Hatodik fejezet - J�kor, j� helyen

- Te hogy �rzed magad? – k�rdezte suttogva Joanne, mikor k�szen voltak a var�zslattal.

- Semmi k�l�nbs�get nem �rzek – felelte szint�n suttogva Katie, de ekkor az igazgat� dallamos hangja hallatszott.

- Mondtam, hogy nem �reztek majd nagy k�l�nbs�get, csak annyit, hogy tudni fogj�tok, most m�r felel�ss�ggel tartoztok egy m�sik �let�rt; egym�s �let��rt. De ezt ti val�sz�n�leg nem fogj�tok �rezni ezt, mint v�ltoz�st, mivel…

- Eddig is �rzet�k – fejezte be a mondatot Joanne, �s a k�t bar�tn� �sszemosolyogott.

- Pontosan. L�ssunk neki. Els�sorban k�ne p�r k�nyv, amit meg kell venni a Cikornyai �s Patz�ban. �gy gondolom, Joanne-nak k�ne v�s�rolni, mivel Katiet legt�bben ismerik. Katie, neked minimum 2 h�t szabads�got k�ne kivenned. El kell t�nn�d a Siriusb�l. T�l sok lehet ott a k�v�ncsi szem, a k�v�ncsi f�l… Azon csod�lkozom, hogy eddig hogy nem j�tt r� erre… hiszen ott volt�l v�gig a szeme el�tt… biztos annyira k�zenfekv� volt, hogy nem is gondolta volna…

- Rendben, akkor �n elmegyek megvenni a k�nyvet.

- �s �n mit csin�ljak? – k�rdezte elszontyolodva Katie.

- Ne izgulj, sz�modra is van megfelel� feladatom – v�laszolt sejtelmesen Dumbledore.

Joanne gyorsan �sszek�sz�l�d�tt, �s elindult megvenni a Dumbledore �ltal fel�rt k�nyvet. Alighogy elt�nt a kandall�ban, a Roxfort igazgat�ja �gy sz�lt:

- Egyenl�re m�g nincs feladatod, d�lut�n gyere vissza, akkor elmondom, mit sz�ntam neked, de addig meg kell gy�z�dn�m p�r dologr�l – l�tva Katie elkeseredetts�g�t, �gy sz�lt – k�rlek, ne szomorkodj, hamarosan annyi munk�d lesz, hogy azt se fogod tudni, hogy hol �ll a fejed – kacsintott r� Dumbledore, majd le�lt �r�asztala m�g�, �s egy id� ut�n �jra megsz�lalt.

- Szerintem menj, �s �lvezd ki a szabadid�d. �gyse lesz mostan�ban sok r�szed ebben… javaslom, vegy�l egy nagy adag mugli gumicukrot… rajtam az mindig seg�t, kiv�ve, ha a var�zsl�k feltal�lnak egy �j �dess�get… kedvenc boltom Roxmortsban a M�zesfal�s… na de nem is tudom, mi�rt besz�lek itt err�l, gondolom, feltartalak. – Erre Katie �szbekapott, mondta, hogy mikor j�n, bel�pett a kandall�ba, �s hopp-porral hazament.

Joanne sz�p lassan l�pkedett a Cikornyai �s Patza fel�, mert tudta, hogy ki kell �lveznie azt az id�t, am�g m�g szabadon m�szk�lhat, nincs �letvesz�lyben. Ilyen t�megben, m�g ha 20 hal�lfal� kereste volna sem tal�lj�k meg. A var�zsl�k l�kd�st�k egym�st, mindenki taszig�lt mindenkit, �s a m�skor olyan udvarias emberek kedvess�g�t mintha elnyelte volna a h�. Ennek ellen�re Joanne �lvezte ezt a kis s�t�t. Mivel �vek �ta nem j�rt Londonban, s�t m�g Angli�ban sem, mindent olyan �rdekl�d�ssel n�zett, mintha el�sz�r l�tn�. Katiet nem volt neh�z megtal�lnia; csak a m�gikus kandall�-k�nyvben kellett megn�znie. Ez a kandall�k�nyv a var�zsl�vil�g egyik leg�jabb v�vm�nya volt; maga Dumbledore tal�lta ki. Ha valaki keresett egy embert, nagyon egyszer� dolga volt. Csak a kez�be vette az egyszer�nek t�n� k�nyvet, �s nagyon er�sen koncentr�lt az illet�re, akit meg akart tal�lni. Ha a k�nyv a legapr�bb gonoszs�got is felfedezte a keres� illet�ben, ugyan�gy hevert ott, mintha egy h�tk�znapi mugli k�nyv lenne. Rengeteg hal�lfal� pr�b�lta meg kij�tszani a k�nyvet, de senkinek sem siker�lt. Teh�t Joanne-nak csak el kellett mennie ehhez a k�nyvh�z, �s Katie-re gondolni. A k�t l�nyt olyan er�s bar�ts�g f�zte egym�shoz, hogy most, ahogy Katiere gondolt, a k�nyv mag�t�l kiny�lt egy oldalon. Megjelent Katie neve, sz�let�si helye �s d�tuma, v�gzetts�ge, �s egy�b fontos adatok. Joanne izgatottan kereste szem�vel a „lakhely” sz�t, azonban mikor megtal�lta, teljesen elkeseredett, mivel csak ennyi �llt a pap�ron: „ismeretlen”. Viszont a munkahelye, �s annak c�me ott volt: Sirius teah�z, London, Abszol �t 34. Joanne egyb�l odament, de m�st nem nagyon n�zett meg, mivel min�l gyorsabban tal�lkozni akart r�g nem l�tott bar�tn�j�vel. Innent�l m�r k�nny� dolga volt. Mikor megtal�lta a Siriust, egy egyszer� alohomor�val kinyitotta az ajt�t. Meg is lep�d�tt, hogy nincsen semmif�le riaszt�var�zs, de h�t v�g�l is ki akarna bet�rni egy te�z�ba? Itt sz�pen le�lt egy babsz�kre, �s megv�rta, am�g Katie kinyitott. Nevetve gondolt vissza bar�tn�je d�bbent arc�ra. Ekkor �rkezett meg a Cikornyai �s Patz�hoz. A bolt dugig volt, l�v�n, hogy a Roxfortban aznap kezd�d�tt meg a t�li sz�net. Kicsik �s nagyok egyar�nt n�zel�dtek, v�s�roltak maguknak �s szeretteiknek aj�nd�kot. Joanne egy elad�l�nyhoz sietett, �s odaadta neki a kis pergamendarabot. Az elad�l�ny unottan pillantott a cetlire, majd meglepet�s�ben sz�j�hoz kapta a kez�t, �s ut�na, hogy zavar�t leplezze, k�hintett p�rat. Elmagyar�zta a g�nd�r haj� l�nynak, hogy hol tal�lja meg a keresett m�vet, mire az megk�sz�nte a seg�ts�get, �s elindult a polcok k�z�tt. Miel�tt elt�nt volna a t�megben, az im�nt lesz�l�tott elad�l�ny ut�na furakodott, �s megkocogtatta a v�ll�t.

- Bocs�nat, tudom, hogy nem tartozik r�m, de… mire kell mag�nak az a k�nyv?

Joanne nagyon meglep�d�tt, hogy mi�rt k�rdezi ezt a hossz�, v�r�s haj� l�ny, akit kit�z�je szerint Ashley-nak h�vtak, majd egy pillanatnyi haboz�s ut�n �gy v�laszolt:

- Igaz�ndib�l… Fur�n fog hangzani, de nem tudom. Csak valaki azt tan�csolta, hogy vegyem meg.  – erre Ashley mindentud�an elmosolyodott.

- Csak nem egy �sz igazgat� tan�csolta? – Joanne olyan d�bbent k�pet v�gott, hogy Ashley elnevette mag�t.

- Ne lep�dj�n meg ennyire! Ami azt illeti, el�g j�l ismerem a v�n Dumbledoret. Ezek szerint fogunk m�g tal�lkozni… - azzal v�r�s hajzuhatag�t lengetve megfordult, �s visszament eredeti hely�re. Joanne pislogott p�rat, m�g felfogta, hogy mi t�rt�nt, majd elgondolkodva s�t�lt az adott k�nyvespolchoz. �ppen mikor kisz�rta a keresett m�vet, valaki f�ll�kte. A l�ny hanyatt v�g�dott a padl�n, tekintete �s tudata elhom�lyosult egy pillanatra, majd egy kezet pillantott meg. Mint egy k�t�lbe, �gy kapaszkodott bele, �s felt�p�szkodott. Leporolta a ruh�j�t, mik�zben hallotta, hogy az ismeretlen �gy sz�l fagyos hangj�n:

- Eln�z�st. – Joanne felpillantott, hogy megtudja kinek van ilyen �rzelemmentes hangja, �m amikor megl�tta, a v�r megfagyott ereiben, �s egy r�m�lt sikoly keret�ben el�jult.

A sz�ke hatod�ves sr�c idegesen pr�b�lt utat t�rni mag�nak, amikor egy kisfi� hirtelen bel�pett el�, �s �gy gyorsan od�bb kellett l�pnie. Azonban �gy � l�k�tt fel egy g�nd�r haj� l�nyt, aki elm�ly�lten keresett valamit a polcon. A fi� mag�ban �tkoz�dott, de az�rt kez�t ny�jtotta a p�rul j�rt l�nynak, aki megragadta azt, fel�llt, �s leporolta ruh�j�t. Ek�zben � bocs�natot k�rt, mire a l�ny r�pillantott. A fi�ban meg�llt az �t�. Egy v�gtelennek t�n� pillanatig �sszekapcsol�dott tekintet�k, majd a l�ny egy sikoly keret�ben el�jult. A fi� komolyan megd�bbent. Ilyen reakci�ra az�rt nem sz�m�tott. �s a legrosszabb az eg�szben az volt, hogy a l�ny pontosan ugyan�gy n�zett r�, mint egy m�sik mugli-ivad�k, akire mostan�ban akarat�n k�v�l egyre t�bbet gondolt…

Sebastian elgondolkozva vette kez�be a kandall�-k�nyvet… Hiszen csak a keresztnev�t tudja. Ekkor esz�be �tl�tt a megold�s. Hallotta a v�r�s haj� fi� nev�t, ha �t siker�lne megtal�lnia, akkor Fleurt m�r gyerekj�t�k lenne… �gy h�t er�sen csak egyetlen n�vre koncentr�lt: Weasley. A k�nyv p�r lapja egyb�l megtelt apr� bet�kkel. A fi� �rdekl�dve n�zte a neveket, �s a hozz� tartoz� k�peket. Arthur Weasley, Molly Weasley, Bill Weasley… ’� lesz az!’ – gondolta a Sebastian, majd elkezdte t�zetesebben is �tvizsg�lni az adatokat. A fi� egyb�l megtal�lta, amit keresett. Elindult megkeresni a Moley Street 92-t. Mikor megtal�lta, elgondolkodott, hogy mit is tegyen most. V�g�l a v�letlen oldotta meg a probl�m�j�t. �szrevett egy Hartel nev� kis kocsm�t, mely a farkasord�t� hidegben h�vogat�an �llt. Sebastian bement, az ablak melletti asztal mellett elhelyezkedett, majd rendelt egy pint vajs�rt, majd a 92.es sz�m� h�z bej�rat�t kezdte figyelni. Nem is kellett sok�ig v�rnia. M�g csak a kors� fel�n�l tartott, mikor a bej�ratn�l megjelent a v�r�s haj� fi�, akinek imm�r a nev�t is tudta, �s a sz�ke sz�ps�g. A sz�ke haj� fi� el�vett p�r sarl�t, az asztalra dobta, megv�rta, m�g a fi� egy szenved�lyes cs�k keret�ben elb�cs�zott a fi�t�l, figyelte, ahogy becsuk�dik m�g�tte az ajt�, majd Fleur ut�n sietett. A l�ny meg�rezte, hogy valaki k�veti, �s h�trafordult.

Fleur a vacsora m�snapj�n is tal�lkozott Billel. �gy �rezte, kapcsolatuk kezd komolyra fordulni, �s � ezt egy�ltal�n nem b�nta. A tegnap esti ismeretlen sr�c, mint egy halv�ny eml�k volt fej�ben, egy halv�ny eml�k, ami sz�get �t�tt. Ism�t rengeteget besz�lgettek. Fleur elcsod�lkozott, hogy a fi� mennyire sokoldal�, �rdekes. R�ad�sul rengeteget tudott Anglia t�rt�nelm�r�l, ami nagyon �rdekelte a l�nyt. A kedvenc a T� T�nd�re volt, Arthur kir�ly idej�b�l. V�g�l mennie kellett, mert d�lut�n munka�gyi megbesz�l�se volt a Gringottsban. A fi� lek�s�rte a kapuig, �s v�gre elcsattant az els� cs�k, amire m�r megismerked�s�k �ta v�gytak. Ajkaik l�gyan �rtek �ssze, majd egy szenved�lyes cs�k k�vetkezett. V�g�l a fi� sug�rz� arccal visszament lak�s�ba. Fleur olyan boldog volt, hogy dalolni kezdett egy dalt, ami f�l�ben volt: „There can be miracles, when you believe…” egy pillanatra lehunyta szem�t, majd hirtelen rossz �rz�s ker�tette hatalm�ba. �gy �rzete, valaki k�veti. Ekkor megfordult, �s a tegnap esti sr�cot l�tta maga m�g�tt…

Katie kil�pett otthoni kandall�j�b�l, �s gyorsan csin�lt mag�nak egy b�gre forr� csokit, hogy �t tudja gondolni a dolgokat. Ekkor valaki cs�ngetett. � meglep�dve ment az ajt�hoz, �s kikukucsk�lt. A l�bt�rl�n Barry �llt. A l�ny �r�lt is hogy itt van, de nem akart vele besz�lni. Valahogy most csak az el�tte �ll� gondokra, veszedelmekre tudott gondolni. De az�rt kinyitotta az ajt�t.

- Szia Barry! H�t te mit keresel errefel�?

- Szeretn�k veled besz�lni – mondta komoly hangon a fi�, mire Katie ezt gondolta: ’K�szi, jobbkor nem is j�hett�l volna…’ de megpr�b�lt mosolyt er�ltetni arc�ra, �s beinvit�lta a fi�t.

- Mir�l szeretn�l besz�lni? – k�rdezte kicsit tal�n t�l inger�lten a l�ny.

- Tudod, arr�l lenne sz�, hogy… nem is tudom, hol kezdjem…

- Ny�gd m�r ki, l�gy sz�ves. – Barry csod�lkozva n�zett a l�nyra.

- Neked meg mi bajod van?

- Nekem azt�n az �g adta vil�gon semmi. Neked mi bajod?

- Katie, nem �rtelek.

- Ebben egyet�rtek. �n se �rtelek t�ged.

- Azt hiszem az a legjobb, ha �n most elmegyek.

- Rendben. De most nem tudom, mi bajod van.

- Nekem mi bajom?! �, mindegy, hagyjuk… szia – azzal kis�t�lt az ajt�n, de legbel�l nagyon f�jt neki Katie minden egyes szava. ’Tal�n m�gsem volt j� �tlet idej�nn�m…’ – gondolta elkeseredve a fi�, majd sapk�j�t a fej�re tette, �s szomork�san s�t�lt a cs�ndes utc�ban.