lehuppant az �gy�ra. Kutatni kezdett a polc�n, m�gnem megtal�lta a k�nyvet, amit keresett. K�nyelmesen lehasalt az �gy�n, �s kinyitotta. Belelapozgatott, beleolvasgatott, majd meg�llapodott az els� oldaln�l, �s nekikezdett.
Jess Alan �gy�ra m�szott, �s ott besz�lgetett a fi�val. Draco elvette az �jjeliszekr�ny�r�l a fekete k�nyvecsk�t, �s �rni kezdett bele. Valeri �s Josh a fi� �gy�n fek�dtek egym�ssal szemben, �s kedvesen besz�lgettek egym�ssal.
Hermione lapozott. Nem nagyon tudott figyelni a k�nyvre, nem �llt r� az agya. Maga sem tudta mi�rt, de jobbra ford�totta a fej�t, �gy a sz�ke fi�ra pillantva. L�tta, hogy � b�szen �r a kis k�nyvbe, majd meg�ll, elgondolkozva a sz�j�hoz emeli a penn�t, majd folytatja az �r�st. Hermione is visszafordult a k�nyv�hez, �s pr�b�lta folytatni.
Furcsa �rz�s lett rajta �rr�, mintha figyeln�k. Abbahagyta az olvas�st, de tov�bb b�multa a lapokat. A szeme sark�b�l l�tta, hogy a sz�ke fi� most �t n�zi, ugyanazzal az elt�preng� tekintettel, mint az el�bb a k�nyvet. Lassan fel� ford�totta � is a fej�t. Draco zavartan kinyitotta a sz�j�t, �s halv�nyan elmosolyodott. Hermione viszonozta.
- Mit �rsz �lland�an? Napl�? – �rdekl�d�tt a l�ny.
- �gy t�nik nem v�letlen�l vagy te a suli legokosabb di�kja – jegyezte meg a sz�kefi�. – Igen, az.
- Furcsa. Nem hittem volna, hogy �rsz…
- �s gondolom azt sem, hogy egy t�borban �sszefutsz velem a ny�ron.
- �… igaz�b�l, rem�ltem, hogy nem fogok.
- K�sz. Ez igaz�n kedves volt – mosolyodott el a fi�. Hermione b�nb�n� arccal r�pillantott, majd v�llat vont, �s visszafordult a k�nyv�hez.
- �s te mit olvasol? – tudakolta a fi� mellesleg.
- H�t… tudod, m�giat�rt�netre a k�telez�t.
- Oh, �rtem… nem t�l izgalmas… - fanyalgott Draco. – Az els� h�ten m�r elolvastam. M�rmint a t�bor els� het�n. Akkor nagyon untam m�g magam…
- Mi�rt? Alannel m�r az elej�t�l fogva j�ban vagy, nem? – fordult ism�t a fi� fel� Hermione. M�r egy�ltal�n nem �rdekelte a k�nyv.
- Igen, persze, de kinek volt kedve itt lenni?! F�leg, Hogy nem �nsz�ntamb�l j�ttem ide…
- H�t akkor?
- Any�m… zavarta, hogy otthon vagyok… - forgatta meg a szemeit fanyar� mosollyal. – B�r… Nem is olyan rossz. S�t, nagyon j� – Hermione vid�man elvigyorodott.
- Szerintem is – helyeselt a l�ny. Egy ideig egym�st n�zt�k, �s �sszemosolyogtak.
- Nagyon ideges�telek, igaz? – k�rdezte a fi�.
- Ezt hogy �rted? – vonta fel meglepetten a szem�ld�k�t a l�ny.
- Tudod nagyon j�l. �n Malfoy vagyok… tudod, az a Mardek�ros, aki �lland�an szek�l, mert muglik a sz�leid, �s mert Griffend�les vagy… de legf�k�pp, mert Potter �s Weasley a bar�tod.
- Most m�r ezt is tudom.
- Mit?
- H�t, hogy t�ged az zavar a legjobban, hogy kik a bar�taim.
- Mit gondolt�l, mi bajom van veled?
- Az els� – Draco bocs�natk�r�en elh�zta a sz�j�t. – Ez a n�z�s… - nevetett fel a l�ny.
- Milyen n�z�s? – k�rdezte a fi� �rtetlen�l.
- Nem tudom… csak olyan furcsa t�led ilyen �rzelmes arcot l�tni.
- Az�rt, mert Malfoy vagyok, m�g vannak �rz�seim.
- M�g nem t�nt fel – mondta �szint�n Hermione.
- Nekem igen. M�rmint nekem felt�nt, hogy neked nem t�nt fel…
- Ok�, hagyjuk – vigyorgott a l�ny, mire Draco is elmosolyodott.
- Ok�. Sz�val, naponta h�ny k�nyvet olvasol el? – k�rdezte komolyan a fi�, majd miel�tt Hermione v�laszolhatott volna, megsz�lalt. - Nem, rosszul k�rdeztem. H�ny ezeroldalas k�nyvet olvasol el?
- Nagyon vicces.
- �r�l�k.
- Egyet sem. �s ha tudni akarod, a ny�ron most van el�sz�r k�nyv a kezemben. Na j�, lehet, hogy m�sodszor. Nem volt r� id�m.
- �, te szeg�ny… b�r, ha j�l eml�kszem, akkor a t�parton is olvast�l…
- Igen, igaz. De m�skor nem… - vigyorgott r� gy�zedelmesen Hermione.
- Ok�. De akkor sem v�laszolt�l. �ltal�ban mennyit?
- Nem tudom. Nem sz�molom.
- Oh. M�r biztosan rekordot d�nt�tt�l.
- Nem hiszem. �s te? Szokt�l olvasni, vagy a h�ziman�k �rj�k a leck�id?
- Ha hiszed, ha nem, nem vagyok h�lye, �s igenis szoktam tanulni, vagyis szoktam olvasni is. El�g sokat, r�ad�sul.
- P�ld�ul? Mit?
- Mikor mit…
- Kital�lom… s�t�t var�zslatok?
- Nem… nem igaz�n – v�laszolta Draco. Hermione egy kis fesz�lts�get v�lt felfedezni rajta, de �gy gondolta, csak k�pzeleg.
- Na! Milyet? Biztos nem romantikus t�rt�neteket, meg dr�m�kat, vagy verseket, de akkor m�gis, mit?
- Mikor van a sz�let�snapod? – k�rdezte �rtatlanul a fi�.
- Rossz t�materel�s. Egy�bk�nt szeptember tizenkilenc.
- �, te m�g kicsi vagy… - mondta �llekicsinyl�ssel.
- Mert te m�r nagy vagy… Az�rt mert m�r egy hete tizenh�t vagy, m�g nem leszel az.
- Nem? Szerinted mit�l lesz valaki nagy?
- Nem tudom, de nem korf�gg�. T�l komolytalan vagy hozz�.
- Nem hiszem. Nem ismersz te engem annyira, hogy ezt tudd. Viszont n�zz r� Alanre. Az�rt k�zte �s k�ztem vannak k�l�nbs�gek…
- Igen, de � fiatalabb n�lad… - �rvelt mosolyogva a l�ny. – K�l�nben se m�shoz hasonl�tgasd magad, hanem saj�t magadhoz.
- Annak mi �rtelme van?
- H�t… P�ld�ul vedd a t�bor eleji, vagy a t�bor el�tti Draco Malfoyt. Hasonl�tsd �ssze a mostanival. Milyen k�l�nbs�get fedezel fel?
- H�t… Sokkal jobban n�zek ki… - mondta komolytalan hangon, majd a vicc kedv��rt folytatta. - Most nem olyan undor�t�an ny�las a fejem, hanem olyan… kir�ly – Hermione nevetve megforgatta a szemeit. – Na j�, komolyra ford�tva a sz�t… nem mondom meg, el�g, ha �n tiszt�ban vagyok vele.
- Ne m�r… L�gyszi!
- Mi�rt �rdekel ez t�ged?
- K�v�ncsi vagyok, milyen az �n�rt�kel�sed.
- H�t… nem, mert m�g elhiszed, hogy vannak �rz�seim… s�t, lehet, hogy az is kider�l, hogy milyen �rzelg�s is vagyok. Igen, ez az! �rzelg�s lettem, az elm�lt egy h�napban… H�lye t�bor – mosolygott a l�nyra. � viszonozta.
- Igaz�n? Ezt t�nyleg nem vettem �szre.
- �n igen. Olyan ostoba gondolataim vannak, hogy nem igaz. Ezt Alan is bizony�thatja.
- Ennyire j�ban vagy vele? Elmondod neki a gondolataidat?
- Aha… mondjuk. Persze nem mindet, csak a legt�bbet.
- Most mire gondolsz? – mosolygott r�.
- Aprop�… tartozol egy v�lasszal.
- Milyen v�lasszal? Mire?
- M�g valamikor nagyon r�gen, miut�n bedobtalak a t�ba – Hermione arc�ra furcsa kifejez�s �lt ki, de Draco folytatta. -, besz�lt�nk egy kicsit… Eml�kszel? – a l�ny b�lintott. – �s ugyanezt megk�rdezted, �s mondtam, hogy akkor mondom el, ha te is elmondod. �n megtettem, de te nem.
- Hogy te mikre nem eml�kszel… - fordult �t a h�t�ra a l�ny. Draco elvigyorodott. – Akkor �rdekel, hogy akkor mire gondoltam?
- Nem… illetve, de persze, de jobban szeretn�m tudni, hogy most mire gondolsz.
- H�t… semmi k�l�n�sre.
- Valamire csak.
- H�t…
- Akkor min gondolkozt�l, amikor j�tt�nk vissza a kaj�l�sb�l?
- Na, ez �gy m�r k�nnyebb – vigyorgott Hermione. – Csak azon, hogy milyen j�ban vagytok Jesszel is, �s elgondolkoztam, hogy van-e valami k�ztetek.
Draco felvont szem�ld�kkel n�zte a mellette a plafont (illetve az �gy tetej�t) b�mul� l�nyt.
- Mi�rt lenne b�rmi is?
- Csak, mert olyannak hiszlek, aki minden l�nnyal… sz�val, minden l�nyt meg akar kapni, aki tetszik neki.
- �… ezt nem tudom megc�folni, viszont… mib�l gondolod, hogy Jess tetszik nekem?
- Mi�rt, nem? – k�rdezett vissza �rtetlen�l.
- H�t… - Draco el�g d�nt�sk�ptelennek t�nt. – Valaki m�s sokkal jobban tetszik n�la. De… lehetne, hogy nem feszegetj�k a t�m�t, mert akkor el�b�jik az �rzelmes �nem, azt meg nem akarom… akkor az eg�sz suli, de f�leg a Griffend�lesek arr�l besz�lne, hogy vannak �rz�seim.
- Jaj, h�lye vagy. Egy, nem �ll sz�nd�komban annyit sem elmondani Harry�knek, hogy te itt vagy. Kett�, ilyen pletyk�snak hiszel?
- Hogyhogy nem sz�molsz be nekik? De hisz ez az �vezred sztorija lenne… Draco Malfoy var�zsl�t�borban. K�sz r�hej.
- Egyszer�bb, ha Rita Vitrolnak mondom meg… - mondta �rtatlan szemekkel Hermione.
- Azt pr�b�ld meg…
- Mit tenn�l, ha megtenn�m?
- H�t… Nem tudom, tal�n elb�jn�k a vil�g el�l.
- �gy �rtem, velem mit tenn�l.
- Tudom, hogy �rtetted. De azt nem tudom. Semmit.
- Semmit? Na ne…
- Mondom, hogy az agyamra ment valami.
- Igen, kezdem elhinni – a k�t fiatal egy ideig egym�st n�zte. Hermione m�g mindig hanyatt fek�dt, Draco viszont a l�ny fel� fordult a test�vel, �s karj�ra t�maszkodva tartotta a fej�t.
- Na �s Weasley�k? Hogyan lett�l j�ban vel�k? – hozott fel egy m�sik t�m�t a fi�.
- H�t… igaz�b�l a vonaton m�g el�gg� ellenszenves lehettem nekik, meg ut�na is egy darabig… Azt�n… eml�kszel, els�ben a trollra?
- Aha, persze.
- Na, a troll a l�ny mosd�ba ment be, �n meg bent voltam, mert… mindegy, �s Harry �s Ron odaj�ttek megmenteni.
- M�r els�ben is h�sk�d�tt… h�t ez k�sz.
- Jaj, nem… csak… miattuk voltam ott… �s igaz�b�l �k z�rt�k be v�letlen�l oda azt a sz�rnyet. Nem tudt�k, hogy ott vagyok.
- Mi�rt volt�l bent? – vigyorgott a fi�. Hermione megeresztett egy f�radt mosolyt.
- Csak… Ron mondott valamit, �s nagyon elszomorodtam t�le, �s… egyed�l akartam lenni, ennyi.
- Mit mondott? – k�rdezte komolyabban Draco.
- H�t… azt hiszem, azt, hogy mindenki ut�l… mert hogy okoskodok – felelte a l�ny, �s arc�n enyhe p�r jelent meg.
- R�gebben t�nyleg mindig okoskodt�l…
- R�gebben?
- �… - Draco arc�n ism�t zavar l�tszott. – Most m�r nem, illetve itt nem t�nt�l okoskod�nak.
- K�sz… Milyennek t�n�k? – k�rdezte kiss� felszegett fejjel, mosolyogva a l�ny.
- Aranyosnak – vigyorodott el a sz�ke. Hermioneb�l kit�rt a nevet�s.
- Ezt nem hiszem el. Te tutira nem Draco Malfoy vagy. Az lehetetlen.
- Pedig igen.
- De nem! Draco Malfoy egy aljas, sz�m�t�, mindenkit len�z� kis g�rcs… de te… te nem vagy ilyen.
- Ezt ugye most nem mondtad komolyan? T�nyleg ilyen lenn�k? Aljas, sz�m�t�?
- Volt�l… vagyis, nem tudom. Lehet, hogy k�tsz�n� is vagy. Ezt m�g nem tudom. Majd a Roxfortban kider�l.
- Nem hiszem, hogy nagyon vissza tudn�k v�ltozni.
- Mit�l vagy most ilyen m�s? – �rdekl�d�tt �szint�n a l�ny. Draco eln�z�en mosolygott, de nem v�laszolt. – Akkor… mit�l volt�l a suliban olyan szem�t?
- Tal�n ap�m t�ls�gosan Malfoynak nevelt. Tudod, a csal�dom �vsz�zadokra visszamen�leg fennhordja az orr�t, �s nem t�ri meg maga mellett a nem aranyv�r�eket… Ebben az eg�szben m�r csak azt nem �rtem, hogy mi�rt. A t�bor alatt r�j�ttem, hogy nincs benn�k semmi rossz. F�leg, ami�ta Alant ismerem… Meg h�t persze, t�ged is.
- Ez �rzelmes volt – vigyorgott a l�ny. Draco felvonta a szem�ld�k�t.
- Fogsz m�g enn�l �rzelmesebbet is hallani, ne izgulj.
- Val�ban?
- Val�ban.
- Mikor? – k�v�ncsiskodott Hermione.
- Azt m�g nem tudom.
- Tizenk�t �v m�lva? – nevetett fel. Draco szem forgatva mosolygott.
- Tal�n hamarabb is.
- Most?
- Nem.
- Na… l�gyszi.
- Nem, nincs hozz� hangulatom.
- Ez nem hangulatk�rd�s.
- Dehogynem.
- Mi�rt?
- Csak.
- K�t sz�n�l tudsz t�bbel v�laszolni egy k�rd�semre?
- Tudok.
- Akkor, k�rlek, tedd meg.
- Rendben – vigyorgott a f�.
- Sz�val. Mes�lj valamit magadr�l! A sz�leidr�l, hogy hogy nevelnek, b�rmit!
- Ez nem �r – Hermione k�rd�n felvonta a szem�ld�k�t, mire Draco folytatta. – �n is ezt akartam k�rni.
- Ez van. Ut�na �n is mes�lek.
- Ok�… - Draco vett egy m�ly leveg�t, majd belekezdett. – Hol is kezdjem? Az ap�m… mint mondtam, el�g szigor�an nevelt, mondhatn�m, dr�k�i szigorral. Ironikus, nem? – Hermione elmosolyodott. – Any�m meg… Kedves, a maga m�dj�n. Csak h�t, � is el�gg� komolyan veszi ezeket a csal�di k�tel�keket meg hagyom�nyokat… �s ezt elv�rj�k t�lem is. Eddig teljesen vel�k voltam, �s mindig mindenben egyet �rtettem vel�k, hogy �gy j�, ahogy �k gondolj�k. Ez az eg�sz hal�lfal�s dolog, meg Tudodki, meg minden… Azt�n… - Draco nem folytatta.
- Azt�n?
- Tudod, amikor nemr�g a mosd�ban s�rt�l az �jjel… mert rosszat �lmodt�l… - Hermione zavartan n�zel�d�tt jobbra-balra. Rem�lte, hogy a fi� m�r r�g elfelejtette azt az est�t. Csal�dnia kellett. – Akkor valami… megv�ltozott… �s egyre t�bbet j�r a fejemben, hogy rossz, amit ap�m�k m�velnek… Mert egy�bk�nt �ket is meg lehet �rteni, mert hatalmat akarnak, �s h�t ki nem. De aznap �jjel az jutott eszembe, hogy nem ilyen �ron… ilyen �ron nem lehet hatalomhoz jutni.
- Milyen �ron? Mit �rtesz ezalatt? – k�rdezte komolyan a l�ny. K�ptelen volt nem megd�bbenni.
- Amikor ott l�ttalak… teljesen kiborulva, �s… k�ts�gbeesve. �s az a f�jdalom, ami a szemedben volt. R�mesen �reztem magam. F�leg az, hogy tudtam, hogy err�l az ap�m tehet. �s ha nem vigy�zok, akkor �n is. Nem akarok ilyen lenni – mondta szemles�tve a fi�. Hermione ajk�ba harapva n�zte. Ezt t�nyleg Draco Malfoy mondta? Az lehetetlen… �pp az apj�t titul�lta �nz�nek �s gonosznak… nem lehet az, hogy pont � besz�ljen �gy a S�t�t Oldalr�l.
- Hogy lehet ez? Te nem mondhatsz ilyet… Te Draco Malfoy vagy – motyogta maga el� a l�ny.
- H�t ez az. N�ha sz�vesen lenn�k valaki m�s. B�r nem tudom, hogy tudn�k-e m�sk�nt �lni. T�ls�gosan megszoktam, hogy minden el�m van t�ve – a fi� elgondolkozva p�szt�zta a l�ny zavaros �s kiismerhetetlen tekintet�t, mindhi�ba. – Na j�, most te j�ssz! Milyen a csal�dod? Biztosan nem ilyenek…
- Nem… - mosolyodott el Hermione, mikor kiss� visszaz�kkent a val�s�gba. – Egy�ltal�n nem – pillantott fel, szemei m�r �l�nken csillogtak, �s Draco sejtette, hogy hossz� besz�mol� k�vetkezik, de nem b�nta. – A sz�leim igaz�n h�tk�znapiak, hiszen muglik… Testv�rem meg nincsen. Nem tudom, anya is, �s apa is nagyon gondoskod�ak, �s rengeteget tudok vel�k besz�lgetni, �s nevetg�lni. Olyan igazi sz�l�k – Draco elmosolyodott. – Mit akarsz m�g hallani?
- B�rmit. Merre laksz?
- H�t… London egyik k�lv�rosi r�sz�ben… nagyon bar�ts�gos hely. Csak muglik vannak a k�rny�ken. Legal�bbis az elm�lt tizenh�t �vben m�g nem fedeztem fel egyetlen var�zsl�t vagy boszork�nyt sem. Van egy nagyon j� park. Oda szoktunk a bar�tn�immel menni besz�lgetni…
- J� lehet… - mosolyodott el Draco.
- Igen, nagyon j�. F�leg, amikor ny�ron ott �l�nk majdnem eg�sz �jjel… nagyon szuper, meg amikor a csillagokat n�zz�k. T�kre tetszik nekik, hogy ismerem �ket. Persze �k nem tudj�k, hogy boszork�ny vagyok, meg ilyenek…
- Gondoltam. �s Po… Harry�k?
- Azta… Nem vagy rem�nytelen eset – jegyezte meg vigyorogva Hermione. – Mi van vel�k?
- Vel�k is mindent megbesz�lsz? Tudnak r�lad mindent?
- H�t… azt az�rt nem mondan�m, hogy mindent, de sokat tudnak. Mert p�ld�ul azt sem tudj�k, hogy �pp neked mes�lek… �risten, m�g belegondolni is rossz, hogy mit sz�ln�nak hozz� – nevetett fel hangosan a l�ny. Draconak csak egy fanyar mosolyra futotta. – Valami baj van?
- Nem, dehogy, semmi.
- Csak?
- Nincs csak.
- De, van. L�tom rajtad.
- Igaz�n? Ilyen j�l ismersz? – d�lt a h�t�ra Draco. Kezeit a feje al� fonta, �s p�rnak�nt haszn�lta.
- Nem, de l�tom akkor is, hogy valami nem tetszik.
- Tudtad, hogy Ron bel�d van z�gva? – k�rdezte hirtelen a fi�.
- �hm… ezt mib�l gondolod? – k�rdezett vissza Hermione az els� d�bbenet elm�lt�val. Vajon honnan tudhatja?
- Csak r� kell n�zni. Csoda, hogy nem olvad el, mikor r�d n�z.
- Az�rt ne t�lozz.
- Ezek szerint tudod. Te is bel�? – faggatta tov�bb minden lelkesed�s n�lk�l.
- M�gis, mi k�z�d van hozz�, hogy kibe vagyok szerelmes? – k�rdezett vissza f�lmosollyal Hermione.
- Semmi. Csak k�rdeztem.
- Nem.
- Nem hiszem el.
- Akkor meg minek k�rdezted meg?
- Tudom a v�laszt, csak k�v�ncsi voltam, mit mondasz.
- Draco, nem-vagyok-szerelmes-Ronba. �rted?
- Persze. J�rsz vele?
- Nekem ehhez semmi kedvem, de nem, nem j�rok vele, m�ghozz� az�rt, mert nem vagyok szerelmes bel�, m�g csak nem is tetszik. Bar�tk�nt szeretem, de �gy nagyon.
- T�nyleg? – fordult a l�ny fel� ism�t.
- Igen. De… mit izgat ez t�ged? – k�rdezte cinikusan.
- Nem izgat, csak meglep�.
- Mi?
- Hogy nincs k�ztetek semmi.
- Ugyan m�r. Ennyi er�vel, te �s Jess is…
- Nincs vel�nk semmi. Neki Alan tetszik, ha nem t�nt volna fel. Nem, megint h�lyes�geket besz�lek. Im�dja Alant.
- Tess�k?
- J�l hallottad. Ne mondd, hogy nem tudtad… Azt nem hiszem el!
- Ez nem lehet.
- Mondom. Alan mes�lte… meg Jess is – vont v�llat a fi�.
- Akkor Alan… J�zusom… - Hermione r�n�zett a vele szemben lev� �gyra. Jess �s Alan �pp nevettek valamin, val�sz�n�leg azon, amit a fi� mondott.
- J�l elvannak. Egyik�ket sem zavarja.
- Legal�bbis l�tsz�lag.
- Visszat�rve Jessic�ra �s r�m. Lehetett volna valami… de nem lett.
- Mi az a valami? �s mikor?
- �s mi�rt nem.
- Igen.
- �s t�ged ez mi�rt �rdekel?
- Csak.
- Nem el�gszem meg ennyivel.
- Akkor mit mondjak? – �rdekl�d�tt a l�ny, kiss� m�r elvesz�tve a t�relm�t.
- Az igazat. Azt, hogy mi�rt akarod tudni, hogy mi, mi�rt �s mikor volt k�zt�nk.
- Teh�t volt is valami, nem csak lehetett volna – Draco diadalmasan elmosolyodott.
- Bing�.
- Mi?
- Nem mondom meg – vigyorgott a fi�, �s ism�t hanyattfek�dt.
- Micsoda?! – k�rdezte hevesebben a l�ny, �s fel�lt az �gyon. – Draco! V�laszolj m�r! – a fi� azonban csak vigyorogva a fej�t r�zta. Hermione d�h�sen kif�jta a leveg�t. Draco f�l� hajolt, �s ism�t megk�rdezte – Mi t�rt�nt k�ztetek?
- Mi�rt vagy r� k�v�ncsi? – k�rdezte m�g mindig kaj�nul mosolyogva.
- Mert… csak. �n meg ezt nem mondom meg.
- Na, akkor legyen az, hogy egyik�nk se mondja meg, amit a m�sik tudni akar.
- Nem! Te megmondod, �n meg nem!
- Nem tetszik… egy�b aj�nlat?
- �n tegyek neked aj�nlatot? Most viccelsz.
- Nem szok�som viccelni – felelte a fi�. Hermione d�h�sen meredt az alatta fekv� sz�ke fi� arc�ba.
Draco ny�ltan v�gigm�rte, tet�t�l talpig, kicsit elid�zve egyes testr�szein, majd pajz�nul megcsillant a szeme. Ezt Hermione is �szrevehette, mert egy pillanatra furcs�ll�s l�tszott rajta. Miel�tt azonban visszafek�dhetett volna az �gy�ra, Draco megragadta a derek�n�l fogva, �s �tr�ntotta maga mell�, majd f�l� hajolt.
- Sz�val… Mi�rt is vagy ennyire k�v�ncsi?
- Mit akarsz? – k�rdezte f�radtan. A sz�rke szemek elid�ztek az �v�iben.
- A v�laszt.
- Mi�rt �rdekel a v�laszom?
- Hogy menn�l a…
- Hova?
- Sehova. Az a legjobb, ha itt maradsz az �gyamban – vigyorgott Draco.
- Szeretn�d…
- Szeretn�m – Hermione is elvigyorodott.
- Mi�rt?
- Csak.
- El�lr�l kezdj�k a j�t�kot…
- Baj? – �rdekl�d�tt der�sen a fi�.
- Nem baj, csak szeretn�m tudni, hogy mi van vagy volt k�zted �s Jess k�z�tt. Ez olyan nagy k�r�s?
- Olyan nagy k�r�s, hogy mondd el, mi�rt �rdekel?
- Igen. Mert �n sem tudom. Egyszer�en tudni akarom, mert…
- Mert?
- G�z�m sincs – nevetett fel a l�ny.
- Na j�. Nem volt igaz�b�l semmi k�l�n�s. P�rszor cs�kol�ztunk, de semmi t�bb. �s ez n�lam az�rt halad�s.
- Mi? Hogy megcs�kolsz egy l�nyt?
- Neeem… Az, hogy csak megcs�kolok egy l�nyt.
- Akkor �n is szerencs�s vagyok – jegyezte meg cinikusan Hermione.
- Nem.
- Mi az, hogy nem?
- Nem vagy az. Eddig csak megcs�koltalak… ki tudja, mi lesz ezut�n.
- Semmi.
- Mi�rt nem?
- Csak k�pzeld el, �s megtudod – felelte egyszer�en a l�ny.
Draco nem sz�lalt meg, csak elgondolkozva n�zte a l�nyt. Ez k�sz. Most t�nyleg elk�pzeli! Ez nem norm�lis… P�r pillanat eltelt�vel a fi� �rtetlen�l �sszeh�zta a szem�ld�k�t.
- Nem �rtem – Hermione megforgatta a szemeit.
- Mit nem �rtesz? Nemr�g volt sz� r�la, hogy �n Harry�k bar�tja vagyok, muglik a sz�leim, �s r�ad�sk�nt m�g Griffend�les is vagyok. Ezzel nem is lenne semmi gond, ha te nem Draco Malfoy lenn�l, nem aranyv�r�, nem Mardek�ros, �s nem ut�ln�d a bar�taimat.
- �… - csillant fel a szeme a fi�nak. – Nem �rtem.
- F����…
- Azt akarod mondani, hogy nincs benn�nk semmi k�z�s?
- Eltal�ltad.
- Ez nem igaz. �s a fen�be is, most �rzelmes leszek – mondta, �s megpuszilta a l�ny arc�t.
- Ezt mi�rt is kaptam?
- Mert mi�rt ne.
- Szuper. Visszat�rhetn�nk arra, hogy meg�rtetted-e, amit mondtam?
- Meg�rtettem, teljes m�rt�kig. �s ez egyel�re igaz is, de tal�n egyszer nem lesz az.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Semmit. Csak �gy eszembe jutott.
- �.
- Bizony �.
- Lesz�lln�l r�lam?
- Nem is vagyok rajtad.
- �gy �rtem, hogy…
- Tudom, hogy hogy �rted. Zavarlak?
- Nem… vagyis igen.
- Ezt a hat�rozotts�got – vigyorgott Draco.
- Nem tudom. Igen is, �s nem is. Tudod, mi t�nt fel?
- Nem, de rem�lem, hogy elmondod.
- Az, hogy olyan furcs�n besz�lget�nk.
- Furcs�n?
- Igen. Semmi �rtelme nincs az eg�sznek.
- �s? J�l sz�rakozunk, nem?
- De.
- H�t akkor?
- Nincs semmi h�t akkor, egyszer�en… l�tod, besz�lgetni se tudunk norm�lisan, olyannyira elt�r�k vagyunk.
- Ez nem igaz. Csak te egyszer�en nem b�zol bennem, �s tal�n �n se benned.
- Te t�nyleg nagyon okos vagy. �s �rzelmes.
- Ne is eml�keztess egyikre se. Sz�rny� �rzelmesnek lenni. Olyan gyeng�nek �rzem magamat t�le.
- Szeg�nyk�m – simogatta meg j�t�kosan a fi� sima arc�t.
- Bizony.
- Ilyenkor aranyos vagy.
- Milyenkor?
- Most. Ilyen… nem is tudom… �szint�n. – Draco mosolyogva n�zte a l�nyt. K�zel �llt hozz�, hogy ism�t megcs�kolja, de t�rt�ztette mag�t.
- K�sz.
- Nincs mit.
- �, iz�, nem akarok zavarni, meg ilyenek, de megy�nk eb�delni. J�tt�k? – k�rdezte kiss� zavarban Jess.
- Ja, igen, persze – felelte Hermione azonnal, �s fel�llt Draco al�l. A fi� m�g merengve �ld�g�lt egy darabig, azt�n � is a k�t l�ny �s Alan ut�n ment.