Hetedik fejezet - Barry - �jra

Joanne v�gre kinyitotta a szem�t, �s b�r m�g csak hom�lyos foltokat l�tott, egyb�l beugorott neki, hogy mi�rt is �jult el. ’Az az arc… m�g most is l�tom…mintha f�l�m hajolna… Uramisten, hiszen F�L�M HAJOL!’ Elk�peszt� sebess�ggel pattant fel. M�g mindig a Cikornyai �s Patz�ban volt, �s ijedt tekintetek keresztt�z�ben �lt. Egy bizonytalan hang sz�lalt meg ekkor:

- Kisasszony, j�l van? – Joanne nem mert a k�rdez�re n�zni. Pontosan tudta ki az. Pontosan tudta, hogy ugyanaz, aki miatt � el�jult. Nem akarta l�tni, v�g�l m�gis �sszeszedte minden b�tors�g�t, �s felpillantott. Mivel fel volt k�sz�lve r�, az im�nti reakci� elmaradt, hogy megr�k�ny�d�snek adja �t hely�t.

- Te nem… te nem… Te nem � vagy!

A sz�ke haj� fi� biccentett egyet, �s hangj�ba is visszat�rt a fagyos g�ny:

- T�nyleg nem � vagyok, b�r nem tudom, kire gondol. Draco Malfoy, szolg�lat�ra.

Barry �s Katie nagyon elm�ly�lten besz�lgettek. A forr� csoki m�r r�g kih�lt, mert egyik�knek sem jutott esz�be, hogy igyon, t�ls�gosan lefoglalta �ket az �rdekes t�rsalg�s. �ppen a British M�zeum leg�jabb szerzem�nyeir�l besz�lgettek, mikor hirtelen Katie k�zbev�gott:

- Barry, mi�rt is j�tt�l ide? – A fi� elcsod�lkozott a k�rd�sen; nem gondolta hogy a l�nynak esz�be jut. Pedig a l�nynak folyamatosan ez j�rt a fej�ben, mi�ta Barry felj�tt hozz�. Nem �rtette, hogy a fi� mit kereshet itt, hiszen �sszesen h�romszor tal�lkoztak. Majd kif�rta oldal�t a k�v�ncsis�g, �s nem b�rta m�r tov�bb, musz�j volt megk�rdeznie. Barry teljesen elv�r�s�d�tt, de v�gre �sszeszedte mag�t, �s v�laszolt:

- Arr�l van sz�, tudod… Nem is tudom, hol kezdjem… Na. Sz�val. Eddig ak�rh�nyszor tal�lkoztunk, mindig hihetetlen�l nagyk�p� �s inger�lt volt�l velem, b�r ennek nem tudom az ok�t. De tudom, hogy te nem ilyen vagy. Egyszer l�ttalak, mikor �nmagad volt�l; amikor el�sz�r tal�lkoztunk. Tudom, hogy nem csak Bill miatt volt�l olyan, �rzem, hogy te igaz�ndib�l az a l�ny vagy, akinek �n gondollak – most m�r teljesen belemelegedett sz�noklat�ba, �s pirosod� arccal folytatta – Tudod, eleinte azon gondolkodtam, hogy mi�rt �rdekeljen, hogy hogyan viselkedsz velem, hiszen nem is ismerj�k egym�st. Azt�n amikor m�ltkor akaratlanul v�gigsim�tottam a h�tadon, nem csak d�h�t, hanem valami m�st is l�ttam a szemedben. Ez�rt j�ttem el ide, �s err�l szeretn�k besz�lni. Szeretn�m, ha velem is tudn�l �gy viselkedni, mint Billel, szeretn�m, ha t�bbet jelenten�k sz�modra, mint Bill egyik haverja… - a fi� zavartan les�t�tte a szem�t, mikor l�tta a l�ny csod�lkoz� tekintet�t.

- Most nem igaz�n tudom, mit mondjak… �n is tudom, hogy milyen undok voltam veled. Sajn�lom. Csak tudod, – a l�ny fel�llt a szob�ban, �s elkezdett k�rbe-k�rbe s�t�lni – nem olyan egyszer� az �n �letem, mint amilyennek l�tszik. Nem csak abb�l �ll, hogy reggel sz�pen bemegyek a Siriusba, mosolygok az �sszes vev�re, azt�n hazaj�v�k, be�l�k egy forr� v�zzel teli k�dba, majd sz�pen lefekszem aludni! De j� is lenne, ha csak az lenne az �sszes probl�m�m, hogy milyen ill�olajat vegyek a f�rd�szob�mba! – Katieb�l kit�rt az �sszes fesz�lts�g, amit napok �ta pr�b�lt leplezni, �s m�r szinte kiab�lt. Barry meg volt ugyan lep�dve, de nem sz�lt k�zbe. �r�lt, hogy a l�ny m�r megb�zik benne annyira, hogy mindezt elmondja neki. – Mi�ta Joanne visszaj�tt, azt se tudom, hol �ll a fejem! El�sz�r Bill, azt�n a Fidelius b�b�j, Dumbledore, �s most te… Nem akartalak �n sose megb�ntani, de van, amit m�r �n se b�rok el. Sose volt�l nekem csak Bill egyik haverja… - a l�nyb�l kit�rt a zokog�s �s a kanap�ra rogyott. Barry mindenre sz�m�tott, de az�rt erre nem. ’Most mit csin�ljak vele?’ – k�rdezte mag�t�l, majd sut�n �t�lelte:

- Na, ne s�rj… nem hiszem azt, hogy neked olyan egyszer� �leted van… �s tudom, hogy nem akart�l megb�ntani… nem is b�ntott�l meg… na… ne s�rj m�r…

- Te annyira kedves vagy – szipogta a l�ny. – �n itt hisztizem, te meg m�g be is csapsz… m�g hogy nem b�ntottalak meg… ne viccelj m�r. – majd h�l�san elmosolyodott.

- Azt hiszem, csin�lok egy te�t, rendben? – k�rdezte Barry. – Az majd kicsit megnyugtat.

- Az j� lenne, k�szi. – Erre Barry fel�llt, �s kiment a konyh�ba. Rengeteg �j inform�ci�t kellett elrakt�roznia… Fidelius b�b�j? �s mi k�ze lehet a dolognak Dumbledorehoz? �s f�leg: ki az a Joanne? Ebben a pillanatban kicsap�dott a bej�rati ajt�, �s egy izgatott, kicsit ijedt hang sz�lalt meg:

- Katie, megvettem a k�nyvet, �s tudod kivel tal�lkoztam? Az ifjabbik Malfoy-jal! Azt hittem egy pillanatra, hogy �t l�tom, �s el is �jultam, de azt�n mikor fel�bredtem, r�j�ttem, hogy csak egy hasonl� szem�ly! Dumbledore-nak sz�lni k�ne err�l, nem gondolod? �s… Mit pisszegsz?

Ekkor Barry kij�tt a konyh�b�l. Joanne meglepet�s�ben a sz�j�t is elt�totta, majd ord�tozni kezdett, �s el�kapta p�lc�j�t:

- Te meg ki vagy, �s mit keresel itt? Hogy jutott�l be, �s… - de amikor �szrevette, hogy a fi� kez�ben egy te�skanna van, elhallgatott, �s k�rd�n Katiere n�zett.

- � Bill… az �n egyik bar�tom – mondta a l�ny mosolyogva, mire Barry sz�v�t el�nt�tte a forr�s�g, majd �szbekapott, �s megsz�lalt:

- Megmondan�tok v�gre, hogy mi folyik itt? Ha j�l gondolom, te vagy Joanne… - mire a l�ny b�lintott. Katie s�hajtott egy nagyot, majd �gy sz�lt:

- Rendben, �lj le. Elmondom. De ut�na m�r nem sz�llhatsz ki. Teh�t m�g egyszer megk�rdezem: biztos, hogy tudni akarod?

A fi� elsz�ntan b�lintott:

- Igen.

- TE?! Te meg mit keresel itt? – ki�ltott fel Fleur, mik�zben megpr�b�lt haragos k�pet v�gni, de csak egy idegesre tellett t�le.

-T�ged. – a fi� sz�ja sark�ban egy huncut mosoly jelent meg, majd egy v�gtelennek t�n� perc ut�n �jra megsz�lalt – Nem b�rtam elfelejteni a tegnap est�t. Hi�ba pr�b�ltalak elfelejteni, nem siker�l. Teh�t megkerestelek, hogy megk�rdezzem, te is �gy vagy e vele, �s ha esetleg nem, akkor nem tudn�l e es�lyt adni egy olyan fi�nak, aki rem�nytelen�l bel�d szeretett?

- Nem – azzal a l�ny h�tat ford�tott, �s megpr�b�lt elmenni, de nem siker�lt neki, mert Sebastian elkapta karj�t.

- K�rlek, Fleur! Csak hallgass meg! – mikor a l�ny nem mozdult, folytatta – Tudom, hogy tegnap rosszul kezdtem a bemutatkoz�st. De valahogy a k�zeledbe kellett jutnom, �s m�shogy nem ment. Sajn�lom. Tudom, hogy fontos az els� benyom�s, de h�t ezt most m�r elrontottam – szomork�san elmosolyodott, mik�zben megvonta a v�ll�t – de szeretn�m valahogy kijav�tani. Szeretn�m, ha nem gondoln�d r�lam azt, hogy egy bek�pzelt majom vagyok. Van valami m�d arra, hogy kijav�tsam?

Fleur egy pillanatig �llt, a fi�ra n�zett, majd �gy sz�lt:

- Nincs – azzal sarkon fordult, �s hoppon�lt.

A fi� teljesen led�bbent. Ilyen m�g sose fordult vele el�. A legt�bben ezut�n a ny�las duma ut�n mind adtak m�g egy es�lyt; m�g azok is, akik �gymond „szerelmesek” voltak. De Fleur… � nem… Sebastian egy pillanatra elbizonytalanodott. ’Tal�n r� nem vagyok hat�ssal? Tal�n romlottak a k�pess�geim?’ – gy�tr�d�tt, de �ri�si �nbizalma hamar kiverte az ilyen gondolatokat a fej�b�l. ’Nincs veled semmi baj, haver. A v�la var�zslatok mindenkire hatnak. Csak kicsit tov�bb fog tartani, mint gondoltad…’

Dumbledore �sszefont ujjait figyelte, �s igyekezett csak Joanne-n�k probl�m�j�ra koncentr�lni. Most ez az egyik legfontosabb dolog, ut�na j�het a t�bbi… S�hajtott egy nagyot, majd bekapott egy szem Bagoly Berti f�le minden�z� drazs�t. Kiv�telesen szerencs�je volt; egy feh�r csoki �z�t siker�lt kivennie a dobozb�l. �r�asztal�n a szok�soshoz k�pest is nagy rendetlens�g volt. A kupac tetej�n pedig a Reggeli Pr�f�ta leg�jabb sz�ma d�szelgett, amelyen a k�vetkez� szalagc�m �llt: ’Az azkabani dementorok �t�lltak Tudjukkihez – Mi j�het m�g ezut�n?’ Majd a cikk besz�molt a legfontosabb, eddig az Azkabanban raboskod�, hal�lfal�kr�l, akik most a dementorok �rul�s�nak k�sz�nhet�en kiszabadultak. A cikk alatt egy mont�zs volt r�luk: bal sz�len Dolohov, jobb sz�len Rookwood, k�z�pen pedig Lucius Malfoy…

Draco hi�ba pr�b�lt nem gondolni a k�nyvesboltban lej�tsz�dott kis incidensre, nem siker�lt neki. �jra �s �jra lep�rg�tt szeme el�tt az eg�sz: ahogy fell�ki, majd felseg�ti a l�nyt, az el�jul, majd r�j�n, hogy �sszekeverte valakivel, majd sietve megvesz egy k�nyvet, �s szinte futva elhagyja a boltot. Az ifjabb Malfoy hozz� volt szokva a f�lelemmel teli, al�zatos, s�t gy�l�lk�d� tekintetekhez, de ehhez hasonl� haragot �s gy�l�letet m�g sosem tapasztalt. Egyetlen alkalmat kiv�ve… A fi� megpr�b�lta bemagyar�zni mag�nak, hogy csak az�rt nem tudja elfelejteni az esetet, mert a l�ny annyira hasonl�tott valakihez… ’M�g ugyan�gy is n�znek r�m…’ - erre a gondolatra szomork�san felnevetett. ’De nem csak emiatt… mintha l�ttam volna m�r valahol ezt az arcot… �gy, ahogy van…’ Majd v�gighasalt az �gy�n, �s t�prengve k�rm�lni kezdett egy ez�st-z�ld sz�nben j�tsz� k�nyvecsk�be…

- Most, hogy elmondtuk neki, sz�lnunk k�ne Dumbledorenak is, nem? – �rdekl�d�tt Joanne, k�zben nagyokat kortyolva te�j�b�l.

- Sz�ljunk. H�tha van valami �tlete, hogy miben tudn�k seg�teni.

- Biztos vagyok benne, hogy lesz. – azzal Katie odal�pett a kandall�hoz, egy kis hopp-port sz�rt bele, majd bemondta az igazgat� kandall�j�nak c�m�t, bedugta a fej�t a t�zbe, ami csod�latos m�don elt�nt, �llt ott p�r percig, majd visszat�rve bar�tai k�z� �gy sz�lt:

- Dumbledore azt mondta, mindj�rt… - de be sem fejezhette mondand�j�t, az �sz igazgat� m�r be is toppant a kis szob�ba, �s �rdekl�dve Barryre n�zett:

- �, igen, sz�val te lenn�l Barry… �rvendek a szerencs�nek. A nevem Albus Dumbledore. – Barry teljesen zavarban volt, csak kezet r�zott az �reg m�gussal, mik�zben elmotyogta nev�t. Ezut�n Dumbledore �jra megsz�lalt:

- Te nem a Roxfortba j�rt�l, ugye? Nem eml�kszem r�d… de ez szinte mindegy is… Katie, a te feladatod az lett volna ma d�lut�nra, illetve holnapra, hogy keress egy olyan fi�t, akiben megb�zol, �s el tudjuk neki mondani a titkotokat, mert rengeteg �si var�zslatot kell majd haszn�lnunk, �s er�sebb a var�zslat, ha egy fi� �s egy l�ny hajtja v�gre, mintha k�t l�ny. De �gy l�tom, ezt a feladatot tudtodon k�v�l is v�grehajtottad – Barryre mosolygott, majd folytatta – Joanne, neked p�rt tal�lni nehezebb lesz… esetleg egy var�zslatot v�grehajtok, hogy meg tudjuk tal�lni. De erre most ink�bb ne is gondoljunk. Emberek, itt az ideje, hogy tegy�nk valamit. Nek�nk kell el�sz�r l�pni. El�sz�r is olvass�tok el ezt – azzal az asztalra dobta a Pr�f�ta �j sz�m�t…