Megpr�b�lt nem tudom�st venni a fi�r�l. Sietve elhaladt mellette, �s Jesszel egy�tt csevegve folytatt�k �tjukat a var�zsl��zletek fel�. �tk�zben mind a hatan vid�man besz�lgettek, �s sz�rakoztak, egy-egy (nem �pp kedves) megjegyz�st t�ve emberekre, kirakatokra, b�rmire. Hermione l�tta, hogy Draco �s Alan t�bbsz�r is �sszes�gtak, �s ut�na hangosan felnevettek. Ilyenkor mindenki megk�rdezte t�l�k (szinte egyszerre), hogy mi t�rt�nt, min nevetnek, de �k mindig csak annyit feleltek:
- Semmin, semmin, csak l�ttunk valamit.
H�romnegyed n�gykor azt�n kiss� szomor�an, de elindultak a s�t�ny kij�rata fel�. A fagyiz� emelet�r�l lementek, elk�sz�ntek az elad�t�l, �s kimentek a t�rre.
- M�g �t perc. Ott vannak a t�bbiek is! – mutatott Jess egy nagyobb ember csoportra.
Az � hatosuk is elindult hozz�juk, �s meg�lltak a k�zel�kben.
- Ott j�n Radin �s Gradhild – fordult a k�t f�rfi fel� Josh.
- Gradhilddel vigy�zzatok – sz�lalt meg Jess. A t�bbiek k�rd�n n�ztek r�. Persze… kiv�tel mindig van. – Tavaly is v�gig sz�vatott mindenkit. Ha besz�lsz az a baj, ha csendben vagy az a baj… Sz�val…
- De mi�rt ilyen?
- Nem tudom – vont v�llat a l�ny. – De egy�bk�nt j� fej is tud lenni… Csak valahogy a sz�v�be kell fogadnia. De az t�ny, hogy nem sok embernek siker�lt m�g.
- El�g s�t�t lelk�nek t�nik…
- Akkor Malfoyjal j�ban lesznek – jegyezte meg g�nyosan Hermione, mik�zben a Mardek�ros fi�ra n�zett. A t�bbiek is �gy tettek. Draco lassan r�emelte a tekintet�t. Szemeiben valamit�l nagyon �gett a t�z. Lassan pislantott egyet, �s kialudt a f�ny. Elford�totta a fej�t, �s n�zte a k�zeled� tan�rokat. Hermione elh�zta a sz�j�t.
- Ezt szerintem nem kellett volna – suttogta a l�ny f�l�be Alan. � csak �rtetlen�l n�zte.
- Ugyan, mi�rt? Beleg�zoltam az � �rz�keny lelk�be? – k�rdezett vissza kicsit hangosabban, mint Alan.
A fi� kiss� csal�dottan n�zte a l�nyt.
- Nem, csak nem kellett volna. Tudom, persze… Ut�lj�tok egym�st, de szerintem…
- Nem kell v�dened, Alan – fojtotta a fekete haj� fi�ba a sz�t Draco. – T�le meg f�leg nem.
Draco elindult a t�bbiek fel�, �s szab�lyosan �tv�gott rajtuk. Mrs. Thompsonig meg sem �llt.
- Szerinted? – k�rdezett r� a l�ny, figyelmen k�v�l hagyva a sz�ke fi� megjegyz�s�t.
- �, semmi.
- L�gy sz�ves, fejezd be, amit elkezdt�l.
- Nem – felelte, �s odament Jesshez, �s mondott neki valamit.
A l�ny ijedten felkapta a fej�t. V�ltott egy sokatmond� pillant�st Alannel, �s szinte futva Draco ut�n ment, az anyj�hoz. Hermione odament Alanhez.
- Mit mondt�l neki?
- Semmit.
- Most mi�rt vagy ilyen?
- Milyen?
- Ilyen.
- Nem vagyok semmilyen.
- De.
- Nem.
- De.
- Figyelj – hagyta abba a j�t�kot Alan. – Nem vagyok semmilyen, �rted? Csak mondtam Jessnek, hogy Draco haza akar menni, �s �pp most besz�l az anyj�val. Ennyi.
- �s m�gis hogy akar hazamenni? J�n a mag�nrep�l�, �s elviszi?
- Gondolom – mosolygott a fi�. – De nem tudom.
- Honnan tudod, hogy el akar menni?
- Mondta.
- Mikor?
- Amikor j�tt�nk m�r vissza. De ez t�ged nem �rdekel.
- Alan…
- Igen? – n�zett a l�nyra v�rakoz�n.
- Semmi.
N�gy ut�n n�h�ny perccel az eg�sz t�rsas�g elindult a t�bor fel�. Ugyanazon az �ton mentek, mint amin d�lel�tt j�ttek. Hermione nem igaz�n akart senkivel sem besz�lni. Teh�t hazamegy. Legal�bb nem kell a folytonos piszk�l�d�sait hallgatnom – gondolta. Persze, most is �n b�ntottam meg… Nem, ez sem igaz. Egy Malfoyt nem lehet megb�ntani. F�leg nem �n fogom, �s pont Dracot. Hermione d�h�sen beler�gott egy kavicsba.
Csak tudn�m, ezt mi�rt mondta – m�lyedt gondolataiba Draco. Szerinte �n olyan s�t�t lelk� vagyok? Akkor ki kell �br�nd�tsam. �, mindegy is… hiszen ez Granger. Haza akarok menni. Ut�lom ezt az eg�szet. Sz�rny� a t�rsas�g, a tan�rok idi�t�k, �s itt van Granger is… Ut�bbi a legrosszabb. Egyszer�en katasztr�fa ez a nyaram, �s ha �gy folytat�dik, akkor csak m�g katasztrof�lisabb lesz... �s ki miatt? Persze, hogy a kis s�rv�r�t�l. Alan legal�bb rendes gyerek. Igen… rendes. Valahogy olyan… ismer�s. Mintha m�r l�ttam volna valahol. Mondjuk t�k mindegy. Csak az agyamra megy n�ha a h�lye eszmefuttat�saival… m�g hogy tetszik Granger! J�zusom…
*
A napok vill�mgyorsan teltek. Malfoy v�g�l is maradt a t�borban, de senki nem tudta, hogy mi�rt. Tal�n m�g � maga sem. Mindenesetre eg�sz emberien viselkedett. �gy, mint egy korabeli kamasz. Hermione meg is lep�d�tt ezen, �s �gy �rezte, hogy lehet, hogy f�lreismerte a fi�t. Nem igaz�n sz�ltak egym�shoz, csak akkor, ha nagyon musz�j volt. M�r majdnem k�t hete tartott a t�bor, de csak most ny�lt lehet�s�g�k egy kis strandol�sra. Eddig az id� sem volt t�l j�, �s a programok se nagyon engedt�k, hogy lemehessenek a tiszt�son l�v� t�hoz a di�kok. Hermione �s Jess a m�sodik p�ntek�ket lenn akart�k t�lteni.
Reggel tizenegy �ra k�r�l �sszeszedt�k a holmijukat, amire sz�ks�g�k lehetett lenn, �s m�s csapatok tagjaival egy�tt les�t�ltak a tiszt�shoz, ahol a t� volt. A nap h�t�gra s�t�tt, �s kellemes meleget �rasztott mag�b�l. A leveg� �llt, �s ett�l kiss� f�lledtnek hatott. Az erd�ben s�t�lgatva Hermione k�rbej�ratta a tekintet�t a v�zhez men�k�n. Hangosan fels�hajtott. Malfoy nincs itt.
A t�hoz �rve mindenki letette a holmij�t. N�h�nyan belefutottak a v�zbe, Hermione �s Jess m�g n�h�ny l�nnyal azonban kint maradt a parton, �s napozott. Hermione egy k�nyvet kezdett olvasgatni, hogy ne unatkozzon.
*
- Na, menj�nk, vagy ne menj�nk?
- �n nem akarok, de te menj csak.
- De mi�rt nem akarsz? Mert ott van Hermione is? – Alan szavaira Draco felemelte a fej�t. Ha szemeivel �lni tudott volna…
- Ok�… akkor k�tsz�zhuszonh�romezer-n�gysz�zkilencvenhatodj�ra is elmondom: magasr�l teszek arra, hogy Granger mikor, hol, mit �s mi�rt csin�l – minden sz�t egyenk�nt artikul�lva ejtett ki. - �rted?
- ���… Persze, �rtem… - Draco megnyugodva elford�totta a fej�t. - De nem hiszem el.
A sz�ke fi� �sszegy�rte a kez�ben tartott dobozt, amib�l �ppen megitta az utols� csepp almalevet is, �s m�ly leveg�t vett.
- Menj�nk.
Draco lehuppant az �gy�ra, el�kotorta a f�rd�nadr�gj�t, �s �t�lt�z�tt. Alan el�gedetten felvette az �gy�r�l a t�r�lk�z�j�t, �s v�rta, m�g bar�tja is �gy tesz.
Egy�tt azt�n kimentek a szob�b�l, �s elindultak a t� fel�. Alan l�tta, hogy Draco szemei el�g d�h�sen, de elsz�ntan csillognak. K�v�ncsi volt, mit�l ez az elsz�nts�g.
- �… iz�… figyelj csak… - kezdte habozva.
- Hm? – fordult a fi� fel� Draco.
- K�rdezhetek valamit?
- Persze, v�g�l is egyfolyt�ban ezt teszed.
- J�, de ez most m�s lesz. Ez komoly – Draco felnevetett.
- Te? Komoly??
- Igen – felelte kiss� s�rt�d�tt hangon a fi�.
- Mondjad – v�ltott � is komolyabb hangra.
- Teh�t… Ne kapd fel a vizet – a sz�ke fi�nak rossz �rz�se t�madt. – Sz�val… Tudom, hogy tetszik neked Hermione – Draco k�zbe akart sz�lni, de Alan nem hagyta. – �s – mondta hangosan. – azt is, hogy nem mered beismerni. De… azt szeretn�m tudni, hogy csak nekem nem, vagy magadnak sem?
Draco arca zavart t�kr�z�tt. Elgondolkozva n�zte bar�tja arc�t. Id�k�zben meg�lltak, b�r ez egyik�knek sem t�nt nagyon fel. Szemeivel a talajt kezdte st�r�lni, de Alan tudta, hogy csak �tgondolja a dolgokat. N�h�ny perc telt el �gy. Draco Alanre emelte a tekintet�t.
- Ne mondd el senkinek – mondta halkan.
- Kinek mondan�m, �regem? – nevetett fel diadalittasan Alan.
- Na, vajon kinek? Ki lehet az, akinek pont nem szabadna megtudnia?
- Passz… - felelte �rtatlanul Alan. - Na figyu… Nem mondom el senkinek, sz�val emiatt ne agg�dj… De nem akarsz tenni esetleg valamit, hogy…
- Nem! – v�gta r� hevesen.
- J�, nyugi, csak k�rdeztem. De… mi�rt nem?
- Alan, hagyjuk ezt, j�?
- De…
- L�gy sz�ves.
- J� – s�hajtott fel.
P�r percen bel�l el�rt�k a tavat, ahol m�r a t�bbs�g a v�zben lubickolt. A l�nyok ink�bb a napoz�s mellett d�nt�ttek. Alan �s Draco Hermione �s Jess fel� tartottak. Ut�bbi l�ny �szrevette �ket, �s integetni kezdett.
Hermione felfigyelt bar�tn�j�re, �s megn�zte, kinek integet. Csod�s. Csak te hi�nyozt�l – gondolta, �s rem�nytelen�l h�trad�lt a t�r�lk�z�j�n. Alan �s Draco letett�k a holmijukat Jess mell�.
- Nem j�tt�k be?
- Hermione?
- Hm? Nem, nekem nincs kedvem. De menjetek nyugodtan. Ink�bb olvasok – felelte, �s k�nyv�vel egy�tt hasra fordult.
- J�ssz, Jess?
- H�t… Hermione, biztos, hogy…?
- Persze – mosolygott kedvesen.
- Ok�… akkor megyek.
A k�t fi� �s Jess befutottak a sek�ly v�zbe.
- Auu, ez hideg!! – ki�ltott fel Jessica, mik�zben kiugrott a v�zb�l.
Hermione n�zte �ket. A k�t fi� azonnal fr�csk�lni kezdte bar�tn�j�t, akinek a hangj�t emiatt nem lehetett hallani, csak annyit, hogy a fi�k nev�t kiab�lja, �s n�ha azt, hogy hagyj�k abba.
- Hogy mondod? – k�rdezte Draco, mikor belebor�totta a l�nyt a v�zbe.
Draco ott guggolt mellette. Jess, ahogy felj�tt a v�z al�l azonnal Dracot t�madta. V�zzel is, �s k�zzel is. Pr�b�lta belenyomni a v�zbe a fi�t, de � megfogta a csukl�j�t, �s visszanyomta. Hermione fej�ben olyan gondolatok keringtek, amik m�g �t mag�t is meglept�k. Milyen izmos… biztos sokat szokott edzeni. �s… milyen aranyos, ahogy j�tszik… Jaj, Hermione! Kezdesz nagyon rossz fel� kanyarodni!
Alan id�k�zben visszament a partra.
- L�tom, tetszik a m�sor.
- Te mi�rt nem vagy benn? – fordult fel� mosolyogva Hermione.
- H�t… meg szeretn�lek gy�zni, hogy gyere be.
- Nem fog menni. Valaki szennyezi a vizet.
- Jaj, ne csin�ld m�r! Mi�rt kell, hogy Draco befoly�soljon? Nem azt k�rtem, hogy im�dd, �s j�rj vele, csak annyit, hogy gyere be abba a k�r alak� m�lyed�sbe, ami sz�n�ltig van v�zzel – Hermione halkan felnevetett. – Na, akkor j�ssz? – a l�ny fel�llt, �s les�p�rte mag�r�l a homokot.
- Neem… nincs kedvem sem… - felelte.
- Jaj, ne k�resd m�r magad!
- Nem, nem k�retem. T�nyleg nem akarok. Pont j� itt kint a parton – mondta, �s tov�bb takar�totta mag�t.
- A h�tadon m�g van. Fordulj meg, les�pr�m.
Hermione megfordult, �gy pont h�ttal �llt Alannek �s a v�znek.
Alan kiss� �sszer�ndult, amikor egy hideg kezet �rzett a v�ll�n. Lassan h�traford�totta a fej�t. Draco sz�ja n�m�n szavakat form�lt „Bedobom!”. Alan elvigyorodott, �s behunyta egy pillanatra a szem�t, jelezve, hogy benne van. Draco a kez�vel �vatosan mutatta, hogy Hermione el� megy, de Alan addigra ford�tsa a l�nyt maga fel�.
- �, k�sz van – fogta meg Hermione jobb kez�t, �s ford�totta mag�val szembe a l�nyt. – Szeretn�l megut�lni? – a l�ny �sszevonta a szem�ld�k�t, de mosolygott.
- Mi�rt kellene megut�ljalak?
Draco egy pillanat alatt felkapta a l�nyt, Alan pedig f�lre�llt az �tj�b�l. Hermione vis�tozva kap�l�zott, de a fi� nem engedte el, csak nevetett rajta. Bevitte a v�zbe, de m�g mindig nem engedte el.
- Tegy�l le! Malfoy!! – �t�gette a fi� v�ll�t a l�ny. Draco v�gre meg�llt. Egy pillanatra r�n�zett a karjaiban tartott l�nyra, akinek szemei szikr�kat sz�rtak, de nem tudta elrejteni mosoly�t. A fi�nak a derek�ig �rt a v�z…
- Ok�… - felelte, �s kih�zta a kezeit a l�ny al�l, majd keresztbe fonta �ket maga el�tt. Hermione sik�tott egyet, �s nagyot csobbanva �rt v�zbe. A sz�ke fi� fej�t cs�v�lva nevetett, �s v�rta, hogy a l�ny felbukkanjon. Egyszer csak valami bele cs�pett a l�b�ba, �s ett�l le�lt a v�zbe. A k�vetkez� m�sodpercben Hermione inger�lt arc�val tal�lta mag�t szemben.
- Ha m�g egyszer hozz�m mersz �rni, Malfoy…
- Akkor? – k�rdezte g�nyosan mosolyogva a fi�, �s guggolva k�zelebb ment a l�nyhoz. � ugyan�gy h�tr�lt egy l�p�st.
- Akkor… h�t… - bizonytalanodott el Hermione. L�zas gondolkoz�sba kezdett. Draco egyre k�zelebb volt hozz�. – Akkor…
- K�v�ncsian v�rom a folytat�st – mondta lassan a fi�. Sz�ja v�rakoz� mosolyra h�z�dott
�n is – Hermione nagyot s�hajtott. Most mit akar? Ezek a szemek… Milyen gy�ny�r� szemei vannak… Jaj, ne… verd ezt ki a fejedb�l…! �s milyen sz�p sz�ja van – pillantott a fi� ajkaira. Hermione! Hagyd abba!
Draco f�rk�sz� tekintet�t�l meg�llt benne minden. � maga is. M�r nem h�tr�lt, csak �llt egyhelyben, mint akit er�s sokk �rt. A fi� azonban nem �llt meg, csak n�h�ny centire el�tte.
- Teh�t? Mi lesz, ha… - Draco k�zelebb hajolt a l�ny arc�hoz, �s suttogva fejezte be. – hozz�d �rek?
Hermione sz�ja r�snyire ny�lt, �s megpr�b�lt mondani valamit, de egy hang sem j�tt ki a tork�n. A fi� sz�ja v�szesen k�zeledett az �v�hez. Hermione �rezte, hogy borzong�s fut v�gig rajta, amikor a fi� megfogta a kez�t. M�r csak egy centim�ter…
Hermione ijedt�ben akkor�t sz�kkent a v�zben, amekkor�t m�g soha senki. Draco is valami hasonl�t produk�lt, amikor valaki hatalmas csobban�ssal landolt mellett�k, a k�t gyerekre z�d�tva t�bb liternyi vizet. Hermione siet�sen elindult a part fel�, meg sem n�zve, hogy ki fr�csk�lte le. Automatikusan l�pdelt, �s amikor meg�rkezett a t�r�lk�z�j�hez, le�lt r�, �s felh�zta a t�rdeit.
- Na, milyen volt? – k�rdezte lelkesen Alan.
- Ut�llak – a fi� elmosolyodott.
- �r�l�k, hogy tetszett. J� volt n�zni – Hermione r�emelte a fi�ra a szemeit. Alan szinte ragyogott a boldogs�gt�l, �s ett�l a l�ny sem tudta meg�llni, hogy el ne mosolyodjon.
- Minek �r�lsz ennyire? Mindj�rt megfagyok – h�zta �ssze karjait maga k�r�l.
- Akkor gyere vissza – mondta a sz�ke haj� fi�, aki �pp abban a pillanatban �llt meg el�tte. Hermione r�n�zett, �s halkan felnevetett a l�tv�nyt�l. A fi� haj�b�l �ml�tt a v�z, izmos, kidolgozott test�n pedig n�h�ny sz�z csepp csurgott v�gig.
- Dehogy megyek – borzongott meg a l�ny.
Malfoy v�llat r�ntott, felvette a f�ldr�l a t�r�lk�z�j�t, �s elment a part egy v�zt�l sokkal t�volabbi r�sz�hez.
- Hogy lehett�l ilyen szem�t? Mi�rt hagytad, hogy az a…! – fordult Alanhez Hermione kiss� d�h�sen.
- Nyugi! Ez csak j�t�k! – vigyorgott a fi�. Leguggolt a l�ny mell�, de az egy mozdulattal fell�kte, �gy a h�trad�lt a homokban. – Nagyon haragszol? – k�rdezte v�g�l b�nb�n� arccal.
Hermione lecsillapodott egy kicsit, �s �gy n�zett farkasszemet a fi�val. N�h�ny m�sodperc ut�n mosolyogva megr�zta a fej�t.
*
Hogy milyen egy �llat vagyok! Majdnem megcs�koltam… nem vagyok norm�lis. De… olyan j� lett volna… Mi�rt kellett Jessnek �s annak a Milton Spergnek, vagy kinek pont ott ugrabugr�lnia? – Draco m�lyet s�hajtott. Egyed�l akart lenni, ha b�rki is hozz�sz�lt volna, azonnal darabokra �tkozta volna. Ezek szerint �szre sem vett�k, hogy mi… H�l’ Merlinnek. Nem tetszhet… nem lehet… Nekem nem. De tal�n… nem igaz, nem lehet, �s k�sz. Valahogy ki kell vernem a fejemb�l. Mi�rt pont Gran… Hermione - r�pillantott a j� t�z m�terre el�tte �l� l�nyra, aki �pp h�tral�kte Alant a homokban. Elmosolyodott. Milyen j�l �ll neki ez a piros bikini… nagyon j�l kiemeli az alakj�t. �s milyen sz�p a b�re… �s milyen j� illata van… kezd elszaladni velem a l� – a fi� rem�nytelen�l megr�zta a fej�t. T�nyleg el kellene felejtenem… b�r… a t�bor alatt… tal�n… V�g�l is, mi�rt is ne? – elsz�ntan fel�llt a t�r�lk�z�j�r�l, �s azt tervezgetve, hogy mi is legyen, elindult Alan fel�. Amikor oda�rt, mondta, hogy visszamegy a t�borba.