Szavakba önteném vágyaim
Éberen élném az álmaim
Az ágyhoz simulnék csendesen
Ahol veled feküdtem, kedvesem

Csókolnám édes ajkadat
Hallgatnám ismét hangodat
Kezem kezedben pihenne
Vágyakozón néznék a szemedbe

Nem irányít mostmár az eszem
Amit még nem tennék,megteszem
Nézz rám,amit látsz a tiéd
Ne kérdezsd többé,hogy miért

Minden gondolaton túl van rég
Az érzés,hogy a szívem érted ég
Te vagy a hely,ahol megpihenhetek
A mosoly az arcomon ha fáradtan ébredek

A pillantás,amely felhevít,
Az érintés,mely andalít
Emléked most sem eresztem
Érzem,nincs tovább, elvesztem!