Draco a h�ban �lve rengeteget gondolkozott. �r�k m�lva vette csak �szre, hogy m�r vacog, sz�ja lila, �s hihetetlen�l �hes. Felpattant, pontosabban megpr�b�lt felpattanni, de minden mozdulat nehez�re esett. V�g�l valahogy felt�p�szkodott, �s bicegve elindult otthona fel�. M�r messzir�l l�tta a kivil�g�tott kast�lyt, �s �jra r�d�bbent, hogy mennyire ut�l ott �lni. Ott, ahol mindenki annyira f�l t�le, m�g a saj�t anyja is, ott ahol folyton egy szerepet kell j�tszania, ott, ahol az �lete mintha egy v�get nem �r� sz�ndarab lenne. Er�sen gondolkodott azon, hogy visszamenjen e egy�ltal�n, de arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy felesleges lenne lel�pnie, hiszen hova is mehetne? Mikor bel�pett a k�ria ajtaj�n, egyb�l h�rom hajlong� szolga vette k�r�l, �l�k�n a legsunyibb �br�zat�val, Wickham-mel. - �, uram, mit parancsol? Esetleg vacsor�zni az �desanyj�val? Vagy ink�bb k�ldessek fel a szob�j�ba egy kis finoms�got? Mit sz�lna egy kellemes f�rd�h�z? Vagy… - folytatta volna v�gel�thatatlanul a szolga, de Draco k�zbesz�lt: - F�rdeni szeretn�k egy k�d j� forr� v�zben, �s hozz� egy kupa vajs�rt k�rek. Sz�ljanak, ha k�sz! Addig is a szob�mban leszek – azzal felsietett a szob�j�ba. Mikor bel�pett, nyugtalan�t� �rz�s ker�tette hatalm�ba. A nagyobb fajta lakoszt�lynak is beill� szoba szokatlanul rendes volt, m�gis �gy �rezte, hogy valami nincs rendben, de nem tudott r�j�nni, hogy mi az. Azonban mikor az asztal�hoz l�pett, egyb�l r�j�tt a megold�s nyitj�ra. Egy �tl�tsz� sz�vetbe csomagolva egy n�gyzet alak� h�ztart�si keksz. D�bbenten vette kez�be a kis csomagot, �s �jra nem �rtett semmit. ’Mi ez? Hogyan ker�l ide? Ki tette ide? �s f�leg: mi�rt?’ �vatosan kibontotta, �s kiszedte a kekszet. �rdekl�dve forgatta kez�ben, majd �szrevette, hogy a s�tem�ny k�zep�n egy k�r alak� kiemelked�s van, ak�r egy gomb, �s megnyomta azt. Erre a keksz elkezdett duzzadni, �s kiesett bel�le egy darab pergamen. A fi� a kez�be vette, �s elolvasta a rajta l�v� n�gysoros verset: Ha sz�ved b�rt�n�ben s�nyl�dik, �s nem tudsz mit tenni, Keresd azt az embert, Ki kez�ben tartja sz�ved kulcs�t. P�r m�sodpercig meredten tekintett a sz�vegre, majd a pap�r mag�t�l kirep�lt kez�b�l, �r�lt p�rg�sbe kezdett, �s visszaereszkedett a fi� tenyer�re. Imm�r nem egy vers volt rajta, hanem egy rajz; egy rajz a g�nd�r haj� l�nyr�l… Joanne kinyitotta szem�t, de csak hom�lyos alakokat l�tott. Pislogott p�rat, majd a l�t�sa is kitisztult, �s r�j�tt, hogy n�gyen t�rdelnek mellette: Katie, Barry, Dumbledore, �s a l�ny a k�nyvesboltb�l, Ashley. Joanne fel�lt, �s r�m�lten megsz�lalt: - �n...�n... Dumbledore... t�sszentettem.. mi t�rt�nt? - Ez egy bonyolult k�rd�s… pontos v�laszt �n magam se tudok adni egyenl�re… csak �gy tudtunk fel�breszteni, hogy elv�gezt�nk egy r�gi k�nyvben le�rt var�zslatot. Annyi volt a l�nyege, hogy m�gikus �ton egy jelet k�ldt�nk a p�rodnak, hogy megtal�ljon… - a p�rod. Ez a sz� esz�be jutatta, hogy mi�rt is csin�lt�k a var�zslatot, amibe � belet�sszentett. - Malfoy! – ki�ltott fel a l�ny. Dumbledore komoran b�lintott. - Nos igen. Azonban a var�zslat egy�rtelm�en megmutatta, hogy r� van sz�ks�ged. Most m�r valamif�lek�ppen megtudta, hogy meg kell keresnie t�ged. R�d b�joltunk egy olyan var�zslatot, aminek hat�sak�nt ha valaki er�sen koncentr�l r�d, megtal�lhat. Ha az ifj� Malfoy �rdekl�dni, kutatni kezd ut�nad, ami felteszem �gy lesz, akkor gyerekj�t�k lesz r�d bukkannia. Teh�t mostant�l az egyetlen feladatunk v�rni… Barry hi�ba nyugodott meg, hogy Joanne-nak nem t�rt�nt semmi baja, valami m�gis nyugtalan�totta. Ashley… a l�ny valahogy nagyon is ismer�snek t�nt sz�m�ra, azonban arra nem b�rt r�j�nni, hogy honnan is ismerheti. Elgondolkodva figyelte, ahogy a l�ny az �reg igazgat�val besz�l; valahogy eg�sz testtart�sa, arckifejez�se, de m�g szeme csillog�sa is eml�keztette valamire… valami nagyon r�gi eml�kre… Ugyan�gy hullott a h�, tejfeh�r, friss h�val bebor�tva a vid�ket. Azonban k�t fiatalnak ez volt a sz�rakoz�s forr�sa: vid�man hemperegtek a t�l ny�jtotta aj�nd�kban. Nem lehet mondani, hogy nem haszn�lt�k ki lehet�s�geiket: h�goly�ztak, sz�nk�ztak, h�embert �p�tettek: az �sszes l�tez� ilyenkor j�tszhat� j�t�kot felfedezt�l, �lvezt�k. Mikor elpilledtek kiss�, egy �ri�si fah�z terasz�ra �ltek a hidegben; gondoskod� sz�leiknek h�la vastag t�li ruha volt rajtuk; nem f�ztak. Egy �reg any�ka hozott nekik j� meleg gy�m�lcste�t, amit �lvezettel kortyolgattak, figyelt�k, hogy a p�ra hogy sz�ll fel a b�gr�b�l, hogy mennyire l�tszik a lehelet�k a nagy hidegben. A k�t fiatal k�z�tt egy�rtelm�en bontakozott valami, amit ak�r gyerekszerelemnek is lehetett nevezni. �lvezt�k egym�s t�rsas�g�t, j�kat j�tszottak, ismert�k egym�st – lehet enn�l jobb t�rsat elk�pzelni? - Ha nagy leszek, hozz�m j�ssz feles�g�l? – k�rdezte a fi� kiss� elpirulva, miut�n te�ik elfogytak. - Persze… az nagyon j� lenne. �s akkor m�r t�nyleg j�tszhatn�nk pap�s-mam�sat. �gy igazib�l - hallatszott a l�ny v�lasza. - Az nagyon j� lenne… - mondta a fi�, majd a t�ma elterel�d�tt err�l, de valahogy mindk�t fiatal eml�kezet�ben megmaradt. ’Igen… biztos, hogy � az.. b�r ha az �reg Dumbledore is elfelejtett.. b�r, ha eml�kezetem nem csal – m�rpedig nem szokott -, vele akkor nem tal�lkoztam, �gy ez �rteht�… no mindegy, megk�rdezz�k, lefeljebb h�ly�nek n�z, nem igaz? Ahozz meg m�r hozz� vagy szokva… ’ – eme gondolatra Barry elvigyorodott, majd enyhe k�h�g�rohammal a besz�lget� Dumbledore �s Ashley mell� l�pett. -Hmm… Ashley? - Igen.. �hm… mit is mondt�l, hogy h�vnak? – k�rdezett vissza a kiss� bizonytalan l�ny, mire Barry megeresztett egy halv�ny mosolyt – Barry… nem ismerj�k mi egym�st… j�val r�gebbr�l? – tette fel a k�rd�st, ami sz�v�t nyomta. - Barry… Barry… Nem is tudom… honnan k�ne ismern�nk egym�st? - Derry… �rorsz�g? – hangzott a v�lasz. Ashleynek mintha hirtelen minden beugrott volna – a felsz�nre t�dul� eml�kek szinte elnyomt�k – Te.. te… Barry! – ki�lltott fel nyak�ba ugorva. - Ezt nem hiszem el! A sors ir�ni�ja, hogy mi ism�t tal�lkoztunk… ennek �gy kellett lennie! �s hogy vagy? Mi t�rt�nt veled az�ta? Hol laksz? Hol tanult�l? Mi volt a kedvenc tant�rgyad? Most mi a foglalkoz�sod? Tov�bbtanulsz? – csapongott �ssze-vissza a l�ny. Barry mosolyogva pr�b�lta lenyugtatni. - Hmm… sok minden t�rt�nt velem az�ta. Ezeket tal�n majd k�s�bb, egy finom k�v� mellett… - tette hozz�. No ez nem randinak sz�m�tott n�la, de ki tudja, Ashley minek vette? Mindebb�l Katie csak annyit l�tott, hogy Ashley, a nemr�g megismert l�ny - aki egyben Dumbledore unokah�ga-, Barry nyak�ba ugrik. A l�ny ekkor enyhe f�lt�kenys�get �rzett; avagy tal�n nem is f�lt�kenys�g volt ez, ink�bb csak amolyan irigyked�s. Irigyked�s, hogy m�soknak minden siker�l, neki meg semmi sem. Kedvelte Barryt, de nem tudta, mire gondoljon vele kapcsolatban. A fi� �ltal�ban meg�rt� �s kedves volt vele, �s ami Katie sz�m�ra a legfontosabb volt: meg lehetett benne b�zni. Hogy ne f�jd�tsa tov�bb a sz�v�t, ink�bb kedves bar�tn�j�vel, �s az id�k�zben a fiatalokt�l elsomford�lt Dumbledore professzorral besz�lgetett – kir�l m�sr�l, mint Dracor�l? Fleur kez�b�l kiesett a poh�r, mely hangos cs�r�mp�l�ssel �sszet�rt. - Ennyire ijeszt� vagyok? – �rdekl�d�tt huncut f�lmosollyal arc�n Sebastian. Fleur nagyon meglep�d�tt, de hamar visszanyerte l�lekjelenl�t�t. - Ahogy mondod. El�g r�miszt� volt szembetal�lni magam egy ilyen arccal…- a sz�r�s telibe tal�lt, ami megl�tszott a fi� arc�n, mosolya imm�r nem magabiztosnak, hanem er�ltetettnek t�nt. A l�ny ezt l�tva elmosolyodott, �s �jra t�mad�sba lend�lt: - Silvester, k�rtelek, hogy hagyj b�k�n.. – ez m�r v�gk�pp t�nkretette a fi�t, aki megsemmis�lten jav�totta ki Fleurt: - Sebastian… a nevem a Sebastian… - �, ja igen, ne haragudj – egy angyali mosolyt villantott a fi�ra, majd k�nnyed l�ptekkel visszas�t�lt bar�tn�ihez. Ekkor Sebastian hirtelen felriadt tehetetlens�g�b�l. Mialatt Fleurral besz�lgetett, mintha egy k�ls� szeml�l�k�nt l�tta volna mag�t, de most, hogy a l�ny nem volt k�zel�ben, visszanyerte �nbizalm�t. De akkor sem �rtette az el�bbi jelenetet. ’Hogy lehet, hogy nem tudtam megsz�lalni se? Mi�rt nem hat r� a var�zsom? �s neki vajon milyen hatalma van f�l�ttem? Csak a hozz�m hasonl�ak tudnak ilyen reakci�kat kiv�ltani az emberekb�l? Tal�n � is v�la? De akkor hogy hogy nem vettem �szre els�re?’ – t�prengve le�lt asztal�hoz, �s az elm�ly�lten buliz� l�nyt tanulm�nyozta. Bill fel-al� j�rk�lt a szob�j�ban. Egyszer�n nem tudta elterelni a gondolatait Fleurr�l. ’Nem szabad folyton h�vogatnom. Akkor �gy �rezn�, hogy korl�tozom a szabads�g�t, �s itthagy… Nem. Nekem is vannak bar�taim. T�nyleg, Barryvel nem is besz�lgettem egy csom� ideje. �rok neki, hogy mi �js�g vele…’ Gyorsan �sszedobott egy kis levelet, ami valahogy �gy festett: ’Szia Barry! Nem is k�sz�ntem meg a m�ltkor, hogy �gy agg�dt�l �rtem, meg ilyesmi. Gondoltam �sszefuthatn�nk besz�lgetni, ha van kedved… Bill’ Elk�ldte a levelet, �s elment letusolni. Mikor befejezte, neki�llt n�mi-nem� kaj�t csin�lni, �s ekkor meg�rkezett a v�lasz: ’Szia Bill! Nem kell semmit megk�sz�nn�d… Persze, felt�tlen�l tal�lkoznunk kell! De sajnos most nem �rek r�… Katie puszil! Barry’ ’Katie? Vajon mit keres Barryn�l? Ezek �sszej�ttek? Barry elgondolkozva n�zett a t�volod� bagoly ut�n , mely beleveszett London h�feh�r h�zteteinek sokas�g�ba. - Biztos, hogy j�l tett�k, hogy bele�rtunk engem is? – aggodalmaskodott Katie. - �, nem hiszem hogy zavarn�. Mindketten a bar�tai vagyunk, neki meg ott van Fleur… - ezzel a mondattal a l�ny sz�v�be tal�lt. Erre Barry is hamar r�j�tt, �s kijav�totta mag�t: - illetve Bill szereti Fleurt… - mikor r�j�tt, hogy ezt m�r nem tudja �gy befejezni, hogy ne okozzon f�jdalmat a l�nynak, elsz�ntan �gy sz�lt: - Mindegy. A l�nyeg az, hogy nincs oka f�lt�kenynek lennie… r�nk – a v�g�t m�r csak motyogta, �s elv�r�s�dve les�t�tte szem�t. Katie is elpirult kiss�, �s hogy zavar�t leplezze, merengve tekintett a cs�ndesen besz�lget� Dumbledorra �s Joannera. A l�ny von�sait figyelte. Joanne mosolyogva b�logatott, majd hirtelen meredten tekintett ki az ablakon. Katie ijedten megfordult, hogy mi r�m�thette meg ennyire legkedvesebb bar�tn�j�t, de nem l�tott semmi szokatlant. A szemben l�v� h�ztet�n egy v�r�s cica kom�tosan mosakodott. F�nyl� sz�r�n megcsillantak a napsugarak, ak�rcsak a h�feh�r h�ztet�n, �s Katienek egy id� ut�n f�jt szeml�lnie ezt a b�k�s t�jat. H�trapillantott Joannera, aki m�g mindig a t�volis pontra szegezte tekintet�t, de arca ink�bb csod�latot, mintsem r�m�letet t�kr�z�tt. Joanne ek�zben �gy �rezte mag�t, mintha egy �lomban lenne. Dumbledore-ral besz�lgetett, �s puszta v�letlenb�l kipillantott az ablakon. A szembeni h�ztet�n�l egy aranyl�, gomolyg� felh�t l�tott, amibe az � neve volt �rva nagy bet�kkel. Perceken kereszt�l csak �llt, �s b�mult, fel se t�nt neki, hogy mindenki �t n�zi. B�gyadtan, kiny�jtotta karj�t, �s legnagyobb megd�bben�s�re a k�dfelh� elindult fel�, mintha egy l�thatatlan er� h�zn�. Egyre k�zelebb �rt, �tlebegett az ablakon, �s v�g�l egy aranyl� kulcs form�j�t �lt�tte mag�ra. Joanne �vatosan meg�rintette, �s v�gigsim�totta ujjaival. Felfedezte, hogy apr� v�setek vannak rajta. Nagy nehezen kibet�zte, �s felolvasta: - Seg�thetsz rajta! – megn�zte volna a kulcs m�sik oldal�t, de az felrep�lt a leveg�be, oly hirtelen, hogy fels�rtette kez�t, �s eszeveszetten p�r�gni kezdett az �gy f�l�tt, ez�st�s port kavarva. Joanneban tudatosult, hogy a t�bbiek mindebb�l semmit nem l�tnak, ez�rt tov�bbra is a jelens�gre koncentr�lt. A kavarg�s m�r ember nagys�g�ra n�tt, �s � �szrevette, hogy egy var�zsl� k�rvonalai kezdenek kibontakozni. Ekkor megl�tta az im�nt �rkezett ifj� szem�t; egy sz�rke, fagyos szemet… Draco, miut�n megf�rd�tt, elhat�rozta, hogy pihen egy kicsit, hogy meg tudja em�szteni a ma t�rt�nt dolgokat. M�g mindig f�radtnak �rzete mag�t, nem tett j�t neki a t�bb �r�s kir�ndul�s a fagyos erd�ben. M�r a negyedik kupa vajs�rt itta, �s a kekszben tal�lt versik�n t�prengett. ’Az els� k�t sort �rtem… sz�vem b�rt�n�ben s�nyl�dik, �s nem tudok mit tenni… ez vil�gos. De a m�sodik fele? Mi�rt pont azt a l�nyt kell megkeresnem? Mi k�z�m hozz�? Mondjuk furcsa volt a reakci�ja a k�nyvesboltban velem szemben… sz�vesen �tgondoln�m m�g egyszer a kis tal�lkoz�nkat. De hiszen �tgondolhatom! – csapott a homlok�ra, majd tark�j�ra szegezte p�lc�j�t, �s egy mereng�be tette gondolatai; majd fejest ugrott a kavarg� eml�kekbe. �jra jelen volt a k�nyvesboltban lezajl� esem�nyekn�l, majd mikor m�r tizedszerre n�zte v�gig, de m�g mindig nem tudott meg t�bbet az ismeretlen l�nyr�l, feladta, �s v�gighevert �gy�n. ’B�rcsak megtudhatn�m, hogy ki �!’ – erre var�zs�t�sszer�en felemelkedett �gy�r�l, �s hihetetlen sebess�ggel p�r�gni kezdett. V�gtelennek t�n� id� ut�n egy emberi alakot vett �szre a nagy kavarg�sban. Egy alakor, mely �t n�zte. R�n�zett, �s szembetal�lta mag�t a k�nyvt�ros l�ny, �rdekl�d�, m�lybarna szemeivel…