A fi� meg�ll a kapu el�tt,                       

Bemenni nem akar, kint maradni f�l.                       

Feln�z, de nem l�tja az angyalt,

Majd hirtelen egy k�z a v�ll�hoz �r.           

A fi� meg�ll a kapu el�tt, 
Bemenni nem akar, kint maradni f�l. 
Feln�z, de nem l�tja az angyalt, 
Majd hirtelen egy k�z a v�ll�hoz �r. 

Berohan, az ajt�t becsapja 
Az angyal mosolyogva n�zi, 
F�lti a fi�t, tudja m�r, 
Hogy a fi� valahogy nem a r�gi. 

Elmennek mellette az emberek, 
Most mindenki idegen, 
Sokan vannak k�zel hozz�, 
Neki nem kell egyik�k sem. 

Az angyal mindig mellette van, 
Soha nincs egyed�l,
De neki m�r ez se tetszik, 
El�le is menek�l.

�s megint rohan az utc�n, 
A h� szakad, semmit sem l�t. 
Megcs�szik, a f�ldre esik, 
S�rva seg�ts�g�rt ki�lt.

A h�zak visszaverik hangj�t,
Cs�ndes az �j, senki nem felel,
A k�nnyek meleg�tik arc�t,
A f�ld hideg, f�zik, remeg.

Egy angyalk�z t�rli le k�nnyeit,
V�gigsim�tja az arc�t,
�t�leli, szorosan fogja,
S rep�l vele az �jen �t.

Haza�rve a fi� m�r alszik,
� gondosan betakarja,
Mire m�snap fel�bred,
Nem tudja, hogy ker�lt oda.

De az �rz�s nem m�lik el,
S rem�li, nem l�tja senki,
Neki most ugyanolyan rossz
M�sokkal, mint egyed�l lenni.

Azt mondj�k, hogy megv�ltozott,
Nem v�laszol, csendben �l,
De azt�n nem csod�lkozik,
Hogy megint a f�ldre ker�lt.

�s mikor fel�bred, �s l�tja,
Hogy az angyal karjaiban rep�l,
Ki akar sz�llni, szeretn�
Hogy hagyj�k m�r v�gre egyed�l.

Az angyal szomor�an n�zi,
Mindenn�l jobba szereti,
Azt�n magasabbra viszi, �s hirtelen elengedi.

A fi� fel�bred a f�ld�n,
Meg se kell n�znie, tudja
Hogy a h�t�n ott remeg,
K�t furcsa, sz�p angyalsz�rny.

M�g visszan�z a leveg�b�l,
�s �szrevesz egy kicsi, feh�r
T�r�tt sz�rny� l�nyt a f�ld�n.
Az angyal. De m�r nem �l.