Egy kivil�g�tott k�p, egy mozdulatlan szobor,
Innen n�zve szinte t�k�letes.
Csak �l�k �s n�zem,
�s egyb�l azt �rzem,
Senki vagyok, de m�g b�rmi lehet.
A szobor mozdulatlan �ll, arca kif�rk�szhetetlen,
Kik �t szeretettel n�zik, sz� n�lk�l mennek el mellettem.
F�ny veszi k�r�l, sz�p, pontos, ragyog,
�n meg n�zem, de mellette egyre kisebb, jelent�ktelen vagyok.
Fent �ll a magasban, b�tran, b�szk�n, tiszt�n �s sz�pen,
De ha sok�ig n�zem, a szeme furcsa, �res.. idegen.
Csak egy szobor, nincs bel�l semmi,
� nem �rez, neki nem fontos senki.

D�h�sen fel�llok, meg�t�m, de csak nekem f�j,
Fentr�l hidegen n�z az �res, furcsa szemp�r.
Itt hagytak, becsaptak, ellopt�k az �lmom,
�s m�r induln�k, de valami �jat l�tok.
B�szk�n �ll, mozdulatlanul, de innen l�tszik, a keze remeg
�s csak most veszem �szre, hogy a szem�ben csillognak a k�nnyek.

Let�rl�m �ket, �s fogom a kez�t,
De � k�b�l van, nem mozdul, mereven a semmibe n�z.
�s s�r, �s m�r �rtem hogy mennyire f�jhat, hogy be van z�rva,
Hogy bez�rt�k egy kegyetlen b�rt�nbe, saj�t mag�ba.
�s a sz�ve nem k�b�l van, �s f�j bent, �s f�jni is fog mindig.
Hi�ba.