�t�dik fejezet - Titkok z�pora

- J�, �n azt �rtem, de musz�j seg�ts�get k�rn�nk! Te is tudod, hogy ezt egyed�l nem tudjuk megoldani… Vagy m�gis mit gondolt�l? Szerinted majd �gy odamegy�nk, sz�pen besz�lget�nk vele, azt�n hazaj�v�nk, �s meg van oldva?

- Nem, persze, de m�gis kit vonjunk be? Ki az a m�gus, akinek ha ezt el�adjuk, nem n�z teljesen �r�ltnek? – k�rdezett vissza Joanne, de alighogy feltette a k�rd�st, m�r tudta is a v�laszt.
- Dumbledore! – ki�ltott fel egyszerre a k�t l�ny.

Bill �lmosan �s f�radtan �bredt, de mikor esz�be jutottak a tegnap este t�rt�ntek, egyb�l j�val �berebb lett. Penn�t ragadott, �s �rt egy levelet: "Dr�ga Fleur! Tegnap sajnos k�s�bb kaptam meg a levelet, mint ahogy kellett volna... Mindenesetre sajn�lom, hogy k�rba kellet, hogy vesszen, az a
fens�ges �tel, amit csin�lt�l. Meg is �rtem, meg nem is, amit tett�l, de szerintem ezt ink�bb szem�lyesen k�ne megbesz�ln�nk. V�rlak ma este n�lam, eredeti 'Weasley-konyh�val'. K�rlek, gyere el! �gy v�lem fontos lenne besz�ln�nk! Bill" M�g egyszer �tolvasta a levelet, majd egy s�hajt�s k�s�ret�ben elk�ldte. Majd f�z�tt mag�nak egy k�v�t, �s elment a Gringottsba.



Dumbledore figyelmesen hallgatta a l�nyokat. M�g mindkett�j�kre tiszt�n eml�kezett a Roxfortos �veikb�l. Joanne mindig �letvid�m, kedves l�ny volt, m�g Katie a visszah�z�d�bb, b�r mindkett�j�knek rengeteg bar�tja volt. De mikor utolj�ra l�tta Katiet, valami elt�nt a szem�b�l. Ez Joanne elt�n�s�vel egy id�ben volt. Most meglep�dve l�tta, hogy a l�ny szem�ben ism�t ott csillog az a valami, amit a m�ltkor annyira hi�nyolt bel�le. Miut�n a l�nyok befejezt�k a mes�t, m�g mindig elgondolkodva �lt, �s csak Katie k�h�g�se r�ntotta ki a mereng�sb�l.
- �mm... Professzor �r?
- �, igen-igen. Ez egy el�g komplik�lt dolog... Csak az �let meglepet�seir�l gondolkoztam. Bocs�nat l�nyok - majd r�juk mosolygott f�lhold alak� szem�vege m�g�tt. - Teh�t. Joanne, biztos vagy benne, hogy ez mind �gy van? Csak akkor tehet�nk b�rmit, ha az inform�ci�ink sz�z sz�zal�kosak. Sz�val?
- Igen, teljesen biztos - mondta magabiztosan a m�skor mindig oly vid�m l�ny.

- Akkor �lljunk neki. �s, persze m�g egy k�rd�s. Szeretn�tek, hogy a F�nix Rendje is seg�tsen? Tudnotok kell, hogy mi mellettetek �llunk.
- H�t. - kezdte Joanne, de Katie megel�zte.
- Nem. K�sz�nj�k Professzor �r, de nem szeretn�nk m�sokat is belevonni. Abban egyet�rtett�nk, hogy �nnek sz�lunk, de m�snak nem szeretn�nk. Tudja el�gg� k�nos, �s nem akarunk m�soknak is fejt�r�st okozni.
- Rendben van. Meg�rtem. - sz�lt most m�r komolyan a Roxfort igazgat�ja.
Joanne-on l�tszott, hogy meglep�d�tt Katie v�lasz�n, de jobbnak l�tta nem sz�lni. �gy d�nt�tt, ink�bb otthon �rdekl�dik err�l, de Dumbledore mintha a l�ny gondolatatiba l�tott volna, �gy sz�lt:
- Te is egyet�rtesz ezzel, Joanne?
A l�ny egy pillanatig habozott, de azt�n �gy d�nt�tt, Katienek j� oka lehetett, hogy ne k�rje a F�nix Rendj�nek seg�ts�g�t.
- Persze, teljesen.
- Akkor rendben. Ideje cselekedni. El�sz�r is javasoln�m, hogy mindkett�t�k�n v�gezz�k el a Fidelius-b�b�jt, csak a biztons�g kedv��rt.

- Nem t�ls�gosan er�s az kicsit? M�rmint ok�, hogy vesz�lyben vagyunk, de hogy ekkor�ban…

- Tudod, nem hiszem, hogyha r�j�n a rejtekhelyetekre, akkor azt �letben meg�ssz�tok…

- H�t, ha �n �gy gondolja… De m�gis ki lenne az, aki elv�llaln� nek�nk a titokgazdas�got?

Dumbledore mosolyogva n�zett r�juk, �s egy sz�t sem sz�lt. Joanne m�r kezdte zavar�nak �rezni a csendet, mikor Katie a fej�re csapott.

- H�t persze, professzor �r, hogy ez nem jutott el�bb eszembe! – vigyorgott Katie, de Joanne m�g mindig nem �rtette.

- �s megmondan�d, hogy ki lesz az? – n�zett r� v�rakoz�an a l�ny.

- T�nyleg nem �rted? Mi…

Sebastian, David, Jonathan �s Andrew ott �ltek egy eleg�ns �tterem legnagyobb asztal�n�l. Mindegyik�k el�tt egy poh�r L�ngnyelv Whisky volt, �s vid�man besz�lgettek arr�l, hogy vajon az idei �vben vajon melyik az es�lyesebb kviddics csapat, mikor kiny�lt az ajt�. Szinte egyszerre fordultak az �jonnan �rkez�k fel�. Egy sz�ke haj� l�ny l�pett be. Finom mozdulatokkal megr�zta fej�t, eligazgatta a haj�t, majd tov�bb indult. Nyom�ban egy v�r�s haj� l�pett be, b�r ez igaz�ndib�l senkinek nem t�nt fel, mindenkit lek�t�tt a sz�ps�ges l�ny. Az m�r azonban mindenkinek szemet sz�rt, hogy a v�r�s haj� fi� gyeng�d mozdulatokkal leseg�ti a kab�tot a l�nyr�l, majd a pinc�rhez s�t�lnak, aki m�g mindig t�tott sz�jjal n�zett a p�rra, �s csak a fi� k�h�g�se riasztotta fel.

- �m, eln�z�st… Foglaltunk egy asztalt Weasley n�vre…

Ezt azonban a nagy asztaln�l �l� fi�k m�r nem hallhatt�k. Mindegyik�k hallgatott, �s f�l�s oldalpillant�sokat vetettek a k�zben 2 asztallal od�bb le�lt p�rra. V�g�l Sebastian sz�lalt meg el�sz�r:

- Fogalmam sincs, ki ez a l�ny, de kell nekem. – erre Jonathan elvigyorodott, Andrew nem reag�lt r�, David pedig elh�zta sz�j�t. Sebastian az ikertestv�re volt. Szerette b�ty�t, de nem �rtette. Annyira gonosz volt, hogy az szinte hihetetlen. Illetve nem volt sz� szerint gonosz: sosem �llt volna be hal�lfal�nak. De rengeteg l�ny �let�t tette t�nkre. Rengeteg�t… Persze mint minden t�rt�net, ez is egy l�nnyal kezd�d�tt. Beleszeretett, �s a j�rt egy l�nnyal, de a l�ny �sszet�rte a sz�v�t, mikor kider�lt, hogy csak fogad�sb�l volt vele. Akkor �s ott, �gy �rezte, hogy minden, amiben valaha hitt, szertefoszlik. Azt�n r�j�tt, hogy ennek nem kell �gy lennie. Bossz�t akart �llni minden l�nyon. Hi�ba csak az az egy okozott neki f�jdalmat, m�gis ennek hat�s�ra mag�ba fordult, �s aki t�l k�zel ker�lt volna hozz�, azt �tverte, becsapta, megal�zta… �s ez ment m�r �vek �ta. David rengetegszer pr�b�lta meggy�zni Sebastiant, hogy ne tegye ezt, de mindhi�ba. Semmi nem hatott. Persze mint mindig, Sebastian most is �szrevette a fintort testv�re arc�n, �s f�l�nyesen �gy sz�lt:

- Mi van, �csi, nem tetszik? – �rdekl�d�tt vigyorogva, mire David r�v�gta:

- Tudod, hogy nem tetszik, �s pontosan tiszt�ban vagy a v�lem�nyemmel, sz�val szerintem nem k�ne belemenn�nk egy �jabb vit�ba.

- Ahogy gondolod – vonta meg v�ll�t Sebastian, majd egy h�z�sra f�lhajtotta az el�tte �ll� whisky-t.

- T�nyleg, �gy restellem magam! De hi�ba, nem vagyok egy konyham�v�sz, nem az �n ter�ltem a f�z�s. De rem�lem, az itteni �tel k�rp�tol valamennyire – pironkodott imm�r harmadszorra Bill, f�lig v�r�sen, de a l�ny, imm�r harmadszorra ism�t elhallgattatta.

- Mondtam, hogy nem haragszom. Rendk�v�l j�kat hallottam err�l a helyr�l, sz�val ne izgasd magad. Mondd csak, szerinted norm�lis az, hogy…

Elm�ly�lten besz�lgettek, megett�k a rendk�v�l finom vacsor�t, amihez feh�rbort iszogattak. B�r Bill figyelt Fleur-ra, m�g mindig leny�g�zte a l�ny sz�ps�ge. Ahogy belekortyolt az ital�ba, ahogy nevetett, mind olyan egyszer� volt, �s m�gis oly var�zslatos. Majd egy �ra m�lva Bill, fel�llt, eln�z�st k�rt, �s kiment a mosd�ba. Nem t�nt fel neki, hogy az �tteremben m�r csak 3 t�rsas�g van. �k, egy 8 f�b�l �ll� l�nyt�rsas�g, �s az a n�gy fi�, akik m�r akkor is itt voltak, amikor �k megj�ttek. Pedig erre sajnos figyelnie kellett volna. Sebastian eg�sz id� alatt a l�nyt n�zte, s b�r nem volt felt�n�, a l�ny �szrevette, hiszen ehhez adotts�ga volt, de nem foglalkozott vele t�ls�gosan. Amikor Sebastian �szrevette, hogy a v�r�s haj� fi� elmegy a mosd�ba, �gy d�nt�tt cselekszik. Fel�llt, �s sz�p k�nyelmesen odas�t�lt az asztalhoz.

- Dr�ga h�lgyem, szabad �rdekl�dn�m, hogy egy ilyen csinos l�ny, mint �n, mi�rt b�slakodik itt egyed�l?

- Dr�ga uram, maga pontosan tudja, hogy nem egyed�l vagyok itt, akkor szabad �rdekl�dn�m, hogy mi�rt zaklat? – v�laszolt cs�p�sen Fleur.

- Bocs�nat��rt epedezem, nem zaklatni akartam, csup�n �gy vettem �szre, hogy nem �rzi j�l mag�t a v�r�s haj� �rral.

- Ki kell, hogy �br�nd�tsam, mert igenis nagyon j�l �rzem magam a v�r�s haj� �rral.

- Ahogy �hajtja – v�laszolt cinikus mosollyal Sebastian, �s visszas�t�lt hely�re, le�lt �s tov�bb iszogatta imm�r �t�dik L�ngnyelv Whisky-j�t. Ebben a pillanatban l�pett ki Bill a mosd�b�l. Vid�man mosolyogva a l�nyhoz ment, majd a kis p�r tov�bb besz�lgetett. Sebastian l�tta, hogy Fleur nem mondott p�rj�nak semmit r�la, s�t mi t�bb, egyre-egyre arrafel� pillantott, amerre � �lt. ’Megvan az els� r�s a pajzson’ – gondolta mag�ban Sebastian, �s erre gondolatra l�gyan elmosolyodott.

Fleur fej�ben �sszevissza cik�ztak a gondolatok. De nekem Bill tetszik! Akkor mi�rt n�zegetek arrafel�, ahol az az �des sz�szi sr�c �l? Mi�rt? �n m�r teljesen bediliztem. Na j�. T�bbet nem n�zek arra. Nem �s k�sz. De musz�j, annyira ���des! L�tta, hogy a t�rsas�g elindul kifele. Ekkor kin�zett az ablakon, �s �gy csin�lt, mintha valami nagyon �rdekeset l�tott volna, majd felpattant az asztalt�l. Bill meglep�dve n�zett r�.

- Mi a baj? – �rdekl�d�tt kedvesen.

- Semmi, csak azt hiszem, ott ment el az egyik r�gi bar�tn�m. Egy pillanat, �s j�v�k – v�laszolta gyorsan. De persze sz� sem volt semmif�le bar�tn�r�l; a sr�ccal akart besz�lni. Kiszaladt az �tteremb�l. A n�gy fi� m�g kint �llt. Sebastian meglepett k�pet v�gott, de val�j�ban sz�m�tott erre.

- V�rj! Mit is mondt�l mi a neved? – lihegte Fleur, majd h�trasim�totta a szem�be l�g� tincset.

- Sebastian. �s a ti�d, kedves?

- Fleur… - majd h�trafordult �s visszament az �tterembe. Sebastian k�zben erre gondolt: ’A m�sodik r�s…’

- Na? – n�zett r� Bill.

- Tess�k? – k�rdezett vissza zavartan a l�ny.

- Az egyik bar�tn�d volt?